Sacrae Familiae, quae perfectionem absolutionem-que complectitur omnium virtutum domestica-rum. Quapropter curent ut familiae quampluri-mae, praesertim operariorum, in quas insidiarum vis maior intenditur, piae huic Consociationi dent nomen. Cavendum tamen est, ne a propo-sito suo Consociatio deflectat, neve spiritus im-m u t e t u r ; sed quae et quoim-modo decretae sunt pietatis exercitationes et precationes integrae serventur. Sic implorati inter domesticos parie-tes adsint propitii Iesus, Maria et Ioseph, cari-t a cari-t e m alancari-t, mores regancari-t. ad vircari-tucari-tem provo-cent imitatione sui, et quae undique i n s t a n t mortales aerumnae, eas leniendo faciant tolera-biliores. Decernentes haec omnia et singula uti supra edicta sunt, firma rataque in perpetuum permanere, non obstantibus constitutionibus, litteris Apostolicis, privilegiis, indultis Nostris, et Cancelleriae Apostolicae Regulis, ceterisque contrariis quibuscumque.
Datum Romae apud S. Petrum, sub annulo Piscatoris, die XIV Iunii MDCCCXCII. Pontifica-tus Nostri Anno XV.
S. Card. VANNUTELLI.
9*
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁS.
Eger. Az érseknél hazajövetele alkalmából volt tisz telgésekról — a helybeli „Eger" czimü lap a következő jelentést közölte. A napilapok alarmjaira jó lehütő :
„Ama legmagasabb kitüntetés, melyben dr Samassa József egri érsek ur ő exja közelebbről részesült, midőn király ő felsége által a Szent-István-rend nagykeresztjével diszittetett föl, mint a valódi, elévülhetetlen érdemek fejedelmi elismerése, hazaszerte általános, osztatlan, s igaz, őszinte örömet szült.
Ez öröm, az egri egyházmegye, Hevesvármegye, s E g e r város közönségének szivében, mely a magas szel-lemű, szeretve tisztelt főpásztor hazafiúi, s emberbaráti érdemeinek messze kiható áldásaiban legközvetlenebbül részesül, — oly lelkesedéssel párosult, mely ellenállha-tatlanul készté, hogy ünnepélyesen megnyilatkozzék.
Alig tért vissza érsek-főpásztorunk ő exja a távol-ból, hová megtámadott egészsége helyreállítása czéljátávol-ból, üdülésre vonult, — székvárosába, azonnal megragadtuk ! az alkalmat, és siettünk mindnyájan, hogy e királyi leg-magasabb kitüntetés fölött való örömünknek, lelkesedé-sünknek, s a szeretve tisztelt egyházfő iránt érzett mély hódolatunknak, s törhetetlen ragaszkodásunknak, testüle-tileg, diszküldöttségek által ünnepélyes kifejezést adjunk.
Ersek-főpásztorunk ő exja az ez alkalomból előtte megjelent diszküldöttségeket mellén a Szent-István-rend nagy csillagával, — a mult szerdáu, f. hó 13-án, a déli órákban fogadta.
A tisztelgő testületek sorát az egri méltóságos fő-káptalan nyitotta meg, élén Pánthy Endre püspök nagy-prépost ő mlgával, ki érsek-főpásztor ő exját, a fő-káptalan nevében, körülbelül a következő szavakkal üdvözölte :
Ismeretes a főkáptalan előtt érsek ő exjának szigorú erkölcs-philosophiai iránya, mely szerint az ember er-kölcsi ténykedésének zsinórmértékét a kötelességérzetben, s a kötelesség hü teljesítésében tűzi maga elé, s önmaga, fénylő példa gyanánt, nagy fontosságú működésének s nemes tetteinek j u t a l m á t egyedül a kötelesség hű telje-sítésének tudatában keresi s találja fel, jelszava levén az U r i n t e l m e : „Servi inutiles s u m u s ; quod debuimus facere, fecimus."
Es mégis a köztudat, a communis naturae sensus a kötelesség teljesítésében is megtalálja az érdemet, — az érdem számára pedig követeli az elismerést és j u t a l m a t . Hiszen m a g a Üdvözítőnk azt a pohár vizet is, mit kötelességből, mert a felebaráti szeretet parancsából n y u j -tunk a szomjazónak, érdemesnek és jutalomra méltónak hirdeti.
A közérzet e követelményének hatása alatt nagy megelégedéssel s élénk örömmel vette tudomásul az egri főkáptalan ama kegyet, melynél fogva király ő felsége érsek ő exját legkiválóbb rendjével kitüntetni kegyeske-dett, azon rendjével, mely császárok és királyok mellét disziti, mely mindenkor magas becsünek ismertetett, mely-nek fényéből egy sugár esik a főkáptalanra is, szeretett íőpásztorát diszitvén az.
Szóló e fölött való örömének, a főkáptalan nevében
is lelkes s/avakban adván kifejezést, üdvözlő beszédét a szeretve fisztelt érsek-főpásztor éltetésével végzé.
Püspök-nagyprépost ő mlga s az egri mélt. főkáp-talan üdvözlésére érsek ő exja, amennyire ugy ezen, mint egyéb válaszait emlékezetből megjegyezhettük, körülbelül a következőleg válaszolt:
Főkáptalanának mindenkor tapasztalt kegyeletes ragaszkodásáról ez ünnepi alkalommal is meggyőződnie jól esik lelkének. Ha a főkáptalan a legmagasabb kitün-tetés fényéből önmagára is ragyogni lát egy sugarat : bizonyára egy értelemben és érzelemben van ő vele arra nézve is, hogy — amint a szónok is kiemelé — csak a kötelesség teljesítésének buzgó igyekezetére mutathatunk életünkben, a mely pedig j u t a l m a k r a méltó érdemet nem képezhet. E meggyőződés h a t j a át a fejedelmi kegy ki-t ü n ki-t e ki-t ő ki-tanúságával szemben is, mely előki-tki-t hódolaki-tki-tal meghajolt, nem engedhetvén meg egy pillanatra is még látszatát sem a vádnak, mintha királya iránti loyalis hű-sége nem uralkodnék lelke összes érzései fölött. — Nem marad jutalom nélkül az U r szavai szerint, igaz, egy pohár viz s e m ; de e jutalom az örökkévalóságban adatik meg. Földi elismerés, földi jutalom előttünk nem is le-beghet kötelességünk betöltésénél, mi főleg a papságra, kivált e napokban, midőn erény és bűn egykép üzlet tárgya, hivatásával járó legfőbb feladat. Igyekszik Isten segítségével ezentúl is e feladatnak élni, miben főkápta-lanát továbbra is hiven oldalánál állni teljes bizalommal kéri es reméli.
Másodsorban Eger város 14 tagu küldöttsége jelent meg, Grónay Sándor polgármester vezetése mellett, ki ünnepelt érsekünk ő exjához a következő meleg hangú üdvözlő szavakat intézte :
„Nagyméltóságú érsek ur ! Kegyelmes urunk ! Azon legmagasabb kitüntetés alkalmából, mely exczellencziádat, E g e r városának is népei soha nem lankadó hódolatában a legmélyebb tisztelet és legbensőbb szeretettel övezett főpapját, legfelsőbb helyről a Szent-István-rend nagyke-resztjével diszitette fel : üdvözlöm exczellencziádat Egei-város közönsége nevében, nem csak kötelességérzetből, de az odaadó tisztelet, hála és szeretet egész bensősé-gével.
Exczellencziád jelenléte hivei között, és magas sze-mélyének birása folytonos tápot n y ú j t ugyan sziveinknek a mindenkori megnyilatkozásra: ezen kiváló alkalmat mégis örömmel ragadja meg e város közönsége, hogy szeretett főpásztora iránt táplált érzelmeinek nyilváno-san is ujabb és soha nem szűnő tanúbizonyságát adja.
H a minden érdem kitüntetésben részesülne, exczel-lencziádnak a haza, az egyház és társadalom felemelésében tett áldásos tevékenységét és ahhoz fűződő érdemeinek kitüntetését folyton ünnepelnünk kellene ; ámde exczel-lencziádnak mindemez érdemei lelke tudatában találják meg a nyugvó pontot, s hivei ragaszkodó szeretetében az igazi kitüntetést.
Még csak azt kívánjuk felemlíteni, hogy az a gond-viselő Isten, a ki exczellencziádat megingatott egészségé-nek gyógyitó ú t j á b ó l u j u l t erőben visszavezérelte, adja meg nekünk is azt az örömet, hogy ezen legmagasabb kitüntetés jelvényét, amelynek dicsőségéből kilövellő
fény-61 RELIGIO.
sugarak, mint a napfénybe emelkedő porszemekre, mi-reánk is oly áldásosán áradnak, — exczellencziád meg-zavarhatlan boldogságban, mindnyájunk lelke óhajtása szerint, igen sokáig viselhesse. — K é r j ü k exczellencziádat, tartsa meg városunkat továbbra is változhatlan főpásztori kegyeiben."
A polgármester beszédére érsek ö exja körülbelül ezeket válaszolta :
A városi tisztikar és polgárság ez alkalomból is kimutatott jó érzelmeiért, ünnepies üdvözleteért legben-sőbb köszönetre lekötelezve érzi magát. Meglepte a leg-magasabb kitüntetés, mert életében nem lát, nem talál érdemet, a ki mindenkor csak a kötelességteljesítés u t j á n igyekvék haladni, aminek tudata a léleknek vigaszt, erőt, és a rossz napokban az élet keserűségei s izgalmai ellen szent menedéket n y ú j t ; — de ha a kötelesség mulasztása bűn is, annak teljesitése nem érdem. E városba első be-lépésétől kezdve is mindenkor mint annak polgára pol-gártársi kötelességének igyekvék eleget tenni a város javára irányzott tetteivel. E s keblében ma is e város j a v á é r t égő szív dobog, lelkében érette a szeretet
hatal-ma honol, melyet semmi más hatalom nem korlátozhat, nem szabályozhat. Kéri továbbra is a város polgárainak bizalmát, jó szándékú törekvéseinek támogatását.
Ezután Hevesmegye tisztikara következett, Zalár József megyei tiszti főjegyző, s alispáni helyettes veze-tése mellett, ki, a megyei tisztikar nevében is, rövid, magvas bevezetésben adván kifejezést örömének az üdülve visszatért érsek királyi magas kitüntetése fölött, körül-belül a következőleg folytatta ő exjához intézett üdvözlő beszédét :
Azok az Isten- és természettől egyaránt kiváltságolt férfiak kik a szellemi s erkölcsi előkelőség oly magas-latán állanak, hogy az ország mind a négy határának legmélyebb pontjairól is egyszerre megláthatok, s oly nagy irántok a hosszú érek próbái által megedzett pol-gári tisztelet és hazafiúi bizalom, hogy midőn a legne-hezebb és legkényesebb kérdések kiegyenlítéséről van szó, egyszerre minden szem feléjök fordul s még a pártok zászlói is meghajolnak előttök : az ily férfiak a nemzet ezen közérzése- s elismerésében már birják azt a kitün-tetést, mely eszményiségük és ambicziójuk méltó koro-n á j á t képezi, s mikoro-ndekoro-n más kitükoro-ntetést bizvást koro- nélkülöz-hetnek.
De ha ezen közérzést és elismerést a maga részéről a hatalom is kívánatosnak találja s jónak látja a legki-tüntetőbb jellel sanctionálni : ezt megelégedéssel vehetik tudomásul mindazok, kik e tényben a közvélemény res-pectálását látják ; de megnyugvással azok is, kik ugy gondolkoznak, mint Észak-Amerika azon polgárai, kik a már-már életbe léptetett Cincinnátus-rendet az utolsó pil-lanatban mégis jobbnak látták életbe nem léptetni.
F o g a d j a nagyméltóságod ez alkalommal is régi igaz érzelmünknek, hazafiúi mély tiszteletünknek és bizalmunk-nak ismételt kifejezését, és minden jót magába foglaló szerencse-ki vánatunkat.
Zalár alispáni helyettes üdvözlő beszédét érsek ő exja körülbelül a következő szavakkal viszonozta:
Élete legszebb nyereményei közé számitá mindig
azon szivélyes viszonyt, mely érseki székének tizenkilencz év előtti elfoglalásától őt Hevesmegyéhez, ennek tiszti-karához fiizi.
Ez okból kétszeres örömet érez, hogy viszonti jóin-dulatukról ez alkalomból is meggyőződni szerencsés.
A mi a legmagasabb kitüntetést illeti, mely csekély-ségét é r t e : nézetei ismeretesek, nyilvánvalók; kifejezést adott azoknak már egyik legkedvesebb papja (Szmrecsá-nyi Pál) püspökké szenteltetésekor is, midőn az érdemeit magasztaló szavakra kijelenté, hogy mindenkor csak
kö-telességét teljesité, vagy inkább, minden hivalkodás nél-kül szólva : teljesíteni becsülettel igyekezék, ekkép az érdem minden látszatát, a kitüntetést, magasztalást elhá-rítva magától.
Az érdemek igaz, jogos, komoly alapja nincs is.
Mert ha valamikor igazat mondott Kossuth, bizonynyal igazat mondott akkor, midőn azt mondá : az érdem ott kezdődik, a hol a kötelesség végződik. A kötelesség tel-jesítésének pedig csak az emberi hiúság és kegyhajhászat szempontjából van határa, de valódi értelemben nincs.
E s ha az egyszerű polgár mellett, ki kötelességét becsülettel teljesiti, elhaladnak milliók, a nélkül, hogy bár ki is észrevenné, megemelné előtte k a l a p j á t : miért lenne kivétel éppen ő ?
A kötelességteijesités terén mindig változatlanul ugyanaz törekedett lenni — semper i d e m ; — ugyanaz ma is, midőn sem agyában több ész, sem lelkében ma-gasztosabb érzelem nem lakozik ; — s pályáján a nagyok tetszésével csak azért j ö t t sokszor ellenkezésbe, mert
egyedül meggyőződése szerinti kötelességének igyekvék eleget tenni.
Nem is téritheté, téritheti el a kötelességek ú t j á r ó l semmi tekintet, semmi előny vagy hátrány ; nem, még ha azt látta volna is, hogy élete végén a vesztőhely várt volna rá, és nem, amint történt, a Szent István-rend nagy keresztje.
Feladatának egyedül azt tekinté, hogy a haza jo-gait, igazait, szabadságát, függetlenségét, a jókkal kezet fogva, védelmezze ; s Istentől erőt, tántorithatlan kitar-tást kér, hogy Hevesmegye tisztikarával egyetértőleg tovább is munkálkodhassék ez irányban, oly alkotásokat hagyva az utókorra, hogy ennek áldása szálljon a mun-kálkodóknak még poraira is.
Végül az egri helyőrség tisztikara tisztelgett testü-letileg érsek ő exjánál. A tisztikar élén Boxicsevich ez-redes, a 60. sz. csász. és kir. Appelgyalogsorezred pa-rancsnoka, üdvözölte, a tisztikar nevében is, katonás, de szellemes rövidséggel érsek ő exját, ki az üdvözlésre hasonló szellemben válaszolt.
Az egri kir. törvényszék élén Hunyor Sándor tör-vényszéki elnökkel, az egri kir. pénzügyigazgatóság, Czil-lich J . kir. pénzügyigazgató vezetése mellett, s egyéb testületek, s egyletek, folytatólag a következő napokon tisztelegtek érsekünk ő exjánál.
*
* *
Részünkről, kik ez üdvözléseknek nagyrészt közvet-len tanúi valánk, nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy mindeme tisztelgéseknek, — a feszesség és
chablon-szerűség teljes kizárásával, — volt valami, — a főpásztor és hivei, mintegy az atya és szerető gyermekei közt évek hosszú során át kölcsönösen táplált s megszilárdult őszinte szeretet-, tisztelet-, bizalom-, becsülés- és ragasz-kodásból önkéntelenül is kifejlett bensőségteljes, mond-hatnók : családias jellege, melyet még bensőbbé tett az ujult erőkben székvárosába megtért érsek-főpásztor üde arczvonásainak örvendetes szemlélése, s még inkább de-rült kedélyhangulatának a tisztelgések során gyakori élénk megnyilatkozása, melyeknek észlelésénél a visszatért
érsek-főpásztorban mindent újra feltaláltunk, mikkel mind-eddig ő exja annyira meghódított s lebilincselt bennün-k e t ; — csabennün-k egyet nem találtunbennün-k sem beszédeiben, sem föllépésében : azt, ami csupán valamely sötét szemüvegü vagy sanda nézésű hirlapiró agyában születhetett m e g :
— „az elkeseredett egri érseket