super vita, virtutibus, martyrio, causaillius, prodigio
52 « hogy az emberek és népek netalán más kárán okuljanak ; a
történelem itélt is már ezen tények fölött, hogy váljon a franczia forradalomnak emiitett nemes áldozatai, vagy pedig ezek vérszomjuhozó, embertelen hóhérjai szerették-e inkább a hazát ! ítélni fog a magyarnak nemes érzete is Csernáto-nynak kivülröl,a páholyokból ide becsempészett, eszeveszett
dühösködései fölött is. T... i.
PEST, jul. 16-án. Habár későbben, Fábry Ignácz kassai püspök temetéséről kötelességünk megemlékezni. Nem is annyira a temetés az, amiről itten szólhatunk, mint in-kább a fiúi tisztelet és kegyelet, mely a meghalt főpásztor-nak,atyának koporsója mellett a papság, a hivek,és Kassa vá-rosának minden osztályú s felekezetű lakosainál nyilatko-zott. A halott nem kiván semmit, csak azt, hogy földbe té-tessék, nehogy ártson azoknak, kikre égi s földi áldást hin-tett egész életében : de a fiúi tisztelet többet akar az egy-szerű eltakarításnál.
A halál nem volt meglepő ; 1859-től óta, mikor a bol-dogultat az első szélhűdés érte,mindenki,magát a halottat sem véve ki, el volt reá készülve. Az első csapásból felüdült, ha-bár nem egészen, mert lábai megnehezültek, teste az erőt tetemes részben mindig nélkülözte, emlékező tehetsége meg-fogyva maradott, s akadozott beszédje az első szélhüdésnek nyomait mindig mutatta, s hogy teljesen ki nem gyógyult, bizonyította.
Ily egészségtelenségi állapotban az uj csapás mindig félelemnek tárgya volt, s örült a papság, örültek a hivek, ha hónapról hónapra, hétről hétre a püspöknél semmi egészségi változásról nem hallottak.
Amit az ember csapásnak nevezett, Fábry Ignácz, mint Lellis Camillus, azt az Isten kitűnő kegyességének
tekin-ette, aki őt inti, hogy készen álljon az örökkévalóságra.
Mindig ajtatos, mindig jámbor keresztény volt ; de az utolsó években emez erényeket különös figyelemmel és szorgalom-mal művelte, ajtatosságait, u. m. a szentmise, breviárium, ol-vasó, gyónás ugy végezte, mintha minden cselekedet ezek-ből épen utókó volna életében. A lelkismeret vizsgálása, a bűnbánat és szeretetnek felgerjesztése nemcsak mindennapi, hanem minden órai, sőt negyedórai ajtatossága volt. „Estote parati," ez volt Fábry Ignácz keresztény lelkének állapota különösen az utolsó 8 év alatt.
E lelki hangulatban, eme legszebb erények cselekvé-nyei között, lelki nyugodtsága szilárdabb, lelki derültsége vidámabb volt; a halálról! elmélkedés ő nála épen azt eredmé-nyezte, amit az ily elmélkedésből sz . Jeromos jósolt : csendes, vidám, gyermekdeden örömteljes lelket.
A további csapások nem hiányoztak, 1865-ben uj szél-hűdés érte, szeme világát, szólási tehetségét elvette ; ismét uj csapás, s egész jobb oldala dermedt, mozdulatlan lett.
Igy feküdt ő,mint a beteg gyermek, panasz, nyugtalan-ság nélkül, s akiket nem oktathatott szóval, oktatta béketü-résével a szomorú helyzetben. Lectus aegritudinis palestra virtutis. Agyáról másfél évig fel nem kelt, népeit példájával sem buzdíthatta ; de buzdította béketürésének, Istennek egészen átadott lelkének jó hírével az egész megyében.
Christi bonus odor sumus ; nyugodtságának, türelmének jó hire sokra buzdított mindenkit.
Amint szemevilágát veszté, ngys s főt. Arossy József olvasó kanonokot, később nagyprépostot a püspöki jogható-ság minden teendőivel megbizta; igy a megyei kormányzás-ban semmi fönakadás nem volt. A fontosabbak a beteggel közöltettek, parancsolatja kikéretett, vagy legalább beegye-zése; mert érzékeit veszitve, a hallási érzéket mindvégig megtartotta.
Szeretet volt, mely őtet környezte, mig egészséges vala,
— miután beteg és szenvedő lett, a szeretet fájdalmas rész-vétté, könyörületté változott iránta. A fájó, a könyörületes szeretet mindig erősebb az örömben uszó szeretetnél : igy tehát mondhatni, hogy Fábry Ignácz püspök átalában, kivé-tel nélkül, mindnyájok szeretetében halt meg.
Az Isten szerette, aki többszörös látogatásaival őt az örökkévalóság közelségére figyelmeztette, a szenvedések-kel pedig az örökkévalóság örömeire előkészítette, érdemessé tette. Configuratus imagini filii Dei, tentatus et probatus, dura subivit certamina, gloriam victoriae adeptus ; az embe-rek, — papjai,hivei minden osztály, minden felekezet, szeret-ték, mert igen sokakkal jót, senkivel roszat nem tett, jámbor szándékairól, jó akaratáról, szolgálati készségéről, buzgal-máról mindenki meg volt győződve.
Utólsó két nap előtti néhány napok reája igen fájdal-masak lehettek. Ezek voltak az élet e's halál tusakodásának, birkózásának napjai, melyek elmúlván, a halál győzvén, az utólsó két napon át nyugodtan fekvő betegnek életét lassan lassan szivta, nyelte, mig ugyszólva, észrevétlenül kioltotta.
Gyónt, áldozott betegségében sokszor; a halotti szent-ségeket felvette ; nehezedvén rajta a szenvedés, a káptalani tagok ordinem commendationis animae elmondták mellette.
Neki lehetett mondani, az imádkozó lélek és sziv leg-forróbb vágyával : „proficiscere anima Christiana de hoc mundo — hodie sit in pace locus tuus, et habitatio tua in sancta Sion/;
Az Isten szent malasztjaival, vigasztalásaival lelkében ellátva, adott az Isten neki őrzöangyalt is e földön, a kápta-lani nagyprépostban, aki minden nap többször meglátogat-ván a beteget, soha nem hagyta el anélkül, hogy vele, habár legrövidebben is, ne imádkozott volna. Ezt tette a püspök gyóntató atyja is, a papneveldei lelkiigazgató. Ez is az Is-ten nagy kegyelme, mely nélkül elveszhetünk, hogy legyen emberünk, aki fáradt, vagy zavart elménket az örökkévaló-ságra figyelmeztesse, felemelje, ajtatos gondolattal, mint leg-szükségesebb lelki táppal, ellása. A beteg, de kivált élte utólsó napjaiban nemcsak az Isten, hanem az emberek könyö-rületességére is van átadva, amely könyörületesség nem for-dítja el a szenvedőnek figyelmét az örök bírótól hogy a ha-lál által készületlenül majd a biró elé dobassék, hanem a bí-róra figyelmezteti, s imádsággal, bűnbánat, szeretet, teljes, önátadásig menő engedelmességgel engesztelni törekszik.
Sz. Ágoston is a bűnbánati zsoltárokat imádkozta halálos óráján. Es ha ki van engesztelve a biró, szükséges a malaszt a nagy tusára ; bűnbánó, szerető, alázatos lélek kapja a leg-több malasztot. Boldogság az előre kiengesztelt bíróhoz, a bírónak adományaival dúsan ellátva, közeledni, előtte meg-jelenni.
Boldog beteg, boldog halandó, aki ily gondos és igaz barátot talál halála napjaiban, mint Fábry Ignácznak volt;
—-m 53 « az ily barátság valóban,mint sz. Ambrus mondja, medicamen-tum aeternitatis.
Mindezek csak azt mutatják, hogy Fábry Ignácz, amily jó keresztény volt, oly boldog halállal, in osculo Domini mult ki e világból; élete épületes volt, halálabuzditás a ker. jám-borságra, s ily halált inkább magasztalni lehet, semmint siratni.
A temetés csak az iránta táplált szeretetnek nyilatko-zata volt.
A test egy hétig tartatott köztiszteletre kitéve, a püs-pöki laknak gyász kápolnává átalakitott nagy teremében.
A hivek szakadatlanul jártak a halott testhez, s térden állva imádkoztak.
„Moriatur anima mea morte justorum," ez volt a láto-gatók imája.
A temetés, és a gyász isteni-tisztelet elvégzésére nm.
s főt. Bartakovics Béla egri érsek ajánlkozott, a gloriosumra m. s. ft. Máriássy Gábor egri főmegyei olvasó kanonok s fel-szentelt püspök volt megkérve, miután a m. s ft. csanádi püspök ur, aki e tisztre oly nagy készséggel ajánlkozott, e e napokban Romában volt. A gyászbeszéd elmondására e la-pok szerkesztője volt a ft. káptalantól meghiva.
A temetés, és az ünnepélyes halottias szertartások egy s ugyanazon napra, julius l-re, voltak kitűzve.
Az egri érsek ő nméltósága, nemcsak mint tartományi érsek, de mint barátja, s a megholt erényeinek kegyelője,vé-gezte a temetést ; ő levén,aki Fábryt püspöknek kérte a kas-sai megyének, ő szentelte fel püspökké, ő volt papsága jubile-umján a misénél manuductor,ő kisérte az örökkévalóságba is.
Istentől áldott élet, az egri érsek élete. Kortársai már mind az örökkévalóságban; ő temette aprimást, ő az utolsó két kalocsai érseket, Kunszt és Lonovics Józsefet ; s akik-kel együtt 1865-ben Fábryt a jubiláris misére vezette, azok-kal együtt őt el is temette, t. i. nm. s főt. Kollárcsik István rózsnyói és m. s ft. Gaganecz József eperjesi püspökkel.
E főpapokon kivül, a rozsnyói káptalanból két, az eper-jesiből egy kanonok jött a temetésre. A megyei papság nagy számmal gyűlt össze, közel 200-an, ha nem többen.
Julius l én hétfőn volt a temetés.
Reggel 8 órakor a püspöki lak kapujában történt a be-szentelés; a növendékpapok jelesen énekeltek ; a menet az egész nagyutczán körben vonult át, amint ezt a városi ha-tóság a ft. káptalantól könyörögte.
A város több házairól fekete zászló lengett, valamint a székesegyház magas tornyáról ; az erkélyek, az ablakok, a boltok ajtai nézőkkel lepvék valának. Az elemi, a közép-iskola tanonczai, az akadémiai ifjúság, a czéhek, a lövölde tagjai gyászba vont zászlóikkal, a kispapok, a papság, a pré-postok, az apátok, a kanonokok, a püspökök, a városi ható-ság, a megye tisztviselői közöl néhányan, a női sereg me-netben előzte vagy kisérte a koporsót, mely az esperesek és plébánosok által karon vitetett. Katholikusok, protestán-sok közöl mind a két felekezet, a ruthének, papjaikkal együtt, a zsidók, a katonaság vett részt a temetési menetben>
s tódult a tágas székesegyházba. Közel háromnegyed tizre volt, mikor a székesegyházba a körmenet beérkezett.
Kezdődött azonnal a gyászmise, melyet nm. s főt.
Bartakovics Béla egri érsek énekelt. A karnagy, ilyr
alka-lommal igen szokatlanul hosszú requiem-dal-müvet alkalma-zott. A feloldozásokat m. s ft. Máriássy Gábor püspök kezdte, folytatta három apát, végezte az érsek.
Féltizenkettő volt, mikor az egyházi szónok a szó-székre lépett,— majdnem félegy volt,mikor lelépett. A testek szintúgy mint az elmék fáradtak valának m á r ; de a székes-egyház terének minden részét tömötten elfoglaló népsokaság kegyesen és figyelmesen hallgatta végig, a rögtöni szükség-ből rövidebbre vont gyászbeszédet. A szónok a megholtnak életéből keveset hozott fel, mert azok előtt szónokolt, akik inkább valának hivatva arra, hogy a megholtnak éle-tét a szónok előtt elmondják ; beszédét tehát azon igazsá-gokra fordította, melyeket egy igaz vallásosságu keresz-ténynek, egy egyházias papnak, egy munkás püspöknek, szóval Fábry Ignácznak halála üdvösségünkre hoz emlé-kezetünkbe.
Egy püspöknek holt testénél, az összegyűlt papság és az annyira vegyres hallgatóság előtt igen nagy, igen sok igazságot el lehet, sőt el is kell mondani, amelyekre egyes embernek életében alig szokott kétszer adatni alka-lom. A szónok igyekezett megfelelni a kedvező alkalomnak, szolgálni az annyira vegyes hallgatóságból mindenkinek épen azt, amire őt e halál, e temetés figyelmeztette ; ez volt ilyenkor a szónok szigorú kötelessége, ha nemcsak a halot-tat, hanem a temetést rendező ft. káptalant is meg akarta tisztelni. „Doctrina mea non est mea,sed qui misit me, patris"
tartva szeme előtt, igyekezett mindenkinek szolgálni a hall-gatóság közöl. Kemény az igazság, de csak az előtt, aki azt nem szereti ; keserű az igazság, de csak az előtt, aki attól fut. Quae audivimus, non possumus non loqui. íratott egy lapban, hogy félreértések a beszédre nézve nem hiányoztak : mi mondanók, hogy azok igen jó értések valának, és azért szülték e hatást. Az igazság szokott kedvesen és nem kedve-sen hatni, — csakhogy hatott, ez az ő hivatása. Vagy épit vagy bont, vagy tisztit vagy felzavar, vagy békit vagy há-borít, — erre van az igazság.
A t. olvasók majd fogják az egészet olvashatni egy mellékletben lapunkhoz,amint időnk engedni fogja legköze-lebb. Eddig kinyomatva nem volt.
A gyászbeszéd után a sírboltba kisértetett a koporsó s ott beszenteltetett. A boldogult a közönséges sírkertben akart temetkezni ; de a ft. káptalan fiúi tiszteletből felha-talmazva érezte magát a végrendelkező ezen óhajtásától elál-lani, s a püspököt azon székesegyház sírboltjába tenni az örök nyugalomra, mely székesegyház az ő diszét, az ő ujabb fényét egészen Fábry püspöknek köszöni.
A gloriosum m. s ft. Máriássy Gábor püspök által tar-tatott, háromnegyed kettőre a temetési szertartások bevé-geztettek.
A temető érsek ö nagyméltósága a vendégekkel együtt másnap eltávozott, útját Pest felé Nagy-Váradon át veendő, hol a m. s főt. szatmári püspökkel találkozott, s a nagyváradi püspök ő nagyméltóságával Pestre érkezett.
Fábry Ignácz végrendelete méltó vott áldott jó nevé-hez, méltó egy paphoz, egy püspökliez, aki holtáig, de annál-inkább halála esetére az egyháznak halálos bűn alatt, tehát az üdvösség elvesztése alatt kötelező canonjait megtartja.
Impium testamentum ignominia nominis, dedecus dignitatis,
impietatis memóriám pariens; impium pedig a végrendelet,ha világi czélokra hagyatik a meggazdálkodott összeg.
Hálátlanság az egyház iránt, aki dúsan javadalmazta, hálátlansággal fizettetik vissza a rokonoktól, aki megcsor-bitva a szent czélokat, megcsalva a mindig szűkölködő, min-dig ügyefogyott egyház várakozását, rokonainak gazdagítá-sára fordítja az egyházi javadalom jövedelmét.
A rokonok . . . . ingratissimum genus mortalium a pa-poknál,—pióczák,melyek annál többet szívnak,minél jobban kedvezesz nekik, vagy minél dúsabbakká tetted őket. Cum factor rerum — privasset semine clerum, — ad satanae Vo-tum — successit túrba nepoVo-tum ; — tehát tentatio diaboli, amelyben sokan elvesznek.
Fábry semmit sem hagyott profán czélokra, még egy fillért sem.
1) „In cemeterio publico, inter fideles, igy irta ő maga 1861-ben, quorum saluti spirituali deservivi, cupio tumulari.
2) Funebrales apparatus ven. capitulum disponat, se-cundum justam et moderatam congruentiam, evitatis super-fluis expensis. 3) 4) Az udvari papoknak és házi szolgáknak egy évi dij fizettessék ki. 5) 6) Az uradalmi tiszteknek és szolgáknak szinte. 7) Singulis in dominio episcopali et abba-tiali (szent Jób) catholicis ecclesiis 100 fi. a. v. in sacram supellectilem expendendi,casulae autem et alia apparamenta, si quae extra capellam reperientur, nec non libelli preca-torii in dioecesi mea distribuantur. 8) Vestes albae et reve-rendae obtingant egentioribus ecclesiasticis. 9) Krajnyik Má-riának, egykori leghívebb barátja özvegy leányának, 500 fr.
és hat személyre szolgáló asztali ezüst készlet. 10) Pro sur-domutorum instituto Vaciensi 200 fi., totidem pro caecorum institute Vaciensi (talán Pestinensi ?) 100 flnos pro Ameri-cae septemtrionalis missionibus, 100 fl. pro Africanis, 100 fi.
pro juvamine catholicorum orientalium, 100 fl. pro societate s. Ladislai. 12) Quidquid supermanserit in 10 partes aequa-les dividatur; a) cedet eccaequa-lesiae cathedrali Cassoviensi, in quam quidquid vita comité impendi, id pro erogato citra compensationem aut imputationem habeatur. — b) '/io c a s"
sae auxiliari parochorum dioec. Cassoviensis, decimae cas-sae communium ejusdem dioecesis necessitatum. c) 1/,0 in '('g-is seminario Cassoviensi, 1t3 fundo emeritorum. d) 1/l 0 cassae convertitarum. e) '/1 0 in 1!a cassae ludimagistrorum ruralium, in J/2 cassae stipendium pauperibus bonae spei sco-laribus, per ordinarium Cassoviensem addicendarum. f) i/l 0 dividatur inter Cassoviense pauperum, item orphanorum, ac infirmoruin institutum locale, denique xenodochium S. A. Uj-helyiense.
Két pontban rokonairól rendelkezik, kik elég számo-sak levén, kevésben fognak részesülni, a hagyaték által egyik sem fog gazdagodni, mindnyájan inkább a szeretet em-lékét fogják kapni, semmint csak távolról is valami gazdag-ságot. Segitség lesz reájok nézve a kis hagyaték is, és épen azért pietas, mivel segitség; amiben a boldogult oly gondos volt, hogy például egyiknek,aki kézmives legény, a részletét ki nem fizetendőnek rendelte, mig csak jeleit nem adja, hogy a pénzt el nem fecsérli. Kevesenkint a szükségben segitette őket, most utoljára tette. Az utólsó pontban a végrendelet végrehajtóiról szól ; kik közöl az egyiknek, aki hü szolgája
volt, egy tizedrésznek két, a másiknak, aki a káptalanból van, egy harmadát hagyományozza.
Van egy melléklet is a végrendelethez, melyben i r j a : „in 12 §-o ita modifico, ut primae partis decimae duae solum tertialitates cédant cathedrali ecclesiae, una autem ter-tia obtingat conventui monialium s. Ursulae Cassoviensi.
Van egy utasítás is a végrendelet végrehajtására.
Végre igy zárja be a végrondeletet : „Ceterum omni-bus benefactoriomni-bus meis gratitudinem piis preciomni-bus et votis propensissimis demonstrandam ex animo profiteor. Sí quos umquam offendi, sí quibus defui, aut injuriam attuli,a cunctis per misericordiam Dei, qui dimittentibus dimittit, veniam supliciter exoro, quam vicissim tribuo ex toto corde, et irre-stricte omnibus,qui forsali quando male mihi voluissent. Omni-bus autem, cum quiOmni-bus mihi officii correlatio fuit, firmám in religionis verae, sanctae et solius salvificae Romanae catholi-cae professione zelosa, in qua justifia Christiana perseveran-tiam, omnigenamque gratiam et benedictionem divinam ex animo precor. — Obitum meum peto reverendissimo ordi-nariatui Csanadiensi notum reddi, quia cum dioecesi Csanád communionem suffragiorum foveo."
MISSIÓ. (Vége.) A szél elfújta a gyertyákat, és a szent ostyát is elfujással fenyegette. A vad emberek észreveszik, felugranak, a ponyvát újra leszegezik, ruháikat levetve, rá-teritik a ponyvára, hogy védjék az oltárt. E látványra szivem tágul, és könyek áztatják szemeimet. Jönnek az áldozáshoz, megmerevedett tagokkal, hanem az isteni szeretet által fel-hevült szivekkel. Itt alant feláldozó szeretőtöknek csak ke-vés tanuja volt, de ott fönt az angyalok az élet könyvébe irták. — Szóljak e szegény kápolnáink még szegényebb ol-tárairól ? Papjaink közöl sokan éveken át egy casulát hasz-nálnak, melyet utazó táskáikban visznek magokkal. Kely-heink jobbára ónból készitvék. Többször történt, hogy mise alatt gyertya helyett zsiradékba mártott rongyszövétnek világított. Gertyatartóról beszélni sem akarok, örülvén, ha palaczkba beállíthatjuk faggyúgyertyáinkat. Es hogyan szerezzük a cultusra szükséges tárgyakat ? Templomot, ká-polnát kell építeni, egy munkás naponkint 20 — 25 frankba kerül, mert a háború elvitte a munkásokat, a pénz becsben alább szállott. De bevégzem már is hosszura nyúlt levelemet.
A mondottakból megértendik nyomorunkat. Jöjjenek segé-lyünkre, a nyújtandó alamizsna arra szolgáland, hogy sza-porodni fognak az Ur aklának juhai." Defuri, ap. helyettnök.
Ha kath. országokban a gyermekek jó nevelése a hit megőrzésére főeszköz, ez nem kevésbé szükséges ott, hol a hitet még csak most kell beplántálni ; azért a küldérek egyik fö gondja tanodákat állítani. Defuri egy második le-vélben erre vonatkozólag következőket ir : „Főelvünk ott, hol templom van, iskolát is nyitni. És valóban, mit tudnánk tenni enélkül ? Hogy fognók polgáriasithatni egyébkint eme vad népségeket ? Vannak bizonyos számú tanodáink, néme-lyek virágzók, mások kezdetleges állapotban, segélyre min-annyian szorulnak. Vannak Kansasban a község költségén tartott itkolák. Az állam alkotmánya egyenlőséget hirdet-vén, ezekből a katholikusokat ki nem zárja, — de küldhet-jük-e ide jó lelkismerettel hiveink gyermekeit? Az állam
minden vallást elismervén, épen azért a nyilvános
tanodák-ból minden vallási oktatást kizár. íme tehát a gyermekek Isten felőli tudatlanságban neveltetnének fel, a legszüksége-sebb ismereteket nélkülöznék. Es a vallási közömbösség nem egyedüli veszélye eme tanodáknak. Daczára a tilalom-nak, vallásról nem szólani a tanodában, a tanitók a kath.
hit ellenségeinek mutatják magokat, melyet gyaláznak, az egyházat rágalmazván, kigúnyolván. Hogyan fog ellenállni a gyermek hite eme megtámadásainak ? Végre a gyermekek-nek némi különbség nélküli összevegyitése sok bajnak szü-lőoka. Igy tehát a gyermekek hit és erkölcsbeli érdekeik egyiránt javasolják ezen iskolák mellőzését. Itt égető szük-ség van, melyen segiteni kell ; azonban pénzforrásaink elég-telenek. Mi katholikusok t. i. az államtanodák fentartására is adózni köteleztetünk, azért tehát újra könyöradománya-ikra szorulunk uraim. Apóst, helyettnökségünkben a car-melitáknak három tanodájuk van 250 tanonczczal. A szür-kenénikéknek is három intézetök van, egy tápintézet 70 növendékkel, kik között csak 12 katholikus, a többi protes-táns, mindamellett a lelki gyakorlatok itt ugy végeztetnek, mintha mindannyian katholikusok volnának. Evenkint töb-ben ezek közöl megtérnek, mások legalább a k. egyház irá-nyábani előítéleteiktől szabadulnak. Van továbbá egy kül-tanodájuk, hol a tanonczok csekély dijért taníttatnak. Végre egy ingyen iskolájok. A jónénikék ezen kivül egy kórodát 25 ágygyal látnak el, és egy árvaházat 40 növendékkel. A szegény négerekről sem feledkeztek meg, kiknek számára
külön iskola nyittatott.
Timon, a bufFalói püspök nem rég ismertette meg a gonosz gyakorlatot, mely a javitó intézetekben letartóztatott kath. gyermekek elcsábítására volt gyakorlatban. Hasonlót jelent Dufouri a kansasi helyettnökségből, ami valóban
ör-dögi gonoszságra mutat. „A rablásra irányzott mód majd mindenütt ugyanaz. Valamely „szeretetteljes" személyiség a város legszegényebb részeibe jő, hívja a gyermekeket kö-vetésre, czukrot, gyümölcsöt, stb. nyújtván nekik, ajánlja, hogy e nyalánkságokat szegény testvéreikkel megoszszák, és felszólítja őket, hogy ismét jöjjenek. De alig megy to-vább, rendőrök elfogják őket koldulás és csavargás ürügye alatt. A hivatalos eljárás megkezdődik, a „szeretetteljes"
személyiség vallomásra meghivatik, a gyermek ellen
személyiség vallomásra meghivatik, a gyermek ellen