Budapest, jan. 28. Nyilt válasz egy plébánosnak a szabadkőművesség felől. —
Hazánk egyik népes városának ifjú lelkipásztora, a ki hiveit, kivált az értelmi osztályhoz tartozókat, a kit után indul a nép, gyakori személyes találkozások és be-szélgetések utján külön-külön személyes pasztoráczióban részesiti, minap találkozott egy sok ideig Poroszországban élt s most az ő plébániája területén letelepedett mecha-nikussal, a ki semmi áron sem volt hajlandó elfogadni azt, hogy a szabadkőművesség a világ legveszedelmesebb, az anyaszentegyház által régen kiközösített szektája, miután ő Poroszországban arról győződött meg, hogy ott valaha maga I. Vilmos császár, és most az uralkodó csa-ládnak egyik herczege, éppen csakis azért viselte illetve viseli protektorságát, mert a szabadkőművesség kifogás-talan „keresztény társaság", melynek czélja a jótékony-ság gyakorlása mindenkivel szemben valláskülönösség nélkül. Az illető kijelentette, hogy mig „schwarz auf weis" az ellenkezőt nyilvános lapban vagy okmányban nem olvassa, meggyőződéséből nem enged. Plébánosa tehát arra kért fel, hogy mondjuk el a valót a szabad-kőművességről a kivánt tekintetben itt nyilvánosan.
Röviden végezhetünk, mert tények és világos nyi-latkozatok állnak rendelkezésünkre.
I. Mindenek előtt, katholikus emberre nézve vala-mely eszmekört valló s bizonyos tevékenységet kifejtő társaságra nézve valláselvi szempontból nem az a döntői hogy mit tart róla valamely akár uralkodó egész család, hanem az, hogy mit itélt és tart róla az
anyaszent-egyház tanitó hatósága. Már pedig világra szóló világo-san szól IX. Pius pápának az egyházi gyógybüntetéseket reformáló „Apostolicae Sedis" kezdetű részletes törvény-könyve (konstitucziója), midőn a szabadkőművességről ily szigorúan nyilatkozik : „IV. Nomen dantes sectae masso-nicae aut carbonariae, aut aliis eiusdem generis sectis, quae contra ecclesiam vei légitimas potestates seu pa-lam seu clandistine machinantur, — necnon iisdem sectis favorem qualemcunque praestantes: — eorumque occul-tos coryphaeos ac duces non denunciantes, donec non denuntiaverint", t. i. mindezek kiközösítés alá esnek. *)
66) II. Cor. 13. 13.
*) Kik esnek e büntető kánon sulyja alá, arra nézve lásd a részleteket Marc, Institt. morales Alphonsianae, Romae, 1886. 1. 861.
75 RELIGIO.
Tehát világos, hogy a szabadkőművesség nem kifő qástalan, hanem nagyon is kifogásolt, a kath. egyház kebeléből kizárt társaság, a kath. egyházból szellemileg kikorbácsolt „szekta." Tagjai a pápának „egyszerűen"
fentartott kiközösítés alá esnek. (Vége köv.) P é c s . Az uj főpásztor első szózata hiveihez. —
(Folytatás.)
I. A hitnél, Krisztusban szeretett Hiveim, az igaz keresztény katholikus hitnél drágább, becsesebb kincs nincsen.
A hit az üdvösségnek kezdete, az örök dicsőségnek gyökere. Hit nélkül nincs megigazulás, nincs Isten felé vezető ut.
Azért mondja Szent Pál az efezusiaknak : „Meghalva voltatok vétkeitekben és bűneitekben — — — az Isten pedig, ki gazdag az irgalmasságban, az ő igen nagy sze-retetéért melylyel szeretett minket, mikor halva voltunk a vétkekben, együtt elevenített fel minket Krisztusban . . . mert kegyelemből szabadultatok meg a hit által".1)
Nem mintha a hit önmagában elegendő volna örök rendeltetésünk elérésére, hiszen a hit jó cselekedetek nél-kül h o l t ; hanem, mert a hit világosságában járva s Isten segítségét kérve erőt nyerünk az igazi, keresztény életre, mely által földi életünkben Isten fiaivá, s ha azok mara-dunk, az örök dicsőség és békeség hervadhatatlan koro-nájának birtokosaivá leszünk.
„Hatalmat ada, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, kik az ő nevében hisznek" 2) mondja szent János és más helyen nyomatékkal ismétli: „A. ki ő benne hiszen, meg nem Ítéltetik, a ki pedig nem hiszen, már elitéltetett." 3)
Hit által már e földön felderül lelkünkben annak a hajnalnak világossága, mely az örökkévalóság hazájában a dicsőség fényes napjává -válik ; hit nélkül már itt lepi meg a lelket az a sötétség, mely a kárhozotcakra borzasztó gyötrelemkép nehezedik.
Hit nélkül az ember hiába emeli fel szemét a csilla-gos égre, hiába nézi a körülötte pompázó élő lények mil-lióit : tekintete mindenütt fátyolfedte ralytélekre akad, melyeket megérteni nem tud.
Hit nélkül hiába vizsgálja az ember önmagát, hiába kérdezi: mi vagyok? honnan jöttem és hova m e g y e k ? miért élek és küzködöm ? hogyan érem el a boldogságot, mely után epedek?
E kérdésekre feleletet nem tud, nem talál az ember, legfölebb „tapogatni fog délben, mint a vak szokott ta-pogatni a sötétben." 4)
Hit nélkül megdől az erkölcs, a társadalom erények helyett a bűnök fekélyével lesz megrakva: „minden hamis-sággal, gonoszhamis-sággal, paráznahamis-sággal, irigységgel, gyilkos-sággal és a bűnök minden néven nevezhető fajával." 5)
Mennyire más színben tűnik fel előttünk a világ, mily könnyen olvasunk a nagy természet és saját lelkünk-nek, mint nyitott könyvnek lapjain, mily nemesek az
er-1) Efez. 2. r. 1—8. v.
2) Ján. 1. r. 12. v.
3) Ján. 8. r. 18. v.
4) Denter. 28. r. 29. v.
5) Róm. 28. r. 32. v.
kölcsök és boldog a társadalom, ha a hit világában szem-léljük azokat, ha e szent hit szerint élünk !
Felismerjük a hitnek világában mindeneknek bölcs Alkotóját, ki a porszemtől kezdve az égi testekig minden lénynek kijelölte feladatát, őket változhatatlan és örök terveit szolgáló törvényeknek vetette alá.
Megismerjük a hitnek fényében, hogy Isten kezéből eredtünk ; hogy a föld porából alkotta ugyan testünket, de halhatatlan lelket lehelt belé.
Megértjak a hit világánál, hogy szivünk Istenért dobog, életünk Istenért vagyon, hogy igaz boldogságot.
Tőle és Benne bírhatunk, ki végtelenül szép, jó és igaz-ságos.
Mily megbecsülhetetlen kegyelme az Istennek, Krisz-tusban szeretett Hiveim, hogy minket a „sötétségből az ő csodálandó világosságra hívott" ? 6)
Mily nagy dicsőség, hogy az Ur a szent keresztség által a „világosság fiaivá" tett, meggyújtván sziveink-ben a hitnek természetfölötti fényét.
Mily csodálatos felmagasztalás, hogy a hit által „ér-telmet adott nekünk, hogy megismerjük az igaz Istent,"8) az 0 bölcs terveit, mély igazságát, és megmutatta nekünk mintegy tükör általy) jövendő boldogságunk képét.
Jól mondja Szent Ágoston : „Nincs gazdagság, nincs kincs, nincs dicsőség, nincs semmi a világon, a mi annyit érne, mint a katholikus hit." 10)
Lelketek üdvösségére kérlek azért titeket, Krisztus-ban szeretett Hiveim, becsüljétek meg e drága kincset!
„Álljatok erősen a hitben." n)
Ne legyetek olyanok, mint azok, kikről az Üdvözítő mondotta : „Egy ideig hisznek és a kisértet idején eltá-voznak."
Vigyázzatok, hogy a hitben hajótörést ne szenved-jetek.
Nagy kísértéseknek vagytok manapság kitéve. Az emberi nemnek ős ellensége minden eszközt megragad, hosy e csodálatos világosságot kioltsa. Felhasználja a tudományt, a művészetet és irodalmat, hogy a hit fényes-ségét elhomályosítsa. Nem irtózik guny, hazugság és rá-galomtól, hogy az erőseket hitükben megingassa, a gyen-gébbeket megejtse.
Es sajnos, munkája nem sikertelen, mert már is itt az idő, mikor sokan „a józan tanítást nem tűrik, hanem kí-vánságaik szerint maguknak mestereket gyűjtenek, visz-kető füleik levén, és az igazságtól ugyan hallásukat elfordítják és mesékre térnek." 13)
Ezen veszedelmes időkben, Krisztusban szeretett Hi-veim, ne feledjétek, hogy „erősebb prófétai beszédünk vagyon és jól cselekedtek figyelmezvén erre, mint homá-lyos helyen világító szövétnekre, mig a nap felkél és a hajnali csillag feltűnik sziveitekben." u)
«) I. P,ét. 2. r.
') Thessz. 5. r. 5. v 8) I. Ján. 5. r. 20- v.
9) I. Kor. 12. r. 13. v.
t oj Szt. Ág. I. besz.
•i) I. Kor. 16. r. 13. v.
i*) Luk. 8. r. 13. v.
II. Tim. 4. r. 3. v.
i*) II. Pét. 1. r . 19. v.
Ne feledjétek, bogy az Üdvözítő maga jelölte meg az igazság oszlopát és erősségét, melyhez támaszkodva erősen ragaszkodva, bizton megállunk a hitben. Istensé-gének mindentudásában ugyanis előre látta azon vesze-delmeket, melyek követőire várnak és egy napon ama nagyjelentőségű szavakat intézte Péterhez: „Simon, Simon ! ime a sátán megkívánt titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát ; én pedig könyörögtem érted, hogy el ne fogyat-kozzék a te hited ; és te egykoron megtérvén erősítsd meg atyádfiait." 15)
Ezen szavakkal biztosította az Üdvözítő Pétert, hogy a hitnek kincse minden megfogyatkozás és hiány nélkül, teljes épségében és fényességében, nála és utódainál, a római pápáknál, maradand; hogy Péter és utódai, a ró-mai pápák, lesznek letéteményesei az egy, igaz, egyedül üdvözítő hitnek ; hogy Péter és utódai, a római pápák, lesznek tévmentes őrei és magyarázói a kinyilatkoztatás-nak, melyet a szentírás s a hagyomány foglal magában.
Igen, Krisztusban szeretet Hiveim, a római pápaság azon szikla, melyre az Üdvözítő Anyaszentegyházát épí-tette és melyen a pokol kapui erőt nem vehetnek.
A római pápaság „az igazság oszlopa és erőssége";10) ez azon világító torony, mely megfogyatkozhatatlan fé-nyességet áraszt az örök haza útjaira.
Ahol Péter van, — mondták már a Szent Atyák — ott van az Anyaszentegyház ; ahol az Anyaszentegyház, ott az Istennek szelleme. De az Istennek szelleme az igazság. 1T)
Ragaszkodjatok azért híven és szilárdul Szent Péter utódjához, és sohasem fogtok meginogni a hitben, annál kevésbbé pedig hajótörést szevvedni.
II. Krisztusban szeretett Hiveim ! Valamint a fa gyökeréből a törzs : ugy nő ki a hitből a remény ; és miként a fának törzse a magasba emelkedik és ágaival az ég felé nyul, agy a keresztény reménység is a hitből fakadva karjait a mennyország, az örök boldogság felé terjeszti.
„Sursum corda!" „Fel a szivekkel" — ez a remény-nek jelszava, melylyel minden vágyunkat és törekvésünket Isten felé tereli.
Hozzánk is lopódzik, mint egykoron az Üdvözítő-höz, a gonosz szellem és elénk tárva a világ minden gaz-dagságát, nagyságát, élvezetét, azt súgja fülünkbe : „Mind-ezeket neked adom, ha leborulva imádasz engem." 18) E csábitót a reméoy üzi el és szivünket a világ gondjaitól elfordítva, a „romolhatatlan, fertőzetlen és hervadhatatlan örökség" 19) felé irányítja. A remény hangoztatja ekkor :
„Megelégszem, mikor megfog jelenni a te dicsőséged," 20)
15) Luk. 22. r. 31. 32. v.
16) I. Tim. 3. r. 15. v.
1?) íren. adv. Haer. III. k.
n) Máté 4. r. 9. v.
19) I. Pét. 1. r. 4. v.
20) 16. Zsolt. 15. v.
mert „megrészegülünk a te házad bőségétől és gyönyü-rüséged patakából itatsz minket."2 1)
De a reménység nemcsak puszta kivánság és vágya-ko zás a mennyország után, hanem erős bizalommal páro-sult törekvés az örökkévaló javak felé. Isten azt akarta, hogy dicsőségének országát az ember ne csak mint örök-séget nyerje el, hanem egyszersmind mint jutalmat vívja ki fáradságos küzdelem árán. E küzdelemhez a reménység ad erőt és bátorságot; a reménység abban, ki „hü marad és magát meg nem tagadhatja." 22) Az ember Istenbe vetett bizalommal felkiált: „Tudom, kinek hittem és bizonyos vagyok, hogy ő hatalmas az én letett kincsemet megtartani ama napokra." 23)
A kiben a remény él, az nem önerejében bizakodva, hanem Isten hatalmas karjára támaszkodva törekszik a mennyország felé.
Ez az Isten segítségébe vetett rendithetetlen bizalom teszi oly erőssé a lelket, hogy elvisel minden szenvedést, szembeszáll minden akadálylyal, megküzd minden viszon-tagsággal csak azért, hogy az örökkévaló javakat kivív-hassa, magának biztosithassa.
A reményről mondja az apostol: „Dicsekszünk szo-rongattatásunkban is, tudván, hogy a szorongattatás tűrést
szerez, a tűrés pedig próbálást, a próbálás pedig remény-séget." 24)
Ezért hasonlítja ő a reménységet „sisakhoz," 25) me-lyet a küzdelemre készülő harczosok vesznek fejükre.
^ (Vége köv.)
V E G Y E S E K .
*** A p é c s i püspöki trónfoglalás nagy és hatásos ünnepséggel folyt le, a papság, a város, az egyházmegye területén levő hatóságok, testületek, egyesületek és tár-sulatok impozáns felvonulásával. 8 órakor kezdődött s volt 2 óra délután, mire a tisztelgések véget értek. Ebédre fejedelmileg 5 helyen volt terítve. A megvendégeltek száma meghaladja a 7 százat. Jótékonyczélokra az uj püspök fejedelmi összeget, 10,000 frtot adott. Ad multos annos!
— Autonomiai választás. A csákvári autonomia választókerületben mint nekünk táviratozzák, Barkóczy Sándor báró 3048, Csalai Kégl György pedig 2985 szava-zatot nyert s igy Barkóczy báró választatott meg kon-gresszusi képviselőnek.
— S z e m é l y z e t i e k a s z é k e s f e j é r v á r i egyházme-gyéből. Szaloy H u b e r dr. püspöki titkár a dogmatika tanárává, Gudenus Ervin báró a bölcsészetT rendkívüli ta-nárává és lelkiigazgatóvá neveztetett ki. Bulics Ferencz
budakeszi plébános a budai alsó-esperesi kerület tanfel-ügyelőjévé és alesperesévé neveztetett ki.
21) 35. Zsolt. 9. v.
22) II. Tim. 2. r. 13. v.
23) II. Tim. 1. r. 12. v.
24) Hóm. 5. r. 3. v.
25) I. Thessz. 5. r. 8. v.
Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár.
Budapest, 1898. Nagy Sándor könyvnyomdájából. (IV.,- Papnövelde-utcza 8. sz.)
Megjelenik e lap heten- I ként kétszer : = szerdán és szombaton, i
Előfizetési dij : \ félévre helyben s posta- Ë
küldéssel 5 f r t . ] Szerlcesztő lakása : Ë