PEST, aug. 26-én. Mit Írogatnak Bécsből a berlini la-pokba ? legfölebb a politikusokat érdekelheti, kiknek, ha tudják is, hogy a berlini lapok legbusásabban fizetik azon tudósitókat, akik Austria feloszlását közel kilátásba he-lyezve, a németek paradicsomát Bismark liberális vasvesz-szeje alatt keresik, mégis kötelességök a gonosz szándék
nyilatkozatait számba venni. De itt van a P. Lloyd, mely csupa kölcsönösségből, a berlini lapok tartalmát árulgatja, kivált ha Austriának ős alapját, a kath. egyházat, a kath.
hitet, a hyerarchiát bántják.
Bécsből tudósítják a Kreuzzeitungot, hogy Beust erö-sebb húrt penget Romában, hogy a concordatumon lényeges változást csikarjon ki, s el volna határozva, hogy maga, ál-lami törvényhozás utján vigye véghez azt, amit Romával egyesülve ki nem vihetett.
Hozzá csatolja azután a tudósitó, hogy ha Roma oly csökönös lesz Austria irányában, mint volt Italia iránt, itt is épen az történhetik, ami Italiában. Jelenleg ugyan Au-striában az olasz egyházi catastrophához hasonló csapás nem várható, mert a nép még műveletlen; de közelitünk hozzá.
Ez-e Beustnak szándéka ? nem tudjuk ; de hogy Bécs-nek vannak oly politikusai, akik mindazt képesek volnának megtenni, amit Italiában, azt nem akarjuk tagadni. De irigylendő-e az olaszországi catastropha ? boídogitja-e a né-pet ? az országot ? biztositja-e a trónt ? az a főkérdés. Az egyházat catastrophákkal ijeszgetni hiu kisérlet, mert ő túl élt már sok ilyest, és mindig győzött. Az egyháznak meg-vannak saját tanai, elvei, melyek a Megváltótól reá bizat-tak. Nem kérdi soha, mig fog történni? hanem mi a t a n ? mi az elv ? Amiben nem engedhet, nem fog ő abban engedni, ha a világ összeroskadna is.
Ha Austriát ide vinnék, amivel fenyegetnek, az egy-ház sajnálná, a csapást előre siratná, de nem segíthetne rajta. Ha valaki magát meg akarja ölni, mert nem nyerheti meg tőlem, hogy én öljem meg magamat, én nem felelhetek haláláról.
Bárgyúság gondolni, hogy akár mily üldözés, nyomás valaha az egyházat megrontaná. Elveszik fekvő javait ; azért még sem hal meg egy pap sem éhen. Kirabolják tem plomait, azért az Oltáriszentség mégis aranyban, ezüstben fog fényleni. Kifosztják mindenétől, azért mégis lesz min-dene. Kinek ártottak ezáltal ? A népnek, az országnak.
Elveszik javait; a nép fogja tartani a papot, a templo-mot, s mennyit fog költeni egyházi czélokra, annyival ki-sebb lesz adóztathatási képessége. Lehet, hogy az állam nem fog 50,000,000 vallási budgetet bevinni az államköltségek rovatába. De azért mégis meglesz az 50 millió önkénytesen.
Mily teher volna ma az adózó népre 50 milliót róvni ? mi-kor már bizonyos, hogy egy fillérrel sem adózhat többet.
Mig a javakat el nem vették, az egyházi javakból dús és legpontosabban befizetett adót szedett az állam ; elvéve a javakat, ezen adókat elveszti, egyházi budgetet nem csi-nálva, csinál majd a nép önkénytesen, s végre a nép mégis meg lesz rontva. Gondolván, hogy az egyházon bosszút álla-nak, ha nem teljesiti igazságtalan követeléseiket, s csak a népet nyomorították meg.
Vegyék el az alapítványokat. Megfognak ezek kettőz-tettetni, s egyházi alapitvány mégis lesz. Az alapítványok a jelen és jövő szükségeket pótolják, melyek ha nincsenek, a szükségeket az élő nemzedéknek kell sajátjából fedezni, mert a szükség, mindig szükség, s fedeztetnie kell. Szűken fog először fedeztetni, de fedeztetni mégis fog, későbben
bő-vebben.
A franczia forradalom 320 millió alapítványokat
ra-.1 1 5 8 « bolt el ; azóta csak 73 év mult el, s már 1864-ben Billault hivatalosan jelentette, hogy az ajtatos alapítványok Fran-cziaországban 600 és néhány millió. Ha a forradalom nem rabol, e 600 millió a nép kezében marad, s az állami adók viselésére képesebb lesz ; az ily rablás tehát mindig csak az államot rontja. Ezen 600 millió csak a nép zsebéből adatott, s ha nem lett volna kényszerítve ezen alapítványokat tenni, a 600 millió üzletfolyamban maradandott.
Bontsák le templomait, csináljanak belölök magtára-kat, sőt mint Italiában, nyilvános bordélyházakat. Építenek majd szebb templomokat. Templomnak kell lenni, és nem annyinak, mikint az eszeveszettségig dühös politikus gon-dolja, hanem annyinak, mennyit a nép akar. Elvehetik a zár-dákat ; mit nyernek ez által ? Amennyi a zárdákban lelt hivatást, ugyan annyi lesz majd hivatás- s élelem nélkül az országban. A sok hivatásnélküli férfi és leány az ország fe-kélye; s ki fekélyesitette be az országot? aki a zárdákat eltörülte. S majd épit a jövő nemzedék ismét zárdákat, s amennyit ezeknek építésére kiad, annyival fog ismét adóké-pessége csökkenni. Azt pedig, hogy a nép religioját kiirtsák, soha nem fogják tehetni.
Ha tehát vannak Austriának oly politikusai, akik ké-pesek Austriát meggyilkolni, Austria népét megkárositani, ha Roma az ö igazságtalan követeléseikre rá nem áll, Roma siránkozni fog Austrián, de meg nem akadályozhatja.
Romával fenyegetések között beszélni, tőle fenyegeté-sekkel kicsikarni valami igazságtalanságot, nem lehet.
Mi az igazság, mi az igazságtalanság pedig, annyi jo-got követel magának Roma, hogy azt ö határozza meg.
Beszél tovább a P. Lloydba átvett tudósítás rajongó falusi plébánosokról is, akik a concordatum eltörlésében az egyház és a családi élet vesztét látják, annak eltörlését az ördög müvének tartják, aki ezen az uton akarja az állami és családi kapcsokat széttépni ; s hogy a concordatum eltör-lése a házasság szentségét fogja felbontani, s behozatván a polgári házasság, a férfi elválhat nejétől, mihelyt ráun, hogy a nő csak kéjeszköz lesz, a család az ő szent jellegétől ki-fosztva, — mindezekre nézve, lényegben, az austriai clerus igazán, s józanul gondolkodik. Hogy azután a papság a nép előtt igy beszél, az nem jelent többet, minthogy nem akarja követni a berlini újságok bécsi tudósitóit, vagy pedig a bécsi házak némely szónokait, akik meggyőződéseik ellen beszél-nek ; hogy még az egyházi szószéken is a házasság szentsé-géről, a polgári házasság erkölcstelensészentsé-géről, és a családra, a religiora elkerülhetlenül betörő káros következéseiről is szólnak a falusi plébánosok, csak kötelességeiket teljesitik.
A tudósító ezekkel vádolja az austriai papságot. O ! vádolja a magyar, a franczia, az olasz, a spanyol, vádolja az egész kath. papságot, mert bizony mi sem érezünk, mi sem tanitunk másképen, előttünk is a civilházasság nem más, mint államilag megengedett, sőt hatóságilag patentirozott ágyasság, ocsmány paráznaság, s tegyen bármit az állami törvényhozás, adhat szabadalmat, hogy a férfi és a nő össze-keljenek, házasságot nem teremthet. Embertenyésztő inté-zetet emelhet, házasságot nem teremthet. Ha az austriai papság a concordatum változtatásában csak ürügyet lát, hogy az egész eltörültessék; a concordatum eltörlésében pe-dig csak a civilházasság behozatalát látja ; ebben pepe-dig csak
törekvést, némelyeknek házi bűnös viszonyát állami patent-tel szabadalmazni : mi szinte igy gondolkodunk, s mielőtt a civilházasságot behoznák, a népet bizony felvilágositandó-nak véljük.
A tudósitó mindezt rajongásnak nevezi, s akarná, hogy a püspökök tiltsák le papjaikat eme rajongásról.
Elöttök, mihelyt valaki az ő nézeteiknek ellenmond, azonnal rajongó ; mihelyt a néphez kivülök még más is szól, azonnal rajongó, s büntetésre érdemes. Ok szólásszabadsá-got kiáltoznak, s a papnak száját betömni akarják. Tudtuk, hogy a szólásszabadságot csak magok számára követelik, ez a liberálisok szokása. Népfelvilágositásról beszélnek, de hogy a népet más is felvilágositsa, az ellen morognak. Sza-bad discussio az ö kivánságok, . . . . igen, de csak az ő ter-veikre. Aki másképen cselekszik, az rajongó.
Rajongnak, hogy a vallást lenyomhassák ; rajongnak;
hogy a családot a polgári házasságban bepiszkolják ; ra-jongnak, mert amit csak tesznek, mindent rajongással tesz-nek ; a jó ellen ugy is csak rajongással lehet valamit tenni.
És ha tekintjük a napi-sajtót, ezt a zsidó-német, ezt az osztrák-modern napi-sajtót, mi szent, mi sértetlen van e piszkos napi-sajtó előtt? Nincs sértetlen, csak az ö piszkos-sága, csak az ö zsidós viselete. Az egyház áll, mint Austriá-nak ős alapja, az egyházat, a birodalom alapját sértegetni, felforgatni nem rajongás, de ezen alapokat védelmezni, ra-jongás. A bécsi zsidó-német napi-sajtó oly ügyes a szólamok, a jellegezések kitalálásában, csak egyet felejtett, hogy őt is lehet jellegezui, s ez : parvenu, hazátlan, cosmopolita, kőmi-ves sajtó. Hogy a hazátlanságból hazaárulás, vagy a hazá-nak tönkretevése következhetik, arról a jövő fog tanúskodni, de az elmék előre gondolhatnak reá.
BERLIN, aug. 20-án. A bajor ministerium az egyházi ünnepek jelentékeny megszorítását, alábbszállitását tervezi, természetesen a közjólét ürügye alatt, és korunk államgaz-dászata barátainak roppant örömére. Természetes, hogy a püspökök ez ügybeni véleményezésére nem sokat ád. Ugyan-azon időben a katonaság újjáalakítása van kérdésben. A középkorban, melyben minden héten volt egy, több ünnep, gazdag volt nagyszerű müvek létesítésében. Azóta, hogy az ünnepek száma alább száll, a hadsereget kell szaporítani, ép ugy, mint a hivatalnokokat, börtönöket és javító fegyhá-zakat. — Badenben a ministerium megtagadta az engedel met az irgalmas szüzeknek a coattanzi kórodábai behozata-lára, habár eme kórház egészen katholikus alapítványok által tartatik fenn. Mult évben a háború alatt, midőn cholera pusztított a nagyherczegségben, akkor szívesen látottak va-lának a szüzek ; hanem most kár volna őket beereszteni.
Oberlahesteinban, Nassau egyik egészen kath. városában, van egy protestáns finevelő-intézet, mely nem igen bírt emelkedni, daczára annak, hogy a város liberális katholiku-sai gyermekeiket oda küldik. Legújabban az igazgató a község képviseletéhez fordult, 300 forintnyi évi segélypénzt kérvén. A segélyezéstől, mint tapasztalásból tudjuk, a ta-noda községi jellegének elismeréséhez csak egy lépés, külö-nösen, ha a felsőbb hatóság protestáns. Nem kellene tehát csudálkozni azon, ha egy reggelen Oberlahestein katholiku-sai arra ébrednének, hogy a kath. város költségén tartott
- 159 fensőbb prot. tanodájuk van. Akkor késő lesz tiltakozni azoknak, kik most borura, derűre liberaliskodnak. Melchers kölni érsek Romába indulván, körlevelet bocsátott híveihez, a százados ünnepély jelentőségét fejtegetvén, és annak me-gyeszerte tartását elrendelvén, mely alkalommal péterfillérek is gyűjtettek. Bonnban a kath. tanulók egylete föliratot in-dítványozott a szentatyához, hasonlót tevének a hildesheimi káptalan, papság és társulatok. Beszélték, hogy a pader-borni püspök megyébeni körútját megszakítani levén kény-telen, Romába hivatott, s ugy vélekednek, hogy nagyobb méltóság vár reá. Ez utóbbi hirre nézve különben a felelős-séget a kölni lapokra háritjuk.
MISSIO. C h i n a . Általánosan elismert dolog, hogy a China és Francziaország között 1860-ban kötött, és a ker.
vallásszabadságot biztosító szerződések nem hozták meg a várt eredményt. Ha néhány mandarin jóakaratja a küldé-reknek némi fokú szabadságot nyújt is, sőt apostolkodásukat elősegíti, — mások roszakarata ismét utat nyit az Írástudók gyűlöletének, a katonák zsarolásainak, és a nép előítéletéből származó üldözésnek. Megfogható, ha oly széles terjedelmű birodalomban, minő China, hol a központi hatalom gyenge-sége miatt a tartományok kormányzói discretionarius hata-lommal birnak, emiatt a szerződések végrehajtása igen ké-tes, különösen, mikor a mandarinok érdekeivel, és a nép szenvedélyeivel ellentétben vannak. Az is megfogható, hogy e nehézség fokozódik ott, hol évek óta fegyveres forradalom dúl, és százféle rendetlenséget szül. Hanem bizony a köz-ponti hatalom is legalább hallgatólag néha cselekvöleg is bűnrészessé válik. A pé-csé-lyi ap. helyettnök 1866 jan.
16-án kelt levelében erről igy ir.
„A chinai kormány az ő akaratja ellenére volt kény-telen vallásszabadságot adni ; ez tőle kicsikartatott. Csak sajnálattal nézte az evangelium hirdetését. Titokban meg-tesz mindent a hitetlenek megtérésének akadályozására, és a mandarinok által a megtérteket elcsábítani törekszik.
Ezért a főnökök a keresztények ügyeit nem akarják a tör-vény és méltányosság szerint tárgyalni. Ha tehát a manda-rinok ujonmegtérteinket zaklatják, hitehagyásra ösztönzik, igazságot nekik nem szolgáltatnak, csak titkos utasítások-nak engedelmeskednek." Az egyház küzdő jellegét tehát sehol sem látjuk inkább, mint itt. A tulajdonképeni chinai missiók 19 apóst, helynökse'gekre osztvák, a ferencziek, dömések, jezsuiták, sz. Lázár egyesülete, és a külföldi mis-siók társulata tagjainak működése alatt.
I. Az olasz ferencziek (minores observantes) missiója.
Assisi sz. Ferencz szerzetének két tagja IV-ik Incze pápától küldetve 1247-ben a mongol Gayuk udvarába érkeztek, ki óriási birodalma tartományai közé Chinât is számította.
Ezen első missio utat tört oly apostoli működésnek, melyet azóta semmi üldözés sem szüntethetett meg. A 14-ik század kezdetén Montecorvinoi János Pekingben virágzó ker. köz-séget igazgatott, eleinte mint egyszerű küldér, később mint érsek. A mongol birodalom szétmállása után a missio is hosz-szu időre szétfoszlott. A 16-ik században a ferencziek a je-zsuitákkal és dömésekkel osztották meg a munkát. 1800-ban a ferencziek a chan-sii ap. helynökséget birták, mely a birodalom éjszakkeleti négy tartományát foglalta magában,
és vagy 60,000 keresztényt számlált. Ezen szerzetesek ma 5 vicariatust látnak el : Chan-Si, Chen-Si, Chan-Tong, Hu-Pé, és Hu Nan-t.
1. A c h a n - s i i a p o s t o l i h e l y n ö k s é g . A bi-rodalom szélén Tatárország felé fekszik Pé-Tsé-Ly és Chen-Si között. A parti vidékek távolsága, a többi tartományok-kali közlekedés nehéz volta, a föld terméketlensége sok ne-héz évet hoz, a lakosok szegények. Több ponton földbe vájt üregek szolgálnak templom gyanánt. Üldözések alkalmával papok és hivek az itteni hegyekben találtak menhelyet. A vicariatus legéjszakibb része egész a chinai tatárságig ter-jed, hová China minden részeiből azokat szokták volt szám-űzni, kiket a mandarinok halálra nem Ítéltek. Az apostoli helynök Moretta Gábor távollétében Castellazzo Lajos Chan-Tong helynöke viszi az egyházi kormányt, kinek 1865 nov 2-án kelt leveléből következőket olvassuk :
„A megtérések száma itt nagy volna, ha a hatóságok erőszakoskodásai akadályt nem tennének. Nem rég a suc-eni mandarin kiáltványt bocsátott ki, a lakosokat mind felszó-lítván, hogy egy pogány templom építéséhez járulnának. Ke-resztényeink azt válaszolák, hogy nekik az Isten törvénye tiltja a babonát előmozdítani. Börtönnel fenyegetettek, ha nem engedelmeskednek. Epen közelben voltam és siettem az ügy elintezésére. Tisztelettel fogadott a fönök, és igérte, hogy békében liagyandja híveimet. Alig hagytam el a he-lyet, embereimet ismét más czélra zsarolták. Minden módon bántalmazzák őket, hogy .a megtérést akadályozzák. A chan-sii vicariatusban van 13,832 keresztény, 4 küldér, 16 ben-szülött áldozár, 8 templom. 27 kápolna, 1865-ben
jan.—no-vember végéig 913 felnőtt kereszteltetett."
2. C h e n - S i h e l y n ö k s é g e roppant területén né-mely állomások 24 napnyi távolságra vannak a központtól.
Ide tartozik a chinai tatárság egy része. Erről főt. Chiais irja: „1847-ben a helynökségemhez tartozó tatárságban lakó törökök, megunván a sok zaklatást, felkeltek. A chinai katonák kevesen levén, a forradalom legyőzésére hiveink segélyét kérték, ami megadatván, és a forradalmárok legyő-zetvén, a keresztények magaviselete a császárnak feljelen-tetett, ami hasznot hajtott ügyünknek, és sok elitéltjeink-nek szabadságot szerzett." Chiais segédpüspökké szenteltet-vén, 1850 óta Chen-Si helynökévé lett. Sok megpróbáltatás érte két éven át éhség, azután, üldözés, polgárháború mely utóbbiban a keresztényeket is vádolták, és egy küldér Sera-sina di Compo el is fogattatott, és 8 hónapig fogva tartatott.
A forradalmárok távoztak, de Chen-Si nem sokáig élvez-hette a békét. 1861 óta a musulmannok pusztítottak, itt-ott a keresztényeket is gyilkolván. 1884 sept. 19 én Chiais igy irt : „Három év óta missióm a legnagyobb nyomornak van kitéve, szellemi, lelki, anyagi tekintetben. A keresztények szétszórva, az isteni tisztelet megzavarva, templomaink fel-gyújtattak a forradalmárok által. Mindamellett vigasztalá-somra székhelyemtől 3 mérföldre egy uj ker. községet ala-kítottam. Szükséges volna templomot építeni, hanem a hivek megfosztva mindentől, ezt nem tehetik. Jelenleg ismét béke van, meddig tart ? ki tudná ? Daczára a vallási szabadsá-got biztosító szerződésnek, a főnökök legtöbbjei gyűlöletet mutatnak irántunk és az ártatlanok nem találnak elégtételt.
» 1 6 0 H"—•
A Pekingből a franczia követ közbenjárása folytán küldött rendeletek ve'gre nem hajtatnak, a főnökök azt teszik, amit akarnak. Vicariatusomban van 23,000 ker. 7 európai, 17 itt-született áldozár, 80 kápolna, 1 papnevelde, 5 tanoda.
VEGYESEK,
Kaptuk a nt. kegyesrendü atyák vezetése alatt álló magyaróvári algymnasium tanonczainak az utólsó iskolai félévre szóló érdemsorozatát, melyből kitűnik, hogy a négy-osztályu középtanodának 125 tanoncza volt. A rendes tan-tárgyakon kivül tanittatik még franczianyelv, rajz, szépírás, miiének.
A „Magyar Sión" augustusi füzetében Knauz „a ná-polyi Margitlegendáról" értekezik, — Iná-polyi Arnold, Szán-tófi Antal folytatják az előbbi füzetekben megkezdett régi-ségtani ismertetéseiket, ugy szinte Knauz a pozsonyi káptalan
kéziratainak kiadását. A tárcza értekezik a szeretet akadá-lyairól, hoz könyvszemlét és személyzetieket.
Virágh Mihály, pécsi kanonok, apát, tolnai főesperest, életének 62 dik évében aug. 19-én reggeli hat órakor szél-hűdés következtében meghalt. Temetése kedden, aug. 21 én történt.
Herczeg Altieri Lajos, bibornok-püspök, albaniai püs-pök, aug. 11-én vasárnap, midőn a cholerában szenvedő hiveinek segélyt, vigasztalást, s a haldoklók szentségeit maga, mint borromei sz. Károly, kiszolgálta, cholerában meghalt. Bonus pastor animam ponit pro ovibus. Született 1803. jul. 17-én, bécsi nuncius lévén, 1840 dec. 14-én in petto, 1845. april 21-én pedig nyilván bibornoknak nevez-tetett.
Tondini, barnabita atya Maistre után indulva, a muszka liturgiából igyekszik bebizonyitani a pápaság minden jogait, ily czimü könyvben : „La primauté de S. Pierre prouvée par les titres que lui donne l'église Russe dans sa liturgie,"
ára 1 fr. 66 kr. o. é. — Stigloher Marcel pedig, a freisingi ipariskolának hitelemzője az emsi congressust hiteles ada-tokkal világositja fel ily czimü könyvben : „Die Errichtung (1er päpstlichen Nunciatur in München, und der Emser Con-gress", ára 2 fr. 50 kr. — Aki a komolyan tárgyalt hitta-nulmányokat kedveli, lehetetlen nem örömmel üdvözölni az ily egyes pontokról szakavatottan irt munkákat. Az első munka a hittanba, a másik az egyházi jogtanba vág, s az egyházi történelem egyik, eddig kellő világosságba nem he-lyezett tényét deriti fel, s azért az egyházi történelemre nézve is érdekes.
Geritz József ermelandi püspök a keleti Poroszország-ban aug. 16-án meghalt Frauenburg székvárosáPoroszország-ban, élte 85, püspöksége 25-ik évében. A megyében 300,000 katholikus van, s nagyobbrészt Ermeland tartományban vannak. Az Isten őrizte meg e nyájat az eretnekek és szakadárok
köze-pette.
Belgiumban Berend Mihály, héber, solidaris, német költő, több solidaris lapoknak levelezője octoberben meghalt.
Halála az Isten büntetésének szinét viselte azon sok isten-káromlásért, melyet életében leirt, a szabadelvű lapok azon-ban ezen középszerű embert , de istentelen irót fölötte magasztalták. A héberek közé is behatott tehát a rationalis-ticus istentagadás, Berend azonbau mindig zsidó maradt, s mint ilyen temettetett el. Astruc Aristid. belga rabbin, maga is rationalista, Berendet zsidónak és bölcsésznek hirdette egyszersmind. Hogyan ? ez az ő dolga, melyet eddig meg nem magyarázott. Mi annyit tudunk, hogy csak a kath. igaz-ság állja ki a bölcselmet; az eretnekség, a tévely, mihelyt bölcselem érinti, azonnal savanyba esik, s olvad, oszlik,
el-vész. Mig a héber vallás saját hagyományaiban maradt, ép volt ; a talmudisták, mint annyi tévelygők, már eltértek a szentirástól, bennök a zsidó vallás nagyrészt felolvadott.
Hogy a tévely felolvadjon, más tévelylyel kell érintkezésbe jönni : ezáltal vesztek el a prot. symbolumok is, a bölcseimi savanyban felolvadtak, s más testet kezdtek képezni, mint kezdetben. A keleti szakadárság is a török vallástól körül-véve ugy áll, mint az ezer éves béka a sziklák öbleiben ; de Muszkaországban már a bölcselemmel érintkezett, több té-velyekre oszlott fel. Semmi sincs örökös,csak ami katholikus.
A kath. egyház ellenei is megvallják, hogy ö ma is olyan, mint középszázadban volt.
Nálunk is megvan az ajtatos szokás, hogy az esteli Ur-angyala után a kis haranggal egy kettőt harangoznak ; értelme is ismeretes, hogy ez a megholtakért van. XXII.
János pápa Avignonból 1327-ben irt a romai helyettesnek, hogy a harangocskát húzassa meg in quolibet noctis crepu-sculo. A soissonsi zsinat 1346-ból szinte ezt rendeli. De
János pápa Avignonból 1327-ben irt a romai helyettesnek, hogy a harangocskát húzassa meg in quolibet noctis crepu-sculo. A soissonsi zsinat 1346-ból szinte ezt rendeli. De