PEST, aug. 10-én. (Az oktatás- és cultus-minister kör-levele a népnevelési egyletekről.)
N. N. ur ! Nagyobb fontosságú közügyeink között nincsen tán egy sem, melyre nézve a reformok szüksége oly átalánosan elismertetnék, mint a közoktatás.
Es ha meggondoljuk, hogy századunkban, midőn a nyers erő nagy részben gépek által pótoltatik, s az em-beri munkának becse miuden téren a munkás értelmessé-gétől s ügyesséértelmessé-gétől függ, az iparnak kifejlődése is az ipa-ros osztályok műveltsége által feltételeztetik ; ha meggon-doljuk hogy a jogegyenlőség elve, melyet utolsó törvénye-ink kimondottak, mindaddig puszta szó, sőt bizonyos körül-mények között csak egy nagy veszély marad, mely az álla-mot fenyegeti, amig a nemzet azon osztályai, melyek poli-tikai jogokkal ruháztattak fel, az azoknak gyakorlására megkívántató műveltséggel nem bírnak ; ha tekintetbe vesz-szük jelen állapotainkat, s azt, hogy mily hosszú idő vesz- szük-séges arra, mig ezen ügyre fordított törekvéseinknek ered-ményét láthatjuk : igen természetesnek kell találnunk a tü-relmetlenségét, melylyel a népnevelés ügye minden alkalom-mal szóba jön.
Senki a buzgóságot, melylyel egyes lapok s egyesek ezen ügyet felkarolták, senki a követelést, hogy a kormány mindenek felett erre fordítsa figyelmét, nem fogja roszalni.
Mindezen sürgetésekben csak egy tévedést látok, s ez azon igen elterjedt meggyőződés, hogy a kormány még azon esetben is, ha egész hatalmát s befolyását kizárólag erre fordítaná, a közoktatás ügyében mindent, vagy akár csak legtöbbet tehetne.
Nem szándékom azon kérdés bővebb tárgyalásába ereszkedni, mennyiben czélszerü s helyes az, hogy alkotmá-nyos országban az egész népoktatás kizárólag a kormány befolyásának engedtessék által. Annyit azonban ki kell mondanom, hogy nézetem szerint a nevelésnek szabadsága alkotmányos országban ép oly lényeges, mint a sajtószabad-ság, ugyanazon okból s ugyanazon feltételek alatt. E sza-badság nélkül a polgárok szellemi kifejlődése erőszakosan egy bizonyos irányba szoritatnék. Es ha a kormánynak főfeliigyelési jogát senki nem vonhatja is kétségbe, ha a n -nak legfőbb kötelességei közé számitható, őrködni afelett,
6) Zsolt. 23, 3.
') Maiak 2, 7.
8} Kor. 1. lev. 1, 27.
») I. köt. 373. 1.
18*
148
hogy az oktatás jótéteményeiben az ország minden polgárai részesüljenek ; de e jog és kötelesség nem terjedhet an-nyira, hogy az egyeseknek s testületeknek szabadságát e téren korlátolja. Az állam nem mondhat le befolyásáról a közoktatásra, de e befolyást nem rendeletek, hanem az által gyakorolja legsikeresebben, ha az oktatást egy bizonyos irányban vezetve, a siker által, melyet előmutathat, másokat is azon irány követésére kényszerít
Ha van feladat, melynek megoldására az állam minden hatalma elégtelen, — ez a népnevelés. Oly feladat ez, me-lyet csak a nép maga oldhat meg.
Az egyes ember, de még inkább egy nemzet nem élet-telen anyag, melyet a leghatalmasabb művész is tetszése szerint faraghatna képzeletében előtte lebegő ideáljának megfelelővé. Az emberi szellem ugy egyéni létében mint tár-sadalmi közösségében oly önálló hatalom, mely egyedül ön-munkásságával fejtheti ki erőit és képességeit.
A népnek csak magának lehet önmagát művelni.
Egyedül ott fejlődhetik ki életrevaló, önálló, maradandó, és az emberi polgárosodásra valóban gyümölcsöző műveltség, hol a művelődés szükségének érzete a nemzet lelkületében felébredvén, a polgárok minden osztályainak válvetett köz-reműködése által magából az összes nép életéből képződik ki. Es ép azért az állami közhatalom csak segélyezni és gyá-molítani képes az egyeseknek ésrtestületeknek ide vonatkozó törekvéseit ; mint viszont a kormánynak minden legüdvö-sebb intézkedései is óhajtott siker nélkül maradnak, ha a társadalom közreműködése által nem támogattatik.
Annyival inkább áll ez pedig nálunk, hol a népnevei lés jelenleg csaknem kizárólag hitfelekezetek kezében van, s onnét a közérzület sértése nélkül ki sem vétethetik ; és a-hol jelen fináncziális helyzetünkben semmi kilátásunk sem lehet arra hogy a törvényhozás a kormányt a népnevelés által szükségelt pénzösszegekkel oly bőven láthassa el, mi-nőt ez ügynek tisztán állami kezelése igényelne.
Ez it kifejtett okok által indíttatva szükségesnek tarta-nám a levelemhez mellékelt előleges tervrajz szerint való„nép-nevelési egyletek" alakítását. Es nem ugyan hivatalos állá-somnál fogva, hanem mint a népnevelés ügyével éveken át tüzetesen foglalkozó s azt mindenek felett szivemen hor-dozó polgára hazámnak N. N. ur hazafiúi buzgalmához fordulok, s felkérem, szíveskedjék vidéken és megyéjében egy ily egylet minélelébbi megalakulását eszközölni.
E mellékelt tervrajzban a világért sem változhatlan szabályokat akarok adni, melyeket egyedül el, vagy el nem fogadni lehetne ; hanem csupán tájékozást szándékozom abban nyújtani ez egyletek iránti nézeteim és javaslataim felől.
Ez oka, hogy abban lehetölek csak általános alapvo-násokat igyekeztem kiemelni; szervezetét és szabályait úgyis mindegyik alakulandó egylet a helyi viszonyok szerint önmaga fogja részletesen megállapítani.
Végül még egyet kell megjegyeznem. Nálunk a nép-iskolák majdnem kivétel nélkül egyházi és világi (községek) testületek kezében vannak. Ez egyletek pedig ama testüle-tek körén, úgyszólván, kivül álló magán jellemű társulatok leendenének. Váljon az egyleteknek az iskola ügybe avat-kozása nem fog-e legalább látszani jogositatlannak ?
Azon-ban a népnevelés végre is az egész nemzet közös érdeke, közös ügye, mely iránt minden egyes polgár jogositva söt kötelezve van érdeklődni. Továbbá a tervrajzból lát-ható, miként ez egyletnek nem állhat szándokában sem az iskoláknak felekezeti jellemét sérteni, sem azok tanrendsze-rébe erőszakosan avatkozni. Sőt ellenkezőleg oly támoga-tást nyújtanak, amely a nevelés minden különböző irányá-ban csak szolgálatot teend. Ezért bizton reménylem, hogy minden felekezetek és községek szívesen megnyitandják is-koláikat az egylet látogatásai előtt, hogy szolgálatait öröm-mel elfogadják, mint viszont ők is részükről készséggel se-gédkeznek az egylet törekvései iránt.
Meggyőződésem szerint a népnevelés mezején gyors és biztos haladásunk csak igy eszközölhető, s talán nem csa-lódom, midőn azon reményemet fejezem ki, hogy miután e hazában gondolkozó ember nem lehet, ki a népnevelés ügyé-nek fontosságát át nem látná ; a nemzet jobbjai pártkülönb-ség nélkül ezen ügy előmozdítására velem kezet fognak.
E reményben közreműködését ismételten fel-kérve, tisztelettel maradok Budapesten jul. 3-án 1867. N. N.
urnák alázatos szolgája b. Eötvös József.
PEST, aug. 27-én. Isten jóvoltából közeledik már a szent-László-társulat nagygyűlése, mely September 24. és 25-ikre tüzetett ki. Kívánatos, hogy minél több és távolabbi ügybarátok jelenjenek meg rajta. E kívánság nagyon biztos alapokon fekszik. Az igazságnak vonzó ereje van. Van az emberben valami nemes hajlam az igazság után, ez ad neki kiolthatatlan szomjat, s mig a földön él, keres, ragaszkodik
— mignem majd ott a síron túl az igazsággal, ha azt okosan kereste, örökre egyesül. E gondolat annyiban van a szent-László-társulat nagygyűlésével összeköttetésben, hogy a szent-László-társulat nyomban az igazság utján jár s a nagy-gyűlés tárgyai is csak olyanok lesznek, melyek az embernek ezen örök érdekét, az igazságot, lelkének delejtüjét illetik.
— Továbbá a nemzetiség helyesen felfogott ügye. A szent-László-társulat három, a nemzet életében fontos dologra fordította figyelmét. A pápát segíti. Kérdezd meg nemzeted-nek történetét, oh magyar ! s vizsgáld át a válságos napokat, melyekben török-tatár elnyeléssel fenyegetett országoddal együtt, s mond meg, váljon nem a nemzeti becsület javára, a nemzeti önérzet emelésére dolgozik-e ezen társulat, midőn azon szék felé fordítja figyelmedet, mely reád csak áldást küldött s pedig igen válságos helyzetedben ? S ép akkor, midőn más nem gondolt veled. Hát a moldvai katholikus magyaroknak segélyezése nem nemzeti kérdés ? Vagy a hazai szegényebb templomok, intézetek nem földünk hatá-rán és saját testvéreink részére állnak fen ? A katholikus ember nem fog a nemzetiség kérdéseiből kizárólagos dolgot csinálni s mindenkinek meghagyja azt, mit igazsággal rajta lehet hagyni, de anélkül, hogy kérkedő ürességgé aljasitaná a hazafiság méltóságos érzetét, meg fog felelni tettben ama tanításnak és példának, melyet Krisztus Jézus a világ meg-váltója mindnyájunknak adott. Az is alapja emiitett óhajtá-sunknak, hogy Krisztus Jézus szelid szokása csak is a meg-hívás ; önkénytes tevékenységet vár. Megragadó, de csak szeretetre fektetett okokkal szokta zászlója köré gyűjteni mindazokat, akiknek ez tetszik, senkit ki nem zár, s az
ön-1 4 9 «*.
kényt igy támadott törekvés legkedvesebb előtte. Erősza-kolni nem szokott. S hol az önkénytes törekvés, a szívből nyugodtan fakadó készség, ott van az ő szelleme.
Nemcsak óhajtás pedig, hanem egyszersmind biztos remény is az, hogy e nagygyűlést többen fogják az ügyba-rátok közöl meglátogatni. Közös a tapasztalás, hogy minden jó vállalat csak igy halad, s ezen utat választja magának.
De az óhajtás is közös volt, mely ily gyűlés után nyilatko-zott. Ide járul az idők sajátsága, mely az ily jótevő válla-latoknak különös fontosságot és áldást kölcsönözhet.
Igaz, hogy ez nem valami tüntetés. Azt előidézni sem nem érdemes, de ily szent ügyre nem is eredményes. Nem párt-kérdés. Nincs a sz.-László-társulatnak pártja, az mindenkinek egyenest jót akar. Nem önérdek a rugó, az önérdek áldozni fog, hanem az igazság érdeke nyerhet vele. Sern alapelvek megvitatásáról van a szó, ilyenekben fáradnunk nem kell, az ur Jézus azokat régen átadta az egyháznak. Fontosak azonban mindazon dolgok, melyek noha alapjokban régóta körvonalozvák, kivitelökben mégis minden jó akaratra szá-molnak, mert természetüknél fogva csak is igy jutnak a szivbe, s igy termik a gyümölcsöt.
Nagyon természetes, hogy minden társulat, maga czél-jaihoz mért nemes eszközök utján saját életéről tegyen bi-zonyságot. A szentséges atya az Istentől vezetott társulatokat, gyűléseket védi, magas lelke elég irány nekünk. Kü-lönben a kijelölt napok is oly alkalmasak magas érzésekre.
September 24-e de mercede redemptionis, a váltságról ne-vezett Szűz Mária. Bárcsak ezen váltság bő gyümölcse ked-ves hitrokonaink a moldvai magyarokra minél bővebben jusson. 25-ik pedig sz. Gellért — bár lelkével telne meg szivünk, hogy az Ur szolgálatában s zászlója mellett, Gel-lérthez hasonlón, Istenhez, a trónhoz s a haza javához
egy-iránt örökre hűk legyünk.
PARIS, aug. 6. (Dupanlouptól,az orléansi püspöktől egy meghitt barátja bizodalmas levélben véleményét kérte ama
veszélyek fölött, melyek az úgynevezett olasz „tény-párt"
részéről a pápai államokat átalában,s különösen a romai szent-széket fenyegetik. A főpásztor egy f. évi julius 31-ről kelt levelében a következőkben válaszolt.)
Azt kérdi ön tőlem, váljon féltem-e a romai szentszé-ket, vagy mennyire vagyok Garibaldinak Roma ellen inté-zett fenyegetései miatt nyugtalan ? — Ha azt tekintem, hogy a józan ész, az igazság, a becsület, a helyes érzelem, az egyez-mények, az egyház iránti tisztelet, Francziaország adott szavai és a fenhangon hirdetett világbéke, mit jelent, — akkor azt felelem, hogy „nem." — De „igen"-nel kell felelnem, ha
fon-tolóra veszem, hova vezethetnek a forradalom szenvedélyei, melyeknek az olasz kormány vagy alattomos szítója, vagy nyilvános szövetségese.
Engem, amit látok, teljességgel nem nyugtalanít ; de igen is nyugtalanít az. amit nem látok, és e nyugtalanságot mindinkább nevelik ama jelenségek, melyeket a „Moniteur"
jul. 28-ki jegyzéke sem oszlat el.
Garibaldi, ha magára hagyatik, minden vállalkozási szelleme, minden vitézsége, minden torzsalkodása, minden insultatiója mellett, s már magában Olaszországban is csök-kent tekintélyével s kü'önféle helyekről toborzott társaival
sem nyugtalanít engem. Olaszországnak mostani ministere, midőn négy évvel ezelőtt az ő tovább haladását egy bersa-glieri zászlóaljjal meggátolta, már Aspromonténál sem igen gyengéden bánt ő vele, és az olasz nemzet azóta szavazatá-val ugyanazon irányt követte. A romai hadsereg egyedül is képes ily ellenséget ártalmatlanná tenni ; mert, ha Garibaldi a romai lakosságra számol, számitásában csalatkozik, elvégre is ugy fogván találni, hogy e népség békeszerető, ajtatos,val-lásos, és korántsem ohajtozik Olaszországnak adója, vagy katona-kötelezettsége után. Ilyennek találtam én a népben a köz-érzületet mind a városokban, mind a falvakban, még pedig szoros és ismételt vizsgálatom után. Jó indulatu az, és öntudata van arról, hogy elég szabad, és hogy kellőkép meg-elégedett lehet ; — arra pedig büszke, hogy a pápaságnak széke az ő kebelében szolgál a világnak középpontjául. És meg vagyok győződve, miszerint nincs egy város is Euró-pában, mely, ha oly hevesen izgattatik, oly erélyesen provo-cáltatik, oly fényes Ígéretekkel csábittatik, mikint ez Romá-val évek óta történik, kormányát meg nem döntötte volna.
Es lám, Roma nyugodt, és mindazon ingerlés, csábítás, biz-tatás és rémitgetés, melynek régóta czéltáblájaul szolgál, alig érinti meg. Ha forradalom üt ki, az nem Romából, hanem máshonnan fog kivillanni.
Es ime itt vannak azon jelek, melyek engem nyugta-lanítanak. Az én szülőföldemen (t. i. a püspök Savoyban szü-lett 1802-ben, midőn az még „Département de Mont-Blanc"
nevezet alatt Francziaországhoz tartozott) midőn vihar kö-zeledik, a hegyek között minden mocsárból gőzök szoktak emelkedni. Es most, midőn észreveszem, hogy Olaszország-ban, Angliában s különösen Francziaországban az időszaki sajtónak bizonyos közegei forrongani kezdenek, ezen és egyéb lapokból látom én ama megszokott gőzöket emelkedni, melyek viharnak szoktak előpostái lenni. Ezen jelenleg emelkedő dögleletes gőzök amaz ismeretes sophismákból képződnek, a morál fönsége, a nemzetek vágyai, a népek fölszabadítása, az egyháznak a divatos eszmékkel meg nem férhetése, a köz-erkölcsiség mindenek fölébe emelése stb.
A katholikus könyvek,a katholikus nép, a katholikus papság mind megtámadtatnak, még mexicói szerencsétlenség is a katholikusoknak tulajdoníttatik, és mindaz, ami népszerűtlen, ezeknek rovására rovatik. — Uj együtt-müködése ez a hajdan gúnyornak és képtelen rágalomnak, — és hatását nem
hi-bázza. Ezen együtt-müködés volt minden korban a Roma ellen intézett vállalatoknak előjátéka, — és ez komolyabban int engem, mint Garibaldi kiáltványai, hogy valami com-plott forraltatik. De még a viharnak ezen előpostái sem nyugtalanítanának engem, ha az nem nyutalanitana, amit nem látok.
Hallom a Florenczben kimondott szavakat, de nem lá-tom a tényeket, a komoly sikeres tényeket; sőt szembeszökő ellenmondást látok aközött, ami türetik, és aközött, amiről az emberek azt állítják, hogy meggátolni törekszenek. — A „Moniteur" ugyan másként látja a dolgokat, s határozot-tan jelenti, hogy a „szeptember 15-ki egyezmény végre fog hajtatni." Én jól feljegyzem e kijelentést, de mégis, mint-hogy az egyezmény nemcsak Olasz- hanem Francziaorszá-got is köti, szivesebben veszem vala, lia a „Moniteur" nem az olasz, hanem a franczia kormány nevében teszi vala e
ha-— n 1 5 0 «+•ha-—
tározott nyilatkozatot ; mert midőn nem illetőleges közeg annak kijelentésére, mit Olaszország tenni fog, okvetlenül bizton mondhatná ki azt, mit Francziaországnak tenni szán-déka. Es mégis a „Moniteur" Páris nevében hallgat, hanem Florencz nevében beszél. Tartok tőle, hogy Olaszor-szág pénzviszonyainak ziláltsága által szélsőségre kénysze-ríttetve valami mellék-diversióra fog tereltetni. Mert Olasz-ország minden „Italia farà da se" fellengzö kérkedése mel-lett is önmagától soha sem cselekedett.
Távol legyen tőlem minden vád, minden gyanusitás, de őszintén bevallom, hogy Olaszországnak sem szavában, sem tetteiben nem találom a megnyugtató biztosítékot. Szóval és szabatos magyarázatot és positiv tényeket óhajtanék. En nem bizom az olasz hűségben, és nem feledhetem Garibaldi-nak Siciliába tett expeditióját, és Cavour urnák akkori mentegetőzését és tagadását, melyet — midőn rövid idő múlva a tény bevégeztetett, — a teljes parlement előtt azon hires nyilatkozata követett : „hogy mindez az ö tizenkét esz tendös politikájának volt következménye." — Azt állítják, hogy Ratazzi ur becsületes ember ; — ha az,— nem sokára ki fog derülni. Azt is mondják, hogy Romának a franczia se-regtől lett kiürítése óta az olasz kormány a septemberi egyezményt tiszteletben t a r t j a ; de én nem nagy bizodalmat helyezhetek azon már-már muló félben levő hat hónapig fentartott látszólagos nyugalomban. Ezt én teljes meggyőző-déssel vártam, és e meggyőződésemet kezdettől fogva ki is mondtam, mi mindenesetre bizonyságául szolgál azok hité-nek, kik föltevék, hogy a romai nép, ha magára hagyatik, a sz.-atya iránti szeretetének élő jeleit fogja adni, s forrada-dalomról nem is álmodik. Sőt amint ezen hat hónapi béke Francziaországnak és a császárnak tulajdonitható, ugy Francziaország nagyon is nyilván meg lett volna becstele-nitve, ha Romának egyik kapuján a franczia sereg és tábori kara ki-, a másikán pedig Garibaldi bement volna. Nekem mindig az volt véleményem, hogy az olasz forradalom e rész-ben nem fogja magát érvényesíteni, mig a franczia sereg kivonulása után bizonyos idő el nem telik. — A nép nem ellenkezhetett a francziákkal, nem kívánhatta azokat elri-asztani, de mégis tartózkodott az ö marasztalásukra, vagy visszahívásukra bármit is cselekedni. Azonban igen alkalom-szerű lett volna azon ürügy alatt, hogy Garibaldi féken tar-tassák, és a rendszeretet érdekében óhajtani, hogy helyüket tovább tartsák, és — mikint mondatni szokott — a Yaticán és kertje körül őrt álljanak. Mondhatja ugyan valaki, hogy ilyes imputatio becstelen és gyűlöletes. Úgyis van ; de ez nem én tőlem származik, sőt ez valóságos kulcsa a pápai tartományok elfoglalási történelmének avégből, hogy azo-kat a francziák Garibaldi ellen megvédjék. Azon eljárást, mely egyszer sikerültnek bizonyult be, ismét megkísérhetni.
Romát megvédeni a florenczi kormánynak a septemberi egyezményből rá háramló kötelessége ; és ha Garibaldi tö-rekvése ellen gátot nem rak, a franczia kormányt vagy rá-szedi, ragy mint czinkosát mutatja be a világ előtt. De ha megengedi, hogy Garibaldi Olaszország seregei között akár vízen, akár szárazon áthatoljon, és csak utána inditandja seregét Roma felé, hogy a rendet helyre állítsa, s a sz.-széket oltalmazza : ez egyike lehetend amaz „erkölcsi mó-d o k é n a k , melyekről a florenczi minister annyit, s oly
fen-hangon beszél. Nem kevéssé nyugtalanít engem az is, hogy Francziaország erkölcsi emelkedésében az olaszoknál cse-kély hittel birok, vagyis, hogy kételkedem, miszerint Fran-cziaország a forradalmat megakadályozni elég túlnyomó képességgel bír. Az utóbbi öt esztendő alatt nem egyszer utaztam át Olaszországot minden irányban, egyik végétől a másikig, és látván mindenhol és különösen legközelebb azon nyomtatványokat, gyalázó röpiratokat, gúnyoló torzképeket és könyveket, melyek Francziaország és ennek császára ellen irányozvák, mint az olaszok részéről a háládatlanság és megvetés megannyi gyűlöletes bizonyítványait a francziák ellenében, Olaszország és szülőföldem fölött akaratlanul is el kell vala pirulnom. Egyebek között most először olvastam ott annak bizonyitgatását, hogy a franczia sereg Solferino-nál megveretett, s hogy az ottani csata-nyerés diadalát egye-dül az olasz sereg vitézségének kell tulajdonítani.
De, habár nem is hiszek Francziaorrszág erkölcsi emel-kedésében Olaszország terén, hiszek és erősen hiszek annak vállalt felelősségében, és jól tudva, mi az, mit tőle köteles-ség gyanánt a becsület követel. '
Sőt még egy pont van, mely fölött bizonyos vagyok.
Ha vannak emberek, kik abban bizakodnak, hogy valahára mégis sikerülend a pápát kifárasztaniok, vagy félelemmel eltölteniök, vagy a püspökök között közönyt és meghasonlást szítaniok : ezeknek most okvetetlen ki kell ábrándulniok.
Soha sem volt romai pápa oly erős, oly méltóságos, oly ke-gyes, oly közszerető és oly határozott, mint az ma. Es ami az egész világ püspöki karát illeti, classicai visszaemlékezé-semben van neve ama viadornak, kit soha sem lehetett a földre teríteni anélkül, hogy ebből uj erőt ne merített volna.
Most a püspök, ha Romába megy, édes anyját találja ott, és fölvillanyozó életerőt merit annak kebelén. Es azok, kik a romai népnek praetendált aspiratióiról folyvást, de az egye-temes egyház érdekeiről vagy a hitvallás magasztos kérdé-séről soha sem beszélnek, váljon nem emelkedhetnének-e fenségesebb gondolatokra, sőt magukra a léleknek és leik-ismeretnek magasztos és szentséges jogaira fel ? Mi a világ-nak minden részéből, közelről és távolról összegyülekezénk,.
Most a püspök, ha Romába megy, édes anyját találja ott, és fölvillanyozó életerőt merit annak kebelén. Es azok, kik a romai népnek praetendált aspiratióiról folyvást, de az egye-temes egyház érdekeiről vagy a hitvallás magasztos kérdé-séről soha sem beszélnek, váljon nem emelkedhetnének-e fenségesebb gondolatokra, sőt magukra a léleknek és leik-ismeretnek magasztos és szentséges jogaira fel ? Mi a világ-nak minden részéből, közelről és távolról összegyülekezénk,.