t
Jp o l y ,
főapát.
A világi kath. főrendiek beszédei az u. n.
elkeresztelési vitában.
— Julius 5-én. — Gróf Zichy Nándor.
A hol panaszos van, megbüntettetik az illető azért, mert az anyakönyvi kivonatot nem adta át annak, a kiről azt állítjuk, hogy őt anyakönyvi kivonat megilleti.
Micsoda a l a p o n ? Az 1868-iki törvény egy szót sem szól az anyakönyvekről. A magyar törvényhozás és biróság soha sem tekintette az ügyet ugy, hogy azért, mert egyik vagy másik lelkész elkeresztelt, az a gyermek a törvény értelmében egyik vagy másik egyházhoz tartoz-nék. A magyar törvényhozás kimondotta, hogy az ő
sze-mében az apa gyermekei, ha íigyermekek, az ő vallását,, ha nőneműek, az anya vallását követik.
De hogy melyik anyakönyvbe legyenek bevezeten-dők, arról a törvény sohasem szólott. T e h á t mit értünk el ezen egész rendelettel ? Azzal, hogy az a gyermek egyik vagy másik anyakönyvbe van bevezetve, az ő ne-velése, hitbeli hovatartozása, az 1868-iki törvény végre-hajtása érdekében nem tettünk semmit, a miniszteri rendelet tehát még ezen anyakönyvek átadását és átírását sem eredményezi, hanem tényleg csakis a papnak birsá-goltatását. E s ezen semmi eredmény kedveért a katholi-czizmus — és nem a mint méltóztatik feltételezni, néhány egyházi személy — a katholiczizmus. a katholikus világ, mi mindnyájan a kik katholikusok vagyunk, a mi lelki meggyőződésünkben sértetünk, mert a mi lelkipásztorunk oly cselekményekre kényszeríttetik, mely az ő kötelessé-gével és lelkiismeretével ellenkezik. (Ugy van ! Ugy van ! Helyeslések.)
De kérem, ha az 1868-iki törvényt végre kívánják hajtani, hisz a k k o r nem kell panaszt keresni, akkor a tényeket kell keresni és minden esetben hivatalból eljárni.
Azt méltóztatik mondani, egyik vagy másik egyház körében az a vélemény uralkodik, hogy e részben a pol-gári törvény uralkodó, és hogy az ő lelkiismeretüket az eljárás nem feszélyezi, ha a gyermeket arra a vallásra keresztelik és nem azon anyakönyvbe vezetik be, amely-nek ők lelkipásztorai. De hát kérem az esetben csakugyan
nagy volna az erkölcsi felelősség, ha a törvénynek azon lelkipásztorok nem engedelmeskednének, mert akkor csak-ugyan, ha lelkiismereti konfliktus nincs; ez határozottan a törvény elleni engedetlenség.
Hanem én azt hiszem, minden lelkész a maga hivei iránt tartozik azzal az egyenes hitüséggel és őszinteség-gel, hogy amely gyermeket bona fide egyházába hoznak, azt megkereszteli és azzal a bizalommal vissza nem élhet, azt a gyermeket a keresztelés ténye után ő nem szolgál-h a t j a ki egy más felekezetnek (Igaz ! Igaz !), ezt én min-den vallásfelekezet részére megkövetelném (Elénk helyes-lés.) í m e ez a kérdés. Mi katholikusok Magyarországban : a herczegprimás, az egyház feje legilletékesebb képvise-letében ; a magyarországi episcopatus ; mi világi katholi-kus főrendek és velünk együtt a többi, hasonlóképpen a méltányosság érdekében velünk együtt érzők és egyet óhajtók kifejeztük ezen tárgyalás folyamán azon óhajtá-sunkat, hogy a herczegprimás javaslata szerint az 1868-ki törvény törvényhozási uton akként változtassák meg vagy interpretáltassék, hogy az a katholikus hitelvekkel, a katholikus egyház szabadságával, illetőleg a szülőknek hitük szerinti eljárásának szabad gyakorlata érdekében módosittas8ék, vagy magyaráztassék.
Nem kivánok ezen kérdés részletezésébe ereszkedni, nem kivánok polemizálni az előttem szólókkal, hisz nem az a czélunk, hogy a más szempontból ítélőket meggyőz-zük az iránt, hogy a mi szempontunk a helyes. A kérdés az, hogy mit parancsol a katholikusoknak lelkületük és hitük (Ugy van) és ezen feltevés, hogy ezen hit máról holnapra változhatik, vagy hogy ezen hitnek elvei és tanai bármily szempontból is Magyarországon mások lehetnek, mint e g y e b ü t t : az szerintem oly feltevés, mely
55 R E L I G I O . lyel komolyan foglalkozni nem érdemes. (Ugy v a n ! Ugy
van !) De igenis ezen hit és lélekbeli meggyőződésünknek fényes és nyomatékos kifejezést adott ezen főrendiházi tárgy alás.
Bizonyítékát adja annak, hogy ezen főrendiháznak jelentékeny többsége ezen meggyőződéstől van áthatva.
(Ugy van ! Elénk helyeslés.) E s csakis a politikai hely-zetnek méltánylása, csakis azon meggyőződés, hogy itt nem egynehány szavazati többség vagy kevesebbségről van szó, hanem azon millió katholikusoknak óhajáról, hitéről és az ő hitük követelménye kielégítéséről, mely magának az államnak is nagy érdekében áll : ezt a világ előtt, a haza előtt kimutatni, ennek súlyát azon elhatá-rozások mérlegébe fektetni, melyek ezen ügynek elintézé-sében irányadók lesznek ; ez volt ezen gyűlésnek feladata és ugy hiszem, hogy ezen kötelességünknek ez alkalommal meg is feleltünk. (Tüntetésszerü lelkes helyeslés és éljenzés.) j
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁS.
Budapest, jul. 22. Vaszary Kolos nyilatkozatai a f 'rggő egyházpolitikai kérdésekre nézve. —
A „Pesti H i r l r p " Balaton-Füreden időző tudósítója állítólag szerencsés volt a herczegprimástól a napirenden levő egyházpolitikai ügyekre nézve több kérdésre, beszél-getés közben, felvilágosító választ kapni. Ab argumentis internis tekintve a jelentést, a dolog megtörténte való-színűnek látszik, s ezen az alapon mi is közöljük ezt a l e g ú j a b b egyházpolitikai dialógust.
Az első kérdés ez v o l t :
— „ Az 1868. LIII. törvény megmaradásával van-e remény a bázis megoldására az elkeresztelési kérdésben?
Vagy: herczegséged a felsőházban tartott nagy beszédében kimondta-e az utolsó szót?11
A herczegprimás komoly arczczal s nagy érdeklő-déssel. de csendes hangon következőkép válaszolt :
— „Szerkesztő ur feltett kérdésére álláspontom egyházi, közjogi — illetve hazai szempontból következő : Két kérdés van hozzám intézve. Van-e remény a békés megoldásra ? Es a felsőházban tartott beszédemben ki-mondtam-e az elkeresztelési kérdésben az utol-ó s z ó t ?
Az egv pont alatt foglalt két kérdés tőlem látszik függővé tenni a b é k é t !
E r r e nézve megjegyzem, hogy én, — mint már más alkalommal is megmondtam — harczot egyáltalán nem akarok, mert a mit liarczczal tudnék megnyerni, azt a harczban el is veszthetem.
Midőn a tavasz mentén Rómában voltam, e békés szándékomat kijelentettem a szent atya előtt is, igy szól-v á n : „Támadni soha sem f o g o k ; hanem ha támadnak, igen is védekezni."
É s a szent atya mindenben helyeselte elvemet, mondván :
— Optime facies.
É n békével, igen is békével (hangsúlyozta a hgpri-más), ügyünk igazságának meggyőző ereje által akarom a nagyfontosságú kérdést megoldani.
Igaz, hogy a magyar lapok mind harczias h a n g u -latot látnak beszédemben és nem helyeselték ; (a
herczeg-érsek a főbb politikai lapokat nagy figyelemmel maga olvassa át naponkint), pedig az szerintem minden tekin-tetben teljesen objektiv volt; én csak azon esetben oszta-nám a lapoknak ezen helytelenítő véleményét, ha meg-győznének a r r ó l : hogy tételeim igazolására felhozott indokaim alaptalanok.
A második kérdésre, hogy a főrendiházban t a r t o t t beszédemben kimondtam-e az utolsó szót?
Megjegyzem : az utolsó szót nem mondtam ki ; nem mondtam ki akkor, ha bárki az enyimnél, a sző-nyegen forgó fontos országos ügyben j o b b megoldást, módot ajánl.
Azt hiszem azonban, hogy javaslatommal elmentem a legvégső határig, a meddig csak mehettem, mert azt csakugyan nem lehet állítani, hogy fokozat ne volna az LIII. törvény-czikk 12. §-ának eltörlése, megváltoztatása és magyarázata közt !
A P a p Gábor püspök ur által idézett törvény-czikk
„Lutherani c o m b u r a n t u r " (A lutheránusok égettessenek meg), a lehető legerősebb érv elfoglalt álláspontom és javaslatom mellett.
Igen, a legerősebb érv !
Mert bár a törvény ugyancsak imperativ, paran-csoló, még sem magyarázta azt ugy senki, hogy azt végre kell hajtani, a mint hogy nem is h a j t a t o t t az végre soha !
Hiszen az evangélikusok már 1610-ben — bár a törvény fennállott — Zsolnán tartott zsinatukon egyhá-zilag szervezkedtek !
Nekem, igen természetes, feladatom lesz, hivatalos adatokkal bebizonyitani azt — a mint hogy be is bizo-nyítom : hogy a szóban forgó 12-ik § - t hat-hét évig soha végre nem h a j t o t t á k .
Ki dobta a szikrát a gyúlékony anyagba ? Nem kutatom !
A baj megvan ; a kérdés tehát az : hogyan lehet azt orvosolni ?
Azon kérdésre: van-e remény a békés megoldásra az elkeresztelési kérdésben ?
A herczegprimás válasza ez volt :
Midőn gr. Csáky Albin közoktatásügyi miniszter ur s a vele vele szolidaritásban álló magas kormány az 1890.
február 26-iki rendeletet „bona fide" kibocsátotta, azt hitte, hogy a súrlódásnak azáltal véget vet. Éppen ellen-kezője történt.
Hol van az a hatalmas, az a bölcs, az a tudós em-ber, a ki meg tudná határozottan mondani: mi történik vele egy óra alatt ?
Én sem láthatok a jövőbe, legfeljebb következtetek e k k é p :
A b a j forrása az 1868. törvényczikk, mely mint ok ha fenmarad : fenmarad az okozat, a békétlenség is.
Igaz, hogy a tervezett polgári parcialis anyakönyv-vezetés megmenti ugyan a lelkészeket a zaklatásoktól, a pénzbirságtól, esetleg a börtöntől ; de mig egyrészt a szülőket (hangsúlyozta erősen és nyomatékkal a herczeg) továbbra is megfosztja kettős, vagyis természeti és val-lási joguktól, másrészt a zaklatásokat, esetleg a pénzbir-ságolást is a szülőkre terjeszti ki.
Mert vájjon kellemes dolog lesz-e a szülőkre nézve, hogy téli, vagy zivataros időkben, sokszor a legnagyobb munka idején, legtöbbször a messze levő bíróságokhoz • kellessék menniök, fáradva, költekezve?
É n azt hiszem nem !
Fennmarad tehát a mostani állapot, melynek illusz-t r á l á s á r a egyeillusz-tlen példáillusz-t idézek csak ezúillusz-tillusz-tal a nagy sok közül :
E g y családban, a hol a f é r j protestáns, a nő katho-likus volt, egy tisyermek született. Történt az a gyász-eset, hogy a férj, midőn gyermeke hat éven alul volt, meghalt. A gyámoltalan szegény anya bevitte gyermekét az árvaházba.
S mi történik a g y e r m e k k e l ?
A protestáns lelkész tiltakozott a gyermek ottléte ellen s kivitette az árvaházból. Dicséretére legyen mondva az illető prot. lelkésznek, e szavakkal: „Sajnálom, de meg kell tennem, mert a törvény parancsolja." S a gyermek kénytelen volt az árvaházat elhagyni.
í m e a családban a vallási és természeti jog mélyen érintve !
í m e a zaklatás !"
Második kérdés a következő volt :
„Ha a kormány beadja a polgári anyakönyvről a törvényjavaslatot as országgyűlésen a regyesházasságból születendő gyermekekre nézve, s a nagy többség elfogadja,
— mi a nézete herczegségednek : hogy fog az fogadtatni a a papság és nép által?"
— „Soha sem tagadtam — válaszol a herczeg — hogy a törvényhozásnak joga és hatalma van törvényeket
hozni, föntartani, vagy megváltoztatni ; e szerint nem tagadom azt sem, hogy az államnak joga van a született polgárokról anyakönyvet vezethetni.
De a törvények alkotásánál nem téveszthetem szem elől a czélt, melynek elérésére hozatnak. Igy a részletes polgári anyakönyvnek mi a czélja?
Az általam sérelmesnek t a r t o t t 1868-diki t.-czikknek ezen uton való eíFektuálása, végrehajtása. Különben a kérdésre már fentebb válaszoltam."
További kérdés ez volt :
— „ IIa az elkeresztelési nagy kérdés a kormány intentiói szerint nem menne keresztül a felsőházban, lehető, hogy a vallásszabadság és a polgári házasság behozatalá-val felel az alsóház; mi a véleménye herczegségednek a viszonyok ily alakulása esetéire?
A válasz következő v o l t :
— „Erre nézve a magyar kormánynak vélemé-nyemet már előterjesztettem és ezúttal többet nem mond-hatok."
Utolsó kérdés ez volt :
— „Ha Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter polg.
törvénykönyve s benne a családi jog napirendre kerül, — mit fog tenni a klérus a felsőházban és az életben ?u
A válasz igy szólt:
— „A törvényjavaslat szerkezetétől fog függni, hogy micsoda álláspontot foglalunk el irányában."
IRODALOM.
4 - A k e r e s z t é n y s é g é s korunk. I r t a Bougaucl E m i l lavali püspök. Szerző engedélyével fordították Dobos Lajos és Szentannai (Spett) Gyula 1. sz. nagyváradmegyei áldozárok. III. köt. III. kiadás. Gyoma, Szentannai (Spett) Gyula gyomai plébános kiadása. 1892, 12-r. 532 1. Á r a 2 frt.
Szól a „Hiszekegyéről, ismeretes megragadó módon.
— B ú c s ú s o k k ö n y v e . Szűz Mária kegyhelyeire zarándoklók ájtatosság! kézikönyve. Osszeirta egy plébános.
Budapest, W a j d i t s N. „Szent Család" cz. kath. könyv- és mü-kereskedése, 1892, 16-r. 137 1. A r a félvászonkötésben 35 kr, keresztkötési bélyeg 5 kr.
— A pap két áldozata. Egyházi beszéd, melyet P á g e r lm , JO»iiadegyházmegyei áldozópap első szent-miséje alkalmából 1892. julius 17-én a makói r. kath.
pleb. templomban tartott dr Kiss János. Budapest, 1892, 8-r. 15 1.
V E G Y E S E K .
*** A franczia klérus az ékesszólás művészetében nem áll hátul, s mégis Richard bibornok párisi érsek teljes igyekezettel azon fáradozik, hogy a Sorbonneon az egyházi ékesszólás művészete számára tanszék nyíljék meg. Tanárul Monsabré atyát vagy Brettes kanonokot emlegetik.
— Tanügy. A herczegprimás egyházmegyéjének nép-nevelés-ügyét mélyreható reformokkal akarván emelni, egyházmegyei főtanfelügyelővé s különösen a kisdedóvás szervezésére dr Komlóssy Ferencz volt orsz. képviselőt és
muzslai plébánost nevezte ki.
— S a m a s s a J ó z s e f egri érseknél, ki a wörishofeni gyógyhelyről visszaérkezett székhelyére, a Szent-István-rend nagykeresztjével való kitüntetése alkalmából a mult héten tisztelgett testületileg a főkáptalan P á n t h y Endre v. püspök, nagyprépost vezetése alatt, azután külön-külön Hevesmegye tisztikara, élén Zalár József helyettes alis-pánnal, E g e r város tisztikara s a polgárság küldöttsége Grónay Sándor polgármester vezetése mellett s végül a katonatiszti kar Boxicsevich ezredessel. Az üdvözlő beszédekre az érsek meleg szavakban válaszolt azzal a beszéddel, mely a napi lapoknak annyi szószaporitásra szolgált tárgyal Visszatérünk az egész ügyre.
— Félrebeszélni — ez már megrögzött szokása a napisajtónak mindenfelé. Most is, hogy Schlözer porosz meghatalmazott miniszter a szentszéknél elhagyja állását és nyugalomba vonul, a német szabadelvű sajtó ezt onnan magyarázza, hogy ez azért történik, mert XIII. Leo pápa franczia politikájával a hármas szövetség ellen mű-ködik s azt akarja neki a német császár tudtára adni, hogy nem tetszik neki. Gyermekes gondolkozás. A pápa se franczia, se német politikát nem követ s nem fog követni soha. Egyébiránt az egész szimatolás Róma körül azt mutatja, hogy ez a mi dicső pápaságunk még a politikában is igen nagy faktor, a melyre nagy súlyt fektetnek m é g a legnagyobb nagyhatalmak is. Kár, hogy Magyarország kormánya ilyenekre nem igen látszik ügyelni.
Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. t u d . egyetemi ny. r. t a n á r . Budapest, 1892. R u d n y á n s z k y A. k ö n y v n y o m d á j á b ó l . (Papnövelde-utcza á. sz.)
Megjelenik e lap heten- : ként kétszer : szerdán és szombaton. |
Előfizetési dij: [ félévre helyben s posta- :
küldéssel 5 f r t . Szerkesztő lakása : Buda- : pest, VI., Bajza-utcza : 14., hova a lap szellemi i részét illető minden kiil- :
demény czimzendő. ;