Budapest, jau. 15. Szaporodó jelei az egyházat fenyegető veszedelem növekedésének. —
Itt van, mindjárt elsőnek, a kormány „emlékirata"
a kath. autonómiáról. Günther Antal dr a „ H a z á n k é b a n (11. sz.) a szaktudós illetékességével kimutatta, hogy ez az emlékirat, világos törvények és törvényes rendeletek nyilt megszegésével, „a magyar közjog legkétségtelenebb elveinek meghamisításával", valóságos „ultimátum" Ma-gyarország katholikusaihoz, hogy vagy önként otthagyják jogaikat és javaikat a felekezetlen állam korlátlan hatal-ma alatt, vagy bekövetkezik a teljes „saecularisatio", a házasság saecularisatiója után az iskola és minden egy-házi vagyon saecularisatiója. Tehát be van jelentve, hiva-talosan, „nem ugyan nyíltan, de elég érthetően," a ma-gyar állam teljes saecularisatiója, a kath. egyháznak tör-téneti jogaiból való teljes kifosztása s a jogtalanság
7) L. u. o. 760.
koldus útjára való bocsátása. Veszedelemnek talán elég veszedelem s nagynak is talán elég nagy arra, hogy figyelő és gondoskodó tehetségeinek mindenki minden erejét összeszedje.
A tornyosuló veszedelmet még fenyegetőbbé s való-sággal ímminenssé, már közvetetlenül a mi nyakunk fölött függővé teszi az a körülmény, hogy a társadalom, a sajtó, sőt az irányzatos tudomány is, no meg a kath. egyház-zal állandóan farkasszemet néző felekezetek eo ipso, s azok élén kiválóan az engesztelhetetlen pápista-gyűlölő protestántizmus, nagyban kezdenek a felülről fuvó szél irányában agitálni, a teljes és végleges saecularisatiónak propagandát, az emberek elméjében és vágyaiban utat csinálni. É p p most jelent meg Pozsonyban, az ottani ki-rályi katholikus (!) jogakadémia egyik ny. rendes taná-rától, dr Kosutányi Ignácztól, egy 100 oldalra terjedő vaskos értekezése „az egyházi vagyon tulajdonjogának alanyáról," a melyben szerző azt vitatja, hogy az egy-házi vagyon nem az egyházé, hanem a — „szent koronáé."
Érdekesnek bizonyára elég érdekes elmélet arra, hogy az elméket az egyházi vagyon tekintetében az egyháznak tulajdonos és sérthetetlen alanyiságáról elterelje s meg-barátkoztassa avval a gondolattal, hogy ha tehát a „szent korona* másképp ic,tézkedik az egyházi javakkal Ferencz József alatt, mint intézkedett szent István, szent László s a ker. Magyarországot megalapítani segitő más régi királyok alatt, akkor csakis jogát gyakorolja.
Egészen világosan és leplezetlenül beszél a kath.
egyház „egyházi, vallás-, tanulmányi és egyetemi" alap-jainak „államosításáról" a budapesti „Prot. e. és isk. Lap*
legújabb száma, avval az ígérettel, hogy a mit kezdett, a kath. egyház jog- és vagyoni állása ellen való agitá-cziót, a mit pedig világos törvény, az 1791. XXVI. 12.
§-a, nyiltan tilalmaz, — folytatni fogja. Nevezett lap-ban Tóth Lajos, „ügyvéd, egyháztanácsos," — némely pro-testáns atyánkfiát jellemző teljes cynismussal, mely más jogával sosem törődik, hanem csak a maga képzelt érde-keivel, — két kérdést tűzött ki maga elé megoldás és felelet végett; a) Az 1848. XX. t.-cz. 3. §-ának rendelkezése (hogy minden hitvallás egyházi és iskolai szükségleteinek fedezéséről az állam gondoskodik) megvalósitható-e ma már, félszázad múlva, az egyházi javaknak, s a vallás, tamdmányi és egyetemi alapoknak államosítása nélkül ? b) s az esetleges államosításnak volna-e jogos és törvényes alapja az úgynevezett (!) katholikus autonomia ellené-ben ?" A második kérdésre még nem kaptunk feleletet, mert a czikknek folytatása következik, de már az első kérdésre adott világos feleletből teljesen világos, hogy az egyház ellenségei el vannak tökélve magukkal ragadni az országot a kath. egyháznak, autonómiával vagy autonomia nélkül, teljes kifosztására és megnyomoritására
Nagy tetazéssel és dicsérettel hivatkozik Tóth Lajos
„ügyvéd és egyháztanácsos" okoskodásának elején, mint-egy szántszándékos bosszantására katholikus önérzetünk-nek, a „néhai jó emlékezetű Ghyczy Kálmán" Tisza-bal-párti „jeles" vezérnek 1871. ápril 3 án az országgyűlés előtt tett nyilatkozatára, a hol a „breviariumos* katholi-kus Ghyczy Kálmán saját kath. egyháza jogainak és javainak megrugdalásával igyekezett az egyház
ellensé-39 RELIGIO.
geinek örömet szerezni, saját egyházának pedig szomorú-ságot okozni. Ghyczy Kálmán akkor a protestáns törek-vések malmára hajtva a vizet következőleg nyilatkozott:
„Az 1848. XX. t-cz. 3. §-ában foglalt rendelkezés meg-valósítása mindaddig meg nem történhetik, mig a kath.
főpapok, káptalanok, székes és szerzetes egyházak, más felekezetek kizárásával, az államtól nyert nagy anyagi előnyöknek birtokában lesznek."
A „Prot. e. és. isk. Lap" a katholikus Ghyczy ki-jelentésére alapítja katholikus vagyont áhitó hitfelekeze-tének szenvedélyét további eljárásra tüzelő okoskodását, és igy folytatja : „Magyar hazánk Ghyczy K. nyilat-kozata óta lefolyt állami életének 27-ik évében már oda jutott, hogy ha a nevezett érdemes (!) államférfi halottaiból feltámadva, a folyó 1898-ik évi államköltségvetést a sze-rény 1871. évivel összehasonlítaná, még inkább meggyő-ződnék idézett kijelentésének kézzelfogható bizonyosságá-ról (t. i. hogy a kath. egyház egyházi é3 iskolai javait el kell venni,) vagyis arról, hogy a magyar állam jelen pénzügyi helyzetében s költségvetésének mai keretében egyátalában nem teljesítheti azon már 50 év előtt tör-vényhozásilag reá utalt kötelezettséget, hogy a törvénye-sen bevett hazai összes vallásfelekezetek egyházi és isko-lai szükségleteit közálladalmi költségek által fedezze, hacsak r e n d e l k e z é s é r e a f. évi állami költség előirány-zat keretén kivül eső rendkivüli b e v é t e l i források nem nyittatnak." A „Prot. e. és isk. Lap" jogügyi vélemé-nyezője u j j a f m u t a t azután e „rendkivüli források"-ra a kath.
egyház vagyoni állásában, mert igy folytatja, illetve végzi irányzatos előterjesztését, melynek kimondott czélja hangulatot csinálni a protestáns táborban, onnan való kivitele végett, a katholikus egyházi vagyon elkobzására.
„Azon eredményre jutottam, úgymond a protestáns jog-ügyi tanácsos, hogy itt nincs és nem is lehet már egyéb állandó kisegitő a nagy szükségből, mint az, hogy a ha-zai összes bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai költségeinek elviselésére képtelen állampénztár, illetőleg a vallás- és közoktatási ministerium tárczája számára, a tényleg beállott szükségnél fogva az egyházi javak, a fő-papi javadalmak fölös jövedelmei, s azon alapok is igénybe vétessenek, melyek az 1848. XX. t.-cz. 2. §-a ellenére még ma is kiváltságosnak tekinthető egyetlen hitfelekezet (értsd. kath. egyház) kizárólagos élvezetében vannak, s egyedül annak egyházi, iskolai és tanulmányi czéljaira jövedelmeznek."Igazi „szegénylegény," igazi betyár politika.
Ez is avval altatja el lelkiismeretét, hogy a máséhoz nyúljon, — mert szüksége, nagy szüksége van rá.
Tehát az egyház felett a vészfelhők egyre sötéteb-ben tornyosulnak.
Sión őrei vigyázzatok ! ? ? Vácz. A római pápa ünneplése Váczon. —
Az egész világ népének szive megmozdult és szeme Róma felé irányult a keresztény katholikus anyaszentegy-ház fejének XlII. Leo pápának legújabb jubileuma alkal-mából, a mikor felszentelésének 60 éves évfordulóját ün-nepelte és gyémántmiséjét mondotta el a hatalmas sz.
Péter templomában. Az egész világ ünnepelt különösen
január 1-én és ünnepel ebben az egész jubiláris eszten-dőben.
A már lefolyt ünnepségek sorozatában méltán a legelső helyet foglalja el az egész országban az, melyet a vácziak rendeztek a szentséges Atyának, mert büzszkén ki merjük irni, hogy olyan megható, olyan általános és lel-kes ünnepséget nem tartott széles Magyarország egy városa sem, mint Vácz püspöki város közönsége, mely kezdve a püspökön és papságon és folytatva a legelőke-lőbb világi katholikus polgárokon egész a legszegényebbek-ig, olyan fényes tanújelét adta hithűségének és kegyele-tének a szentséges atya iránt, melyre büszke lehetne bár-mely város is.
A püspöki körlevél nyomán támadt intézkedés, mely elrendelte, hogy újév napján a szentséges atya gyémánt-miséje alkalmából fényes hálaadó isteniszolgálat tartassék a templomokban, volt kiindulási pontja annak az ünnnep-ségnek,mely Vácz dicsőségét egy hatalmas lépésselvitteelőre.
A püspöki utasitás nyomán ugyanis erőteljes moz-galom indult meg a városban, hogy Szilveszter estéjén a szentséges atya tiszteletére a város kivilágittassék. A mely a legteljesebb mértékben sikerült is. Rögtön rendező-bizottság alakult, mely az idő rövidsége miatt nyomtatott czédulákkal kérte fel a lakosokat, hogy ablakaikat vilá-gítsák ki. Repültek a czédulák, a kath. Legényegylet lelkes tagjai egy nap alatt elárasztották az egész várost ilyen czédulákkal és a czédulák nyomán oly általános lett a lelkesedés a kivilágítás ügye iránt városszerte, hogy alig vártuk a besötétedést, hogy gyönyörködhessünk a kivilágítás pompájában.
A „Roskoványi"-ról nevezett harangnak lelket édes merengésbe hozó zöngéi felhangzanak, a hivek ezrei meg-indulnak, hogy a székesegyházban lerójják Istenüknek a hála köteles adóját az ó-esztendő utolsó napján. Majd mikor a hálaadó imák és énekek elhangzanak és a hivek ezrei hazafelé tartanak, óriási fénytenger gyökerezteti a földbe a hivek lábait, mely fénytenger a Miltényi — Balás-féle kanonoki lakás faláról áradt szerte-szét a székesegy-ház-téren és a mely fénytenger hatalmas lángnyelvével hirdeti a falról XIII. Leo pápa dicsőségét, mert a láng-tenger, melyben mintegy 300 láng égett betűkké alakítva, a gyémántmisés sz. atya nevét tüntette fel : „XIII. LEO."
Majd mikor a bámulatból magunkhoz tértünk és észre-vettük, hogy mégis csak a földön vagyunk és széthordoz-tuk tekintetünket a szép székesegyház-téren, ennek az óriási térnek minden ablakából fényesség áradt szét tar-kítva hatalmas nemzeti szinü és pápai zászlókkal, szép transparentekkel, melyek a „ Váczi Közlöny"
szerkesztő-ségében a keresztény írókat lelkesítő „írást irás ellen"
égi felszólítást, a papnöveldén, a püspöki könyvtáron, a szentséges atya czimereit, jelvényeit és jelszavait tárta a bámuló szem elé, az egyes ablakok mögött pedig a szent-séges atya arczképe volt megvilágítva. Remek é3 ízléses volt a székesegyház homlokzata is, mely nemzeti szinü mécsecskékkel volt megvilágítva két sorban, melyek között a középen fénykörzetben a szentséges atya arczképe volt kivehető. Nem tudtunk egy hamar megválni a székesegy-háztértől, de lábaink vittek tovább-tovább, hogy a fényes tündérvilág gyönyörűségein mindenütt édelegjen lelkünk.
A székesegyház-tér után a legnagyobb fényesség a Konstantin-tér felől látszott, arra tartottunk tebát lelken-dező lélekkel és ha a székesegyház-téren a földbe gyöke-reztek lábaink a csodálattal vegyült ámulástól, ugyanez az állapot ismétlődött velünk itt is. Gyönyörű szépen volt diszitve a Csávolszky-féle kanonoki lakás, melynek erké-lyéről déli növények, drapériák és két hatalmas, szünös-szüntelen égő tüznyelv, valamint időről-időre feltűnő gö-rögtüzfény közepette mosolygott XIII. Leo pápának élet-nagyságú arczképe. Majd az ízlésesen, elmésen és ügyesen kivilágított városháza ragadta meg lelkünket, melynek minden ablakából fényes világosság tört elő, az erkélye pedig oly nagyszerűen volt felékesítve, bogy annál szebbet oda már még a mesebeli tür.dérek kezei sem helyezhettek volna. A szentséges atya czimeréből való üstökös csillagok voltak ott, két kisebb csillaggal együtt lángokból össze-alakitva és az erkély korlátai, sőt maga az egész erkély déli növényekkel, drapériákkal a lehető legizlésesebben felékesítve és lángokkal kivilágítva. Majd az időről időre az egész Konstantin-teret bevilágító görögtüzfény, mely a siketnémák intézetének erkélyéről áradt szét, erre a szintén szépen kivilágított hatalmas épületre fordította tekinte-tünket, melynek volt módja a gyönyörűséges „legelésben14
a Konstantin-téren elég. Ugyanezen a téren nagyon szép volt Beck Iván kereskedő kivilágítása is, a ki üzletének kirakatába a szentséges atya életnagyságú mellképét he-lyezte szalagok, gyönyörű virágok és fény közé.
A Konstantintér-ről nem tudtuk hirtelenében hová irányítsuk lábainkat. Elvégre is nyakunkba vettük a várost és eljártuk majd minden utczáját. Mindenütt kivilágítottak, még a más vallásúak is, különösen a zsidók, a kik majd mindnyájan kivilágították ablakaikat, a reformátusok közül is sokan, de sokkal kevesebb arányban mint a zsidók. — Az egyes kivilágított házak között még különös emlí-tést érdemel az apácza zárda-ház ügyes transparentekkel és a katholikus leányiskola szintén transparentekkel és a pápa képeinek kivilágításával. Mindkettőnek sok bámulója akadt.
Szóval, tündéri fényben úszott az egész város, és a hol azelőtt botorkálva kellett járni a sötétség miatt, most mindenütt fényesség világította be az utczákat és tereket.
A leggazdagabbak a legszegényebbekkel együtt lelkesedve, szívesen világítottak ki a szentséges atyának, Krisztus földi Helytartójának tiszteletére ugy, hogy az egész város egy hatalmas hódolás képét mutatta, melynek egy szava volt csak : Éjen a gyémántmisés szentséges atya !
Ugy hét óra felé a kivilágítást élvező közönségnek egész raja tartott a Székesegyháztérre, a hol a mint egyes beavatottak híresztelték, szép tűzijáték szemlélésére volt kilátás. Es valóban, mikor a 7 órai Úrangyala ha-rangszó után megszólaltak a székesegyház és az egész város templomainak összes harangjai, görögtüzfény gyuladt ki a két torony közti térségen, először a sárga, majd a fehér — a pápai színek — a mikor egy hatalmas szipor-kázás, mi közben tűzgolyók röpködnek a magasba és mint hulló csillagok esnek a földre, a „római gyertya"
explóziói. Majd újra görögtüzfény gyulád ki piros, fehér, zöld színben, ismét pápai szio, ismét egy „római gyertya"
és harangzugás, görögtüzfény, a római gyertya tűzgolyói összeolvadnak a nép dicséretével, melynek r e f r é n j e :
Tartsd meg Isten sz. Atyánkat, Krisztusnak Helytartóját !
Mikor felvirradt az u j esztendő napja, az emberek léptei ismét a templomba irányultak, a hol háladó isterú-szolgálatok voltak mindenütt. A legfényesebb ilyen isteni-szolgálatot, melyen a városi tisztviselők élükön dr Zech-meister János polgármesterrel, óriási ajtatoskodó néptömeg jelenlétében dr Virter Lajos választott püspök, nagypré-post tartotta a székesegyházban, mely után Pálinkás Antal karkáplán intézett gyújtó hatású beszédet a hivek ezreihez, a szentséges atyáról.
Újév estéjén, a mint illik és illet, a helybeli pap-nevelő-intézet növendékeinek „ P á z m á n y - E g y l e t e " tartott sikerült ünnepélyt XIII. Leo pápa ő szentsége áldozó-pappá történt felszentelésének 60-ik évfordulója alkalmá-ból a papnevelő-iotézet földszinti nagytermében.
A termet hatalmas transzparent ékesítette a pápai czimerrel s „Lumen de coelo" felírással, mely a kiváló Ízléssel alkalmazott függőszőnyegek-virágdiszszel igen
^onzó ensemblét alkotott.
Az ünnepély műsorának 9 számából három férfi-négyes volt zenekisérettel : Abt Dalra fel ! Hoffer A pápai hymnus, és Kutscher a- Langer vallásos hymnusa, — kettő pedig zene : Egyveleg Wagner Tanhauseréből és Magyar dalegyveleg Istvánfitól. Csak helyeselhetjük, ha a kispapok komoly tanulmányaik mellett fönmaradt szabad idejök egy részét zene és ének tanulással töltik, — azon szak-avatott buzgó vezetés, gyakorlottság és ügyesség előtt, pedig; melynek ezúttal is tanúi voltunk, szívesen emelünk kalapot.
Őszinte elismeréssel adózunk a szóbeli előadásokért is, melyek Sille István hhallg. elnök lelkes megnyitó beszé-dének szellemében ugy tartalom és alak, mint előadás tekintetében mindannyian érdemes, remek alkotások voltak.
Szavalat kettő volt. Ondrovits Mihály hhallg.
Gregor Géza hhallg. „szentatyánk gyémántmiséjére" cz.
pályanyertes alkalmi versét szavalta el, — Tilry Károly hhallg. pedig Arvay S. „Leo és Attila" cz. költeményét.
„A pápaság erkölcsi hatalma különös tekintettel XIII. Leo kormányzására" cz. alatt Ondrovits Mihály hhallg. olvasta fel pályanyertes értekezésének részletét.
Az ünnepélyen a ft. káptalan, a helybeli és vidéki papság több t a g j a s világiak is szép száminál részt vettek.
A hallgatóság nevében Jung János félsz, püspök ur őmélt.
fejezte ki elismerését a gyönyörűen sikerült ünnepély fölött s intézett bölcs szavakat a növendék-papsághoz.
Majd dr Czettler Antal intézeti igazgató mondott köszö-netet az összes közreműködőknek. Szavait, melyeket a pápa őszentsége s megyés püspökünk őexcz. éltetésével fejezett be, viharos éljenzés kisérte.
K A T H O L I K U S A U T O N O M I A .
Ä kormány emlékirata a katholikus autonómiáról, ott fekszik t. olvasóink előtt. Mai számunk vitte meg kinek-kinek teljes szövegében. E nevezetes
okmány-41 RELIGIO.
nak egyszerre való közlésével áldozatot hoztunk a köz-ügynek s hálánk némi emlékét óhajtottuk felállítani t. ol-vasóink lelkes támogatásával szemben.
Quid juris ? quid consilii ? Mi igaz az emlékiratban, mi nem? Es most már, a világosan égig érni akaró aka-dálylyal szemben, mi Magyarország katholikusainak, kü-lönösen a kath. autonómiai országos gyűlésnek — a teen-dője ? E r r e a két kérdésre keresi mindenki a feleletet.
Nem lehet sem egy napnak, sem egy embernek fel-adata, a mit csak az idő ereje hivatott lassan megérlelni s a minek megvalósítására, — hála legyen az Istennek,
— sikerült legtekintélyesebb férfiakból álló nagy országos katholikus kongresszust összehoznunk. Ki merne ily hely-zetben arra vállalkozni, hogy kiválogatott bölcsek lelke elé irányító eszmék és tanácsok igényével járuljon ? E r r e csakis oly providencziális emberek vállalkozhatnak, a milyen volt Pázmány és az ő franczia párja, du Perron bibornok, a kinek szellemi fensőbbségéről V. P á l pápa ezt a fényes bizonyítványt állította ki egy alkalommal a bibornokokhoz szólva: „Deum rogemu«, Perronium ut illustret, par enim est (mert ő képes) omnes nos in suam sententiam tra-here." *) Ámde véleményt mondani avval a szerény igénynyel, hogy az eszmék tisztázásához valamivel hoz-zájáruljon, közügyben, minden hozzáértőnek elvitázha-tatlan kötelessége. Ennek a kötelességnek teljesítéséből, a mint kivettük részünket eddig, ugy ki fogjuk venni, sőt fokozott erőfeszítéssel fogjuk kivenni, ha Isten erőnket fentartja, ezután is.
K A T H . E G Y E S Ü L E T I É L E T . Szoboravató ünnep a budapesti Katii. Körben.
A v á n d o r n a k a p u s z t á b a n v a l ó s á g o s b o l d o g s á g , ha á r n y é k o s h e l y e n ü d i t ő f o r r á s b ó l e n y h í t h e t i f o r r ó s z o m j ú s á g á t ; a v i h a r és záporeső által u t o l é r t s m e g -g y ö t ö r t u t a z ó v a l p e d i -g m i n d e n b a j á t f e l e d t e t i az, ha a l á t ó h a t á r szélén az időváltozás b i z t a t ó jelét, a n a p s u g á r t l á t j a f e l r a g y o g n i . E k k o r m i n t e g y a szebb j ö v ő z e n é j é t h a l l j a f ü l é b e n m e g c s e n d ü l n i , p e d i g m é g t é n y l e g zivatar
dul k ö r ü l ö t t e s m e n y k ö v e k czikáznak f e j e fölött.
A u t o n o m i á s és e g y é b k a t h o l i k u s b a j a i n k , küzdel-meink és n y o m o r a i n k k ö z e p e t t e , ily ü d i t ő h a t á s s a l v a n r e á n k is m i n d e n k o r , h a k a t h . e g y e s ü l e t i életünk felpezs-dülésének szemlélésébe m e r ü l el f e l z a k l a t o t t l e l k ü n k . Itt, az országos k a t h o l i k u s f e l p e z s d ü l é s n e k e c s e n d e s m a g á -n y a i b a -n f a k a d -n a k az u j k a t h o l i k u s é l e t -n e k f o r r á s a i : i -n -n e -n biztatólag h a n g z i k f e l é n k a szebb j ö v ő b ű v ö s zenéje, m e l y a r e m é n y ápolásával e r ő t áraszt szét l e l k ü n k b e n a k ü z d e l m e k veritékes m u n k á j á n a k j ó k e d v v e l való viselésére.
K a t h o l i k u s e g y e s ü l e t i é l e t ü n k n e k egyik országos k ö z é p p o n t j a k é t s é g k í v ü l a b u d a p e s t i K a t h o l i k u s K ö r és az ő m o s t m á r s a j á t háza és h a j l é k a . I t t f o l y t le m o s t szerdán a hálás k e g y e l e t n e k egy i g e n lelkes és
lelke-*) Ennek a fényes tehetségnek nagy dicsőségére válik igaz-ságos és elismerő alázatossága, mely az ő következő nyilatkozatá-ban került napfényre : „Si haereticos convinci cupitis, ad me per-ducite ; at conversos si avetis, dirigite ad Franciscum Salesium ge-nevensem episcopum." Fleuri/, Cont. Hist. 1. 191. §. 45.
sitő ü n n e p é l y e . A k a t h . k ö r a l a p i t ó j á n a k és a „ k a t h o -likus h á z " l é t e s í t ő j é n e k . L é v a y I m r é n e k és "Wenckheim F r i g y e s g r ó f n a k s z o b r a i t l e p l e z t é k le, h ó d o l a t u k a t nyil-v á n í t nyil-v a , a hálás t a g o k és t i s z t e l g ő nyil-v e n d é g e k . Az épitő b i z o t t s á g g r ó f - e l n ö k é n e k é r d e m e i t Hets Ö d ö n dr.
l e n d ü l e t e s alkalmi b e s z é d e i s m e r t e t t e . E szerint az i s m e r t e t é s szerint a n e m e s g r ó f u r s á l d o t t lelkű n e j e
„ f e j e d e l m i b ő k e z ű s é g e t " f e j t e t t e k ki s m i n t e g y c s o d á t m i v e l t e k a ház g y o r s és p o m p á s létesítésében. A k o r á n e l h u n y t L é v a y I m r e é r d e m e i t a k ö r v e z e t é s é b e n és szellemében m é l t ó u t ó d j a , Pintér K á l m á n alelnök f e j t e -g e t t e , a v v a l a -g y a k o r l a t i érzéssel és finom t a p i n t a t t a l , m e l y L é v a y n a k is s a j á t j a .volt, n e k i is s z e r e n c s é s e n s a j á t j a . A k a t h o l i k u s o k e g y e t é r t é s é n e k és összetartásán a k a k a t h . k ö r ö k e s z m é j é összetartásán e k m e g v a l ó s í t á s a által k é t s é g k í v ü l L é v a y I m r e n y i t o t t l e g h a t h a t ó s a b b an és l e g g y o r -s a b b a n m ű k ö d ő t e l e p e k e t . M i e n k a feladat, h o g y a katholikus élet e t e r m é k e n y t e l e p e i t s z a p o r í t s u k és virág-z ó k k á t e g y ü k . A s virág-z o b o r a v a t á s ü n n e p e u t á n k e d é l y e s v a c s o r á n m a r a d t a k e g y ü t t a t a g o k és v e n d é g e k , kik k ő z t j ó l e t t volna, lia a v e s z p r é m i k a t h . k ö r k ü l d ö t t -sége m e l l e t t m á s k ö r ö k k é p v i s e l ő i is m e g j e l e n n e k . A k é t s z o b r o t Holló B a r n a b á s m ű v é s z k é s z í t e t t e .
IRODALOM.
-f- L'abbé Soulange-Bodin, Lettres à un
Sémina-r i s t e . P a Sémina-r un cuSémina-ré de faubouSémina-rg. PaSémina-ris, Blond et BaSémina-rSémina-rai, 1897. 12-r., 114 1. Ára 75 kr.
Erről, a pasztoráczió egy u j módját hirdető füzetrő már tettünk egyszer említést. Szándékunk az egészet, ugy a mint van, a maga eredeti, találó és hasznos ötletessé-gében bemutatni. De ahhoz, hogy a fordítás vagy teljes kivonatolás elkészüljön, hosszabb idő kívántatik. Most tehát, hogy iránta a figyelmet lankadni ne engedjem, bemutatom a szerző minta-papját, a minőre az egyháznak a jelen viszonyok közt van szüksége. Az ő eszménye a
„prêtre sociale", a ki a „prêtre de sacristie "-tői abban különbözik, hogy nemcsak prédikál, gyóntat, keresztel és temet, hanem ezenfelül belevegyül a tömegbe, hogy ennek sebeit meggyógyítsa. így lesz a pap az irgalmas Jézus élő képmásává, ki meggyógyította a betegeket, és enni adott a tömegnek; a ki, ha most visszatérne ide a földre, társadalmunk gyűlölködései és nyomorai közé, még inkább felkiáltana, mint valaha: Misereor super turham !
Hogy ily papok bővében legyen az egyház, szerző szükségesnek tartja, hogy már a seminariumban ilyenekké neveljék a kispapokat. E végből két pontba foglalja j a -vaslatát: 1. Minden seminariumban tanítani kell a népek gazdasági életének tudományát. Elmélet. 2. Minden semi-nariumból az idősb növendékeket meghatározott időben megfigyelés és tapasztalás-szerzés végett oly plébánosok mellé kell kiküldeni, kik a társadalmi akczió terén excel.
Iáinak. Gyakorlat. — Nem illik korunk főszükségére nézve a papnevelést a papnövelőből kihagyni és a papnövelőből való kilépés utánra hagyni s az életre, mint szokás mon-dani, vagyis a véletlenre bí/.ni.
+ J é z u s é s Mária ifjúsága. Irta dr Székely István.
Külön lenyomat a „Hittudományi folyóirat" 1897. évfo-lyamából. Budapest, 1897. 8-r. 37 1. Ára 80 fillér.
Tartalma: Bevezetés. I. Jézus és Mária gyermek-sége a kánoni evangéliumok szerint. II. Az apokrif-evan-géliumok és hagyományos források. III. Mária gyermek-sége és eljegyzése Mária születésének evangéliumában és J a k a b evangéliumában. IV. Jézus születése a proto-evangélium és Jézus gyermekségének proto-evangéliuma szerint.
V. A gyermek Jézus története Jézus gyermekségének evangéliuma szerint. VI. Jézus iskoláztatása. VII. Notovitch Issa legendája.
V E G Y E S E K .
— Gymnasiumaink buzgó s z e r z e t e s tanárai nagy elismeréssel működnek a tudomány és az ismeretek ter-jesztésének szolgálatában intézeteik falain kivül is. Igy
— Gymnasiumaink buzgó s z e r z e t e s tanárai nagy elismeréssel működnek a tudomány és az ismeretek ter-jesztésének szolgálatában intézeteik falain kivül is. Igy