de annak jogosultságát, a m i n t el nem ismeri a történelem, ugy nem fogja elismerhetni sem-miféle tudományszak soha.
(Folytatjuk.)
SANCTISSIMI DOMINI NOSTRI
LEONIS
D I V I N A P R O V I D E N T I A
P A P A E XIII.
E P I S T O L A E N C Y C L I C A . (Vége.)
N e vero a d e x e m p l a q u a e Christus, h o m o i d e m q u e D e u s , d e se exibet sane q u a m maxima, nativae nos i m -becillitatis conscientia a b s t e r r i t i deficiamus, u n a c u m mysteriis eius m y s t e r i a Matris sanctissimae h a b e m u s oculis mentis a d c o n t e m p l a n d u m o b l a t a . E r e g i a Davidis
x) Cicero, Tuscul. disp. 1. 5. I I I . 9. E d . o. o p p . s t e r e o t . Lips. 1827. p. 966. col. 2.
RELIGIO. 189 Stirpe est ea quidem progenita, cui tarnen nihil iam est
reliquum de maiorum vel opibus vel amplitudine ; quae vitam in obscuro agit, humili in oppido, humiliore in tecto, recessu ipso et rei familiaris tenuitate eo contenta magis quod liberiore potest animo se tollere ad Deum eidemque summo desideratissimo bono penitus adhaerere.
Atqui est cum ipsa Dominus, quam complet et beat gratia s u a ; ipsaque, allato caelesti nuntio, designatur, ex qua, virtute agente Spiritus Sancti, expectatus ille Servator gentium nostra in humanitate sit proditurus.
Celsissimus dignitatis gradum quanto plus ea miratur et muneri tribuit potenti misericordique Deo, tanto se, nullius sibi conscia virtutis, deprimit humilius, seque Dei ancillam, eius dum fit mater, prompto animo edicit et devovet. Quod autem pollicita sancte est, id alacris sancte praestat, iam tum perpetua cum Iesu filio, ad gaudia ad lacrimas, communione vitae instituta. Sic tale fastigium gloriae, ut nemo alius nec homo nec angelus, obtinebit, quia cum ipsa nemo erit virtutum promeritis conferen-dus ; sic eam superi et mundani regni manet corona, quod invicta f u t u r a 3Ít regina martyrum ; sic in caelesti Dei civitate per aeternitatem omnem coronata assidebit
ad Filium, quod constanter per omnem vitam, constan-tissime in Calvaria, redundantem tristitia calicem sit cum ille exhaustura. — Ecce autem in Maria virtutis omnis exemplar vere bonus et providens Deus constituit nobis aptissimum : eamque oculis et cogitatione intuentes, non animos, quasi divini numinis fulgore perstricti,
desponde-mus, sed ex ipsa allecti communis propinquitate naturae, fidentius ad imitationem enitimur. Cui studio si nos, ea maxime adiuvante, totos dediderimus, licebit profecto virtutis tantae sanetitatisque lineamenta saltern exprimere, et quam admirabiliter tenuit ad omnia Dei consilia aequabilitatem vitae, referentes, ipsam licebit subsequi ad caelum. — Iam nos peregrinationem eo suseeptam, quamvis aspera multisque sit difficultatibus impedita, animo8e fortiterque insistamus ; neve molestiam inter et laborem cessemus tendere ad Mariam suppliciter manus in eas Ecclesiae voces : Ad te suspiramus gementes et fientes in hac lacrimarum volle . . . illos tuos miséricor-des oculos ad nos converte; Vitam praesta puram. iter para tutum, ut videntes Iesum, semper collaetemur. r) At illa, quae, tametsi nullám in se passa, debilitatem naturae nostrae vitiositatemque pernoscit, quaeque matrum om-nium est optima et studiosissima, quam nobis opportune prolixeque subveniet, quanta et caritate reficiet et virtute firmabit ! P e r iter euntibus, divino Christi sanguine et Mariae lacrimis consecratum, certus erit nobis nec diffi-cilis exitus ad societatem quoque beatissimae eorum gloriae fruendam.
E r g o Rosarium Mariae Virginis, in quo apte uti-literque habentur coniuncta et eximia precationis formula et idoneum fidei conservandae instrumentum et insigne specimen perfectae virtutis, dignum plane est quod veri nominis christianis sit frequenter in manibus piaque recitatione et meditatione colatur. — Haec autem com-mendata singulariter volumus ei Consociationi, quam
nuper etiam laudavimus legitimeque probavimus, a Sacra Familia appellatam. Si quidem illud Christi Domini mysterium, quod vitam intra parietes Nazarethanae domus tacitam abditamque diu transegerit, eidem Consociationi dat causam, ita ut ad exemplar Familiae sanctissimae divinitus constitutae sese christianae familiae curent sedulo conformare, iam eius perspicua est cum Rosario singularis quaedam coniunctio : qua praesertim attinet ad mysteria gaudiorum, in eo ipso conclusa quum lesus, post declaratam in templo sapientiam suam, cum Maria et Iosepho venit Nazareth et erat subditus Ulis, cetera quasi instruens mysteria, quae hominum doctrinam et redemptionem proprius efficerent. Quare videant Conso-ciati omnes quam sit suum, cultores Rosarii atque etiam propagatores sese diligentes praebere.
Quantum est ex Nobis, rata firmaque habemus sacrae indulgentiae munera, superioribus annis concessa, eorum gratia qui octobrem mensem rite ad ea ipsa prae-scripta e g e r i n t : vestrae autem, Venerabiles Fratres, aucto-ritati et sollertiae valde tribuimus, ut par atque antea in catholicis gentibus caleat religio et contentio sancta ad Yirginem, Christianorum Adiutricem, Rosarii prece colendam. — At vero, unde exorsa est cohortatio Nostra, inde placet ad exitum pergat. iterum apertiusque testando quem fovemus erga magnam Dei Genitricem animum et memorem beneficiorum et spei plenum laetissimae. Suf-fragia christiani populi ad eius aras pientissime suppli-cantis aeque r o g a m u s Ecclesiae caueâ, tam adversis tur-bulentisque iactatae temporibus. aeque rogamus causa Nostra, qui devexa aetate, defessi laboribus, difficillimis rerum constricti angustiis, nullis hominum fulti subsidiis, ipsius gubernacula Ecclesiae tractamus. Nempe in Maria, potente et benign a matre, spes Nostra exploratior quo-tidie augescit, iucundius arridet. Cuius deprecationi si plurima eaque praeclara bénéficia a Deo accepta referi-mus, id quoque effusiore gratia referimus quod iamiam detur quinquagesimum diem anniversarium attingere ex quo sumus episcopali ordine consecrati. Magnum sane hoc est respicientibus tam diuturnum pastoralis muneris spatium, quantum praecipue, quotidiana sollicitudine agi-tatum, adhuc impendimus christiano gregi universo regendo. Quo Nobis in spatio, ut est hominum vita, u t sunt Christi et Matris mysteria, nec defuerunt gaudiorum causae, et plures acerbaeque admixtae sunt causae dolo-rum, gloriandi in Christo praemiis quoque delatis : eaque Nos omnia, demissa Deo aequaliter mente gratoque ani-mo, convertere et Ecclesiae bonum et ornamentum stu-duimus. Nunc iam, nec enim dissimiliter reliqua vita decurret, si vel nova affulgeant gaudia vel impendeant dolores, siqua gloriae accessura sint decora, eâdem Nos mente eodemque animo constantes, et glóriám unice appetentes a Deo caelestem, davidica illa i u v a b u n t : Sit nomen Domini benedictum : Non nobis, Domine, non no-bis, sed nomini tuo da glóriám.x) Equidem a filiis No-stris, quorum in Nos videmus studia tam pie benevole incensa, potius quam gratulationes et laudes, summás Deo optimo grates precesque et vota magnopere expecta-mus : maxime laetati si hoc Nobis impetrent, ut
quan-') Ex sacr. liturg. ') Ps. CXII. 2. CXIII. 1.
tum virium et vitae supersit, quantum resideat auctorita-tis et gratiae, tantum Ecclesiae omnino accidat salutare, in primis ad infensos et devios, quos iamdudum vox Nostra invitât, reducendos reconciliandos. Omnibus autem dilectissimis filiis, ex proxima, Deo donante, faustitate et laetitia Nostra, iustitiae, pacis, prosperitatis, sanctimoniae, bonorum omnium affluant m u n e r a : boc paterna caritate a Deo adprecamur, hoc eloquiis eius commonemus:
Obaudite me . . . et quasi rosa plantata super rivos aquarum fructificate : quasi Liborius odorem suavitatis habete. Florete flores quasi lilium, et date odorem et frondete in gratiam, et eollaudate canticum et benedieite Dominum in operibus suis. Date nomini eius magnificien-tiam, et confitemini illi in voce lábiorum vestrorum et in canticis et citharis . . . in omni corde ore eollaudate et benedieite nomen Domini. \)
Quibus consiliis et optatis si forte illuserint nefarii homines, qui quaecumque ignorant, blasphémant, parcat illis clementer Deus ; ut ipse autem propitius, exorante sacratissimi Rosarii Regina, obsecundet, habete auspicium, Venerabiles Fratres, idemque pignus benevolentiae No-strae, Apostolicam benedictionem, quam singulis vobis et clero populoque vestro peramanter in Domino imper-timus.
Datum Romae apud S. Petrum die V I I I Septembris anno MDCCCXCII, Pontificatus Nostri quintodecimo.
L E O P P . XIII.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, szept. 21. A komáromi Tisza-jubileum protestáns megvilágításban. —
Minthogy protestáns megvilágítást csak protestáns végezhet, s minthogy a protestáns események protestáns megvilágítása bennünket katholikusokat is érdekel, a kik tudni akarjuk a sok között azt is, hogy kikkel van dol-gunk : azért teljes szövegében átvesszük a budapesti
„Prot. egyh. és isle. Lap" mult csütörtöki számának ve-zérczikkét, a mely „A hét egyház eseményei" czim alatt szórói-szóra ekkép következik :
„A komáromi Tisza-jubileum miatt nagy zajt ütöt-tek római ellenfeleink a napi- és szak-sajtóban. Tisza Kálmán személyes és politikai ellenfelei elkeresztelték az ünnepélyt „politikai t ü n t e t é s ' - n e k , „Tisza politikai reha-bilitatiójá"-nak stb. ; egyházi ellenfeleink vallásügyi és egyházpolitikai egyesülést, „protestáns szövetkezés"-t, némelyek éppen protestáns „harczi riadót" látnak a komáromi eseményekben. A klérus a vallási béke meg-bontását, felekezeti provokácziót emleget, a herczegprimás pásztori levelet intéz állítólag felzudult papságához. Azt hiszik e jó urak, hogy nem látja az elfogulatlan szem-lélő, hogy mindez csak porhintés a tájékozatlan közönség szemébe ; azt hiszi a herczegprimás, hogy nem tudják a tárgyilagos szemlélők, hogy a római alsó papság köré-ben régen dul a felekezeti viszály s a békére intő fő-pásztori levélnek a komáromi eseményekkel való kapcso-latba hozása csak ürügy arra, hogy a protestántizmus
') Eccli. XXXIX, 1 7 - 2 0 , 41.
tétessék felelőssé a klérus által szított felekezeti harczért.
Nem most, de a komáromi jubileum előtt régen érte-sülhetett a primás arról, hogy klérusában nagy a föl—
háborodás s főpásztori levelének indokolását tévesen kel-tezi a komáromi ünnepélytől.
S vájjon mégis miért e nagy lárma és hűhó a klérusban és az általa sugalt sajtóban — épen a komá-romi események m i a t t ?
Állitólag azért, mert P a p p Gábor püspök vérig sértette, Tisza Kálmán főgondnok megfenyegette (!) a római túlzókat. Valóságban pedig azért, mert a komáromi be-szédekben és eseményekben az a komoly egyházi hang és erő szólalt meg. mely belefáradva az evangéliomi egy-ház és a magyar nemzeti állam ellen intézett ultramon-tán áskálódásokba. a „pax" jelszó alatt megindult közép-kori kisérletekbe, férfiasan „megál!j"-t kiáltott e veszélyes törekvéseknek s a létében és békéjében első sorban fenye-getett protestantizmust, azután magát a hasonlólag veszélyeztetett állami jogrendet nyiltan figyelmeztette az
„egyes konkrét esetekben már egészen pozitiv alakot is öltött" veszélyre.
Minden elfogulatlan szemlélő láthatja, hogy az ultramontán törekvések folytán „nálunk is mutatkoznak jelenségek, melyek oly szellemre vallanak, mely a mult sötét idők felé látszik minket visszaterelni, s mely ha érvényre juthat, veszélyezteti a hazánk felekezetei közötti egyetértést" és „legalább annyira érdekli az államot", mint Tisza Kálmán igen helyesen mondotta.
A komáromi jubileum egyik jelentősége abban áll, hogy erre a fenyegető veszélyre nyiltan rá mutatott, s a leplezett, sőt béke köpenyébe, szabadelvüség r u h á j á b a öltöztetett törekvéseket nyiltan leálezázta. Széttépte a titkos ultramontánok sürüen font hálóját, melylyel ez engesztelhetlen ellenség protestantizmust és államot ravasz fondorlattal behálózni a k a r t ; leleplezte terveit, elárulta eszközeit, fellebbentette a fátyolt, mely titkos czélzatait takarta. A komáromi jubileum frappáns leleplezése az ultramontán törekvéseknek. í m e ez a komáromi jubi-leumnak kifelé szóló negativ jelentősége. Innen a bősz h a r a g a hegymögiek felsült táborában, innen a klérus
„mély megsértődése," „igen nagy fölháborodása", lármás hűhója, melyet főpásztori levéllel kellett csendesitgetni.
A komáromi jubileum másik, pozitiv jelentősége pedig, mely nekünk protestánsoknak szól intő tanulságul, az, mit Tisza Kálmán ekként fejezett k i : „Tudom, hogy egyházunk hü fog maradni ahhoz az úthoz, ahhoz a szellemhez, amely utat mindig követett, amely szellem mindig áthatotta, azaz: igyekezni fog fejleszteni saját belső erejét, hogy ha kell, daczolhasson minden veszély-lyel ; nem fog megtámadni senkit, mindig kész lesz a békét fentartani, örülni fog minden más felekezet boldo-gulásának; de viszont, ha megtámadtatnék, a szellem, az ész, az igazság fegyvereivel fog menni a küzdelembe."
Azért „kérjük Istent, hogy mindnyájunkat ruházzon fel a hitnek erejével, ruházzon fel a türelem és a nyugalom sokszor igen nehéz sajátságaival is, hogy mindaddig, mig hazánk s vele összeforrt egyházunk érdeke ezt kí-vánja, semmi belőle ki ne z a v a r j o n ; de ha ránk kény-szeríttetnék más eljárás, akkor ruházzon fel a szilárdság,
RELIGIO. 191 a szívósság, a kitartás összes erejével, hogy ugy mint
hajdanta, most is elháríthassunk minden veszélyt, mely hazánkat és egyházunkat érheti." Belső erőinknek hit-szilárdsággá, hitszivóssággá fejlesztése: íme ez a komáromi jubileum intő tanulsága, mely nekünk protestáns hívők-nek szól, melyet senki közülünk ne kicsinyeljen, meg ne vessen, hanem mélyen irja be szivébe s tegyen cselek-vése benső rugójává.
Legyünk hivek a hitbuzgóság azon szelleméhez, mely bennünket különben eléggé pártoskodókat Komá-romban lelkileg egyesitett s melyet ellenfeleink, a hit egyesítő hatalmát nem ismerve, kicsinyes politikai szem-pontokból m a g y a r á z g a t n a k ; és legyünk hivek a hitszi-lárdság azon isteni erejéhez, melyet a prímás főpásztori levele dogmatikai tévedésből egyedül a római hitfeleknek foglal le, de amelyről mi tudjuk, hogy az nem római privilégium, hanem Isten adta, Krisztus öntudatra j u t -tatta közkeresztyén kincs, melyen a pokol kapui sem vesznek diadalmat, mert Isten nem a római egyháznak, hanem a Krisztusban kősziklái szilárdsággal hivők kö-zösségének adott „isteni igéret"-et.
Ez az igéret pedig nekünk, s talán első sorban nekünk szól."
Kolozsvár, szept. 19. Katholikus státusgyülés. — Az erdélyi katholikus státusgyülés ma kezdődött. A gyű-lést, melyen 29 egyházi és 60 világi tag van jelen, Lön-hart püspök nyitotta meg beszéddel, mely kegyeletesen emlékszik meg a státusgyülés mult évi halottjairól, úgy-szintén a jótékony adományokról, különösen kiemelvén Kálnolcy Félixné grófné alapítványát. A gyűlés világi elnöke Jósika Samu b. A gyűlés elején Sigmund Dezső inditványára- elhatározták, hogy XIII. Leo pápát távirat-ban üdvözlik és áldását kérik. Ezután a 15-ös bizottság jelentését tárgyalták s ennek tárgyalása közben elhatá-rozták, hogy a herczegprimást is üdvözlik. A kepemeg-váltás ügyében az igazgatótanácsot utasították, hogy a megváltás módjára nézve tegye meg a kezdeményező lépéseket a pénzintézeteknél ; elhatározták továbbá, hogy az országgyűléstől segélyt kérnek. A gyűlés ezenkívül még több fontos ügyet tárgyalt. Délben L ö n h a r t püspök a gyűlés tiszteletére banketet adott.