a tömeg gondolkozás-módjában kell előidéznie." E g y
században sem voltak az eszmék, az igazság, a jog
fogalmai annyira összezavarva, felforgatva, — a
kötelesség, adott szó s liüség, kevésbbé tiszteletben
tartva ; — soha annyi fő, a vándorló legénytől kezdve
— 67 egész a legnagyobb parlementairig, üres jog- és szédülgéstöl megrohanva, mint napjainkban ; soha a hitetlenség emissa-riusai az ő vásári kiabálásaikkal az egyház, a pápaság s min-den társadalmi rend ellen, nem részesültek annyi bizalomban a tömeg közt, mint most; — soha az erkölcs alapja a hitet-lenség által annyira aláaknázva, — soha az isteni törvény s tekintély — ezen utólsó támaszai a közrendnek — inkább megingatva nem voltak, mint épen ma. S mikor gyakorolt a régi nagy hazugság nagyobb hatalmat, mikor ült gyako-ribb győzelmeket, mint napjainkban ? Még oda is, ahol egykor — a falusi csöndes házakban — az ős jámbor ker.
erkölcs s jó szellem hagyományilag századokon át megőrzé magát, — ma az ipar-kereskedés, s politikai agitatio a gonosz szellemet vezeté be. Hol vannak most azon jámbor községek, azon csendes kies völgyek, hová az uj vizözön, az úgynevezett nagy világból kiömlő habjaival nem ért volna ? Nem nőtt-e már föl ez is, egész az örményhegyekig ? — S hol és mikép kell neki gátot vetnünk, hol kell megtörni hab-jainak, ha nem az egyház tanitó-hivatalán, ama erős váron,
a ker. vallás megdönthetetlen erődjén ?
Avagy, midőn a sötétség országa minden hatalmával lázad föl, s a világot tengelyéből kiforgatni, s azt a régi bol-dog-rend romjai alá temetni készül: nem kell-e akkor a vi-lágosság országának is egész magasztosságában bátran föl-emelkednie s az ellenség legyőzésére fölfegyverkeznie ? Mi-dőn ma már a hitellenes tanok nem többé titokban, hanem nyilvánosan a háztetőkről hirdettetnek, — szabad-e azok-nak halJgatniok, kik a szent hitörökség gondnokaiul, Sión őreiül állíttattak ? „tota die et tota nocte in perpetuum non tacebunt !" — Midőn a hazugság szelleme napról napra na-gyobb erőt fejt ki, mindig merészebb és szemtelenebb lesz, mindig nagyobb hóditásokra törekszik : váljon nem kell-e akkor azoknak is minden erejöket és iparkodásukat meg-kettőztetni, kiknek kezeibe adatott az Isten igéjének kétélű kardja ?
De ezen ellentállásnak mindenben megfelelőnek kell lenni a támadással. Szellemi fegyverekkel, vagyis a tudo-mány fegyverével történik a támadás, ugyan ilyenekkel kell tehát visszatorolnunk azt. A profán tudomány népsze-rüsittetik, hogy igy a hitetlenség ne maradjon csak egyesek monopoliuma, hanem mindnyájak közös javává váljék ; a modern műveltség ugyanazon mérvben és arányban terjed, amilyenben mélységéből veszteni kezd, s mindig szélesebbre terjeszti ki medertelen vizeit, — s van-e, ki magát ma már műveltnek nem tartaná ? — A sikeres ellenálláshoz tehát első sorban szellemi fegyver szükséges, vagyis alapos tudo-mányosság. Magát a hittant is mindig jobban és jobban meg-érthetővé kell tenni, népszerű alakba önteni, s igy valameny-nyiek közös javává tenni, — a félrevezetett ész homálya csak a tiszta, s mindent földeritö alapos vallásismeret fénye által oszolható szét.
Korunkban a hit alapjainak kimutatása, a hit védelmi érdek, — mind a hittan, mind a bölcsészeti tudományoknak, nem különben a népszerű irodalomnak, de főleg a szószék-nek fő feladata. Innét e székről, mint tulajdonképi trónjáról kell az isteni tudománynak fensőbb erejével egész teljében azok szájából áradoznia, kik annak megőrzésére kiválóan hivatvák : „labia sacerdotis custodient scientiam, et legem
requirent de ore ejus : quia angelus Domini exercituum est."
(Mal. II.) Ez azon hely, honnét maga a pap, mennyei kül-detésének emelő önérzetében, saját szellemi erejének kimu-tatása által, a világ ellen fényes ellenállást tanúsítani annál is inkább köteles, minthogy napjainkban a clerus meginga-tott tekintélye leginkább alapos tudomány és műveltség suly-jával állitható vissza. Ily szószék, az igazságtól elpártolt
lelkeket is magához fogja vonni, s a hallgatók közöl nem egyet az Isten ügye melletti harczra lelkesíteni, s ahoz illő fegyverrel is ellátni. Egy sz. Ambrus, sz. Ágoston, egy aranyszavu sz. Péter, aranyszájú sz. János, sienai sz. Ber-nárd, capistrani sz. János, salezi sz. Ferencz, egy Pázmány Péter — ezer és ezereket vonz a szószékhez, kik különber tán soha sem jutottak volna el az igazság megismeréséhez életjobbuláshoz. Igen, ki nem ismeri a rendkívüli nagy és csudás eredményeket, melyeket az Isten igéjének buzgó és erőteljes hirdetése már a legroszabb időkben is vitt véghez, és az egyháznak uj s nagy győzedelmeket szerzett? Napja-inknak is erre van szüksége ! — Jó tehát, ha mi is, kiknek oly nehéz, de nagy és fontos föladat jutott, a múltnak ezen fényes előképeire mennél gyakrabban visszatekintünk, — miszerint azok által fölemelve, s magasztos hivatásunk mel-lett föllelkesülve, annál jobban fölfoghassuk azon mennyei bölcseségét a tanitásnak, melynek erejével oly csudálatos befolyást gyakoroltak a kedélyekre.
Hogy ennyi és oly sok követeltetik napjainkban az egyházi szónokok tudománya- és buzgóságától, annak bebi-zonyítására, a többször idézett t. zsinat szavaival zárom be most is czikkemet : „Dolenduru summopere est, nullo um-quam tempore aerius, um-quam nunc, religionem et Ecclesiam impugnatam fuisse libris, ephemeridibus seriptisque innume-ris, quae plena dolo venenoque mortifero per urbes et oppida vicosque ipsos sparguntur. . . . Adversus impietatis ac men-dacii propugnatores, religionis ac veritatis regnum, gladio spiritus, quod est verbum Dei, acrius etiam propugnandum est, et quo studiosius inimicus homo et pseudoapostoli semi-nant zizania, eo solertius et constantius divini verbi seges spargenda et protegenda est, ut mendaciis Veritas, perfidis hominum commentis doctrina coelestis, incredulitati fides, impietati pietas opponatur." Gyurikovics Mátyás.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
PEST, julius 21-én. A „Pester Lloyd« 165. számában
„Die Autonomie der katholischen Kirche" czimü czikkében, bebizonyítja, hogy mily keveset ért a kath. egyház dolgai-hoz. Mig az egyház ezen állítást : „Ecclesia a statu, status-que ab Ecclesia seiungendus est" (syll. 55.) kárhoztatja, ad-dig a Lloyd írója igy szól : „Die Notwenad-digkeit dieser Son-derung ist in unserem Jahrhundert wieder zu lebendigen Bewusstsein der Menschen gelangt, und die Trennung von Staat und Kirche ist ein Schlagwort unserer Zeit geworden."
A Lloyd irója szükségesnek mondja az „elválást — Sonde-rung ;" mily érveket hoz erre fel ? — majd látni fogjuk alább.
De menjünk tovább és kérdezzük, mit ért a Lloyd irója az egyház autonomiája alatt ? O igy ir : „Die Autonomie der Kirche besteht in dem freien Selbstbestimmungsrecht der
9*
— « 68 «»••
Kirchengemeinden — innerhalb des Kreises ihrer religiösen Interessen." Itt most az a kérdés, mit ért a Lloyd „vallási érdekek—religiöse Interessen" alatt.—Miben határozhatnak az ©gyes községek ? Mi is kivánjuk, hogy a községek, sőt a kath. rend szivére vegye a kath. egyházi érdekeket ; de nem az egyházi rend, hanem az állam ellen védje azokat, s nem a belső, hanem a külső ügyekről tanácskozzék, vagy is va-lódi, földi érdekeiről az egyháznak. A belügy a püspökökre van biz va. A hit dolgában a conc. Later. IV. cap. 3-ban igy szól a Waldensek ellen : „Quia vero nonnulli sub specie pie-tatis, virtutem eius (iuxta quod ait apostolus) abnegantes, auctoritatem sibi vindicant praedicandi, cum ipse apostolus dicat : quomodo praedicabunt, nisi mittantur ? omnes qui prohibiti, vei non missi, praeter auctoritatem ab apostolica Sede catholico episcopo loci susceptam, publice vei privatim praedicationis officium usurpare praesumpserint, excommu-nicationis vinculo innodentur : et nisi quantocius resipuerint, alia competenti poena plectantur." Nevetséges volna arra gondolni is, hogy a hivek joggal birnak abban határozni, hogy mikép részesittessenek a szentségekben, vagy az egy-ház áldásaiban. Hogy mikor részesittethetnek ebben vagy abban, itt szinte nem létezik a „Selbstbestimmungsrecht,"
mivel az egyházi hatalom a katholika egyházban nem a néptől származik, és ezt a nép senkinek nem is adhatja. Ezen tárgyban a conc. trid. sess. 23. can. 7. de sacr. ord. igy szól :
„Si quis dixerit, episcopos non esse presbyter is superiores, vei non habere potestatem confirmandi et ordinandi ; vei earn, quam habent, illis esse cum presbyteris communem ; vei ordines ab ipsis collatos sine populi vei potestatis saecu-laris consensu aut vocatione irritos esse, aut eos, qui nec ab ecclesiastica et canonica potestate rite ordinati, nec missi sunt, sed aliunde veniunt, legitimos esse verbi et sacramen-torum ministros; anathema sit." De menjünk át a kormány-zói hatalomra s kimondjuk, hogy a „Selbstbestimmungs-recht" itt sem létezhetik a népnél. Az 1. Lat. zsinat 4. can.
igy szól : „Praeterea iuxta beatissimi Stephani papae san-ctionem statuimus, ut laici, quamvis religiosi sint, nullám tarnen de ecclesiasticis rebus aliquid disponendi habeant fa-cultatem : sed secundum apostolorum canones omnium nego-tiorum ecclesiasticorum curam episcopus habeat et ea velut Deo contemplante dispenset. Siquis ergo principum aut lai-corum aliorum dispensationem vei donationem rerum sive possessionum ecclesiasticarum sibi vindicaverit, ut sacrilegus iudicetur." Ezen idézetek elég világosan kimutatják, hogy a Lloyd tévedt, mi ezt neki szívesen megbocsátjuk, mert a theologia nem szakmája, hanem mindazáltal kivánatos volna, hogy olyanba ne kapjon, mihez nem ért, mert a lap creditjéből veszíthetne.
Acispa.
TARANY, jul. 20. („A közoktatási ügy" czikksorozat szellőztetése.) — Mielőtt adott szavamat beváltva, a ,Regi-strum'-ot folytatnám, és illetőleg e z é v r e n é z v e Isten kegyelméből be is fejezném, késztetve érzem magamat, a ,P.
Napló' e folyó évi 120, 130 és 141-ik számaiban megjelent czikksorozat egy némely történetileg igazolhatatlan állítását különlegesen kimutatni, és a való-igazat napfényre hozni.
Lássuk tehát.
„Első és nagy királyunk (sz.) István, — úgymond a t.
czikkiró — a keresztény egyház alapjára helyezte a nemzeti közoktatás ügyét,1) annak papjaitól várván a nép tanitását az iskolában is. Idő folytán (azonban) mindenben változott a helyzet. A szent király szemei előtt lebegett egyházon kivül még másik is helyet vitt magának, — a görög-keleti, itt-ott az erőket megosztva.2) Még sokkal nagyobb lett az erőknek elforgácsolása a hitjavitáskor.3) A helyzetnek im e változása számba nem vétetett. Az iskolák továbbra is maradtak, egy-háziak, felekezetiek lőnek,4) és pedig anélkül, hogy akár feje-delmileg, akár országilag a később (ép ez vétetett tekintetbe) támadt egyházaknak is megadatott volna az anyagi erő.
Igaz, — veszi észre maga a t. czikkiró — másként ez, egy-előre legalább, (csak is egyegy-előre ?) alig is lehetett, s hogy igy történt, ez nem csak kárral nem, sőt még haszonnal is járt.5) A szabad vizsgálódás elvére fektetett protestantismus (ugyanis) kiválólag az értelemhez szólott, a belátásra hivat-kozván.0) Ezt tevén — t. i. kiválólag az értelemhez szóló protestantismus — föltétlenül érdekében állott (neki) az értelemnek fejlesztése.1) Innét — hangsúlyozza — az iskola-ügynek a protestantismus által lett fölkaroltatása. Másfelől meg az e téren hatalmasan megtámadott catholicismus sem tehette — mond — hogy ne gondoskodjék az önvédelemről.
Ez magyarázza meg — szerinte — a jezsuita iskolák kelet-kezését és nagy virágzását, ez a többi tanitó rendek iskolái-nak is elszaporodását. Ámde a tér munkásai számáiskolái-nak ily-képen lett szaporodása sem segitett azon bajon, mely a legnagyobb volt, értem — az elemi iskolák hiányát, — úgymond. E bajon — ugy véli — csak (?) a reformált egy-házak segítettek, legalább némileg, (csak ? és mégis : leg-alább némileg ? !) mint amelyek nemcsak kcpes tanítókat és hitszónokokat akartak nevelni, hanem fogékony és értelmes hallgatókat is, s mint amelyek, nagyobb intézetek állításában gátoltatván, egyenesen utalva voltak az alsóbb iskolák ápo-lására." Már bizony a katholikus egyház sem akarhat fogé-konytalan és értelmetlen hivőket nevelni, saját rövidségére.
Ha Magyarország történetkönyvét lapozgatjuk, legott azon elvitathatlan tényigazság ötlik szemünkbe, hogy a kezdeményezés érdemczime az iskolák létrehozatalára, és fölkarolására nézve is, nem a később keletkezett protestan-tismust, hanem azon ős egyházat illeti, mely — mikép a t.
czikkiró is elismeri — „szent István király lelki szemei előtt
*) Hála Istennek ! mert enélkül nem élne már magyar, és nem állna Buda még.
2) A történelem szerint, legalább Magyarországban, azon felekezet jóval később keletkezett a protestantismusnál.
а) Nevezetes vallomás ! Ugyan mint lehet hitjavitásnak mondani azt, mi a hazának századokra kiható nagy kárával, nem az erők egyesíté-sében, hanem elforgácsolásában nyilvánult ?
4) Hát jobb lett volna-e közösökké decretálni ?
5) Ha igen, ugy elégedjék meg mindegyik saját anyagi erejével, üdvös versenyre kelve egymással a tan-ügy pályáján.
б) Kiválólag ? Nem keltetik-e föl ezáltal és ápoltatik a haladás útjába álló önhittség szelleme ? Nem kell-e minden félszegségnek elejét véve, összhangzatosan az ember tehetségeit fejleszteni, — a paedagogia alapelveihez képest, az értelemre ugy, mint a szivre és akaratra is hatni,
— hogy egyképen értelmes és vallás-erkölcsös keresztények képeztesse-nek iskolában és templomban ?
7) A katholikus egyháznak sem fekszik, nem fekhetik érdekében az értelmetlenség. Hisz ha hivei tudatlanok, annál több nehézséggel kell küzdenie.
egyedül lebegett, és melyre nézve az erők elforgácsolásától sem kellett félnie." A föladat nagy volt, s nagyok a nehéz-ségek is, melyeken csakis az Istenért, egyházért és hazáért mindenre vállalkozni kész hitbuzgóság diadalraaskodhaték.
Egyfelől állott a még bárdolatlan, mert csakis fegyverforga-táshoz szokott, és csatazajban gyönyörűségét lelt erőteljes magyar nemzet ; másrészről pedig Isten igéjét hirdető hit-tanitók, teljes önfeláldozással a nép oktatására szentelvén egész éltöket. Ok valának a serdülő nemzedéknek is tanitói, midőn a püspökségek és kolostorok körül mindjárt kezdet-ben tanodák alakultak. Az esztergomi érsekség mellett azon-nal létrejöttekor iskola keletkezett, valamint egyéb püspök-ségek és zárdák közelében is. A zoborhegyiről világosan emlékezik a pécsi egyházmegye második püspöke Mór, ki
önmagáról vallja, hogy iskoláját mint tanuló gyermek ott végezé. Székesfejérvárott a káptalan gondja alatti iskola, melyet sz. István alapított, az időben igen nevezetes vala. A szent Gellért által létesített csanádi iskola csakhamar oly nagy hirre kapott, hogy a hazai növendékeken kivül, a len-gyel, cseh, német és franczia ifjúságból is felette számosan sereglettek oda. Veszprémben a püspökség alapittatásával egykorú iskola, a tanitók jelességére, és a tanulók sokasá-gára nézve, a párisi tanodához hasonlólag virágzék. Igy volt ez egyebütt is a hazában. A későbbi kor fejlődése azzal, melyről imént emlékezém, szorosan összefügg, mert csakis ennélfogva emelkedheték nemzetünk a cultura és dicsőség azon magas álláspontjára, melyen Corvin Mátyás nagy királyunk alatt, — tehát a világosság állítólagos teremtője
— a hitújítás előtt — olyannyira tündöklött.8)
Ez lévén a tényállás, méltán mondja a t. czikkiró :
„Tudjuk — igy ir — hogy hazánkban az egyház volt azon alap, melyre állva létrehoztuk iskoláinkat, s melyen állnak, és tartatnak fönn azok mind maiglan." Hogyan állithatja tehát kevéssel utóbb, hogy a protestantismus karolta föl az iskola-ügyet ? Hogyan hozhatja föl minden bizonyíték nél-a vádnél-at, miszerint nél-a szent király áltnél-al nél-a clerusnnél-ak nél- adomá-nyozott roppant javak mindinkább elvonattak azon rendel-tetésöktől, minélfogva a népnek keresztény szellemben ne-veltetésére szolgáljanak ? És ha elvonattak is, mikép törvény ellenére csakugyan elvonattak, nem egyszer hazánk villon-gásos korszakában, a clerusnak bizonyára nem volt része abban, hogy ama javak a népek keresztény szellemben való neveltetésére ne szolgáljanak. Hisz maga a t. czikkiró bizo-nyítja, hogy Nagy-Lajos királyunk által 1346-ban Pécsett alapított egyetemszerü főtanodára Hammer Vilmos, akkori helybeli püspök, 600 darab aranyat ajándékozott, ezenfelül saját lakházát és ,Irugh' (hihetőleg Ürögh) falut is evégre adományozván. Sőt ugyan a t. czikkiró azt is constatálja, hogy ugyan a föntisztelt püspök IX. Bonifácz pápa bele-egyezésével, az egyházmegyéjében létezett három prépost-sággal is dotálta az egyházi és polgári jognak azon taninté-zetben működött tanárait. Nemkülönben kiemeli aztán a dicsöCorvin Mátyásunk fénykorában élt, mikép maga mondja, kitünö püspöki kart is, mely apostoli fejedelmével verse-nyezve, nagyszerű áldozatokat tett a magyar cultura eme-lésére. „Széchy Dén es — úgymond — az esztergomi, Várady
8) L. Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében. Irta Pauer János. 75 - 76—77—78.
István a kalocsai, Dóczy Orbán az egri, Vitéz János — Cor-vin Mátyásunk nevelője — a nagyváradi, Geréb László a gyula-fejérvári, Báthory Miklós a váczi (egyház) megyében derék iskolákat állitottanak. Közülök — mond a t.czikkiró — az esztergami jelentékeny magasságra is fölemelkedett ; Vi-téz az esztergami érsekségre jutván, azonnal sietett emelni és szélesbiteni Széchy Dénes müvét, oly könyvtárt is állitván az iskola mellé, mely az általa Nagy-Váradon alapitottat nagyban fölülmúlván, magával a királyéval is (Corvin Má-tyásunk világhírű könyvtárával is) versenyezhetett." Nem megannyi bizonyitékok-e ezek, hogy az iskolaügy felkarol-tatott már akkor, midőn a protestantismusnak még hire sem volt ? Nem nyilván való-e, hogy a kath. clerus az egyházi javakat rendeltetésök czéljaira fordította, az iskola-ügyet mindjárt kezdetben megindította, és mennyire csak a török-és tatár- Bocskay- török-és Rákóczy-féle kül- török-és belvillongások engedék, utóbb is lehetőleg fölkarolá ? Innen van, hogy igen is a hitújítás előtt, Corvin Mátyás dicső korszakában, mikép maga a prot. Velleszky bizonyítja, csak ugy özönlöttek Magyarországba Europa legnagyobb tudósai. Ugyanazon protestáns iró tanúsítja azt is, ép azon időre nézve, hogy mágnások és községek derekasan hozzáfogtak a saját költ-ségükön a tanodák fölállításához. — „Hazánknak félszázad-dal előbb voltak tudományos intézetei — hangsúlyozza t.
Árvay József sárospataki ref. tanár ur — mintsem Német-országnak,"9) a hitújítás ez egekig magasztalt szülőanyjának.
Nem mind arany az, ami fénylik. E példapeszéd igaz-ságáról tesznek néha-néha tanúságot, a mi t. protest, atyánk-fiai, amidőn elfogulatlanul Ítélnek saját iskola-ügyökről. Igy a többek közt. t. Révész Imre helv. hitv. debreczeni egyik lelkész ur, néhai Márton István, pápai ref. tanár 1794-ki
„Planum systematis litterarii"-féle tanrendszeréről szóltában, imigy nyilatkozik : „Van ebben a többi közt például : Theo-logia-dogmatico polemica ; Ontológia ; Geometria ; Trigono-metria; Astronomia sphaerica et theorica; Chronologia;
Gnomonica; História aularum seu statuum ; Jus publicum universale ; Jus naturae et gentium ; Cosmologia et theologia naturalis; Mechanica; Hydrostautica, Aerometri-Hydraulica, Oeconomia stb. Mindezek mondom — igy szól t. Révész Imre ur — s több számtalan mások két tanár által adattak elö három év alatt főgymnasiumi osztályokban. Az ily tanrend-szerekkel — jegyzi meg — akár maiak, akár régiek legye-nek, jóformán ugy vagyunk, mint a spanyol nemesek czi-merével ; tömérdek sok a név és czim, de az ember mégis csak egy, s meglehet az sem valami derék."1 0) Ugy hiszem, hogy ehez nem kell commentár.
Az előbbi, ,ex omnibus aliquid'-féle tanrendszernek hasonmásául, ugyan a fönnevezett t. iró, e saját korabelit is, a következőkben teszi közzé :
„Volt idő, — s ilyen volt — jegyzi meg — az ő tanuló pályájának ideje is — midőn mi theologusok s egyenesen papi pályára készülök is, valami kimondhatatlan önérzettel mutattunk iskolai bizonyítványunkra, melyben ott állott például : a magyar kereskedelmi- és váltójog, a stylus curia-lis. Pedig kevés kivétellel — mond — a mi dolgunk csak egy vala az iskolás gyermekekével, kiknek roppant népes és
9) Prot. 1. 1864. 13. sz.
>°) Prot. 1. 1866. 4. sz.
spectaculumoa examenére, a specimenbe névszerint kitesz a tanitó : chemiát, astronomiát, globologiát, növénytant, termé-szettant, történettant, hittant stb. s midőn ezen sok logia, tan és tudomány nem egyéb mint néhány lapnyi férczel-mény elszájalás vagy szavalás végett. Valóban az ifjú az akadémiai tanpályán efféle gyermekségekkel (csak) addig ámittathatik, mig az irodalom és tudomány roppant mezejé-ről sejtelme sincs."n) Ugy vélem, hogy ehez sem kell com-mentár. De annyit mégis szabad legyen megjegyeznem, mikép ilyetén kinyilatkoztatások vajmi légbe párologtatják a hangzatos szólamot, hogy szemben a kathohkus egyházzal, csak e protestantismus karolta föl kellőleg az iskola-ügyet.
De most hányjuk, vessük meg a másik kérdést is, ezt t. i. az elemi iskolák hiányán csakugyan a protestáns
egy-házak segitettek-e ?
„Megszoktuk — mond t. Árvay József, s.-pataki ref.
tanár ur — a középszázadokról megvetőleg szólni. Pedig a népiskolák dicsősége azon századokat illeti. (Tehát nem, a még korábban nem is létezett, protestantismus segitett az
tanár ur — a középszázadokról megvetőleg szólni. Pedig a népiskolák dicsősége azon századokat illeti. (Tehát nem, a még korábban nem is létezett, protestantismus segitett az