Decretum s. Congregationis Supr. Inquisitionis circa pro-bationem obitus alicujus conjugis.
Beatissime P a t e r !
Humiliter expetitur interpretatio authentica Instru-c t i o n s S. Congregationis de P r o p a g a n d a Fide a. 1883.
De Judiciis ecclesiasticis Art. IV. De impedimento liga-minis §. 48. quoad passum :
„Quodsi de matrimonio contrahendo agatur hoc per-mitti numquam poterit, donec de morte prioris coniugis certo constiterit."
Status quaestionis. Coram tribunali ecclesiastico Curiae N . duae causae agebantur ad hunc effectum, ut vir, qui ante 30 — 38 annos evanuit nec de eo habetur notitia ulla, pro m o r t u o declaretur et ut parti derelictae fas sit II. nuptias inire. Iudex I. instantiae, processu in forma confecto, nec unum quidem testem certum de morte coniugis adduxit, nihilominus obitum ex coniectu-ris, indiciis, edictalibus, diuturna absentia tot annorum certo probatum iuridice praesumpsit et parti accusanti libertatem dedit ad matrimonium II. coram ecclesia con-trahendum, quod iam civiliter initum erat et proles suscepta.
Iudex in appellatorio simpliciter sententiam reiecit, deducens hic esse casum de matrimonio contrahendo, ideoque nunquam permittitur convolatio ad II. nuptias nisi certo i. e. per documenta, testes de morte prioris coniugis constiterit ; praesumptiones vero, indicia et aliae circumstantiae, quae respiciunt mortem prioris coniugis perpendendae sunt tantum in casu matrimonii contracti, quando de valore seeundarum nuptiarum agitur. (Cfr.
instructio de Iudiciis eccles. §. 43. ad finem.)
Proinde oritur fundamentale dubium, quomodo componi possit sensus litteralis passus concernentis Instructio -nis de P r o p . Fide cum novissima Instructione S. R. U.
Inquisitionis : de Status Libertate ante nuptias probanda de die 29. Augusti a. 1890. ubi dicitur :
In matrimonio contrahendo, „si testes responderint, liupturientes habuisse uxorem vel maritum, sed esse mor-tuos . . . non detur licentia, nisi prius recepto testimonio authentico a rectore hospitalis, in quo praedicti decesserunt, vei a rectore ecclesiae aut coemeterii, in quo h u -mata fuerunt corum cadavera. Si tarnen huiusmodi testi-monia haberi non possunt, non excluduntur aliae proba-tiones, quae de iure communi possunt admitti, dummodo sint legitimae et sufficientes . . . Iudex servatis servan-dis . . . poterit iudicare an sit concedenda licentia, necne.
Insuper admittit Instructio S. Congreg. Inquisitionis data Archiepiscopo N. de die VI. Februarii a. 1863.
declarationem mortis coniugis, quando nullus testis haberi queat et per consequens iu casu matrimonii contrahendi : Iudex ex coniecturis in facto occurrente adducto non
solum potest, sed etiam debet moderare arbitrium suum.
„Verum," ait Instructio praedicta, „quandoque con-tingit, ut nullus testis baberi queat. Tunc coniecturae, praesumptiones, indicia colligenda. Haec potissimum ex ipsis coniugibus desumenda. Inquirendum an mutua vo-luntate copulati, mutuoque affectu se prosecuti fuerint, bonis moribus imbuti religiose vixerint, filios, bona sta-bilia habeant, qui discessit an infirmae vel optimae vale-tudinis, an bella, seditiones, pestilentiae exstiterint."
Praelectus Cardinalis S. C. Inquisitionis in litteris ad Archiepiscopum N. die VI. Februarii 1863. scribit:
Argumenta etiam desumi possunt ex actis a tribu-nali civili confectis et deinde super illis instituto examine, ubi nihil contrarium reperiatur ab Ecclesiastica potestate, ferri debet sententia, qua declaratur satis constare de obitu personae de cuius existentia inquiritur."
Hie innuitur quasi officium nobile Iudicis senten-tiam ferendi ad praecavenda maiora incommoda, quia nimirum ampla tunc quaerimonii via aperiatur, si Iudex coniugi postulanti sententiam declarantem obitum prioris coniugis a limine reiecerit. Tribunal ecclesiasticum accu-saretur quasi obex ad civilia iura et moralia protuenda, quasi sollicitans civilia contubernia, reddens conditionem bonorum catholicorum peiorem quam malorum. Malus enim spreta ecclesiastica potestate forsan per fas et nef. s promptus erit ad matrimonium, morte prioris coniugis rite ab Ecclesia adhuc non declarata, contrahendum.
Bonus postulat remedium iuris, sententiam declaratoriam ab Ecclesia, ut quietus in conscientia tandem post 30 aut plus annos ad alias nuptias possit convolare.
Debetne in tali casu omnino respui ? an alio modo Verba I n s t r u c t i o n s a. 1883. sint i n t e r p r e t a n d a ?
Hinc quaeritur :
1. An si agatur de matrimonio contrahendo, num-quam ferri debet sententia qua declaratur satis constare de obitu personae. de cuius existentia inquiritur, ex famae adminiculis, praesumptionibus, citationibus per ephemeri-de3 dioecesanas etc. ?
2. An passus ,donee de morte prioris coniugis certo c m s t e t " ita intelligendus sit, ut certitudinem adstruat
tantum documentum, certus nuncius, testis, exclusis prae-sumptionibus et aliis de iure adminiculis, iuxta arbitrium iudicis sufficientibus ?
3. Si ad 1. affirmative, quaeritur insuper, utrum necessario duae sententiae consentaneae mortem coniugis déclarantes a duobus tribucalibus sint extrahendae, an safficiat una sententia, quasi supplens documentum de statu libero partis ?
Feria IV. die 6. Maii 1891.
In Congregatione Generali S. Rom. et Un. Inquis.
proposita suprascripta instantia, praehabitoque Reveren-dissimorum D. D. Consiliatorum voto, Eminentissimi ac Reverendissimi Domini Cardinales in rebus fidei et mo-rum generales Inquisitores respondendum mandarunt :
Ad 1. et 2. „De morte prioris coniugis certo con-stare posse etiam ex praesumptionibus, indieiis et admi-niculis aliisque probationibus, quae de jure communi admittuntur, dummodo legitimae sint ac sufficientes. iuxta
ea, quae babentur Nr. 6. I n s t r u c t i o n s Supremae huius Congregationis S. Officii : Ad probandum obitum alieuius coniugis."
Ad 3. „Negative ad primarn partem, affirmative ad secundam ; nisi forte aliquis ex interesse habentibus a p -pellationem interposuerit."
Sequenti vero feria VI. die 8. dicti SSmus D. N o . Leo div. prov. Pp. XIII. in audientia r. p. d. Adsessori S. 0 . impertita, relatam sibi Eminentissimorum P a t r u m Cardinalium resolutionem benigne adprobare dignatus est
subscriptus I. Mancini S. R. et U. I. Not.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
BéCS, aug. 30. Visszatekintés az osztrák katholiku-sok linzi nagygyűlésére. —
Az itteni „Vaterland" aug. 26-iki száma igen érde-kes vezérczikkben pillant vissza a „Linzer Katholikentag"
lefolyására. Miután, úgymond, a legkülönfélébb oldalról emelkedtek már hangok, a melyek ennek a nagygyűlés-nek nem egészen kielégítő lefolyását evidencziába emel-ték, most már igazán fölösleges diplomácziáskodás lennp, szó nélkül napirendre térni a fölött a tény fölött, hogy a linzi gyűlés bár sok örvendetes lélekemelő és áldást ígérő dolgot emelt ki az előtérbe, mégis jobban sikerülhetett volna, mint a hogy sikerült. A katholikus tábor viszályos ügyei (Differenzen) nincsenek elintézve, tisztulttá a hely-zet nem lőn téve. Emlékeztet a „Vaterland" dr Katsch-thaler" fölsz. püspök beszédére az egyetértésről és össze-tartásról, konstatálja, hogy a linzi katholikus nagygyűlésen
„a katholikus élet friss, erős folyama" ment keresztül s végül abbeli reményét nyilvánítja, hogy végre
valamenv-nyi osztrák katholikus „fel f o p j i ismerni a túlságosan agitatorius hevesség veszélyeit és egyesült erővel fognak mindnyájan arra szorítkozni és törekedni, a mi minden hü katholikusnak közös szent ügye."
London.
Az egyházak visszaegyesülésére irányuló mozgalom — sehol sem oly erős mint Angliában. Katho-likusok, protestánsok egyaránt — sehol sem dolgoznak oly erősen azon, hogy az emberek egymást megértsék»az ellentétek megszűnjenek, a szivek egy hitben és szeretetben újra egyek és összetartok legyenek. Van itt A n g o l -országban, a németországi „ Ut unum omnes" czimü folyóirathoz hasonlóan egy lap, a melynek főczélja : az egyházak közt az egymáshoz való közeledést elősegíteni.
Neve „Review of the Churches", vagyis az „Egyházak Szemléje." Ebben a boldogult Manning bibornok igen érdekes levelet közölt „a kereszténység egyesülése" czi-mén (The Reunion of Christendom.) Levelét a szerkesz-tőre, dr Lunnre czimezte. 0 eminencziája abban a többi közt ezt m o n d j a : „1844-iki év május havában találkoz-tam legelőször IX. Piussal. 0 hosszasan kérdezősködött tőlem Angolország kereszténységéről és az anglikánok és dissenterek jó, szeretetből származó sok mindenféle intézmé-nyeiről, végezve a quakereken és mrs Fry nagy börtön-reformjával. Ekkor hátra dőlt kissé karos székében s mintegy magának beszélve igy szólott: „Az angolok sok jó dolgot tesznek, és hogyha az ember jó cselekedeteket
R E L I G I O . 151 végez, Isten mindig ott van mellette az ő malasztjával.
E n az én szegény imáimat mindennap felajánlom Angol-országért." Ez ideig csakugyan minden esztendő szapo-rította a jó tetteket és alkotásokat Angolországban.
Abbau nem lehet kétség, hogy a szent Léleknek különös ereje áradt ki s terjed szét a mi népünk fölött. Örömmel ismétlem IX. Pius szavait, s gyönyört találok azokban a jó tettekben, a melyek országunk szinét elárasztják.
Mindennapi imát szentelek Angolországért, és a mennyire erőmtől kitelik, eddig is támogattam az ön (szól a
„Review of the Churches" szerkesztőjéhez) nemes igye-kezetét is jó tetteit, és csatlakoztam az ön békeszerető, jótékony czélzataihoz. Azokhoz a szavakhoz, melyekkel ön lapjának első számát megnyitotta, szivemből hozzá járulok. Ön ezt mondá : „Az irányzat a vallásban nap-jainkban az egyesülésre irányul." A legutóbbi ötven év
alatt igen élénkké vált az az érzet, vagyis ösztön, hogy a megoszlás rossz és sok rossz forrása. A kereszténység egyesülésére irányult óhajok és imák mozgalmakat és szervezkedéseket indítottak meg az anglikán magas egy-ház körében épp ugy mint a tőle eltérő hitvallások részén, és az ön „Review of the Churches" cz. folyóirata e moz-galomnak legvilágosabb s leghatározottabb megnyilat-kozása."
Ez után a boldogult bibornok áttér a szivek és lelkek egyesülésének különféle módjaira s különbséget tesz az egye-sülés és az egység (union and unity) között. A jó cselekvésben való egyesülés, úgymond, minden esetre alkalmas sok embert egyesiteni ugyanabban az érzésben és törekvés-ben, és a szeretet a legjobb ut az igazságra. Ez a mene-külés u t j a azok számára, kik egymástól el vannak a hit-ben szakadva. A vitatkozás visszataszít, a szeretet egyesit.
Az ön működése nem maradhat haszon nélkül. Az sok embert fog egyesiteni a jóakarás egységében.
Azután magára áttérve a bibornok kifejti, hogy az ő módszere sok bensőbb és szorosabb viszonyra törekszik, nemcsak a jóakaratok egyesülésére, hanem a lelkek teljes összhangjára a ilitegységben. Hanem azt, úgymond, nem az emberi akaratok alkotják, hanem az isteni akarat hozza létre. Ennek eredete nem a földön, hanem a menny-ben vagyon. Most is ugyanazon elvek szerint, ugyanazon forrásból meríthető az, a melyekben eredetileg leszállott a földre. Ez csak a malaszt általánosságának katholikus tana által érthető meg és az által, ha különbséget te-szünk az egyház teste és lelke között. Az egyház lelke oly régi mint A b e l és oly messze kiterjeszkedő mint az emberiség. Magába foglal az minden lelket, a ki eddig élt, hogyha a szent Lélek malasztjából származó Istennel
^aló egyesülésben h u n y t el. Körülbelül harmincz év előtt én mindezt nyilvánosan megbeszéltem a jeles dr Pusey barátomhoz irt nyilt levelemben e czim alatt : A „Szent Lélek működése Angolország egyházában." Ezt a levelet minap ú j r a kinyomatták Burns and Oates. Ennek a le-vélnek alapján állva jelenté ki azután Manning bibornok, hogy kész a „Review of the Churches" munkatársai közé belépni s a keresztények közt létesítendő hitegység ügyé-ben tovább is irai a lapba. Mi hisszük, úgymond, hogy a Szentlélek az egész világra kiárasztja az ő malasztját és igyekszik az Istennel való egyesülésbe és az örök
életbe beterelni mindenkit, a ki hűségesen közre-működik az ő világosságával és kegyességével. Ha valaki saját bűne nélkül van az egyház látható testén kivül, azért ő felelősségre nem vonható. Egyedül az a bűnös, a ki tudva és akarva utasította vissza az Isten szózatát, midőn az előtte elég világosan megnyilatko-zott vala.
Gyönyörű a levél befejezése: É n , úgymond a bibor-nok, két előnv fölött rendelkezem. Én remélhetek és átölelhetem önöket mind az egyház lelkében, és öröme-met találhatom mindnyáj likban és sok jó tetteikben gyö-nyörködhetem akadályok nélkül.
Monumentum aere perennius ez a levél v a l ó b a n : a legszebb emlékek egyike az elhunyt bibornoktól s magas becsű bizonyíték a mellett, milv magasan szárnyal a hit-ben megoszlott angol nemzet közszelleme a legfensége-sebb ideál, a lelkek hitegysége felé.
Mainz. A német katholikusok harmincskilenczedik nagygyűlése — most t a r t j a üléseit. A német katholikus párt előkelőségei fényes csoport által van képviselve. A katholikus sajtó képviselete is tekintélyes. Ezenfelül E u r ó p a több országából, Amerikából, sőt Afrikából is a kath. hit- és közélet számos kiváló jelese jelent meg a világ legszabályosabbau harezoló katholikusainak. a né-meteknek nagygyűlésén. XIII. Leo pápa már előzetesen kitüntette e nagygyűlést a következő breve által :
L E O P. P. XIII.
Dilecte Fili salutem et Apostolicam Benedictionem Quum ea Nos apprime delectent quae eo collatas osten-dunt fidelium coras ut Catholicam tueantur veritatem et rationes Ecclesiae, pronuiu fuit ut litteris quas nonis Juliis cum collegis tuis ad Nos dedisti pericunde affice-reinur. E x his namque agnovimus praenobilem patriam vestram sedem propediem fore conventus virorum Catho-licorum qui ex universa Germania quotannis coire soient, ut coniunctis studiis ea provehere contendant quae ad in-crementum religionis publicaeque salutis videantur aptis-sima. simulque intelleximus Te aliosque dilectos fîlios qui tuis subscripsere litteris munus suscepisse ea parandi quibus conventus iste commodo riteque habeatur. Equi-dem rem optime cessuram haud immerito a n g u r a m u r ex iis sensibus fidei et pietatis, zeli, prudentiae ac filialis obsequii in hanc Apostolicam Sedem qui enitebant in litteris tuis, quos sensus communes fore haud ambigimus iis omnibus qui tecum ad quartum Moguntinum coetum celebrandum convenerint. Quoniam vero sapienter memo-ras nihil perfici posse humano labore et industria, nisi faveat et incrementa det operi Deus, ultro precibus vestris Nostras adiungimus, ut Ipse vobis propitius adsit sapien-tiae suae luminibus et grasapien-tiae praesidiis, consociet animos viresque confirmet, praestetque demum ut nobilitati in-cepti vestri félicitas exitus speique par ubertas saluta-rium f r u c t u u m respondeat. Huius interea divinae benigni-tatis auspicem Apostolicam Benedictionem Tibi, Collegis tuis, ceterisque dilectis filiis qui indictum coetum erunt vobiscum acturi peramanter impertimus.
Datum Romae apud S. P e t r u m die X V I I I Julii anno MDCCCXCII Pontificatus Nostri decimo quinto.
L E O P. P. XIII.
Dilecto Filio
Doctori Geier Praesidi Collegii
;oetus Catholicorum praeparatorii.
A nagygyűlés elé határozat-hozatal végett terjesz-tett indítványok közt, a pápaságra vonatkozólag, a kö-vetkező három pontot t a l á l j u k : 1. A német katholikusok 39. nagygyűlése m e g u j i t j a a német katholikusok tiltako-zását Róma és az egyházi állam elfoglalása ellen az olasz kormány által. 2. Kijelenti, hogy a pápa területtel ren-delkező souverainitásának visszaállítása az egyház kor-mányzásában való teljes függetlenségének és szabadsá-gának elévülhetetlenül szükséges föltétele. 3. Reményét nyilvánítja ki az iránt, hogy a pápának vissza fogják adni azt az állást a világban (Weltstellung), a mely őt megilleti, és hogy a pápaság ilyen nemzetközi állása a béke fentartására és a viszályok megszüntetésére igen hasznos leend.
V E G Y E S E K .
„,** A római „Civiltà Cattolica" legújabb számában igen érdekes czikk van. Azt a kényes kérdést fejtegeti, milyen helyzet vár a pápára háború kitörése esetén.
Olaszországban a jogi ügyekkel foglalkozók legtöbbje ugy vélekedik, hogy háború esetén a garantia-törvény fel van függesztve. Ha a szerencse mindjárt kezdetben
Olaszországnak kedvez, akkor e szerint Olaszország azon-nal kiűzheti az ellenséges idegen hatalom vatikáni követ-ségét, s ha tetszik neki, a pápai testőrséget feloszlat-h a t j a és saját katonáival feloszlat-helyettesitfeloszlat-heti. E k k o r tefeloszlat-hát beáll ŰZ az eset, hogy a pápa semmiféle összeköttetést nem t a r t h a t fenn azzal a néppel, a mely Olaszországgal
hábo-rúba keveredett. Szabadsága egészen Olaszország tetszésétől f ü g g . Hogyha pedig Olaszország vészit : akkor még be-láthatatlanabb a helyzet. Csak az Isten tudja, mi fog történhetni ; de hogy jó nem, azt mindenki tudja. A ,Civiltà Cattolica" elérkezettnek látja az idejét, hogy a katholikus hivek figyelme Olaszországban és azon kivül mindenütt a világon erre a kérdésre s a beállható hely-zetre irányoztassék s hogy a katholikus kongresszusok és népgyűlések ezt az ügyet komoly megfontolások tárgyává tegyék. A „Civiltà Cattolica" első sorban Németország és Ausztria-Magyarország katholikusaitól vár erélyes lé-péseket, mert ez a két hatalmasság barátságos lábon áll Olaszországgal, tehát kormányaik béke és háború idején szabadabban s hathatósabban érvényesithetik befolyásukat mint más államok. A „Civiltà Cattolica azután a követ-kező javaslatot teszi: „Háború esetén az Olaszországgal barátságos két állam részéről azonnal vegyes helyőrség vonuljon fel az örök városba, ha ez a pápa szabadsága érdekeben szükségesnek látszik. A Vatikán területe maradjon semleges, és azért vállaljon minden hatalmasság, még az Olaszországgal esetleg háborúskodó is, garancziát.
Szóval : a pápa szabadságát minden eshetőséggel s z e m -ben biztosítani kell." Csatlakozunk a „Civiltk Cattolica"
figyelmeztetéséhez és irányzó elveihez.
•— A „Nemzetu tegnapi (pénteki) vezérczikke mél-tán feltűnést keltő melegséggel szól a magyar nemzet chauvinismusáról. Hova czéloz s hova néz a félhivatalos, midőn a Chauvinismus dicséretét hangoztatja, azt lenne j ó tudni.
— Osztrákosan! Nagyboldogasszony napján, mint az „Augsb. Postzeitung"-nak bécsi tudósítója irja, a csász.
és kir. államnyomdában semmiféle munkaszünet nem volt.
Igaz, hogy az osztrák törvényhozó bölcseség csak vasár-napi munkaszünetet ismer, tehát az államnyomda törvé-nyesen nem szorítható ünnepnapi munkaszünet tartására.
Ámde a példa, a példa! Egyébiránt abban a nyomdában még vasárnap reggel is dolgoznak. Külöuben a vasárnapi munkaszünetről szóló törvénynek már csaknem minden erkölcsi alapját elfogyasztotta a sok ministeri rendeleti uton adott felmentés és kibujhatás. Kedves Magyarorszá-gom, mintha de te etiam fabula narraretur !
— A kolera közeledtével százával, ezrével terjesz-tendő a következő irat : A koleráról. Irta dr Kontur Béla. 13 oldal szöveg. Csak 2 kr. Tömeges megrendelés-nél 4 0 % a leengedés. Megrendelhető a Szent-István-Tár-sulat ügynökségénél. Budapest, Lövész-utcza, 13. Dr Kiss János, a Szent-István-Társulat igazgatója.
— Szent Joachim napjáról, mint a pápa nevenap-járól, római tudósitásunk több érdekes adatot tartalmaz.
Elmondunk egyet-mást. Mindenek előtt mindenki öröm-mel szemlélte a 82 éves pápa testi üdeségét és élénksé-gét. 7 órakor misézett, azután fogadta a közvetlen kör-nyezetét. Féltizenkettőkor tisztelegtek a curiánál jelen levő bibornokok. számra nézve tizennyolezan, valameny-nyien külön-külön. Aztán a jelen voltakat mind behivta a pápa magánkönyvtárába társalgásra. Örömét nvilvánitá a sz. Joachim temploma k r y p t á j á n a k befejezése fölött.
Megemlékezett Fürstemberg bibornokról, a kinek, mint általa elsőül kreált bibornoknak azt a czimet adta, a melyet, pápasága előtt mint Pecci bibornok, ő maga viselte. S. Chrvsogoni trans Tiberim. Gyönyörűen adta elő aztán mindazt, a mit sz. Chrysogomus martyriumáról tudni lehet. E r r e áttért Columbus Kristófra és nagy örömét nyilvanitá a fölött, hogy Columbusról levelet irt, az egész világhoz szólót. Azok közöl a stuhi-k közöl, úgymond, quorum infinitus est numerus, némelyek a magukévá akarták tenni Columbust és nevét becsü-letbe vágó szerelmi kalandokkal kezdték bemocskolni..
Ha mi, úgymond, hallgattunk volna, a világ egyik legszebb jellemére talán örök időkre szóló szenny esett volna. Akarom, hogy a világ megtudja, hogy az apostoli szentszék ennek a férfiúnak emlékét mindig nagyra be-csülte. A müveit világ Amerika felfedezésének sem első, sem második, sem harmadik centennariumát nem ünne-pelte meg, csak most a negyediknél kezdett gondolni Columbusra. A pápaság soha sem feledte Columbust.
„Culumbus a m i e n k ! ' Evvel zárta be a beszélgetést s a jelenvoltaknak emlékül átadta legújabb költeményének egy példányát, a melynek czime ez: „Christoforo Colombe all' apparir delle nuove terre.u Szivünk mélyéből az örök-ifjú pápa-királyhoz imaszerű szózatunk: Ad multos annos t
Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. t u d . egyetemi ny. r. t a n á r . Budapest, 1892. R u d n y á n s z k y A. k ö n y v n y o m d á j á b ó l . (Papnövelde-utcza 8. sz.)
: Megjelenik e l»p heten-ként kétszer : : szerdán és szombaton.
[ Előfizetési dij : : félévre helyben s
posta-küldéssel 5 frt.
: Szerkesztő lakása : Buda-: pest, VI., Bajza-utcza : 14., hova a lap szellemi i részét illető minden
kül-; demény czimzendô.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI F0LY0IRAT.
ÖTVENEGYEDIK ÉYFOLYAM.
Előfizethetni : minden
kir. postahivatalnál ; : Budapesten a szerkesz- ; tőnél, és Rudnyánszky [ A. könyvnyomdájában, ; IV., Papnövelde-utcza ; 8. sz. alatt, hova a ne- ; taláni reclamatiók is, : bérmentes nyitott levél- :
ben, intézendôk. \
B u d a p e s t e n , s z e p t e m b e r 7.
20, II. Félév. 1892.
T A R T A L O M . Vezéreszmék én Tanulmányok: W i m m e r Bonifácz és d r W o l t e r Mór benczés főapátok. — Visiók az álomban. — Egyházi Tudósítás : M a i n z : A németországi k a t h o l i k u s o k harminczkilenczedik nagygyűléséről. •— Kath. Tanítás és Nevelésügy : Orsz. k a t h .
t a n í t ó i segélyalap központi bizottsága. —• Vegyesek.
Wimmer Bonifácz és dr Wolter Mór benczés főapátok.
(Folytatás.)