PEST, maj. 3-án. Ha nem tudjuk, mily oldalról támad meg bennünket az ellen, nagyon bajos magunkat ellene védenünk ! Küzd az egyházzal a vallástalan s erkölcstelen sajtó, jó, ha ismerjük az utakat, melyek felöl megszokott bennünket támadni.
Ezen gondolatokból indulva ki, végig pillanték rövi-den az egyházellenes sajtó utjain. Éber az egyház, vannak Sionnak buzgó őrei, megmutatják ezek az utakat, nem kell magunknak keresnünk. Ismerhetjük a rosz könyveket, anél-kül, hogy magunk olvastuk volna, ujjal mutat a gondos egyház a báránybőr alatt lappangó farkasokra.
Az eszmetársitás törvényei folytán elmém a mult század egyházellenes sajtójához is eljutott. Ugyanazon fegyverek-kel harczolt az „echthro-sophos" és „re-ruditus" irodalmárok kara az egyház ellen akkor is, melyekkel most, ugyanazon
— « 2 0 M oldalokról ostroinlá az egyház „bevehetlen vár "-át, melyek-ről most.
Erőt ad a hajónak a visszapillantás a hullámokra, me-lyeken már áthaladott. A jelen fájdalmaira gyakran enyhi-tőleg hat a mult emléke. Talán nem vesztek időt, midőn csak egy rövidke párhuzamot vonok az egyházellenes sajtó
mult századi és jelenlegi működése közt, és kissé mérlegelem a hatást, mit az okozott, s egy pillantást vetek arra, mitől tarthatunk méltán az anti-katholikus sajtó jelenlegi megtá-madásai miatt?
Nincs az irodalomnak ága, mely még nem használta-tott volna az egyház ellen. „In eum contulerunt finem (t. i.a catholicismus megsemmisítése ellen) philosophiam, criticam, históriám, poësim, typgraphiam,') artes libéras et mecliani-nicas, societatem denique biblicam," 2) mint helyesen irja Perrone. Ehhez kiegészitőleg még egy jeles német iró sza-vait hozzuk fel : „Es wurden Comödien, Romane, Geschich-ten, Almanache, Gedichte, kurz : alle Produkte der Literatur dazu gebraucht, um die verderblichsten Grundsätze über Religion . . . auszustreuen."3)
Ezek történtek a mult században is, ezek történnek napjainkban is. Példákat felhozni annak bebizonyítására, hogy napjainkban is így tesz a vallástalan sajtó, ugy hisz-szük, annyit tenne, mint t. olvasóinkat untatui akarni. Azt, mit mindenki elismer, bebizonyítani nem szokás.
Tudták azt nagyon jól a mult században is, hogy az ifjúságot kell leginkább elrontani annak, ki elakarja rontani a jelent és jövőt ; ezért épen nem késtek akkor sem a rosz ifjúsági iratok terjesztésével. Ilyen volt például Rosenmüller
„Christliches Lehrbuch für die Jugend"*) czimü müve. S mennyi korunban a rosz irányú ifjúsági irat ! Sőt még a kis gyermekek ellen is felhasználták már akkor is többen a
sajtót, mint például Feddersen.5) De még ez sem volt elég.
Nem hiszem, hogy maga Lucifer tudna sokkal rava-szabb és gonorava-szabb tanácsot adni valakinek, mint azt, hogy rosz elveket hintsünk el imakönyvekbe az imák közé. Mér-get vetni az élet egyik forrásába ! „Mortem dederunt, vitám se dare ostendentes." Többen imakönyvekbe is elhintették elveiket, nézeteiket, pl. Basedow.®) Ujabb időből részünkről ily imakönyvről nem hallottunk említést; de azért nem mer-jük állitani, hogy nincs ilyféle jelenleg.
Nem kell említenünk, hogy a szentírást7) többen, meny-nyire megrontva fordították s adták ki. E tekintetben sem maradt hátra ma sem, vagyis helyesebben mondva, e tekin-tetben sem ment ma sem előre a sajtó. Sőt helytelen vallási nézetekkel telt bibliai szótárokat is adtak ki, hogy a vaknak nem vak vezetőt, hanem még a vaknál is veszélyesebbet ad-janak. Ily szótár volt például Telleré.b)
') Hoffmann „Die Darstellung der deutschen Union und ihrer Ver-bindung mit den Illuminaten" czimü müvében (48. 1.) emliti, hogy az
„Union" novezetü vallástalan társulat czéljául tűzte ki magának, hogy semmi so nyomathassék ki, ami e társulat torveivel ellenkeznék.
*) Praelect. Theol, Ratisbonnae. 1856. n. I.
') Der Triumpf der Philosophie. 196—197. 1.
») Leipzig. 1788.
5) Das Lebon Jesu Christi für Kinder. Halle. 1781.
8) Allgemeines christliche Gesangbuch für alle Kirchen und Zeiten.
7) Az 1732-bon megjelent „Die Werthoimer Biebelübersetzung"
különösen kitűnik ezek között, nem annyira azért, mintha roszabbak nem volnának már nála, hanein mert ez bizonyos irányban úttörő volt.
8) Wörterbuch des neuen Testamentes zur Erklärung der christli-chen Lohre. Többek közt azt állítja, hogy a szentírásban nevozett angya-lok alatt részint a papokat kell értenünk.
Hányszor halljuk napjainkban is kikelni az embereket a szent szertartások ellen?! „Haszontalanságok" nak neve-zik ezeket sokan csak azért, mert nagyon jól tudják, hogy épen nem haszontalanok. így volt ez a mult században is.
„Den rationalistischen Theologen konnte der auf den katho-lischen Dogma erbaute Cultus nicht zusagen," irja dr.
Brück.9) E tekintetben is igen sokan változtatást iparkod-tak létrehozni.
Midőn rövid párhuzamot vonunk a mult század és napjaink között, lehetetlen bizonyos tekintetben ugyan na-gyon fájdalmasan, de más tekintetből meg korunkra nézve igen nagy vigasztalódással olvasnunk a mult század némely főpapjairól dr. Brück azon nyilatkozatát : „Die verblende-ten Kirchenfürsverblende-ten hatverblende-ten nichts Eiligeres zu thun, als die kirchenfeindlichen Grundsätze der rationalistischen Theo-logen auch in der Praxis durchzuführen und ihre Verord-nungen tragen alle dieses Gepräge der Zeit an sich." I0)
Mennyire iparkodik a mai anthikatholikus sajtó a pap-ság te'kintélyét kisebbiteni, ha lehetne megsemmisíteni ! Ezt tették a mult század végén is. Oh ! nagyon jól tudják ők, mennyit használ a katholicismus sz. ügyének a papság tekintélye, s mennyit árthat azok rosz hire. „Labiis serpen-tium ori similibu8" gyalázzák a papságot, amikor azt „szép szerével" tehetik. Epen ugy volt ez a mult század végén is.11) Különösen arról vádolták s vádolják most is, hogy a felvilágosodás ellensége. E vád olyannyira vakmerő, (hogy igazi nevén még rosszabbnak ne nevezzük,) hogy nem áll-hatjuk meg, hogy pár sorral ne késsünk e tárgynál. Kiknek tartozik a hálátlan nemzedék több köszönettel, mint épen a papságnak s különösen a szerzeteseknek a tudományok, a műveltség ajándokaiért ? Mutasson valaki a társadalomból bármely osztályt. . . csak egyetlen egyet is. . . mely az em-beriség műveltségét jobban előmozdította volna, mint épen a papság ! . . . De ne menjünk messze. Csak hazánk legújabb napjainak irói között tekintsünk szét. A hittudományokról nem is szólunk. Nézzétek a classica-philologiáu elkezdve, nemzeti nyelvészetünk, költészetünk, a történelem, a böl-csészet, a régészet, a természettan s a számtanon, szóval : a tudomány minden ágán keresztül, s mondjátok meg, hány neme van a tudományoknak, melyeknék a nagy közönség-től ugy, mint a tudósoktól elsőknek ismert bajnokai között katliolikus pap nem volna ? ! A magyar irodalom terén épen nem dicsteljes járatlanságnak jele az, ki ezt nem tudja ; — és a vakmerőségnél furcsább bátorság kell ahoz, hogy va-laki ezeket tudva is a haladás ellenségének nevezze a kath papságot ! . .
Megtámadta a sajtó a catholicismust a mult század végén is ugy, mint most, sőt még tán jobban a gúny és élez fegyvereivel. Voltaire, Diderot stb. neveire mindenki emlé-kezik. Azon módot, melyet különösen Diderot s többen
liasz-9) Dio rationalistischen Bestrebungen 75. 1. Mast. Die liberalen Prinzipien auf dem Gebiete des Cultus. 1847. 1. 1.
, 0) Die rationalistischen Bestrebungen 99. 1.
") „Sie begnügten sich nicht — irja Brück (fen id. 86. 1.), ki e tárgyról különösen jól ir — Fehler einzelner Ordensgeistlichen den gan-zen Orden aufzubürden, und die Mönche zu Feinden jeder wissenschaftli-cher Bildung zu machen, sondern beschuldigten sie auch der Völlerei und Trunksucht, stb. 86. 1.
— « 21 M náltak istentelen élczeik terjesztésére és hatályossá tételére, fölöslegesnek tartjuk most emliteni.l2)
Támogatják jelenleg többen a vallástalan sajtót azok közöl is, kiknek politikai hatalom van kezökben ; de ez sem újság. Igy volt mindig. Csak a közelebb lezajlott múltból is emlékszünk még II. József. II. Frigyes,13) II. Katalin törté-netére. Tudjuk, mily befolyásuk volt a vallástan sajtóra.
Irae mit tett, s mit tesz a vallástalan sajtó ! „En ma-gnam hostium aciem ! En arma multa et varia." „Quid
fa-cere potuÍ8sent, et non fecerunt ? fafa-cere possent, et non facerent ?"
Még csak azt jegyezzük meg mellékesen, hogy, ämint jelenleg tudjuk, hogy vannak titkos társulatok is, melyek a sajtóra befolyással vannak : ugy voltak már a múltban is, s különösen a mult században is. Voltaire szövetségéről14) a szabad kömivesekről15) s más ily titkos társulatokról elég adatunk van a mult századból16) is.
Annyit küzdött már ellenünk a sajtó! S mit nyertek ök ? Mit vesztettünk mi ? Mit nem fogunk veszteni ? s mitől tarthatunk méltán a vallástalan sajtó miatt ?
Midőn a felfuvalkodott emberek épiteni akartak egy égig érő tornyot, megzavarta Isten nyelvöket, hogy amit egyik mondana, ne értené azt a másik. Midőn pedig az ujabb korban le akarták dönteni az emberek az Isten által épitett tornyot, melynek lépcsőiről az égbe léphetni, az egy-házat, ismét megzavará Isten nyelvöket, hogy amit egyik mond, állit, ir, hirdet, ne értse, ne helyeselje a másik. Föl-keltek az egyház ellen és legyőzték. . . egymást. Az egy-házellenes tudósok egyike megczáfolta, megczáfolja a mási-kat. Vagy mondjon valaki csak egyet az egyház nevezete-sebb ellenei közöl, ki nem lett volna megtámadva egy olyan-tól, ki az egyháznak szinte ellensége ! Igy van most. Igy volt a 18-ik században. Igy a 17-ik, 16-ik, a 15-ik század-ban. Igy volt mindig s igy lesz örökké.
A catholicismust legyőzni nem lehet. Erösebb az az egész földnél, erösebb az égnél") is, mert ég és föld elmúl-nak ; de az 0 szavai el nem múlelmúl-nak.
Igaz, hogy nem győzhető le az egyház ; csak látszha-tik megfogyatkozni mint a nap vagy a hold; de meg nem fogyatkozik18) soha; mégis az egyes hivőknek igen sokat árthatnak a hamis profeták. Igen sokat ártott a mult század egyházellenes sajtója is az egyház fiainak. Sokban megron-totta a hitet, megmételyezte, megölte a szeretetet. Elperzselte dühének melegével a remény lombjait. Sokat megfosztha-tott az égi haza boldogságától. Sokat megfoszmegfosztha-tott az élet boldogságától.
Amint eddig ártott, ugy fog ártani ezután is az
egy-") Barruel. Histoire du Jacobinismo. I. r. 189. 1. — Der Triumph der Philosophie. I. r. 189. 1.
" ) Különösen jelesen ir II. Frigyesről e tekintetben Klapp „König' Fridrich von Preussen und die deutsche Nation."
'*) Lettre a D'Alembert. d. 24. juil. 1760.
, 5) Montjoye. Conjuration d'Orlean 1796. — Cri de la raison et de la politique 1795.
, 6) Ilyenek még a fennebb emiitettek közöl pl. Mémoires posthu-mes de Custine. 1794. Histoire du Jacobinisme stb. stb.
") S. Chrysost. Cont. Ind. et Gent. n. 1. T. 1. 578. 1.
IS) S. Ambros. Hexam. \ 4. c. 2. n. 7.
házellenes sajtó; de mily mértékben? olyanban-e, mint eddig, vagy nagyobb mérvben ? A jó Isten tudja. Annyi való, hogy soha sem fogják elleneink megérni, „hogy kidől az egyház fája, mint az erdő fája, ha megemészti azt a féreg, dudva, moh, idő. Más részről azonban az is való, hogy midőn végig tekintünk az egyházat minden irányban megtámadó sajtó működésein,lehetetlen lelkünkben fel nem sóhajtanunk :
„Imádkozzunk s dolgozzunk !" Imádkozzunk, mert Isten segélye nélkül mit sem tehetünk ! Dolgozzunk ; hisz mi volna az, mit Isten segélye velünk levén, meg nem tehetünk !"
Szeidl Pál.
EGER, junius 24-én. — Tegnap tartá a sz.-László-lársulat egri osztálya választmányi gyűlését, melyben ked-ves alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy e társulat nem-csak nem hanyatlik, sőt inkább évről évre — lassan bár, de folytonosan — növekszik városunkban. A tagok száma ugyanis ujolag 28-czal szaporodott, s a pénztár kedvező ál-lása lehetővé teszi, hogy legközelebb ismét 400 frt. tétessék át a központi igazgatósághoz. Intézkedés történt arra nézve is, hogy a társulat egri osztálya lehetőleg képviseltessék a f. évi September hó 26-án, Esztergomban tartandó kath.
nagygyűlésen, melyhez a legszebb reményeket füzzük.
Az Oltáregylet pest-központi igazgatósága ismét ki-tűnő adományokban részesité egyházmegyénket, melyek a lyceum diszteremében kiállítva hirdetik a gyöngéd, vallásos keblek áldásos jótékonyságát. A különféle kegyes adomá-nyok száma jóval haladja a százat, s mind izlés, mind érték tekintetében, valamint az egyházi rubrikák követelményeit illetőleg is kifogásnélküliek.
Legényegyletünk a régi állapotban van, s minden na-gyobbszerü feltűnés nélkül folytatja útját a kitűzött czél felé. Tagjainak számát biztosan tudatni nem lehet, mint-hogy a folytonos vándorlások által nagy mérvben változik.
Azt hiszem, nem sokat hibáztam, ha 50—60-ra teszem, mi Eger városát tekintve, valóban igen kis szám.
Az Urnapi ajtatosság nagy fénynyel s példás renddel tartatott meg. Évek óta nem volt annyi buzgólkodó, mint jelenleg. A buzgalom egyik emeltyűje levén a szép ének,
nem mellőzhetem megemlítését a képezdészek s főelemi osz-tályok mintegy kétszáz tagból álló énekkarának, mely újon-nan alakulva, méltó helyet foglal a főgymnasiumi ifjúság jeles énekkarának oldala mellett.
Az angol kisasszonyok templomában ez idén is meg-tartatott a májusi ajtatosság, s a finom ízléssel földíszített templom sokszor nem volt képes kebelébe fogadni a legin-kább bonoratiorok osztályából volt ajtatoskodókat. Öröm-mel tudatjuk ezt e lapok tisztelt olvasóival, mint oly tényt, mely arról tanúskodik, hogy a hit-élet mezején öröm-virág is elég terem városunkban gyakori tövisek között, melye-ket Hevesnek tulheves légköre olykor táplálni szokott a jó-akarat s jótékonyság megsebzésére. . . .
Jótékony nőegylet is volt egykor városunkban, melyet azonban minden utánjárásom daczára sem tudok fölfedezni.
Egy időben szép pénzerővel rendelkezett, s kik a nemes czélok létesítéséhez járultak filléreikkel, kíváncsiak tudni : mikor ? kik által ? s mi czélra fordíttatott e pénz ? Valami képre is gyűjtöttek . . . . elvetették-e már azon kendert, melyből a képhez használandó vásznat gyártani fogják ? ? r. I.
— m 22 ROMA, jun. 27-én. Rendesen ő szentsége a pápa csak titkos, vagy félig nyilvános consistoriumokban tart allocu-tiot, de a tegnapi napon kivételnek adatott hely, és az ide sereglett idegenek is részesültek a szerencsében : hallgat-hatni ő szentsége magasztos beszédét. Az idegenek száma roppant, utczák, térek, templomok telvék, az áldozárok szá-mát bátran 5—6 ezerre tehetni. A pápa tegnapelőtt az ál-dozárokhoz tartott beszéd után mindegyikének akart egy-egy érem-emlékpénzt kiosztani, de habár több ezer példányt hozott magával, ez tekintve a tömeget nem volt lehetséges, amiért is más időre kellett halasztani. Az áldozárok lelkese-dését, az éljen ( e v v i v a ) kiáltásokat, a benyomás mélységét, az arczokról lesugárzó boldogság örömérzetét leirni lehetet-len, ezt látni kellett. A tegnapi consistoriumban tartott allo-cutio után a pápa a bibomokok és püspökök között a jeles Voigt által készitett ezüst-érmet osztogattatott, melynek egyik felén láthatók az apostolfejedelmek, Péter a keresztre Pál a kardra támaszkodva, üdvözítőnk pedig amint a vá-lasztottak koronájávál koronázza őket. A körirat így szól :
„Princeps apostolorum, Doctor gentium" ; alul : „Isti sunt triumphatores et amici Dei." Az érem másik oldalán olvas-ható : Pio IX. — Pontifice maximo — III. kai. jul. an. Chr.
MDCCCLXVIl — saecularia solemnia in urbe acta — ob triumphalis memóriám diei — qui Petrum apostolorum prin-cipem — et Paulum doctorem orbis terrarum — victores coelo intulit — dominaeque gentium Romae — nomen et glóriám adseruit — matris et magistrae — omnium populo-rum. Az itt már jelenlevő bibornokok és püspökök száma 468—470. Hihető, hogy holnaputánig az ötszázat eléri. Mily nagyszerű, csudálatos összejövetel, egyesülés ! A püspökök-nek válasza a pápához elkészült, és hétfőn fog ö szentségé-nek átnyujtatni. Birja már a főpapok helyeslését, és az alá-írások folynak. A pápa iránti teljes odaadás és hűség kife-jezését tartalmazza, bizalmat Péter székébe az igazság kut-forrásába, és hangsúlyozza az egyház jogait az egyes
em-berre ugy, mint az egész társadalomra.
NÁPOLY, maj. 30. De Andrea bibornok dec. 18 án kelt második levelet intézett a pápához, és ez közzé is téte-tett, mikint mindig, ugy most is, istentelen lapokban. Nem elég, hogy a pápa iránti nyakas engedetlenségét nyilvános-ságra hozta ; most újra erre hivatkozik, és a baloldal egy lapjához fordult, hogy hosszú levelét vagyis inkább hadüze-netét, felvegye. Andrea bibornok eszméi eléggé ismeretesek, Erdan a Times levelezőjének és magának a bibornoknak több leveleiből. Öt ama töredék képviselőjének lehet tekin-teni, mely a kath. Róma és a forradalmi Olaszország között szövetséget akarna kötni, csakhogy erre sem tudománya, sem felhatalmazása nincsen. Tábornok levén hadsereg nél-kül, nézetei senkit sem érdekelnének, ha nem ismernök azon vágyát, hogy mint IX. Pius eshetőleges utódja, a világi ha-talomról Victor javára lemondjon, mit nem rég a romai kér-dés lehető megoldásakint tekintettek. Nem hisszük azonban, hogy ezen ujabb nyilatkozat De Andrea bibornok nagyra-vágyásainak kedvező hatást szüljön, amennyiben a legillet-lenebb modorbao kelt ki IX. Pius dicső egyházfőnk ellen.
Levelének tartalma és alakja egy iránt kárhoztatandó. Ne-héz volna ezen levélnek, mely egy nagy lap 16 hasábjait
elfoglalja, kivonatát adni. A bibornok azon erőködik, hogy megmutassa, miszerint a pápa 1866-ik év jun. 12-iki breve által az ő magaviseletét kárhoztatván, és a sabinai megye számára kormányzót nevezvén, félrevezettetett, s hatalma körén túl lépett, oly embert kárhoztatván, kinek egéâz élete tiszta és szennytelen. (Propria laus.) A IX. Pius által köve-tett eljárás összehasonlittatik több pápáéival, avval jelesen, melyet VI. Pius követett a pistojai zsinat aláírói, az emsi pontozók és VII. Pius azon bibornokok ellen, kik I. Napo-léon második házassága kötésekor jelen voltak. Andrea a breve visszavonását követeli, annak példájára, amint a Mor-vone ' bibornok ellen IV. Pál részéről indított igazságtalan pör V. Pius által újra megvizsgáltatván, megmásittatott.
Andrea követeli, hogy a javasló praefectus titkár és más méltóságok letétessenek, mint akik az egyenetlenség tüzét szították, és ily nagy botrány okozói voltak,1) megcsalván a pápát, és bizalmával visszaélvén. A bibornok még a hittu-dományhoz is folyamodik, ebből védveket merítendő arra, hogy elitéltetését igazságtalannak kimutassa. Végre odáig megy merészsége, hogy a pápát és a botránykoztatókat.
érendő kárhozattal fenyegesse. „Mindenkire nézve — úgy-mond — de különösen a püspöksüveggel, koronákkal, és triregnummal diszitett főkre vonatkozólag mondatott : vae homini illi, per quem scandalum venit." Továbbá panaszko-dik, hogy a pápa öt elmozdította székétől, s egybehasonlit-ván Victor király tettével,4) ki most a püspököt visszahívja e szavakat intézi a pápához : „in quo alium judicas, te ipsum condemnas." De ne tovább. Szomorú látni, mennyire sülyed-het ily magas méltóságú ember.3) Avval végzi, hogy Pas-sagliát bizta meg védelmével.4) „ 0 be fogja bizonyítani a breve érvénytelenségét, és hogy szentséged megcsalatott, így becsülete, és pápai tekintélye megmentetni fognak, me-lyek nem rontásra adattak, hanem hogy az egyház fegyelme megőriztessék, és mindenkinek jogai tiszteltessenek, külö-nösen azokéi, kik (engedje meg szentséged, hogy ismételjem e levélben) nem szolgái (palefreniers), hanem tisztelendő atyái a Szentlélekben.
MISSIO. T h i b e t . Emlékezni fognak még az olvasók a véres jelenetekre, melyek 1864 óta megelőzték a bongai állomás lerontását, és a küldéreknek Thibetből tökéletes kiűzetését. A Menk-Kongba vitt 10 foglyok közöl egy, sebei folytán meghalt, más kettőnek feje vétetett. A még megma-radt hét Kertába vitetett Aton lama által. Grutelle küldér 1865 mart. 10-én irta, hogy az utóbbiak közöl kettő a sa-nyargatások áldozata lőn, gyanítani lehetett, hogy a meg-maradt ötöt hasonló sors érendi. A most közlendő levele Chauveau ap. helyettnöknek e tekintetben nem enged ké-telynek helyet, és két uj vértanú halálát jelenti. 1865 oct.
havában onták vérüket: Seinamdogué, és Yong-Drong,
mi-' ) Csak De Andrea az.
2) Nobile par. — Mind a kettőre nézve csak akkor fog örülni a kath. világ, ha IX. Pius lábainál térdelni látja őket. — Szerk.
3) Pius jogával élt, Victor pedig jogbitorlást követett el, mikor .a püspököket székeiktől elűzte ; IX. Piust áldja, Victorra pedig kárhoza-tot mond a kath. világ. E z a különbség. A szelidséghez nem kell a zsar-nokságot hasonlítani, ezt téve, De Andrea önmagát elitélte. — Szerk.
4) A legmagasabb méltóságnak is van correctora. — Szerk.
- 23 után bátran vallották volna liitöket. Ugyanazon időben a
bongai telepitvény is készült a vértanuságra. — Chauveau helyettnök fenjelzett levele a párisi kiilmissiók neveidéjének igazgatójához szól, kelt Ta-Tsien-Luban 1866. május 26-án.
„Azon időben, midőn Urunknak tetszik egyházát megaláz-tatások és szenvedések által megdicsőíteni, nem fog megin-dulás nélkül arról értesülni, hogy a mi távoli vidékeinken is vannak megpróbáltatásaink. Mi engem illet, habár ma-gam vagyok, lelkem egész hevével énekeltem „te Deum"-ot, miért is panaszolkodnánk mi ismeretlen harczosai az
„Azon időben, midőn Urunknak tetszik egyházát megaláz-tatások és szenvedések által megdicsőíteni, nem fog megin-dulás nélkül arról értesülni, hogy a mi távoli vidékeinken is vannak megpróbáltatásaink. Mi engem illet, habár ma-gam vagyok, lelkem egész hevével énekeltem „te Deum"-ot, miért is panaszolkodnánk mi ismeretlen harczosai az