Perillustris ac Rme Domine !
Quum Sanctissimus Dominus Köster Pius PP. IX. in supremo apostoliéi ministerii fastigio speculator a Deo datus sit domui Israel, ideo si ulla sese offerat opportuna occasio, qua veram populi christiani felicitatem promovere vel mala eidem jam illata ac etiam tantummodo forsan impendentia agnoscere queat, earn nulla interposita mora arripit et amplectitur, ut providentiae et auctoritatis suae studium impense collocet, aut aptiora remedia alacriter adhibeat.
Jam vero in hac tanta temporum rerumque acerbitate nonnisi singulari Dei beneficio sibi datum judicans, quod in proxima festiva celebritate centenariae memoriae de glorioso sanctorum apostolorum Petri et Pauli martyrio, et canoni-zationis tot christianae religionis heroum, amplissimam pulcherrimamque solio suo coronam faciant ne dum S. R. E.
Cardinales, sed etiam et Rmi episcopi ex omnibus terrarum partibus profecti, perjucunda eorumdem praesentia et opera sapienter sibi utendum statuit mandavitqua episcopis in Urbe praesentibus quasdam proponi quaestiones circa gravi-ora ecclesiasticae disciplinae capita, ut de vero illarum statu certior factus, id suo tempore decernere valeat, quod in Do-mino expedire judicaverit.
Quae sint hujusmodi disciplinae capita, super quibus ex mandato Sanctitatis Suae haec sacri concilii Congregatio ab amplitudine tua relationem et sententiam, quantum ad tuam dioecesim pertinet, nunc exquirit, luculenter prostant in syllabo quaestionum, quem hic adnectimus. Si quid vero aliud forte sit, quod abusum sapiat aut gravem in urgenda sacrorum canonum executione difficultatem involvat, tibi exponere et declarare integrum erit : apostolica namque Sedes, re mature perpensa, succurrere et providere, prout rerum ac temporum ratio postulaverit, procul dubio non re-morabitur.
Ne autem ad hanc relationem comulate perficiendam dominationi tuae congrua temporis commoditas desit, trium vel quatuor, si opus fuerit, mensium spatium a die praesen-tium litterarum conceditur. Coeterum camdum relationem mittendam curabis ad ipsam Sanctitatem Suam, vel ad hanc s. Congregationem.
Interim impensa animi mei sensa ex corde profiteor
/
127 •<
Amplitudini tuae, qui fausta quacquae ac salutaria adprecor a Domino.
Amplitudinis tuae.
Datum Romae, ex s. C. concilii die 6. junii 1867.
Uti frater P. Card. Caterini, praef.
Q U A E S T I O N E S
q u a e a b a p o s t o l i c a S e d eepiscopis proponuntur.
1. — Utrum accurate serventur canonicae praescriptio-nes, quibus omnino interdicitur, quominus haeretici vel schismatici in administratione baptismi, patrini munere fungantur ?
2. — Quanam forma et quibusnam cautelis probetur libertás status pro contrahendis matrimoniis ; et utrum ipsi-met episcopo vel ejus curiae episcopali reservetur judicium super status cujusque contrahentis libertate '? Quidnam tam-dem hac super re denuo sancire expediret, prae oculis habita instructione die augusti 1670. s. m. Clementis X. auctoritate édita ?
3. — Quaenam adhiberi possent remedia ad impedi-enda mala ex civili, quod apellant, matrimonio provenientia ?
4. — Pluribus in locis, ubi haereses impune grassantur, mixta connubia ex summi pontificis dispensatione quandoque permittuntur, sub expressa tarnen conditione de praemitten-dis necessariis opportunisque cautionibus, iis praesertim, quae naturali ac divino jure in hisce connubiis requiruntur.
Minime dubitare fas est, quin locorum ordinarii ab hujus-modi contrahendis nuptiis fideles avertant ac deterreant, et tamdem, si graves adsint rationes, in exssquenda apostolica facultate dispensandi super mixtae religionis impedimento, omni cura studioque advigilent, ut dictae conditiones, sicuti par est, in tuto ponantur. At enimvero postquam promissae fuerint, sanctene diligenterque adimpleri soient, et quibus-nam mediis posset praecaveri, ne quis a datis cautionibus servandis temere se subducat ?
5. — Quomodo enitendum, ut in praedicatione verbi Dei sacrae conciones ea gravitate semper habeantur, ut ab omni vanitatis et novitatis spiritu praeserventur immmunes,
itemque omnis doctrinae ratio, quae traditur fidelibus, in verbo Dei reipsa contineatur, ideoque ex scriptura et tradi-tionibus, sicut decet, hauriatur ?
6 — Dolendum summopere est, ut populäres scholac, quae patent omnibus cujusque e populo classis pueris, ac publica universim instituta, quae litteris sevcioribusque disciplinis tradendis et educationi juventutis curandae sunt destinata, eximantur pluribus in locis ab Ecclesiae auctori • täte modératrice, vi et influxu, plenoque civilis ac politicae auctoritatis arbitrio subjiciantur, ad imperantium placita et ad communium aetatis opinionum amussim : quidnam itaque effici posset, quo congruum tanto malo remedium afferatur, et Christifidelibus suppetat catholicae instructionis et educa-tions adjumentum ?
7. — Maxime interest,ut adolescentes clerici humaniori-bus litteris severiorihumaniori-busque disciplinis recte imbuantur. Quid igitur praescribi posset adcleri institutionem magis ac magi3 fovendam accomodatum, praesertim ut latinarum litterarum,
rationalis philosophiae, ab omni erroris periculo intaminatae, sanaeque theologiae, jurisque canonici Studium in seminariis potissimum dioecesanis floreat ?
8. — Quibusnam mediis excitandi essent clerici, qui praesertim sacerdotio sunt initiati, ut emenso scholarum curriculo, studiis theologicis et canonicis impensius vacara non désistant ? Praeterea quid statuendum efficiendumque, ut qui ad sacros ordines jam promoti, excellentiori ingenio praediti, in decurrendis pilosophiae ac theologiae studiis prae-stantiores habiti sunt, possint in divinis sacrisque omnibus disciplinis et nominatim in divinarum scripturarum, sancto-rum patsancto-rum, ecclesiasticae históriáé, sacrique juris scientia penitius excoli?
9. — Juxta ea, quae a concilio Tridentino c. 10. vers.
23 de reform, praescribuntur, quicumque ordinatur,illi Eccle-siae aut pio loco, pro cujus necessitate aut utilitate assumi-tur, adscribi debet, ubi suis fungatur muneribus nec incertis vagetur sedibus ; quod si locum inconsulto episcopo deseru-erit, ei sacrorum exercitium interdicitur. Hae praescriptio-nes nec plene, neque ubique servantur. Quomodo ergo his praescriptionibus supplendum et quid statui posset, ut clerici propriae dieocesi servitium et suo praesuli reverentiam et obedientiam continuo praestent ?
10. — Plures prodierunt et in dies prodeunt congre-gationes et instituta virorum et mulierum, qui votis simpli-cibus obstricti piis muneribus obeundis se addicunt. Expe-ditne et potius congregationes ab apostolica Sede probatae augeantur, latius crescant, quam ut novae, eumdem prope finem habentes, constituantur et efformentur ?
11. — Utrum sede episcopali, ob mortem, vel renun-ciationom vel translationem episcopi vacante, capitulum ecclesiae cathedralis in vicario capitulari eligendo plena libertate fruatur ?
12. — Quanam forma indicatur et fiat concursus, qui in provisione ecclesiarum parochialium peragi debet juxta decretum concilii Tridentini, sess. 24, de reform., c. 18, et constitutionem s. m. Benedicti XIV., quae die 14. decembris 1742 data, incipit „Cum illud."
13. — Utrum et quomodo expediret numerum causa-rum augere, quibus parochi ecclesiis suis jure privari possunt ; nec non et procedendi formám laxius praestituere, qua ad hujusmodi privationes facilius, salva justitia, possit deveniri ?
14. — Quomodo exsecutioni traditur, quod de suspen-sionibus ex informata conscientia vulgo dictis decernitur a concilio Tridentino, c. 1, sess. 14, de reformat. Et circa hu-jus decreti sensum et applicationem estne aliquid
animad-vertendum ?
15. — Quonam modo episcopi judiciariam, qua pollent, potestatem in cognoscendis causis ecclesiasticis, potissimum raatrimonialibus, exerceant, et quanam procedendi atque apellationes interponendi methodo utantur ?
16. — Quaenam mala proveniant ex domestico famu-latu, quem familiis catholicis praestant personae vel sectis proscriptis vel haeresi addictae vel etiam non baptizatae ; et quodnam hisce malis posset opportune remedium afferri ?
17. — Quidnam circa sacra coemeteria adnotandum sit ? quinam hac de re abusus irrepserint et quomodo tolli possent ?
— « 128
VEGYESEK.
A sz.-Benedek-rendtiek alatt álló esztergomi fögymna-siumban, a mult iskolai félévről szóló érdemsorozat szerint, volt a nyolczosztályu középtanodában mindössze 495 ta-noncz. Ezek közöl 440 r. katholikus, 2 ág. 1 helv. hitval-lású, 1 nem-egyesült görög, 21 izraelita. Nemzetiség szerint volt 438 magyar, 12 német, 14 sláv, 1 szerb. Az ifjúság kö-zött kitűnőt nyert 116, vagy is a negyedrész.
A „Magyar Sión" juliusi füzetében Ipolyi Arnold „a magyar domonkosok történetéhez adalékokat," — Vass Jó-zsef „az erdélyi egyháztörténelem mezején kalászatot," — Szántófy A. „a bakácskápolna Esztergomban" folytatást,
— Ch. R. „mit tettek a lefolyt félévben a holt kezek ?" ér-tekezést közöl, Knauz Nándor pedig folytatja a posonyi káptalan kéziratainak kiadását.
Kaptuk a kalocsai érseki nagygymnasiumban, a je-zsuita atyák vezetése és oktatása alatt iskolába járt tanon-czok érdemsorozatát az utólsó iskolai félévre. A tanontanon-czok száma, nyolcz osztályban, 516, köztök 22 héber, s az utói-sók közöl némelyek kitűnő jelesek. Az érdemsorozat osztá-lyonkint legelőször is az egész éven át tanúsított tanulási szorgalom és erkölcsi viselet által kitűnőket, s jutalmazot-takat mutatja, utána azon ifjúkat, kik versenyzés következ-tében jutalmat nyertek; és csak ezek után jön az egyes osztálynak érdemsorozata szokásos rovatokban. Érettségi vizsgát tett 17 ifjú, kik közöl 11 kitüntetéssel, 6 pedig egy-szerűen alkalmasnak találtatott a felsőbb tanulmányokra.
Végén állnak a sz. István királyról nevezett nevelde növen-dékeinek érdemdijazottjai.
Olvasóink közöl sokan fájdalommal fogják fogadni báró Moy de Sons Ernesztnek halálát, mely Inspruckban, aug. 1-én megtörtént. A kath. tudósok legkitünőbbekjeinek egyike volt. Született 1799-ben Münchenben, egy íranczia kiköltözött nemes családból, iskoláit ott végezte, katonai pályáját jogtanulmányokkal váltotta fel, s már 1833-ban Wiirzburgban, 1837-ben Münchenben, mint jogtanár, mű-ködött. Itt I. Lajos király alatt, mielőtt az öreg király esze Lolán megtébolyodott volna, a kath. tudósok egyletének egyik legmunkásabb tagja, minden jónak barátja volt. A kóbor csúf leány sokak között Moyt is megbuktatta, Naum-burgban a semmisítő törvényszék tanácsosává tette, hogy Münchenből elmozdíthassa. 1851-ben insprucki egyetemnél
{
"ogtanár lett, 1858-ban az egyetem nagyságos rectora,1864-•en a német kath. gyűlés elnöke. Több könyveken kivül dolgozott több külföldi kath. lapnál, s emellett saját jeles havi folyóiratát is „Archiv für das Kirchenrecht" kiadta.Val-lásos, munkás, határozott, s tiszta jellemű férfi volt egész életében.
Megjelent és az előfizetőknek szétküldetett a „Kath.
Lelkipásztor" sept.-octoberi füzete, melyben az egyházi szó-noklatok folyama pünköst utáni 12-dik vasárnaptól 20-dik vasárnapig terjednek, a közbeeső ünnepek, s szokásos bú-csunapokra készített egyházi szentbeszédekkel együtt, u.
m. az őrangyalok, Máté, Mihály, Vendel szentek ünnepére, Kisasszony napjára, szent-olvasó vasárnapjára. A szentbe-szédek folyamát megelőzi két értekezés a) kátéoktatásról, b) a tanodának az egyházzal való szoros viszonyáról.
Mult vasárnap a nyuli hegybeli sz. Donátról nevezett kis kápolnában igen szivreható ünnepély ment végbe. Fő-tisztelendő Pecho Endre védenyi plébános és esperes ur, ki egyszersmind nyuli szőlőbirtokos, a fent emiitett kápolnát sa-ját költségén kijavíttatván és feldiszittetvén, az isteni tiszte-letnek e napon ujolag megnyilt kápolnában reggeli 8 órakor mutatá be az első sz. mise-áldozatot, melyen a jótevő, lelkes egyházi férfiúnak számos rokonai és tisztelői Győrből és
több nyulhegybeli lakosok jelen lévén ájtatoskodtak ; az ün-nepélyt igen emelé több győri ének- és zeneegyleti tagok által szabatosan előadott vocal-négyes miséje Haslingernek.
Az ünnepély istentiszteleti részét magyar vendégszeretettel fűszerezett magán ünnepély követé az esperes ur szőlőjében, hol a vendégkoszorut a dalárok egész napon át a legváloga-tottabb müdarabok előadásával mulatták ; a háziúr leeresz • kedö nyájas és barátságos, gyermekded őszinte örömteli ke-délyének, az ünnepély sikerülte fölötti nyilvánulásai az irán-tai tiszteletet a jelenlevőkben még inkább fokozták ; a házi gazdai teendőkre felkért rokonok szivélyes és figyelmes gon-dossága pedig a jelenvoltak emlékében eltörülhetlenné tevék ez ünnepélyt. (Gy. K.)
Roma a kath, egység központja, az egyes egyházak közös anyja, azáltal is bizonyítja magát ilyennek, hogy ke-belében majcl minden nemzetnek saját temploma van. Több nemzet enyészett el már, több ország veszett el, egykori fön-létének emléke csak Romában maradt még fön. Hol van a görög birodalom ? Nincs; de ott van Romában a temploma : S. Maria in schola graeca , másként : bocca délia verità templom. Hol vannak a gótok ? Nincsenek ; de ott áll még a templom : Sancta Agatha Gothorum. Brétagneok nincsenek, ott áll s. Claudius Borgognorum ; Lotharinghia sincs többé, de ott áll s. Nicolaus Lorenarum. Flammandia, kath. Anglia, Lengyelország, Slavonia, Illiria nincs többé, régi dicsőségeikből csak dtiledékek maradtak fön ; de ott vannak s. Julianus Flammanorum, s. Thomas Anglorum, s.
Stanislaus Polonorum, s. Hieronymus sclavorum. Hol van-nak a kath. szerecsenyek ? de templomuk megvan s. An-tonius Aethiopiorum, s. Stephanus Maurorum. Olaszország-nak egyes országai függetlenségüket mind elveszítették, e függetlenségnek emlékei már csak a romai templomokban állnak még, u. m. velenczei piacz, florenczi piacz, s. Joannes Florentinorum, s. Crux Luccensium, s. Petronius Bononio-rum, s. Carolus LombardoBononio-rum, s. Venantius Cremonensium, s. Salvator, s. Maria Marcheggiorum, ecclesia sudarii Christi Sabaudiorum, s. Bartholomeus Bergamorum, s. Franciscus Brescianorum ; a francziáknak van sz. Lajos, a németeknek deli' anima, a spanyoloknak sz. Jakab, a portugáloknak sz.
Antal temploma. A kath. egyház a nemzetiségnek, függet-lenségnek a nemzetek életében a leghivebb barátja.
Tomaso Ferencz János,mondovii püspök Piemontban, egy jeles, és az olaszországi eseményekre nézve, melyek a
forrada-lom pokoli gonoszságát és az egyház ártatlanságát egy rész-ről, dicsőségét pedig más részről bizonyítják, könyve igen nagy horderejű lesz, és pedig e czim alatt : „L'episcopato e la rivoluzione in Italia, oss'a atti collettivi dei veseovi italiani preceduti da quelli del somo Pontefice Pio IX intro le leggi ed i fatti della rivoluzione.", A munka két nagy kötetből fog állani; az elsőben olaszországi, a másikban az egyetemes egyházi események és az ezekre vonatkozó okmányok fog-nak közöltetni. Az első hiteles okmányok nyomán bebizo-nyítja, hogy a szentatya, a püspökség, a papság főbbjei mindig ohajtották Italia nemzeti függetlenségét, anélkül, hogy az egyház szabadságaiból vagy jogaiból csak valamit is feláldoztak volna. Biztos védvet nyújt tehát a jövőben írandó történelem íróinak, hogy a püspökség sem a hazának, sem az egyháznak jogait, érdekeit soha és semmiben fel nem áldozza. — A második kötet, mikint, a szerző maga mondja az előszóban, m. s főt. Roskovány Ág. nyitrai püspök „Mo-numenta cath. pro indep." czimü munkájából kivonat lesz.
A mondovi püspök csak két kötetet emlit e czimü munkájá-ból a magyar püspöknek, nem tudván, hogy abmunkájá-ból más hat kötet van. — Ez Í3 bizonyíték arra, amit egykor irtunk, hogy Roskoványi püspök munkáit a kath. védirók mindig nagy kárral fogják nélkülözni, mindig legbővebb forráskint használni.
Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos PALÁSTHY PÁL.
Nyomatott Pesten 1867. Ko c s i Sándor által (Érkövy, Galgóczy és Kocsi nyomdájában) Halpiacz és aldunasor sarkán 9. sz. a.
Megjelenik e lap heten- J \ 1 1 1 M T M l T
kint kétszer : szerdán és | J I J I I I ' I I B
szombaton. — Az előfize- I ^ ^ I l i i i
tési díj félévre, postán- l l . l ' l l i l l I 1 1 1
küldéssel 5 frt. 25 kr., j' U _ ü —A M A _ J L . V _ / \ _ J L
\J
0helyben 4 frt. 90 kr. o. é. , ,
KATH. EGYHÁZI, S IRODALMI F0LY0IRAT.
Pesten, auguslus 24-én. 1 6 . II. Félév. 1867.
Előfizethetni minden cs.
k. postahivatalnál s Pes-ten a szerkesztőnél (Li-pótutcza 19 sz.) s Kocsi Sándor nyomdai irodájá-ban, (haltér és aldnnasor
sarkán, 9. sz. a.)
TARTALOM : A keresztes hadak jelleme és fejlődési menete. — Egyházi tudósítások. — Az erdélyi képviselők előterjesztése b. Eötvös minister ur ő nmsághoz. — Vegyesek.
A keresztes hadak jelleme és fej-lődési menete.
Az 1197-ik évi eljárás nem sokára utánzásra talált. Még élénk volt a német keresztes hadjárat emléke, midőn a keresztbeli egy ujabb visszaélés a kereszténységet megbotránkoztatta. Valamint 1197-ben a keresztesek fegyverei a Staufenek imperialis-musa érdekében felhasználtattak : ugy később még nagyobb megszentségtelenités által egy olasz ke-reskedő-köztársaságnak szolgálatjába hajtattak. A latinnak nevezett ker. hadjárat ugyan nem ezen ezélból alakult, a frank nemesség soká ellenezte a velenczei törekvéseket, de ellenkezésük legyőzetett.
Roma intelmei, sőt censurái is eredménytelenek vol-tak. Először látta ez alkalommal a világ azon ritka tüneményt, hogy a pápa oly fegyveresek ellen, kik magukat a keresztről czimezték, az egyházi bünte-tések szigorával fellépett. Veleneze jövő nagyságá-nak nem csekély emeltyűjét birta e vállalatban, mely azonban a szegény keleti keresztényeknek semmi hasznot nem hozott. Eme félelmetes módon elharapódzó világias szellem meggátlására az egy-ház üdvös reactiot keltett. III-ik Incze pápa volt az, ki, miután a latin keresztes hadjárat botrányos kimenetele, úgyszólván, szemei előtt történt, hatal-mas jellemének egész erélyével iparkodott meg-akasztani azt fejlődési menetében, és azon szép és nagynak egyiránt nevezhető tervet készité: a ke-resztes hadjárati mozgalmaknak eredeti alapjaira való visszavitele által a lelkesedés már-már enyé-szetnek indult szellemét föleleveníteni, és az elmúlt idők nagyszerű jeleneteit megújítani. Nem akart ugyan Incze a már megkezdett fejlődéssel egészen szakítani. Oly át és át szervező szellem, minő az övé volt, a legelső keresztesek rendezést nélkülöző lelkesedését nem kiválthatta. A világi hatalom által létesített rendet, organisatiot ő is elfogadta, sőt még jobban kiképezte. Az e czélra kivettetni szokott
adót megtartatni kivánta, és azt is oliajtotta, hogy minden néposztály a maga illetékét állítsa ki a har-czosokból is. De egész határozottsággal követelte ezeken kivül, hogy a vállalat főirányzása az egy-ház kezeiben legyen, és az egész mozgalom eredeti czéljaira vezettessék vissza. Ismeretes, a pápa terve eleinte mennyi akadályokba ütközött. Habár a szentszék ekkor hatalma fénypontját érte el, mégis tapasztalnia kellett ezen irányban legalább királyok (Michaud VI, 83.) és a nép részéről is ellenkezést, mely utóbbi különösen a hadi adót találta már nyo-masztónak. De a nagy pápa kitartása és bölcs ta-pintata legyőzött minden akadályokat, és ez talán kivívott diadalainak egyik legfényesbike. Il-ik Or-bán pápa ideje, a clermonti napok visszatérteknek látezottak. Kiterjedésre nézve az Incze pápa általi mozgalom még felül is múlja az előbbieket, ameny-nyiben oly népek is csatlakoztak, melyek eddig részt nem vettek. A nyugot legtekintélyesb fejedel-mei, az ifjú császár élükön, a magyar, norvég, és angol királyok felveszik a keresztet.
Némethonban egyházi és világi nagyok köve-tik példáikat, sehol talán a lelkesedés nagyobb és általánosabb nem volt, mint az alsó-rajnai tartomá-nyokban, hol a mozgalom egyházi jellege mellett a népies világi is nyilvánult ismét, és Köln, a szentek városa, jó példával járt előre. E g y fényes zsinat, melyet az összes kereszténység birodalmi gyűlésé-nek nevezhetnénk, 1215-ben Romában tartatott, hogy itt a végső intézkedések megtétessenek. Az egész kereszténység egy u j hadjárata állott a kü-szöbön, nagyszerűbb mint valaha. Ekkor a pápa meghal, s vele együtt terveinek és reményeinek büszke épülete romba dül. Az egész mozgalom az ő müve volt, vele annak szelleme távozott. A népek buzgalma meghűl, a fejedelmek és nagyok egymás-után visszavonulnak. Egység, középpont, összefüg-gés hiányzott. A tervezett nagyszerű hadjárat he-lyett a hatalmas mozgalomból egy két külön had-járat növi ki magát, melyek folyama, és kimenetele a nagyszerű előkészületek éles ellentétét képezik.
16