100 ház látható fejéhez, XVI-dik Gergely pápához, hogy a

szen-vedélyek által nálunk viszályba vonszolt vegyes házasságok ügyét Magyarországra nézve véglegesen rendezzék.

Nagy hatalma van az egyházban a püspöknek, nincs nagyobb valami az egyházban, mint a püspök ; de a hitegység, az egyházi fegyelem egyöntetűségének föntartása miatt, a na-gyobb, a fontosabb ügyek elintézése, az egyház kezdetétől óta, mindig a remai szentszékhez tartozott, s mainap is tartozik.

Ez a mi függetlenségünk, ez a mi szabadságunk, melyet Krisztus Jézus után annyi vértanuk kiontott vérökkel szerez-tek meg és megvédszerez-tek, hogy egyházi ügyeinkről csak egy-házi hatóság rendelkezhetik, és mivel egyes püspök, sőt az ország püspökei, mint alattvalók, a polgári kormánynak van-nak alávetve, tehát a világi kormány befolyásaivan-nak kitéve, hogy legkisebb gyanúnk se lehessen, mintha lelkismeretünk ügyei a politikai hatóságok sugalmazásainak következtében döntetnének el, a nagyobb, a nehezebb ügyek eldöntése a ró-mai szentszéknek van föntartva, mely semmi királynak sem alattvalója, hol az Isten bölcs gondviselése szerint a polgári kormánypálczát főpap tartja kezében, aki mily független tud lenni, mily szabadon s a lelkisméret mily győzhetlen hatal-mával tud lelkismeretünk ügyeiben felszólalni, IX. Pius pápa számtalanszor megmutatta. Intézkedjék a világi törvényhozás a polgári ügyekről, a vallási ügyekről az egyházi törvényho-zónak kell intézkedni. E két törvényhozás jogi értelemben, független ; mind kettőjöket csak az Isten törvénye kötelezi ; s valahányszor viszály volt e két hatalom között, vagy szaka-dás, mindig onnan eredt, hogy a világi kormány vagy törvény-hozás az Isten törvényét megszegte, vagy kikerülni igyeke-zett, az egyházi ügyeket akarván rendezni, amihez sem hiva-tása, sem joga, sem hatalma nincsen. Kérheti az egyházi ható-ságot, hogy valamit az egyházi ügyekben igy vagy ugy vál-toztasson ; de a politikai hatóság maga semmit sem változtat-hat azokban.

Isten mentsen meg engem, hogy vallási, lelkismereti ügyeimben az parancsoljon nekem, aki kardot visel, aki töm-löczbe küldhet, akinek legfőbb mertersége szurony és ágyú ; mert miután adóba elveszi pénzemet, elkobozná még lelkemet is,— birja testemet, uralkodnék lelkemen is, és én igy nem pol-gár, hanem rabszolga, nem szabad ember, hanem áruczikk, kelme, barom lennék az állami hatalom kezében. Kevesen lát-ják azt át, hogy a polgári, vallási,politikai szabadságok alapja

a két hatalomnak, egyházi és világi, elkülönzése.

Akkor vagyok szabad, ha lelkismeretemet oly fejedelem kormányozza, aki testi éltemet ki nem olthatja, akinek én nein félelemből, hanem szabad akaratomból vetem alá magamat,mert földi ügyeim nem levén neki alávetve, amit parancsol, azt tisz-tán, lelki üdvösségem tekintetéből parancsolja, Isten nevében parancsol, én atyai gondosságát felőlem fiúi engedelmességgel viszonozhatom.

Ilyen a pápa, kit Krisztus Jézus maga helyett hagyott e földön, hogy legeltesse nemcsak a juhokat, hanem a bárányo-kat is, azaz kormányozza nemcsak a hiveket, hanem a papo-kat, a püspököket is, mikint ezt már a kiskátéból tudjuk. És hogy a pápa ismét függetlenül intézkedjék lelki dolgainkról, semmiféle kormánynak alattvalója nem lehet: ő világi, ő bé-kés fejedelem, elég erős, hogy, mint pap, független lehessen, elég gyenge, hogysem, valakit megtámadhasson. Az ő világi

fejedelemsége csak az ő papi függetlenségének biztositéka, — nem azért fejedelem ő, hogy országoljon, de országol, hogy igazán pápa lehessen. Annyit beszélnek a világon a vallási szabadságról, függetlenségről : nekünk, katholikusoknak az egész világon, vallási szabadságunk, függetlenségünk, a jelen-legi országviszonyok között, a pápai fejedelemséghez van kötve, mert ha a pápa nem független, a mi lelkismeretünk sem független: más függetlenség pedig a mai világban nincs, mint a fejedelemség ; és ha pápa nem fejedelem, akkor alattvaló, ha alattvaló, akkor nem független.

Mi magyarok, elég jártasok vagyunk a kortesfogások-ban, a cselbe vetett szólamok kikiáltásákortesfogások-ban, legkönnyebben érthetjük, legvilágosabban láthatjuk, hogy a pápai fejedelem-ség ellen vitt ostrom, nem a nemzetifejedelem-ségnek, nem a szabadság-nak küzdelme, hanem a katholikusok vallási függetlenségé-nek, szabadságának, és igy minden lehetséges szabadságnak a világon ostromoltatása ; nem a pápa, hanem az emberiség legfőbb kincse ellen, a hit szabadsága ellen vitt ostrom ez.

Sokat tehet nálunk az egyháziakban is az apostoli király;

de amit ezekben tehet, nem azért teheti, mert király, hanem mert őt erre a romai pápa, szent István első magyar király érdemei miatt, hatalommal felruházta. Apostoli király ő, és ki-rályi apostol, a polgáriakban intézkedik mint király, az egy-háziakban mint apostol. Mint apostol intézkedik az egyháziak-ban, de nem mindenekben, hanem csak azokegyháziak-ban, amikre őt a pápa hatalommal felruházta : amikben fel nem ruházta, azok-ban semmit sem intézkedhetik.

A házassági ügyekre nézve a magyar király az ő apos-toli czimében nem kapott semmi felhatalmazást, ennek tehát Romában, maga a pápa által, kellett elintéztetnie.

E czélból küldetett Lonovics József püspök Romába az apostoli királytól. Lonovicscsal Fábry Ignácz volt.

Itt, Romában, tanulta Fábry a kath. egyház ős szelle-mét, itt ismerte meg bővebben az egyházi kormányzatnak,

oly nyilt, de mégis oly nehéz mesterségét, mindenben az egy-ház ős törvényeit szabályul, tanácsul venni, s az uj intézke-désekben a jelen kornak szükségeit, gyengeségeit, mondhat-nám, vétkes hajlamait is számba véve, az ős fegyelem szellemétől irányától, czéljától el nem térni, s ami lényeges, abból, dűlne bár össze az égboltozat, nem engedni, mert mi, sőt a püspökök a pápa is, az egyház tanainak őrei, hirdetői vagyunk, hogy ezeket föntartsuk, nem pedig urai, hogy lerontsuk. Az egy-házi kormányzat nem önkény, hanem a püspöknek, a pápának első és legtökéletesebb engedelmessége Jézus Krisztus paran-csai iránt.

Csak igy erős, csak igy nemes a mi engedelmességünk, mikor látjuk, hogy a pápa és a püspökök oly változatlan is-teni törvényeknek vannak alávetve, ezeknek engedelmesked-nek, mindenben a legnagyobb körüllátással járnak el. Nincs, nemtelenebb engedelmesség, mint oly kormánynak engedel-meskedni, mely maga fölött semmi törvényt, magára semmi kötelezettséget el nem ismer; itt engedelmeskedni annyi, mint jogilag, mondjuk ki, egész emberi voltunkban megsemmi-sülni.

Fábry Ignácz püspöksége, az egyházi fegyelemnek fön-tartása volt, párosulva nyájas szelídséggel, kimerithetlen bé-ketűréssel. Voltak, kik püspöki szigorát érezték, de ugyan-azok érezték szelidségét is ; mig birta, a szentírásnak szavai

« 101 M —

„fortiter et suaviter" az ö kormányzásában alkalmazást nyertek. Mint püspöknek kötelessége volt rendet tartani a megyében, szeliden várta, mig a tévúton járó emberi gyengeség maga tereli magát vissza az igazság útjára. Ismerte kiki, hogy szolid, hogy nyájas, de aki gondolta volna, hogy hanyag, hogy gondatlan, hogy nem látja, mi a megyében itt vagy ott történik, hogy azon mesterséges lepelt, melylyel a vétkesség saját nyomait be szokta fedezgetni, nem tudja felrántani, hogy nem tud szigorú lenni, csalódott, s akik ily csalódáson átesve főpapi szigorát tapasztalták, elmondhatják.

Nyájas volt, anélkül hogy szigorú megszűnt volna lenni, volt szigorú, anélkül hogy megszűnt volna szerető atya lenni.

Épen mint a püspöki pásztorbot, — sima mint a szelidség, egyenes,, mint az igazság és a jog, fönt görbe, karmantvús, hogy akibe a bot beakasztatik, azt Jézushoz, a jóra vissza-húzhassa, alul hegyes, hogy aki rest, tunya, azt szúrhassa, egészben erős, vastag bot, hogy, ahol szükséges, hatalmasan sújtson.

Ker. hivek ! Nem lehet azt elmondani, elégségesen ki-fejteni, mily nagy felelősség van egy püspökön. Voltak, ha mégis voltak, békés, uras idők, könnyű volt püspöki kormányt vezetni, némelyek még kívánkozhattak is utána : e zen idők elmultak, a lelki küzdelmek izzasztó napjai betörtek reánk Nem tudni a kormányzáshoz, vagy a kormányzást kényelem-ből elhanyagolni, vagy roszul kormányozni, annyit tesz, mint a megyei papságot erkölcsileg megrontani, s a papság által a hivő népet. Könnyebb felelni az Isten előtt egy királynak, . aki nagyravágyásból igazságtalan háborút kezdett, ezereket gyilkolt, tartományokat pusztitott, mint egy püspöknek, aki bár mi oknál fogva megyéjét egy félszázadra, vagy talán örökre is megrontotta, mert Jézus Krisztus szentséges vérének árát, a hivő lelkeket elveszni engedte.

Fábry ezen felelősséget érezte.

Első gondossága volt a megyét bejárni, a hiányokat, melyek mindig és mindenütt kisebb nagyobb mértékben megvannak, saját szemeivel látni, a szükségeket ismerni, a rendetlenséget megszüntetni, a henyeséget munkára buzdí-tani, az Isten igéjének i.irdetését, az elemi oktatást sürgetni, a népiskolákat4rendezni, mindenkit a hitben megerősíteni.

A rendkivüli szükségek, a rendkivüli igények mainap parancsolólag látszanak követelni, hogy a püspök megyé-jében utazzék, intsen, buzdítson, az Isten igéjét hirdesse, mindent maga rendezzen, s amit parancsolt, maga nézze meg, maga vizsgálja, végrehajtatott-e, van-e jó gyümölcse rendeleteinek ? A püspök szavának sérthetlen a tekintélye, s annál magasabb lesz e tekintély, minél gyakrabban hangzik a templomokban, a hivek között a püspök szava. Szobából ma egy falucskát sem lehet már kormányozni. A plébánosok tekintélye roskadozik, a püspök fogja ezt támogatni; a plé-bánosok szava kezd hatástalan lenni, a püspök fogja ezt éle-síteni ; a plébánosok működése kezd sikeretlen lenni, a püs-pök fogja ezt gyümölcsözővé tenni. Mindent, mindent, min-dent a püspök, és ha salezi sz. Ferencz szerint többet van megyéjének plébániáiban, mintsem saját püspöki lakában, szavával, példájával, szelídségével, gondosságával mindent megment, mindent megóv, mindent felépít. Mikor az egyház ellen az erők a legszélsőbb fokig megfeszültek, csak az egy-házi erőnek szinte a legszélsőbb fokig vitt megfeszítése

menthet meg mindent. Nem csalódtam, mikor mondám :

„csalódik, aki hiszi, hogy a püspöki hivatal nem teher, mert az angyalok vállaira is borzalmas teher." Az egyházi rend-ben, csak a kispapnak van kényelmes élete, mert ő az egy-ház csecsemője, melyet ápolnak, — csak a káplánnak van jó dolga, mert ő az egyház ifja : a többi, gond, aggodalom, te-her, — úgyhogy épen akkor van a legnagyobb gond, a leg-nagyobb aggodalom, a legleg-nagyobb teher, mikor látjuk, hogy valamelyiknél nincs gond, nincs aggódás, nincs teher, és ha nem hamarább, a halál pillanatában látni fogja, mily te-her, mily gond, mily aggodalom a püspöki hivatal. A halál min-den dolgot ugy tüntet fel előttünk, amint ez az Isten előtt van. Azon gyertya, mely a haldoklónak kezébe tétetik, és kezében tartatik, mikor a haldoklónak szemei üvegesednek, sokat, sokat felderít, csakhogy későn.

A püspök az apostolok utódja, az ö munkájával min-den áll, vele minmin-den dűl, az egyházi és polgári rend, béke, nyugalom, és boldogság ; járnia kell gyakran, igen gyakran, sőt mindig járnia kell a megyében, mint az apostolok jártak ; még a nap le nem szállt, lehet dolgozni, ha leszállt, a munka ideje is elszállt ; a püspök a megye plébánosa, a plébánosok az ö káplánjai, segédjei : keresse fel tehát a lelkipásztor az ő híveit, keresse fel a főpásztor és buzdítsa, oktassa az alá-rendelt pásztorokat : a pásztornak legszebb, legilletékesebb helye a nyáj közepette lenni, a nyáj körül őrködni, a nyáj szükségeinek fedezéséről gondoskodni.

Fábry, amely plébánosról megtudta, hogy nem prédi-kál, vagy pedig, hogy házában nincs minden rendén, annak nem hagyott nyugtot. Itt a városban is, maga eljárt minden isteni-tiszteletre, maga a prédikácziókra, ameddig csak bírta, hogy lássa, mint hirdetik az Isten igéjét a népnek, mint végzik az ajtatosságokat. Igy figyelmeztetett ő nyájasan-igy buzdított atyai szeretettel, nyájasan-igy feddett, itt büntetett fő-pásztori szigorral. Nem misézett-e maga e székesegyházban mindennap hét órakor ? O első plébános a megyében, hívei-vel együtt végezte az ajtatosságokat.

Az erkölcsi rend, az egyházi fegyelem mellett, köte-lessége volt még a püspöknak a templomok építése, kijaví-tása, szépítése.

Kitűnő jellege a ker. szívnek, hogy az Isten lakának díszét szereti, tehetsége szerint elő is mozdítja. Amely köz-ségnek piszkos, rongyos a temploma, piszkos, rongyos annak lelke is, — hanyagok ők az Isten iránt, hanyag plébánosuk is.

A plébános, és a hivek legszebb ajánlása a tiszta, a rendes, a csinos templom. „Uram szerettem a te házadnak díszét,^{a í 4}) e szavak, kell, hogy nyilatkozzanak a hivek sziveiből:

szerettük uram a te házadnak diszét, szegények vagyunk, de koldultunk, sürögtünk, forogtunk, dolgoztunk, hogy a te házadat diszben, csínben megtartsuk ; kell, hogy nyilatkoz-zanak a plébános, a püspök szivéből : uram ! szerettem a te házadnak diszét, nem nyugodtam, mig házadat a romokból fel nem emeltem, a piszoktól meg nem tisztítottam, a ron-gyokat levéve róla, uj díszbe, pompába nem öltöztettem, mert te méltóság s örök szépség vagy.

Nem említhetem itt fel, hány templomok építtettek vagy újíttattak meg Fábry püspöksége alatt a megyében :

Ys. 26. 8.

——n 1 0 2 u de ahol ami történt, neki része volt benne. Ilyen a püspök,

hogy minden rosz, ami a megyében van, és elhárittathatott volna, a püspök lelkismeretére esik vissza; de minden jóban is részt vesz, ami történik. Neki felelősek mindnyájan, s épen azért felelős ő mindenért.

Hogy ne menjek messzire, nem ő gondoskodott-e, hogy itt Kassán a papneveidei torony felépíttessék, a templom kívül belül kidiszesittessék'? Nem F á b r y n a k buzgósága volt-e, hogy a város egyik disze, a bold. Szűz Mária szobra, melyet Kassa városa polgárainak ősei oly költséggel emel-tek, az összeroskadástól megmentetve, régi fényének vissza-adassék ?

E városnak fődisze, e székesegyház, az ős idők építé-szeti lángelméjének e ritka példánya, a magyar dicsőségnek és műveltségnek bizonyítéka, őseink vallásosságának örökös hirdetője, nem Fábry püspöknek köszöni-e minden diszét, amelyben szemeink előtt most is ragyog, midőn F á b r y ko-porsója körül e helyen összegyülekeztünk'? Tekintsük, vizs-gáljuk belülről, kívülről e régi egyházi emléket, oltáraival, ablakaival, párkányzatával, tetőjével, ajtajával, orgonájával e koporsóra mutat, mert aki benne az örök nyugalomra té-tetik, annak köszön mindent, örülve, hogy hálából testének porait falainak tövében fogja őrizhetni, míg a feltámadás kürtje megharsan a halottak sírjai fölött, kiáltva : mindnyá-jan, kik a sírokban vagytok, keljetek fel az ítéletre !

Van e székesegyház megújításában érdeme Kassa vá-rosa nemes tanácsának is, érdeme van sok más jámbor és adakozó kereszténynek is ; de mindennek lelke, kezdője, elintézöje, buzditója, végrehajtója volt Fábry püspök, aki amint súlyosan megbetegedett, a székesegyház körüli munka is szünetelni kezdett, s bárki legyen az, akit az isteni gond-viselés e megye kormányzására küldend, a megye, a papság, a hivek, a megholt Fábry püspök poraival kiáltani fognak hozzá : folytasd a megkezdett munkát ! !

Lesz még mit tenni e székesegyház körül, a jövőnek elég dicsőség marad, hogy adja vissza régi fényének Ma-gyarország e ritka építészeti kincsét, mely maga áll egész hazában, s melyet tőle hazánk fővárosa is irigyelne, miután ilyennel nem dicsekedhetik.

Magas lélek, mely a pénzt nem gyűjti, hanem az Isten dicsőségére forditja, úgyhogy csudálkozni lehet, mint költhe-tett Fábry püspök e templomra százezernél többet ? miután, amint kiki tudja, a püspökség oly szegény.25)

Tett, amit tehetett, s épen azért áldotta meg az Isten, mivel amit tehetett, azt mind megtette.

Csudatevő sz. Grergely püspökről olvassuk, hogy mi-kor püspöki megyéjébe jött, a sok pogány lakosok között csak hét keresztényt talált ; igazán, és Jézus szive szerinti püspök levén, halála óráján kérdezte a körülállóktól, hány pogány van még a lakosok között ? Felelték, hogy még hét pogány van. „Hála Istennek, mondá a haldokló püspök, épen annyi keresztény volt, mikor ide püspöknek jöttem."

F á b r y is mondhatja : arámat, székes-egyházamat, Kassa városa meztelenül, rongyokba burkolva adta át ne-kem : halálom óráján én azt neki fénylő diszben adom át, hogy utódommal együtt, ami még diszéből hiányzik, egé-szítse ki.

Mindez ^csak Kassán; de a nagy és szerető lelkek

tulajdona, hogy, mig egyről gondoskodnak, más szükségről sem felejtkeznek meg.

Hidas-Németiben, Nagy-Kéren, Rátkán, Tót-Izbugyán Szadán, melyek fiókegyházak voltak, plébániát alapitott, tem-plomot,iskolát, paplakot építtetett, csak az izbugyai templom-kára is 1000 ftot adományozott. Azon fölül a monoki tem-plom javára (1845.) 1000 ftot, a mária-radnai ferencziek zár • dájának (1860) 500 ft., az újhelyi piaristáknak 500 ft., a megtértek alapjának 1,200 ft., a magyar akadémiának (I860) 300 fr., a czéczei iskola felépítésére (1865) 100 fr., a sáros-pataki zárdászüzek intézetének (1866) 12,000 fr., a s.-a.-uj-helyieknek (1867) 4,000 fr., az utólsó káptalani szék alap-jához 7,000 fr., az újhelyi főelemi tanoda hitelemzöjének

díjazására 2,000 fr., a kassai képezde hitoktatójának díjazá-sára 2,000 fr., két tanképezdész ösztöndijára 1,400 fr., Kas-sán a püspökség számára vett egy rétet, a püspöki lak ki-építésére fordított 12,000 frtot, a hidasnémeti paplak meg-vételére (1864) adott 1000 frtot, a barancsi iskola felépíté-sére (1866) 150 ftot.

Mindezeket életében tette, többet, mintsem a püspök-ség szegénypüspök-ségétől várni lehetett volna. Amivel az Isten megáldotta, azt az Istennek dicsőségére visszaadta, s áldott volt, áldva maradt, mert ezt tette. Hosszú élettel áldotta meg az Isten, úgyhogy 1865-ben papságának félszázados ünnepét tarthatta, mely alkalommal a fölséges király őt a vaskorona első osztályú rendjelével diszesitette, miután már 1857-ben valóságos belső titkos tanácsos, 1855-ben pápai trónálló, 1859 ben szentjóbbi apát lett.

Végre, hogy érdemei az Isten birói széke előtt csonki-tatlanul maradjanak, elvette az Isten szemevilágát, hogy saját müvein e földön ne gyönyörködhessék; elvette szólási tehetségét, hogy saját tetteivel ne dicsekedhessék ; elvette emlékezeti tehetségét is, hogy a jóra, amit életében tett, ne is emlékezhessék : és midőn annyi testi tehetséget elvett tőle az Isten, a hallási tehetséget meghagyta neki, hogy a káptalani nagyprépost ajkairól, aki őt mint igazán tisztelő fia ápolta, az Isten könyörületességeit és vigasztalásait hall-hassa, midőn, mint Lázár, mozdulatlanul, szótalanul fekü-dött az ágyon ; meghagyta neki végtére a béketürési tehet-séget, hogy miután minket semmiben sem oktathatott, türel-mével a sok fájdalom között intsen, oktasson, engedelmes-ségre az Isten rendelései iránt buzdítson.

Soha és sehol nem bizonyítja be magát a ker. hitnek és vallásosságnak erénye fényesebben, mint a hosszas be-tegségben.

Fábry püspöksége külsőleg csendes időkre esett; ma más idők vannak, ma a világ zajos mozgalmai között, a sza-bad ég alatt, a nyílt mezőn kell harczolnunk az igazságért, az egyház, az emberi méltóság jogaiért, igénybe vévén a polgári és politikai szabadság minden eszközeit. Akarják, hogy szabad legyen mindent kimondani ; türjük, elfogadjuk, habár tudjuk, hogy az Isten mint az elmének ugy a szájnak is törvényt szabott ; de ha nem lehet máskép, ha az emberi méltóság taposói kiléphetnek a piaczra, ki akarunk mi is oda lépni, beszéljenek, csábítsanak, ezt meg nem akadályoz-h a t j u k ; de akarjuk, akadályoz-hogy a csábitandókakadályoz-hoz, vagy az

elcsá-2 S) Végrendeletét közöltük lapunk f. félév 7-dik számában.

97

103 m — bitottakhoz rni is szólhassunk. Ha már e helyzetbe

taszíta-nak, mely annyi lelkek vesztével lesz megjelezve, csak azt kívánjuk, sőt szavon fogva követeljük, hogy ha képesek szavokat beváltani, a nekünk nyújtott helyzetet becsülete-sen .föntartani, tartsák meg; hűljön, aminek hűlni kell, mert fön nem tarthatjuk, de mentsünk meg, amit megmenthetünk.

Zárt ajtóknál, tudjuk, ma mit sem lehet végezni, ehez csak a titkos társulatok értenek ; a jónak napvilágra kell jönni, mert minden rosz is oda jön ; ami ma zárt ajtóknál a jónak védelmére mondatik vagy iratik, az elvész, az feledésbe te-mettetik. „Hirdessétek az Isten igéjét a háztetőkről,"26) Krisztus Jézusnak szavai ma teljes érvényesítést kívánnak : ami elzárkózik, ami titokban működik, legyen az gyanús, legyen nemtelen. Hirdessétek az igazat a nyilt téren, védel-mezzétek az egyház jogait a nyilvános közönségben ; pa-pok ! mondjátok ki nyíltan, mi a ti szándékotok, elzártan ne tegyetek semmit ; hivek ! kath. keresztények ! tegyetek tanúságot ker. hitetekről a világ előtt, mert gúnyolnak tite-ket, mintha már nem is volnátok, vagy nem is akarnátok

Zárt ajtóknál, tudjuk, ma mit sem lehet végezni, ehez csak a titkos társulatok értenek ; a jónak napvilágra kell jönni, mert minden rosz is oda jön ; ami ma zárt ajtóknál a jónak védelmére mondatik vagy iratik, az elvész, az feledésbe te-mettetik. „Hirdessétek az Isten igéjét a háztetőkről,"26) Krisztus Jézusnak szavai ma teljes érvényesítést kívánnak : ami elzárkózik, ami titokban működik, legyen az gyanús, legyen nemtelen. Hirdessétek az igazat a nyilt téren, védel-mezzétek az egyház jogait a nyilvános közönségben ; pa-pok ! mondjátok ki nyíltan, mi a ti szándékotok, elzártan ne tegyetek semmit ; hivek ! kath. keresztények ! tegyetek tanúságot ker. hitetekről a világ előtt, mert gúnyolnak tite-ket, mintha már nem is volnátok, vagy nem is akarnátok