B u d a p e s t , márcz. 2. Protestáns hang a mi autonó-miánkról. —
A „Debreczeni P r o t . L a p " febr. 26-iki számában foglalkozik a kultusministeri „ E m l é k i r a t " - t a l s a kathautonómiáról czimzett ezalkalmi czikkét a következő k ö r -mönfont exordiummal vezeti be, mely a protestáns ész-j á r á s s u m m á ész-j á n a k t e k i n t h e t ő a k a t h . autonómiával
szem-ben, és szószerint igy szól :
„Az állam iránt kétségkívül n a g y kötelességei
van-nak a püspöki k a r n a k , sőt az egész r. k a t h . e g y h á z n a k . N e m is emlitve a kezökön levő n a g y állami vagyont, vagy az állam keze'ése alatt levőknek — „kath. czélokra"
kezelését; nem azt se, hogy azon vagyonok birlalása azon időben adományoztatott, a midőn a főpapság és n a g y szerzetes rendek a kereszténységgel ugyaGazonositott állam védelme végett, n a g y honvédelmi, s a köz-, mint keresz-tény k u l t u r á n a k intézése, fejlesztése r á j o k bízatván, nagy kulturai kötelességeket is teljesítették . . . s mind ez m a m á r megváltozott, amidőn a honvédelmi kötelességeket egészen, — a k u l t u r a i kötelességeket nagyrészben, a modern állam vállukról levette és s a j á t feladatává tette, s szembetűnő haladással teljesiti is ; de ama feladatok teljesithetésére a d o m á n y o z o t t anyagi eszközöket egészen a f ő p a p s á g kezében, illetőleg az egyház használatában h a g y t a , vagy „kath. czélokra" ö n m a g a kezeli s fordítja,
— amivel a r . k a t h . egyház ü g y e i t ma is megkülönböz-tető kedvezésben részesiti : . . . csak arra vonatkozunk, amire az állam is hivatkozik, hogy a magyar állam egysége és nemzeti volta m e g k í v á n j a a r. k a t h . püspöki k a r -tól és egyház-tól, h o g y ezt az egységes nemzeti jelleget szem előtt t a r t v a , a nemzeti és fajgyűlölet eshetőségeinek előmozdítójává ne legyen. — ami a nagyon vegyes nyelvű és nemzetiségű r . k a t h . egyházban előállna akkor, ha az a u t o n o m i á t oly egészen önkormányzó intézménykép lehetne f e l t é t e l e z n ü n k , mint amilyen a protestánsoké, ami u g y a n a r. k a t h . egyház h i e r a r k h i k u s szervezeténél fogva — a priori — ki van zárva és az állami természetű vagyon, minden ellenőrzés n é l k ü l átadásával, az autonomia czime a l a t t m é g h a t a l m a s a b b á leendő és ennek minden ügyeit s a j á t é r d e k é b e n intéző, — még emellett Rómából irány-zott különböző nemzetiségekből eredt f ő p a p s á g b a n az állam-nak s a j á t , letörölhetlen és fel nem a d h a t ó jellegének megőrzésére éppen nem volna m e g a szükséges és teljes biztositéka; amint ehhez a t a p a s z t a l a t i tényhez az ultra-m o n t á n „ N é p p á r t " ultra-mely az állaultra-m békéje, egysége és m a g y a r nemzet jellege ellen törekvő nemzetiségekkel czimborálást t ö b b é nem is t a g a d h a t j a — komolyan intő bizonyítékot szolgáltat." Így szól a bevezetés.
N a g y o n tetszik a debreczeni prot. l a p n a k az E m l é k -iratnak az a fejezete, mely „A kath. autonomia és a fele-kezeti j o g e g y e n l ő s é g " czime alatt ismeretes. E r r e vonat-kozó észrevételeit következőképpen adja e l ő :
„ N a g y o n érdekes és tanulságos a k o r m á n y „Emlék-i r a t " á n a k azon szakasza (II. 5.j, amelyben „ A k a t h . a u t o n o m i a és felekezeti j o g e g y e n l ő s é g " czime alatt az 1870/1. évi kongresszusnak a prot. autonomiához — ana-lógia szerint, — hasonló r. kath. autonomia alkotásáról való álmodozását (sic) t á r g y a l j a . A k o r m á n y n a k az auto-nom felekezetek szerzett, — saját hitelvekből folyó, álla-milag elismert ö n k o r m á n y z a t i jogának itt méltatása s ennek nyilt kijelentése — kellemesen érinti a részes fele-kezeteket. Leplezetlenül kimondja a kormány, hogy a k a t h o l i k u s o k részéről — paritás alapján felvetett analógia egészen hibás, mind a r. k a t h . egyház államhoz való vi-szonyát, — mind s a j á t hierarkbiai belső szervezetét te-kintve. Az analógia szabályát csak egyenlőkre lehet alkal-m a z n i ; itt pedig „nealkal-m a alkal-mindenkinek egyforalkal-mán, hanealkal-m a mindenkinek a m a g á é t " elv j ö h e t alkalmazásba.
Meg-RELIGIO. i 13 világitja az „Emlékirat" röviden, de annál tartalmasabban,
hogy a protestánsok autonómiájukat „a kath. jellegű és egészen a kath. egyház védelmében mozgó állam ellené-ben, véres harczok által kivívott békekötések árán sze-rezték és biztosították, amiben találhatták fel, az állam-pártfogás előnyét egyedül élvező kath. egyház nyomásával szemben, fenállhatásuk eszközét. Ezt az állam a kath.
egyház egyoldalú pártfogása mellett, tőlük nem is tagad-hatta meg." „A modern korszellem az 1848 : XX. t.-czikk, mely minden vallásfelekezet teljes jogegyenlőségét tartal-mazza, letörölte az államról a kizárólagos kath. jelleget s ma már, minden ker. vallásfelekezettel szemben a teljes viszonosság elvét alkalmazza."
Ki kell azonban, — ugy folytatja a D. Pr. L ; e kormány-kijelentéssel szemben emelnünk azt, hogy "ez a jogegyenlősége az autonom felekezeteknek egymáshoz megvan, de a kath. egyházhoz, s még inkább az állam-hoz való viszonyában — csak elvben és a törvény be-tűiben létezik; mert az életgyakorlat, — az állam-patro-natusnak1) a kath. egyház kiváló anyagi előnyére mai napság is fentartása — azoa viszonosságuak ellenemond.
Beismeri ezt különben az „Emlékirat" is, amidőn — in-dokolni megpróbálva — mondja : „De meghaladta az állami törvények erejét s czélzatukon kiviil esett, hogy egyben elvágják azon benső összeköttetés összes szálait is, melyek nyolczszázados együttlét alatt a kath. egyház és a magyar állam közt szövődött . . . amely közjogi institutióként mai napig érvényesül . . . amiért a kath.
autonomia, amennyiben az egyház és állam közti viszonyt érinti — nem rendezhető azon viszonyok szerint, mint a többi felekezeteké" sat. Éppen a történeti jogfejlődés kü-lönbözősége indokolja azt is, hogy az erdélyi kath.
status által ma tényleg élvezett autonomia tartalma ma sem lehet a maga egészében irányadó az országos auto-nómiára . . . A magyarországi kath. egyház nem azt az
utat tette meg, amit az erdélyi elnyomott kath. egyház.
Az erdélyi r. kath. autonómiának csorbítását nem szándé-kolja a kormány ; de nem is fogadhatja el mintául, egy országos autonomia szervezésére."
A protestáns jámbor atyafiúi szellem nem tűrheti azt, hogy az Emlékiratnak az az állítása, hogy az erdé-lyi róm. kath. Státus autonomiája, az ott létezett elnyo-matásnak az eredménye, a protestantizmuson rajtszárad-jon, és azért az Emlékirat igazmondása ellen a következő
protestáns mosakodással száll sikra, mely mosakodásból azonban leplezetlenül kirí, a mit a protestáns atyafi tagad : a kath. egyház elleni elfogultság és a jezsuita-gyűlölő vak ellenszenv, mely ma is oly bárdolatlan, mint akár 100 vagy 200 év előtt vala. De halljuk csak a debre-czeni prot. lapot :
„Hát az erdélyi kath. elnyomatásának minden gyön-gédség nélküli érintetését. úgymond, a kormány — szerin-tünk — nem tudná igazolni, mert ilyen ott a nemzeti fejedelmek idejében soha nem történt, nem is történhetett, ahol a keresztény bevett vallások szabad g y a k o r l a t á t a
*) Tehát prot. felfogás szerint nem a király, hanem az állam a kath. egyház patrónusa. Gyönyörű patronátus !
Gyönyörű szabad vallásgyakorlat volt az, a hol még püs-pök sem lehetett az erdélyi egyházmegye területén. Éppen ez a
t-törvény — tordai országgyűlés 1564. — mondta ki, meg-előve e — nálunk határozott kifejezést csak 1848-ban nyert modern gondolkozással, nemcsak a magyar, hanem a világnak minden czivilizált államát. Ezen bevett vallá-sok közt volt a r. katholikuvallá-soké is. A protesáns vallású fejedelmek valamilves pártfogolása, mint János Zsigmondé az unitárius-, Bocskay-tói Apafi-\g a reformált iránt, csak személyi vonzalomnak minősithető s az állam törvényét nem sértette, melynek erejétől a többi felekezeteknek hajuk szála sem görbült meg s önkormányzatunkat zavar-talanul élvezték. Ha csak a kormány amaz erdélyi
elnyo-mása alatt a kath. egyháznak arra nem czéloz, hogy a protestantizmus ott egyértelmű volt a szabadsággal, tehát ott a r. katholiczizmus nem űzhette a többi felekezetek ellenében azt a kiváltságos előnyökből folyó hatalmat, amit Magyarországon ; vagy az ország békéje s a vallási viszonosság ellen titkon és nyiltan törő jezsuiták ellen országtörvényi szigorúbb eljárást a katholiczizmus elnyo-matásának nem minősiti, amelyet pedig róla nem feltéte-lezünk, feltételezni nem akarunk. A józan r, katholiczizmust a jezsuitákkal nem azonosíthatja, nem azonosítottak a leg-katholikusabb3) államok — még Portugália, Spanyolor-szág — sem, ahonnan legelébb tiltották ki őket s ahol eltöröltetésökre az első határozó lépést tették meg; s visszaállittásuk csak (csak?) a politikai reakczióval ugyan -azonosítható; megtüretésük pedig modern államban arra vezethető, hogy a szabadság még e rend elleni müvelet-tel sem akarja bomályosítni magát, s elég erősnek érzi a
korszellemet, mely benne él. arra, hogy megvédje az ál-lamban az emberi, polgári jogokat és
lelkiismeretszabad-ságot, még a jezsuita velleitásoktól is."
Mondok én a debreczeni prot. lapnak valamit ; de ne haragudjék meg érte.
Kérdem : a berlini császárság és a modern Porosz-ország csak modem protestáns hatalmasságok talán, vagy mi ?
No lássa kérem, ebből a modern protestáns államból most is száműzve vannak, a modern „szabadság elho-mályositásával," a jezsuiták. S a szabadság ez elhomályo-sitásának Debreczenben is, csak vallják meg őszintén, nemde örülnek? Hisz jezsuiták kizárásáról van a szó!
Nos tehát nálunk is az atyafiak nem azért tűrik meg a jezsuitákat, hogy a „szabadságon homály" ne essék ; hanem azért, mert a szőlő a rókának egy kicsit magasan esik az elérésre, és azért a különben oly édes nedvü ezúttal a savanyuságok rovatába esik. A német a magyart a protestantizmussal ölte meg vagyis tette a magyar testvéri egyetértésre és összetartásra nézve örökre
bénává. (Folytatjuk.) Gyulafehérvár. Főpásztori szózat a hivekhez és a
papsághoz! — (Folytatás.)
Krisztusban kedveseim ! a nagyböjti idő a komoly magábaszállás ideje, melynek tartama alatt üdvösebbet, fontosabbat nem tehetünk, mint hogy lelkünk állapotát relmes körülmény kényszeritette az erdélyi kath. világiakat és al-papságot, hogy egyházuk ügyeiről maguk gondoskodjanak.
3) Prot, felfogás szerint ime akkor Józan", akkor „katholi-kus" valamely kath. állam, ha az egyházzal tusakodik.
megvizsgáljuk, és komolyan kutassuk vájjon igazán alá-zatosak vagyunk-e Jézus szive szerint; nem vagyunk e a testvágy r a b j a i : nem lázadunk-e Isten, szülőink, elöljá-róink jogos rendeletei ellen ? J á r u n k - e Isten szine előtt iga-zán, mint jóakaratú kis gyermekek, szeretettel és féle-lemmel ragaszkodva szent akaratján, bárki által nyilat-kozzék az ?
Ezen komoly megfontolást nagyban fogja elősegí-teni, ha e szent időben nagy buzgósággal meghallgatjátok a böjti szent beszedeket ; ha naponkint részt vesztek a szent misében, és buzgón kéritek az oltárban elrejtett üdvözí-tőnket amaz evangeliumi vakkal : „ Uram ! add, hogy lássak /" (Márk. 10, 31.), — lássam, vájjon járok-e igazán az örök életre vezető uton ; ha az ősrégi keresztény szo'-'.ás szerint gyakrabban m e g j á r j u k a kereszt utat, legalább minden pénteken. Látván Megváltónknak hajmeresztő kín-jait, eszünkbe fognak jutni Jeremiás siralmainak szavai :
Oh ti mindnyájan, kik át mentek az uton, figyelmezzetek és lássátok, ha vagyon-e fájdalom, mint az én fájdalmam ! (Siralm. 1, 12.) — és nem f o g j u k oly könnyelműen oda dobni lelkünket, mely Megváltónknak oly tengernyi kín-jába került és nem fogjuk sokallani áldozatainkat a me-ny országért, a mint a katona sem veszi fel saját sebeit, ha vezérét látja sebekkel borítva. Sokkal nyugodtabban fogjátok viselni saját testi lelki fájdalmaitokat, ha
figye-lemmel szemlélitek Jézus Krisztus szent fején a tövis koronát, füleiben a gyalázatokat, szemeiben a véres kö-nyeket, ajkain az epe és eczet keserveit, arczán a fájdal-mas csapásokat, kezein, lábain a kínos szögeket, egész
testén a véres, mély barázdákat, szivében a lándzsa-döfést, lelkében a szomorúság, elhagyatottság és fájdalom tengerét !
Jézus szenvedésének megszemlélése sziveteket egy-szersmind elő fogja készíteni jó húsvéti gyónásra is, mely csakis akkor jó, lia bánatteljes szívvel és teljes megtérés-sel jár. És ki ne bánná [bűneit látván, hogy ezek miatt kellett Isten ártatlan bárányának annyit szenvednie ? Rossz gondolataink okozták a töviskoronát; testiségünk, jóravaló röstségünk az ostorcsapásokat ; mértékletlenségünk epét és eczetet készített szomjas ajkainak ; kevélységünk a világ csúfságára tette őt és féreggé, mely tiportatott
Ki ne félne a bűnös élet rettenetes következményei-től, ha itélő bíránk ajkairól hallja a szivreható szava-kat : „Jeruzsálem leányai, ne sir játok én rajtam, hanem sírjatok magatokon és fiaitokon . . . . mert lia a züldelö fán ezt mivelik, a szárazzal mi fog történni?! (Luk. 23, 28.) Oh, mi fog történni egykoron a meg nem térő bű-nössel, a száraz fával !
Hogy pedig ezen nagy kötelezettségteknek jól meg-felelhessetek, és senki arról el ne maradjon tekintetbe véve sokféle elfoglaltságtokat, annyiban segítek rajtatok, hogy a húsvéti gyónásra szánt időközt meghosszabbítom, és rendelem, hogy az Böjt harmadik vasárnapjától tartson
Szentháromság vasárnapjáig bezárólag.
Halljunk meg Krisztussal, hogy együtt élhessünk Krisztussal. „Ne uralkodjék a bűn halandó testetekben, hogy kívánságainak engedelmeskedjetek, de tagjaitokat se adjátok gonoszság eszközeiül a bűnnek, hanem, mind fel-támadottak a halálból, adjátok magatokat az Istennek, és
tagjaitókat igazság eszközeiül az Istennek(Róm. 6.
12 13.)
Ilyen bűnbánó hangulatban tartsátok meg az előirt böjtöket is, hogy kövessük Jézust fájdalmaiban, és sok bűneinkért penitencziát tartsunk ; mert jobb és könnyebb itt leszenvedni bűneinket, mint túlvilágon a tiszt.tó tűzben.
A bojt kimondhatatlan jól hat a lélekre. Az egy-ház szavai szerint „ e l f o j t j a a bűnöket, ég felé emeli a lel-ket, elősegíti az erényt és gyarapítja az érdemeket (Praefatio.)
Nagyon helyesen cselekszenek tehát azok, akik az előirt böjttel meg nem elégedve, azt még szigorítják a maguk számára. Kedves az az Isten előtt, ha csakis Isten t a n u j a annak, és nem történik hiúságból, kérkedésből.
De vannak ismét sokan, kik sokféle okból, már nem ugy t a r t h a t j á k a böjtöt, mint azt régente tartották, vagy sehol sem t a r t h a t j á k .
Szentegyházunk, mint jó anya, elviselhetetlen terhe-ket nem akarván rakni gyermekeire, de még a lelkiisme-ret megnyugtatása miatt is, szívesen enged, miben engedni lehet.
Miért is tekintve a jelen idők kedvezőtlen körül-ményeit egész egyházmegyémben, papjaimat is ideértve
— a Szentséges Atyánktól nyert felhatalmazásnál fogva — a böjtöt következőleg rendelem :
1) A negyvennapi böjt alatt szerdán, pénteken és szombaton tartózkodjék mindenki a huseledelektől a többi napokon az engedmény fejében végezzen kiki 1 Miatyán-kot, 1 Üdvözletet minden étkezés után, és pótolja a szi-g o r ú b b bőjtölést alamizsnával, tehetsészi-ge szerint.
2) A nagyböjt minden egyes napján — vasárnapot kivéve — érje be egyszeri jóllakással az, aki 21. életévét már betöltötte, és 60. évét még tul nem haladta.
3) Az engedményes napokon vasárnap, hétfőn ked-den és csütörtökön szabad hust enni délben is, este i s ;
— mindennap, az egy Nagy-Pénteken kivéve, szabad zsírral is főzni.
4) Ez a kiváltság tart a Nagyhét szerdájáig kizáró-lag és élhetnek vele ugy a papok, mint a világiak, sőt még a férfi és női szerzetesek is, a mennyiben ezt szent szabályaik engedik.
5) A gyári munkások, napszámosok, bányászok, vasúti alkalmazottak tekintettel terhes foglalkozásukra csakis pénteki napon tartoznak böjtölni.
6) Hust ehetnek böjti napon (Nagypénteket kivéve) mindazok, akik oly szegények, hogy azzal kell táplálkoz-niok, a mivel épen l e h e t ; utazók, akár gyalog, akár kocsin, akár vasúton utazzanak; vendéglőből vagy idegen konyhán étkezők ; korcsmárosok családostul és cselédjeik-kel együtt ; mindkét nembeli cselédek, kik más vallású családoknál szolgálnak ; betegek, vagy gyöngélkedők orvo-suk rendeletére.
7) Ha valamely parancsolt ünnep böjti napra esik, az ünnepnapon n e m ' kötelesek böjtölni azok, akik az ünnepet megelőző napon tartották meg a böjtöt.
8) Ha valamely községben a templomi bucsu, vagy o szágos vásár parancsolt böjti napra esnék, ilyenkor a böjt azon a napon elengedtetik.
RELIGIO. i 13 9) Aki fontos okokból ezeknél is n a g y o b b
enged-m é n y e k e t kiván, n y ú j t s a be hozzáenged-m indokolt kérelenged-mét.
Z á r a d é k u l kérem Megváltónk i r g a l m a s szivét, és k é r e m mindennap, hogy szent malasztja által indítsa a ti sziveteket az igazság m e g i s m e r é s é r e és a j ó n a k követésére, hogy e szent böjti időben igaz b ű n b á n a t t a l és vezekléssel foglalatoskodván, és b ű n e i t e k -től a husvétiszt. g y ó n á s b a n megtisztulván, U r u n k és Üdvözítők dicsőséges feltámadásának ü n n e p é t tiszta lélek-kel megülhessétek.
„Ami Urunk Jézus Krisztus malasztja véletek. Az én szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézusban. Amen."
(1. Cor. 16, 23.) (Yége köv.)
T Á R C Z A.
A pápaság f ö l d ö n t ú l i h a t a l m a XIlI. L e o pápa k e z é b e n .
— Elnöki megnyitó a budapesti növendékpapság m. egyházirodalmi iskolájának Leo-ünnepélyén. — Mondotta : Hudyma Emil.
(Yége.)
Dicsőségesen uralkodó sz. a t y á n k , a „Lumen de coelo" p á p á j á n a k busz éves p á p a s á g a sem más, mint Isten szenvedésenek fönséges visszhangja, mely u t á n a kereszt felmagasztaltatása következik. Az áldozat e titkos b i r o -dalmában Leo a k i r á l y : méltó utóda a K á l v á r i á n felfe-szitett Krisztusnak. K o r o n a helyett töviskoszoru övezi h o m l o k á t : „Ecce H o m o !8 „Beati, qui l u g e n t ! "
A szenvedés e boldogsága m i n d e n ü t t visszatükröző-dik hősi p á l y á j á n !
Mily m e g h a t ó X I I I . Leo k a t h e d r á j á n a k képe ! Csá-bító modern istenségek, százezrek szivét elvakító bálványok emelkednek körülötte, melyek zsarnoki m ó d o n m a -gukhoz csalják a k o r h a d t társadalom lézengő betegeit, a melyek hitvány rögeszmének, hiábavaló erőlködésnek t a r t -j á k a sz. atya legszentebb czél-ját és legtisztább szándé-kát : boldogítani a népeket, gyógyítani a nemzeteket a vallás által. Csak egy van, a ki m e g é r t i benne Isten sza-vát, a ki szenteknek t a r t j a könveit és s ó h a j a i t , s ez az é r t e imádkozó hivek sokasága. T e h á t a XIX. század al-konyán is hő ima száll fel a p á p á é r t : a részvétteljes ke-gyelet i m á j a .
S ime ki hitte volna, h o g y boldogtalan századunk megérti az örömkönyben uszó p á p á t ? A résztvevő tisztelet helyett ma örömtől áradó szívvel borulnak le Boldogsága lábaihoz. A Gondviselés oly kitüntetésben részesité a m a -gasztos komolyságu V a t i k á n foglyát, melyhez hasonlót nem ismer az egyháztörténelem.
Az u j év reggelén g y é m á n t m i s é j é n e k áldása száll a hitetlenségtől elgyötört földre ; fényárban t ü n d ö k ö l szent P é t e r sírja s e g y é m á n t j u b i l e u m r a g v o g ó n a p k é n t vilá-g í t j a be élet« dicső telét. Nemesen á t k ü z d ö t t szent hatvan év után újra, megnyílt az ég s leszállt szivébe a legszen-tebb áldozat, hogv m e g á l d j a és megkoronázza azt, kit a r ú t álnokság üldözött, hogy kivívott szellem-csatáira nyújtson véggyőzedelmet. A p á p a szellemcsatái ! Van-e művész, a ki e nemzeteket b á m u l a t b a ejtő, a legdicsőbb hadvezéreket is porba sújtó szerepet allegorikus képben kifejezni t u d n á ? E g y törődött, az évek súlya alatt m á r -már roskadozó a g g a s t y á n , a hatalmas égnek ily gyenge porhüvelyben élő csodája, J é z u s sz. nevével a j a k á n , s az
„Ur világosságával" lelkében a r r a vállalkozott, hogy fel-emelje a népek szivét, hogy kifordítsa sarkaiból a világot, a léha elvek századát, hogy gátat vessen a társadalmi harczok ijesztő hullámainak s mint legfőbb tanitó, az e g y h á z erősségének oszlopa, hirdesse, hogy a hatalom
nem a nyers erőszakon, h a n e m erkölcsi elveken alapszik.
E m b e r e k , családok, népek és t á r s a d a l m a k , tekintsetek a pápa g y é m á n t o l t á r á r a s hallgassatok ott a „Lumen de coelo" örök bölcseségének e m e g d ö n t h e t e t l e n igazságaira; ti mind, szabad a k a r a t t a l felruházott, erkölcsi lények vagytok ! A társadalom testét m o z g a t ó eszmék, szellemi erők, a társadalmi rendet f e n n t a r t ó és szabályozó elvek, jogok és kötelességek, a társa-dalmak élén álló trónok, dynastiák és k o r m á n y o k , mind erkölcsi h a t a l m a k s a h a t a l o m erkölcsi ereje, ez a tiszteletre méltó erkölcsiség im ott r a g y o g a sz. atya. a g y é -mántmisés ősz békefejedelem h o m l o k á n , a kinek h á r o m koronás t i a r á j á b a n megdicsőül a nemzetek jólétének leg-szilárdabb talpköve, t á m a s z a : a h a t a l o m erkölcsisége.
í m e a g y é m á n t o l t á r mystikus j e l e n t é s e : forrása m i n -den kegyelemnek, min-den világosságnak, alapja min-den tekintélynek, j o g h a t ó s á g n a k . S e szellemi csaták fölséges küzdelmében, az erkölcstelenség és általános nyomor ijesztő képei között, a modern emberiség átkos elvpiuek zűrzavarában, mint világító Memnon-oszlop tűnik fel X I I I . Leo husz éves pápasága, melynek dicssugarai bearanyoz-zák a h a t v a n éves á l d o z ó p a p ünnepét.
F e b r u á r 20án lesz husz éve annak, h o g y a k o n k l a -veban S c h w a r z e n b e r g biboros a j a k á n elhangzott a „Veni Creator Spiritus," mely Pecci J o a c h i m szivébe esdette le a sz. Lelket, s Leo ettől a n a p t ó l fogva sz. P é t e r öröké-nek lánglelkü birtokosa lőn. H a a g y é m á n t o l t á r n á l meg-ragad minket a p á p a erkölcsi hatalma, ugy sz. P é t e r t r ó n j a zsámolyánál az ő csodálatra méltó, egységesítő ha-talma lép előtérbe. Ő a ker. t á r s a d a l o m m e g i n g a t h a t l a n , sziklaerős k ö z p o n t j a . F e l é j e törnek a népek ; ő mindenütt otthon van : Krisztusi tekintélyével mindenütt hódolatot és elismerést parancsol. Buzdító, bátorító szavával békiti a n e m z e t e k e t s egyességbe olvasztja ő k e t : mindig felülről nvert h a t a l m á n a k égise alatt, mint Isten h e l y t a r t ó j a a földön. Isteni fölényének t u d a t á b a n belenyúl a nemzetek állami viszonyaiba : körültekintő bölcseséggel intézkedik Irhon b a j a i b a n , t a p i n t a t t a l oldja meg Afrika rabszolga-kérdését, tiltakozik a májusi törvények túlkapásai eilen, a franczia és német között fenálló ellenséges érzületet megszünteti. A V a t i k á n a nemzetek „találkozási helye" s a p á p a az evangeliumi testvériség f e n t a r t ó j a . 0 az er-kölcsi világrend, „delejes tengelye," mely köré országok, birodalmak h a t a l m a , a k u l t ú r a és a nyugati czivilizáczió sorsa „jegeczesedik."
í m e X I I I . Leo társadalmi akcziója !
E társadalmi akczió eszünkbe j u t t a t j a az araboknak egy régi regéjét, mely szerint a nagy pvramist a vízözön előtti királyok építették s minden emberi mű közül egyedül ez állotta ki a vízözön pusztitó á r j a i t . Ilyen a p á p a s á g helyzete X I I I . Leo a l a t t ! Krisztusi tekintélyét, melynek tiszteletéhez élő hit kell, látszólag e l b o r í t h a t j a a hitetlenség áradata, de alapzata rendületlen marad ! s midőn m a j d a vizek leszállanak, egyedül fog állani egy elmúlt világ r o m j a i között, mert a p á p a s á g halhatatlan.
„Péter imádkoztam é r e t t e d ! " Mert miként a p á p a s á g böl-csőjét látta minden kormánynak, h a t a l o m n a k és dynastiá-nak, minden egyházi i n t é z m é n y n e k , bizonyára arra van hivatva, hogy mindeniknek végét is lássa. N a g y és tisz-teletre méltó volt neve már akkor is, midőn még p á l y á j a kezdetén á l l t ; „és" — folytatja Macaulay — taián fenn fog állani ernyedetlen erővel, midőn valamely uj-seelandi utazó egy nagy pusztaság közepette a londoni hid egyik t ö r t ivezetén 'foglal helyet, hogy sz. P á l r o m j a i t vázolja."
S e földöntúli hatalom k i r á l y a : L e o !
De most, midőn nemcsak a magam, hanem szeretett m. egyházirodalmi iskolánknak nemes érzelmeit is kellene tolmácsolnom, megzavar méltatlanságom érzete, hogy ilv nehéz feladatra vállalkozám. Mert nagy ez az ünnep : egy szebb jövőnek előbirnöke ; oly fönséges, oly vigasztaló,
De most, midőn nemcsak a magam, hanem szeretett m. egyházirodalmi iskolánknak nemes érzelmeit is kellene tolmácsolnom, megzavar méltatlanságom érzete, hogy ilv nehéz feladatra vállalkozám. Mert nagy ez az ünnep : egy szebb jövőnek előbirnöke ; oly fönséges, oly vigasztaló,