sokkal kisebb mérvben veszi igénybe, miután ezek
az egyház vagyonának kezelésére semmi befolyást nem gyakorolhatnak; miután az iskola, mely minden más keresz-tény felekezeteknél azon legfontosabb közös ügynek tekin-tetik, mely minden családapát egyházához köt, nálunk mint az egyházférfiaknak sajátja tekintetik, melyre a nevelésnél leginkább érdekelt szüléknek legkisebb befolyás sem en-gedtetett : bámulhatjuk-e, ha a kath. hivek azt, mire semmi befolyást nem gyakorolhatnak, végre olyannak tekintik, mi őket nem érdekli.
A katholikusok kevesebbet talán, mint más felekeze-lek, de áldozatokat hoznak iskoláik fentartására, amennyi-ben az iskolaházak felépítésére, a tanítók fentartására az állam által köteleztetnek. De minthogy azon áldozatok, nem mint más felekezeteknél, szabad elhatározásuk következése, hanem az állam parancsa által rovatnak rájok, ezen kötelék helyett, mely azt az egyházhoz köti, inkább csak tehernek tekintetnek, melyek annál kedvetlenebbül viseltetnek, minél szükségtelenebbnek tartatnak, az egyháznak elhiresztelt dúsgazdagsága, a legtöbbeknek hibás felfogása szerint, bő-ven megfelelvén mindazon szükségeknek, melyek más val-lásfelekezeteknél a hivek áldozatkész buzgósága által pótol-tatnak, és tagadhatatlan, hogy ezen állapot, valamint a ka-tholikusok legfontosabb érdekeire nézve már jelenleg is káros hefolyást gyakorol, ugy egész egyházunknak állását a jövőben veszélyezteti. Az elsőt bizonyítja a népnevelés körében tapasztalt hátramaradásunk, melyet, bár mennyire fájdalmas, el kell ismernünk, mi annyival sajnosabb, mint-hogy e hátramaradás egyedül az egyházférfiaknak rovatik fel bünül, kik a népoktatást kizárólag befolyásuk alatt tartják.
A másodikra nézve senki, ki Europa jelen helyzetét figyelemmel tekinti, a nyugalmat, melyet élvezünk, biztosí-tottnak nem tekintheti ; és minthogy semmi politikai moz-galom korunkban az egyházat érintetlenül nem hagyhatja, főkép oly országban, hol ezen egyház politikai befolyással és nagy birtokkal bir, hazánkban is a katholikus egyházra később vagy előbb küzdelmek várnak, melyek között állá-sát csak ugy tarthatja fel, ha minden hiveinek lelkesült támogatására számithat és ezek egyházuknak függetlensé-gében saját szabadságukat, birtokában saját vagyonukat, befolyásában saját befolyásukat látják.
Miután a keresztényellenes elvek, melyek Europa több országaiban naponta inkább terjednek, hazánkban eddig csak csekély befolyást gyakorolnak, miután a clerusnak hazafias állása 48 óta ezen rendet a nemzettel szorosan ösz-szeforrasztotta és az egyház függetlenségének eszméje három millió protestánsban buzgó védelmezőkre számolhat, a kath.
egyháznak helyzete hazánkban kedvezőbb, mint bármely országban.
Egyházunk egész kiterjedésben birja mindazon eszkö-zöket, melyek arra szükségesek, hogy megtámadás esetében állását megtarthassa; de szükség, hogy az eszközöket fel-használja, hogy azon térre lépjen, melyen a védelem siker-rel lehetséges, és valamint az csak az egyháznak autonó-miája által lehetséges, ugy nem vonhatja senki kétségbe, hogy ezen autonómiának mértéke az egyháznak szabad-sága, mely a vallásos szellem kifejlesztésének feltétele, szá-zadunkban azon befolyástól függ, melyet az egyház
fonto-sabb érdekeinek igazgatására hiveinek engedett, miután azon mértékben, melyben ily befolyás engedtetett, csökken mindazon okoknak fontossága, melyek az államnak egyházi ügyekre s az iskolára követelt túlnyomó befolyása mellett felhozatnak, s melyeknek alapja nem más, mint azon nézet, hogy az állam nagyfontosságú érdekeit, főleg a népnevelést kizárólag az egyházi rendre, azaz egy elzárt s az államtól független osztályra nem bizhatja.
Vallásunk elvei szerint a világiaknak befolyása nem terjedhet a tisztán egyházi dolgokra, s kétségen kivül az ország katholikus hivei nem követelik s nem követelhetik, hogy akár a dogmák, akár az egyházi disciplina tárgyaiban ugy határozzanak, mint azt más keresztény felekezetek hivei teszik. De hogy ezen tárgyak közé sem az egyházi vagyon, sem a népnevelésnek ügye nem tartozik, azt senki sem fogja kétségbe vonni, és ha elvonatkozva a kath. egy-ház átalános elveitől, más országok példájától, csak a ma-gyar egyház által e részben követett elveket tekintjük is : tényeket hozhatunk fel, melyből világos, hogy egyházunk világi hiveinek befolyását elvben soha nem ellenezte. Bizo-nyítja ezt azon állapot, mely Erdélyországban a mult század középéig e részben létezett, melyre az erdélyi püspöki me-gye hivei kérelmökben hivatkoznak ; bizonyitja azon befo-lyás, melyet a kath. világiak minden szabad királyi váro-sokban gyakoroltak; bizonyitják azon jogok, melyeket az egyház minden, a patronatusi joggal felruházott egyéneknek engedett ; bizonyitják végre azon az 1847/48-ban Pozsony-ban tartott püspöki értekezletek, melyek az egyházPozsony-ban mu-tatkozó bajok felismeréséből indulva ki, azok egy részének orvoslását szintén csak abban keresték, hogy a kath. világi-aknak az iskolára e's az egyháznak nem tisztán vallási ügyeire nagyobb befolyás engedtessék.
Tagadhatlan, hogy ezen értekezletre az akkor europa-szerte uralkodó felgerjedés adott alkalmat, hogy annak ha-tározataira a forradalmi hangulat befolyással lehetett, mely egyházunk férfiait inté, hogy az egyház érdekeinek védel-mére támaszukat hiveik összességében keressék ; de ép ez értekezletnek csekély eredménye, a nehézségek, melyek egyházunk főnökeinek ildomos határozataik életbeléptetését lehetlenné tevék, komolyan intenek, hogy ily reformok ke-resztülvitele felgerjedett pillanatban nem lehetséges, s igy csak akkor kisértethető meg sikerrel, midőn az ügy nyuga-lommal történhetik.
Uj institutiónak, hogy az megerösödhessék, támoga-tásra van szüksége ; támaszul csak az szolgálhat, mi már régebben fennáll s idővel megerősödött, s igy miután Eu-ropa jelen politikai helyzetét tekintve, mélyen meg vagyok győződve arról, hogy egyházunk érdekeinek ily támaszra szüksége lesz : épen a jelen pillanatot tartom arra alkalmas-nak, hogy annak felépítéséről gondoskodjunk.
Talán hosszabban szóltam e tárgyról, mint kellett volna, hisz herczegséged, ki egyházunk helyzetét nálamnál jobban ismeri, tekintélye emelésének s érdekei
biztosításá-nak szentelte életét, tudja mindazt, mit én e tárgyról mond-hatnék. A buzgóság, melylyel mint egyházunk egyszerű hive, annak érdekeit szivemen viselem, szolgáljon mentsége-mül, ha olyanokat mondtam el, mikre nézve herczegséged-nek tanácsaimra szüksége nincs.
21*
m 180 De miután erős meggyőződésem, hogy azon közönyös-ség, mely hazánk katholikusai között létezik, csak az álta-lam említett uton szüntettethetik meg, s miután csak az által szüntettethetik meg azon alárendeltség is, melyben az ország katholikus többsége iskolai, sőt politikai tekintetben az evangelikus kisebbség irányában áll ; tekintetbe véve végre azon szoros összeköttetést, melyben a katholikus egy-háznak állása hazánk, sőt a birodalom legfontosabb érdekei-vel áll ; kötelességemnek tartottam, herczegséged előtt nyíl-tan kimondani nézeteimet azon eszközök iránt, melyektől egyházunk állása s jövője, meggyőződésem szerint, e hazá-ban függ.
Herczegséged, kit az isteni gondviselés a magyar egy-háznak élére állított, s kinek hivatása, hogy azon sebeket orvosolja, melyeket az utólsó 18 év a magyar egyház egysé-gében ejtett, legjobban fogja megítélni azon utakat, melye-ken e czél elérhető. Herczegséged és egyházunk főnökei fogják meghatározni azon formákat és szervezetet, mely által a kath. világiaknak befolyása a püspökök egyházi hatóságának veszélyeztetése nélkül kivihető ; de meggyőző-désem az, hogy ezen befolyás, melyet e hazának épen leg-buzgóbb katholikusai és az alsóbb clerus nagy része óhajt sőt követel, többé nem zárathatik ki, sőt, hogy ennek elis-merése már el sem is halasztható, és azért azon kéréssel fe-jezem be levelemet, hogy herczegséged, értekezve egyhá-zunk többi főnökeivel, engem e részbeni határozatairól tu-dósítani méltóztassék.
Fogadja herczegséged, stb.
Budán, juliusban 1867.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
MISKOLCZ, sept. 6. Városunk egyik érdemes tanács-noka T. J. ur nemrég folyamodott a vallás- és közoktatás-ügyi ministeriumhoz, miszerint engedje meg, hogy fiait a helybeli prot. gymnasiumba járathassa. Folyamodványára e napokban jött le az engedély a megyei hatósághoz, melyben irja a minister ur, hogy miután az 1848-ki törvények helyre vannak állitva, az engedélykérés fölösleges volt ; mindamel-lett szivökre köti a szülőknek, hogy gyermekeik vallásos neveltetéséről a helybeli lelkésznél gondoskodjanak. Amint a leirat a megyei közgyűlésen felolvastatott, ngos s főt. B. J.
apát a vallásos neveltetést illetőleg, e megjegyzést tette, hogy ha a szülők elhanyagolnák azt, vagyis, ha a gyermek nem járna a hittani órákra vagy a templomba, következőleg arról bizonyítványt nem nyerhetvén, a prot. tanoda se adhassa ki az illetőnek a bizonyítványt, példával is okadatolta szavait, említvén, hogy a kath. gymnasinmokba járó prot. és zsidó tanonczok nem nyernek bizonyítványt előbb, hacsak illető lelkészeiktől nem hoznak bizonylatot arról, hogy a hittan s a szokott isteni szolgálatra rendesen eljártak. V. L. városunk országgyűlési képviselője mindjárt ellene szólt, kijelentvén, hogy igy bármely vallásfelekezeti fanaticus pap könnyen megakadályozhatná a tanonezot bizonyítványának elnyeré-sében. Egyébiránt, — úgymond ő — nem barátja, sőt ellen-sége a vallási indifferentismusnak. Kérdem, hát lehetne-e jobban előmozdítani a vallási közönyt, mint ily módon ? Hát
a képviselő ur azt gondolja, hogy a tanoncz ugy
gondolko-dik, mint szokott egy érett ember gondolkodni ? Hát nem tudja a képviselő ur, mily szigor, fenyíték kívántatik sok-szor, hogy a gyermek teljesítse csekélyebb kötelmeit is?
Azt gondolja, hogy az ifjú szívesen jár el a tanórákra minden tartalék nélkül, kivált, ha még szülői sem szorítják ? Részünkről mindenesetre ragaszkodunk a 48 előtti gyakor-lathoz, hogy bármely vallású itju, ha nem saját felekezetű tanodába jár, tartozik lelkészétől bizonyitványt hozni arról, hogy tanulta a hitant, és szorgalmasan eljárt az istentiszte-let gyakorlataira. Nem akarjuk elhinni, hogy a 48-ki törvé-nyek, fájdalom ! napjainkban már annyira elharapódzott vallási közönyt mintegy szentesiteni akarták volna (!?) — V. L. ur beszédjét még kath. egyének is pártolták ! ! s hatá-rozatba ment a minister ur e specialis leiratát az egész megyében köröztetni.
Részünkről azon meggyőződésben vagyunk, hogy kár a megyének a minister leiratából oly mohó s végeredményé-ben veszélyes lehozást tenni. Mig a kath. autonomia, mely 1848-ban halomra dült, nincsen újra megállapítva, s ezzel együtt az oktatásügy szabályozva, kár a megyének vagy bárkinek ilyeseket decretálni, mert utóvégre az ily rendele-tek csakis vallási súrlódásoknak, melyeket hazánk jóléte érdekében mindenkinek kerülni szent kötelessége, tápot nyújtanak s megboszulják magukat. — m —
ESZTERGOM, sept. 9-én. Esztergom felé tart jelen-leg minden lelkes magyar katholikus, jelen-legalább szellemijelen-leg, hol folyó hó 23—25-kén szent-László-társulatnak nagygyű-lése leend. Az első székesegyházban az első vidéki nagy-gyűlés. Adja Isten, hogy egyelőre ez is bebizonyítsa a ka-tholikusok életerejét, lelkesedését, a szentügy iránti buzgó-ságát ! — Az ország főpapja védszárnyai alatt kívánta mint-egy megifjodott sas fejét fölemelni, szavát széthangoztatni, szivmelegét országszerte szétsugároztatni sz.-László-tár-sulata, hogy irányt, kedvet nyerjünk az üdvözitő tanok és boldogító jó cselekedetek gyümölcsöztetésére. Ugy tud-juk, hogy sokan készülnek Esztergomba az egyházi és világi rendből, hol őket igazi magyar vendégszeretet, leg-jobb atya és testvérek várják ; s minthogy a keresztény szeretet találékony, változatosan érdekes szellemi élvezetek is Ígérkeznek. Olvassuk csak a kalauzul alább közlendő napirendet, s az már előre is sejteti a jó rendet, a kedé-lyes változatosságot, az élvezetes órákat, azon nyeremé-nyeket, melyek odazaiándokolásunkat jutalmazandják. Prí-más ö herczegsége vegyes bizottmány által intézteti az ünne-pélyt, mert hisz ez az egész vegyes nagy közönséget egy-iránt érdekli, mert hisz a hitélet fölvillanyozásáról, a keresztény szeretet áldásos működéséről, a magyar becsület és jó név terjesztéséről, az égi áldás hazánk és fajunkrai kiküzdéséről van szó !
Az esztergomi vegyes bizottmány számos tagból áll, s ennek papi és világi tagjai egyiránt lelkesen karolták fel az ügyet, rend, kényelem, illő élvezetről gondoskodik; s hisz-szük, hogy az igazgatóság is a maga részéről mindent meg-teend, hogy lélekemelő, szivbuzditó, akaratedző előadások által sz. ügyünk lendületet nyerjen ; és szeretjük hinni, hogy a jó ügynek barátjai az ország sok vidékéről és oly számban jelenendnek meg a „Magyar Sion"-ban, miszerint
181 «*.
fényes okföt szolgálandnak ama meggyőződésre, hogy a katholikus sz. érdekek mellett a magyar tud is, akar is lel-kesülni.
Tudatnunk kell még az elszállásolás tekintetében, hogy esztergomi rendezőül Majer István kanonok ur van kijelelve, (lakása viziváros, főutcza 27. sz.) hol a jelentkezés történik, s a szükséges jegyek kézbesittetnek.
Sz.-László-társulat 1867-ki sept. 23—25-kén Eszter-gomban tartandó nagy-gyülésének napi-rendje.
Hétfőn sept. 23-kán : reggeli 10 órától l-ig s délutáni 3-tól 6-ig a rendezőségnél beiratás és a jegyek és napirend-nek átvétele. Esti 6 órakor ismerkedtető összejövetel a pap-nevelde nagy teremében.
Kedden sept. 24-kén : reggeli 8 órakor ünnepi sz. mise egyházi szónoklattal, a várbeli basilikában sz.-László-társu-lat élő tagjaiért. Ezen ajtatosság asz.-László-társu-latt sz.István és László kirá-lyok ereklyéi sz.kereszt oltáránál köztiszteletül kitétetnek. 9 % órakor közülés a papnevelde díszteremében. 1 órakor ebéd.
Délután 4 órától o-ig a székesegyházi becsesb régiségek és kincsek a t. vendégek számára a basilikában kitétetnek ; majd a város szentegyházai, tanintézetei és a székesegyházi könyvtár megtekinthetők. Esti 6 órakor szavallati dal-estély az érsekségi virágházban ; amikor a nagy közönség kedve-ért a dunaparti sétány kivilágittatik.
Szerdán sept. 25-én : 8 órakor gyászmise a várbeli ba-silika kivilágitandó catacumbájában sz.-László-társulat meg-holt tagjaiért. Ezután zárülés a papnevelde diszteremében, mely főpásztori áldással befejeztetik. Elvégre következik a búcsu-tisztelgés ő herczegségénél, a püspök-elnök és többi igen tisztelt pártfogók és tag uraknál.
PALERMO, aug. 20. Egy röpirat jelent meg Rotolo paptól : „Felvilágosítások és vádak," czim alatt, mely Olasz-ország és Europa előtt feltárja ama kegyetlen, valóban bar-bár bánásmódot, mely a piemontiak uralkodásától kezdve, a legutóbbi napokig Palermo börtöneiben szokásos volt. 90 okmányt tartalmaz, azok sajátkezű aláírásával, kik ama kegyetlenségeknek áldozatai voltak. íme néhány vonás a képből. „Elfogattam a csapat által — igy ir Zagone — és először gőzösre vitettem, hol még tűrhető bánásmódban ré-szesültem ; de a börtönbe érkezve, oly kegyetlenül bántak velem, hogy hasonló módról még csak fogalmam sem volt.
Nagy számmal valánlc, voltak közöttünk törődött öregek, szerzetesek és apáczák, kik koruk vagy betegség miatt lábu-kon alig állhattak. Egy vasrácsozatu ketreczbe zártak. Itt utálatos külsejü emberek jelentkeztek, hirdetvén, miszerint mindannyian agyönlövettetni fogunk. De nem igy volt, ha-nem egymásután, vagy kettenként kivonszoltak, levetkőz-tettek, és irgalom nélkül vertek. Mennél jobban jajgatott valaki, annál inkább szaporodtak az ütlegek. Egy öreg szer-zetes elájult az ütések alatt, egy másik hanyat esett, a har-madikat hasba rugdalták, ismét egy másikat a hóhérok kővel hátba és vállain ütötték. A sirás és jajgatás könyekre indítottak, még mielőtt reám került volna a sor. Kijővén magam is, hárman fogadtak. Egyik levetkőztetett, a máso-dik ruhámat tépte szét, a harmamáso-dik ütött, először ököllel, azután lehúzott csizmáim sarkával. Egész testem sebes lön, különösen fejem. Egyik közülök tigris módjára rohant reám,
és nyakon harapott, ami roppant fájdalmat okozott. Azután rám parancsoltak, hogy hagyjam itt e helyet. Már csak né-hány rongyát vihettem el ruháimnak, a többi e csőcselék kezében maradt. Nem feledkezhetem meg ez alkalommal Fenturi börtönigazgatóról sem. Midőn kínomban segélyért kiáltoztam, felém jött, mondván : mi baja a . . . . k ? Az ütle-gek újra kezdődtek. Végre 161-en egy terembe zárattunk, hol még szalma sem volt, sőt viz is hiányzott. Családaink hoztak ugyan fehér ruhát, pénzt, de ebből semmi sem jutott kezeinkhez."
íme, mi történik a 19. század közepette egy kormány-részéről, mely azt állítja, hogy Siciliát polgáriositani, s min-denütt az erkölcsi rendet helyreállítani akarja. Ez lázitó ! Senki se mondja, hogy e röpirat összeállítója clericalis, bur-bon, vagy a jelen kormány ellensége. Ellenkezőleg garibal-dianus irta, hitehagyott pap, ki a hírhedt aspremontei had-járatban részt vett a pápa-király ellen, ki 1869. januarban ama hires meetingben, a papi javak elkobzása, szerzetes testületek eltörlése mellett szónokolt. Ily személyiség teljes hitellel birhat a liberálisok előtt. Ideje tehát, hogy a párisi italianissimi lapok és utániróik másutt, kik gyalázzák a bur-bonokat és a pápai kormányt, lássák, mi történik az alkot-mány örve alatt Itáliában, mihez hasonlót nem követnek el az általok gyalázott papi zsarnokság, de semmi más kor-mány alatt sem.
GENF, maj. 2-án. A halál papjaink sorából egy nemes lelket ragadott ki. Nagyszombat napján hunyt el közel Genf-hez Gavairon ur, Collonges — Bellerive buzgó lelkésze hosz-szas és fájdalmas betegség után. Kevés ember fejtett ki külön-ben szerény körkülön-ben, annyi tevékenységet, mint e buzgó ál-dozár. Élénk természete Vuanin a catholicismus genfi res-tauratora közelében minden nemesre felgyulladott. Gavairon, miután Vuanin mellett egy ideig káplánkodott volna, egymás után két falusi plébániában lelkészkedett, s mind két helyen buzgóságának kitörülhetlen nyomait hagyta. Az, mi legin-kább foglalkodtatta, egy részről a protestantismus ellensú-lyozása volt, más részről pedig az ifjúság igaz keresztény neveltetése, és századunk kártékony befolyásának eltávolí-tása. Innét magyarázandó szünetet nem ismerő munkássága, folytonos oktatás, lelki gyakorlatok, ajtatosságok tartása, mely utóbbiak fényét minden uton-módon emelni törekedett.
Azon időt, melyet a templomban vagy iskolában nem töltött, Írásra fordította. Számos kisebb alkalmi iratokat, de jelen-tékenyebb müvet bocsátott közre, és a katholikus sajtónak minden irányban munkás tagja volt, örvendvén, ha az egy-ház és szentszék ügyét védelmezhette. Terjedelmes kézira-tokat hagyott hátra, melyek kitartó, szűnni nem tudó mun-kásságát nyilvánítják, és jóformán egész hagyományát ké-pezik. Pénzt ha kapott, azonnal plébániája lelki szükségei-nek fedezésére fordította, és holta után alig találtak nála annyi értéket, hogy tisztességesen eltemethessék. E fájdal-mas veszteség után Istenünk a húsvéti örömökben is bőven részesített, a szentbeszédekre, fényes isteni tiszteletre a templomok zsúfolásig teltek meg és roppant nagy volt az ál-dozók száma.
A protestánsok ezalatt consistoriumoknak választás utjáni megnyitásával foglalkoznak. Az eddigi tagok a
ké-* 182 nyelmes „juste-milieu" emberei valának, a methodista igaz-hivöség és végistentelenség küzött a középen foglalván helyet, nem engedték, hogy a testté lett ige, istensége,mint hitezikkely hirdettessék, hanem e tekintetben inkább soeinianus tanokat vallottak, a vizsgálás szabadságát tartván ; de másrészről elég következetlenül ugyan, de talán mégis üdvösen gátol-ták, nehogy a kereszténység minden jellege elveszszék.
Hanem ezen „juste-milieu" nem igen tetszik minden embe-reinknek, a csata megkezdődik, és épen nem lehetetlen, hogy a győzedelmet azok fogják kivivni, kik Renan Jézusát és Proudhon istenét vallják. — Luczern cantonban a kormány-tanács megujitása van napirenden. Winkler kanonok püs-pöki biztos polgári kötelességét, jó katholikus és lelkes áldozári teendőt vélt teljesiteni, midőn figyelmeztette a hí-veket, hogy vallásellenes emberek jelöltségét ne támogas-sák. Erre a liberálisok feldühödtek, a mostani kormány-tanács pedig sértve érezte magát. Winkler kanonok ur senkit sem nevezett meg, hanem a dühösek jajgatásai eléggé hangosan jelentik, kiket érthetett. Bár értenének és tanul-nának ebből is a luczerniek.
BERLIN, aug. Négy egyetemi tanulói társulat Né-metországban, u. m. a boroszlói Winfridia, bubingai Gvest-falia, a bonni Bavaria, és a bransbergi ,academischer Verein'
ő szentségéhez a pápához hódolati feliratot küldött. April 29-én adott kihallgatáson e társulatok küldöttei fogadtattak, és ez úttal 200 tallért, mint péterfillért adtak át. — Sléziá-ban Beuthen városáSléziá-ban a helyhatóság erélyes felszólását végre siker követte. April 29-én ugyanis az uj katholikus gymnasium a boroszlói segédpüspök által felavattatott. A protestánsok ezen tisztán kath. helyen is erőnek erejével vegyes középtanodát akartak állítani. —. A kath. iskolai ügyeknek a porosz oktatásügyi ministeriumban igazgatója jelenleg a lengyel tartományrokban tesz körutat a kath.
középtanodák megvizsgálására. Bár lenne azon eredménye
középtanodák megvizsgálására. Bár lenne azon eredménye