\
RELIGIO.
III. A riadó utójátéka
kezd lefolyni a — közvéleményben s valószínűleg folyta-tása is lesz a társadalomban. A milyen goromba volt a „jó napot kivánok," melyet visszhangkeltőül a kál-vinistaság a közvélemény dobhártyájába belekiáltott, épp oly gorombán válaszol az „adjon Isten," mely echo gya-nánt a közvélemény torkából visszafelel. Halljuk csupán a
„Budapesti Hírlap," a közvélemény legöblösebb szócsö-vének a — h a n g j á t :
„A kiüturharczos."
„Klapka várában Tisza Kálmán vezér kitűzte a zászlót, s a magyar protestánsokat „a kitartás és szivós-ság nehéz fegyvereire" szólítja fel, hogy „mint hajdan, győzelemre vezethesse a protestáns egyház igaz ü g y é t ; "
már mint ő, Bocskay és Bethlen utódja, Tisza. Ugyan mit akar ? Protestáns pártot akar. Minek ? Azért, mert szüksége van r á ; ez által akarna vagy visszakerülni a hatalomba, vagy visszamenni az ellenzékre. Szerepet keres magának s mivel látja, hogy a miniszterséggel a szabad-elvű pártot is elvesztette, hol vezér nem lehet, ki jókedvű adakozó lenni m e g s z ű n t : szeretne más alapon ismét fe-lülkerekedni s tehát megmaradt barátai s m e g t a r t o t t református főgondnoki állása segítségével protestáns tábort verbuvál. H á t h a körülötte seregeinének mindnyájan a protestánsok, az evangélikus és a református zsinatok, melyek novemberben ismét összeülnek, hogy közös ügyeiket tárgyalják. Az elkeresztelési ügy ily közös ügy ; abban, ha odáig a kormány — szegény feje — a kér-dést meg nem oldja, lehet közös akcziót csinálni s Bánffy és Radó főgondnokok, Baltik Szász Károlylyal és Zelenka Szász Domokossal csinálnak Magyarországnak Tisza Kálmán, Tisza Lajos és Tisza István családi politikát.
H a a magyar protestánsok élére kerülhetne Tisza, akkor vagy felesleges Szápáry s az elkeresztelési kérdést meg-oldja ő, a ki csinálta, vagy pedig lehetetlen, hogy Apponyi elkövetkezzék, mert az egyesült protestánsok nélkül és ellen Magyarországon kormányozni nem lehet. Ez tehát a mód, hogy se Tisza nélkül, se ellene miniszter senki ne lehessen, ő pedig legyen az az ember, a ki mellőz-hetetlen és nélkülözmellőz-hetetlen. Igy ő lenne a helyzet ura.
Ezért kell protestáns felekezeti p á r t s annak Tisza Kálmán jubiláns legyen generálisa. A komáromi politika ide lyukad ki.
De mi nem hiszszük, hogy a protestánsok felülje-nek Tisza ingerlő szavának, mert azok többnyire ellen-zékiek, kik nem hisznek a nagy taktikusnak. Ez azonban mégis jól számit, midőn Komáromba megy, hogy nagy ünnepélyesen proklamálja az 1868-iki törvény és a feb-ruári rendelet változhatatlanságát és keresztülvitelét, mert ez a protestáns körökben visszhangzik : Sőt régi b a r á t j a , Horváth Gyula, ki jelenleg a nemzeti p á r t alelnöke, hit-buzgóságában ismét vezéreül vallja Tiszát, — on revient toujours á ses premiers amours — Hegedűs Sándor pedig nyiltan a jövő emberének hirdeti a meddő mult idők nagymesterét. Fúzió Tisza és Apponyi k ö z ö t t ! Orszá-gos hahota. Minthogy azonban ez képtelenség, a komá-romi jubileum is az.
Vagy pedig egy kétségbeesett kisérlet. F u r f a n g ész
1 6 7 nélkül. Mert ki t a r t h a t n á okos dolognak, most ország-gyűlés előtt az elkeresztelési kérdést kormánypárti oldal-ról oly módon vetni fel, hogy abból a legelkeseredettebb harcz keletkezzék katholikusok és protestánsok k ö z ö t t ? Már t. i. ha másoknak nem volna több belátása, mint az izgatók közé szegődött volt miniszterelnöknek.
Micsoda izlés, vagy számitás rejlik abban, megtá-madni személyében és összeszidni Vaszary herczegprimást, mert egyházi kérdésben katholikus állásponton áll? Oly éles P a p Gábor püspök jelentése, mint hadüzenet előtt az ultimátum lenni szokott. De nemcsak a primás, az összes püspökök, kath. alsó papság, főrendek, pápa stb.
anathema alá vettetnek a február 26-diki miniszteri ren-delet miatt. Ez irat és Tisza beszéde szerint a protestan-tizmus, az állami souverainitás, a királyi jogok és a lel-kiismereti szabadság minden veszélyben forog 1890. f e b r . 26-dika óta és ezt egy miniszteri rendelet teszi. Nevetsé-ges túlzás; hátha az a rendelet nem volna, mi lenne?
Talán vége lenne a protestantizmusnak, vagy Magyaror-szágnak ? Békesség volna. Azt a rendeletet Tisza tizenöt esztendeig ki nem adta, mikor elment kibocsájtotta s most sem adná ki, ha miniszter volna. Minek erőlködik h á t ugy mellette? Mert nem ő a felelős miniszter, hanem Csáky és Szápáry. Ezeknek segit Komáromban, hogy könnyebb legyen nekik a kormányzás. Isten óvjon bará-taimtól, mondják ezek. A minisztérium két év óta a tüzet oltani iparkodik s most P a p Gábor olajat önt belé s Tisza Kálmán bele f u j . A jó liberális szándék világos.
Az a hiba, hogy nagyon is az, hogy a szita igen á t l á t s s ^ Összeveszíteni fél Magyarországot, prímást, kor-m á n y t f katholikus és protestáns papokat, katholikus és protestáns főrendeket és képviselőket, szabadelvű és ellenzéki s a j t ó t ; a magyar nemzetet vallási pártokra sza-kítani szét s ezeket egymás ellen ingerelni s azután a zavarosban halászni : hazafias, nemes és keresztény poli-tika, mely népünk boldogitására legalkalmatosabb. S nincs is hál Istennek semmi egyéb dolgunk, mint a
cse-csemők vallása fölött veszekedni.
Valóban a komáromi programm, a bihariak mellé, Tisza Kálmánhoz méltó."
*
Az egészhez, ugy hiszem, nem fog kelleni sem-mi kommentár többé !
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁS.
Budapest, szept. 10. Figyelemre méltó szózat egy katholikus egyetem érdekeben. —
A Hedry Bódog sirokai plébános által nagy gond-dal és finom tapintattal szerkesztett „Sárosmegyei Köz-löny"-ben a következő felszólalás történt. A tárgy oly nagy, hogy az egész ország, az egész kath. egyház figyelmét megérdemli :
„A lapokban olvassuk, hogy a reformátusok a deb-reczeni főiskolát minél előbb egyetemmé a k a r j á k kiegé-sziteni. De azt nem olvassuk sehol, hogy a kath. egyetem alakítására valaki incziativát tenne, mert hiszen ez csak a jövő zenéje.
Pedig ha valami, ugy egy katholikus egyetem
ala-kitása, eltekintve az országos érdektől, melynek két egye-tem elégtelen, szükségessé vált a hanyatló magyar katho-liczizmus jövőjére nézve.
Ismeretes dolog, hogy néhai Bonnaz József, Csanádi püspök, 100,000 forintnyi alapítványt hagyományozott egy katholikus egyetem alapítására. Igaz ugyan, hogy 100,000 forintnyi tőke csekély összeg, egy egyetemnek nem alakítására, de fenntartására is elégtelen ; de ha ál-dozatkész főpapságunk s a jómódú katholikus közönség is kisebb-nagyobb alapítványokat tennének ez ügyben, ugy egy-két évtized leforgása alatt valósulhatna e tekin-tetben való reményünk.
T u d j u k ugyanis mindnyájan, hogy első sorban a magyar katholikus tanügynek égető szüksége van egy kath.
szellemű tanári egyetemi fakultásra, mert ez idő szerint kénytelenek ugy a szerzetes, mint a világi katholikus tanárjelöltek a budapesti m. kir. tudományegyetem nagyobbára materialisztikus, darvinisztikus, naczionalisz-tikus elvű tanárait hallgatni, azok előtt, hitelveik meg-tagadásával, vizsgázni, minek folyománya az, hogy korrekt kath. középiskoláink nincsenek.
Mindez tehát szükségessé teszi a kath. egyetem minél előbbi megalapítását.
Ám mint mindenben, ugy az országos autonómia hiányában e tekintetben sincs elvi egyetértés a katholikus vezérférfiak között. A legtöbb nehézséget e részben a pénz-ügyi tekintetek és a felállítandó egyetem helye okozzák.
Pedig ez is elenyésztethető jóakarattal és egyetértéssel.
Kellő alap hiányában még akkor is, ha az állam bár jogtalanul, a budapesti egyetem katholikus a h r j ^ á n y á t kiadni vonakodnék, a magyar kath. egyháznak, mint ilyennek kellene az egyház javáért egy kath. egyetemet fenntartani.
A létesitendő egyetem legalkalmasabb székhelye — szerény nézetünk szerint — Eger városa lenne.
Egerben ugyanis amúgy is van katb. szeminárium, kath. jellegű jogakadémia, e két meglevő fakultáshoz a bölcsészeti s orvosi fakultás hozzácsatolása könnyebben volna eszközölhető. E mellett E g e r az ország szivében fekvő, tősgyökeres magyar város és ez a szempont is kell, hogy döntsön a katholikus egyetem létesítésének kérdésében.
Szeged és Pozsony kevésbbé alkalmasak egy kath.
egyetem székhelyéül. Igaz ugyan, hogy Szeged népes magyar város s az orvosi fakultásnak, a városnak nagy népességével s kórházánál fogva, itt volna a legjobb helye ; de ugy jogi, mint theologiai fakultása hiányozván, a költséget tetemesen fokozná.
Pozsoy városa pedig az ország nyugoti szélső hatá-rán feküdvén s minden vidéktől messze lévén, mind a j o g i ,1) mind a theologiai fakultás hiányában, abszolúte alkalmatlan hely. Nála sokkal alkalmasabb lenne Kassa városa, mely legalább a felvidéknek czentruma.
') E t e k i n t e t b e n téved a, t. czikkiró, Pozsonynak van jog-a k jog-a d é m i á j jog-a . A szerk.
Ám bárhol is állíttatnék fel a kath. egyetem, a fő-dolog az, hogy meglegyen, mert k o r r e k t kath. intelli-gencziáról s kath. öntudatról szó sem lehet nálunk, m i g kath. egyetemünk nem lesz.
Azzal pedig ne áltassuk magunkat, hogy az állam a budapesti egyetemnek katholikus alapítványát ez idő szerint kiadja, e részben való tiltakozásaink hiábavalóknak bizonyultak.
Alakítsunk minél előbb országos kath. autonómiát, hogy ez kezébe véve a kath. ügyeket, első sorban a kath. egyetem alapításának ügyét, a hazai katholiczizmus jövőjének biztosítására s felvirágzására a döntő lépéseket megtegye ! Albrecht István.
*
* *
Közöltük e czikket a benne megpendített eszme életrevalóságánál fogva, bár mi minden autonómiának a kath. ügyek terén mindaddig ellenségei vagyunk, mig nem lesz oly kath. intelligeucziánk, mely hiteért s egy-házának ügyeiért lelkesedni tud. Ez idő szerint — kevés kivétellel — csak a főrendi osztály katholikus része tud buzogni hite ügyeiért ; a középosztály katbolikusai
— hogy néhai boldogemlékü főnököm, Dolinay Pál pré-post szavaival éljek — csak tituláris katholikusok. I t t a jó katholikusok kivételszámba jönnek. Százszor inkább tudnék megbízni kath. adminisztracziónális dolgokban egy becsületes protestáns igazságérzetében, mint egy tituláris katholikus buzgalmában. A katholiczizmust nem a pro-testánsok részéről fenyegeti a veszély, de a mi „liberális"
középosztályunk hitközönyében rejlik a baj. Ily elemek nincsenek hivatva arra, hogy kath. ügyekben a legcseké-lyebb befolyást is gyakoroljanak. Javuljon meg a tituláris katholikusság, tisztelje vallását, becsülje meg intézmé-nyeit, akkor azután beszélhetünk kath. autonómiáról.
Addig bizony jobb védelem nekünk katholikusoknak is, az egyházi intézményeknek is püspökeink tekintélye és bölcsesége, mint a modern álliberalizmussal szaturált tituláris katholikusaink „egyházvédelme." Szerkesztő.11,
V E G Y E S E K .
— Pápa ő szentsége dr Vályi J á n o s eperjesi püs-pököt, a hgprimás előterjesztésére, pápai trónállóvá és római gróffá nevezte ki.
— Katholikus polg. leányiskola a fővárosban. A kö-zeledő u j tanévre Vaszary Kolos herczegprimás ő főmél-tósága főpásztori jogánál fogva a ferenezvárosi Ranol-der-intézetben megnyitandó katholikus polgári leányiskolát kellő intézkedése mellett a nyilvánossági joggal ruházta fel.
— Megszüntetett szubvencziók. A tanulmányi alap tulterheltetésével okolja meg a minisztérium azt a megle-petést, melyben a kath. tanítóképző-intézetek igazgatóit részesítette. Ezek az igazgatók : W a l t e r Gyula dr eszter-gomi, Gulyás Béla, Molnár László budapesti és Regéczi József nagyszombati most egyszerre elvesztik az államtól eddig élvezett 735 forintot. — Ugy látszik, hogy az érseki tanitóképző-intézetek egyesítését és központosítását a herczegprimás által, már befejezett ténynek veszi a minisztérium s ezen az alapon vonja meg az igazgatók-tól az állami szubvencziót. Ugy halljuk, hogy az összes kir. kath. tanítóképzők igazgatóitól elvonták az állami subvencziót, a mely sérelmes és inhumánus eljárás, fon-tos elvi és jogi szempontokból is, szóba fog kerülni az országházban. (Népnevelő.)
Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. t u d . egyetemi ny. r. t a n á r . Budapest, 1892. R u d n y á n s z k y A. k ö n y v n y o m d á j á b ó l . (Papnövelde-utcza 8. sz.)
I Megjelenik e Up heten-ként kétszer :
; szerdán és szombaton.
\ Előfizetési dij:
: félévre helyben s posta-küldéssel 5 frt.
: Szerkesztő lakása :Budi-: pest, VI., Bajza-utcza I 14., hova a lap szellemi : részét illető minden kül-: deménv czimzendô.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYOIRAT.
ÖTVENEGYEDIK ÉVFOLYAM.
Előfizethetni \ minden
kir. postahivatalnál; : Budapesten a szerkesz- : tőnél, és Rudnyánszky : A. könyvnyomdájában. ; IV., Papnövelde-utcza i 8. sz. alatt, hova a ne- § taláni reclamatiók is, : bérmentes nyitott levél- :
ben, intézendôk. \
B u d a p e s t e n , s z e p t e m b e r 14. 22. II. F é l é v . 1892.
TARTALOM. Vezéreszmék és Tanulmányok : Protestánsok legújabb megnyilatkozása. — Sanctissimi Domini Nostri Leonis Papae XIII.
Epistola Encyclica. •— Egyházi Tudósítások : K a l o c s a i e g y h á z m e g y e : A vasárnapi munkaszünetről. — M a i n z : A müncheni nuntius levele. — Kath. Tanítás és Nevelésügy : A kath. tanítók országos bizottságának ülése. — Kath. Köztevékenység : Meghívó a
folyó évben tartandó erdélyi római kath. Státus-gyülésre. — Irodalom : Kath. szertartástan. Stb. — Hivatalos. — Vegyesek.