Religio, 1898. 1. félév

j

/?

KATII. EGYHÁZI ÉS IRODALMI FOLYÓIRAT,

M D C C C X C V I I L

ELSŐ FÉLÉV.

/ TUDOM.ES/ETEMI)

KIADÓ-TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ:

B R E Z N A Y B É L A ,

- E S Z T E R G O M - F Ő M E G Y E I ÁLDOZÓPAP, H I T T U D O R , P A P A ő S Z E N T S É G E T I T K O S KAMARÁSA, K. M . T U D . E G Y E T . N Y . R . T A N Á R AZ E G Y E T E M VOLT R E K T O R A , A H I T T U D O M Á N Y I KAR V O L T D E K A N J A , A B U D A P E S T I É R S E K I H E U Y N O K S E G

S Z E N T S Z É K É B E N B I R O .

B U D A P E S T ,

N A G Y S Á N D O R K Ö N Y V N Y O M D Á J Á B Ó L .

T A R T A L O M - J E G Y Z É K

a „ R e l i g i o - V a l l á s " 1898. I. f é l é v i f o l y a m á h o z .

Vezéreszmék és tanulmányok.

O d a XIII. Leo pápa gyémánt-miséjére, K. Gergelytől. 1. (

Yenite adoremus, Kapisstrántól, 1. ' A plébános kötelességei a javadalom körül, dr Glattfelder-

tői. 1, 3, 4, 5, 11.

U j idők, uj erkölcsök, uj pasztoráczió. Szerk. 2.

Elnöki beszéd, melylyel dr Steiner Fülöp székesfejérvári püspök ur, mint védnök, az Aquinói sz. Tamás-Társaság közgyűlését megnyitotta. 3.

Tanításunk és életünk Istenre való igazításáról, dr Rimely Károly beszterczebányai püspök ur újévi szózata. 4.

Néhány szó Ugrón Gábor politikai visszavonulása alkal- mából. Szerk. 5.

Jézus neve ünnepére. Költ. Balassy Istvántól. 5.

Újkori pasztoráczió. x-től. 6.

Az oltáriszentségben rejlő Istenünkhöz való vonulásról.

Majláth Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök ur fő- pásztori szózata. 7, 8.

Két püspöki szék ünnepe, 8.

Literae pastorales Samuelis Hetyey de Hetye. 8, 9.

A kath. papság lelki helyzete Magyarországban. Szeri9.

Sanctissimi D. N. Leonis PP. XIII. epistola encyclica ad episcopos canadenses, 10, 11.

Küzdés a magyar állam keresztény iellegeért, vagyis a revizió a képviselőházban. Páder Rezső beszéde. 10.

Az autonomiai küzdelemben rai a legfőbb vezéreszme, mi legyen legfőbb vezérelvünk ? Szerk. 12.

A plébános párbér jövedelme, dr Glattfeldertől. 12, 13.

A nagy mérkőzés előtt. Szerk. 13.

Hogyan restauráljuk, az alapoktól kiindulva, anyaszent- egyházunk katholikus, hierarchiai autonómiáját? Szerk. 14, A sociális kérdés megoldása csak a ker. vallás segít-

ségével lehetséges. Molnár János beszéde. 14, 15.

De cultu SS. Eucliaristiae Sacramenti, Csaszka György kalocsai érsek ur nagyböjti főp levele, 15, 16, 17.

A soczializmus szülőanyja a szabadelvüség ; egyedüli gyógy- szere az állami hatalom és társadalom visszatérése a keresztény valláshoz. Mócsy Antal beszéde, 16, 17, 18, 19.

Vaszary Kolos bibornok nagyböjti főpásztori szózata a papsághoz. 17.

XIII. Leo megkoronázásának XX. évfordulóján. 18.

A húsvéti szentáldozásról. Fehér Ipoly pannonhalmi fő- j apát ur böjti főp. körlevele 18, 19, 20.

Társadalmi bajaink okai és orvoslása. Bubics Zs. kassai püspök ur főp. szózata. 19, 20, 21, 22.

Ocsovszky Ferencz nagyszombati apát-plebános és kápta- lani nagyprépost emlékezete, Peczkó Antaltól. 20, 21, 22.

' A párbér. Schultz Károlytól 23, 24.

A löweni kath. egyetem imája a bold. Szűz Máriához, az egyetem nagy patronájához. 23.

A plébános jogai és kötelességei az egyházi alapítványok körül, dr Glattfeldertől. 23.

Két század találkozásán. Hódolat a Megváltónak. Felhívás.

24, 25.

Társadalmi jogok és kötelességek. Irta és a Budap. Kath.

Körben felolvasta dr Acsay Antal. 25, 26, 27.

Győrnek visszafoglalása a törököktől 1598. márcz. 29-én, dr Mohi Antaltól. 26, 27, 28, 30, 31, 32, 33, 34.

Elnöki beszéd, melylyel dr Schlauch Lőrincz bibornok, nagyváradi 1. cz. püspök ur a Sz.-I.-T. XLV. közgyű- lését megnyitotta. 27.

Feltámadott! Breth Gyulától. 29.

Jézusért. (Költ.) Balassy Istvántól. 29.

A stóla-jövedelem. dr Glattfeldertől. 30.

Ima a hazáért és a királyért. Irta és egyházmegyéje sze- retett isk. ifjúságának ajánlja Bubics Zs. kassai püspök. 31.

A plébánosok végrendelkezési joga, dr Glattfeldertől. 34.

Mária, oh Mária, segits. Szerk. 35.

A czisztercziek jubileumán'. Szerk. 35.

Útiköltség. Viaticum. Dr Lessenyey Xav. Ferencztől. 36, 38, 39, 40, 41, 42r 43.

Emlékezés sz. Róbert apátra és czisztercziumra. (Oda). 36.

Felhivás az „Országos Pázmány-Egyesület" ügyében.

Szerk. 37.

Elnöki megnyitó, az erdélyrészi róm. kath. státusi közép- iskolai tanárok kongresszusán, Erdélyi Károly k. t. r.

tagtól, a kolozsvári főgymnasium igazgatójától. 39.

Májusi virágok. A Legsz. Rózsafüzér-társulat két u j lobo- gójára. (Költ.) Paszlavszky Sándortól. 43.

Nagy figyelemreméltó dolog : a katholikus körök és egye- sületek országos szövetségének és közgyűlésének tervbe vétele. Szerk. 44.

A budapesti Kath. Kör átirata a magyarorsza'gi kath.

körök és olvasó-egyesületekhez. 44.

A magyarországi katholikus Körök és Olvasó-Egyesületek Országos Szövetsége. (Alapszabály-tervezet.) 44.

Világosság kívánatos az autonomia ügyében. Szerk. 45.

Vázlatok a pécsi egvházmegye hetvenéves múltjából.

1827—1897. Szauter Antaltól. 45, 46,47, 4 8 , 4 9 , 5 0 , 5 1 . Palásthy Pál aranymisés. Szerk. 46.

Buzdító szózat a görög-katholikus naptár javítása, illetve a naptáregvesités ügyében. Melles Emiltől. 47.

Két egyházmegyei Névtár Vagyis, Schematismusainkon is már meglátszik az u j életerő lüktetése. Szerk. 48.

Dr Rimely Károly püspök ur aranymiséjére. Szerk. 49.

Levél egy vakácziózó theologushoz. Szerk. 50.

Jézus szent Szivének diadalünnepe Nagyszombatban Peczkó Antaltól 51.

Tu es Petrus Breth Gyulától. 52.

Jézus fájdalmas szive az oltáron. (Költ,) Balassy István- tól 52.

Egyházi Okmánytár

A három érsek 1848-iki emlékirata a felséghez a kath.

egyház autonómiájának ügyében. 6, 7.

Decretum beatif. et canoniz. v. s. D. fr. Bernardini a Calenzana. 13.

Nekrológok.

Lukács László esztargomi prépost-kanonok. 2.

Prifach József székesfejérvári nagyprépost. 17.

Gróf Szápáry Géza, m. k. főudvarmester. 28.

Knauz Nándor dr pozsonyi nagyprépost. 35.

Frank Ferencz, a k. t. r. főnöke. 42.

Lassú Lajos dr, pozsonyi kanonok. 48.

Egyházi Tudósítások.

A) Belföld.

Adony. Félszázados plébános jubileuma. 32. —

B u d a p e s t . Boldog ú j é v e t ! 1. — A nép veszedelemben.

2. — Hogyan jött létre Győr és vidéke számára a kath. munkás-egyesület? 3. — A vallásügyi minister nyilatkozata a magyarajku gör. kath. püspökség ügyéről. 4. — Szaporodó jelei az egyházat fenyegető veszedelem növekvésének. 5. — Egészen a feje közepén találta el a szöget. 6. — Újévi változások a magyar kath. sajtóban. 7. — A középiskolák reformjáról. 8. — Nyilt válasz egy plébánosnak a szabadkőművesség felől.

9, 10. — Deák Ferencz a Vatikánban és Wlassics minister a bécsi Burgban. 11. — Két ünnepi beszéd.

12. — Az idők Ura s az emberiség Megváltója előtt való századvégi ünnepélyes hódolat ügyében. 13 — Közoktatásügyi vita, kilátással az összes iskolaügy saecularisatiójára. 14. — H o c k János besze'de a művészeti oktatásról. 1 5 . — Egy pillantás a „P. Lloyd"-ba. 1 6 . — Protestáns hang a mi autonómiánkról. 18, 19. — A néppárti képviselők emlékirata a katholikus társa- dalomhoz. 20. — A szabadkőműves befolyás Budapesten.

21. — Finis Hungáriáé christianae. 23. — A felekezetek kongrua-javaslata. 24. — A lutheránusok emlékirata a felekezeti lelkészek kongruájáról szóló törvényjavaslat

ügyében. 25. — A lelkiismeret szózata egy polgármester ajkain. 26 — A felekezeti lelkészek kongrujáról szóló tvjavaslat további sorsa. 26. — Schlauch bibornok beszédének hatása. 27, 28. — A pápa intelmei a 48-iki reformok és még valami. 30. — A 48-iki reformok jubileuma és még valami. 31. — Olaj a tűzre. 32. — Mit is mondott csak Csáky Albin gr. ? 33.— A kongrua- vita végén. 34. — A kongrua-vita tanulságai. 35. — A saecularisatió a t. házban. 36. — Sárospatak véle-

ménye a felekezeti kongruáról^ 38. — A középiskola reformja és még valami. 43.— Államosítás, saecularisatió, 'közszolgaság, servilizmus, nemzeti öngyilkosság. 44. — A spanyol-amerikai háború, mint a szabadkőművesség háborúja. 45. — A kongrua a főrendiházban. 46. — A kath. papság kongruája. 47. — A kik semmivel sem elégíthetők ki. csak a kath. egyház megsemmisíté- sével. 49. — A gútai óvoda-ügy alkalmából. 50 — A magvar liturgia ügye. 51. —

Csanádi egyházmegye. Szent Antal segítsége. 44. — Eger. főp. levél a papsághoz az újév kezdetén. 4. —

Dankó Mihály kanonok emléke. 1. — Nemzeti ünnepünk iskolai megtartásáról. 28. —

Erdélyi egyházmegye. Főp. intézkedés a Megváltó J . K.

tiszteletére tervezett saeculáris ünnepségek ügvében. 28. — Főpásztori szózat. 36. — Középiskolai tanári kongresszus.

37, 38. — Főpásztori levél a római útról. 41. — Bérmaut. Pápai kitüntetés. 43. —

Esztergom. A hg. prímás ünnepe. 12.

Győr. A katholikus kör közgyűlése. 12,13. — Bertha János kanonok doktor jubileuma. 21. — Mester István kanonok meghalt. 22. — A hároms?ázados jubileum. 32, 33. — Gyulafehérvár. Az erdélyi egyházmegye hódoló felirata

XIII. Leo pápa ő szentségéhez gyémántmiséje alkal- mából. 3. — XIII. Leo papa levele Majláth Gusztáv gróf erdélyi püspökhöz. 16. — Főpásztori szózat a hívekhez és a papsághoz. 17, 18, 19. — Főpásztori buzdítás népkön} tárak felállítása iránt. 33.

Kalocsa. Ap ril 11-ének első megünneplése 33. — Mayer Béla püspök beszéde az alkotmány félszázados jubi- leumán. 34, 35. — Zászlószentelések. 48.

Kassa. XIII. Leo pápa gyémántmiséjére főp. szózat. 2. — A nemzeti és polgári jogok kiterjesztésének félszázados évfordulóján főp. levél. 23, 24. — Főp. szózat a kath.

néphez és ifjúsághoz a „nemzeti ünnep" alkalmá- ból. 31, 32, — Főp. levél iskolai ünnepélyek tartásá- ról. 40. — A növend^kpapság m. e. i. iskolájának év- záró ünnepélye. 45, 46.

Kassai egyházmegye. A tapolyi esp. kerület papsága. 51.

Kispest. Tartoznak-e a tisztviselők egyházi adót fizetni ? 22.

Kolozsvár. Az erdélvi püspök ur mint publiczista és ve- zető czikkely irója. 29.

Nagyvárad. Pável püspök jubileuma. 11. — Társadal- munk visszatérése a keresztény ideálokhoz. 14, 15. — Schlauch bibornok püspök körlevele a 48-iki reformok nemzeti ünneplése alkalmából. 30. — Ezsau nagyon éhes. 33.

Nógrád Verőcze. 25 éves plébános jubileuma. 48.

Nyitra. A polgári szabadság félszázados megünneplése iránt főp. intézkedés. 26.

Paks. A pécsi egyházmegye papságának gyásza. 27.

P é c s . Püspökszentelés Pécs számára Budavárában. 4. — Az u j főpásztor első szózata híveihez. 8, 9, 10. — A püspök a város polgáraihoz. 13. — Visszhang a nép- párti képviselők emlékiratára. 22. — Még egyszer a váczi eucharisztikus kongresszusról. 52.

Szabadka. Főpásztori látogatás bérmálással. 43.

Szatmár. A szatmári egyházmegye szent öröme. 10. — A szoczializmus ellen. 24. — Jézus szentséges Szivének ünnepe. 51.

S z é k e s í e j é r v á r . XIII. Leo pápa gyémántmiséjére főp.

levél. 1. — Püspöki rendelet a félszázados nemzeti jubi- leum ügyében. 29. — Az egyházmegye katholikusai kath. egyesületi házat építenek. 40.

S z e p e s i egyházmegye. 1898. ünneplése. 30. — Király- kultusz. 48.

Szombathelyi egyházmegye. A pécsi püspök szülőfalu- jának. 21.

Szombathely. Jézus szentséges Szivének társulata. 49.

Tiszamente. Államosítás derűre-borura. 37.

Ungvár. Püspöki szózat a szoczialisták ellen. 3. — A főpásztorról. és valami a magyar liturgiáról a keleti szer- tartásban. 42.

VáCZ. A római pápa ünneplése Yáczon. 5. — A városi tisztikar gyönyörű levele a megyés püspök úrhoz újévi köszöntésül. 6. — A megyés püspök és az április 11-iki ünnep. 31. — Eucharisticus kongresszus. 41. — Vissz- hang az eucharisticus kongresszusról. 49.

Zsombolya. Szent Antal segítsége és kultusza. 50.

B) Külföld.

Angolország. A hitélet köréből. 49.

Belgium. Eucharisticus papság. Adatok gyűjtése egyház- megvei történelemhez. 41. — A kath. hitélet koréból. 46.

B r u x e l l e s . Tizenöt évi haladás a katholikus kormány ve- zetése alatt. 42.

Hága. A katholikus parlamenti pártról és a kath. munkás- mozgalomról. 41.

Köln. A német katholikus nagygyűlések félszázados jubi- leuma. 52.

London. Egyházi hírek. 42. — Az angol vallási élet kö- réből. 48.

Madrid. Egy püspök világot gyújtó hazafias szózata a spanyol nemzet lelkére boruló nagy sötétségben. 48.

München. Egyenlőtlen eljárás a katholikusokkal szemben a német egyetemeken. 47.

Németalföld. A „kath. népszövetség" szocziális programmja.

28. — Halál és katholikus képviselők térdeplő imája az országgyűlés szine előtt. 48.

New-York. Statisztikai adatok a kath. egyház állapotáról az Egyesült Államokban. Megtérések. 42.

Páris. Az egyház nagyböjti akczióia Francziaországban.

23. — A hitélet köréből. Szobor Bossuetnek. A franczia szerzetesrendekről statisztikai adatok. 50.

Róma. A szent atya karácsonyi allocutiója. 1. — A pápa ajandéka a vatikáni bazilikának. 3. — Egy pillantás az 1897-ik évbeli katholikus köztevékenységre és moz- galomra Olaszországban. 11. — A pápa beszéde pápa- ságának 20 ik évfordulóján. 21. — XIII. Leo legújabb szózata a magyarokhoz. 28. — Az erdélyi püspökről és az ő egyházmegyéjéről. 39. — A Vatikánból. 41. — XIII Leo pápa levele a szabadkőműves-ellenes olasz nemzeti szövetség elnökéhez. 42. — XIII. Leo pápa levele az olasz társadalmi zavargások alkalmából Ferrari milanói bíboros érsekhez. 44. sz. — Olaszország sza-

Szentpétervár. Egyházüldözés glacé-keztyüben. 25.

Tnrill. Krisztus Urunk halotti lepléről s a szent testnek azon levő képmásáról. 52.

A „Religic-Vallás" Tárczája.

Emlékbeszéd dr Irsik Ferencz fölött. Dr Steinberger Ferencztől a Szatmáregyházmegyei írod. Körben. 11, 12, 13.

Emlékek Pompei völgyéből. Irta Winter Ágoston. 1 4 , 1 5 , 1 6 . A pápaság földöntúli hatalma XIII. Leo pápa kezében.

Hudyma Emiltől. 17, 18.

XIII. Leo pápa élete és működése. Surányi Leótól. 20, 21, 22, 23. 24.

Salernói emlékek. Irta Winter Ágoston. 37, 38, 39, 40.

Beszéd — szó nélkül. Felolvasás dr Walter Gyulától. 42, 44, 45, 46.

Katholikus Autonomia.

Pozsonyi országos autonomiai képviselő-választás. 1.

A 27-es bizottság ülése. 4, 11, 14.

A kormány emlékirata a kath. autonómiáról. 5.

Kell-e, lesz-e katholikus autonomia? 6.

A ministeri emlékirat az autonómiáról és a katholikus sajtó. 7.

A „Nyitramegyei Szemle" az autonómiáról. 12.

A 9-es albizottság megválasztása. 14.

A 9-es albizottság ülései. 15, 48, 50.

A kongrua és autonomia, 50.

Tervezet az autonomia felállításához. 51.

Kath. Nevelés- és Tanitásügy.

A katholikus tanítók állandó országos bizottsága meg- kezdte hivatalos működését. Elnökévé a hgprimás Steinberger Ferencz drt nevezte ki. 35.

A kath. képezdei tanárok nagygyűlése. 36.

Kath. Egyesületi Élet és tevékenység.

A „Yasvármegyei kath. kör" közgyűlése. 2, 3.

Aquinói Sz.-Tamás-Társaság. 3, 11, 20, 31, 41.

Budapesti Kath. Kör. 3, 6, 17.

Szoboravató ünnep a Budap. Kath. Körben. 5.

XIII. Leo a Budapesti Kath. Körnek. 6.

Pádovai sz. Antal és a „szegények kenyere". 8.

Szent-István-Társulat választmánya. 8, 17, 42, 43, 4 6 , 4 7 . Szent-István-Társulat tud. és írod. osztálya. 8, 20, 21. 36.

A szepeshelyi növendékpapság egyházszónoklati és iro- dalmi köre. 8.

Az Országos Pázmány-Egyesület. 12.

Leo-ünnep a központi papnevelőben. 14.

Pályázat a Sz.-I.-T. igazgatói állására. 18.

Sz.-I.-T. közgyűlése. 23, 24, 27.

A budapesti központi Oltár-Egyesület 39. kiállítása. 25.

A Budapesti Kath. Kör házépítő részvénytársaság. 26.

Dr Kisfaludy Á. Béla, a Sz.-I.-T. alelnökének jelentése. 28.

Dr Kiss János, a Sz.-I.-T. igazgatójának jelentése. 29.

Hummer Nándor, a Sz.-I.-T. titkárjának jelentése. 30.

Jelentés a budapesti szent Vincze-Egylet XXXI. rendes közgyűléséről. 32, 37.

Az Országos Pázmány-Egyesület alakuló közgyűlése. 38, 39, 40.

A győri és győrvidéki keresztény munkás egyesület. 39.

A kath. tanonczokat védő Egyesület. 39.

A szatmáregjházmegyei írod. Kör. 39.

Szent-Imre-On képző-Egyesület. 41.

Egyesület ügyében. 45, 46.

Országos-Pázmány-Egyesület választmánya. 46, 47.

Irodalom. -

Katholikus élet — életrajzokban. Freppel, Pie bibornok, Guibert bibornok, d'Hulst, Lacordaire, Bourret bibor- nok, Lavigerie bibornok, Desprez bibornok, Clemens August érsek, Zwerger püspök, Geissei bibornok élet- rajzai. 1.

Napotnik lavanti püspök, Gesta et Statuta Synodi dioece- sanae lavantinae. 1.

Soós István munkái, dr Moravitz M-tói. 1.

Emlékkönyv a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék ka- locsai intézetében létező Mária- Kongregáczió megala- kulásának tizedik évfordulójára. 2.

Ábbé Soulange-Bodin, Lettres à un Seminariste. 5.

Székely István d>- T^zus és Mária ifjúsága. 5.

Pázmány Péter OSSZeS munkáinak eddig megjelent kö- tetei. 6.

Walter Gyula dr, Szent beszéd Sylvester estéjén. 7.

Kiss János dr, A hitről, szentbeszédek. 8.

Irinyi Tamás dr, Esketési beszédek. 8.

A Sz.-I.-T. kiadványai. 8, 21, 26.

Kozma K. dr, A hithirdetőkről és a babonáról. 10.

Orczy Tekla bárónő Imakönyve. 16.

Benedek E , A magyar nép múltja és jelene 16.

A munkások barátjai és ellenségei. 19.

Pécsey V., Révay Miklós levelei. 20

Királyi kegyelet nemzeti nagyjaink iránt. 23.

A. Kannegieser, Juifs et Catholiques en Autriche-Hon- grie. 25.

Officium divinum. 26.

Officium hebdomadae sanctae. 26.

Tóth Mike S J., A nagy áldozat. 26.

Abbé Madaune, Histoire de la renaissance du catho- licisme en Angleterre an XIX. siècle. 29.

A Sz.-I.-T. népiratkái a szoczializmusról. 29.

Békefi R. dr. A pásztói apátság története. I. rész. 33.

,Szent Gellért." Ifjúsági hitszónoklati folyóirat 34, 44.

Szűz Mária virágos kertje. 34.

Emlékezés szent Róbert apátra és Cistercziumra. (Ünnepi óda.) 35.

Hajdú T. dr, Teremthette volna-e Isten a világot öröktől fogva? 35.

Walter Gy. dr. Beszéd — szó nélkül. 38.

Keresztény Családok Lapja. (Uj lap.) 39.

Zalavári-Stolz A., Malterkanalas vitézek. 39.

Mohi Ant. dr. A Mária kongregácziók története. 42.

Szilvek L. dr. Bérmálási emlék. 42.

Demény D., Ágazatos hittan a középiskolák felső osztályai számára. 42.

Makra Póz sa-Weis z A., A kereszténység védelme erkölcsi és művelődési szempontból. 44.

Ábrányi K.. Nemzeti ideál. 45.

Melles E., Naptáregyesités. 47.

Orbán K. L., Legújabb vallásos költészetünk. 47.

Lugari J. B., Le lieu du crucifiement de Saint-Pierre. 48.

Joyau-Szabó Sz. Aquinói Szent Tamás életrajza. 50.

Gyürky Ö., A magyarországi katholikus középiskolák tör- ténete. 52.

Hivatalos. A Haynald-féle egyházi zeneösztöndijra pályázat. 8.

Rendkívüli Melléklet van az 5. sz. mellett. kormány emlekirata az autonómiáról."

! Hivatalosok. Vegyesek.

fS'íüáSíe'^g.

Megjelenik e lap heten- ként kétszer : szerdán és szombaton.

Előfizetési dij : félévre helyben s posta-

küldéssel 5 f r t . Szerkesztő lakása :

Budapest, VI., Bajza-utcza 14. sz.,

hova a lap szellemi részét illető minden küldemény czimzendő.

Î Előfizethetni i minden : kir. postahivatalnál :

\ Budapesten a szerkesz- Ë tőnél, és Nagy Sándor Ê könyvnyomdájában,

§ IV., Papnövelde-utcza

\ 8. sz. alatt, hova a i netaláni reclamatiók is,

= bérmentes nyitott I levélben, intézendők.

I-1IIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIII1IIIIIMII

•II - (

K A T H O L I K U S E G Y H Á Z I , T A R S A

Ó T V E N H E T E

Budapesten, január 1.

DALMI ES I R O D A L M I FOLYÓIRAT,

1 3 I K É V F O L Y A M .

SZ.

I. Félév. 1898.

„Perge alacriter in coepto tuo : praeliare praelia Domini, caritatem incende, pietatem főve, unitati promovevdae et arctius compingendae adlabora. .. Nos interim grati animi Noitri pignus, tibi et Us, qui operi tuo suffragantur, Apostolicam Benedictionem peramanter imper-

timusIX. Pius a Religio szerk. 1871. márcz. 27-én.

m \

e i i

EÂ.it

XIII. Leo pápa o szentsége gyémánt miséjére

1 8 8 7 . d e c « . : í l t ö l 1 8 9 7 . d e o z . 3 1 = i g .

Fel nemzetem, hazám drága ifjúsága!

Te is rossz vén század, jer az ünnepre fel!

Te mindig háborogsz, fojtsd vissza haragod;

T e k i n t s az o l t á r r a : Osz Atyád ünnepel.

Ott térdel az ősz pap, glórja-fényben úszva, Nyolczvanhét év nyomja roskadozó vállát.

Im ott látod Benne, gyenge porhüvelyben, A h a t a l m a s Égnek élő nagy csodáját.

Múljék h á t haragod, szűnjék háborgásod:

Kötözd be sebedet, mit a gazság vágott.

J i B ü Ugy léptél a földre, olyan volt életed,

Mint a zugó förgeteg, mely mindent megrázott.

Kétszinü hitközöny, az elvek csatája,

Termett egy kicsi jót, de annál többet á r t o t t . Á r t o t t az erénynek, s megszédült az élet,

Mint pokoli szörny felkerült az ármány, H a n y a t l o t t a vallás, elhervadt a béke

S elröpült az erény gyors mennyei szárnyán.

Ma pedig az Ég lett reményünk forrása S hosszú szenvedésünk öröm koronázza!

Lelki öröm, béke! Ti égi fogalmak!

Hit, remény, szeretet, ki találhat ilyent?

Vallástalan század ! ismert régi elved,

Hogy t e benned lelki s túlvilági nincsen.

Erős férfi jellem, — becsület — jó szándék . . . . Ne m a mai léha kufár korba járja.

Hol a jog, — igazság. — hol a szentség fénye? . . . Az eltűnt erénynek e disz koronája?

Oh azok nem e vén korhoz illő ékek \ . . . . Ma a jó csak bukik, hogy győzzön a vétek.

Hol a lelkesedés, az eszmény, ideál?

Kiaszott hitványság, századvégi lőre, Mint kisért az érdek, oh m i n t öl a Mammon,

Mint veti a gazság á r n y é k á t előre, És ha sülyed a nép, inognak a trónok,

Ha mindent felkapott a szenvedély árja.

Nem kell ezt csodálnunk! Viselős a század;

Az ok ós okozat: gyászos problémája.

Büszke század! rád is közéig az enyémet Az idő nem soká téged is eléget.

Ámde köztünk él az Ur világossága, A „lumen de coelo", az örök bölcseség, Melynek fényét l á t t a minden század népe,

S t r ó n j á n á l olvadt egygyé a föld, az Ég.

Szenved ugyan 0 is, — m e r t mi más az élet, Mint t a r t ó s szenvedés, mely csak kevés j ó t ád.

De a szenvedés — dicső golgothája,

A mely megtisztitja g y é m á n t koronáját.

Oly végtelen, oly nagy az Isten hatalma, A szenvedés Benne fel van magasztalva!

Örök csoda tehát, mit a világ ma l á t : A szeretet szárnyán az Ég a földre jött, Hogy megáldja Otet és megkoronázza,

Kit -a r ú t álnokság oly soká üldözött.

Ma elbukott a bűn, s újra kelt az erény, A nagy Sión vára meggyőzte századát.

A kit hiába ostromolt a bősz pokol, Az ég hullatja rá kegyelme harmatát, Vésd fel azért, n e m z e t ! ha e nap lezajlott:

Nem minden század szül ily fényes csillagot!

K. Gergely.

<s : I

l É l i

<3 ÉlS

il Ii!

m

Ii:

i^H

î p p

^•X : à.

<$ S

< 3 § i

F e l h í v á s előfizetésre,

Kérjük m. t. olvasóinkat, hogy az előfize- t é s t mielőbb m e g u j i t a n i s a l a p n a k u j előfizető- k e t szerezni k e g y e s k e d j e n e k . A szerk.

Yenite, adoremus!

l i a a lezajlott évre visszatekintünk, k é t m o z z a n a t k ö t i le figyelmünket. Az egyik a szo- cziális m o z g a l o m n a k óriási a l a k j a az egész vilá- gon, különösen pedig h a z á n k b a n is. Iszen n e m régen m e r t é k m o n d a n i : nincs n á l u n k szocziáliz- m u s : s m o s t m á r foglalkozik vele a t ö r v é n y h o - zás s izgalom közt nézi a gondolkozó ember.

Csakhogy az u r a l k o d ó liberalizmus ellene, a mely t u l a j d o n k é p szellemi mozgalom, a n y a g i erővel lép a k ü z d ő t é r r e ; börtön, szurony, birság a fegy- verei Az a csillámló szólam, hogy csak i s k o l á t a népnek, és pedig á l l a m i t , f e l e k e z e t l e n t , m e l y e g y f o r m a s z e r e t e t t e l o k t a t m i n d e n k i t , s m e g j ö n az a r a n y k o r : ma m á r n e m k a p ó s ; m e r t h á t a szocziál-demokrata „ t ö m e g " t u d irai, olvasni, l a p o k a t szerkeszteni, m e l y e k e t ezren és ezren m o h ó n olvasnak s eszök n é l k ü l követnek, s a f o r r o n g ó nép vezérei g y a k r a n jól i s k o l á z o t t fők.

S igy látni, a liberálizmus bölcsesége a szocziális m o z g a l o m m a l szemben c s ö t ö r t ö k ö t m o n d o t t . Azonban p i r k a d n i k e z d : egyes, k i v á l t n é p p á r t i szónokok r á m u t a t t a k a b a j g y ö k e r é r e s b á t r a n

A m á s i k m o z z a n a t oly t e r m é s z e t ű , hogy a

„nagy világ" figyelmét eddig n e m igen bilin- cselte l e ; csendben kezdődött, m i n t h a csak szinte B e t h l e h e m b e n é j n e k idején s z ü l e t e t t volna, de m o s t m á r olyan fához h a s o n l i t h a t ó , melynek ágai a l a t t százezren t a l á l n a k lelki üdülést, e r ő t u j a b b harczra, m u n k á r a , szenvedésre, erkölcsi szilárdságra. E m o z z a n a t az eucharisztikus moz-

A Szentlélek k o r m á n y o z z a a k a t h . e g y h á z a t az I s t e n dicsőségére és az e m b e r i n e m üdvös- ségére. A Gondviselés módszere, hogy h a v a l a h o l b a j m u t a t k o z i k , m á r az orvosságot is készen t a r t j a . Száz dok szerint ezt lehet t ö r t é n e t i ada- t o k k a l igazolni. S ime ma, midőn emelkedni l á t j u k a szocziálizmus félelmes á r j á t , - midőn szinte kislelkűség fogja el a k e b l e k e t s m á r h a l l j u k a f o h á s z o k a t : Ki fog m e g m e n t e n i min- k e t ? a Gondviselés ahhoz tereli a hivőket, k i r ő l szt. P é t e r h i r d e t i : „Non est aliud n o m e n d a t u m '

; sub coelo hominibus, in quo o p o r t e a t nos salvos fieri", az Ur Jézushoz, ki velünk van az Eucha- r i s t i á b a n , m i n t igazán E m m a n u e l , nobiscum Deus.

Az U r Jézus az a és m, p r i n c i p i u m et finis, via, Veritas e t vita. A huszadik század sem nél- külözheti őt, m i n t n e m l e h e t e t t el az előző tizenkilencz n á l a n é l k ü l ; s a kik nála nélkül a k a r t a k meglenni, á t k o t , r o m l á s t , halált, pusztu- lást h o z t a k m a g u k r a s a népekre. A haeresisek, e vallási f o r r a d a l m a k , éppen ugy, m i n t a politi- k a i f o r r a d a l m a k t a n ú i m szavaim m e l l e t t N e m p ó t o l h a t j a az e v a n g é l i u m o t a világnak bámula- tos szellemi haladása. L á t j u k , daczára a n n a k , hogy a v a s u t a k , t á v i t ó k , e l e k t r o m o s vivmányok, v e g y t a n i t a l á l m á n y o k , s sok m á s u j a b b k o r i do- log, pl. a gépek, m a m á r ugyszólva m i n d e n k i n e k rendelkezésére á l l a n a k : az e m b e r i t á r s a d a l o m n a k helyzete á t a l á b a n véve j o b b r a m é g sem fordult.

Sőt ! Az ország m i n d e n zugában emelnek u g y a n a t u d o m á n y n a k , a n é p o k t a t á s n a k p a l o t á k a t , a

„circenses" u t á n sovárgók mindenfelé t a l á l n a k a m i u d e n k i g o n d o l h a t ó k é n y e l e m m e l b e r e n d e z e t t h e l y i s é g e k e t : de m e g f o g y a t k o z o t t a „panis", m i n d e n k i panaszkodik, hogy nem l e h e t megélni, s e m e l l e t t csak ugy l e h e t a n é p e k e t féken t a r - tani, h o g y minden s a r k o n áll c s e n d - v a g y r e n d ő r hogy m i n d e n városban e m e l k e d n e k óriási k a - s z á r n y á k — a „hű a l a t t v a l ó k " védelmére, j o b b a n f é k e n t a r t á s á r a , s a „ h a l a d á s " kinövéseinek, s f a n y a r gyümölcseinek számába s z a p o r o d n a k m i n d e n i r á n y b a n a f e g y i n t é z e t e k és tébolydák.

Így j ö t t az a b s u r d u m r a a Krisztus nélkül való t á r s a d a l o m ; éppen ugy m i n t h a j d a n a po- g á n y s á g Isten nélkül. R ó m a és Hellas b á m u l a t r a m é l t ó szellemi h a l a d á s a m e l l e t t összes népeivel m i n d i g mélyebben ós mélyebben sülyedtek, mig v é g r e m i n d e n i r á n y b a n fölébredt egy m e g v á l t ó i r á n t a vágy. Az absurdum mai szemben fölser- k e n t e k a gondolkozó e m b e r e k .

A Gondviselés ezt a módszerét l á t j á k érvé- nyesülni az egyes e m b e r i v i v m á n y o k k a l szemben is, o l y a n o k k a l szemben értem, m e l y e k e t a né- p e k n e k Isten, Krisztus, hit nélkül való boldogi- t á s á r a f ö l t a l á l t a k . P a r l a m e n t a r i z m u s , kényszer- iskola, állandó hadsereg, szabad verseny, souve- r a i n t u d o m á n y , a tőke h a t a l m a , á l t a l á n o s szava- zati jog, a t e s t emanczipácziója, a házas frigy fölbontása, a v a s á r n a p i szünet törlése, a női emanczipáczió, a szabad s a j t ó s egy egész sereg

; más hasonló sorra f ö l m o n d j a a szolgálatot.

3 RELIGIO.

Azért t e h á t vissza az e v a n g é l i u m h o z és kü- lönösen ahhoz, ki a z t n e k ü n k a d t a , az Ur J é z u s Krisztushoz. Be kell l á t n u n k , hogy a j o b b a k is

hasztalan fecsérelték t e h e t s é g e i k e t , v a g y o n u k a t politikai p á r t h a r c z o k r a ; h i t t e k csalóknak, kik m i u t á n vállaikon e m e l k e d t e k , ő k e t s á r b a t i p o r - t á k , j o g a i k b ó l k i f o s z t o t t á k , szent h i t ü k b ő l csúfot ű z t e k . S így azok s o r s á r a j u t o t t a k — j u t o t t u n k , m o n d h a t j u k , — k i k r ő l a Szentlélek m o n d j a :

„Maledictus, qui confidit in h o m i n e ! "

A t á r s a d a l m i kérdés helyes m e g o l d á s a csak is az e v a n g e l i u m k e r e t é b e n lehetséges. „Anrmn- t i a t a populis et dicite : Ecce S a l v a t o r n o s t e r v e n i e t " — m o n d á a próféta, és mi m o n d h a t j u k :

„venit". „ H a u r i a m u s i g i t u r aquas in gaudio de

f o n t i b u s S a l v a t o r i s ! "

Hol bugyognak eme források ? Nem m á s u t t , m i n t a t a b e r n a c u l n m o k b a n . A hány t a b e r n a c u - lum, annyi az Udvözitö f o r r á s a !

P i l l a n t s u n k a t ö r t é n e t l a p j a i r a . V a l a h á n y - szor a keresztény hit. a k a t h . egyház n a g y o b b veszedelemben f o r g o t t , buzgóbban s e r e g l e t t e k a hivek a t a b e r n a c o l u m köré. Az a g y a k o r i szent áldozás a v é r t a n u k századaiban, a k ö z é p k o r b a n az O l t á r i s z e n t s é g n e k dicsőitése az u r n a p i k ö r - m e n e t e k b e n akkor, m i k o r a h i t é l e t sok helyen ' h a n y a t l a n i k e z d e t t , a g y a k o r i szt. áldozás sür- getése egyes szentek ós szerzetes r e n d e k á l t a l az u. n. reformáczió idején, a n e g y v e n ó r a i imá- dás, a h ú s h a g y ó i S z e n t s é g k i t é t e l g y a k o r l a t b a vétele a k k o r , m i k o r a h i t u j i t ó k egész országok- ból k i h á n y t á k az U r o l t á r a i t , s a g y a k o r i szt.

áldozás a hivek k ö z t s ÍZ örökös i m á d á s t e r j e - dése a p a p s á g és hivek közt m a n a p , az atheiz- mus, az agnoszticzizmus, nihilizmus k o r á b a n : mindez bizonyság, hogy a Gondviselés m e r r e ! t e r e l i figyelmünket. Levavi oculos meos ad mon- tes, unde v e n i e t auxilium m i h i !

íme, igy l á t j u k , a m a tizezer, kik t é r d e t nem h a j t o t t a k Baál előtt, imádkozva, s lelkeiket erő- sitve az angyalok k e n y e r é v e l t a l á l k o z n a k a t a b e r n a c u l u m előtt. A tizenkilenczedik század végének ez egyik s i g n a t u r á j a .

Mintegy tiz éve, hogy P á r i s b a n az Oltári- szentség örökös i m á d á s á r a k e l e t k e z e t t fiatal szer- zet csatlakozásra szólitá a papságot, hogy kiki h e t e n k i n t egy-egy ó r á t t ö l t s ö n imádkozva, elmél- kedve a t a b e r n a c u l u m előtt, s máig 50,000-nél többen vállalkoztak ezen édes, háladatos, magasz- tos gyakorlatra. Az áldozópapok hasonló gya-

k o r l a t r a c s a l o g a t t á k h í v e i k e t s n é h á n y óv a l a t t a z t az ered mén v t lát juk, hogy pl. csak N é m e t - országban 2400 p l é b á n i á b a n százezernél t ö b b hivő t ö l t legalább egy-egy ó r á t h a v o n k i n t ado- r a t i ó b a n .

Az Oltáriszentség n a g y n e v ű k o n v e r t i t á j a , Cohen H e r m a n , később, m i n t k a r m e l i t a P. Ágos- t o n (a SSmo S a c r a m e n t o ) , m é g m i n t világi szer- vezte először P á r i s b a n , azután m á s v á r o s o k b a n a férfiak á l t a l g y a k o r o l t é j e ' i i m á d á s t . E gya- k o r l a t m o s t m á r t é r t foglal F r a n c z i a o r s z á g ha- t á r a i n tul is, igy Salzburgban, Gráczban, Bécs- ben fönnáll m á r e szép hódolat. H a z á n k b a n két helyet t u d u n k , hol a n a g y p é n t e k és n a g y s z o m b a t k ö z t i é j s z a k á t a férfiak ós i f j a k t ö l t i k e g y m á s t f ö l v á l t v a az O l t á r i s z e n t s é g előtt.

Sed quid hoc p r o t a n t a siti Domini J e s u , ki m i n d a n n y i u n k a t h i v : „ V e n i t e ad me o m n e s , qui l a b o r a t i s et o n e r a t i estis, e t ego reficiam v o s ! " S ki n e m v o l n a v a l a m i módon o r e r a t u s e t l a b o r a n s ? m i k o r m a i n k á b b m i n t valaha, m u n d u s in m a l i g n o positu® e s t ?

K ö r ü l b e l ü l öt éve, hogy a p a p o k a d o r a t i ó j a h a z á n k b a n is g y ö k e r e t v e r t . S m o s t m i n t e g y hétszázan t a r t j á k h e t i ó r á j u k a t . Püspökök, digni- j t a r i u s o k , lelkészek, ugy m i n t t a n á r o k , öregek és

; i f j a k , m i n d e n f é l e szerzeteseinkből is, sorakoztak, és számuk n a p r ó l - n a p r a g y a r a p o d i k ! Deo sint laudes ! Krizis e l ő t t áll a t á r s a d a l o m : ezt érzi, l á t j a m i n d e n k i : hol t a l á l h a t n á n k m e n e d é k e t , üd- vöt, o l t a l m a t , h a a n n á l nem, in quo g e n t e s spe- r a b a n t ?

Mi t ű r é s t a g a d á s b e n n e : Az Ur J é z u s köz- t ü n k van a t a b e r n a c u l u m b a n : s az e m b e r e k g y a k r a n alig vesznek róla t u d o m á s t a k k o r is, m i k o r i s t e n i s z o l g á l a t r a m e n n e k . 0 a mi U r u n k , s mi e l z á r t u k s elzárkóztunk előle. 0 a mi jegyesünk, s mi e l h a n y a g o l t u k . 0 a m i n d e n s é g U r a s m i szegény, n e m r i t k á n por lepte, a gon- d a t l a n őrizet m i n d e n jelével e l h a l m o z o t t hajlék- k a l k i n á l j u k ; n é h a a kis o l a j a t is s a j n á l j u k t ő l e . .

„ín p r o p r i a venit, et sui eum non r e c e p e r u n t ! "

— S v á j j o n azok, kik avval dicsekesznek, hogy

„sic nos e x i s t i m e t homo, u t m i n i s t r o s Christi et d i s p e n s a t o r e s m y s t e r i o r u m Dei", kiknek az Ur m o n d j a : „ J a m non dicam vos servos, sed ami- cos", v á j j o n r a j t a voltak-e, hogy e b a r á t s á g tanujeleivel az Ur e l ő t t megjelenjenek, hogy m i n t j ó b a r á t h o z illik, részvevő szívvel vigasztalják,

m i k o r mások sértegetik, m e g k é r l e l j é k ; mikor

őket j a v a k k a l elhalmozza, neki h á l á k a t a d j a n a k .

Azért t e h á t nyissuk m e g az U r t e m p l o m a i - n a k k a p u i t reggeltől n a p e s t i g ! A fővárosi p a p s á g , Erdély püspöke s s o k a n mások p é l d á j u k k a l meg- m u t a t t á k . hogy ezt megreszkirozui érdemes do- log. Hadd f é r j ü u k m i m a g u n k is k ö n n y e b b e n az U r Jézus t r ó n u s á h o z , s a d j u n k m ó d o t az ügye- f o g y o t t n y á j n a k , hogy jó, legjobb pásztorához

Keresse b á r sok ezer szerencsétlen az ő boldog- s á g á t K r i s z t u s nélkül : m i n d e n j e l a r r a m u t a t , h o g y csak a t á r s a d a l o m gyökeres f ö l f o r g a t á s á v a l fog t ö r e k v é s ö k v é g e t é r n i s őket is elemészteni.

Mi az Ur J é z u s b a n i s m e r t ü k föl Ü d v ö z i t ő n k e t , az 0 lábaihoz b o r u l u n k t e h á t , s i m á d v a őt, el- lessük ó h a j a i t , p a r a n c s a i t ; f ö l a j á n l v a neki szi- vünket, t ő l e m e r i t ü n k m i n t forrásból e r ő t az élet h a r c z a i r a ; „ h a u r i a m u s in gaudio de f o n t i b u s Salvatoris." Azért t e h á t

Venite, adoremus! Kapisztrán.

A plébános kötelességei a javadalom körül.

A plébános első és fő kötelessége a javadalmat lelkiismeretesen, mint egy gondos családapa, kezelni, gondját viselni s annak fenmaradásáról gondoskodni.

Gratianusnál olvassuk már a VII. toledoi zsinatból idézve :

„ . . . Providentes decernimus, ut si quis clericorum stipendium de rebus ecclesiae cuiuscunque episcopi per- cipit largitate, sub precariae nomine debeat professionem seribere, ne per retentionem diuturnam praeiudicium afferat ecclesiae, et quaecunque in usu perceperit, de- bet utiliter laborare, ut nec res divini iuris videantur ali- qua occasione negligi, et subsidium ab ecclesia, cui deser- viunt percipere possint clerici. Quod si quis eorum con- tempserit facere, ipse se stipendio suo videbitur privare".1) A plébánosnak iparkodnia kell, bogy utódjai megél- hetését is biztositsa. Ezért a birtokot oly állapotban kell tartania, a minőben átvette. 0 felelős a h'.vatalkodása alatt bekövetkezett esetleges károkért, ha a javadalom akár hanyagsága, akár jogkörének átlépése folytán kárt szenvedett, még az esetben is, ha őt csak levis culpa terheli.

Midőn a plébános javadalmát elfoglalja, azonnal köteles pontos leltárt (inventar) felvenni, melybe, mindaz beveendő, mit hivatalba lépésekor átvett, nevezetesen a javadalomhoz tartozó s átadott földek, épületek, tőkék, fundus instructus s a javadalomra vonatkozó irományok.

Ezen leltárt aláirja az illető plébánoson kivül az alespe- res két tanúval. E leltározást nálunk előírja az 1629.-i nagyszombati zsinat.2) A leltárban feljegyzendő minden változás, mely a javadalom körül a plébános hivatalko- dása idejében beállott. Mindezt nagy pontossággal kell

») C. 72. C. XIT. qu. 2.

2) L. Péterffy : Sacra Cone. Ecclae. Rom. Cath. in Hung. II. 250.

végezni, mivel a plébánia megüresedése esetén a vagyont a leltár szerint kell visszaszolgáltatni, s ha a leltárban följegyzett dolgok közül valamelyik hiányzik, a plébános vagy örökösei kártérítéssel tartoznak.

A plébános a javadalomhoz tartozó dolgokat az egyházi felsőbb hatóság engedelme nélkül el nem adhatja, ha megtenné, kártérítéssel tartozik. Nálunk a Sz. László király alatt tartott szabolcsi országgyűlés intézkedik e tekintetben. „Si quis presbyterorum res ecclesiae ad propria loca duxerit, et ibi vendiderit, vei per incuriam suam perdiderit, simpliciter ecclesiae restituât". 3) Főkép óvakodnia kell a plébánosnak a javadalom mindennemű megterhelésétől, főkép olyantól, mely utódját is sújtaná.

Ha hivatalba lépésekor a javadalom egvrésze el lenne idegenitve vagy elzálogosítva, kötelessége azt lehetőleg visszaszerezni, mely kötelesség már abból is következik, hogy köteles a javadalom érdekeit tehetsége szerint elő- mozdítani.

Köteles a plébános a földeket, szőlőket, kerteket okszerűen művelni, azokat el nem hanyagolni. A gyü-

mölcsfákat kivágnia nem szabad, ha ezt megteszi, kár- térítéssel tartozik. Ugyan ez áll az esetben, ha a földek kezelése alatt az ő hibája folytán elromlottak, nevezete- sen ha azok rablógazdaság folytán hasznavehetetlenekké vagy kevésbé jövedelmezőkké lettek. Ez esetekben a ja- vadalom a plébános vagyonából kárpótoltatik.

Ha a plébános elődje után ingó javakból álló fundus instructust talált, köteles azt utódja számára megőrizni, vagy pedig az örökösök kötelesek azt a püspök által meghatározandó mennyiségben és minőségben az utódnak átszolgáltatni.

Köteles a plébános a plébániai épületek jókarban tartásáról gondoskodni. E tekintetben a haszonélvező csakis a közönséges, rendszerint visszatérő javításokat köteles sajátjából fedezni, de ebbeli kötelessége nem terjed ki a nagyobb javításokra, melyek a haszonélvezet tárgyát képező dolognál, annak rendeltetésszerű használata alkal- mával előfordulnak. Nem igy a plébános. Reá az egyház- jog e nemben nagyobb kötelességeket ró. Köteles a rend- szerint visszatérő kisebb javítások költségeit viselni, de a nagyobb javítások költsége is részben ő reá nehezedik.

(Folytatjuk.)

EGYHÄII TUDÓSÍTÁSOK.

Budapest, decz. 31. Boldog újévet ! —

Nagyon, de nagyon rászorultunk az Isten irgalmára.

Kedvetlenül rosszul állunk minden tekintetben. Ennek az országnak úgyszólván minden szerve meg van támadva, meg van betegedve. Mindegyikbe van kóranyag fölösen beleoltva. Törvényhozásunk, az ország esze, nem tudja funkezióját rendesen végezni Az önkény mindent kizök- kentett rendes kerékvágásából. A parlament tehetetlen, az alkotmány üres czégér, a polgári szabadság a kény- telenség jármának viselése. De mindezek csak külső tü- nemények, a bensőleg bekövetkezett vérmérgezésnek ki- fakadt sebei. A bajok gyökere a nemzet lelkének mélyén

3) L. u. o. II. 18.

5 fekszik. Mig az U r buzatermőföldjének szolgái gondtalan

hanyagságban aluvának, j ö t t az ellenséges ember s az Isten Fia által e h e t e t t tiszta mag közé tele marokkal szétszórta a konkolyt minden felé. S a konkoly buján kikelt és 25—80 év alatt Magyarország társadalmán olyat változtatott, hogy a ki 30 év előtt szálott ez országban sirba, ha most koporsójából kikelne, nem ösmerne többé nemzetére. Az Isten elleni összeesküvés tagjai vezetnek és uralkodnak. Az ország ministerelnöki 3zéke mintha már állandóan csak szabadkőművesnek volna fenntartva. Buda- pest főváros polgármestere már szintén szabadkőműves,

— tagja az oltár és trón, az Isten és az ő egyháza ellen szőtt összeesküvésnek. A milyen a társadalom, az u j po- gányság és zsidóság konkolyától sürün fölvert keverék társadalmunk, olyan az iskola, olyan a nevelés, olyan a családi élet és ennek alapja a házasságkötés. Az Isten oltára mellett ott van az ördög é3 az emberi önkény ol tára is. A kik soha sem járnak templomba imádkozni, sürün látogatják a javas asszonyok és a spiritiszták lebu- jait. A kik az egész világon napnál világosabban és min- dennél hangosabban szóló Istennek nem hisznek, vakon rohannak a sötét szellemek szemfényvesztő játékai után.

Es ezt az állapotot szabadságnak nevezik az emberek, és jótékony tényezőnek tartják, és a haladás és nagyság esz-

köze gyanánt dicsőitik ; a romlás és pusztulás szabadsá- g á t ! Es a nép, a köznép, az tele tüdővel felszívta magába az uri nepsé g istentelenségét minden féktelenségeivel együtt. S most kezdi levonni a szabadelvüség következ- ményeit: tömegesen jelentkezik a nagy „ szabadság-barát"

protestáns felekezeteknél a vallástalanságba való átlépés

„szabad" útjára s egész csatalánczokban vonul át a szét- boi.tott keresztény társadalom ősi, jótékony, nevelő és fentartó fegyelméből a nemzetközi soczializmus karjaiba, hinni és hirdetni minden képtelenséget, követelni minden jogot, megtagadni minden kötelességet Isten, haza, család, tulajdonjog iránt, nem isrçierve egyebet az isteni félelem- től elrugaszkodott önkénynél. Samassa érsek főpásztori szózata Szabolcs papságához, és Kis Áron s u p e r i n t e n d e d levele Debreczenből, megrendítő vészkiáltás, jelentve, hogy a földnépe is már megmozdult s rátért az uri népség liberalizmusának az útjára.

Mi lesz ebből az országból? Köröskörül ellenségek leselkednek és agyarkodnak ellene, várva összeroskadását.

Pedig ennek nem kellene bekövetkeznie. Mert ez előtt az ország előtt nyitva áll a boldogulás utja. Nyitva áll, csak nem tudott eddig még rátérni. És vájjon miért nem tudott ? Három oknál fogva. Először, mert Magyarország- ban minden magát műveltnek tartó ember szabadelvű akar maradni és igy nem akarja belátni, hogy valc, hogy a szabadelvüség, mely sten ellen küzd, okvetetlenül még jó ha csak kudarczczal és nem katasztrófával fog vég-

ződeni. Másodszor, mert Magyarországban a népet a po- litikai választások korrupcziója egészen kiforgatta egy- szerű, hivő józanságából s a furfang készséges zsákmá- nyává nevelte át. Harmadszor, mert azok is, kik tudják, hogy merre — t. i. vissza fel az Istenhez nyilik az ut Magyarországnak a korrupczióban való megfuladás elől, részint nem fejfenek ki a veszedelemnek megfelelő figyel- meztető és kioktató lármát, részint egy kis rövid dikczió

és akczió után ölbe tett kezekkel várják a csillagok járá- sától a földnek mostaninál jobb termését, szóval azt vár- ják, hogy a konkoly magától vesszen ki, s a buza szintén magától kapjon újra erős lábra. Pedig hát „dii laboribus omnia vendunt", s a ki nem vet, az nem arathat. Katho- likus világi és paptársaim, nem veszitek észre, hogy e harma- dik helyen rólatok szól a példabeszéd ? Nem veszitek észre, hogy az uralkodó szabadelvüség és a felekezetek kolomposai mily csúnya játékot űznek jóhiszemüségtek- kel ? Kidobták közétek az autonomia eszméjét. í g é r t e k mindent, kecsegtettek mindennel, csakhogy az egyház hierarchiai szellemét lelketekben megrenditsék. Királyi kézirat, országos népképviseleti választások, fényes kon- gresszus, mind csak altató szer, hogy figyelmünket és erőkifejtésünket szabadelvű felforgatásaikról és tovább fosztogató terveikről eltereljék. És a szabadelvüségnek csaknem sikerült egy csapásra két legyet ütni agyon a mi hátunkon. Majdnem sikerült már a prot. laicarchiát az egyház szervezetébe becsempészni. Még jobbjaink is — pél- dául Ugrón — laicarchicus mámorban beszélnek és cselek- szenek, és ha Róma azt mondja a népképviseleti kormány- formára az egyházban, hogy az lehetetlen,a mi katholikusaink nem veszik észre, hogy ők ferde helyzetbe kerültek a hierar-

chiával szemben, s hogy az ő hivatásuk nem a püspökök jogain való osztozkodás, hanem az egyház szabadságának a hitvallástalanná vált állam karmai közöl való kiszaba- dítása. És ezt a sikert, laicus hiveinknek ezt a megté- vesztését, úgyszólván valóságos „nesze fogd meg semmi"

árán nyerte meg a liberálizmus rajtunk. A kormány jogainkból nem ad ki semmit, de a laicusok uralmát, azt szívesen látná. Hah, de még részünkről nincs minden Veszve, s a liberálizmus részéről nincs minden megnyerve.

Még a 27-es bizottság nem dolgozott, még a kongresszus egy szót sem szólhatott eddig. Reméljük, hogy sem az egyik, sem a másik nem fog bábjáték lenni akarni.

Nekünk katholikusoknak Magyarországban rendkívül erős concentratióra, összeszedelőzködési-e van szükségünk.

Tény, hogy a magyar törvényhozás a Jézus törvényétől és példájától való eltávozás ú t j á r a lépett. Mindeneket meg- előző főczélul tehát a legfőbb dolgot, az Istenhez való visszatérést és térítést kell előnkbe kitűzni és arról tekin- tetünket, figyelmünket vágyainkat elfordítani, vagy el- tereltetni engedni egy pillanatra sem szabad. Ugy kell tennünk mint szent István király, a honalapító cselekedett : Isten oltárától kell megindítani a nemzet újjászületését;

templomhoz kell kötni a nemzeti életet. És hogy a templomkerülő tömegeket az Ur oltárához visszavezet- hessük : a pasztorácziónak fent és lent csodadolgokat kell művelnie. Az iskolai nevelésnek mindeneket átható- nak, a kátéoktatásnak remekelőnek, az Isten igéje hir- detésének szóval és írásban mesterinek és hóditónak kell lennie. Kik templomba, Isten tanítására nem járnak, azokat téritő olvasmányokkal, napról-napra csattanósan dolgozó sajtóval kell gondolkozóba ejteni és katholikus egyesületekbe, körökbe, gyűlésekbe összetoborzani. Az intelligencziát a szabadkőművesség, a népet a szocziál- demokraczia karjaiból kell kiszabadítani. A középkor mindent intézményessé tudott tenni. A művelődésnek az egyházmegyék számára a káptalanokban lt ctorokat, cantoro-

kat tudott adni. Miért ne lehetne, és miért nincs még most se, minden egyházmegyében, a kath. társulati élet igazgatására egy „canonicus socialis" ? A katholikus körök alapításának buzgóságát tehát újra fel kell éleszteni és számtalan társadalmi ügyeink s bajainkban való tájékozó- dás végett a katholikus nagygyűléseket ú j r a szokásba kell hozni. Nem múljék el év fölöttünk katholikus nagy- gyűlés tartása nélkül. Nekünk katholikusoknak magunkat a liberalizmus szolgaságából emancipálni kell és befolyá- sunk által az ország társadalmi, gazdasági és politikai életét a csendes és rendes haladás sarkaiba kell vissza- emelnünk. Ezt a szolgálatot az országnak csak mi katho- likusok tehetjük meg, ha 10 millió emberünket falanksz- szü tömöritjük össze. A többi elem itt ebben az ország- ban jobbára csak erjesztő, izgága, széthúzó és robbantó elem.

T é r j ü n k végre kötelességeink teljes tudatára, és kezdjük meg a munkát teljes elszántsággal. Az autonomia nem fog sült galambként szánkba beröpülni. Társadalmi és politikai uton nagy munkával és küzdelemmel kell azt kiküzdeni. Mindenek előtt kellő számú katholikus intelli- genczia neveléséről kell gondoskodni, katholikus egyetem, katholikus főiskolák, teljes keresztény bölcseleti főiskolai alapvetés utján. Oh, és a mi fő, sokat, igen sokat imád- kozzunk, vezekelve, a görbe utakat itt is ott is egyene- sekké téve, hogy méltók lehessünk végre az Urnák bennünk való megdicsőülésére.

A ki a maga körében a rengeteg sok teendő közöl megteszi azt, a mire köteles és képes ; annak boldogságot hoz az uj esztendő.

A viszontlátásra, a jövő újévre, vagy — az örökké- valóságban ! ? ?

S z é k e s f e j é r v á r , X I I I . Leo pápa aranymiséjére főp.

levél. —

I Ecclesiae Sanctae Dei tot inter tantasque, queis ar- j ctatur, angustias, largiente Domino, dulcissimi solatii insig- nisque laetitiae instant dies. Jesu Christi in terris Vicarius Leo P P . XIII. asperrimis in conditionibus iam vigesimum in annum Supremi Apostolatus ditatus munere, sexagenaria 1

suscepti sacerdotii oblatique primi SS. Missae Sacrificii parat 1

celebrare solemnia.

Ultima anni labentis die sexagesimus absolvitur annus, 1

a memoriali ilia die, qua ad onus munusque Presbyterii ordinatus est, primaque instantis anni die sexagesimus com- pletur annus a prima die, qua mortis Dominicae celebrans mysterium incruentum Novae Legis Deo Omnipotenti obtulit Sacrificium.

Consonet itaque YV. F F . et F F . DD. exultantis lae- ' titiae vox nostra laudum gratiarumque praeconiis, que in 1

die illa solemni per totum, qua late patet, orbem catholi- j

cum, Christi grex laetabundus concinit Deo omnium Lar- | gitori bonorum de tanto, quod Vero Christi Vicario, totius 1

Ecclesiae Capiti, omnium Christianorum Patri ac Doctori 1

contulit beneficium, cui in beato Petro pascendi, regendi ac ' gubernandi universalem Ecclesiam a Domino Nostro Jesu ' Christo plena potestas tradita est.1)

De tanto autem grati beneficio, devotissimas simul

l) Concil. Vat. De vi et ratione P r i m á t u s Kom. Poutificis.

agamus patri luminum, a quo omne datum optimum, gra- tias, pro cunctis, quas tarn abundanter per Filii sui in terris Yicarium, coelesti illuminatum roboratumque ad- iutorio Ecclesiae suae Sanctae tanta in temporum iniqui- tate concessit, supernis donis ; supplicibusque exoremus Deum omnipotentem precibus, copiosam adhuc largiatur Beatissimo Patri vivendi usuram, sanctarumque curarum, sollicitudinumque suarum consilia, desideria, studia, et opera cuncta, exaltationi Sanctae Matris Ecclesiae, aeternae kominum saluti, ipsique humanae societatis prosperitati impensa, ad optatos Ipse perducat exitus, Cuius est illu- strare hominum mentes, permovere voluntates.

Sed cum piissimis Iiis precibus et aliam oft'eramus iubilanti Patri Nostro, Capiti Nostro, Supremo Pastori Nostro, prout filiorum mos est, caritatis nostrae tesseram.

Et hic dulce est recolere memóriám solemnis illius momenti, cum Regni Mariani filii duce p. m. Cardinale Primate Joanne Simor, in conspectu Beatissimi Patris quinqua- gesimum sacerdotii celebrantis natalem, sua eidem piissima obtulerunt vota, filiale testati sunt obsequium, tenerrimum- que amorem. Dulce est memóriám recolere paterni moniti, quo de insigni hac amoris tessera gratum, laetitia solatioque plenum cor Patris praesentes peramanter liortatus est filios : Studete — aiebat — ex urbe Roma, principe christiani nominis, ex augusto Petri et Pauli sepulcro magis magisque dignos maioribus Yestris discedere. Fortior esto in Vobis singulis amor Ecclesiae, sanctius Apostolicae Sedis ob- sequium, alacrior ad christianarum officia virtutum voluntas.2)

VY. F F , et DD. FF. Hanc Patri nostro Amantissimo, ad instantia eius nova solemnia offeramus dilectionis tes- seram : Cum gratiae coelestis adiutorio firmissimum eliciamus voluntatis decretum, nos in omne quoque futurum Deo opitulante conaturos, ut in dies fortior sit in nobis amor Ecclesiae, sanctius Apostolicae Sedis obsequium, alacrior ad christianarum officia virtutum voluntas.

Haec Vos, VV. FF. et F F . DD., oro, haec Vos in Domino peramanter exhortor. Unum est quod, Vos obse- crando, addam : Pergite in futurum quoque fideli memoria et obsequio parere paterno monito, quod Beatissimus Pater sacerdotibus impertitus est, cum exeunte sacerdotalis sui quinquagenarii iubilei anno, grato in Deum optimum atque immortalem animo, cunctos, quos diligendos, docendos regendosque suscepit, ad vitam sancte instituendam pera- manter hortatus est. Locus admonet — haec amans sol- licitusque afferebat: !) — ad Vos cogitationem orationemque convertere, quotquot Deus ad sua dispensanda mysteria, collata divinitus potestate, adiutores adscivit. Si caussae indagantur privatae publicaeque salutis, dubitandum non est, vitam moresque clericorum posse plurimum in utramque partem. — Meminerint igitur, se lucem mundi a Jesu Christo appellatos, quod liminis instar universum orbem illustrantis, sacerdotis animam splendescere opertet.4) Lumen doctrinae, neque illud vulgare, in sacerdote requiritur, quia mu- neris eius est implere sapientia ceteros, evellere errores, ducem esse multitudini per itinera vitae ancipitia et

2) Allocutio Leonis P P . X I I I . ad Hungaros 30-a Novembris a. 1887.

3) Litt. Encycl. „Exeunte iam anno". 30-a Dec. a, 1888.

*) S. Io. Chrysost. De Sac. I, 3, c. I.

7 RELIGIO.

lubrica. In primis autem vitae innocentiam comitem doc- trina desiderat, praesertim quod in emendatione hominum longe plus exemplo quam peroratione proficitiir. Luceat lux vestra coram hominibus, ut vidcant opera vestra bona.5) Cuius divinae sententiae ea profecto vis est, talem esse in sacerdotibus perfectionem oportere absolutionemque virtutis ut se tamquam speculum praebere intuentibus queant. Nihil est, quod alios magis ad pietatem et Dei cultum assidue instruat, quam eorum vita et exemplum, qui se divino ministerio dedicarunt : cum enim a rebus saeculi in altiorem sublati locum conspiciantur, in eos tamquam in specidum reliqui oculos coniiciunt, ex eisque sumunt, quod irnitentier.6)

Crescite vero in gratia et in cognitione Domini Nostri et Salvatoris Jesu Christi. Ipsi gloria et nunc et in diem aeternitatis. Amen.7)

(Következik az intézkedés, felhivással péterfillér gyűj- tésére.)

Datum Albae -Regiae, 20-a Decembris anno Domini 1897.

Philippus m. p.

Episcopus.

Róma. A szent atya larácsonyi allocutiója. — Luigi Oreglia di Santo Stefano bibornok, a szent Collegium dékánjának üdvözletére, XIII. Leo pápa követ- kező karácsonyi allocutióval válaszolt :

Áldott legyen az isteni .lóság, hogy ismét meglátni engedte Jézus születésének kedves ünnepét, és köszönetet mondok a szent collegiumnak, hogy ezt alkalmul hasz- nálja fel hódolatának és ragaszkodásának újból való ki- fejezésére, mely részünkről mindig a szeretet legbővebb viszonzásával találkozik. Nagyon szívesen fogadjuk, bi- bornok ur, az ön ajkairól a béke uralkodása iránt nyil- vánított szent és istenes óhajtást : drága és termékeny java az emberiségnek a béke, melyet mi lelki atyaságunk tudatában elsők esdünk le nagy könyörgéssel az égtől az egész földnek. Igaz, hogy, tekintve a hozzátartozó ténye- zőknek összeségét, a béke problémája soha sem f o g itt a földön teljes megoldást nyerni, az levén megirva a Gond' viselés határozataiban, hogy az ember életének itt a föl- dön hareznak kell lennie. A szenvedélyek, melyek min- dent feldúlnak, nem szakithatók el a bukott emberi ter- mészettől. Van azonban mégis lelki béke és van nyugal- mas és békés külső élet is e földön, melyek elég jól

összeillenek a harczias földi állapottal, és lényegileg a rend nyugalmaban állnak. E tekintetben, a viszonlagos béke, mely az örökkévalóság felé utazó emberiségnek engedé- lyezve van, nem lehet egyéb, mint az igazságosság és szeretet leánya. S éppen ilyen az a béke, melyet egykor az angyali sereg hirdetett a bethleliemi jászoly felett, a mely béke a pogány századok előtt ismeretlen dolog vala. Ez a béke az emberi megváltás végtelen becsű gyü- mölcseinek egyike, és mint ön, bibornok ur, jól bizonyí- totta, a megváltó Jézus Krisztus által nekünk hagyott

törvények és példák megtartásában gyökerezik. És a mint azt az ember Nélküle nem ismerte, ugy azonnal elveszti, mihelyt eltávozik Tőle. Minthogy az Isten törvénye igazság

5) Matth. Y. 16.

6) Cone. Trid. Sess. X X I I , c. 1. de Ref.

2. P e t r i 8, 18.

az értelmi rendben és szentség a gyakorlati rendben, be- lőle fakad a tiszta lelkiismeret kimondhatatlan békéje belőle a tűrés és szeretet ama szelleme, mely kialszik ott, hol a testvéri haragok tüze kigyulad : a gazdagok és hatalmasok szivébe a mérséklet és jótékonyság érzelmeit csepegteti, az alacsony sorsuak és szegények lelkét pedig avval a vidám megnyugvással tölti el, a mely az örök ígéretek biztos reményéből táplálkozik s merit erőt. Innen van, hogy mihelyt szeme elől tévesztik az Isten törvényét, azonnal hiányzik az erkölcsi rendet fenntartó erények legnagyobbika és minden békeségnek igazi alapja. S íme, ebből származik, hogy korunk rosszul érzi magát és az a sok nyughatatlanság, melyek ezt a most élő nemzedéket g y ö t r i k : kikiáltják a békét a művelt nemzetek között ; de ez nem igazi béke, nem is lehet azzá soha, mert az em- berek igen sok dologban távol iárnak Attól, a ki egyedül adhat békét. Letehetik talán egyidőre a fegyvert, a nyilt összeütközések talán el fognak hallgatni ; ámde a szivek mélyén soha sem fognak elnémulni a féket nem ismerő akarások, a nagyravágyó törekvések, a bizalmatlanságok és irigykedések, mig csak vissza nem térnek arra, hogy fölöttünk az ő hitével és törvényével Jézus Krisztus ural- kodjék. E s minthogy Krisztus hite csak egy, világos, hogy az egyház, midőn mint édes anya szeretettel minden nemzetet igyekszik kebelére visszahíni, nemcsak vallási cselekedetet gyakorol, hanem polgárit is.

E z t a mi félszigetünket néhány lustrum óta, hason- lítva más országokhoz, azonfelül még egy másik zavaró ok is zaklatja. E r t j ü k azt a viszályt, melyet más alka- lommal is felpanaszoltunk itten, az állam és az apostoli szentszék között. Meglehet, hogy evvel a pártos és köny- nyelmű lelkek nem gondolnak; ámde a ki részrehajlatlan lélekkel és józan érzéssel itél, az lehetetlen, hogy a ká- rokat és a dolog szomorú végét ne lássa. Ez a mi hal- latlan helyzetünk vájjon talán a békesség bizonyítéka itten, a midőn a hány jó fiát ismerjük az egyháznak, va- lamennyit a félsziget egyik sarkától a másikig nyugtalan- ságban szenvedni l á t j u k ? Avagy ez a lármás szakítás az olasz nemzet emlékeivel, érzelmeivel, történeti törvényé- vel a nyugalom biztositéka fog valaha lenni? Minthogy,

— a tagadás nem ér semmit, — az ellenségeskedésnek mai állapotja a pápával szemben, jobban mint bármi, a nem- zet hagyományával és egész szellemével ellenkezik ; azért ez az állapot soha sem fogja megnyerni az olaszok több- ségének a szavazatát, kik lelkök mélyén katholikusok, kik hozzá vannak szokva a pápaságra ugy tekinteni, mint a jólét és nagyság erős várára és megszokták őt a nem zet fejének és szivének tartani. Hogyha tehát az olaszok azt mutatják, hogy érzik, miszerint a politikai egység maga nem képes őket boldogabbakká tenni ; hogyha mintegy az öntentartás ösztönétől ösztökélve, egyre erő- sebben keresik a ragaszkodás módjait szent Péter széké- hez, hogyha a pápát az őt megillető függetlenségbe akar- ják visszahelyezni s jogait sértetlenül óhajtják látni : rossz dolog az ily törekvések igazi természetét meg nem érteni, még rosszabb pedig egy tömeggé összezavarni békés pol- gárokat a felforgató pártosokkal. De bármily megcsökö- nyösödöttek legyenek az ily téves előítéletek, a jó érzé- süek figyelmét nem kerülheti ki az a gondvíseléses beren-