109 * házi tartományi (comprovincialis) föpásztorok tanácsával él

XX. A kinevezett főpapok ő fölsége előtt hűségi esküt tesznek.

Az egyháziak saját vagyonaikkal a canonok értelmében ha-láluk utánra is rendelkezhetnek. XXII. A székesegyházak-nál az első méltóságot ő szentsége, a többit ő felsége adomá-nyozza, érdem és képesség szerint. XXIII. A székesegyházak-nál poenit.és theol. kanonokok alkalmaztatnak XXIV. A ki-sebb egyházi javadalmakra pályázat utján történik a kineve-zés; az egyházi kegyuraság alá tartozókra a kegyúr a püs-pök által kijelölt három közöl egyet választ. XXV. A vallás és tanügyi alap javadalmaira ő fölsége nevez a püspöki há-romas kijelölés folytán. XXVI. A szegény kegyuratlan plé-bániai javadalmak megjavítása igértetik. XXVII. A kisebb és nagyobb javadalmakra kinevezettek a földiek kezelését csak a eanoni beigtatás (canonica institutio,) erejénél fogva nyerhetik el. XXVIII. A szerzetes rendek magány alkotmá-nya az egyház törvényei értelmében biztosíttatik, s a főpász-toroknak megengedtetik, hogy a fejedelmi kormánynyal egyetértőleg megyéikbe szerzeteseket hozhassanak be. X X I X . Az egyház birtokjoga mind a jelenre, mind a jövőre sértet-lennek nyilvánittatik ; amiért is az egyházi alapítványokra nézve ö szentsége beleegyezése nélkül semmi változás nem történhetik. X X X . O szentsége és ö felsége, különös bele-egyezése nélkül az egyházi javak sem el nem adathatnak, sem tetemesb adóssággal nem terheltethetnek. X X X I . A val-lásalap javadalmai az egyház tulajdonát képezvén, az egyház nevében és püspöki felügyelet alatt azon mód-szerint kezeltetnek, amint erre nézve a két szerződő fél között egyesség jön létre. Jövedelmei egyházi czélokra fordíttatnak. A hiányokat ö felsége fedezi. A tanügyi alap jövedelmei hasonlóképen egyedül a kath. tanügy elö-mozditására és az alapítók szándéka szerint használtathat-nak föl. X X X I I . Az üresedésben levő javadalmak gyümöl-csei az eddigi szokás szerint a vallásalapba folynak be, mely-nek ö fölsége mindazon magyarországi megürült püspöksé-gek és apátságok jövedelmeit is átengedi, melyeket elődjei századokon keresztül békében élveztek. X X X I I I . A tized-kárpótlás biztosíttatik. XXXIV. Minden egyéb, mi az egy-házi személyeket és dolgokat illetőleg a jelen egyességben meg nem ériutetett, az egyház tana és az apostoli szentszék által helybenhagyott fegyelmi törvények szerint fog elintéz-tetni. XXXV. A jelen ünnepélyes egyesség által mindazon törvények és rendeletek, melyek ezzel netán ellenkeznének, érvényen kivül helyeztetnek, és maga az egyesség, mint az állam törvénye, az ö fölsége jogara alatt álló minden ország-ban érvényesnek nyilvánittatik, melynek pontos megtartá-sára a szerződő felek mind önmagokat, mind utódjaikat üu-uepélyesen kötelezik. X X X V I . Az egyesség hitelesítésére az aláírás napjától számítva két hónapi időköz engedtetik.

Kelt Bécsben 1855. aug. 18-án.

Ennyiből áll a concordatum, mely sokak előtt oly ször-nyű lapis offensionissá és petra scandalivá lett. Már most mél-tóztassék ezen okmányt összevetni akár dr. Mühlfeld jul. 10-i nyilatkozatával, akár Bernáth Zsigmond jun. 22-i inditvá-nyávál,és a párhuzamból tessék elfogulatlan Ítéletet hozni fö-löttünk. Hol van ama pont a 36 közöl, mely a népet oly ne-héz békókba verte, melyeknek megoldása már égető séggé vált? Pedig a doctor ur ez állítását nem is tartja

szük-ségesnek terjedelmesebben indokolni. Jelöltessék ki nekünk a 36 közöl ama czikk, mely a magyar koronázott királynak nyolczszázadot haladó egyházi apostoli hatóságát megsem-misíti. Tán a II. czikk az, mondják többen — mely a place-tum regiumot eltörli, és egyházi s lelki ügyekben a közleke-dést Romával szabadnak nyivánitja ?

Uraim ! ezen állitás amily nevetséges, ép oly oktalan is egyszersmind. Ki adta a magyar királyoknak az „apostoli"

czimet és előjogokat ? Nemde a szentszék ? Föl lehet-e tenni e szentszékről, mely hit és erkölcs dolgában a legfőbb tekin-tély a világon, és e fensőbbség teljes öntudatával bir, hogy az oly előjogokat osztogatna, melyek a tanuló egyház bár-mely tagját, legyen ez fejedelem vagy alattvaló — a tanitó egyház és ennek legelső tekintélye fölé emelnék, és azok alapján taníthatna, parancsolhatna oly ügyekben, melyekre nézve a tanulás és engedelmesség az ő kötelessége ? Legalább a józan ész törvényei szerint az ily föltevés nevetségesnek tűnik elő. A fegyelmi rendeletekre nézve is a királyi place-tum apostoliságát csak az vitathatja, ki sem a pápa és a kath.

fejedelem közötti kölcsönös viszonyról, sem az apostoli előjo-gokról tiszta fogalommal nem bir. Roma isteni tanai tisztasá-gának tudatában a fejedelmek placetálási önkényes eljárásait fájdalommal tűrte mindig : de épen azért, mert tűrte, apos-toli előjoggal, ama sérelmes eljárásokat senki fiánál ki nem tüntethette. 0 felsége pedig épen az által, hogy a királyi pla-cetumot eltörülte, apostoli szellemének egyik legfényesebb tanúságát adta, és tettleg igazolta, hogy az apostoli hatóságá-nak határait néhány elődjénél jobban felismerte. A placetálás mesterségének gyakorlatát a fejedelem apostoli cziméböl vagy előjogaiból épen ugy nem lehet leszármaztatni nálunk, mint nem lehet más országokban, hol az apostoliságnak hire sincs.

Honi^törvényeink mellőzésével történt egykori tettleges beho-zatalának indokait itt bővebben fejtegetni, semczél, sem kor-szerűnek nem találom.Ujabb életbeléptetése mellett csak azok szónokolhatnak,kik telve egyházunk iránti gyűlölettel,ezt min-denben az állam nyomorult szolgájává akarnák lealacsonyí-tani, hogy annál könnyebben hozzáférhessenek és nyakát szeghessék. Renan könyveinek és más hozzá hasonlóknak nyitva áll az ut hazánkban, Kossuth izgató levele szabadon bejárhatta az országot, csak a romai pápa iratait kell feltar-tóztatni ; az angol biblia-társulatok, a Gusztáv-Adolf-egylet és a kömives mesterek szabadon érintkezhetnek híveikkel, csak a katholikusoknak legyen megtiltva, még a lelkiekben is, a közlekedés a férfiúval, kit ők ugyancsak a lelkiekben fejedel-möknek és atyjoknak ismernek. Ez aztán a vallásnak igazi szabad gyakorlata, az úgynevezett vallásszabadság !

Szívesen folytatnám a vitát e téren tovább is ponton-kint, de őszintén meg kell vallanom, hogy vitatkozásom alapjául egyetlen egyet sem tudtam találni a 36 pont között, mely az én felfogásom szerint a magyar koronázott királynak nyolczszázadot haladó egyházi apostoli hatóságát megsemmi-sítette volna. Ugyanazért türelemmel vagyok kénytelen be-várni az időt, midőn majd B. Zs. ur hangzatos indítványát bővebben indokolni fogja.

Nem kevésbbé áll meg az ember esze a kemény indít-vány második részénél, melyben t. i. az ártatlan concordatum arról vádoltatik, hogy az hazánk minden (olvasd minden) liitágazatu polgárainak jogait semmisítette meg. Hol van ez

I 10 megírva B. Zs. ur indítványán kivül ? A coneordatumban mi ennek nyomára sem akadtunk, itt más hitágazatu polgárok-ról egy árva szóval sem tétetik emlités. Vagy a mi jogaink biztosítása már ipso facto más vallásfelekezetüek jogainak megsemmisítése ? Ez állítást a mindennapi tapasztalás czá-folja meg. A jogok, melyek a coneordatumban katholikusok javára biztosittatnak, nem ujak, azok mind egytől egyig régibb törvényeinkben gyökereznek ; és olyanok, hogy mel-lettök a sokak által fönuenhirdetett vallásszabadság is töké-letesen megfér, csak a dolgot a jog és igazság rovására túl ne hajtsuk, az egyenlőség és viszonosság örve alatt a com-munismusba át ne csapjunk, legyünk egymás iránt igazsá-gosak és méltányosak, ha szabadelvű nemzet lenni akarunk ! mert Dupanloup szavai szerint is „csak azok a valódi sza-badelvűek, kik elleneiktől nem tagadják meg az igazságos-ságot és méltányosigazságos-ságot, melyet azok maguk részére köve-telnek." (II. egyet, catli. congr.)

Ha tehát a coucordatumban sem a niagy. király apos-toli hatóságának, sem a más vallásúak jogainak megsemmi-sítése nem foglaltatik : mi fogja igazolni B. Zs. ur indítvá-nyát ? Ő tudhatja, de kívüle nehezen más valaki. En részem-ről a dolognak más magyarázatot adni nem tudok, mint mit soraim elején nyilvánítottam, és e meggyőződésemben mara-dok mindaddig, mig az ellenkezőről alapos érvekkel meg nem czáfol tatom.

Egyébiránt akár B. Zs. ur módja szerint, akár más alakban történjék a concordatum megtámadása az ellentábor részéről, ezt megértem, és érti velem mindenki, ki a'nevezett okmányt csak futólag is áttekinti. Ha a concordatum az 1790. franczia „constitutio civilis cleri" modorában volna szerkesztve, bizonyára ez lenne a Bachrendszerböl fenma-radt egyedüli kedves emlék, mely száj hőseink részéről a leg-nagyobb dicséretekkel halmoztatnék el. Kevesbbé tudjuk azonban felfogni, hogy mikint rohanhatnak tüzzel-vassal a concordatumnak saját hitsorsosink, sőt néhányan az egyházi rendből is. Megkísértjük e talány megfejtését adni egy rövid történet elbeszélése által.

Az 1861. országgyűlésen a recriminátiók özönében egy kath. képviselő beszédében a többi közt e kérdést intézte magához : „Mit nyert a kath. egyház?" (már t. i. a 12 sa-nyarú évek alatt.) „Ott a concordatum," volt rá a gunyoros válasz. A hazamenöt egy másik képviselőtársa kérdezte, ha váljon olvasta-e a coneordatumot ? Szónokunk nem-mel te-lelt. Ime hát olvassa, ha már ítéletet akar felette mondani. 0 bizony nem olvassa el, mert nem tartja érdemesnek egy oly okmány elolvasását, mely a Bachrendszer szüleménye. Ez aztán valóban argumentatio volt ad captum !

Kegyelettel viseltetik e sorok irója is a magyar alkot-mány iránt, mely Isten és a bold. sz. Szűz különös pártfo-gása mellett minden rokonfajtól elszigetelt nemzetünk lételét a viszontagságok ezer nemei között is a jelen napig biztosí-totta; de másrészt undorral tud csak gondolni is azok eljárá-sára, kik a hazafiság, szabadelvüség és mit tudom, még mi-féle divatos eszmék zászlaja, illetőleg köpenye alatt küzdve, mig egyrészről alkotmányunk bástyáihoz egy szalmaszállal sem járulnak, addig másrészről legszentebb érdekeinknek hátat forditanak, csakhogy a népszerűség imádott babérjait

elnyerhessék, vagy ha már elnyerték, valaki le ne tépje ha-lántékaikról.

Tagadhatlan tény, hogy a concordatum ugy, amint van, a katholikusok javára van, és épen azon érdekeink lőnek általa biztosítva, melyek a közeljövőben valószínűleg a leg-erősebb megtámadtatásoknak lesznek kitéve. Miért kiáltoz-zunk tehát mi is kigyót-békát ellene, csak azért, hogy más elöcsahosok uszályhordozói, visszhangoztatói lehessünk? A concordatum főbűne, hogy „a sajnoséin lékü, korlátlan kor-mány" idejében jött létre. De ha meggondoljuk, hogy a con-cordatum, mint ilyen, minden kormányformán kivül áll, és épen azon szerződő felek által köttetett, kik ilynemű egyez-ség létrehozására egyedül illetékesek: nincs okunk a capitu-latióra ellenfeleink nagy lármája előtt, mert biztos alapunk van, melyről igazainkat nyílt sisakkal védelmezhetjük. Ő szentsége azelőtt sem bocsátkozott soha közvetlen alkudo-zásba sem a magyar országgyűléssel, sem más államok parla-mentjeivel, hanem mint fejedelem fejedelmekkel, az országok fejeivel érintkezett,kiknek természetesen az egyezkedések al-kalmával népeik szokásaira és törvényeire mindannyiszor tekintettel kellett lenniök, valahányszor az egyezkedési pon-tok eme szokásokat és törvényeket érintették. Hogy ö fel-sége 1855-ben formaszerint volt-e tekintettel a magyar ősi alkotmányra, nem tudom, nem is kutatom ; de hogy a con-cordatumnak egyetlen egy pontja sincs, mely alkotmányunk-kal és honi törvényeinkkel ellenkeznék, az elfogulatlan elmék előtt kétséget nem szenved. Tehát ugy látszik nekem, hogy ő t'ölsége a concordatum kötésekor tettleg tekintettel volt a magyar alkotmányra és törvényekre.

Ha pedig a concordatum által sem alkotmány- sem törvénysértés nem követtetett el, ha a fiúi kegyeletet, mely-lyel az egyedül illetékes magas szerződő felek, ö szentsége és ő fölsége, most már koronázott királyunk iránt egyaránt tartozunk,megsérteni nem akarjuk : a nevezett ünnepélyesen szentesitett okmányt a jelenre és jövőre érvényesnek kell elismernünk ; amennyiben tárgya tisztán vallási belügyeink körül forog, az országgyűlésnek hozzá semmi köze ; amennyi-ben pedig polgári életünket is érintené, nem marad egyéb hátra, mint hogy az, mint régibb törvényeink megújítása és pontos körülírása, törvényhozásunk másik fele által is egyes kifejezések alkotmányositása mellett a maga utján és mód-jával elfogadtatván, egyszerűen beczikkelyeztessék.

Bencze.

KOMA, jul. 23. Ma tartatott itt ünnepélyes gyászmise, Miksa meggyilkolt mexikói császárért a deli' anima czimü német szentegyházban.¹) Celebrált monsignore Franchi, mel-lette tisztkedtek Mérode és Nardi. Jelen volt Hübner austriai követen kivül, számos képviselője a diplomatiai karnak. A templom közepén fényes ravatal állott, négy családi czimerrel ékítve, a falak bársony gyászlepellel húzattak be A karzenét Alari vezette. A jelenvolt nagy közönségen meglátszott a részvét őszinte érzete a nagyszivü jeles fejedeleni iránt. Ki-tűnik ez a kirakatok előtt megálló tömeg kifejezéséből, mikor folyvást hallani a Juarez, igazán vadállati fényképére ilyen

') A szentatya a Sixtinában tartatott gyászmisét, melyen ö is jelen volt. — Szerk.

- « I l l kifakadásokat : che bruttezza ! che íuostro! Áhítattal mon-dám el a nagylelkű fejedelem üdveért a gyászmisét, hiszen ö a magyarokat annyira szerette. — Crivelli históriája ez. Az-előtt plébános volt sopra Minervában, de onnan eltétetett.

Néhány év előtt barátja Gigli közbenjárása folytán, ki ö szentségénél maestro di s. palazzo volt. bejutott az udvarba, ahol a censura teendőivel bizatott meg. itt azonban hivatalá-val visszaélt, több oly iratot, melyek nyilván roszak voltak, mint p. o. Andrea bibornok igazolása, átbocsátott, emiatt be-záratott s várja Ítéletét, Gigli pedig felszólittatott, hogy adja be lemondását. — Al Gesű templomban most tartatik cstén-kint egy óráig tartó beszéd és áldás mint előkészítő ajtatos-ság szent Ignácz ünnepére. Massaruni a szónok : szép előadás, könnyű eszmemenet s érdekes változatok jellemzik. Részéit a kísértetekről s mikint kell azokat, szent Ignáczra utalva, legyőzni ? Ne panaszkodjanak — úgymond — némelyek, hogy nem bírnak megküzdeni a szenvedélyekkel, hanem használják fel az eszközöket, miket ajánl az egyház, s akkor erősen küzdhetnek meg az üdv elleneivel. A lvtaniát a nép felváltva énekelte a papokkal. A szószék, a szentély jobb ol-dalán felállított puszta állványból áll, melyen majd járkálva,

majd ülve beszélt a szónok. Az olasznak ez tetszik.

Igaz, hogy kinevettek bennünket, mert post festa ér-tünk ide : hanem jól van ez így, mert most ugyan kényelme-sen látunk mindent, a bérkocsi is olcsóbb, az élet felette ke-vésbe kerül, a meleg is tűrhető. Ugy hallottam, hogy deli' animába többé ne tartsanak a magyar zarándokok, mert az kizárólag német intézet. De a collegium Germ. Umgaricum-ban most van több üresedés, melyek, lia be nem töltetnek magyarokkal, a horvátok, kik közöl eddig hárman vannak, erősen készülnek azokat elfoglalni. Egyik a „Máriahavi Ne-felejts" czimü imakönyvet itt horvát nyelvre fordítja.

Azon ásatások, melyek ö szentsége parancsára minden-felé történnek, monte di fiori-n szép eredményt mutattak fel,

ráakadván Mark Aurél szép márvány mellszobrára.mely a Va-tikánban vörössel bevont állványon áll. Az ásatásuknak nagy-szerű dogmatikai eredményük van. Mily lélekemelő az, hogy az első keresztények, kik imáik ámenére a hóhér bárdcsapá-sát várhatták, csak ugy folyamodtak a szentekhez, mint mi : s mégis némelyek nem szégyenlik ezt újításnak, emberi

hozzáadásnak, bálványozásnak mondani! Váljon érdemes leendett Krisztusnak e földre jönnie, ha a nagy nehezen levert pogányság, egy-két század múlva, felülkerekedett volna s újszerű bálványimádást támasztott volna ? Igy győzte le volna Urunk a világot? Ha Archimedes egy pontot kí-vánt. én egy kis logikát kivánnék önöktől, s felforgatnék az eretnekséget. — A pápa múltkor kikocsizott, mi épen a Titus diadalive előtt voltunk, közeledtére porba omoltunk, s élje-ueinkre áldással felelt. Eleven fejmozgása, tüzes szeme jó egészségre mutatnak. Tartsa Isten! Ma láttam a vatikáni

c o

könyvtárban az ..Iueft'abilis" vagyis immaculata bulla százra menő, különféle nyelven való fordításait. Meglepő a külcsín, melyben ki vannak állítva. A genuai rendkívüli filigran-diszitményei, az angol gazdagsága s mindenik valami eredeti-sége által tűnik fel, még az irókézi fordítás is. Legszebb azonban a lengyel, mely itt bámulat tárgya. Nemcsak a főkép gyönyörű, hanem a szöveget kisérő oldalfestmények, melyek a lengyelországi királyok s Máriakép rajzolatait

tárgyazzák, mind rendkívüli finomság és izletesség által kivívták az első helyet. A magyar fordítást fájdalommal nél-külöztük. Ama dicső magyar főpap, ki mindnyájunk büszke-sége, s kinek holdog kormányzatáért imáinkkal terheljük az oltárokat, pajzsára vévén fel az Immaculatát. elég, lia meg-tudja e hiányt, s meg fogja szüntetni.') Az Emich által a pápának küldött „képes krónika" örömmel fogadtatott s szép kiállítása által örvendetes véleményt alkotott magyar művé-szeti állapotaink felől. — Miután Romának egész ujabbkori nagysága a pápáktól származik, természetes az őszinte

ra-gaszkodás, melylyel Romának apraja nagyja a, szentséges atya iránt viseltetik. Igy van ez Italia más vidékein is: de mily iszonyú vad állati dühhel marezongolják a pápát az újságírók, s általán a státusimádók, az leírhatatlan. Nincs bűn és gyalázat, mit rá nem kennének, ezekhez képest Csernátony kis Miska.3) Velenczében meztelen bajazzo gya-nánt festik a téreken, Anconában pedig sertésen ülve. ocs-mány környezetben állította elő „La Rana" czimü élczlap.⁴) Azt gondolják az illetők, hogy mihelyt vallástalanná teszik Italiát, könnyebben elbánnak a pápai állammal. Ezekután ter-mészetesnek fogja tartani az olvasó lorettoi imámat : vedd el innét oh Isten Szűz Máriának kis lakát, melyben növekedett a kis Jézus, s hozd hozzánk, majd megvédjük káromlóid

ellen.4) —j.

(JHINA. A két királyanya, kik most a mennyei biro-dalmat kormányozzák, következő rendeletet tettek közre a franczia követség közbenjárására, melyben a Jézus szent gyermekségéről nevezett társulatnak legtöbb érdeme vagyon.

„Lin-che titoknokunk tiszteletteljesen jelentette ne-künk. hogy a birodalomban a gyermekek befullasztása még meg nem szűnt, s kért minket, szüntetnök meg ezt szigorú tilalmunkkal. Már Kien-long császár alatt megtiltatott a leány-gyermek befullasztása, s azon büntetés szabatott a leányfullasztókra, mely szól a figyermekek meggyilkolóira.

Ez azért tiltatott meg. hogy a gonosz szokás megszűnjék. Em-iitett titoknokunk azonban tudósít, hogy a gyermekiül lasztá s még most is szokásos Canton, Fokién, Tché-Kiang, ( 'hausi stb.

tartományainkban, s fel lehet tenni, hogy ez a többi tarto-mányokban is űzetik. E merény zavarja az ég és föld közötti összhangzást. os lia szigorúan el nem tiltjuk, hogyan fogjuk kikerülhetni a feddést és megmenteni népünket V — Követ-kezőleg rendeljük minden alkirályainknak, s a tartományok kormányzóinak, hogy alárendelt mandarinjaik által tiltsák be e szokást. — Azonfölül minden városok igazgatói hívják össze a gazdagokat óvodák felállítására, ahol az ily gyer-mekek tápláltatni fognak. Ennekutána a szegények nem fogják mondhatni, hogy szegénység miatt akarják vizbe ful-lasztani gyermekeiket. — Akik azonban még azután is talál-tatnának. hogy gyermekeiket vizbe fullaszszák, minden irga-lom nélkül büntettessenek meg. Tiszteljétek eme rendeletet."

-') Mi olvastuk már Sire e munkájáról adott franczia és olasz tu-dósításokat, s ott találtuk, hogy magyar t'orditásban is megvan a bulla. A tudósító ezt talán nem vette észre. — Szerk.

3) A papíron töltik a bosszujokat, miután az élő emberen ki nem tölthetik azt. — Szerk.

4) „A béka." íróik sem lehetnek kevésbé ocsmányak. — Szerk.

'•) Erős akarat. — Szerk.

112