Az ó-szövetségi zsidókhoz hasonlóan az első keresz-tények zsengéket és más önkéntes a j á n d é k o k a t adtak a p a p s á g n a k elismerésül a hivek üdve k ö r ü l k i f e j t e t t fára-dozásért. A zsengéket u g y a n már ős időktől fogva kezd-ték a hivek elhagyni, a többi önkéntes a d o m á n y o k azon-ban m e g m a r a d t a k , s idővel kötelezőkké l e t t e k , és ezekből fejlődtek ki a p á r b é r , á g y b é r , földbér s más néven ismert papi szolgálmányok. E z a d o m á n y o k kezdetben k é t -félék voltak. E g y i k neme, melyet a hivek az oltárnál a j á n l o t t a k fel a szent áldozat czéljaira, t. i. kenyér és b o r ; másik n e m e pedig, melyet a pCspök, u t ó b b a lel-kész lakásán a j á n l o t t a k f-1 a hivek s különféle élelmi-szerekből álottak. Az előbbi helyére idővel a mise-stipen-dium lépett. A felajánlók neveit a dyptichákba irták és sz. mise alatt felolvasták s i m á d k o z t a k értük, minélfogva nem fogadtak el ilynemű a d o m á n y o k a t azoktól, kikért nem volt szabad nyilvános, közös imát végezni, minők az eretnekek, szakadárok, kiközösítettek. E z adományok ké-pezték a p a p s á g jövedelmének t e t e m e s részét.
Ezen adományok — mint fönnebb is emiitők — kezdetben önkéntesen a d a t t a k , nem voltak törvény á l t a l szabályozva. Annyit és a k k o r adtak, a mennyi és a mi-dőn kinek-kinek tetszett. Azonban a százados szokás ezen kezdetben önkéntes a d o m á n y o k a t kötelezőkké tette, s midőn igy szokás folytán kötelezőkké váltak, írott t ö r -vények is megerősítették. Már az 585 -i matisconi zsinat sajnálkozik, hogy a hivek b u z g a l m a aláhanyatlik s a szokásos a d o m á n y o k a t nem a n j á n l j á k fel. S e mulasztás megakadályozására t ö r v é n y t hoz : „ P r o p t e r e a decernimus, ut omnibus dominicis diebus, altaris oblatio ab omnibus viris et mulieribus offeratur, tarn panis quam vini ; . . . Omnes autem qui definitiones nostras per inobedientiam evacuare contendunt, a n a t h e m a t e percellantur." Az 1059.-i római zsinat is szigorú h a t á r o z a t o k a t hoz e nem-b e n2) Az 1078,-i római zsinat m e g h a g y j a : „Ut omnis christianus procuret ad missam aliquid Deo offerre, et ducat ad memóriám, quod Deus per Moysem dixit; Non a p p a r e b i s in conspectu meo vacuus. E t e n i m in collectis sanctorum p a t r u m liquido a p p a r e t , quod omnes christiani offerre
!) L. Thomassini, V. et N. Disc. Ecclae. III. 1. 1. c. XIII.
2) L. u. o. c. XV.
aliquid Deo ex usu sanctorum p a t r u m debent" ö) A z 1278.-Í exesteri zsinat azt kívánja, hogy minden 14 éves-hivő az év négy l e g n a g y o b b ünnepén hozzon ily a j á n d é k o t a plébániai t e m p l o m b a „Ecclesiam parochialem suis o b l a -tionibus v e n e r e n t u r .4)
H a z á n k b a n ez a d o m á n y o k r ó l — melyekből a pár-bér kifejlődött — először sz. László törvényeiben van szó^
„Sí vero ad ecclesiam suam parochialem villani venire non poterint, unus tarnen ex eis nomine omnium baculo ad ecclesiam veniat, et très panes et candelam ad altare a f f e r a t " .s) Későbbi k o r b a n többször találkozunk a hazai zsinatokban erre vonatkozó intézkedésekkel, mint ujabban, az 1714.-i pécsi zsinatnál,0) mely részletesen leírja a plé-b á n o s o k n a k j á r ó k ü l ö n f é l e szolgálmányokat.
E szolgálmányok kezdetben igen különfélék voltak.
A d t a k állatokat, sertést, b á r á n y t , csirkét, halat, hust, to~
jást, s a j t o t , kenyeret, g a b o n á t , kézi- és i g á s m u n k á t . Manap azonban n a g y o b b részt f ö l d m u n k a , g a b o n a és pénz a l a k -j á b a n kell a híveknek a p á r b é r t szolgáltatniok. Az eset-leges eltérésekre nézve minden plébániában a canonica visitatio aktái szolgálnak zsinórmértékül.
A szolgáltatás mennyisége tekintetében kezdetben nem tettek bülönbséget ; e g y f o r m á n volt kiszabva minden p á r r a , u t ó b b midőn az özvegy emberek és önálló gazda-sa'ggal bírók is f i / e t t é k , ezekre is. Később különbséget tettek az egész-, fél-, negyedtelkes gazdák és zsellérek közt, s vagyonuk aránya szerint többet vagy kevesebbet fizettek. A mennyiség és minőségre nézve a canonica visitatio adatai döntenek, miután ebben vannak feljegyezve a szokás által meghonosított s u t ó b b törvény által is m e g -erősített szolgálmányok.
A p á r b é r — á l t a l á b a n e szolgálmányok — jogi természetének m e g á l l a p í t á s a körül két rendbeli eltéréssel találkozunk jogászainknál, melyek lényeges befolyást g y a k o r o l n a k a plébánosoknak a szolgálmányok körüli j o g a i k r a . Sokan ugyanis azt állítják, hogy a szolgálmá-nyok dologi teher, mások ismét, hogy személyes t e h e r . A másik eltérés a k ö r ü l forog, vájjon a párbér közjogi természetü-e vagy pedig m a g á n j o g i .
Azon esetben, ha a szolgálmányok dologi t e r h e t képeznek, vagyis a birtok után fizetendő, a k k o r azt fizet-nie kell az illető birtok minden egyes tulajdonosának bármily vallású legyen is. Mig ellenben, ha személyes t e h e r jellegével bírnak, a k k o r csakis a plébániai k ö t e l é k b e t a r t o z ó személyek kötelesek fizetni s a plébános a más vallásuaktól nem követelheti. S ha a p á r b é r közjogi ter-mészetű, a k k o r a felette előforduló jogviták a közigazga-tási h a t ó s á g elé tartoznak, s az állam minden k á r t é r í t é s nélkül eltörölheti. Ellenben, ha m a g á n j o g i természetű, a k ö r ü l ö t t e előforduló vitás ügyek a rendes biróság el t a r -toznék, s az államhatalom csakis megfelelő k á r p ó t l á s mellett t ö r ü l h e t i el.
A z o n kérdés eldöntésénél, vájjon a szolgálmányok dologi vagy személyes teher jellegével birnake, t e r m é -szetesen nem j ö h e t n e k tekintetbe azok, kik semmi
fek-3) L. u. o.
4) L. u. o.
5) L. Péterffy, SS. Cone. Eccl. Rom. Cath. in Hung. I. 20.
L. u. o. II. 419.
12*
vőséggel sem birnak. Csakis ott van helye e vitának hol a canonica visitatio azt mondja : singula vagy media ses-sio, avagy colonus integrae vagy media sessionis solvit.
E szolgálmányok eredete oda viendő vissza, hogy a plébániai hivek a plébános fáradságát meg akarták jutalmazni ; s ez alapon természetesen csakis a plébános hivei fizették. De ebből nem következik, hogy ma is csak ezek kötelesek fizetni. Mert ha a szokás a terhet a bir-tokhoz kötötte akkor azt bármily vallási kötelékbe tartozó személy fizetni köteles, mivel a törvény kötelező ereje az esetben is fönnáll, ha azon okok, melyek a törvény megalkotására alkalmul szolgáltak, többé nem érvényesül-nek. Es semmi sem áll útjában ilynemű szokás kifej-lődésének.
Mi e szolgálmányokat dologi tehernek tartjuk, mivel az egyházi törvény szerint a másvallásuak is kötelesek fizetni. III. Incze ugyanis a IV. laterani zsinaton törvényt hozott, mely szerint ha valamely földbirtok zsidók kezébe kerül, ugyanugy kötelesek fizetni az utána járó tizedet és szolgálmányokat, mint a keresztények.
(Vége böv.)
EGYHÁZI TUD03ITÁSGL
Budapest, febr. 9. Két ünnepi beszéd. —
Mindakettőt most vasárnap tartották : az egyiket a nemzeti kaszinóban, a Széchenyi billikommal kezében, Bethlen András gróf. a másikat, Kemény Zsigó billikomát emelve köszöntésre, Apponyi Albert gróf a Kisfaludy-Tár-saság diszebédén. Mind a két beszéd formailag igen szép beszéd volt ; a magyar ékesen szólásnak igazi gyöngyei ; da tartalmukban nem örvendetes, szomorú, az Appo-nyiéban mondhatni vigasztalan tárgy domborodott ki. E két beszéd hatása alatt önkéntelenül érzi az ember, hogy valami rothad — Dániában.
Bethlen gróf dicséretes hazafi buzgósággal s lelke-sen egy nagy baj ellen szált sikra, mely társadalmunkat egyáltalában, s különösen annak legfelsőbb rétegét, az arisztokracziát támadta meg. Az egyre növekedő elked-vetlenedésről szólott a „közpálya" iránt, mint ő mondá.
Az emberek, jellemes emberek, úgymond, „fázva fordul-nak el a közpályától." Igaza van a nemes gróffordul-nak a baj kon-statálásában ; de igaza van abban is, hogy az
elkedvetlene-désből fakadt tétlenség — bün a közérdek ellen. „Ki saját erejét nem érvényesiti, az tudva gyengiti sorainkat."
A nemes gróf ur szép beszédében csak egy hiányt fedez-tünk f e l ; de az aztán igen nagy hiány és hiba. Csak az elkcdvetlenedetteket üti, az elkedvetlenitőkhöz egy
mor-zsányi szava sincsen. A kik Magyarország közügyeinek folyását ebbe a mai elvadult állapotba beterelték, a zsidó-szaV>adkőmüves-kálvinista nagyzás, önkénykedés és erősza-koskodás is megérdemeltek volna megfelelő kemény fed-dést. Az okot kellett volna ütni, még pedig jobban ütni, mint az okozatot; holott a nemes gróf ur csak az
oko-zatot, az elkedvetlenedést ütötte egész beszédje végén.
Apponyi Albert gróf ünnepi felköszöntője a Kisfa-ludy-Társaság diszebédjén Dessewffy Aurél grófot, az 1842-ben korán elhunyt hazafit ismertette. A mit parla-mentünk ezidőszerinti legnagyobb szónoka a régi magyar
konzervativ politika ama nagy vezéralakjáról mondott, igen szép volt és tanulságos, különösen érdekes annak kijelentése, hogy „Dessewffynek szive a haladás és sza-badebüség kérdésében nem állott távol, az akkori szabad-elvű tábornak érzelmeitől." Rákosi lapjának észrevétele, hogy Apponyi Dessewffy életének leírásában magát mu-tatta be, legalább is közel esik az igazsághoz. Bármiképp legyen e tekintetben a dolog, Apponyi beszéde egész végig érthető és megfelel a nemzeti párt vezére eddigi szereplésének. Csak a vége, a vége, az egy kicsit szeget szúr a fejbe. Ha az rbetori fogásnál, a Kisfaludy-Társa-ság vig kompániájának komoly megijesztésénél több, mondjuk Apponyi Albert gróf hitének és világnézletének kifejezése akar lenni : akkor az megdöbbentő, pesszimisz-tikus, desperát hangjánál és tartalmánál fogva. Apponyi, Madách karjaiba dobja magát, „a bizalmat a jövőben megindokolni nem tudja" Kant „kategorikus imperatívu-szára" apellálva kiáltja csupán, hogy — bízzunk és dolgozzunk ! Szomorú vigasztalás, gyenge bátorítás. Persze, vig kompániában, a hol zsidók és protestánsok nagy számmal ülnek együtt, a penitencziatartás szentségére, mint a hajótöröttek utolsó mentő deszkájára, hivatkozni helytelen és illetlen dolog lett volna. De vájjon gondolt-e Apponyi e szentségre, ugy titkon, lelke mélyén, mint nemzetünk megmentésének utolsó eszközére ? Beh jó lenne, ha gondolt volna ! ? ?
Esztergom, febr. 6. A herczegprimás ünnepe. — Kettős évfordulót ünnepel ő eminencziája, kegyel-mes biboros f'őpásztorunk e héten : hétfőn püspöki kon-szekrácziójának 6-ik, pénteken születésének 66-ik évfor-dulóját. Mindkét nap fölötte kegyeletes arra, hogy a fő-megye papságának és a hivők millióinak szivét Istenhez emelje, és Tőle a kegyelem erejét biboros főpásztorunkra leesdekelje. Hűséges és engedelmes fiai vagyunk Ersek-Atyánknak, azért örömünknél és hódolatunknál csak az iránta érzett szeretetünk lehet nagyobb. A főpásztor és papsága egymástól elválaszthatlanok, mert mindakettő egy egészet képez ; külön-külön fenn nem állhatna egyik sem, mint az ember nem élhetne a test és lélek együttes kap-csolata nélkül. A főpásztor élete az egyházmegye élete.
Mindazon erő és élet, mely az egyházmegye szervei-ben lüktet, a főpásztorban, a főoen az egység lelkészervei-ben, központjában talál kifejezésre. A főpásztort ért küzdel-mek tehát az egyházmegye küzdelmei, s az egyház ellen intézett bárminemű támadás egyszersmind a főpásztor küz-delme. Es ha a szenvedély és harcz idején, a jelen élet zajgó hullámzásában, a főpásztor redőit az isteniekért való nagy gondok mélyebbre szántják, fürtjeit megtépi a vihar, amely kitört gyermekei, az Ur nyája fölött, az elhagya-tottság és elszigeteltség napjaiban ott van mellette pap-sága hűsége és hősi elszántpap-sága szárnyaló apotheozisával, hogy zálogát adja fiúi szeretetének, amint kegyelmes Atyánk magas példájával a szeretet által képes bennünket az áldozatkészségre hangolni. E nagy évforduló felemelő hangulatába szivünk érzelmeit vegyitjük, és kérjük a legfőbb főpapot, a földi főpásztorok erősségét, hogy kegyelmes Érsek-Atyánkat, aki Igével, a szeretet igéivel fegyverkezik fel, midőn a világ nyakig vasba öltözködik
97 RELIGIO.
é v e k h o s s z ú s o r á n á t t a r t s a m e g a k ü z d ő s m a j d a n v i t é z
-k e d ő m a g y a r e g y h á z e r ő s s é g é r e é s d í s z é r e . E.
Győr, febr. 2. A katholikus kör közgyűlése. — Január 30-án, vasárnap délután nagy számmal gyü-lekeztek a kath. kör tagjai a tisztujitó-közgyülésre. A
kör helyiségének nagyterme megtelt résztvevő tagokkal.
Örömmel láttuk, hogy a kör iránt való érdeklődés évről-évre gyarapszik polgártársainkban. Nagy része van a kör fölvirágoztatásában Beidl Alajos, pápai praelatus, elnöknek, ki lelkesen ragad meg minden alkalmat, a mi a kör fel-virágozását előmozdíthatja.
Déldtán négy órakor mélt. Beidl Alajos pápai prae-látus éljenzés közepett elfoglalván az elnöki széket, a köz-gyűlést a következő szép beszéddel nyitotta meg :
Dicsértessék a Jézus Krisztus ! Tekintetes közgyűlés ! Tisztelt tagtársak !
Fogadják szívélyes üdvözletemet s igaz örömömnek kifejezését a fölött, hogy kath. körünk ügye iránt ápolt meleg érdeklődésük fényes tanuságául e közgyűlésünkre ily tekintélyes számban megjelenni szíveskedtek.
A kath. kör városunkban is ugy, mint másutt min-denütt, az ébredező kath. öntudatnak eredménye. Az a tapasztalás, hogy ahol azelőtt jogaink és érdekeink támo-gatásban és védelemben részesültek, ott ez nemcsak meg-szűnt, hanem ellenszenvvé változott; s ha mi magunk saját ügyeink és érdekeink iránt közömbösek maradunk, mások azokkal még kevesebbet törődnek ; az a sok kárvallás, melyet vallási és erkölcsi jogainkkal és kötelességeinkkel való nem törődésünk miatt egyéni, társadalmi és közéleti igazságos érdekeinkben máris szenvedtünk, annak belátá-sára vezetett bennünket, hogy ha mi, katholikusok a tár-sadalmi és közélet küzdő-terén legalább létszámunk ará-nyában, igazságosan érvényesülni kívánunk, akkor nekünk
— másvallásu polgártársaink tanulságos példájához képest
— szent vallásunk elvei szerint tömörülnünk, egymás közt egyetértésre jutnunk és önérzetes komolysággal összetartanunk kell.
Ez a belátás, ez a meggyőződés hozta létre nálunk is a kath. érzelmű polgárok társadalmi egyesületét, a kath. kört.
Négy éve már, hogy ez a kath. kör fennáll ; és örömmel, jogos büszkeséggel mondhatjuk : nem tengődik, hanem fejlődik, erősödik. Tagjainak száma egyre növek-szik. Hatása a társadalmi életre s a helyi kath. ügyek érdekében jótékonyan jelentkezik, máris oly sikerrel, melyet kicsinyelni nincs okunk.
A három első év a kezdet nehézségei, a zsellérkedés házszerzés, átalakítás és berendezés gondjai és kellemet-lenségei között folyt l e ; minélfogva a kör tevékenysége csak szük korlátok között mozoghatott.
De mióta Isten segítségével saját otthonunkban elhe-lyezkedhettünk, ez a negyedik év, melyet most zárunk le, a kör czéljainak megvalósításában már jelentősebb és sűrűbb mozzanatokat tüntet föl, a kath. polgárok és csa-ládok örvendetes érdeklődését fokozatosabb mértékben volt képes fölkelteni es ápolni ugy kellemesen szórakoz-tató, a kölcsönös ismerkedést és megszeretést hathatósan
e l ő s e g i t ő t á r s a s - ö s s z e j ö v e t e l e k , m i n t v á l o g a t o t t m ű v é s z i e l ő a d á s o k k a l ö s s z e k ö t ö t t t a n u l s á g o s é s é p ü l e t e s f e l o l v a s á -s o k g y a k o r i b b r e n d e z é -s e á l t a l .
A házszerzésből és berendezésből ugyan nagy tarto-zási teher háramlott kath. körünkre ; de ha a körtagok mostani létszáma meg nem apad, mit nem is várunk, hanem inkább évről-évre szaporodik, mire bizton számí-tunk, akkor azt a terhet, a rendkívüli nagyobb kiadások megszűntével, ezentúl remélhetőleg rendes évi költségve-tésünk keretében különös nehézség nélkül fogjuk visel-hetni, sőt törleszthetni. Körünk fennállását tehát anyagi tekintetben biztosítottnak tekinthetjük. S igy most már annál fokozottabb buzgósággal működhetünk és kell is működnünk e körnek magasztos czéljainak egyre tágabb keretekben való foganatosítására.
Nagyon megszívlelni való e tekintetben az, amit minapában Zichy Nándor gróf a magyar világi katholiku-soknak ez a kimagasló alakja i r t :
„Szép, dicséretes és hasznos a kath. társulás minden alakja. Mindig hitvallás ez. Növeli a hit iránt az érdeklő-dést és kath. védekezés nyomatékos voltát." Mindazonál-tal úgymond, „nem azon fordul meg a dolog, hogy sok legyen a kath. egylet vagy társaskör, és nem azon, hogy sokan vegyenek részt. De még az sem határoz, hogy nagy összegek fölött rendelkezzünk. Sikert, állandó sikert csak az biztosit, a mi jobbakká, keresztényebbekké, katholikusabbakká tesz." (Társulati Értesítő 1898. évf. 3.
szám.) A kath. körben való társas egyesülésünk tehát arra szolgáljon, hogy jobb, buzgóbb, lelkesebb katholiku-sok legyünk, mint aminők előbb voltunk, s erre nézve a körben kínálkozó minden alkalmat fölhasználjunk. Hisz kath. körünk czélja alapszabályaink szerint
„valláser-kölcsi szellem élénkítése", tehát a valláser„valláser-kölcsi ismere-tek gyarapítása, a kath. vallásosságnak és erkölcsösségnek ápolása, fejlesztése.
Mi a vallásosság? Vallásunknak öntudatos, tehát ismereten és meggyőződésen alapuló szeretete.
Mi az erkölcsösség ? A vallásosságnak a gyakorlat-ban való tanúsítása.
Vallásosság és erkölcsösség tehát egymást kölcsönö-sen föltételezik, egymástól el nem választhatók. A vallás alapja és forrása az erkölcsnek. Akinek milyen a vallása, olyan az erkölcse.
Őszintén vallásos ember nem lehet erkölcstelen. El-botlik ugyan ő is, mert megtántoritja természetének gyar-lósága, megtévesztik a szenvedélyek, elvakítja a bünalka-lom csábító lidérczfénye ; de erkölcstelenségbe nem sülyed, élő hite hamar érszretériti, megbánásra, javulásra indítja.
Vallásos emberek között nem akadnak botrányhősök.
Vannak, kik a vallásosság helyébe a becsületességet teszik. A vallás nem számit mondják, csak legyen az ember becsületes. Ámde a becsületesség igen sokszor egyéni fölfogás dolga. A sikkasztok, uzsorások, ártatlanok megrontói, családi békesség földulói talán becsteleneknek tartják m a g u k a t ? S váljon olyan kevesen vannak-e, kik-nek csupán vagyonuk vagy hatalmi állásuk miatt van becsületök a világ előtt? Az igazi becsületesség a vallá-sos erkölcsösségnek sugárzó fényessége.
A vallástalanok úgynevezett erkölcsösségének, becsü-letességének f o r r á s a az önérdek, ápolója a hiúság, támasza a b ü n t e t ő törvény, gondozója a rendőri felügyelet. Amit az önérdek nem követel, a h i ú s á g nem ajánl, az náluk nem erkölcsi kötelesség; amit a b ü n t e t ő törvény m e g nem torol, a rendőrség m e g nem akadályoz, az n á l u k nem esik erkölcsi tilalom alá. N e m a l a p t a l a n r á f o g á s ez, uraim, h a n e m szomorú tapasztalat, melynek igen sok be-csületes ember kénytelen meginni a keserű levét
Az egykor tiszta erkölcseiről, keresztény buzgósá-gáról, önfeláldozó hazaszeretetéről s példabeszéddé vált becsületességéről hires m a g y a r nemzetnél ezeréves k o r á -ban frivol v a k m e r ő s é g g e l ü t ö t t e föl fejét a korrupczió, az erkölcsi romlottság, s ijesztő módon mérgezi meg a t á r s a d a l o m egész szervezetét. A l t a l á n o s és h a n g o s e miatt egyrészről a jogos panasz, másrészről a k é p m u t a t ó sopán-kodás a társadalom minden r é t e g é b e n . E s mi ennek a nemzet l é t a l a p j á i t aláásó corrupcziónak az oka és f o r -rása ? N e m más, mint az u j a b b időben k o r l á t l a n szabad-sággal terjeszthető, h o g y ne m o n d j a m szabadalmazott, s azért pusztitó á r k é n t t e r j e d ő vallástalanság. V a g y tekint-sünk végig ennek a k o r r u p c z i ó n a k maga9rangu hősein, közrendű vitézein és alantos csatlósain, melyikre lehet ráfogni közülök, hogy vallásos e m b e r ?
N e k ü n k , a k a t h . kör t a g j a i n a k , úgyis mint keresz-tényeknek, úgyis mint hazafiaknak, elsőrendű kötelessé-günk, alapszabályszerü hivatásunk küzdeni a h a z á n k a t , n e m z e t ü n k e t pusztulással fenyegető korrupczió ellen azzal, h o g y a k a t h . vallásunk isteni elvei és törvényei szerint a h a j d a n i keresztény m a g y a r vallásosságot és erkölcsösséget ápoljuk,f'ejleszszük ö n m a g u n k b a n és k ö r n y e z e t ü n k b e n , h o g y k ö r ü n k czéljának és f e l a d a t á n a k megfelelőleg i p a r k o d u n k ugy m a g u n k mindig igazabb, b u z g ó b b és erkölcsösebb k a t h o l i k u s o k lenni, valamint jó példánkkal, j ó szóval és buzdítással családi k ö r ü n k b e n és ismerőseinknél a k a t h . hithüséget, keresztény m a g y a r becsületességet, erkölcsös-séget előmozdítani.
M ű k ö d j é k közre a mi k a t h . körünk is azon, hogy nemzetünk az ő vallásos erkölcsösségének és becsületes-ségének sajnosan m e g c s o r b u l t régi jó hírnevét visszasze-rezze : s a h a z a f e n t a r t ó kereszténység e l h a g y o t t elveihez visszatérve, jövő f e n m a r a d á s á t , fejlődését, virágzását biz-tosította.
Legyen a mi k a t h . k ö r ü n k is tiszteletre méltó bu?gó tényezője a m a g y a r t á r s a d a l o m keresztény szellemű ú j j á -alakulásának.
Keresztény m a g y a r vallásosság, becsületesség és ezzel válhatlanul e g y ü t t j á r ó önzetlen h a z a f i s á g ! E r r e irányul-jon első sorban testvéries összetartással k a t b . k ö r ü n k további tevékenysége.
Ezzel a közgyűlést m e g n y i t o t t n a k nyilvánítom.
(Vége köv.)
T Á R C Z A.
E m l é k b e s z é d dr Irsik F e r e n c z fölött.
Tartotta : a „Szatmáregyházmegyei Irodalmi Kör" 1897. évi novem-ber hó 17-én t a r t o t t közgyűlésén dr. Steinnovem-berger Ferencz a kör
alelnöke.
(Folytatás.)
Dicsőségére válik a m u n k á b a n m e g e d z e t t férfiúnak, h o g y a kanonoki stallumot nem tekinté nyugalmi állásnak, hanem folytonos munkásságban, sokszor izgalmas
tevék e n y s é g b e n t ö l t ö t t e n a p j a i t egész az élet véghatáráig. E g y -m á s u t á n és egy-más -mellett többféle egyházi hivatalokat töltött be. Volt az egyházai alapítványi pénztár gondnoka, a n n a k ügykezelőségét czélszerü szabályzattal látván e l ; volt a k á p t a l a n i jószágok igazgató d é k á n j a , m a j d theolo-giai p r o d i r e k t o r hosszú időn át, mely tisztet a fenálló j o g s z o k á s o k keretében mindig lelkiismeretességgel és
ön-t u d a ön-t o s szigorral ön-tölön-töön-tön-te be ; a püspöki szenön-tszéknél a házasságvédő tiszt az övé volt haiála n a p j á i g . S minden ü g y k ö r b e n minden kérdéshez hozzá szólott az ő bonczo-lásra t e r m e t t elmeélével, g y a k o r l a t i érzékével s ahol arra alkalom nyilt, a t a k a r é k o s s á g szellemével. T a g j a volt a városi t ö r v é n y h a t ó s á g n a k s itt is mindenkor szót emelt, ha az ü g y e k m e n e t e kereszteződött az ő egyéni nézetei-vel. Meg is becsülte őt a törvényhatóság, többször neve-zetes misszióju bizottságok t a g j á u l választván meg őt. — A társadalmi tevékenységből sem vonta ki m s g á t . A kath.
kaszinó i r á n t elejétől végig mindenkor élénken érdeklő-dött. Mindig a s o r o m p ó n a küzdők között lehetett őt látni, ha a l á t ó h a t á r borulni látszott az intézmény fölött.
S nagy volt mindig az öröme, ha elvonultak a komoly f e l h ő k ; s mélyen elszomorodott, ha csorba esett az in-t é z m é n y érdekén.
Sokszor ült a k a t h . kaszinóban nagy közönség előtt a felolvasó asztalnál, hogy a k ö r n e k nemes czélja meg-valósítását a k a t h . eszmék és világnézet terjesztésével elő-mozdítsa. A Cecilegyesületnek, P á z m á n y - s a j t ó n a k . Irodalmi k ö r n e k dolgozó elnöke volt S amit először kellett volna említenem, ő volt egyike azoknak, akik szivök melegségével létet a d t a k a mi szerény k ö r ü n k n e k . E n n e k a n a g y -fokú meleg érdeklődésnek, állandó tevékenységnek r ü n k k e l szemben volt eredménye az, hogy irodalmi kö-r ü n k őt, tekintettel ikö-rodalmi ékö-rdemeikö-re is, alapszabályilag élethossziglan való elnökének választotta meg. Tevékeny-kedett az üzleti intézményeknél is ; választmányi t a g j a volt a gőzmalmi egyesületnek és a n é p b a n k n a k . N e m vetette meg ezt a m u n k a k ö r t sem, nem azon czélból, hogy aranyaiban gyönyörködhessék, hanem mert neki nagy czéljai voltak a fillérek összehordásával. A r r a is szánt időt, h o g y gazdálkodjék és építkezéseit ő m a g a vezesse, szórakozásra és üdülésre f o r d í t o t t idejét is k a m a t o z t a t n i akarván, m e r t n a g y alkotások tervét hordozta szellemé-ben. Elve v o l t : minél t ö b b e t gyűjteni, hogy minél több j ó t tehessen.
Tevékenységének jelentékeny részét képezte az iro-dalmi munkásság, amely neki sok élvezetet n y ú j t o t t . Es hogy e m u n k á j á b a n nem a beteges becsvágy, hanem a valódi hivatottság sugalmazta tollát, m u t a t j á k a j u t a l m a k , melyeket e réven nyert, az elismerések és kitüntetések, melyek őt tolláért érték.
Már mint pesti kispap kezdte irodalmi munkálkodását ezen kísérlettel : „ A p h o r i s m á k a christianismus u g y a n -azonossága fölött." (Munkálatok X I . évf. 1 8 4 4 ) U n g v á r o n az ottani kir. gymnasium É r t e s í t ő j é b e n „Az ungvári gymnasium t ö r t é n e t e " p r o g r a m m é r t e k e z é s é t irta m e g ; ugyanazon g y m n a s i u m érdekében a „M. H i r l a p " - b a n és
Már mint pesti kispap kezdte irodalmi munkálkodását ezen kísérlettel : „ A p h o r i s m á k a christianismus u g y a n -azonossága fölött." (Munkálatok X I . évf. 1 8 4 4 ) U n g v á r o n az ottani kir. gymnasium É r t e s í t ő j é b e n „Az ungvári gymnasium t ö r t é n e t e " p r o g r a m m é r t e k e z é s é t irta m e g ; ugyanazon g y m n a s i u m érdekében a „M. H i r l a p " - b a n és