A három é r s e k 1884-iki emlékirata a f e l s é g h e z a kath. egyház autonómiájának ügyében.
(Vége.)
A katholikus egyház fejeitől, a fölséges magyar királyoktól és a magyarországi törvényhozó testülettől származott hosszú, még ha szükséges lenne, könnyen hosszabbra nyújtható sorozata állott igy előnkbe : az apostoli fejedelem katholikus egyházunk körül való külö-nös előjogainak, azaz a királyi Patronatusnak eredetét, természetét és kifolyásait nemcsak történetileg hirdetvén, hanem a Magyarhonban érvényes törvény és közjog tekin-tetéből is begyőzvén azt, hogy mit a mindenkori fölséges magyar királyoknak, mint apostoli fölségeknek szentséges személye a katholikus egyházra nézve, eltérőleg a nem katholikus egyházak, felekezetek belügyeire való vonat-kozástól, különös jogként gyakorol: az nem az állam, nem a világi fejedelemség eszméjében, hanem a királyoktól
szint-úgy mint a pápáktól és törvénykönyvünktől mindenki r következetesen hangoztatott pápai irivilégiumban találja alapját és igazoltságát s az épen ezen eredeténél és ebből folyó természeténél fogva a felséges királyokban leg-főbb védurait vallásos hódolattal tisztelő katholikus egy-ház beléletének keretében forog.
Ezen jogokat tehát az államnak illető közegei, mint a legfőbb fejedelmi védurnak mégbizottjai ilyetén és nem állami küldetésüknél, hivataluknál fogva kezelik. Miért is csak az össze nem vágó eszméknek helytelen összezava-rásával és a helyes fogalmak megrontásával mondathatik az, hogy azokat az állam tartja kezében és gyakorolta eddig és hogy továbbá mit az állam eddig kezében tartott, azt jövőre kezéből kibocsátani akár fogja, akár nem fogja. Mert ilyesmi csak az egyházi eredetű legfőbb véduri jogoknak és pedig mind az egyház, mind a felsé-ges királyi trón ellenében az állam részére va!ó, sem-mikép nem igazolt konfiskácziója folytán állíttathatnék.
Nem akarunk mi elválni az államtól ; nem akarjuk mi egyházunk életét és törekvéseit szembe állítani, ellen kezésbe helyezni az állammal, annak érdekeivel és életé-vel ; mert hála Istennek, nincs semmi egyházunk élete végczéljaiban és ezeket előmozdító eszközeiben, mi az államra nézve hátrányos, ozéljaira nézve veszélyes és káros lenne. Sőt mert mindkettőnek czélja a testből és lélekből álló állampolgároknak, egyszersmind egyháztagoknak min-dennemű boldogítása, s mert valamint ha a lelket a test-től elválasztjuk, csak egy élettelen tömeg áll előnkbe:
ugy hiszszük és valljuk, hogy az igy alkotott emberek boldogitására irányult törekvések sem válhatnak el köl-csönös veszély és kár nélkül végleg egymástól, hanem magasztos munkaközösségben vállvetve kell indulniok és müködniök czéljaik előmozdítására, azaz : jól rendezett viszonyok között az egyház életének az államéval össz-hangban közrehatólsg kell működnie.
De ez semmikép sem zárja ki azt, sőt az ilyen kö-zös működésben okvetlenül s z ü b é g e s jó egyetértésnek és kölcsönös bizalom támogatta együttjárásnak lényeges föl-tételeként jelentkezik az, hogy az állam ne igyekezzék el-vonni az egyháztól megélhetésének, önálló, üdvös működé-sének föltételeit, ne zárja el előtte az utat, hogy az ál-lamra nézve is nagyfontosságú egyházi czéljait hathatóan előmozdíthassa, — ne vonja magához az e czélokra szük-séges eszközök használhat ás át, melyek csak az erre hivatott egyháznak kezében lehetnek üdvösen alkalmazva, s melyek-nek a tisztán egyházi élet mezején czéliránycs kezelésére a mostani állam benső hivatást nem is vindikálhat magá-n a k ; magá-ne ragadja magához azomagá-n módokat és eszközöket, melyeket minden más egyház saját életében, saját tanai, elvei és természete szerint fölhasználni igyekszik, s miná-lunk fölhasználni méltán engedtetik is, de a melyeket az állam a kath. egyháznak saját hasonló czéljaira általa fölhasználtatni a régi kiváltságos viszony szellemének meg-tagadásával, ele alakjának igazolatlan föntartásával nem engedi meg.
S ha valaha lépett e különbözet megtestesülve a vi-lág szeme elé: történt ez akkor, midőn a középiskolai törvényjavaslat a múlt évben a magyar országgyűlés mind-két házában tárgyaltatván, kirívóan mutatkozott azon
jog-elismerő kedvezésnek megtagadása a Icath. egyházzal szem-ben, melyet más vallásfelekezetüek e honban élveznek.
S épen az ilyen elvileg el nem fogadható, gyakorla-tilag vészes különbözetnek támogatása folytán, akár ex professo, akár csak mellesleg történt legyen az, áll elő eloclázhatlan szüksége annak, mit fölségednek apostol1
gondoskodásától az egyházi élet fejlesztésére való köteles tekintetből nem kívánnunk, n e u kérnünk, nem lehet.
Ugyanis valahányszor akár a törvényhozás mindkét házának bizottságaiban, akár pedig az országgyűlési köz-ülésekben szó volt a nem kath. egyházaknak az ő saját tanintézeteik i g a z g a t á s á b a ! gyakorolt hatalmáról, a milyet a kath. egyház is a saját lényeges czéljai elérésére ren-delt és kétségtelen birtokához tartozó erők, eszközök, alapok, intézmények, iskolák körül, ezeknek kezelése és saját czéljai szolgalatában való fölhasználhatása tekinteté-ből joggal követel, az ezen tökéletesen igazolt óhaj mindenkor ellenmondással találkozott ; mindannyiszor amaz és pedig többnyire C3ak odavetőleg hangoztatott indoko-lással, hogy az autonom egyházak g y a k o r o l h a t j á k ezen jogokat, ilyen vagy amolyan szerződések sőtbelszerkezetük alapján, de a nem-autonom — értetik a katholikus — egy-ház azt épen azért, mert nem autonom nem g y a k o r o l h a t j a .
Ily szavakban lehetne röviden kifejezni a j o g g y a k o r -lati különbözetnek hoszszan vagy röviden elmondott okát.
Melynek jogi tekintetből való latolgatásában legyen sza-bad előzetesen azt megjegyezni, hogy nem az ilyen vagy olyan szerződésekre vagy privilégiumokra való tekintet lehet a fönforgó kérdésben a döntő indok, hanem maga
az államhatalomnak minden szerződésen és kiváltságon fölül álló méltányossága és igazságossága, mely egyene-sen megköveteli, hogy az állam a fönálló és veszélytele-neknek elismert egyházakban ne lehetetlenítse, ne zavarja, ne zsibbaszzsa meg az őket belter mész elüknél fogva meg' illető jognak gyakorlatát, mely ott, hol kétségtelen czélok s ezek elérésére rendelt szellemi és anyagai eszközök vannak, ezeknek amazok eléréséhez szabad fölhasználása körül forog.
Mi pedig az olv szívesen hangoztatott autonomiát illeti : e mozzanat méltó megítélésére legyen szabad két tényre oda mutatni. Az első az, hogy az egyes egyházak lényeges czéljainak s fóf'eladatainak eszközeit s az azokkal az egyházak természete szerint való élést engedményezi vagy nem engedményezi a magyar állam, mint ez a gimnáziális tör-vényjavaslat tárgyalásakortényleg szóba is j ö t t és konstatálva lőn, a szerint a mint az állam hajlandó autonomnak el vagy nem ismeri el az egyes egyházakat. A másik
két-ségtelen dolog pedig az, hogy a katholikus egyház auto-nómiájának létrejöttét, ugy a mint ezt egy nagynevű állam-férfiú és kultuszminiszter inicziálta és a katholikus egyház autonómiáját most tagadó férfiaknak értelmében beáiláttatni akarta, jól vagy rosszul? az ezen általános elméleti észrevételekhez nem tartozik, épen magának azon kormánynak aggodalmai akasztották meg, mely az autonomi-kus szervezet hiánya miatt akarja elvonatni a katholiautonomi-kus egyháztól azt, mit az szellemi megélhetéséoek, azaz czéljai előmozdításának lényeges föltételéül tekint.
S azért joggal nem t a r t h a t j u k méltányosnak azon eljárást, melylyel egyrészről az úgynevezett autonomia
hiánya miatt megtagadtatnak az egyháztól az ő czéljai előmozdítására szolgáló lényeges eszközök, más részről pedig a hiányzónak állított autonomia pótlására nem mondjuk amaz előbb konziderált mód, hanem minden mó-dozat elvonatik tőle, s midőn ilyent a legszelídebb alakban követelünk, mint azt a középiskolai törvényjavaslat t á r -gyalásakor tettük, még ez is megtagadtatik tőlünk.
Pedig valamint sohasem hiányzott az egyháznak valódi s teljes autonomiája, azaz önállósága, ugy a világi elem részeltetésére irányidt helyes kívánságoknak megfele-lőleg is meg vannak abban a konziderált szervezetnek többé vagy kevésbé szükséges s az egyház természetével megférő elemei. Megvan különösen a világi elem részel-tetésének a vegyes természetű ügyekben történetileg be-bizonyodott és áthagyományozott módja szerint a királyi legfőbb véduri institutio, melynek a mostani időkörülmé-nyek által szükségkép követelt irányban való alkalmazását jelenleg is ó h a j t j u k , midőn ezen legalázatosabb esedezé-sünkben folyamodunk, hogy fölséged a legfőbb véduri ha-talom attribútumainak gyakorlata végett egy a nagy föl-adat megoldására mind személyes képességük, mind állásuk jelessége és tekintélye által valódi hivatással biró egyházi
és világi férfiakból összeállított testület életbeléptetését el-rendelni méltóztassék, neveztessék az azután bár katholikus főegyháztanácsnak. bár országos katholikus ügyi igazga-tóságnak, bár vallás- és tanügyi országos katholikus bi-zottságnak, bár más alkalmasabb névvel, mindez közömbös dolog levén.
Nem is mi, felséged legkegyelmesebb apostoli kine-vezése folytán most a magyar egyház kormányzásával megbízott örökhü káplánjai vagyunk az elsők, kik ily kéréssel j á r u l n a k már az országgyűlési tárgyalásokon is hangoztatott nézeteik és óhajaik szerint felséged apostoli trónjához. Ugyanis az 1848. események folytán megváltó-I zott országkormányzati rendszer kezdettől fogva nélkülözte
a legfőbb patronátushoz tartozó katholikus egyházi ügyek-nek a beltermészetük követelte módon való ellátását és az I erre megkívántató közegeket. Miért is az egyháznak
soha-sem nyújtotta azon garancziát, melyet ez világi vonat-kozású legfőbb érdekei s az azokkal szorosan összefüggő nagy czéljai biztosítása végett megkívánni jogositva va-gyon. A miniszteriális rendszer, mely a régi kormányszéki rendszer helyébe lépett, azt meg nem adhatja. S éppen azért már az 1850. augusztusban Esztergomban tanács-kozott magyar püspökök ugyanonnan fölterjesztett kétrend-beli együttes esedezésükben folyamodtak felséged apostoli gondosságához, hogy mind a vallásalapnak, mind pedig az összes katholikus tanulmányi ügyeknek, illetőleg az azokhoz szintúgy, mint az ezekhez tartozó alapoknak mindennemű kezelésére egy katholikus egyházi és világi férfiakból alakított bizottság állittassék föl, melynek mind összeszerkesztése, mind működése nyújtsa mind felséged-nek, mind a katholikus egyháznak ama biztosítékot, me-lyet ez említett legnagyobb fontosságú ügyeire nézve méltán megkiván.
Mit mi is ezennel legtiszteletteljesebb bizalommal esdve esdünk felségedtől s mind felséged véduri jogai, mind az anyaszentegyháznak ezek által való védelme ér-dekében kívánunk a magyar kormánytól.
55 RELIGIO.
É s válságosnak tartanánk egyházi ügyeinkre nézve minden halasztást a véduri j o g alkalmazásának most kért módjában, mert tett tetthez sorakozva, lassan-lassan u j a b b és u j a b b állapotok állnak be, melyek a legfőbb kegyúri gondosság jogi tárgyai kezelését mindinkább alterálják és a n n a k teljes jelentőségéhez való egykori érvényesülését napról-napra nehezebbé teszik.
A nagyhatalmú állam a katholikus egyházzal szem-ben terjeszkedik és terrenumot foglalni indult, melyre azután ráállva, mintegy kibivólag hangoztatja : mit az állam kezében tartott eddig, azt kiadni sohasem fogja.
Nem a k a r j u k ugyan ezen nagy szavakat egész erőszakos-ságukban értelmezni, a milyenben majdnem önmaguktól föltolakodnak ; de annyi kétségtelen, hogy azon alkalma-zásban, melyben mondatni szoktak, fölséged véduri jogai-nak nyilvános erőszakolását, az egyház jogos követelésé-nek egyszerű visszaútasitását foglalják magukban ; egy-szersmind pedig tagadhatlan félreismerésével j á r n a k azon viszonynak, melyben a mostani magyar kormányzat-tól közjogi tekintetben nagyon eltérő természetű 48 előtti országkormányzat állott a katholikus egyháznak in-tézményei, egyeteme, iskolái, alapitványaihoz, fölségednek fővéduri hivatásához, jogaihoz s ezeknek gyakorlatához.
Mert midőn akkor katholikus hagyományoktól és k o r -mányszabályoktól vezetett, a katholikus egyházat mint uralkodó vallást elismerő, s ezen természetéből folyó attri-bútumaiban föntartó, megőrző testületek, egyszersmind kormányszékek és bizottságok a katholikus egyház szel-lemében látták el annak ü g y e i t : most az egészen más természetű, mind hivatali jelentőségük, mind hivatásuk szerint az egyházi élet körén kivül álló és egy szintén ezen körön kivül mozgó törvényhozásnak felelős egyes
kormányegyének vették át ama régi testületeknek örök-ségét. S épen ez az, mi nem az egyház jogainak és ér-dekeinek a királyi véduri intézmény által védelme irányá-ban, nem ezen legfőbb véduri hivatás természete szerint s nem az egyház jogai biztosításának szellemében történt
— sőt ha ideje korán a panaszolt baj nem orvosoltatik, az egyház jogainak kétségtelen veszélyeztetésére fognak szolgálni. Névszerint az egyház még a mostani illető
államközegeknek gyakran tapasztalt j ó a k a r a t á t sem látja ügyei számára biztosítva a jövőben, s pedig azért, m e r t bármily személyes jóakarat sem n y u g t a t h a t meg a jövőre az iránt, a mit csak pozitív törvényes institucziók
képesek biztosítani.
S ezt csak egy fölséged legfőbb véduri jogánál és hivatásánál fogva egyházi és világi férfiakból kineve-zendő egyház- és iskolaügy főhatóság teheti. Melynek é'etbeléptetését, ha fölségedtől eme legalázatosabb kéré-sünk értelmében megnyerni szerencsések lehetnénk, ezáltal már alakilag is két nagy czél volna elérve. Ugyanis elő-ször kiválóbb és tekintélyesebb világi katholikus férfiak
állíttatván be egyháziakkal együtt azon egyházi és iskola ügyi hatóságba, sokan meg lennének nyugtatva azok kö-zül, kik a katholikus egyháznak arra bízandó világi vo-natkozású ügyeit az erre hivatva nem is lehetett ministe-riumnak kezelése alól kivéve és hasontermészetü köze-gekre szeretnék bizva látni, s kik ily óhajtól vezéreltetve sürgették valaha az úgynevezett automiát, melynek más
módját nem ismervén, azt az országban levő protes-táns egyházaknak az ő természetükkel inkább megegyező autonomikus szervezet szerint •— valóban helytelenül — óhajtották képeztetni.
De 2-szor egy más czélnak is meg lenne felelve. T.
i. egy mondott természetű főhatóság létrejötte teljesen eloszlathatná azon aggodalmakat, melyeket az autonomi-kus szerkezetből, ha az behozatnék, sok b a j támadását jósló férfiak, névszerint: a kormány rúdján ülő hatalom-közegek táplálnak. Mi ismét nem csekély jelentőségű volna. Mert az ő ismert jóakaratukról hinni lehet, hogy valamint a kath. egyház világi vonatkozású ügyeinek ellá-tásában alkalmazandó világi férfiaknak a 70-iki kongresz-szus határozatai értelmében való részeltetéséről tartanának s* épen azért egy ily természetű képviseltetés kivitelétől tartózkodnának : ugy az akkor tervezett szervezetben rejlő nehézségek a mi általunk konziderált hatóság fölállításá-val kikerülhetők levén, nem óhajtják megakasztani azt, hogy a kath. egyház jogos óhajai, melyek intézeteinek, iskoláinak, alapjainak, alapitványaiknak s az ezekkel ösz-szefüggő ügyeknek homogén természetű közegek által való ellátására irányulnak, j o g és igazság szerint teljesít-tessenek.
S midőn az ez irányban táplált legitim kívánságok ama visszásságoknál fogva, melyek a 48 előtti kormány-közegek megszűnése óta megváltozott közjogi állapotból támadtak, időről-időre hangoztatva l ő n e k : újra és újra szem elé állott a legfőbb kir. patronátusnak 48 előtti kezelési módja és természete és az idevágó ügyekre nézve egy hasonló szellem vezérelte ellátási módnak beállítása j ö t t óhajtásba. Es pedig helyesen.
Mert jóllehet a 48 előtti hatóságok és bizottságok változott viszonyainknál fogva egyáltalán vissza nem állít-hatók, de igenis lehetséges egy oly ellátás létesítése, mely
ama hatóságoknak a legfőbb véduri j o g természetével egyező szellemében működve a katholikus ügyeket, alap-jainkat, alapitványainkat, iskoláinkat rendeltetésük sze-szerint az egyház elveinek és érdekeinek megfelelően ke-zelje és biztosítsa. És csakis a dolognak, a mi
óhajaink-nak fólepes megítélése és a priori kicsinylő elutasítása sütheti rá a kivihetetlenség bélyegét azon kézelésnek terve-zetére, mely szemünk előtt lebeg s már többször illő helye-ken, ugy mint az országgyűlés különböző bizottságaiban és nyilt üléseiben is észszerű kifejezést nyert.
S az ily kezelés beállításának az eddig mondottak-ban ugy hiszszük teljesen kiderített szükségességét kell, hogy átérezze minden méltányos férfiú, bár ha vallási meggyőződései tán nem is fűzik közelebb a katholikus egyházhoz, vagy az egyházi élet terén tett hivatásszerű működésben nyert oly nézetek és tapasztalatok nem is vezérlik, a milyenek birtak minket ezen legalázatosabb
kérelmünk előadására.
Más részről pedig alaposan reméljük, hogy elnémul-nának azon most sürün hallható jogos panaszok, melyek a katholikus egyház általánosan táplált óhajai kielégítet-len voltánál fogva fölhangzanak, ha a most kért hatóság létet nyervén a katholikus vallás tanulmányi, egyetemi s egyéb alapok és alapitványok, valamint az összes kath.
iskolák országos egyházhatósági vezetése reá lesz bizva.
S bogy ezen testület fölséged szentsége3 szándékai-nak s a kormány nemes bizalmászándékai-nak megfelelőleg fog el-járni hivatása teljesítésében, arról legbiztosabban kezes-kedik az, kogy a felséged apostoli gondossága által vá-lasztott és kinevezett legmegbízhatóbb világi és egyházi férfiak fogják azon testületet képezni, kik azonfölül e mű-ködésükben kötve lesznek a fölséged által mind minisz-tériumának, mind a katholikus egyház magyarországi ve-zetőinek meghallgatása után kiadandó szabályok által, és végül eljárásukról szüntelen felelősséggel és beszámolási kötelességgel tartozandnak fölséged szentséges személye előtt.
Mi mind megtörténendvén, csak az fog teljesülni, mit fölséged apostoli legmagasabb szándékánál fogva mindenkor szem előtt tartani és eszközöltetni kiván, s a minek már halmozott bizonyítványait hálás hódolattal tisz-telni szerencsénk va'a azon fejedelmi eskü lelkiismeretes teljesítése rendjén, melylyel mint Magyarország és társor-szágainak apostoli királya fényes koronáztatása nagy nap-ján esküdött az élő Istenre, boldogságos szűz Máriára és az Istennek minden szenteire, hogy az Istennek egyházi és világi minden rendű lakosait jogaikban, kiváltságaikban, szabadságukban, szabadalmaikban, törvényeikben, régi, jó és helybenhagyott szokásaikban megtartani fogja.
Minek szellemében a fönt legalázatosabban előter-jesztetteket elrendeltetni esdvén, élünk ez alkalommal is azon legmélyebb hódoló tisztelet kifejezése mellett öröklünk
Budapesten, 1884. febr. 21.
Császári és apostoli királyi fölségednek örökhü és legengedelmesebb szolgái és káplánjai.
Simor János,
bibornok, herczegprimás, esztergomi érsek.
Dr. Haynald Lajos, bibornok, kalocsai érsek.
Dr. Samassa József, egri érsek.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, jan. 22. Újévi változások a magyar ka-tholikus sajtóban. —
Erről is meg kell emlékeznünk.
Mivel a kath. hitélet tetemes része, az ébresztő és buzdító rész templomon kivüli része, a kath. sajtóban folyik le, a magyarországi katholikus egyházi és társa-dalmi s most már politikai élet annaleseiben a kath.
sajtó viszontagságai, életének kiválóbb eseményei előkelő külön lapot vagy legalább is rovatot követelnek.
Az erdélyrészi derék „Közművelődés" szerkesztősé-gében, mely delgáczióját az erdélyi egyházmegye irod.
társulatától kapja, u j szerkesztőség váltotta fel az eddigit.
Erről már a megválasztás idején megemlékeztünk s az u j szerkesztőség előtt kollegiális hűséggel tisztelegtünk.
U j laptársul a Pécskán megjelenő „Jövőnk"-et van szerencsénk bemutatni. Társadalmi és közművelődési heti közlöny. Programmjának és tartalmának ez a czél ad izt és szint. Tulajdonosa és szerkesztője Szathmáry Geyza pécskai plébános, dicséretes vállalkozással, szép tudással, finom tapintattal, apostoli lelkesedéssel, szeme előtt tartva,
hogy ma minden papnak kötelessége a tollat ugyancsak szorgalmatosan forgatni. Scripta scriptis sut opponenda.
S bármennyire haladtunk is már a sajtó terén, még min-dig hátra vagyunk. A sajtó a művelődés emelésének s a tévedések kiszorításának igen hathatós eszköze, emeltyűje.
A „Jövőnk" előf. ára egy hónapra 50 kr, egész évre 6 f r t , félévre, ^negyedévre a megfelelő összeg.
A „Társulati Értesítő" heti lappá átalakulva Gyürky Ödön dr, az országosan ismert és tisztelt katholikus szo-cziális és tanférfiu tulajdonába ment át s mindjárt első lépéseivel nagy hatásokat reméltet. Ugyanez a fáradhatat-lan férfiú e napokban az „Alkotmány" kötelékébe is be-lépett s ott, mint belmunkatárs a tanügyi rovatot fogja szerkeszteni. Nagy acquisitio, kétségtelen. Ha ez a „M.
Állam" kötelékéből való kilépéssel van összekötve, veterán napilapunkra érzékeny veszteség volna. A „M. Allam"-cak egy másik munkatársa, dr Notter, már az év elején lépett be az „Alkotmány" kötelékébe.
Újévre szerkesztőt cserélt két befolyásos katholikus lapunk, az „Alkotmány és az „Esztergom".
Az „Alkotmány"-nál Miller József székesfejérvári egyházmegyei áldozópap visszalépésével a lap egyesitett igazgatóságából és szerkesztőségéből, amazt t. i. az igaz-gatóságot, Molnár János praelatus, néppárti körelnök, emezt, t. i. a szerkesztőséget dr Bonitz Ferencz, egy ideig,
Az „Alkotmány"-nál Miller József székesfejérvári egyházmegyei áldozópap visszalépésével a lap egyesitett igazgatóságából és szerkesztőségéből, amazt t. i. az igaz-gatóságot, Molnár János praelatus, néppárti körelnök, emezt, t. i. a szerkesztőséget dr Bonitz Ferencz, egy ideig,