« 116 később pedig maga Cyrus perzsák királyától legyőzetve,

a számtalan baj és szerencsétlenség okait kizárólag a résztvevők személyes érdemtelenségében keresvén,

« 116 később pedig maga Cyrus perzsák királyától legyőzetve,

kincseitől s országától megfosztatott, s midőn hatalmas elle-nének rabjávé lett, fölkiáltott : „oh Solon ! Solon ! de igazat mondottál !"

Ezeknél fogvást a fönidézett bölcsészek nagy igazsá-got feszegettek. De ha mégis valaki ellenkezőt vitatna, őt egész joggal felszólítom : magyarázza meg, mikép és honnét vagyon, hogy e jelen életben a valódi erénynek nem min-denkor felel meg a ktilsö jóllét, sőt gyakran, ki minél istene-sebben élni, minél több jót iparkodik tenni és terjeszteni, vagy a megrögzött roszat elfojtani, annál több akadályokra talál ; és ugyan ki az, kinek jó-tettét mindenkor méltó hála követte volna? vagy kinek legjobb szándékát, és közjóra törekedő, magasztos lelkületét embertársai meg nem hiusi-sitották volna, vagy nemes jellemű honfiakat nem alacsonyí-tottak és mocskoltak volna ?

Titeket szólítlak, kik elöljárók, vagy atyák és anyák vagytok, mondjátok meg, váljon, midőn körötökben a jó rendet, szeplőtlen erkölcsöket, mint szóval, mint példával föntartani buzgólkodtatok, nem szenvedtetek-e ellenkezést, és sokszor hajótörést hozzátok tartozó egyének nyakassága és makacssága miatt ! De ha még észleltek, látni fogjá-tok, hogy még keveset mondottam ; mivel tennen kebleitek-ben támadnak sok izkebleitek-ben a legnagyobb viharok, küzdenek az indulatok s nem ritkán kitörésre izgatnak. Hányan van-nak, kiket nem a szép erkölcsöknek tisztelete, nem az Isten törvényének szentsége, nem az igazságnak szeretete csilla-pít le, hanem csak a külső szolgai félelem vagy a rögtöni polgári büntetéstöli rettegés tartóztat vissza ? Hányat nem emészt az irigység, sorsávali elégedetlenség, a dísztelen vágyak, a bujaság kórsága, a világ csábító örömei utáni kapkodás, más javainak kapzsisága vagy, a hiu fény é3 di-dic8Őség viszketeksége a hímzett köntös alatt szinte, mint a vastag darócz alatt ? Es mind emellett sokan azt gondolják mégis, hogy nálok minden jó rendben vagyon. Es iszonyú csalódás, mivel itt a valódi erényességnek még nyoma sincsen.

Ha tehát ez életben ilyen a halandónak sorsa, ki hát a boldog? Ezt voltakép csak az isteni szellem határozza meg, ez pedig másokat mond boldogoknak, mintsem, kit a világ fiai annak tartanak. Ugyanis onnét tudjuk, hogy csak a tiszta és kegyelemmel teljes szivben vagyon, mely nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is szünet-nélküli munkáló erények összegében alapszik, és csak ily jeliemii lény teheti magától e vallomást, hogy ő boldog.

Szkalka Candid.

PARIS. A ,Monde' Gerben Jhageuani lelkésznek egy levelét közli, melyben a franczia zarándokok irányában el-járását az olasz hatóságoknak ecseteli azon alkalommal, mi-dőn ezek Romából visszatértek. „Velencze jul. 6-án. Mult szerdán a vonattal számosan, különösen püspökök és papok indultunk Romából. Éjfél után a határra érkezvén, az első piemonti állomáson egy terembe zárattunk holminkkal együtt, mely kénkő, chlor és más füsttel annyira volt telve, hogy egy áldozár közel volt a megfuláshoz, és csak a legna-gyobb eröltödéssel tört be egy ajtót, hogy levegőhöz juthas-son. Persze a Romából jövőknek testileg és erkölcsileg meg

kellett füstöltetniök, miután a forradalmárok szerint Romá-ban a cholera dühöng, tehát elővigyázati rendszabályokra volt szükség. Hanem hát ezen első es kinos vesztegzár elég lehetett volna. Nem volt elég. Folignóban, Anconában ugyan-ezen piemonti illatokban részesítettek minket. Itt a dracoi rendszabályok egyalakuságát egy kis episod megszakította.

A rendszabályok végrehajtója nem oly galant ember, mint királya galanthuomo. Egy hölgy bátor volt észrevételeket tenni ezen ismételt zaklatásokra, mire a becsülettudó rendőr-főnök azt felelte: ,,ha ez önnek nem tetszik, panaszolja el az ön pápájának" Ez eleget nyilvánít. Ti Romából jöttök, mi meg fogjuk mutatni, mibe kerül onnét egészségesen, elége-detten visszatérni, megfizettetjük veletek az árát. Mi megfi-zettük eléggé, Bolognában, Paduában, sőt még itt csak épen most Velenczében. Nem tudom ha mindezek megmentik-e Itáliát a bukástól ; de annyit tudok, hogy barátai száma nem növekedett Itt csak két mesterséget láttunk űzetni, megfüs-töltek, és ha lehetett, az utólsó garast is kizsarolták zsebünk-ből. Paduában kigúnyoltattunk először a katonák által, kik gúnyosan kérdezték tőlünk, ha jól néztiik-e meg a pápát, — azután fiatal tanulók által. A falakon nagy betűkkel : „Él-jen Garibaldi, ne feledkezzetek meg a megszabadítás nap-járól ; halált a papokra." Ily tényeket Francziahonban az összes sajtónak kellene megbélyegezni. Ma némileg megvi-gasztaltattunk sz. Antal templomában, hol az igaz olasz né-pet láttuk, s nem ama gyalázatos, hivatalos rablócsapatot.

Érintettük a szentnek (II Santo t. i. Antalnak) ereklyéit, különösen nyelvét tartalmazó ereklyetartót, melyről sz. Bo-naventura mondotta, hogy Isten áldotta és áldatta.

PARIS, jul. 24-éu. Jelzeni akarok egy ügyet, mely ré-gen foglalkodtatja a jobb lelkiieket. Emlékezünk még azon heves küzdelmekre, melyet a juliusi kormány alatt néhány bátor és ékesen szóló katholikus vivott, a középtanodai ok-tatás szabadságának kivivására. A voltairianus kormány sem-mit sem akart engedni. Ez feldöntetvén, utódja, a köztársa-sági, és a császári kormány ha nein is a teljes szabadságot, mégis némi becses engedményeket adott, melyekkel a katho-likusok széles mérvben éltek. Ma nagyszámú jeles collegi-umokkal bivunk, hol ezer és ezer fiu keresztényiesen nevel-tetik, oktattatik. A kormány és a szabad tanintézetek verse-nye a tudomány hasznára vált. A jezsuiták eollegiumából mindinkább többen érdemesittettek a polytechnicum és a saint-cyri tanodákbai felvételre, és a hadseregnek bizonyo-san nem válik hátrányára, hogy tisztjei között sok jó katho-likus találtatik. Ma már a kathokatho-likusok kivánatai a legfel-sőbb az egyetemi tanügy szabadsága felé irányulnak. Itt a szükség nem kisebb a veszélyek nem csekélyebbek. Már rég ismeretes, hogy minő szellem uralkodik az orvosi, jogi, böl-csészeti karokban, de a legújabb botrányok a párisi orvosi kai-ban, megijeszték családfőinket, a hitetlen, materialis irány oly mérvű, hogy a tanítványok késztetnék mesterei-ket Isten, a lélek lételét tagadni, lia a kormány által kineve-zett tanárok még hinnének valamit. Az egyetem lényegesen voltairianus, tanárai, ritka kivétellel, ennek hódolnak. Sze-rencsétlenségre ezen tanítási legfőbb egyedáruság kettős, egyesült védőt talál a követelt tanítási szabadság ellen, egyike az állam és mindaz, mi ahoz tapad, a másik a

fórra-— M 1 1 7 «+•fórra-—

dalmi iskola. Az állam részéről felfogható emez irány. Köz-pontosítási korszakban élünk, melyben, mint mondják, az eszmék vezetik a világot. Nem természetes-e tehát, hogy a kormány, mely vezetni akarja a világot, oly intézményhez ragaszkodik, mely kezébe adja a legfelsőbb nevelést? Csak constatálni akarom, hogy e tekintetben a napoléoni kormány következetes. A forradalmárokra nézve tudjuk, mit jelent a szabadság ? Ez nálok csak akkor jelent valamit, ha rólok van szó, a katholikusok irányában pedig fosztogatást, kiir-tást. Különben aminők ők most, olyanok voltak elődeik is.

Parlementáristáink nem különböznek a tiszta democraták-tól, csak kevéssé vad külső, és nagyobb képmutatás által.

Thiers és Guizot sem értek többet, mint a tanítási állam-egyedáruság mostani védői. Lépnének ki a sikra, és valla-nák be gondolataik, és politikai tanaik bensejét. Mondják ki nyiltan, hogy szerintök a társadalom nem lehet boldog, jól nem kormányoztathatik, ha a catholicismus szabad ; mond-ják ki, hogy az államnak szüksége van e monopoliumra, ha-bár az anyagimádók előnyére gyakoroltatik is, nehogy a val-lásos befolyás növekedjék, melytől félnek. Mondják ki, hogy a szabadság gyakorlata a tanügyben csak az egyház ellen-ségeit illeti. Ekkor legalább őszintéknek mondathatnának és ha ezután is szabadelvűeknek mondanák magukat, a vi-lág, tudná, mit kell felölök tartani. — Van-e igazságosabb követelés, mint a franczia katholikusoké ? Az egyház Istentől kapta a missiót tanítani, a családatyáknak és elévülhet -len joga gyermekeiket tanítani, nevelni, és íme az állam nem

csak megmérgezett' oktatást adat, hanem akadályozza az egyházat, és a családot mást nyújtani. Állítsanak ellensége-ink pénzükön tanodákat, vagy használják e czélra a közkölt-séget, hogy a világ első nemzete körében hirdessék a szabad gondolatot, és a szabad morált, de legalább engedjék meg nekünk is, hogy katholikus ügyvédeket, Istenbe hivő orvo-sokat, tanárokat képezzünk. Az egyetem szelleme az ujabb korban mindig rosz volt, de bizonyos kímélet sok embert tévútra vezetett, hogy ne lássa a veszedelmet. Ma az illusio nem lehetséges többé. Minden jó katholikusnak törekedni kell a czél felé, mely : a fensőbb tanítás szabadsága. Ez jo-guk s kötelességök, ez a vallás s a tudománynak is követel-ménye Francziaországban, mert ha tovább is igy haladunk, mint eddig, a tudomány is szégyenletes bomlásnak indul, mert a ker. szellem nem lelkesíti, nem tisztítja meg és nem vezeti az igazság irányában.

(HINDOSTAN.) CEYLON. Ceylon szigete, három század óta felváltva, Portugált, Németalföldöt és Angliát uralta, és e változások a katholikus érdekeknek majd ked-veztek, majd hátrányára voltak. A portugálok uralma alatt (1518) virágzott, a hollandok által (1650) üldöztetett a ca-tholicismus, végre az angol telepitvényi kormánytól legalább türelmet nyert. Az oratorianusok, kik itt mint kiildérek mű-ködtek, a cochini (Malabar) püspökségtől függtek. De 1836.

XVI. Gergely pápa Ceylonban vicariatust akarván alapítani, irt De Rosaris Vincze általános helynöknek. őt szemelvén ki e méltóságra, s noha a cochinikor mányzó szakadár törek-vései gátul szolgáltak, Rosario végre mégis püspök lőn, de nem sokára reá meghalt. Utódjául küldetett egy másik ora-torianus, ki Goaban hindu szülőktől származott: Musculce Cajetan Antal, és ez a pondichérii vicarius által 1843-ban

szenteltetett fel usulai püspöknek. Két évvel később az olasz eredetű Bettachini Horaczot nyerte segédpüspökül utódi jog-gal, és ez a sziget éjszaki részében Jaffnában vette székhe-lyét csak öt küldértársa levén, Romába jött ujabb küldérek szerzésére, és ezen alkalommal kinyerte az apostoli szék-től, hogy a ceyloni vicariatus ketté osztatott : a colombaira, mely a déli nyugotdéli és közép tartományt foglalja magá-ban, és a Jaffnaira, mely ismét állott az éjszaki, nyugotéj-szaki és keleti tartományokból. A sziget összes népessége 1,800,000 lélek s ezek között 157,000 katholikus, 17,000 protestáns, 100,000 muhamedanus, a többi pogány. A muha-medanokat és vagy 6500 európait leszámítva, a többiek mind : singhalesek és tamul-ok. Az előbbiek ős lakók, az utóbbiak hindostani eredetűek. A ker. kor második száza-dában a tamulok Ceylon éjszaki részén kikötvén, a singha-leseket visszanyomták és alapították Jalpana városát, me-lyet most az európaiak Jaífnának hivnak. A tamulok a singhaleseket délfelé mindinkább leszorítván, a sziget felét elfoglalták. Igy a jaffnai vicariatust képező három tarto-mányban a tamulok, a colombaiban a singhalesek laknak. A két nép különbözik egymástól nyelvben, szokásokban, és soha össze nem vegyülnek. A tamulok Buddha, a singhalesek Brahma vallását követik.

I. Colomboi vicariatus. Midőn a vicariatus kettéoszta-tása megtörtént, a colomboi püspök segéde, Bravi, érezte, mennyire volna szüksége több európai áldozárra, s azért a marseillei püspökhöz fordult, ki neki négy missionariust kül-dött ; 1855 közepe táján Romába jővén, midőn a pápa a co-lonboi missiót a sylvestrinusok congregatiójára bízta, e rend-ből több áldozárt vitt magával, úgyhogy áldozárai összes száma felment 14-re. Csekély szám a sürü setétség eloszla-tására és a protestánsok csábításainak ellensúlyozására, ki-ket a délen lakó gazdag angolok támogatnak. A következő évben Musulce ap. helynök meghalván, Bravi foglalta el he-lyét, különös gonddal ápolván a tanodákat; de 1861-ben be-következett halála véget szakított üdvös működésének.

Most a guiloni helynök De Saint-Elie bízatott meg e vi-cariatus ideiglenes kormányával, ki Colombót 1863-ban ju-nius havában látogatta meg. A kath. hitélet több uj intézetek alapítása által nyert lendületet. A papnevelde alapköve már a megelőző február hóban tétetett le. Néhány hónap később Saint-Elie a cottari templomban püspökké szentelte Sillani

Hilariant a sylvestrynusok szerzetéből, ki Colombo helynö-kévé neveztetett. Az uj püspök székfoglalása után első főpásztori látogatása alkalmával lelki gyakorlatokat tar-tott, és örömmel látta sok közönyös kereszténynek visz-szatérését Istenhez és az igaz erkölcsös útra. El kell ismerni, hogy a déli vicariatusban hitküldér nem talál annyi akadályokra, mint éjszakon. A singhalesek szelí-debb természetűek, mint a tamulok és a keresztény eré-nyek gyakorlatára hajlandóbbak, ragaszkodnak papjaik-hoz, és becsületbeli dolognak tartják annak minden szüksé-geit kielégíteni. Másrészről a közlekedési eszközök is itt a központban nagyobb mérvben kínálkozván, a küldér köny-nyen és kevesebb fáradsággal látogathatja híveit. A három oblatus atya, kik 1851 óta hirdették a colomboi kerületben az Isten igéjét, most JafFnába mentek által, mely egészen az

ő szerzetükre bízatott. Utolsó levelezéseikről némi részlete-ket bírunk : Kandy, Sina — Corle, és Caltura állomásokról.

KANDY. Ezen missióban hiveink nem nagy számúak, de nagyon terjedt. Kandy ezelőtt a sziget fővárosa, s egy hatalmas király székhelye volt, most Ceylon második vá-rosa, és a központi tartomány főhelye. Ezen tartomány, hol roppant nagy a kávétermelés, telve van buddhistákkal. A küldérek sajnálják, hogy nagyobb erővel nem rendelkez-nek, különben évenkint vezetnének egy párt Jézus aklába.

Kath. népességünket tamulok, singhalesek , portugálok és angolok képezik. A nemzetek, nyelvek, jellemek, és szoká-sok e különfélesége nem igen kedvező a sz. működés sike-rének. A tamulok jobbára munkások a kávéültetmények-ben, távol vannak Kandytól, és magokra hagyatva. Ha ide jönnek, meggyóntatjuk őket, és a szentségeket nekik

ki-szolgáltatjuk. Pogány sorsosaik közöl leginkább házasság utján történnek a megtérések. A portugálok utódai dicsé-retet nem érdemelnek. Az angol hadseregnek itt levő katho-likus hitű katonái elég pontosak vallási kötelmeik teljesíté-sében. Különös buzgalommal hallgatják vasárnapokon a szentbeszédet. Ami singhalesi katholikusainkat illeti, ezek legszámosabbak, és legbuzgóbbak, ők nyújtanak legtöbb segélyt, és lelki vigasztalást.

SINA-CORLE. Ezen missióban van 14 templom, s 6000 katholikus. E g y évben (1862) 65 felnőtt buddhista és protestáns vétetett fel itt az egyház kebelébe.

CALTURA. E missióbán 15 templom és 8000 katho-likus van ; fájdalom több C3ak névszerint, kiket a tudatlan-ság, közönyösség v a g y szenvedély t a r t a n a k vissza a szent-ségekhezi járulástól.

1863-ban Duffó atya apostoli körutat tevén, meghiva-tott a wataramai buddhista papoktól, hogy látogatná meg őket ; mit megtevén , igen szívesen fogadtatott. Lakásuk P a n c s a 1 a nevét viseli, ami singhalesi nyelven a boldogok és erkölcsösök lakát jelenti. Gyönyörű fekvése van egy erdő szélén. A romok roppant halmaza mutatja a fényt, me-lyet Kandy királyai reá pazaroltak egykoron. E g y nagy templom maradványai is láthatók, melynek kincsei, a monda szerint, itt el vannak ásva. A kincs őrei nem a papok, ha-nem — kigyók, melyeket itt mint kis istenkéket tisztelnek, és senki sem merné bántalmazni. A régi v i a h a r a (tem-plom) mellett most egy ujat építenek nagyobb fénynyel. A festmények és diszitmények elkészültek. Buddha szobrai clhelyezvék különféle állásokben, s alakokban, hanem e szobrok még mind vakok (szemnélküliek) és azok fognak maradni a templom felavatásáig. Ezen a papok csak nézők leendnek, a főténykedő a festő. A meghatározott napon el-jön a szobrokhoz, és ecsetével a szemekre az utolsó vonáso-k a t megteszi. Ezt nevezivonáso-k „életet adni" az istenségevonáso-knevonáso-k.

Nagy ünnep ez a buddhista környékre. Csak egy nem vesz részt az örömben : a festő. Es miért ? mert a közvélemény szerint nem éli túl sokáig felavatási ténykedését, azért előre is bő nyugdijat biztosítanak családja számára.

COLOMBOBAN Sillani jelentése szerint — 1866. jan.

31-éröl — volt katholikus 98,914, eretnek 15,000; mubame-dán és pogány bálványimádó 1,077,497 ; keresztelés : 901 ; húsvéti áldozás 37,596; bérmálás 1398; küldér 2 6 ,

tem-plom: 145, papnevelde: 1, tanodába jár 2018 fiu, 531 leány.

II. J A F F N A . Midőn Bettachini segéd püspök itt mű-ködését megkezdé, templomok, iskolák, küldérek elégtelen számmal valának. Például a tamuloknak kasztokrai felosz-tása több templomot és papot igényelt aránylag, mint má-sutt. De segittetvén különösen Semeira által, ki később az ő segédpüspökévé lett. Különösen a tanodai ügyre nézve so-kat tön, a szent családról nevezett szüzek behozatala által, a vallási újjászületést olyannyira elömozditó valódi katholi-kus nőnevelésnek adván hatalmas lendületet."

A missiónak az utolsó időbeni állását Bonjean atya, a b. Szűz oblatusai rendéből imigy vázolja 1865. sept. 9-én kelt levelében:

„Semeira püspök ö méltósága 1864. jul. 18-án hagyta el püspöki székhelyét, hogy a délen több állomás látogatá-sára siessen, és miután áldozáraink száma lehetetlenné tette, hogy egy is közölök kisérje őt, egy hindu szolga kíséreté-ben indult meg. Közlekedési eszköze egy ökrös szekér volt, pálma levél-fedellel és szalmaüléssel. Milyen ut, és minő gyorsaság ! ! Helyezzék önök magokat képzelödésben egy félszázaddal hátrább a mozdonyok kora előtt, és ne F r a n -cziaországba, vagy a nyugotra általában, képzeljenek egy sürü erdőn át vágott utat, vad állatok tanyáját, bűzhödt légkörbe, a lázak tanyájára. Tegyük félre egy időre a régi Taprobane (Ceylon) költői leirását, festését az indiai Ocean e földi paradicsomának, a boldog szigetét, Britannia gazdag telepitvényét, mely a mokka kávé vetélytársát nyújtja. — Sehol napjainkban e széles térségen becsületes lakot nem találunk, hanem csak nyomorult kunyhókat, melyek ez em-beri teremtményeket fedik, kiknek beteges kinézésük az égalj egészségtelen voltát jelzi ; kevés viz van a szomj oltá-sára, csak itt-ott kiszáradt patakok némely gödreiben. Ami az utat illeti, néhány mfnyire jó karban található, de az-után a majdnem átliathatlan mélyedések, vagy a homok-tenger nem épen nyújt kedves uti szórakozást. Végre a sze-kér megáll, keresed j, helyiséget, melynek kellemei kárpót-lást nyújtsanak az ut kiállott fáradalmaiért és — egy fészer nyilik meg szemeid előtt. El van ugyan foglalva a falu nyája által, de csak hamar kiüresedik jöttöd után. E g y em-ber jelenik meg ünnepélyes arczczal, és mélyen meghajtja magát ; ez a ház öre. Egy setét kis szoba nyilik, telve romlott fojtó levegővel, mire talán egy nyugalmában meg-zavart kigyó siet kifelé : ime ez a te szállásod itten. Három lábu alacsony szék, egy asztalka, melyen az utolsó vendégek szennyes nyomai láthatók, tigris bőrrel leterített ágy, ez a szoba bútorzata. Nem sokára más egyének jelentkeznek,, egyik három tojást vesz ki vászonövéböl, és oda nyújtja ne-ked, a másik kétes tisztaságú cserépedényben tejfelt hozott, egy kis korsó viz, néha baromfi, só, bors, az indiai konyha ezen kiegészítő részei egymásután jönnek, és ime ez a te ebéded. Mi kell még több ? Te a lakosok véleménye szerint fejedelmileg vagy ellátva, kiket megérkezésed felvert ágya-ikból, és kik elédbe állanak, nyitott szájjal, mozdulatlan szemekkel vizsgálván legkisebb mozdulatidat. Az angolok,, kik a legvadabb vidékeken is, nagy csapatokban és a ké-nyelem minden eszközeit magokkal vivén utaznak, ezen utat is festőinek mondhatják; szolgák elől és hátul, kik

min-•^J 119 den legkisebb kívánságodat is teljesitik, egész társzekerek élelmi szerekkel, finom borokkal — igy könnyű utazni.

Semeira püspök ő méltósága líambaculam-ban 100 a.

mfre Jaffnától, hol ker. községgel birunk, megállapodott.

Tiszt. Gurdon atya itt várta őtet, készítvén a liiveket a bér-málás szentségének felvételére. A látogatást bevégezvén, Semeira nevezett áldozár kiséretében folytatta útját Anu-radhapura városa felé. Ezen város 5 századdal Krisztus előtt egy tamul fejedelem által alapíttatott, később egy virágzó királyság fővárosává lőn és Devenipatissa uralkodása alatt (300 év Krisztus előtt) a Buddha vallás központjává. Íme ! egy monda szerint, mint jutott a dicsőséghez V Magadhában (a mai Behár Bengaliában) a hindu és buddha irodalomban nevezetes szerepet játszó királyságban volt egy Sri-Maha-Bódi nevü fa, mely alatt Gotama nyugodott, midőn Budd-hává lőn. Darmaska, ez ország fejedelme, a buddha vallást Ceylonban akarván megalapítani, terjeszteni, a fára ecsettel vonást csinált, mire egy ág, érintvén Buddha homlokát, ön-kényt levált, és ez nagy pompával hozatott Ceylonba. Meg-jegyzem, hogy az első hely, hová ezen ág letétetett, Jaffna egyik külvárosában van, hol mi sz. József védnöksége alatt

In document Religio, 1867. 2. félév (Pldal 120-125)