Budapest, jan. 26. A középiskolák reformjáról — szólva a ,.K. N." rövid alapos kritikában pompásan fején találta a szeget.
Evek óta, úgymond, a legkomolyabban tanácskoznak középiskoláink újjáalakításáról az arra hivatottak. A do-log fontos és sürgős. Nap-nap után panasz merül fel a gimnáziumi és reáliskolai oktatás ellen. Sokan a tanitás anyagát, többen a beosztását, legtöbben a szellemét hi-báztatják. A közoktatási kormány nem térhetett ki a fon-tos kérdés elől. Tanulmányoztatta azt éveken át s végül véleményadásra szólította fel a necsak a pedagógusokat, hanem a közvéleményt is. E g y év óta meg az újjászer-vezett orsz. közokt. tanács vette tüzetes birálat alá a tan-anyagot, tantervet, valamint a felmerült kifogásokat, pa-naszokat és ajánlott módosításokat. Munkálkodása ered-ményével ma már készen van. Ez a munkálat nem czéloz valami gyökeres reformot, melyhez a törvényhozás hoz-zájárulása is szükséges lenne. A 17 év előtti gimnáziumi tanterv általában elég jónak bizonyult. Csupán a részletek szorulnak javitásra. Különösen a liasai történelem okta-tása. Eddig csak két osztályban tanították, ezentúl hat osztályon keresztül fogják előadni, részben a világtörté-nelem kapcsán. A magyar irodalomtörténet tanítása is bővül. Szóval az oktatás nemzetibb lesz, ami már azért is szükséges, mert e tekintetben a külföldi középiskolák régen megelőztek bennünket. Megszorítják a számtan tanítását, bővítik a földrajzét.
Nagyon fontos ez az ujitás, mert 40—50 ezer ifjú szellemi kiképeztetése függ tőle, a magyar középosztály-nak értelmi fokát, tanultságát, szellemi irányát ez hatá-rozza meg. De épen azért kétkedő lélekkel fogadjuk az uj tantervet, mely bár — igen helyesen — több súlyt fek-tet ezentúl a nemzeti irányra, mit sem igér arra nézve, hogy a valláserkölcsi elvek is jobban érvényesüljenek az egész oktatásban. Pedig anélkül romlott, léha marad tovább is az a néposztály, mely nemzeti életünk vezeté-sére van hivatva. A keresztény vallás-erkölcsi érzületet nem fogja pótolni a nemzeti irány. Lám Francziaország középoktatása annyira nemzeti, hogy a franczia középosz-tály tájékozatlansága az idegen népek történelme, föld-rajza stb. tárgyában szinte közmondásos; hogy legelső iróik sem értenek anyanyelvükön kivül más élő vagy holt nyelvet; s azért mégis hol nagyobb az erkölcsi léhaság, hol nagyobb a müveitek romlottsága, hol égbekiáltóbb a a nemzet vezérembereinek gazsága ? Épen a nemzeti irány
s") I. Cor. 9, 22.
3M Job. 29, 15.
leghíresebb képviselői, hősei, maguk az erkölcsi elfajulás legrikitóbb példái. Lessepsről, a legtanultabb és legfran-cziább francziáról kiderült, hogy a legszivtelenebb, leg-aljasabb csaló. Es nincs olyan esztendő ennek a nagyon nemzeti irányú műveltségű népnek ujabb életében, mely valami meglepetést ne hozna nemzeti nagyjainak,
minisz-tereinek stb. sötét, alávaló üzelmeinek földerítésével. Mert a nemzeti irány is más, a „tiszta erkölcs" is más, az emezt nem pótolhatja, sem egymagában erőssé, igazzá nem te-heti a középiskolákból kikerülő nemzedéket.
P é c s . Az uj főpásztor első szózata híveihez. — Krisztusban szeretett Híveim!
„Kegyelem nektek és békeség az Istentől, a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól."
E szavakkal üdvözölte az Apostol az első kereszté-nyeket: „Kegyelem nektek és békeség", — e szavakkal üdvözöllek titeket én is ma, midőn mint főpásztortok először szólok hozzátok, midőn először tárul ki szivem előttetek.2) Igen, malasztot s békeséget kívánok nektek, hisz annak nevében jövök közétek, aki telve van malaszt-tal és igazsággal,3) ki a keresztfán megmutatta malaszt-jának bőséges gazdagságát. 4)
Az küld engem e szép és tága9 egyházmegyébe, mint méltatlan helyettesét, kit már az ó-szövetség legnagyobb látnoka a „békeség fejedelmének" 5) hirdetett a bün és halál sötétségében ülő emberiségnek, kinek születését Bet-lehem virányain a mennyei karok a békeség fenséges him-nuszával dicsőitették, ki legdrágább örökségül békeségét hagyta nekünk.
Nem én kerestem, nem én vettem magamnak a püs-pöki tisztet, hanem Istentől hivattam mint áron. 6) Nem magamtól nyúltam a pásztorbot után, hanem „a pászto-rok fejedelme" 7) adta azt kezembe.
Isten azon kegyelemben részesített, hogy több éven át egy szent életű, jóságos lelkű főpap oldalán működhet-tem. Bőséges alkalmam nyilt itt közvetlen közelből meg-ismerni azt az angyali vállaknak is félelmetes terhet, mely a püspökre nehezedik. Láttam itt „a mindennapi szoron-gást, valamennyi egyházak gondviselését," 8) és megértet-tem az Apostol s ó h a j á t : „Kicsoda szenved, hogy én ne szenvednék? kicsoda botránkozik, hogy én ne é g n é k ? "9)
Tudtam, hogy „mindattól, kinek sok adatott, sok követeltetik, és akire sokat bíztak, többet kívánnak attól." 10)
Tudtam, hogy végtelenül szent és fenséges feladatok-kal bízza meg az Isten Ember azt, kit „püspökké tesz az Anyaszentegyháznak kormányzására." n) Reá bizza a nyájat,
„melyet maga vérével szerzett."1 2) Reá bizza az Isten ') Róni. 1. r. 7. v.
-) II. Kor. 6. r. 11. v.
s) .Tán. 1. r. 14. v.
A) Efez. 2. r. 7. v.
6) Izai. 9. r. 6. v.
6) Zsid. 5. r. 4. v.
') I. Pét.. 5. r. 4. v.
s) II. Kor. 11. r. 28. v.
!') ü . o. 29. v.
'") Luk. 12. r. 43. v.
11 ) Ap Csel. 20. r. 28. v.
, 2j U. o.
titkainak sáfárságát." 13) Reá bizza a hitnek kincsét,1 4) az evangelium világosságát, 15) az „igaz beszédet," 16) az „élet igéjét." Mindezt pedig a lelkek üdvözitésére.
Ismertem az Apostolnak komoly intését, mellyel a püspöknek meghagyja: „Mindenre nézve légy magad jó cselekedetek példája, a tanításban, feddhetetlenségben, mél-tóságodban, — — — — h°gy a zi ki ellenünk vagyon, megszégyelje magát, semmi gonoszt sem mondhatván ellenünk.1 7)
Tudtam, hogy nehéz ma a püspöknek helyt állnia az Anyaszentegyház kőfalán, melyre Isten őt őr gyanánt rendelte 18) és hogy j a j neki, ha ez őrállomáson hallgat, ha az evangéliumot nem hirdeti.
Hogyan is mertem volna tehát e fenséges és fele-lősséggel teljes méltóságra sóvárogni, melynél nincs, szent Ágoston szavai szerint, ezen életben nehezebb, fáradsá-gosabb és veszedelmesebb ?1 9)
Hogy mertem volna magamat kitenni azon biró íté-letének, kinél „igen kemény itéletök lesz azoknak, kik uralkodnak ; mert a csekélynek irgalom adatik, a hatal-masok pedig hatalmasan fognak szenvedni kínokat." 20)
Ez okból, midőn felséges Urunk és apostoli királyunk nak tekintete és választása reám esett; midőn Szentsé-ges Atyánk, Krisztus Urunknak Földi Helytartója, vég-leg átadta nekem a pécsi egyházmegyének félmillió lel-ket számláló nyáját : megremegett lelkem minden ízében,
és felkiálltottam a prófétával: „ U r a m ! hallottam, amit hirdettél és féltem." 21) Láttam lélekben a hivők százezreit, kiknek örök üdvösségét tőlem fogja számon kérni az Ur.
Elvonult szemeim előtt azon szent életű, buzgó püspö-köknek hosszú sora, kik boldog Mórtól kezdve erős hitük, tündöklő erényeik, tudományuk és lángoló szeretetük ha-talmával tartották meg e sok viszontagságot szenvedett egyházmegyét az igaz hitnek, és marandó alkotások által fényt s dicsőséget árasztottak rá. Feltűnt lelkem előtt különösen közvetlen elődömnek, Istenben boldogult Nán-dor püspöknek, tiszteletreméltó alakja, kinek minden ere-jét az Ur házáért égő szeretet és buzgalom emésztette fel.
Midőn mindez elvonult lelkem előtt, megrendültem ama gondolatnál, hogy Isten azt a pásztorbotot adja
ke-zembe, melyet oly sok szent és érdemes kéz hordozott ; azt a pásztorbotot, mely százezereket igazítson el az
üd-vösség utján — és felkiáltottam Dávid királyijai : „Ki vagyok én, Uram Isten ! és micsoda az én házam, hogy ennyire hoztál engem ?" 22)
Nagy szorongásomban égre emeltem szememet, Isten-nek kitártam lelkemet és attól vártam alkalmatos segít-séget, a ki által történt mindez.23)
Az Urnák karja vezetett és emelt; az Urnák karja
1 ) I. Kor. 4. r. 1. v.
») II. Tim. 1. r. 14. v.
»•') Máté 5 r. 14. v.
1B) Tit. 3. r. 8. v.
17) Tit. 2. r. 7. 8. v.
IS) Izai. 62. r. 6 v.
!n) Valent.-hoz irt 148. 1. v.
iU) Bölcs. 6. r. 6. 7. v.
" ) Habak. 8. r. 2. v.
II. Kir. 7. r. 18. v.
Zsolt, 117. 23. v.
65
RELIGIO.
erős, hogy megerősítse gyengeségemet; azért b á t o r s á g o8
bizalommal eltelve mondtam az Apostollal: „Mindent meg-tehetek az által, ki engem megerősít." 24)
Le van téve keblembe az a biztos remény, hogy a ki a félénk halászokat rettenthetetlen apostolokká változ-tatta, általam, az erőtlen által is megszégyenitheti az erő-seket és a semmi által is l e r o n t h a t j a azt, ami valami.2 5)
Azért az Ur hívására alázatos bizodalommal feleltem :
„íme jövök !. . . hogy cselekedjem, Isten a Te akaratodat.8 2 6) Igy kerültem hozzátok, Krisztusban szeretett Hiveim, az üdvösség és békeség Urától küldve, az erősség Istené-ben bizva, s evvel a bizalommal köszöntlek titeket újra, mondván: „Kegyelem nektek és békeség!"
De az apostol ez üdvözlete nem akar üres szólam, hiu beszéd lenni, mely nyomtalanul elhangzik, s testté nem válik ; hanem oly ige, mely testté lesz s melyről az Ur is m o n d j a : „az én igéim szellem és élet."2 7)
Én is, mikor nektek kegyelmet és békeséget kívá-nok, szellemet és életet, az Istennek tetsző életet értem, s ezt az életet akarom köztetek előmozdítani ; hiszen ez az élet Krisztus Urunknak uaűve, ez az apostolok külde-tése, ez az én apostoli föladatom is köztetek. Mivel pedig ez a termeszetfölötti élet a hit gyökeréből fakad, az örök remény törzsében emelkedik ég felé, s az Isten-szeretetben koronázza meg önmagát : azért a hit, remény és szerete-ten kezdem s első főpásztori szózatom által is e három isteni erényt akarom szivetekben fejleszteni.
(Folytatjuk.)
K A T H O L I K U S A U T O N O M I A .
A ministeri emlékirat a katholikus autonómiáról és a katholikus sajtó.
A „Szombathelyi Ú j s á g " f. hó 16-iki vezérczikkében keményen támadja a kormány emlékiratát s erős igazsá-gokat j u t t a t vele szemben érvényre.
„Czélja (úgymond, az emlékiratnak) az autonomiai törekvéseket leszerelni azzal az ultimátummal, hogy vagy meghajoltok ama föltételek előtt, melyeket diktálok vagy elvesztitek még azokat a jogokat is, melyeket eddig bírtatok E r r e a czélra kellett a ministeri emlékiratban megingathatatlan tétel gyanánt felállítani azt, hogy a ma-gyar király apostoli, vagyis főkegyúri jogosítványai az állami végrehajtó hatalom jogkörébe tartoznak s hogy a katholikus alapok és alapítványok tulajdonkép országos közalapok. E r r e a czélra volt szükséges mindezeket a
közjogi hamisításokat megtoldani azzal a fenyegetéssel, hogy a katholikus egyház egyenjogúsításának követelése a katholikus egyházra nézve „a nagyobb mértékben élve-zett kedvezmények megvonását" eredményezheti és min-denesetre előtérbe tolná az alapok jogi természetének kérdését és felkeltené „a versenyre utalt többi felekeze-teknek" féltékenységét és aggodalmait.
2t) Filip. 4. r. 13. v.
25) I. Kor. 1. r. 27. 28. v
26) Zsid. 10. r. 7. v.
27) Ján. 6. 64.
Nem akarjuk minősíteni azt az erőszakosságot, mely a kultusminister ez emlékiratában feltolakodik ; de az vilá-gos előttünk, hogy itt tulajdonkép az apostoli király sze-mélyes, elidegeníthetetlen és másra át nem ruházható fő-kegyúri jogainak elkobzásáról van szó ugy a korona, mint a katholikus egyház rovására és hogy az a körmön-font fenyegetés, mely a sorok között a kath. egyházi va-gyon szekularizáczióját tolja előtérbe, a szabadelvű egy-házpolitikai programm kiegészítő része és a liberális tö rekvéseknek régtől fogva czélpontja.
Mit akar mondani a minister azzal, hogy a katho-likus alapok- és alapítványoknak az autonomia kezelésébe való bocsátása „felkeltené a versenyre utalt többi felekeze-tek aggodalmait?
Azt mondja az 1791. évi XXVI. t.-cz. 12. §-a :
„Miután a mindkét vallású evangélikusok az ily módon és örökre szóló törvénynek az ő vallásuk szabad gyakor-latára, nemkülönben templomaik, iskoláik és lelkészségeik valamint alapítványiak föntartására vonatkozó rendelkezése által minden tekintetben biztosíttattak, hogy köztük és a római katholikus vallású h ke?ok között a béle és egyet értés annál inkább megerősödjék, azt határozzuk : hogy a szóban forgó templomok, iskolák, plébániák és alapítvá-nyok tidajdonjogára vonatkozólag (érintetlenül hagyva az evangélikusoknak a Szirmai-, Hrabovszky-, v a r m i n t Apaífi-féle alapítványokra vonatkozó igényét, a mennyi-ben ezt bebizonyítani tudják) a tényleges birtokállapot mindkét részre nézve szabályul fogadtassék el oly módon, hogy ezentúl a katholikusok alapitványai katholikusokra, az evangélikusokéi pedig az evangélikusokra fordíttassanak és hogy ehhez képest ne csak eleje vétessék az ezekre (az alapítványokra) vonatkozó, a jövőben bármely részről támasztott további igénykeresetnek, hanem egyúttal, hogy ezentúl a templomok, iskolák, plébániák elfoglalásai soha és semmiféle ürügy alatt megengedhetők ne legyenek."
Ebből a törvényczikkből tehát világos, hogy a mint kétségbe vonhatatlan a protestáns egyház tulajdonjoga azokra az alapítványokra nézve, melyeknek aktuális bir-tokában voltak akkor, midőn e tczikket kihirtették : azon-kép kétségbevonhatatlan a katholikus egyház tulajdonjoga is azokra az alapokra és alapitványi javakra nézve, me-lyeknek a katholikus egyház a mondott törvényczikk élelbelépte idején birtokában volt. És a mint minden j o g -gal és igazságosság-gal ellenkeznék az, ha valaki a pro-testánsok ez alapvető törvény czirrén bírt alapítványainak felekezeti jellegét eltagadná és azokat országos közalapok-nak deklarálná: hasonlókép minden jog és igazságosság
egyenes arczulverése az, ha valaki a katholikus egyház-nak ugyané törvény czimén birt alapitványait „országos közalapoknak" deklarálja és az alapitványok országos törvényeinkben kifejezett jogi természetének feszegetésé-vel egy u j „ o s z t o z k o d á s i r a biztatgat daczára annak, hogy a béke -és egyetértés biztosítására a vagyonjogi viszonyt maga a törvényhozás rendezte. A ki a protestáns egyházi vagyon sérthetlenségét elismeri, az becsületes uton a katholikus egyházi vagyon épségét sem támadhatja meg.
Mindakettőt ugyanaz a törvényhozás ugyanabban a tör-v é n y c i k k b e n tör-védelmezi.
A mi pedig az alapok kezelését illeti, valóban a
hazai közjog szándékos meghamisítása kívántatik ahhoz, hogy valaki azokat a kezelés czimén országos közalapok-nak tekintse.
A 1548. évi 12. t.-cz. az elhagyott egyházi javakra vonatkozólag elrendeli, hogy azok plébániák és iskolák felállítására fordíttassanak oly czélból, hogy az igaz, katholikus hit és vallás föntartassék és azoknajc kezelését a püspökökre bízza: „quilibet Praelatus sub sua Dioecesi curam gerere teneatur".
Az 1723. évi 70. törvényczikk azt határozza : „Bár-mely kegyes alapítvány fölügyeletét és a számadások köve-telését azzal a vizsgálattal, vájjon az alapítvány rendel-tetésének elég tétetett-e, ő felsége apostoli jogható-ságánál fogva az 1715. évi 74. t.-cz. erejével önmagának tartja fenn. 1. §. és a kir. helytartó-tanács kebeléből némelyeket megbíz, a kik az előbb mondattakra kiváló gondot fordítsanak."
Az 1791. évi 23. t.-cz. pedig biztosit arról, hogy „ő felsége, mint az egyházak legfőbb kegyura, az Isten egy-házait jogaikban megtartja és bármily nevű alapitványai-kat az alapítók szándéka szerint kezelteti."
Az 1793. évi julius hó 4-én kelt királyi rendelet pedig a vallási és tanulmányi alapot az „országos közala-pok"-tói egyenesen elkülönözi és elrendeli, hogy „mivel az alapok kegyeletes czélokra vannak rendelve és termé-szetük szerint a legfőbb kegyúri jognál fogva ő felségének legmagasabb felügyelete alatt állanak, az u. n. közalapok-kal, melyekről az 1791. évi XXVI. t.-cz. emlékezik, sem-miféle összefüggésben ne álljanak és az 1791. évi XXVI.
t.-cz. értelmében csakis katholikus czéloknak szolgáljanak."
Es tény az, hogy a harmincz év óta a kultusmi-nister kezelése alatt álló vallás- és tanulmányi alap soha parlamenti ellenőrzés vagy befolyás alatt nem állott és igy nem igaz az, hogy az 1848. évi III. t.-cz. 6. § a alap-ján kezel', tehát nem igaz az sem, hogy a szóban forgó
alapítványok kezelése, az állami végrehajtó hatatomnak az idézett tczikkben körülirt jogkörében ben foglaltatnék. Tehát nem más, mint közönséges ferdítés és hamisítás, ha a
ministeri emlékirat a vallás- és tanulmányi alapot „orszá-gos közalap"-nak minősiti.
Ez az emlékirat egészen rá vall azokra, a kiknek politikája évek óta csak a katholikus egyház üldözésében nyilvánult. Az egyházpolitikában konfiskálták szentségein-ket, most pedig a ministeri autonomia czégére alatt kon-fiskálni akarják egyházi alapítványainkat.
Es valóban felháborító az a képmutatás, hogy mindez a béke és egyetértés nevében történik, gondos takargatásával annak, hogy itt tulajdonkép a szabadelvü-ség megmentéséről van szó, szabadkőmives, protestáns és zsidó befolyások fölhasználásával".
— Autonómiai választás. A mohácsi autonomiai választókerület központi bizottsága f. hó 19-én délelőtt összeolvasta az ujabb választásnál leadott szavazatokat. Az eredmény ez : Kanócz István min. osztálytanácsosra szava-zott Baar községben 69, Babarczon 223, D.-Szekcsőn 8.
Lancsukon 158, Maison 43, Mohács belvárosban 23, Mohács külvárosban 8, Nagy-Nvárádon 108. Sombereken 249, N.-Bólyon 364, Rácz-Tőttösön 87, Szajkón 47, Bozsokon 28, Fekeden 67, Himesházán 352, Mária-Kéménden 71, Rácz-Mecskén 23, Püspök-Lakon 177 — összesen 2105. —
Antal Gyula dr. egvetemi tanárra szavaztak: D-Szekcsőn 125, Mohács belv. 17, Mohács külv. 42, Vókányon 31, Egerághon 840, Olaszon 2, Ráczpetrén 353, Szebényben 58, összesen 1470 -— Darányi Ferencz dr. pécsi ügyvédre szavazott Olaszon 274. — Kantz Adolf mohácsi ügyvédre szavazott Mohács belvárosban 1. Végeredmény: Kanőcz István G35 szavazattöbbséggel győzött.