job-bat reménylők, a hibákat elfeledők. De tegyük föl,
birjanak árgusszemekkel, tudjuk, hogy nem
lehetet-len a világosság angyalának mezét felölteni,
ragyog-139 «*.
tatni annak, ki valójában csak bukott angyal; a homlok és szem már sokat megcsalt, a beszéd legtöbbet, szóval : az egyházi nevelésnek kivált napjainkban ezer akadálya van Külső és belső, titkos és nyilvános. Ez mind hagyján — gondolja tán valaki — ott vannak a lelki vezérek, kik a lelkismeret tükrében a szivek redőit vizsgáltatják, a szent-ség sérthetetlen titkának fátyola alatt elrejtödzve, mily hat-hatósan szólhatnak négyszemközt a szivhez, mily össze-vont, kurtított uton haladhatnak, fölhasználván befolyásuk egész hatályát! Ez ugyan de regula áll, állván egyszersmind sz. Gergely arany elve is : ars artium regimen animarum ; de igenis nem ritkán szenved e szabály kivételt, mert a hivatás ünnepi köntösét nélkülöző papjelölt szereti a bujosdi szere-pét játszani ; mindenkép rejleni kiván, nehogy vádoltassa-nak cselekedetei, — jól tudja ö, mi ellenkezik homlokegye-nest a papi állapottal, ezt bevallani annyinak tartaná, mint saját halálos Ítéletét alájegyezni : tehát nem is nyitja meg ajkait e bizalmas szavakra : „Atyám!" stb. miáltal a köte-her leesnék szivéről. Legfölebb a rendkívüli lelki vezérek valamelyike bir oly egyetemes kulcsot, melylyel az ily el-zárt lélekhez is hozzáférhetni néha-néha anélkül, hogy a sziv ajtaja egészen föltárulna s a nyújtott melengető sugara-kat befogadná s ekkint megvilágosodnék, megujulna . . . . szive többnyire, mint a sír újra lezáródik s megbüzhődik ; de ha mindent föltárna is, nemde vannak sebek, melyek nem gyógyulnak be, hacsak ki nem vágatnak, ki nem met-szetnek a fenés részek '? Ezek után nem volna-e elönyösb a papneveldékben a gyóntatást egy lelki vezér által intéztetni
— kivéve a kántorokat — mint ez némely helyütt, például : Bécsben, a Stephaneumban divik — — — Ítéljék meg az erkölcstanárok. De mindenesetre rendes és rendkívüli lelki-atyáknak a neveidékben választassanak olyanok, kiknek nemcsak jámborsága — hanem tudományában is meg le-hessen bizni. Ne alkalmaztassanak sokan, mert a közmon-dás — az ételeknek sok szakács általi elsózásáról — e tárgyra is átvihető; mert igy a kóborgyónók igen hosszú pórázra eresztve, vagy épen nem, vagy csak igen ritkán fognak igazán Istenhez térni. Én nem csudálkoznám, ha iurisdictio egyháziak gyóntatására — szükség esetét kivéve
— nem minden lelkiatyának adatnék. Ezeket csak azért emlitem, miszerint kitűnjék, hogy nem függ minden az elöl-járóktól a jó papnevelést illetőleg, hanem inkább Isten ál-dása után a jóakaratú emberek- s főleg lelkészektől, ameny-nyiben e czélra buzgón közreműködnek, amenameny-nyiben a pap-ságra vágyakodó egyén lelkületére első zsengéjétől fogva amint lehet, befolynak. Korán hozzá kell látni a csemete ápolása-müveléséhez, melyre fensöbb rendeltetés vár, mely-től rendkívüli gyümölcsöket várunk, — ezt czélozza a tri-ent! sz. zsinat1") következő eléggé ismeretes rendelete által:
„Cum adolescentium aetas, nisi recte instituatur, prona sit ad mundi voluptates sequendas, et nisi a teneris annis ad pietatem et religionem informetur, antequam vitiorum habi-tus totum hominem possideat, numquam perfecte ac sine maximo ac singulari .propemodum Dei omnipotentis auxilio in disciplina ecclesiastica perseveret: sancta synodus sta-tuit, ut singulae cathedrales, metropolitanae atque his
ma->°) Sess. 23. cap. 18.
iores ecclesiae pro modo facultatum et dioecesis amplitudine certum pueorum ipsius civitatis et dioecesis vel ejus provin-ciáé si ibi non reperiuntur, numerum in collegio ad hoc prope ipsas ecclesias, vel alio in loco convenienti ab episcopo eli-gendo alere ac religiose educare et ecclesiasticis disciplinis instituere teneantur. In hoc vero collegio recipiantur, qui ad minimum duodecim annos, et ex legitimo matrimonio nati sint ac legere et scribere competenter noverint, et quo-rum indoles et voluntas spem afferat, eos ecclesiasticis mini-steriis perpetuo inservituros. Pauperum autem filios praeci-pue eligi vult, nec tarnen ditiorum excludit, modo suo sum-ptu alantur et Studium praeseferunt Deo et Ecclesiae inser-viendi." — (Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
PEST, aug. 22 én. A z ő c s. k i r . a p o s t o l i F e 1s é g é h e z a z e r d é l y i e k á l t a l f e l k ü l d e t n i h a t á -r o z o t t f e l i -r a t s z ö v e g e . — Szentséges császá-ri és apostoli királyi Felség, legkegyelmesebb Urunk !
Midőn Felséged hazánk alkotmányának visszaállítása és annak az összes birodalom nagyhatalmi állásával mara-dandó és biztos alaponi összeegyeztetése czéljából tett ma-gasztos kezdeményezése folytán Erdélynek, mint a magyar korona egyik országának, országgyűlését Kolozsvár sz. kir.
városba összehívni méltóztatott és ezen országgyűlés a leg-magasabb meghívásnak engedve, itten össze is gyűlt — az alulirt erdélyi püspök is az ittenni egybegyűlt rom. kath. or-szággyűlési tagok által felkéretvén, egyháza és h ivei javát eszközlendö, az erdélyi katholikusokat törvénynél fogva megillető és folytonos gyakorlattal szentesitett azon jognál fogva, mely szerint egyházi, iskolai és alapítványi, valamint egyéb, az egyházi önkormányzati jogból folyó ügyeik fe-letti tanácskozásra és határozásra, — a püspök egybehí-vására mindenkor különösen pedig az országgyűlések fo-lyama alatt egybegyűlni szoktak — minket evégből a mai napra összehívott; mely meghívás folytán, midőn egyhá-zunk, iskoláink, nevelő-intézeteink és alapitványaink állásá-ról értekeznénk, azon aggasztó eredményhez jutottunk, hogy egyházi, iskolai és alapítványi vagyonunk hanyatlásnak indult, a nevelésügy felvirágzása folytonos akadályokkal küzd és vallásos életünkben az egyházi közügyek iránti közömbösség roppant mérvben terjed ; — vagyonunk kincs-tári kezelés alatt van, hol az a rendszer nehézkességénél fogva nein gyarapodik, henem naponta apad ; a nevelés és oktatás körül nem tehetjük meg a czélszerü javításokat és reformokat, részint mivel csökkent jövedelmünk nem képes fedezni a szükséges költségeket, részint mivel az iskolai ügy rendezésébe befolyásunk nem lehet és főpásztorunk is e te-kintetben sokféleképen korlátoltatik ; végre nincsen kifej-lődve közöttünk a testületi szellem, mely a közügyek iránt érdekeltséget kelt fel, és legbiztosabb óvszer a terjedő in-diíFerentismus ellen.
Mindezen bajokon csak egyházi és iskolai autonó-miánk teljes helyreállitása segíthet, — melyre most annál nagyobb szükség van, mivel a megváltozott és hihetőleg még jobban megváltozandó politikai viszonyok folytán a királyi főkormányszék mellett és ennek nevében működő
17*
— m 140 H — rom. kath. bizottmány tagjainak száma annyira megapadt,
és még jobban megapadhat, ugy hogy ez a körébe tartozó gyakran nagyfontosságú ügyek elintézésére elegendő számú tagokkal már nem bir és nem is birhat ; minélfogva mái-császári királyi és ap. Felséged is 874—863 és 5473—863 udvari számok alatt kelt kegyelmes kir. rendeleteiben a k a t h . bizottmánynak kiszélesítése szükségét átlátván, annak megnagyobbítása iránt a kir. főkormányszéktöl, illetőleg az ennek nevében működő kath. bizottmánytól javaslatot mél-tóztatott felkérni ; az egész alázatossággal alulirt erdélyi püspök Felségednek ezen rendeleteit is — ez iránti felkéré-sünk következtében — véleményezés végett elönkbe adván, mi arra érett megfontolás és megvitatás után nem felelhe-tünk egyebet, mint vallásunk sz. érdekeinek tartozó őszin-teséggel készek vagyunk kijelenteni : hogy a katholikus bizottmányok szándékolt megnagyobbítása nem vezet czél-hoz, nem nyugtatja meg vallásunk érdekeiért aggódó keble-inket, és nem szünteti meg azon bajokat, melyek vallásos és iskolai életünket zsibbasztják.
A kath. bizottmány ugyanis oly intézmény, melyet az erdélyi kath. státus soha törvényesnek nem tekint, sőt in-kább benne egy oly közeget látott, mely autonómiának nél-külözhetővé tételére volt életbe léptetve; egy ilyen intéz-ménynek kijavításához mi nem járulhatunk ; de nem is ve-zetne ez czélhoz, miután azon bizottmány hivatali tekin-télyekből van egybeállítva, és politikai íluctuátiókból fo-lyó választásoknak kitéve, — ugy, hogy hiányzik benne az állandó alap, melyen egyházi, iskolai és alapitványi ügye-inket már valahára biztosan, czélszerüen és maradandó-lag. ugy ahogy kell, rendeznünk lehessen. Hogy a kath.
bizottmány nem bir magában ily állandó alappal, annak szo moru példáját a közelmúlt évtizedben leginkább tapasz-taltuk, midőn a kir. főkormányszék feloszlatásával ezen
bizottmány is feloszlott, és a kath. ügyek feletti rendelke-zés és intézkedés egy oly testületre ment át, mely nem állott kizárólag csak kath. tagokból, és amely idő alatt még az is megtörtént, hogy alapitványaink rendeltetésűk ellenére más vallásuaknak adományoztattak, és hogy azoknak vallási érdekeinktől eltérő czélokra való felhasználása komolyan megpróbáltatott, azt nem is emiitvén, hogy vagyonunk ke zelése, érdekeink felügyelete igen gyakran más vallású és vallásunk iránt nem mindig a legjobb indulattal viseltető egyének kezeibe, vagy legalább befolyása alá került. De nem is szüntetheti meg azon bizottmány tagjainak megsza-poritása a fenforgó bajokat, mert nem képes felébreszteni az erdélyi katholikusokban azon testületi szellemet és össze-tartást, mely egyedül alkalmas arra, hogy a köztünk uralgó közönyt megszüntesse, és bennünk közügyünk iránt érde-keltséget keltsen.
Különben felséges urunk ! Nincs is erre szükség, meg-vannak nekünk törvényes közegeink, melyek egyházi, isko-lai és alapitványi ügyeink intézésére szükségeltetnek, és csak Felséged kegyelmétől függ, hogy vagyonainknak kincs-tári kezelés alól kezünkre'kiadattatása által megnyissa előt-tünk azon magasztos pályát, hol egyesült erővel eszkö-zölhessük vallásos és erkölcsi életünk felvirágzását egyhá-zunk diszére és Felséged dicső trónjának támogatására, me-lyet szent István apostoli királyunk a vallás és
erkölcsi-ség maradandó oszlopaira fektetett, és a melyet Felerkölcsi-séged- Felséged-nek dicső elődei ezen alapokon nagygyá, dicsövé és hatal-massá tettek.
Már az 1572- és 1573-iki években alapja tétetett le azon törvénynek, mely 1576-ban az aprob. const. I. R. 1.
czime 3. articulusában a négy bevett vallásnak és igy a r.
k. egyháznak is teljes önkormányzati jogát megállapította, mely jogból kifolyólag az erdélyi kath státus maga egyházi, iskolai és alapitványi ügyeit minden más vallásfelekeze-tüektöl függetlenül, saját gyűléseiben intézte el; több ily gyűlésekre akadunk a történelemben 1692-től kezdve
1848-ig, sőt a kath. státus külön pecséttel élt, és a kath. bi-zottmány felállításáig a hatáskörébe tartozó minden ügyeket maga intézte el ; 1791-ben a kath. státus autonómiájának sok tekintetbeni megsértését az ország rendei előtt pana-szolván, ezek 1791-ben egy törvényjavaslatot terjesztet-tek az akkori Felség elébe megerősítés végett, melybeu a kath. egyháznak önkormányzata visszaállítása, és ebből fo-lyólag egyházunknak és alapitványainknak a kath. státus és püspökjök rendelkezése alá adatásaelrendeltetett; az ak-kori Felség előtt is azonban törvényr által annyira biztosí-tottnak tekintetett az erdélyi katholikusok antonomiája, hogy azt ujabb törvény által biztositani feleslegesnek tartotta, en-nélfogva a felterjesztett törvényjavaslatot a legfensőbb szen-tesítéssel nem is látta el, hanem az 1792-ben május 26-án kiadott legkegy. kir. leiratában kimondotta: „aduiissum, ut, catholici etiam negotia sua scholastica, fundationalia et ecclesiastica, exceptis illis, quae directe episcopo sunt re-servata, — adinstar consistoriorum reliquarum in Transyl-vania receptarum religionum, sub suprema inspectione nos-tra regia, solitisque circa ilia Majes^atis iuribus, seorsim per-tractent, conficienda vero desuper protocolla authentica tam catholici quam etiam reliquarum religionum consistoria Ma-jestati nostrae medio gubernii nostri regii de mense in men-sem substernant," — ezen kegyelmes királyi leirat is vi-lágosan biztosítja az erdélyi katholikusoknak törvényen alapuló és gyakorlattal is szentesitett önkormányzati jogát, melynek visszaállítását Felségedtől nemcsak fenálló törvé-nyeinknél, hanem azon magasztos kegyeletnél fogva is alá-zatosan kérjük, melylyel Felséged dicső uralkodó háza szent vallásunk érdekei iránt mindig viseltetett, és a mely nem engedheti, hogy csak mi katholikusok legyünk elzárva az együttes működéstől, mely már az első keresztény száza-dok történetéből a hitbuzgóság, vallásos élet és közhasznú munkásság oly sok szép és dicső példáit tudja felmutatni és amely más vallásfelekezeteknél az érdekeltséget oly nagyr
mértékben képes előmozdítani.
Midőn ezen kérésünk teljesítését Felségedtől, mint apostoli királyunktól és egyházunk legfőbb védnökétől a legnagyobb alázatossággal kérjük, szükségesnek tartjuk felséged előtt autonomiai szerkezetünk állását is ugy, amint az a státus megállapodása szerint kifejlődött, felfejteni :
Státus-gyüléseink egybehivására jogosítva van az er-délyi püspök, vagy ilyennek nem léte esetében, a káptalani helynök.
A státus gyűlés évenkint egyszer hivatik egybe, ren-desen a nyári iskolai szünidő alatt.
A gyűlés elnöke a püspök, vagy káptalani helynök ;
alelnököt minden egyes gyűlésre a világi rendből a gyűlés választ ; jegyzőt minden gyűlésre kettőt választanak, egy egyházit a felterjesztések Írására, és egy világit a jegyző-könyv vitelére.
A gyűlés tagjai :
A. Az egyházi rendből : a püspök, mint természetes elnök, a káptalan s a püspöki szék minden tagjai; apátok és prépostok ; esperesek, jelen nem lehetésök esetében a ke-rületi jegyzők ; minden esperesi kerületből egy egyházi képviselő ; a kolozsvári főtanoda papi, a gyula-fehérvári püspöki főtanodának pedig minden tanárai ; minden közép-tanodából egy-egy képviselő; az összes rom. kath. neveldék igazgatói; szerzetesrendi főnökök; a püspök-megyei hivatal egyházi tagjai,
B. A világi rendből ; közálladalmi rom. kath. oly főbb tisztviselők és a főbb törvényszékek rom. katholikus tag-jai, kik az erdélyi püspöki megyébe tartoznak, kath. főis-pányok és főtisztek, a szabad kir. városok föbirái, ha ka-tholikusok, minden esperesi kerületből két világi képvi-selő, a kolozsvári főtanoda kath. világi tanárai, egyes világi kegyurak, ide számítva azokat is, kik kápolnát vagy papot tartanak, a több mint ötezer r. kath. lakost számláló váro-sok- s helységekből egy-egy képviselő, kivéve Kolozsvárt, mely 3 képviselőt küld.
Az esperesi kerületből küldendő világi képviselők kö-vetkezőleg választatnak :
a kerületi plébániák választási joggal biró hivei, mi-helyt a státus-gyülés ideje kihirdettetett, azonnal összegyűl-nek s maguk közöl egy képviselőt választanak. A ke-rületenkint megválasztott képviselők az esperes által kitű-zendő napon espereskerületi gyűlésre megjelenvén, választ-j á k azon két világi képviselőt, kik a kerület katholikusait
a státus-gyülésen képviselik. A kerületi papi képviselőt a ke-rületi papság ugyancsak az esperes keke-rületi széken választja.
Minthogy pedig egy ily nagygyűlés a kezelési teendőket nem végezheti, erre nézve abban állapodott meg az erdélyi kath. státus, hogy a kir. főkormányszék mellett ennek ne-vében működő jelenlegi kath. egyházi, iskolai és alapitvá-nyi bizottság megszüntetésével, ennek helyébe a státus-gyü-lés válaszszon 24 tagból álló bizottmányt, mely a kath. com-missio helyébe lépve, annak teendőjét végezze, egy szóval az egyházi, iskolai és alapítványi ügyreinket a státus-gyűlés-nek rendelkezése szerint kezelje, felvevén e végre a szük-séges hivatali személyzetet is.
Megvannak tehát cs. és apóst. kir. Felség törvényes közegeink, melyek egyházi ügyeink elintésését minden órá-ban átvehetik, mihelyt Felséged kegyelméből megnyerjük, hogy vagyonunk rendelkezésünkre adassék.
Ezen vagyon pedig áll a következő alapokból : 1. A tanulmányi alap, mely több fekvőkből, államkö-telezvényekböl és kiadott kölcsöntőkékből áll, de a mely-nek legnevezetesebb részét teszi a kolozsvári uradalom. — Ezen uradalom hajdau a benczék kolozsmonostori apátsá-gának volt adományozva ; a vallásszakadás megtörténtével,
— midőn a protestantismus Erdélyben túlsúlyra vergődött
— secularizáltatott és egyes magánosoknak eladatott, később Báthori István és Boldizsár az uradalmat saját pénzökön megvásárolván, ezt az 1581-ik évben XIII. Gergely pápa
jóváhagyásával a Kolozsvártt alapitott r. kath. akadémiá-nak ajándékozták és kezelését az ifjúság tanítása és neve-lésére ezen akadémiába meghívott jézustársasági atyákra bizták. A Báthoriak halála után Erdélyben a catholicismus sorsa ismét roszabbra fordulván, a jezsuiták kiűzettek és a kolosmonostori uradalom a íiskus részére lefoglaltatott s több magánosoknak inscribáltatott. Midőn a 17 század vége felé Erdély a dicsőségesen uralkodó ausztriai ház uralma alájött, az erdélyi katholikus hivekre is jobb napok következtek, és I. Lipót ö csász. és apóst, királyi Felsége 1693. april 9-ről kelt leiratában megengedni méltóztatott, hogy az erdélyi kath. státus a kolosmonostori uradalom egy részét akkori birtokosaitól 15,000 frton kiválthassa, ami meg is történt ; és ezután a katholikusok az uradalmat a Báthori-alapitvány értelmében a jezsuitáknak kezelés végett azon
kötelezettség-gel adták át, hogy abból a kolozsvári akadémia minden költ-ségeit fedezzék. Később az erdélyi katholikusok nagyszerű áldozatkészsége által magánosak adományaiból, az egész ko-lozsmonostori uradalmat, azon kiterjedésében, amint azt a Báthoriak idejében a katholikusok birták, az erdélyi kath.
oktatási ügy számára megszerezték és 1744-ben ezen urada-lom a pura fiscalitások sorából országgyülésileg hozott és szentesitett törvény által kitörültetvén, a katholikusoknak kétségtelen sajátjává lett, mely a jezsuiták által, mint a-kikre az oktatásügy bizva volt, csak kezeltetett, de soha azok tulajdona nem volt ; a tulajdonjog ez idő alatt is a kath. státust illette, amint ezt a jezsuiták magok is az er-délyi országos karok és rendek előtt 1744. junius 30-án be-vallották, azt mondván : „Idgenus fundationes non tam com-modi et emolumenti nostri sed boni publici, pietatis et bo-narum artium, juventutis patriae dignis moribus et litteris imbuendae gratia constitutae fuerunt, quarum nobis admi-nistratio magis, quam dominium concredita est." -— A jezsu-ita-rendnek 1773-ban történt eltörlése után azon uradalom a rom. kath. tanulmányi alap számára előbb kincstárilag ke-zeltetett, később 1802. sept. 24-én 1274—798. udvari szám alatt kelt kegyelmes kir. leiratban az erdélyi püspöknek számadástétel melletti kezelésre kiadatni rendeltetett és 1803.
valósággal át is adatott. Ez időtől fogva az erdélyi kath.
püspök, mint az erdélyi kath. egyháznak képviselője, ke-zelte azon uradalmat az 1849. év végéig, midőn az akkori kolozsvári cs. kir. vidéki parancsnok önhatalmilag a püspöki kezelést megszüntette, és az uradalmat előbb kinevezett biz-tosai által kezeltette, később kincstári kezelés alá adta ; a jelenlegi kinstári kezelésnek tehát semmi jogi alapja
nin-csen, sőt az határozottau ellenkezik Felséged dicső elődé-nek előlérintett kir. leiratában foglalt intézkedésével, és miután a püspöki kezelés iránti felségi intézkedést csakis ezen az uton lehetett volna megváltoztatni, de az soha sem történt, nyilvánvaló, hogy a jelenlegi kincstári kezelés a mi jogainkkal és Felséged dicső elődének soha vissza nem vont és nem módositott fennebbi rendelkezéseivel ellenkezik.
De ellenkezik az a kath. tanulmányi alap érdekével is, mert azon uradalomnak 1849 óta kezelése oly rosz, hogy a tanulmányi alapra abból kipótolhatlan kár háramlik. — Az erdélyi cs. kir. államszámvevöség hivatalos kimutatása szerint 1855-től 1862-ig azon uradalom nyolczévi közép-számitás szerinti évi jövedelme 9892 forintot tett o. é., holott
—.» 142 » a püspöki kezelés alatt még azon időben is, midőn az
ur-bériség már meg volt szüntetve, 16.979 frt. középjövedel-met volt képes felmutatni ; és felséges urunk ! ezen jöve-delem-csökkenésnél még nagyobb kár háramlik a tanulmá-nyi alapra azon, a kincstári kezelés nehézkes voltábol fo-lyó körülményből, hogy gyakran a kisebb épitkezési hiá-nyok helyrehozása feletti tárgyalások 3—4 rendbeli irodán keresztülhuzódva, oly hosszú időt vesznek igénybe, hogy azalatt a hiány, mely kezdetben kevéssel lett volna helyre-hozható, csakis több ezrek reá fordításával szüntethető meg. Ily nagymérvű, ok nélküli kiadás volt több évben a Szamoson levő úgynevezett anyagát, melynek kezdetben pár száz forinttal pótolható hiánya később ezreket vett
igénybe, mit, különösen az 1850—1855-iki számadások mu-tathatnának meg.
Az uradalom jövedelmének csökkenését továbbá még
Az uradalom jövedelmének csökkenését továbbá még