Duna mellett fekvő Beuron-on, egy ősrégi apát-ságon, mely félig romokban magas, zord erdős hegységen emelkedett. Minden oldalról lebeszélni igyekeztek őket ily elhagyatott hely választásá-tól, ahol emberi számítás szerint lehetetlen lesz nekik ujabb rendtagokat kapniok. Mindamellett Mór tanácsára elhatározták a beuroni rom meg-vételét. Segítségökre j ö t t a nagylelkű, vallásos Hohenzollern Katalin herczegnő, ki nemcsak a rom megvételére, de a szükséges helyiségek elő-állítására is fölajánlotta a költségeket.
(Vége köv.)
Visiok az álomban.
(Vége.)
Miután a kereszténység üldözött vallásból uralkodó lett a római birodalomban, Isten nem szűnt meg magát kiváló egyházi személyek látomásában kinyilatkoztatni,
Ismeretes az a tünemény, melyre Nagy Konstantin lett méltatva ama harczában Maxentius ellen (?12),
mely-ben csakugyan a kereszténység és pogányság álltak egy-mással szentben. A császárnak ugyanis az égen fénysu-garakból képezve az úgynevezett konstantinusi monogramm jelent meg, szent jelképe nemcsak Krisztus nevének,
ha-nem az ő k e r e s z t j é n e k1) is, e körülirattal „Ebben győzesz." És a győzelem Konstantin részére dőlt el. E g y kortárs, aztán későbbi irók 2) a tüneményt álomlátásnak mondják, mig Eusebius 3) a keresztről azt mondja, hogy az nappal jelent meg, az útmutatásról pedig, miszerint a labarum a monogrammal együtt győzelmi zászlóul vites-senek a sereg előtt, azt mondja, hogy az éjjel történt álmában.
Mikor az eretnek Julianus, a ki ismét visszafordult a régi istenekhez, még egyszer kétségbe vonta a keresz-ténység uralmát, a vak Didymusnak, az alexandriai ka-techeta iskola elöljárójának, egy álomvisiójában tudtára esett, hogy Julianus üldözése meteorként fog elmúlni.
E g y nap, melyet bőjtöléssel és imádsággal töltött, a hires tanitó busult a kereszténység állapotán és elaludt egy széken. E k k o r látott egy tüneményt, melyben fehér lova-kon lovasok vágtattak a levegőn át és azt kiálták han-gosan : „Jelentsétek Didymusnak, hogy ma ez órában megölték Julianust ; keljen fel, egyék valamit, aztán vigye hirül Athanasius püspöknek " 4)
Julianus „elmúlt mint egy meteor," az egyház a létért való harcztól kifelé meg volt szabadítva, ellenben az ő tanának az igazságát több oldalról és mélyebben kelle k u t a t n i és felfogűi és a benne való életet
mind-') V. ö. Münz, Krisztus m o n o g r a m m j a 1. 29 s köv.
!) Lactantiu8, de mort, persecut. c. 44 ; Sozomenus, hist, eccl. I. c. 29.
3) Vita Constantini I. c. 29.
4) Sozomenus, hist. eccl. VI. c. 2.
inkább meg kelle szentelni és az ő élesztőjével a nagy tömeget mindinkább át kelle batnia. Ezért irányulnak Isten kinyilatkoztatásai álomlátások és visiók által az egyházatyák, a közép- s az ujabb kor idejében legelőször is a belső életre. Nevezetesen mutatkoznak a remeték közt, kik egészen önnönmagukba vonultak vissza, némely eszmével teli tünemények, melyek azoknak harczárói a gonosz ellen és a belső ember fejlődéséről tanúskodnak.1) Az egyházatyáknál, kik közepett álltak az élet folyásá-ban, a mellett azonban el nem hanyagolták a belső ember ápolását, a visiók ennek megfelelőleg részint tisz-tán személyesek voltak, részint összefüggésben álltak a
tbeologiai meg egyházi kérdésekkel.
Tisztán személyes és örvendetes az álomvisió, melyet nazianzi sz. Gergely még mint fiu látott, és melyet egy költeményben következőkép beszélt el :2) „Két kedves szűz jelent meg nekem, egyenlő alakúak és szépek, min-den pompa nélkül fehér ruhában, mely egész a lábig
hullámzott alá és melyet egy öv t a r t o t t össze. Arczukat fátyol boritotta. Barátságosan jöttek velem szemközt.
Mikor nevök és kilétök felől kérdeztem, Tisztaságnak és Szüzességnek hitták magukat, kik az isteni királynak, Krisztusnak oldala mellett állnak. Fölszólítottak engem, hogy lépjek velők szellemi összeköttetésbe, hogy aztán világosságban engem ég felé az isteni Háromság fényébe vigyenek. Ezután föl az égre emelkedtek. Szemem kö-vette őket." A szende szüzek csak álom voltak, de a benyomás megmaradt egész életére. Hogy mily gondosan őrizte Gergely a tisztaságot, ismeretes.
Feltűnőbb természetű volt az álom-tünemény, me-lyet sz. Hieronymus látott fiatal korában. 0 maga be-szélte el egyik levelében. Fölöttébb örömest olvasta Cicerót és Plautust, mig a prófétáktól rideg irályuk miatt iszo-nyodott. Mikor aztán súlyos betegségbe esett, álmában egyszerre az Isten Ítélőszéke előtt állt. Arra a kérdésre, h o g y : „Kicsoda ő ?" azt feleié: „keresztény." Erre azt válaszolta a biró : „Hazudol, te ciceroniánus vagy, nem keresztény ; mert a hol a kincsed, ott a szived is." Azon-nal elnémult, és ütések által, miket a biró parancsára kapott, meg lett büntetve. J a j g a t v a kért bocsánatot és miután a körülállók is szószólói lettek, megígérte eskü-vel, hogy, ha valaha még egyszer lesznek pogány köny-vei, és ő azokat olvassa, akkor elismeri, hogy megtagadta az Urat. Ez esküre eleresztették és visszatért a fölvilágba.
Mikor a szemeit kinyitotta, még egészen telve voltak könynyel. Hozzáteszi még, hogy nem hiu álom volt, a mit látott, mert még alvás után is érezte az ütéseket, miket kapott.
A középkor gazdag volt oly kiválóan szent férfiak-ban, kikkel Isten megvilágításokférfiak-ban, tüneményekben és álomvisiókban különös módon együtt volt. Sőt némelyek közülök, mint sz. Brigitta, sz. Hildegard és mások mint egészen különös isteni kinyilatkoztatásoknak a közegei meg is lettek ünnepelve. Ily kinyilatkoztatások, revela-tiók azonban müvünk keretén kivül esnek.
Ez időtartam alatt is ú j r a azt találjuk, szintúgy mint nazianzi Gergelynél, hogy álomlátások a
gyermek-') Piper, evang. naptár 11. évfolyam old. 50,
2) Gregor. Nazian. Carmen XLV. v. 229 sq.
s ifjúkorban határozott befolyást gyakoroltak az egész életre. Igy sz. Ansgarnál, később bremeni és h a m b u r g i érseknél, és éjszak apostolánál. Öt éves korában elvesz-tette j á m b o r anyját. Atyjától az iskolába küldetvén, nagyobb kedve telt a gyerekes j á t é k o k b a n , mint a tanu-lásban. E k k o r egy éjjel visiója v o l t . M o c s á r o s sikamlós helyen volt, honnan nagy nehézség nélkül ki nem jöhe-tett. Közelében pedig egy fölötte kellemes ut volt, a melyen egy fenséges asszonyt látott nemes méltósággal bolyongni, kísérve több más fehér ruhás nőtől, kik kö-zött anyja is volt. Miután ráismert, hozzá akart sietni, de nem tudott. Midőn a nők kara közelebb j u t o t t hozzá, az a ki a többiek parancsolójának látszott és a kit ő a boldogságos Szűznek tartott, azt kérdezte tőle, vájjon akar-e az anyjához. Midőn erre határozottan igent mon-dott, azt mondta neki. „ H a g y j fel a gyerekes játékokkal és törekedjél komoly é l e t r e ; mert mi megvetünk minden hiut." E tünemény után azonnal más élethez fogott, kerülé a gyermekekkel való játszást és szorgalmasabban foglalkozott a tanulással. Később szerzetessé lett a cor-bie-i zárdában és végre éjszaknak nagy érdemű aposto-lává. Életében még egész sorát látta más visióknak, miket tanitványa és életirója Rimbert az ő életirásába föl is vett.
Valamint sz. Hieronymus, ugy Odo is, később clugnyi apát, 19 éves korában lett elvonva álmában a pogány-classicus tanulmány előszeretetétől.2)
Aztán nemcsak egyesek sorsába nyúlnak be e visiók, hanem az egész egyházéba is. Midőn assisi sz. Ferencz 1210-ben Romába jött, hogy szerzete szabályainak a pápa megerősítését elhozza, kezdetben visszautasította III. Incze.
Következő éjjel azonban látomása volt a pápának, a miben egy pálmát látott, mely lábai közt felnőtt és nagy fává lett. E közben azt a felvilágosítást kapta, hogy a szent pálmafa ama szegényt és ismeretlent jelenti, a kit egy nappal előbb elutasított. Igy tehát Incze magához hivatta sz. Ferenczet, és szívesen h a l l g a t t a ; mégis az a gondolata támadt, hogy a szabály szerfölött kemény és kivihetetlen. E k k o r a pápának egy másik látomása jött.
Almában a lateráni basilicát inogni látta, de aztán megtámasztva egy szegény, kevésre becsült férfiútól. E szegényben ismét sz. Ferenczre ismert. 3) Ez után meg-erősítette sz. Ferencznek a szabályait. Az utóbbi visiót felirat örökíti a lateráni basilika mozaikjaiban.
Sok más példáit az isteni befolyásnak álomlátások által egyesek életére ugy, mint az egész egyházéra a középkorban mellőzni fogjuk, hogy az ujabb korból is említsünk valamit.
Midőn boldog Canisius Péter Augsburgban műkö-dött, F u g g e r Marcus gróf a szigorúan protestáns Eberstein-i Sybilla grófnéval élt házasságban. A buzgó keresztény ipa, F u g g e r Antal, szünet nélkül azon volt, hogy menye térjen vissza az egyházhoz. Mind hiába. E k k o r beleavat-kozott az isteni gondviselés. Sybilla grófnénak álmában megjelent Canusius és intette, hogy még idején
gondol-') Mabillon, Acta Sanct. Ordini. s. Benedicti Saec. IV. P . 2. p. 79.
•) Mabillon, Acta sane. Ord. s. Ben. Saec. V. p. 154.
3) Bonaventura, Legenda Prancisci c. 3.
RELIGIO. 157 jon lelke üdvére és taníttassa magát e pontra
vonatkozó-lag. Alig ébredt föl, midőn szellemében az élénk álom-képpel elfoglalva, abban Isten szavára ismert és elhatározta, hogy Canusiust, a kit eddigelé határozottan került, magá-hoz kéreti egy megbeszélésre. Az megjelent egy kísérő-jével, a mint az illem szabályai követelik. A férj örömé-ben mindkettőt a ház kapujánál fogadta. Mi alatt az Oanusius atyát beszélgetésével még egy darabig vissza-tartoztatta, véletlenül a kisérő j ö t t előbb a grófné színe elé. Ez azonban kijelentette, hogy nem ez az a páter, kit ö álmában látott. Mikor aztán Canusiust az ő férjével látta, felkiáltott: „Ez az, ezt láttam álmomban." E z u t á n komoly oktatáshoz fogtak az elválasztó tanokról ; Sybilla grófné megnyitotta szivét az igazságnak, visszatért az egyházhoz és azután mintaképe lett a valódi katholikus j á m b o r s á g n a k .1)
Yisiok általi megvilágításban gazdag volt a két nagy kegyelmű szentnek : salezi sz. Ferencznek és chantal-i sz.
J o h a n n a Franciskának az élete is.
E s igy lehet ezt kimutatni az egyház szentéletü tagjainak történetéből egész a legújabb korig.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁS.
Mainz, ang. 31. A németországi katholikusok har-minezkilenczedik nagygyűléséről — folytatjuk tudósításun-kat. Aug. 28-án volt az ismerkedés, 29-én volt a nagy-gyűlés megalakulása. Az ünnep szent misével kezdődött, a melyen Mainz püspöke, dr Haffner P á l pontifikált, reggeli 8 órakor. A templomból a „ F r a n k f u r t e r Hof"
nagy termébe tódult a nagyszámú részvevő közönség.
Jelen volt a megyés püspök u r i s . Miután az első zárt ülést a helybeli bizottság elnöke, dr Geier megnyitotta, felszó-lalt elsőnek dr Schmitt ügyvéd. Emlékeztetett a kath.
nagygyűlések hivatására és eddigi történetére. Emlité, hogy míg az első mainzi nagygyűlésen 200 t a g jelent meg csupán, a mostanira eddig 1200-an jelentkeztek 11,000 márka tagsági és napi jegyek értékével. Azután áttért' arra az előkelő helyre, melyet Mainz a németor-szági katholikusok életében elfoglalva tart. Itt éltek Ketteier, Moufang, Heinrich : elég csak ennyit mondani.
Németországban a katholikusokat másodrendű polgárok-nak t a r t o t t á k és t a r t j á k . Szabadságuk hiányzott és hiány-zik. Azt akarják tehát, hogy ők is lehessenek tartományi kormányzók és miniszterek, ne csak az ő ellenségeik mindig. „Freiheit, Gleichheit, Brüderlichkeit," hangzott fel 1848-ban, s azóta folytatjuk e jelszó alatt a harczot.
Fogadást teszünk, hogy hűk maradunk szent hitünkhöz és egyházunkhoz s szabadságunkért minden áldozatra ké-szek vagyunk.
Némely formalitások után következett a tiszti kai-megválasztása. Elnök lett dr Porsch német birodalmi s porosz országgyűlési képviselő; alelnökök Preysing gróf Bajorországból, és Sierakoivski gróf nyugati Poroszország-ból. Jegyzőkké választattak : dr Kuhn ügyvéd, dr Becker tanár, gróf Droste-Visehering, és dr j u r . báró Stetsingen Badenből.
l) Riesz Flórián, boldog Canisius Péter élete, (népies kiadás) 102. old.
Következtek ismét formáliák, a melyeknek végén Löivenstein hg, a német katholikus nagygyűlések általá-nos biztosa, évi működéséről beszámolást tett. 11 órakor volt az ülés vége. Délután szakosztály-ülések voltak.
Az első nyilvános ülés ugyancsak aug. 29-én dél-utáni 5 órakor nyilt meg. Jelen volt legalább 3000 em-ber. D r Porsch elnök hosszabb beszéddel kezdé az ülés lefolyását. A kath. nagygyűlések keletkezését és jelentő-ségét fejtegette. A csatarend, úgymond, igy van felállítva : kereszténység — atheismus. Az Istentől való elrugasz-kodás szelleme hatotta át a modern világot. Közvéle-ményt csináltak, mely a kath. egyház „megrendszabályo-zását" követeli. Ez az u. n. közvélemény csinálta a k u l t u r k a m p f o t és buktatta meg legújabban az iskolai törvényt. Ugyanez a közvélemény a másik kezével a társadalom alapjait bontogatja. Sokan a mai politikai párt-életben semmit sem hoznak magukkal a küzdőtérre mint egy darab üres papirt és r a j t a egy kitörölt nagy nevet. (Utalás a Bismarck-kultuszra.) Mindazáltal bizalommal nézünk a jövő elé. Az abszolút állam napjai lejártak. Maga II. Vilmos császár hívta fel a polgárokat, hogy beleszóljanak s bele-avatkozzanak az állam legfontosabb ügyeibe ; a katholi-kusok élni is akarnak a joggal, még pedig oly irányban, hogy e j o g gyakorlatából hasznot lásson sz. egyházuk is.
A főtörekvés oda irányuljon, hogy a katholiczizmus visszahódítsa magához az úgynevezett közvéleményt, melyet a liberalizmus oly mesteri ravaszsággal tudott hatalma alá keríteni. Ennek a meghamisított közvéle-ménynek tulajdonithatni, hogy az egész világon megin-dult a kulturharcz az egyház ellen ; ennek, hogy a római kérdés máig sem nyert a j o g és méltányosságnak meg-felelő megoldást ; ennek, hogy a szerzetesrendek ellen ma is változatlanul lobog az engesztelhetlen gyűlölet tüze.
Ez a közvélemény ágaskodott s dühöngött forradalomra serkentve, midőn a kultuszminiszteri padról — honnan
azelőtt oly ellenséges támadások indultak ellenünk — az evangélikus hivő sziv hangjai hallatszottak a hitvallásos iskola védelmére, mely szavakhoz mi katholikusok is hozzájárulhattunk. Ez a közvélemény kürtölte világba, hogy az állam csúfos meghunyászkodása nyilvánul abban, ha a katholikusok jogait respektálván, azokat visszaadja nekik. De mig ezeket műveli ez a közvélemény, ezek mellékterményeül meginog az állam és társadalom a maga teljességében. Ott, hol hiányzik a gazdagság s a hatalom, ezeket annyival inkább nélkülözik, amily arányban lohadt a hit, mennyivel kevesebbet hisznek Istenben és a túl-világi hatalomban. A vallástalanság sivárrá tette az egye-sek sziveit és pártok törekvéseit, nem lévén erkölcsi alapjok, mely működésük irányát nemesiti. A czentrum kivételt képez s igy nyugodt lélekkel néz a jövő elé. Si factus illabatur orbis impavidum erient ruinae ! É s ha az egész világ is törmelékké zúzódik : mi fennmaradunk, a mig csak ragaszkodunk megváltásunk jelvényéhez a — kereszthez ! Nem mások lekaszabolására, lerontására élesitett kardokkal jöttünk ide, hanem egyedül azért jöttünk, hogy erősítsük magunkat és szilárdítsuk össze-tartásunkat.
Az elnök után dr Haffner Pál mainzi püspök kö-vetkezett : Szívesen teljesítem, úgymond, az elnök ur
felhívását. De bocsássák meg. hogy előbb személyes érzel-memet tolmácsoljam afeletti örömemben, hogy önök közt ú j r a megjelenhettem. 30 éve vagyok szerencsés, résztve-hetni e gyűlésekben s 29 éve mult már annak, hogy —
F r a n k f u r t b a n 1863-ban — szűzbeszédemet elmondottam.
Sajnos, hét éve már, hogy körökben meg nem jelen-hettem. Mióta 7 évvel előbb itt Münsterben felszólaltam, nem volt alkalmam, hogy önök közt szavamat hallassam.
Mondhatom, hogy 29 és 7 éve t a r t o t t beszédeim nagyon elütnek egymástól. Az elsőben ifjúi hévvel üdvözöltem a a pezsgésnek indult kath. közéletet a másodikban pedig komor képét adtam a keresztényellenes eszmék dulá-sainak. Ma nem fogok oly rózsás, de komor színeket sem használni, mint akkori beszédeimben. Ha már 7 éve vi-seljük a püspöki keresztet, megszokjuk, hogy érzelmeinket vegyítsük és mérsékeljük. — Most mélyen érzem azon szavakat, melyeket szent Ágoston az Isten városáról irt könyve végére irt s melyeket a két év előtt Fuldában tanácskozó püspökök egyetemlegesen kiadott főpásztori körlevelek homlokára illesztettek. Igy volt az minden időben, monda a nagy egyháztanító, tekintettel Isten or-szágának a világ országával való harczaira, igy volt az minden időben, még pedig nemcsak Krisztus és az apostolok napjaitól, hanem Ábel, az első igazságos ide-jétől kezdve, kit bátyja agyonütött, s igy lesz ez minden időben és Isten országa mindig a világ legnagyobb üldö-zései, de egyidőben Isten vigasztalása közt fogja teljesí-teni magasztos czéljait. Ezek a szavak különösen ráille-nak az öt évtizedre, amelyek folyamán nagygyűléseink üléseznek. Felette komor idők voltak azok, amelyek közt e nagygyűlések megindultak. 1848-ban egyszerre meg-nyíltak a vallás zsilipéi. Első sorban a politikai viszonyo-kat illették, de a háttérben már kitárult a szellem, mely c.élul tűzte maga elé a kereszténység s az egyház meg-semmisítését. Már a negyvenes évek elején ébredezett a vallástalanság szelleme, mely sajnos, az akkori kormányok védelme alatt mind nagyobb dimenziókat öltött s nem kevesebbre czélozott annál, mint hogy minden téren meg-semmisítse a keresztény életet s annak intézményeit. Ez időben keletkezett nagygyűlésünk intézménye, hogy meg-védje az egyház jogait s sorompóba lépjen szabadságáért.
— Valóban ! ama komor időkben sem hiányoztak a vi-gasztalások. — Csodálatos idők voltak ezek s én, ki akkor ifjú valék, nagy örömmel gondolok azokra vissza;
mondhatom, hogy nem azok forradalmi irányai miatt.
A k k o r ugyan én is ott voltam a szabad felkelők közt, de csak azért, hogy a hazát megvédelmezzem a francziák állítólagos betörése ellen. De örömmel gondolok vissza a'.on időre, amelyben újból szabadabban kezdtek beszélni, amelyben hozzákezdtek azon egyesületek létesitéséhez, melyek az emberek s az egyház jogainak visszaadására sorakoztak.
Akkor emelkedett fel IX. P I U S csillaga. (Éljenzés.) Azok, kik már akkor is éltek s működtek, emlékezhetnek e csillag fénye- és melegségére, mely bevilágította az országokat. Oh, P I U S pápa mindig nagy lesz a sz. kath.
egyház történetében. 0 tárta fel a kath. egyház titokza-tos hatalmát, melyet a rothadó bürokráczia és gyalázatitokza-tos diplomáczia alákötni törekedett. 0 volt az, ki nyíltan
szólt a fejedelmek s népekhez, s ki népszerűvé tette a pápaságot. Legboldogabb emlékeim közé tartozik azon nap, midőn 1867-ben mély szemeibe tekinthettem s áldá-sában részesülhettem. Soha sem szabad őt felednünk, ki oly nagy jóltevője volt németországi egyházunknak. Az a hatalmas lendület, mely IX. P I U S csillaga alatt nálunk Németországban megindult, erőgyűjtés volt a bekövetke-zendő üldözésekre, harczokra, ez szilárdított bennünket a kulturharcz legyőzhetésére. Ha 1848-ban zudult volna ránk a kulturharcz, nem tudom, hogy mi történt volna velünk. De ez 1872-ben köszöntött ránk, miután már IX.
P I U S csillaga alatt megszilárdultunk s begyakoroltuk magunkat a harczokba. A kudarcz el van temetve. E g y -szer megjelent egy könyv, mely felsorolta mindazokat a sértéseket, melyekkel a katholikus érzést abban a korban illették, melynek czime az volt, megbocsátani, de nem feledni! Igen uraim, bocsássunk meg, de ne feledjünk.
Nem volt nép, melyet oly gyalázatosan faggattak volna, mint a kaiholikusokat a kulturharcz idején. (Élénk tet-szés.) A katonáknak, a kik visszatértek Francziaország harczmezőiről, meg kellett tudniok, hogy a vérükön szer-zett sikereket, kiomlott vérüket kihasználják szent jogaik és vallási szabadságuk ellen. Ezek elmúlt idők, meg vannak bocsátva, de nem elfelejtve. Nagyon jó, hogy nem felejtünk el ilyen időket, mert hiszen ismétlődhetnek a jövő században. A világ üldözése mellől azonban nem hiányzott Isten vigasztalása, hogy a mint Monfang mondá : Az egész kath. nép és a klérus fölkelt szentsé-gének védelmére, mint egy fal, ugy sorakozott Isten há-zának megóvására. E nehéz időkben a nagy gyűlések voltak a vigasztalás forrásai, belőlük áradt ki az erő tömege a papokra és a népre. Hála Istennek l A mig a papokat börtönbe küldték, a mig a községek el voltak árulva, mi mégis beszéltünk, reklamáltuk az egyház jo-gait, bátran, örömmel, határozottan. (Bravó!) Egy u j korszakba léptünk, XIII. LEO, a fenséges pápa korsza-kába, aki a legnagyobb szenvedések közt a mennyei türe-lem és szelídség képét n y ú j t j a . Ha egy pápa crux de cruce volt, L E O bizonyára lumen de coelo, aki csodálatos szelídséggel közlekedik a fejedelmekkel és államférfiakkal s mégis egész E u r ó p a tiszteletét kivivta, XIII. L E O pápa nagy pápa, nagy pásztor, nagy ember, akinek felségét azok is érzik, akik a pápaságot gyűlölik s az egyházat üldözik. Ugy látszik, most egy u j a b b korszak vár reánk, u j módon vegyülnek a világ üldözései és remélhetőleg Isten vigasztalásai is. A világ üldözései ! Oh mi nem fog-lalható össze ebben a szóban? Olyan részen gyűlölik az egyházat, a mely részen igazi kereszténységről beszélnek, olyan részen, a melyen szájuk csordultig van a hazafi-sággal, de különösen ott gyűlölik, a hol vallási és társa-dalmi rend felforgatását határozták el. A vallástalanság
Nem volt nép, melyet oly gyalázatosan faggattak volna, mint a kaiholikusokat a kulturharcz idején. (Élénk tet-szés.) A katonáknak, a kik visszatértek Francziaország harczmezőiről, meg kellett tudniok, hogy a vérükön szer-zett sikereket, kiomlott vérüket kihasználják szent jogaik és vallási szabadságuk ellen. Ezek elmúlt idők, meg vannak bocsátva, de nem elfelejtve. Nagyon jó, hogy nem felejtünk el ilyen időket, mert hiszen ismétlődhetnek a jövő században. A világ üldözése mellől azonban nem hiányzott Isten vigasztalása, hogy a mint Monfang mondá : Az egész kath. nép és a klérus fölkelt szentsé-gének védelmére, mint egy fal, ugy sorakozott Isten há-zának megóvására. E nehéz időkben a nagy gyűlések voltak a vigasztalás forrásai, belőlük áradt ki az erő tömege a papokra és a népre. Hála Istennek l A mig a papokat börtönbe küldték, a mig a községek el voltak árulva, mi mégis beszéltünk, reklamáltuk az egyház jo-gait, bátran, örömmel, határozottan. (Bravó!) Egy u j korszakba léptünk, XIII. LEO, a fenséges pápa korsza-kába, aki a legnagyobb szenvedések közt a mennyei türe-lem és szelídség képét n y ú j t j a . Ha egy pápa crux de cruce volt, L E O bizonyára lumen de coelo, aki csodálatos szelídséggel közlekedik a fejedelmekkel és államférfiakkal s mégis egész E u r ó p a tiszteletét kivivta, XIII. L E O pápa nagy pápa, nagy pásztor, nagy ember, akinek felségét azok is érzik, akik a pápaságot gyűlölik s az egyházat üldözik. Ugy látszik, most egy u j a b b korszak vár reánk, u j módon vegyülnek a világ üldözései és remélhetőleg Isten vigasztalásai is. A világ üldözései ! Oh mi nem fog-lalható össze ebben a szóban? Olyan részen gyűlölik az egyházat, a mely részen igazi kereszténységről beszélnek, olyan részen, a melyen szájuk csordultig van a hazafi-sággal, de különösen ott gyűlölik, a hol vallási és társa-dalmi rend felforgatását határozták el. A vallástalanság