felépítéséhez s feldíszítéséhez járultak!
Iskola és jellemképzés.
— Eszmetöredék. — (Folytatjuk.)
Kik a művelődés történetét komoly megfontolással tanulmányozzák, jól tudják, hogy valamint a magban
már benne van az erő, mely a kellő föltételek hozzá-járulása mellett azt kicsiráztatja, kifejleszti, és természe-tének megfelelő gyümölcsfává növeszti, ugy az emberi
életnek is van elég nemes csirája. Csak a mindent életre keltő nap süthessen rá : ki fog virulni a növény. Ámde ne vonassék meg tőle a találékony szeretet, gyöngéd kí-mélet és szelídséggel vegyes szilárdság vezérelte nevelés és ápolás se ; mert ezek hiányában nem hozná meg nemes gyümölcseit. így rejtőzik benn az emberben a jellem csirája is, melyből az egyén kifejlődik. Kutassuk lelki-ismeretesen a jellemcsira rejtekeit. Az egyház, a melyre Krisztus Jézus a Golgothán vérrel szerzett örökségének, az egész emberiségnek, tehát az ifjúságnak is vezetését, nevelését bizta ama szavaiban : „Elmenvén, tanítsatok min-den nemzetet;" azon egyház, mely az istenileg ráruházott missiójához képest nem elégszik, nem elégedhetik meg csupán az ember értelmének kiképzésével, hanem annak szivét és szóval egész lelkét ki kell művelnie, hogy ekként földi rendeltetésén kivül égi rendeltetésének el-érésére is kalauzolhassa, — megállapította az erkölcsi elveket, szabályokat, a melyek szerint az megejthető, terhes, mesterre váró, de nem lehetetlen feladata ez a nevelésnek, a mely nem szoritkozhatik ám — mint azt a modern paedagogia minden alkalommal hangoztatja — csak az ismeretek nyújtására.
A kinyilatkoztatás, mely sem nem csalhat, sem nem csalódhatik, azt tanítja, hogy az embert egy, a világon kivül és fölül álló, Isten, a kiről a minő szépen, oly igazán énekli egyik költőnk :
„Léted világit, m i n t az égő nap,"
alkotta, és éppen azért őt, mint alkotót, atyát, megilleti az ember fölött a parancsolatokat oszthasson és e paran-csolatoknak tiszteletben tartását, teljesítését megkövetel-hesse. S mivel az embert saját képére és hasonlatosságára alkotta, természetes, hogy akkor, midőn Isten az embert segitőtárssal látván el, mind a később Krisztus urunktól szentség méltóságára emelt házasságnak, mind a család-nak megalapítója lőn, az ekként létre hozott családi életnek más czélt nem tűzhetett, minthogy a családból születendő gyermekben a vele való hasonlóság folytatását, fejlesztését, tökélyesitését, illetőleg a netán elhomályosult Isten képének megtisztítását, eredeti fényébe való vissza-helyezését eszközölje.
í m e a fönséges hivatás, mely a társadalmi élet jegeczeül tekinthető családnak alapja és czélja is egy-szersmind. — Ezért van, hogy ott találjuk a családban a legfőbb isteni tulajdonok kinyomatát, amennyiben az isteni hatalomnak az atya, az isteni szeretetnek az anya, az isteni bölcsességnek pedig az atya és anya együttesen képviselői a földön.
Hogy pedig, a gyermekszobából lépvén elő a nem-zet, siker koronázza az életfontosságú törekvést, amaz irányú, t. i. Isten akaratának megfelelő nevelésnek minél előbb, már a bölcsőnél kell megindulnia. S mivel csak-ugyan itt kezdődik a helyes nevelés, csak igazságot mon-dunk, midőn állítjuk, hogy sokban f ü g g az ifjú jövendő nagysága a családi neveléstől, — a hol az első benyomá-sok a későbbi életkorig legtöbbnyire maradandó hatással vannak. Hisz a gyermeki romlatlan, ártatlan, vidám ke-dély e tekintetben hasonló azon fához, mely a kéregbe metszett betűket, ha csekély időre elenyésztetni látszik
is, az csak azért történik, hogy kiforrván, bizonyos idő múlva, azokat annál határozottabb alakban tüntesse elő.
Mire nézve a kezdő nevelésről, a hol azon alapok lerakása történik, melyeken a gyermek lelki tökélye s értelmi haladása s jóléte fog épülni, az illetőknek szorgos tekintetöket sohasem szabad levenniök, csakhogy az alap szilárd, és a ki arra épit, biztos lehessen az élet viharai között is . . .
Szinte szivünkből veszi a szót egy fönnen szárnyaló lángelme, midőn m o n d j a : „A j ó r a való család melegágya mindazon erényeknek, magasztos elveknek, tanoknak, melyekben az emberi társadalomnak, az egyháznak és hazának java, minden nagy és szent ügvuek sikere épül."
í g y kelnek ki a hivatását lelkiismeretesen fölfogó f é r j és nő alkotta családban, mint jól megművelt kertben, azon
első szent aspirácziók, azon magas eszmék, melyek egy fensőbb, a valláserkölcsi virág illatos levegőjét lehelik a gyermek körében és mintegy megalkotják ama köteléket, mely összefűzi a földet az éggel, az embert az Istennel.
É p p e n ezért nincs kétség benne, hogy a házi nevelés veti meg egész erkölcsi életünk alapját. A családban, hol a jóravaló szülék áldásosán melengető, fejlesztő szerete-tének leheletét szívhatja be a gyermek, hogy ugy mondjam, a mi erkölcsi életfánk gyökere . . . Ha a gyö-kér ép, az egész fa virul, erősödik . . . Legyen bár, hogy az ősz elhervasztja, a tél letépi lombjait, majd eljő a kikelet és kihajt ujolag, az áldott napsugár kifejti az ép gyökérből a zsibbadt életet. De ha a gyökérbe féreg ette be magát, hajtson bár viruló lombokat, a gyökér nedv hiával levén, nem tenyészik a fa. Bármint ápolják, b á r -mint öntözzék, sem a nyeső kés, sem a viz nedve meg nem mentheti tengő életét. H a a gyermek az isteni fé-lelmet ugyszólva anyja tejével szivja magába, utóbb sem fajulhat el végképpen, nem mint irva van : „a kik az Urat félik, azokat teszik, mik neki kedvesek és hiven m e g t a r t j á k az ő parancsolatait."
Szent és tiszteletre méltó tehát a családi tekintély, mert természeti és isteni jogon épül.
E tekintélynek természete hozza magával azt is, hogy gyermekeiket a szülék Isten akarata szerint nevel-jék, a ki őket, szülötteik életének szerzőivé tevén,
nem-csak a teremtés és gondviselés nagy müvében hivta munkatársaiul, hanem mint atyát s anyát oly hatalom s j o g g a l felruházta, a mely elévülhetlen, sérthetetlen, melyet tehát semmi politikai vagy bármiféle földi hatalom bün-tetlenül meg nem támadhat, igazságosan el nem koboz-hat. Vagyis, mivel minden j o g kötelességgel jár, azon kötelességeket, melyeket a gyermeknek születése reájok ró, az Isten kitűzte irányszabályok nyomán oly buzgó-sággal kell betölteniök, a mily magasztos érzés da-gasztja sziveiket az atyai és anyai méltóságnak gondo-latánál . . .
Csakhogy a szülék, kik valamennyiének sem tehet-sége olyan, sem ideje annyi nincs, hogy e téren érdemi-leg elmélkedhetnének, miképpen tudnák amaz előnyöket, irányszabályokat czélszerüen fölhasználni ? Azért nem lehet kétségbevonni, hogy azon szülék mellett, a kik ismerik gyermekök ártatlan lelkét, mely, hogy Legouvé szép szavaival éljünk, „olyan, mint ama hangszer, melyet
rosz-R E L I G I O . 7ö szul hangolni soha sem lehet, hasonló a hangvillához,
mely a legkisebb ütésre megadja a valódi hangot és figyelmeztet bennünket, mennyire eltértünk tőle ;" tehát a hivatásuk fönséges magaslatán álló szülékkel, kik igazi pelikán-módjára szivök vérét is készek lévén áldozatul hozni gyermekeik boldogságára, szemben, fájdalom ! szá-mos oly szülék körében is, kik jó példát képesek nyújtani magzataiknak, de az minden módszer nélkül vagy éppen nem öntudatosan történik, akaratlanul korlát van vetve a józan haladásnak . . .
Ha tekintjük továbbá, hogy nevelés-ügyünk nagy-részt hiányos, mert a föladatuk magasztosságával nem mindig tisztában levő szülék nélkülözik az oly ismerete-ket, melyekkel a leglelkiismeretesebb gondossággal meg-fontoltságot is igénylő nevelés jól menne, a lélektan alap-igazságainak tudása nélkül pedig alig lehet csak szó a gyermek helyes vezetéséről és különösen az erkölcsi szilárdsággal páros nemes gyöngédség talajából fakadt erényeknek a romlatlan szivben való meggyökereztetésé-ről, akkor mégis a nevelésre vállalkoznék, mint egy ünnepelt tudós állítja. : oly dolgok teljesítésére szánja magát, melyek a legmélyebb tudományos képzettség mel-lett is annyiszor csak hézagosan eszközölhetők." . . .
Már az antik világ szebb lelkű tudósai is, neve-zetesen P y t h a g o r a s , abban a meggyőződésben voltak, miszerint arra, hogy a gyermek nevelése óhajtott ered-ményt mutasson fel, három tényezőnek serény közremű-ködése kell : a családé t. i. első sorban, mert a gyermek olyan, mint a repkény, mely csak a szülékben és szülék által egyenesedhetik, fejlődhetik magasan, általok és be-lőlök meríthet egészséges testi s lelki táplálékot, meg az iskoláé és közéleté. — Es ezek valamennyien lehetőleg, mint a Galván-láncz, szinte folytonos összeköttetésben álljanak ám, hogy az a nemes villam-ár, melynek majd a netán fölmerült hibák, tévedések visszaszorításában, leküzdésében, majd a fölszinre került jó akaratnak, ma-gasabb feltörekvésnek támogatásában, előmozdításában szünet nélkül való működése, a nevelés fönséges czélja elérésének érdemében, oly annyira kívánatos, sohase sza-kadjon meg.
Őszintén szólva, valljuk meg, a történelem eszmény-tára s a kinyilatkoztatás mindeddig igazat adott e meg-győződésnek, valamint azt is számtalan példával bizonyítja az élet, hogy ha a jellem dolgában fogyatkozást láttak a nemzetek, annak rendesen az emiitett három tényező valamelyikének ügyetlensége vagy hanyagsága volt oko-zója. S ha már e tényezők egyikének-másikának elégte-lensége vagy mulasztása szomoritó következményeket vont s von maga után, akkor utóbbinak kell kezet fognia, illetőleg helyt állania a kívánt siker lehető bizto-sítására.
Mivel tehát a közélet és a családi nevelés ellen, éppen nem csekély levén ama szüléknek száma, kiknek szemei gyöngébbek, semhogy tekintélyök isteni fényét kiállhatnák, szivök ernyedtebb, semhogy a legszentebb j o g a i k é r t való lelkesedésre fölhevülhetne, vállai erőtle-nebbek, semhogy a nevelésnek annyi nemes önmegadással j á r ó kötelességeit elviselhetnék, annyiszor s annyi oldal-ról halljuk a panaszt, hogy az oly hézagos, oly rossz,
sok esetben egészen el is marad és igy az ifjúság veze-tése j o b b á r a az iskolára néz : a tanárokra vajmi lélekben járó, de egyszersmind önmegadó fáradság vár. És ha már a természetben azt találjuk, hogy a tenyésztésre kedvezőbb égalj, talaji stb. viszonyok között levő növény h a -marabb, szebben és teljesebben fejlődik ki, mint egy, ellenkező viszonyok közé j u t o t t , másik, s ha a kertész satnyulni kezdő virágait s csemetéit kettőztetett gonddal igyekszik oda fejleszteni, hogy azok a többieket e l é r j é k ; mi természetesebb, mint, hogy azon növendékekre, a kik igy a családi körben netán kevésbbé haladtak, nagyobb szorgalommal, körültekintőbb gondoskodással kell az is-kolában hatni . . . Annyival is inkább, mivel nincs mód, eszköz, áldozat, fáradság, melynek becsületes fölhasználá-sát sajnálni lehetne a nevelőnek a g o n d j á r a bizott gyer-mekekhez fűzött annyi szent, isteni és emberi érdekek megóvására, megoldásához, illetőleg elviseléséhez teljes odaadással, mert t. i. a legjobb, a mennyei atya szolgá-latában történik és annyival erélyesebben kell hozzá látni, minél fontosabb a kérdés. Hiszen a társadalom jósága, üdve polgárainak természetétől f ü g g ; a polgárok termé-szete pedig a fiatalságnak, melynek lelke olyan, mint a termőföld, megterem mindent, a mit a kéz belé ültet : illatos rózsát és bürköt, nevelése utján inkább módosítható, mint bármi egyéb által ; a mely módosítás megnyilatkozhatik a nemes gondolkodásban és azon erény gyakorlásában, melyről Kölcseynk a mily ékesen, oly jól m o n d j a : „egész életedet meghatározott elv szerint intézve, soha sem tenni mást, mint a mit az erkölcsiség kiván és pedig még akkor sem, midőn a haszon, bátorlét, indulat heve vagy szenvedelem ereje másfelé r a g a d , ezt bivják
erénynek " (Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, aug. 10. ügynevezett elkeresztelési ügy-ben érdekes elvi Ítélet. — Lehetetlen nem közlenünk egy elkeresztelési ítéletet, mely megokolásánál fogva általános feltűnésre t a r t h a t számot. Az itélet ez :
„A gyomai j á r á s főszolgabírója Gnrzó Gyula gyo-mai ref. lelkésznek Spett Gyula róm. kath. lelkész ellen vegyesházasságból származó gyermek elkeresztelése miatt folyamatba tett kihágási ügyében következőleg
ítélt :
Spett Gyula, vallás elleni kihágásért már több izben büntetett gyomai róm. kath. plébános, K. F . és B. H . házastársak figyermekének folyó évi február 19-dikén történt elkeresztelése, illetve a vegyesházasságból szár-mazó megkeresztelt gyermek anyakönyvi kivonatának az illetékes lelkészi hivatalhoz való át nem tétele miatt fo-lyamatba tett vád terhe és következményei alól fölmen-tetik.
Indokok :
Yádlottat, eljárt hatóság annak kijelentésével, hogy írásbeli védekezésében hivatkozott a hasonló ügyben N ó g r á d vármegye alispánjának az 1890. évi 10086. sz.
miniszteri rendelettel szemben felfejtett indokolását osz-taná, a rendelet határozmányainak be nem tartása miatt
ez úttal vétkesnek nem tartja, mert a vádlott elkeresztelt ! cselekménye által megsértett jogrend az által hozatik teljesen helyre, ha a rendeletben meghatározott idő alatt a megkeresztelt gyermek anyakönyvi kivonata az illetékes lelkészi hivatalhoz áttétetik. Logikai levonásában tehát a rendelet czélja : az illetéktelenül elkeresztelt gyermeknek a saját törvényszerinti egyházába való visszajuttatása; mi volt tehát természetesebb, mint hogy az eljárt első fokú hatóságok, a többek közt e hatóság is, a rendelet alap-ján hozott marasztaló Ítéleteikben vádlottakat az önma-guktól át nem tett anyakönyvi kivonatoknak végrehajtás terhe alatti áttételére is kötelezték, ugy de legfelsőbb fokban e rendelkezés a büntetés fentartása mellett kivétel nélkül megváltoztattatván, szentesittetett a törvény által meg nem engedett elkeresztelés ténye. E felfogás által a hivatkozott miniszteri rendelet ethikai alapjától megfosz-tatván, ezzel észszeriileg megszűnt annak büntethetőségi joghatálya is.
Ezek figyelembe vételével a vád terhe s következ-ményei alól vádlottat felmenteni kellett.
Jelen Ítélet ugy vádló, mint vádlottnak írásban oly értesítéssel kézbesittetik, hogy az ellen az átvételtől szá-mított 3 nap alatt felebbezéseiket ide beadhatják."
Páris. Bátor püspöki szó. —
Gouthe-Soulard xav. Ferencz, aixi érsek, ki bátor szókimondásaért tudvalevőleg fizetését is elvesztette tör-vényszék előtt is megfordulni volt kénytelen, a ,Croix de Provence"-hoz egy levelet irt. Szól pedig ez a szóki-mondó püspöki levél abból az alkalomból, hogy a kul-tuszminiszter az érsek fizetését, az ismeretes ügyet hozván fel ürügyül, felfügesztette, mit az egyház hívei azzal toroltak vissza, hogy az érseknek közadakozás utján tekintélyes összeget bocsátottak rendelkezésére. Ebben a levelében az érsek a többi közt igy í r : „Az én intézeteim legalább egy évre biztosítva vannak, az alatt pedig talán meg fogok jelenni Istenem szine előtt. Remélem, hogy a legfőbb Bíró ezt f o g j * nekem m o n d a n i : „Boldogok, kik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a meny-nyeknek országa." A miniszter ur is előbb-utóbb meg fog jelenni e rettenetes biró előtt." Azután idézi az
1789-iki nemzeti gyűlés határozatát és az 1791. alkotmá-nyozó gyűlés törvényczikkét, valamint az 1801. Concor-datum 14. czikkét, hol a papság fizetése mint nemzeti adósság lőn megállapítva, és igy folytatja : „Ez a három-szor megújított kötelezettség világos és h a t á r o z o t t ; át vannak véve, ne feledjük, mint kárpótlás az egyházi ja-vakért, melyeket a nemzet képviselete jogtalanul kerített hatalmába. Ezek az egyházi javak ennek a fizetésnek jogczimei, a melynél fogva az nemzeti adósság jellegével
bír. É s ezek a kötelezettségek föltétlenül kötelezők, mert az adósság is föltétlen és se meg nem tagadható, se fel nem függeszthető ; ez egy nemzeti adósság. E s egy má-tól-holnapig élő miniszter mégis felfüggeszti tisztán ma-gán akaratával, minden tárgyalás, mint parlamenti vita nélkül, a kath. papság kártalanítását, mely nemzeti adós-ságnak van elismerve, mely tulajdonjog czimén illeti meg a papságot, oly czimen. mely minden nép előtt szent. Az én fizetésem az én püspöki hivatalom terheinek
viselésé-hez van kötve. A mig én hivatalos teendőimet teljesítem, kötelesek nekem azt kiadni. Csak egy módjd van annakr
hogy engem fizetésemtől jogszerüleg elüssenek, az, ha felkérik a szent atyát, hogy tőlem lemondásomat be-kérje. Köztünk kettőnk között könnyen létre jön az egyetértés, habár én isteni j o g n á l fogva elmozdithatatlan vagyok. A miniszter ur ugy bánik velünk, mint rabszol-gákkal szokás. Mi neki mint püspökök azt fogjuk mon-dani : Non licet. Önnek erre nincsen joga. Ne mondja senki, hogy a miniszter ur velem azért bánik ilyen törö-kösen, mert hiszen én hivatalnok vagyok. Eq már bebi-zonyítottam neki, hogy még a hivatalnokokkal sincsen j o g a önkényesen eljárni. A hivatalnokok sincsenek, jogaik hatalmas védelme nélkül, a miniszter kényének kiszol-gáltatva. Azonfelül én nem is vagyok hivatalnok. E n nagy tisztelettel viseltetem minden rendű és rangú
állam-hivatalnok iránt ; az én viszonyom hozzájok kifogástalan és udvarias volt mindig; de én az ő sorukban nem sze-repelhetek, mert én ott nem volnék — helyemen. Enge dek az erőszaknak, de tiltakozom jogom megsértése ellen, mert jogsértés minden nyelven üldözést jelent. Ti elve-szitek tőlem az én tulajdonomat ; én nem adom azt nek-tek, mert az adott körülmények között nem adhatom ; nekem teljesíteni kell az evangelium rendelését: „a mi fölösleges marad, adjátok a szegényeknek . . ." Felhatal-mazom örököseimet, hogy jövedelmem ki nem fizetett részét maguknak reklamálják és jótékony czélokra fordítsák . . . E sorokat, kedves szerkesztő ur, ifjúságom egy emlékével akarom bezárni. Abban a már most régi időben, mikor gyermek voltam, a mi Loire-vidéki hegyi népünk a tűz-kár ellen való biztosítást nem ismerte. Ha szegény falusi népünket akkor valami csapás érte, ajtóról-ajtóra j á r t a k kéregetni, s az ő megható nyelvükön azt mondották : A leégetteknek gyűjtünk! Az én intézeteim, a mint mondám, egy évre biztosítva vannak. Hogyha a miniszter ur jogsértését nem teszi jóvá, akkor ez én áldozatkész ba-rátaim készek lesznek jövőre házról-házra kéregetni szá-momra, evvel a jelszóval: Gyűjtünk a megrablottnak.'"
IRODALOM.
Könyvbirálat és még valami.
(Vége.)
Alig van több ideje a mi páter Istvánunk áldozár-ságának egy római lusztrumnál, s már nemcsak a fent hirdetett, két év alatt két kiadást ért „imakönyvvel,"
hanem a lapok ugyanazon hirdetése szerint is még más becses áhitatossági munkákkal gazdagította — a derék pá,ter Haas Ágoston szerzetes társával — a vallásos
ma-gyar irodalmat. Sőt többre is képes ő ! mert keressük a
„Magyar Állam" tárczájában egy-egy erkölcsnemesitő közlemény szerzője nevét, — a közlemény végén gyakran ott találjuk p. Istvánt ! s leszállva az izgalmas napisajtó teréről mint habzó, zuhogó folyamtól a zöld pázsit közt majdnem észrevétlenül kigyódzó csermelyig, „A Szent Család kis követéig," — ismételve is találkozunk benne páter Istvánnal !
Ami már a fent ajánlt munkát illeti: az egy igen csinos kiállítású 655 (!) lapra terjedő oktató-, ima-
és-RELIGIO. 7ö énekes könyv kis nyolczadrétben, megfelelő kötésben,
igen szép czimképpel, rendkivüli olcsóságban.
A könyv három részből áll. Az első és legnagyobb rész a szóbeli imának, a második az elmélkedő imának, a harmadik és legkisebb rész az egyházi énekeknek van szentelve. Mind a szóbeli imákat, mind az elmélkedőket megfelelő magvas, érthető oktatás előzi meg. A szóbeli imák s az azokra való oktatás rendjében ki kell emel-nünk a szokott napi-, mise-, gyónási-, áldozási ájtatossá-gok sorában és után a skapuláre és imaapostolság imáin kivül Jézus szent szive és a hold. sz. Szűz tisztelete bő ismertetését a megfelelő imaájtatosságokkal, s különösen a szent Szűz „kis zsolozsmájával," mely, tapasztalatból mondhatom eddig, amily ritka, oly kapóssá lett ájtatos-ság jelenben mindazok között, akik vele megismerkodtek.
Következnek ezután még az első részben a szentek tisz-telete és a vegyes ájtatosságok.
A szentek tisztelete sorában bővebben szól szerző először is szerzete szentjeiről s azokról, akik szorosan véve a szerzetben nem éltek ugyan, de abban külön
zso-lozsmával tiszteltetnek. Mindenik szentnek megvan a saját imája, némelyiknek rövid életrajza is, a naptár sze-rinti rendben. Igy van ez az ezután következő magyar szentekkel is. Szerzőnk mentegetődzik, hogy könyve ter-jedelme miatt nem adhatja ezek teljes névsorát és ismer-tetését, de mely hiányt mégis felette sajnálnunk kell.
T u d j u k ugyanis mindnyájan : mily hatással vannak min-den nemzetre azon eleik példái, kik ugyanazon földet taposták, ugyanazon levegőt szivták ; csont az ő csont-jukból, hus az ő húsúkból ; kiket ugyanazon berkek, bérezek láttak Isten, haza és emberiségért küzdeni a mieinknél sokkal súlyosabb bajok között. Sokszor áttöri ezen példák ereje még a protestántizmus szülte s ápolta jégkérget is.
A történelmi tanulmányaik által elfogulatlanabbá lett angol protestánsok kezdik fejőket emelni szent Patrik és szent Ágoston nevére s ezek érdemeire való tekintet-ből kezdik nekünk a Yolsey bibornok hibáit is megbo-csátani. hajlandó levén ezeket csak nekünk — az emberi gyarlóságnak — azok érdemeit ellenben kath. tanainknak tulajdonítani, mint melyek azokban megelevenedtek ! A svédek szívesen altatják magukat azon reménységben,
A történelmi tanulmányaik által elfogulatlanabbá lett angol protestánsok kezdik fejőket emelni szent Patrik és szent Ágoston nevére s ezek érdemeire való tekintet-ből kezdik nekünk a Yolsey bibornok hibáit is megbo-csátani. hajlandó levén ezeket csak nekünk — az emberi gyarlóságnak — azok érdemeit ellenben kath. tanainknak tulajdonítani, mint melyek azokban megelevenedtek ! A svédek szívesen altatják magukat azon reménységben,