való visszatérése.
— Mócsy Antal beszéde a Tcépv. ház febr. 16-iki ülésében — (Folytatás.)
T . ház ! A belügyminister ur itt a házban jelentette ki, hogy Magyarországon a szoczializmus tisztán néhány lelketlen izgatónak a műve. Én már akkor megjegyeztem, hogy a belügyminister ur oka az egész szoczializmuínak azt a néhány izgatót miért nem tette lehetetlenné ? Mód-jában állott. (Zajos helyeslés balfelöl.)
Darányi Ignácz igen t. földmivelésügyi minister ur e napokban azt mondta, hogy itt Budapesten a központban valami 30 ember van, a kik talán negyed millió forintot
vasalnak be a szegény szoczialistáktól s ők kényelmesen élnek. No hát ha a t. kormány is annyira ismeri a köz-pontban a szoczialisták vezetőit, hogy jövedelmüket is tudja : miért nem tette a kormány lehetetlenné, azt. hogy ők akár az újságokban, akár pedig szóval a vidéken a szegény népet a szoczializmusba kergessék? (Ugy van a baloldalon.)
Ismétlem, hogy a legutóbbi időkig, mig a dolog igen égetőre nem vált, a t. kormány bizonyos jóakaratú semlegességet tanúsított a szoczialistákkal szemben ugy okoskodván, hogy hadd üsse a szoczialista a papot, hadd
i) Visit. SS. Sacram. Praef. — 2) Ps. 83, 1. —
3) Ps. 26, 7. — 4) E x oratione sodalium Sodalitatis Sacerdotum Adoratorum.
17*
r o n g á l j a a vallást, ezzel csak az én malmomra h a j t j a a vizet: hiszen ha majd engem hánt. ott lesz a Mannlicher, majd rendet csinálok én azzal. Csakhogy, t. ház, mint előbb is már mondtam, ezt a Mannlichert a nép fiai kezelik, akiknek azt hirdetik, mint azt Lepsényi t. kép-viselőtársam a múltkor felolvasta, azt irják az újságokba, tanítsák meg fiaikat, hogy ez a haza nem a tietek, ez a földesuraké, gazdagoké, nektek nincsen hazátok.
Ha ez tovább igy tart, akkor a hadsereg, mely nép-hadsereg most ugy, mint valamikor zsoldos nép-hadsereg több-ségében félni lehet, hogy szintén szocziálista lesz és akkor veszedelemben lesz a trón, a vallás, a haza, veszedelem-ben lesz az intelligenczia és általában a birtokos ember.
De ha mégis sikerülne, akkor a lázítók maguk lesznek zsarnokai a népnek, ha csak a vallás, a kereszteny el vek, a szivüket be nem töltik és embertársaik iránt jó indulatra nem hangolják. T. ház ! bizonyítani tartozom
azt az állítást, hogy szoczialista tanok körülbelül egyez-nek a liberalizmus tanaival. Be fogom bizonyítani.
Igenis a liberalizmus irányzata ép oly keresztény-ellenes, mint a szoczializmus irányzata. Ez egészen nyil-vánvaló lett a mult évben, midőn az ország herczegpri-mása a Szent-István-Társulat ülésén megnyitó beszédét elmondta. Tudjuk, hogy ő annyira a pax-nak embere, hogy csupa békeszeretetből talán tovább is megy, mint kellene. A m a nagyhatású beszédében egyebek közt eze-ket az igazságokat m o n d t a : „Európának most nincsen egyetlen egy nemzete, amely akár a kül-, akár a belbé-két csak rövid időre is garantirozhatná. Mi az orvosság ? Vissza kell térnünk Istenhez !"
Nos akkor az ország biboros főpapja még nem lát-hatta előre a tavalyi szoczialis mozgalmat, és az idei még borzasztóbban nyilvánultakat. Igazat mondott tehát, a mit az utóbbi események a legfényesebben igazoltak.
E n akkor kíváncsi voltam arra, hogy vájjon a sajtó a pax emberének ezen nyilatkozatát, mely tulajdonképen csak egy bizonyos létező állapotnak a konstatálása volt, a nél-kül, hogy a szabadelvüség ellen támadott volna, miként fogadja és méltányolja. Átnéztem vagy 16 liberális napi-lapot. Szükséges volt ez, mert éppen akkor volt a költ-ségvetési vita is, és éppen akkor erről az oldalról de a függetlenségi pártról is vádolták a kormányt azzal, hogy keresztény-ellenes tendencziákat követ. A t . minister urak azonban rendesen ugy viselkednek, mintha ők a vallásosságot igenis támogatnák.
Nemcsak a kormánypárti, hanem az ellenzéki lirális lapok részint helyeslőleg nyilatkoztak a primás be-szédéről, részint pedig egyszerűen referáltak róla, azon-ban a kormánylapok már aztán vezérczikkeztek. H á t kérem, az egyik sugalmazott k o r m á n y l a p : a „Magyar Ú j -ság" szinte lelkesedéssel fogadta a primás beszédét.
(Közbekiáltások balfelől: Fenyvessy irta!) Ez a „Magyar Ú j s á g " többek közt igy ír és igy ujjong örömében : (olvassa.) „Tegnapelőtti nagyszabású beszédét — t i. a herczegprimásnak — jól esik-e helyről — t. i. e vezér-czikkben — méltatnunk, mert amiket a herczegprimás mondott, azokat igazán az utolsó betűig alá fogja, irni a kormány és a szabadelvű párt nagy többsége . . . Mintha
magának dr Wlassics kultusministernek csak nemrég hal-lott beszédjének tenorja csillogna ki e fontos beszédből:"
Azután igy í r : „Nagyon örülüuk, hogy a herczeg-primás tegnapi beszéde voltaképen nagyjában és egészé-ben a magyar kormány felfogását is képezi." S végül:
„Ha a magyar társadalomban is megtalálható az általá-nos európai betegség, ha korunk ferdén értett elméletei megmérgezték magánéletünk erkölcseit és a politikai szen-vedélyeket, a b a j ellen szivesen fogadjuk el a herczeg-primás által ajánlott orvosszert, a lelki, a vallás-erkölcsi életet."
Igy irt a „Magyar Újság". A másik sugalmazott, hivatalos lap, a „Nemzet" azonban másként irt, többek közt i g y : (olvassa). „A jelenlegi herczegprimás, Vaszary Kolos, kiváló figyelmet fordít arra, hogy ez a nagyböjti prédikácziója, már a választott témának aktuálitása s az ezzel összefüggő pikantéria révén is, bizton felköltse a közérdeklődést, mely okon az alapigéket nem az irás ódon zamatu versei, hanem a napisajtó legfrissebb szenzácziói szolgáltatják számára. — Terméezetes, hogy az ily ala-pokra fektetett morálfilozófia sem lehet valami mélyjáratu s inkább a fantáziának merész szárnyalásával kénytelen leplezni a felületességet. — Mi nem vagyunk hajlandók egyes, szórványos szimptomák alapján olyan vigasztalanul sötét színben látni a mi közerkölcsiségünk állapotát, mint aminőnek a herczegprimás bánatos felháborodással festi."
H á t . t, ház, látnivaló innen, hogy a t. kormány az ő orgánumai által egy szájból ugyanegy időben hideget is, meleget is f u j . (Derültség és tetszés balfelől.)
De megvan ennek a maga oka. Mindkettőnek czél-zata világos. A „Magyar Ujság"-ban a kormány a val-lásért aggódókat kívánja megnyugtatni, hogy nincs hiba, a primââsal a kormány a legteljesebb egyetértésben van, ne aggodjatok. A „Nemzet" czikke a liberálisoknak szól, mintha azt m o n d a n á : ne féljetek, a primás minket az ő paxjával nem fog félrevezetni, mi megmaradunk a liberá-lis alapon. A „Nemzet" tehát a liberáliberá-lis felfogást fejezi ki, a melyet még világosabban fejezett ki a többi kormány-párti lap.
A Pesti Napló ez alkalomból szintén vezérczikket irt és egyebek közt ezt í r j a : (olvassa.) „Nem volt az emberiség történetében olyan korszak, még a római császárság legsötétebb időszakát sem véve ki, amely er-kölcsi elvetemültség tekintetében felülmulta volna a X V — X V I . századot, pedig akkor még nem távolodott el az emberiség az Istentől." Hát, t. ház, a Pesti Napíó szer-kesztője a szabadelvű párt egyik oszlopos tagja : Nemé-nyi Ambrus. Övé az érdem, hogy Nemé-nyiltan bevallja azt, hogy a liberizmusnak nem kell az Isten, különösen a keresztényeknek az Istene.
De Neményi Ambrus urnák egy hitsorsosa a m. kir.
egyetemen hirdeti azt, amit már Bebeltől is olvastam, hogy a kereszténység a czivilizácziót, a kulturát kétezer esztendővel veti vissza, amire a t. kultszminister ur, amikor ezt a mult évben felemiitettem, azt mondotta, hogy a tanszabadság nevében teheti s ezt nem lehet megtiltani, sőt a képviselő urnák kötelessége lenne, hogy tiltakozzék, ha én esetleg ennek ú t j á t akarnám állani.
De ismét Neményi urnák egy másik hitsorsosa:
Alexán-RELIGIO. i 13
der Bernát, ugyancsak a budapesti m. kif. egyetemen, aPázmányegyetemen, a napokban bölcsészeti előadást t a r t -ván a természeti törvényekről, ezzel kapcsolatban nem átallotta kigúnyolni a csodákban való bitet, pedig mind a kereszténységnek, mind a zsidó valiásnak is alapját a természetfölöttiben való hit képezi. Aki ezt nem hiszi, annak nincs vallása, ha pedig hiszi, meg kell neki engedni a csodák lehetőségét.
Különben a kereszténység küzdelme nem u j a b b keletű. Mióta létrejött, a judaisztikus, a pogány felfogás ellen mindig küzdenie kellett. A kereszténység első szá-zadaiban is mindig avval vádolták a kereszténységet, hogy az államnak ellensége. E r r e szent Ágoston a következő-ket m o n d o t t a : (olvassa) „A kik azt merik mondani, hogy Krisztus tanitása kárára van a társadalomnak, hát csak adjanak olyan hadsereget, amelynek a katonái olyanok, a milyeneket Krisztus tanitása kiván, adjanak olyan f é r -j e k e t , olyan feleséget, olyan szülőket, olyan gyermekeket, olyan urakat, olyan szolgákat, olyan királyokat, végre olyan adófizetőket, és adókezelőket, a minőket a keresztény tan követel."
Es én a mostani helyzetre való tekintettel hozzá-teszem : adjanak olyan munkaadókat és olyan munkásokat, a minőket a keresztény vallás követel. (Ugy v a n ! bal-felől.) A k k o r merjék azt mondani, hogy ártalmas a tár-sadalomra a kereszténység ; tudom, hogy maguk bevallják, miszerint Krisztus tanitása, ha szerinte élnek, a hazának legnagyobb javára van."
A kereszténység, mint akkor, ugy ma is küzd a judaisztikus és pogány felfogással, a mely kidobja az is-kolákból és a törvényszékből a keresztet és a keresztény imádságokat és a sajtónak óriásilag túlnyomó része által napról-napra támadtatja a keresztény felfogást.
Hogy miként viselkedik a t. kormányzat a keresz-tény intézmények és a maga által meghozott törvények iránt is, erre csak egyetlen egy példát hozok fel. A va-sárnapi mánkaszünetre nézve hozott a liberális kormány-zat egy félig-meddig való törvényt, a mely délig megengedi a munkát, délután azonban mehetnek természetesen mu-latni. En a mult esztendőben itt a fővárosban tapasztal-tam, hogy a kormányzat szemeláttára a közúti vasutakon százával dolgoztak az emberek. Persze azt mondják, hogy sürgős munka ; de tetszett volna több munkást alkalmazni, akkor elvégezhették volna hétköznapokon is. Ha azt el-fogadják elég érvül valamely törvény kijátszására, hogy ez szükséges, ennek ugy kell lennie, akkor igy miaden törvényt ki lehet játszani. (Igaz ! ü g y van ! a baloldalon.)
Midőn a néppárt tagjai ilyenféle dolgokat emleget-nek a parlamentben, akkor a t. kormányzat tagjai azzal állnak elő, hogy a néppártot felekezeti szűkkeblűség ve-zeti, hogy theokratikus államkormányzatot akar és egy vallás, különösen a katholikus vallás számára akarnák az egész kormányzatot átalakítani, annak minden intézkedést alárendelni. En bátran merek arra hivatkozni, hogy mind-erről a néppárt p r o g r a m m j á b a n nincs szó. Tessék ezt abból kimutatni és tessék kimutatni azt, hogy bármelyi-künk ilyenféléket akármikor a házban és akárhol mondott volna a gyűléseken. Mi nem kívánunk semmi egyebet, mint a mihez jogunk van, azt t. i , hogy a kormányzat
kimélje általában a vallásosság érzetét, a keresztény ér-zelmet. (Ugy van ! balfelől.)
Ezt kivánja a kormányzati bölcsesség, azon bölcses-ség, amelyre törvényhozóink már száz év előtt tudtak helyezkedni, mikor 1790—91-ben kimondták, hogy vallá-sával ellenkező dolgokra, szertartásra senkit kényszeríteni nem lehet. Ez az, amit mi kívánunk, hogy legyenek tekintettel a törvényalkotásban a keresztény elvekre, ne hozzák a keresztény embert kollizióba az állam és egy-háza, lelkiismerete iránti kötelességeivel. (Helyeslés bal-felől.)
Már az idei költségvetés tárgyalása folyamán többszer hallottuk egyes minister uraktól, különösen Darányi minis-ter úrtól, de t e g n a p a kultuszminisminis-ter úrtól is, hogy hiszen a kormányzat nem is ellensége a vallásnak, nem ellensége a kereszténységnek; t á m o g a t j a a kormányzat a vallásos-ságot. Tavaly mondta Wlassics minister ur, hogy nem közömbös a vallás az államnak. Darányi minister ur pedig beszédében sok-sok adatot sorolt fel arra nézve, hogy mennyire t á m o g a t j a ő saját tárczája keretében.
No már t. minister ur, igen kár volt evvel feldicse-kedni. Hiszen ama járulékok viselésére törvény vagy két-oldalú szerződés által van a minister ur kötelezve. Az kellene még, hogy maga a minister ur ne tartaná meg a törvényt és szerződést ! Hisz akkor tisztára a szoczialisták
álláspontjára helyezkednék.
T. képvisélőbáz ! E g y érdekes mondatot olvasok fel arra nézve, hogy nem klerikális oldalról, hanem liberális oldalról, miként fogják fel a kormánynak támogatását, viselkedését az u. n. klerikálizmussal szemben. „A kleri-kalizmussal, szemben pedig azzal vél eleget tenni a maga kötelességeinek a kormányzat, hogy apostolait beveszi
táborába és az igaz szabadelvüség hiveinek boszankodá-sára valósággal beczézgeti ezt az eretnek hadat." Nem néppárti lap irja, hanem a „Budapesti Napló," kifogás nélküli liberális lap.
T . h á z ! Iparkodom rövidre vonni beszédemet. (Hall-j u k ! H a l l (Hall-j u k ! balfelől!) É n ugy látom, hogy a t. liberá-lis kormányzatnak, persze a liberalizmus álláspontjából kifolyólag, az a törekvése minden téren, tehát a vallás-és közoktatás terén is, hogy a hatalmat mind a központi kormányzat kezébe összpontosítsa, hogy igy minden a hatalomnak szolgálatára legyen rendelve. Csak röviden emlitem meg, hogy erre törekedtek a római Cézárok is, de azért végre mégis legyőzettek. Méltóztatnak tudni, hogy a nagy franczia forradalom 1789 ben alkotmányt csinált szintén azzal a czélzattal, hogy az egyházat lenyű-gözze, politikai eszközévé tegye a kormányzat kezébe. De méltóztatnak azt is tudni, hogy azokban a girondistákban, a kik koruknak legtudományosabb férfiai, a legnagyobb szónokai s hozzá kell tennem, legjobb francziák voltak, meg volt az a jóakarat, hogy alkotmányos királyság legyen.
Meg akarták menteni XVI. Lajos királyt, de nem bir-ták, és ők maguk utóbb félelemből az ő halálára szavaz-tak, hogy a maguk fejét megmentsék, de nem birták megmenteni, sőt később azok, kik őket legyőzték, nyak-tilóra vitték őket, mint Robespiere és a többi gonoszok is kivétel nélkül nyaktiló alá kerültek, mig végre az isteni Gondviselés megelégelte ezt, a m i k é t millió franczia polgár
életébe került, és j ö t t Napoleon, ki a kereszténységet, ha nem is régi jogaiba, de valamennyire mégis visszaállította és a csőcselék, az akkori szocziálisták. az akkori hitetlen liberálisok által, az oltárról letaszított Istent oda újra
visszaállította. (Folytatjuk.)
EGYHÁZI T U D 0 S I T Ä S 0 K .
P r i f a c h . J ó z s e f ,
n a g y p r é p o s t .
A székesfejérvári székesegyházi káptalan szomorodott szívvel jelenti szeretett kartársának
Méltóságos és főtisztelendő
P R I F A C H J Ó Z S E F
pápa Ő szentsége házi főpapjának, káptalanunk nagyprépostjának, Sz.-Mártonról czimzett Solymosvár melletti bulcsi v. bulchi apátnak, püspöki helynök és általános ügyhallgatónak, a zsinati vizsgáló-bizottság és a középiskolai hittanár képesitő-testület elnökének, a papnevelde helyettes igazgatójának, a székesfejérvári katholikus
kör elnökének, Fejérvármegye bizottsági tagjának stb.
az egyház szentségeinek ájtatos felvétele után f. hó 24-én reggel 1/i 4 órakor életének 72-ik, áldozárságának 42 ik évében hosszas betegség után történt elhunytát.
A boldogult hült teteme f. hó 26 án d. e. 10 óra-kor a szent keresztről nevezett sóstói temetőbe fog örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat pe-dig ugyanazon nap a temetés előtt reggel 9 órakor fog a Mindenhatónak a székesegyházban bemutattatni.
Az örök világosság fényeskedjék neki !
Gyulafehérvár. Főpásztori szózat a hívekhez és a papsághoz ! —
A néphez.
Krisztusban kedveseim ! Mielőtt Rómába mennék, filléreiteket szent Atyánknak megviendő, el nem mulaszt-hatom, hogy a pár nap múlva beálló nagyböjti időre rövid főpásztori intelmet ne intézzek hozzátok.
Minden jóravaló kath. hivő nagyrabecsüli ezen szt időt, először is azért, hogy Jézus Krisztus 40 napig tartó kemény vezeklését megtisztelje, azután pedig, hogy keser-ves kínszenvedéséről hálás szívvel megemlékezve — a húsvéti bárány, vagyis a szt. áldozás vételére előké-szüljön.
Nagyon téved, ki azt hiszi, hogy a magybőjti idő magasztos czéljának teljesen eleget tett, ha az előirt böjtöket kellően megtartotta. A böjti idő komoly magába-szállás ideje, és hogy testünket böjttel sanyargatjuk, az csupán azért történik, hogy lelkünket is hajlandóbbá
tegyük a kellő bűnbánatra.
Ezt kívánja az Ur apostola által : „ Újuljatok meg lelketekben és elmétekben és öltözzetek uj emberré, ki Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben (Ephes. 4, 23).
Ezért emlékeztet minket Anyaszentegyházunk e napokban főkép Megváltónk szenvedésére és halálára,
emlékeztet a világ minden gyönyörűségének és javainak mulandó-ágára, emlékeztet az utosó ítélet borzalmaira és int minket szt P á l l a l : , K e l j fel aki alszol és támadj fel a halálból és megvilágosít téged Krisztus(Ephes. 5, 14).
Keljünk fel és emlékezzünk meg az utolsó dolgokról, mivel közelebb van. mint gondolnók ama nap, melyen megítéli Isten az 0 népét és megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint; keljünk fel, és vizsgáljuk meg lel-künket, és ítéljük meg önmagunkat, hogy Isten által el ne ítéltessünk. Szivünkre köti a bűnbánatot és megtérést, intvén minket Joel próféta szavaival: „Térjetek hozzám teljes szivetekből, böjttel és sírással és jajgatással (2, 12.), mert az Ur napja jő, és már közel vagyon (2, 1.)" — és Ezekiel szavaival : „ Vessétek el magatoktól minden tör-vényszegésteket, melyeket cselekedtetek, és szerezzetek magatoknak uj szivet és uj lelket. Miért halnátok meg? . Nem akarom a bűnösnek halálát, úgymond az Ur ; térjetek meg és éljetek(18, 31.) — és Izaiással „Keressétek az
Urat, mig föltalálható hijjátok őt segélyül, mig közel va-gyon. Hagyja el útját az istentelen, és gondolatait a go-nosz férfiú, és térjen az Úrhoz, mert könyörül rajta..
és igen kész a megbocsátásra(55, 6, 7.).
Mindezt jobban megértitek, ha gondoltok ama há-rom mély sebre, melyet első szülőink vétke által öröksé-gül kaptuk. Azóta igen nagy bennünk a kevélység, ön-magunk túlbecsülése, mely oktalan hóbortokra ragad minket, és valami sérthetetlen istenségnek tartjuk magun-kat, irtózva a parancsszótól még ha Istentől jönne is, gazdátlanul akarnánk élni, mint független lények — és ne avatkozzék senki gondolatainkba, szavainkba, cseleke-deteinkbe és mulasztásainkba ; igen erős bennünk az érzé-kiség, mely a testnek jólétét keresi mindenben, nem ir-tózik az undok gyönyörök szeretetétől sem, ha mindjárt tönkre megy is a becsület, az Istennek tett szent eskü, a család, a vagyon, az egészség, ha elvész is a lélek;
igen hatalmas lennünk a lázadásra kész hajlam, mert érezzük, hogy Isten parancsai fékezik fenhéjázó független-ségünket és a test vágyainak kielégítését, miért is boszan-kodva, nyiltan ellenszegülünk a törvénynek, elfordulunk Istentől és szent akaratjától, és cselekszünk a magunk akaratja szerint és a bűn be van fejezve.
Ezen három seb folytán megmérhetlen sokan hal-tak meg már örök halállal, vagy jobban mondva, aki Ádám idejétől a mai napig elkárhozott, az mind ezen meg nem fékezett kevélység, érzékiség és lázadás folytán veszett el.
Isten Fia, ki végtelen szeretettől indíttatva jelent meg közöttünk, nemcsak tanítónk, de lelkünk orvosa is akart lenni, és ezen hármas mély sebre, hármas biztos orvosságot készített számunkra — és milyen drága áron !
Végtelen bölcseségében látta, hogy kevélységünk csakis megaláztatás által gyógyítható, és hogy ezt velünk megkedveltesse, mintegy megsemmisité magát miattunk.
Lett az utolsó ember, de nem is ember, hanem féreg, mely tiportatta magát mindenki által: „Én pedig féreg vagyoky
és nem ember, emberek gyalázata és a nép megvetése.u
(Zsolt. 21, 7.) Osmeretlen és megvetett akart lenni a dicsőség királya egész életén át, és csak holta után
ran-RELIGIO. i 13 tatta, hogy valóban Isten Fia volt. Utolsó napjaiban
pedig a megvettetések egész tengerét mérité ki. Engedte, hogy egyik tanítványa elárulja, a másik megtagadja, és valamennyi elhagyja ; befogták Ót, mint egy tolvajt, le-pökdösték, mint valami söpredéket; Pilátus elitélte Öt, mint valami bujtogatót, Heródes hülyének nyilvánította, Kaipbás istenkáromlónak bélyegzé, a csőcselék gúnyt űz mindenhatóságából, mert beköté szemeit és arczul csap-ván Öt, kiálta : mond meg, ki az, aki megütött t é g e d ; a töviskoronával és náddal gúnyt űzött királyi méltóságá-ból ; a borzasztó ostoroztatás által csúffá tette emberi méltóságát, és Ót, mint egy gonosztevőt keresztre feszit-vén, meggyalázta végtelen szentségét : és mindezt tűrte
Isten Fia hallgatva, a legnagyobb szelídséggel, nem fe-nyegetve, bosszút nem állva, banem szivében imádkozva gyalázóiért.
Végtelen bölcseszében látta, hogy érzéki s égünk csakis folytonos önmegtagadás által orvosolható, és hogy ezen keserű gyógyszert ajánlatossá tegye, egész életén át ez volt elve: „élvezni semmit, de szenvedni testében mindent." Ki S7ámálhatja meg folytonos és szigorú böjt-jeit, álmatlan imádságban töltött éjjeleit, fáradalmas ú t j a i t ?
Ki tudná elképzelni, mit szenvedett éhség, szomjúság, hideg, meleg, és testi kényelmetlenség á l t a l ? A jászolban fekve, megkezdette testi szenvedéseit, befejezte a kereszt-fán. De mielőtt ide került volna, mily állapotra juttatták Ö t ! „Láttuk Ót, mondja a próféta, és föl nem ismerők. Tető-tői fogva talpig nem volt lenne épség." (Izai. 1, 6.) Fején tövis korona, egész teste fölszántva az ostorcsapások által, sz. arcza megdagadt az ütlegek folytán, kezei lábai szö-gekkel átvervék, Szentséges Szive átszúrva . . . Ó, mily nagyok lehetnek az érzékiség okozta sebek, melyek csakis ilyen gyógyszer által orvosolhatók !
Végtelen bölcseségében látta, hogy lázadásra haj-landó szivünk csakis gyermeki engedelmesség által gyógyít-ható meg, azért mondá : Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és nem lesztek, mint a kisdedek, nem mentek
Végtelen bölcseségében látta, hogy lázadásra haj-landó szivünk csakis gyermeki engedelmesség által gyógyít-ható meg, azért mondá : Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és nem lesztek, mint a kisdedek, nem mentek