— Julius 4-én. —
Gróf Esterházy Miklós Móricz.
Nagyméltóságú e l n ö k ! Méltóságos főrendek! A parlamenti gyakorlat és a törvényhozó testület tagjait megillető alkotmányos jogból kifolyólag a budgetvíta alkalmával szoktunk magunknak a budget rideg szám-mennyiségeiből oly általános képet alkotni, amely vissza-tükrözi a nm. kormány működését és kitünteti azon elveket, amelyek nyomán haladva működését folytatni készül. E s ha a mai alkalommal bírálatunk tárgyává teszszük az 1892-ik évi budgetet, lehetetlen tagadnuuk azt, hogv minden államháztartás alapja — a pénzügyi viszonyokat értem — oly szilárd alapra van fektetve, hogy jogosan kifejezést adhatunk azon reményünknek, miszerint éppen ezen rendezett pénzügyi viszonyaink k u t -forrásává lesznek a magyar állameszme fokozatos meg-erősítésének.
É s noha nem kételkedem, hogy ezen czél elérése fő igyekezetét képezi és a jövőre is képezni fogja a nm.
kormány tagjainak, nem titkolhatom el aggodalmaimat azon irányt illetőleg, melyet a kormány választott, hogy ezen czélját elérje ; és sajnálattal kell tapasztalnom, hogv figyelmen kivül hagyatnak az országnak oly tényezői, a melyek müköd'ésének eredménye is megteremti azon ér-dekközösséget, melyet „államnak" nevezünk. És bár tagadhatatlan az, hogy a megszilárdult pénzügyi viszo-nyainkból kifolyólag üdvös lendület tapasztalható az em-beri működés terén, nem hiszem, hogy tartós és fokozatos haladás lenne képzelhető e téren, a nélkül, hogy a nagy-méltóságú kormány nagyobb gondot ne fordítana azon egyének sorsára, és anyagi helyzetük biztosítására, kik az ipar és mezei munka mind nagyobb kifejlődése által az emberi társadalomban napról-napra nagyobb befolyást nyernek.
Nem tartanám üdvös eljárásnak azt, ha a nm. kor-mány szórványosan és egymástól független intézkedések által érvényesítené időközönkint ezen osztályok iránti figyelmét ; de igenis üdvös változást csak akkor remél-hetek, ha a törvényhozás bírálata alá bocsájtja a törvé-nyek úgyszólván egész lánczolatát, mely magában felölelné mindazon hiányok orvoslását, melyet ezen érdekelt körök hazánkban — a külföldtől eltérőleg — még csak némán kérnek. De szerény nézetem szerint szükséges lesz, hogy a nm. kormány ezen intézkedései hozatala alkalmával ne csak a munka azon képviselőit venné figyelembe, kik ezen kérdések fejtegetésekor rendesen első helyen említ-tetnek, a gyári és kézipar munkásait, de hogy hazánk specziális viszonyait mérlegelve, az ország nagy műhelyé-nek munkásait, a mezei és erdei munkások anyagi hely-zetét vegye tekintetbe s ugy a cselédtörvény revíziója, valamint a mezei munkások betegsegélyző-pénztárai és országos nyugdijalap létesítése által megszüntesse azon visszás és szomorú állapotokat, melyeknek naponkint szemlélői vagyunk.
De engedjék a méltóságos főrendek, hogy ezen alkalmat megragadva, azon nyilatkozatot tegyem, hogy
35 RELIGIO.
e tekintetben is csak akkor fogom a nagyméltóságú kor-mányt támogatni, lia ezen törvények alkotásánál azon irányt fogja követni, a mely szerepet biztosit az érdek-köröknek és az érdekképviseletet biztosítja oly módon, hogy a társadalom tényezői természetes hivatásukat gya-korolhassák és hogy véget vet azon iránynak, a melyet nálunk szokás a végletekig követni, mely nem egyéb — a mint már egyszer ezen teremben hangoztatni alkalmam volt — mint azon folytonos összetévesztése az állam-tekintély ellenőrző hivatásának a kormányhatalom gya-korlásával. Es mily káros következményekkel jár ezen elfogadott irány : kitűnik azon visszás helyzetből is, a mely jelenleg nagy mérvben foglalkoztatja a kedélyeket és a mely nyugtalanságot szül az állem és a társadalom
egyik sarkalatos tényezőjében, a családban.
Látjuk, méltóságos főrendek, hogv az állam kény-szert gyakorol oly téren, a melyet kiválóan oltalmazni hatása volna és a paragrafusok rideg szava dönt most akkor, holott a szülők természetes j o g á t érvényre j u t t a t n i faladata volna. Az 1868-ki törrény 53. törvényczikkének 12. § a megállapítja, hogy a gyermekek nembeli beosztás szerint kövessék szüleik vallását. Az állani ezen intézke-dése által, mélt. főrendek, a szülők azon kényszerhelyzetbe j u t n a k , hogv vagy a hazai törvények ellen cselekedjenek, vagy lemondjanak azon természetes jogukról, a melylyel felruházva vannak és a melyet Lykurgus óta senki sem tagadott meg : hogy t. i. gyermekeiket maguk neveljék.
Mert ámbár az idézett törvény gyakorlati fontosság-gal bír, akkor, midőn a fiu vagy leány valamelyik tan-intézetbe felvétetik : a szülők ezen j o g u k a t nem érvénye-síthetik. — mert még bebizonyítani nem sikerült, hogy a tanítást a neveléstől elkülöníteni lehetne ; a nevelés alapja azonban a vallás. (Élénk helyeslések.)
Egy államférfi a birodalom másik részében előfor-dult nemzetiségi viszályok megbeszélése alkalmával mondta, hogy a nemzetek életében számbaveendők még oly
iun-ponderabiliák is, melyek épp oly nagy fontossággal bír-nak akár más határozottan körvonalozott tényezők. É s
kérem, méltóságos főrendek, meggyőződve lenni, hogy ez áll a népek életében a vallásos érzületről is. (Helyes-lések.)
Nem a vallás maga — világosan meghatározott tanaival — tartozik ehhez: de igenis a vallásosság, mely a vallásból ered, és amely nélkül vallásos nevelés nem képzelhető egyrészt, de másrészt oly szoros kapcsolatban van az emberi természettel, hogy annak figyelembe nem vétele az állami egyensúly veszélyeztetésével jár. É s bár-merre tekintünk is, méltóságos főrendek, bármilyen ország törvényhozását tanulmányozzuk, nem találkozunk
egyik-ben sem az állami tekintély érvényesítésének oly magya-rázásával, amely a szabad akaratot szük korlátok közé
szorítaná ott, hol a természeti jog az irányt megadja.
Felhozatott gyakran, hogy az 1868-iki törvény a felekezeti viszályok megszüntetése végett alkottatott. A jelen helyzet megczáfolja ezen állítást; és az ország
min-den vidékéről felhangzó panaszok igazolják állításomat, hogy az állami egyensúly fentartására az állam hivatva van közegeit úgyszólván odakölcsönözni azon érdekcso-portnak, melyek a közjó előmozdítására működnek akkor,
midőn azon veszély forog fenn, hogy ezen működésükben gátoltatnak és ellenőrizni, hogy hatáskörüket tul ne lépjék, — de hogy viszont az állam ezen határvonalat t ú l -lépi, midőn ezen érdekcsoportok tisztét kizárólagosan maga gyakorolja s megragadja. Nem én mondom ezt, de hivat-kozom p. o. Macaulay könyvére „Glatstone an Church and State."
Egy ízben, méltóságos főrendek, a „törvény" defini-czióját kerestem és két bölcsész müveiben találtam. Az egyik igy szól: „a törvény az általános akarat kifejezése."
N a már én azt hiszem, hogy szükségtelen magyaráznom, mennyire téves ezen állítás, ámbár a bölcsész tanai igen elterjedettek : neve Jean Jacques Rousseau. A másik böl-csész tanait idézni nem divatos : definicziója igy hangzik :
„Lex est ordinatio rationis ad bonum commune, ab eo, qui curam communitatis habet promulgate." „A törvény a közjót czélzó észszerű rendelkezés, kiadva az által, ki-nek a társadalomról gondoskodnia kötelessége."
Szerzője Aquinói Tamás — mi sz. Tamásnak hív-juk. — Ajánlom a nm. kormánynak és csatlakozom ő her-czegsége inditványához. (Zajos éljenzés és helyeslés.)
Gróf Széchen Antal.
Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Azok után az érdekes előterjesztések után, amelyeket hallani szerencsénk volt. szerény véleményem előadásának csak igen szük keretet szabok. Részemről a kérdést min-dig felette fontosnak tartottam, mert ez nem a rendes tárgyalás eredménye, hanem eredménye oly szituacziónak, amely a rendes tárgyaláson kívül áll. Nem az egyes kér-dés, nem annak feszegetése az a kiinduló pont, amelyből a dolgokat csekély véleményem szerint tekinteni kell, hanem maga a helyzet az, mely a kedélyek izgatottsága következtében a törvényhozást épp ugy, mint a kormányt arra hivja fel, hogy intézkedései által a békét mozdítsa elő s a kedélyek lecsillapításához hozzájáruljon. E kiin-duló pontom azzal van összefüggésben, hogy szerintem mi oly tárgyról diskutiálunk, melyben az állam minden-hatósága nagy szerepet játszik.
Határozottan nyilvánítom, hogy én a most dívó és mint Schlauch ő exczellencziája emiitette, bizonyos német tudósoktól hirdetett állami mindenhatóságnak leghatározot-tabb s legmeggyőződöttebb ellensége vagyok. (Éljenzés.) Ha az állam mindenhatósága abban áll, hogy a közér-deknek túlnyomónak kell lennie az egyes érdekekkel szemben, hogy mindenki a maga szabad erejét a nemzet, az állam s haza javára használja fel ; meghajlom ez elv előtt s annak alkalmazását a polgári társadalom fenn-állása lényeges feltételének tekintem. De, ha e határon tul az állam, mint absztrakt fogalom jelentkezik, mely a hatalmat magában egyesíti, csak ezt tekintem döntőnek ; azt hiszem, ily felfogás mellett, sem az egyéni, sem a politikai szabadság egyátalán meg nem áll.
Ezt felemlíteni bátorkodtam, mert véleményem az.
hogy itt épp oly tárgy forog fenn, melyben az állami mindenhatóság tulment azon a határon, melyet neki a dolgok természete szab. (Helyeslések.) Törvény által határozni meg — a szülök jogainak kizárásával— a g y e r m e -kek nevelését ; ez az én, talán téves meggyőződésem
sze-rint, egyszerűen az állami uzurpáczió. Megemlitette a kultuszminiszter ur, hogy a mostani törvény bizonyos biztositékot nyújt, mert a magánnevelésben nem zárja ki a dzülök természetes jogát.
Megvallom, részemről nem vagyok képes felfogni azt, hogyan lehet a szülők természetes jogát a család körében ugy irányítani, hogy az ellenkező irányban nyil-vánuljon, de amint a gyermeket iskolába küldik, ott másra tanitják, mint a mit a családban tanult. Micsoda szellem ez, és micsoda eredménye lehet ily intézkedésnek, azt a méltóságos főrendek bölcs belátására bizom és Ítéletére.
(Élénk helyeslések.) Az is felemlittetett, hogy ez a tör-vény annak idejében nem keltett nagyobb figyelmet és ellenzést. Ez azonban inkább e törvény ellen szól, mert ha egy kérdés, amely a maga természetében igen nehéz és igen kényes, könnyen és bővebb megfontolás nélkül eldöntetik, akkor ez bizonyitéka annak, hogy abban a pillanatban az illető kérdésnek súlyát és jelentőségét a törvényhozás fel nem fogta. (Igaz ! Ugy van !)
Nem akarván továbbra is igénybe venni a méltósá-gos főrendek türelmét, részemről csak azt nyilvánítom, hogy ő herczegségének, a prímásnak előterjesztéséhez teljes meggyőződésemmel hozzájárulok, egyszersmind annak is adva kifejezést, hogy az eltérő nézetek daczára a kul-tuszminiszter ur végszavaiban oly irányzatot láttam, mely-ről remélni akarom, hogy idővel a dolgok szerencsés megoldására és megnyugtatására fog vezetni. (Élénk él-jenzés.)
Gr. Szápáry István.
Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Mindenek előtt kinyilatkoztatom, hogy a költségvetést általánosságban elfogadom. Mikor ezt teszem, egyszers-mind csatlakozom ő exczellencziája, a herczegprimás né-zetéhez és bölcs nyilatkozatához. (Helyeslés.) Teszem ezt nem felekezeti szempontból, mert itt a családi j o g kérdé-séről van szó, a melynek konfiskálását egyenlően kell elkerülni, ugy a katholikus, cuint a protestáns és más felekezetre nézve. Amiben e tekintetben főként nehézsé-get látok, nem épp a törvény, melyet magában véve, sok éven át mint főispán, zavarokat előidézőnek nem láttam, hanem nehézségeket látok ama magyarázatban, melyet éppen a miniszteri rendelet adott ennek a törvénynek, melyet ugy akartak érvényesíteni számos esetekben, mi-dőn t. i. a szülők között per támadt, hogy biróságnak kellett ebben Ítélnie.
A nagyméltóságú miniszter ur rendelete alapján vádlóknak ismertettek el, nem a szülők és az illetékes személyek, hanem harmadik személyek, kik általában ez ügyben, mint a családhoz nem tartozók, be nem folyhat-nak, és a család megállapodása ellenére nem határozhat-nak. Neheztelem ebben a rendeletben még most is, mi főként , abban áll, hogy a közigazgatási bíráskodás utján büntetési szankcziót a k a r n a k a törvénynek szerezni, szankcziót oly módon, hogy büntetéssel rendelik fenye-getni azon egyházi egyéneket, kik kötelességüket teljesi-tik, mikor a keresztelés szentségét kiszolgáltatják. Ez pedig nem volt nálunk szándékban, mert a törvénybe szankcziót nem foglaltak és mégis a biróság elé kerültek ily vádlottak, de ez a legnagyobb részüket felmentette.
A nehézségek sokkal későbben kezdődtek és a bonyoda-lom sokkal későbbi keletű, mint a törvény megalkotása.
Ha fentartatik az, hogy az állam egy vagy más irányban a család szentélyébe beavatkozzék, ez okvetle-nül elvi vihart keltene, s igen szívesen szeretném, ha ez elkeriiltetnék. Annál inkább, mert azt tartom, hogy a törvény egészen végre nem hajtható, mert a vagyonosab-bak kibújhatnak alóla, ha a törvény gyermekeiket oly iskolába akarná küldeni, hol meggyőződésükkel ellenke-zőleg tanítanak. Egyszerűen kivándorolnak külföldre, ott neveltetik gyermekeiket, és ha bizonyos kort elértek, visz-szahozzák őket és igy a törvény ki van játszva.
Nem ugy a szegény osztály, mely osztálytól a gyer-mekeket elvonják és az iskolákba belekényszeritik, ahol oly tanokra tanitják, melyeket a szülők lelki üdvökre veszedelmeseknek találnak. (Élénk helyeslés.) Ennek kö-vetkeztében én is bátor vagyok a szabadság nevében fel-kérni a kormányt, hogy ezt figyelembe vegye és a csa-ládi szentélyben ne erőszakoskodjék. Azt hiszem, van elég indok, hogy e szempontot figyelemre méltassa.
(Élénk helyeslés.) (Folytatjuk).
A királyi főkegyúri jogról.
Dr Schlauch Lőrincz nagyváradi püspök a szent László király jubileumán tartott sz.-László-társulati közgyűlés
megnyitójául.
(Folytatás.)
Királyaink számtalan ügyben az országgyűléstől függetlenül intézkedtek. A kinevezéseket a pápa meg-erősítésének fentartásával eszközölték. A püspökök a királyi kinevezés és az eskü letétele után azonnal a javadalom élvezetébe léptek, mig másutt ez csak a be-iktatás tényével van összekötve; de a joghatóságot csak Rómából nyerték. É s ez lehet értelme azon kifejezések-nek : „rex non praesentat. sed nominat, dat, donat, con-f e r t ; " azaz a kisebb javadalmasok csupán a püspök
meg-erősítése és az institutio canonica után húzhatják a jövedelmet, tehát a javadalom élvezetének kezdete össze-esik az institutio canonicával, mig a király által kinevezett püspök még Róma megerősitése (praeconisatio) előtt lép javadalmának élvezetébe.
Királyaink szabad elhatározással alapítottak uj püs-pökségeket, emeltek zárdákat, eltörölték ezeket, az eltö-rölt, vagy elpusztult egyházi javadalmak vagyonát más kegyes czélokra, vagy katholikus iskolákra fordították.
A törvényhozás mindezekbe pozitive nem avatkozott, nem avatkozott a kegyúri jogok gyakorlásiba.
Intézke-dései inkább negatív természetűek voltak és inkább kér-vény, mint dictale conclusum alakjában kerültek a trón elé. Az országgyűlések intézkedtek ott, a hol e jognak gyakorlása a köz- vagy m a g á n j o g o t érintette, de a jogot m a g á t sohasem g y a k o r o l t a ; elhárította az akadályokat, de maga nem okozott nehézségeket ; tiszteletben t a r t o t t a azt, mint királyi jogot és csak arra ügyelt, hogy az al-kotmány keretében gyakoroltassék.
A mi e felfogásnak még nagyobb súlyt kölcsönöz : ez azon körülmény, hogy ez az egyházjog értelmében is a királynak személyes joga, a koronához k ö t ö t t jog,
37 RELIGIO.
melyben más senki, még az országgyűlés sem osztoz-kodott.
Már fentebb idéztem volt Verbőczyt. Az idézésben a személyes j o g világosan foglaltatik. Az egyik idézésben m o n d j a : , ezen egyházak méltóságait és javadalmait egyedül ő (a király) a pápa engedelméből, a kiknek akarta, adományozta („harum ecclesiarum praelaturas et bénéficia solus ipse ex nutu summi pontificis, quibus ma-luit, contulit), másutt pedig ezeket m o n d j a : (ime világo-san kitűnik, hogy ő és nem más valaki tett az általa épitett és ajándékokkal gazdagitott egyházak kormány-zására igaz és hü főpapokat."
A Part. I. tit. 11. §. 1. egyenesen kimondja, hogy királyaink minden k e g y ú r i jogot önmaguknak szereztek meg. A királynak ebbeli személyes jogát fentartja az 1471 : XVIII. törvényczikk, minden egyéb kegyúri jog-nak, melyeket netán mások gyakorolnájog-nak, kutforrásául tekinti a királyi főkegyúri jogot az 1569 : XXXVI. tör-vényczikk.
Kovachich György „Codex iuris decretalis" czimű m u n k á j á n a k 144. lapja 1. §-ban egy törvényt idéz, me-lyet fontossága miatt ide i k t a t o k : „Bárki — legyen az, gróf, báró, vajda vagy más kir. tisztviselő, akármilyen állású, nevezetű vagy méltóságú is legyen — a püspöki, érseki, apát- és prépostsági, vagy más egyházakat, me-lyekre nézve a király kegyúri jogánál fogva intézkedhe-tik, továbbá ezek állományát, tartozékait, tizedeit és fekvő birtokait, a melyek tisztségének határaiban feküsznek, a király különös parancsa nélkül ne merészelje elfoglalni, vagy azokban részlegesen vagv egészben beavatkozni."
(„Nullus, comes, baro, vojvoda, seu alius officialis regius, cujuscumque conditionis. denominationis et dignitatis existât, ecclesias episcopales, archiépiscopales, abbatiales et praepositurales et alias quascunque regio jure patro-natus disponendas earundemque tenuta, pertintatias, déci-mas a possessiones intra terminos et limites honoris sui-seu officialatus absque speciali mandato regio occupare aut se eisdem partialiter aut totaliter ingerera audeat.") Megjegyzendő, hogv e törvény azon 24 czikkelynek egyikét képezi, melyeket Zsigmond király dekrétumában hozott és a melyek annyira fontosak voltak, hogy Mátyás király azoknak II. Endre és I. Lajos törvényeivel ugyan-azon erőt tulajdonította, s a melyekről Kelemen magyar jogtudósunk azt mondja, „hogy a mai jogtudományban
is érvénynyel bírnak."
Törvényhozásunk gondoskodott, hogy a király fő-kegyúri j o g a azon hét vármegyében is fentartassék, me-lyek 1622-ben Bethlen Gábornak, majd később Rákóczi Györgynek voltak átengedve. (1622. XXIA'. t.-cz. 8. §.
1647 : XXX. t.-cz. 5. §.)
Az előrebocsátottakból korolláriumként a magyar kir. főkegyúri j o g a következő alapelveken nyugszik :
A magyar királyok főkegyúri joga az egyházi tör-vényekben gyökeredzik és a mennyiben a közönséges kegyúri jogoknál nagyobb terjedelemmel bír, kiváltság;
de mint ilyen is egyházi természetű és nem állami j o g ; azért is annak gyakorlásában az egyházi törvények tar-tandók szem előtt.
A magyar koronához van elválaszthatlanul kötve s ennélfogva közjogunknak egyik sarkalatos részét képezi.
Kizárólagos királyi személyesjog, következőkép nem nemzeti, nem országos, tehát semmiféle népfelség vagy demokratikus intézménynek a kifolyása, ezekre át nem ruházható a pápa beleegyezése nélkül.
Ezen alapelvek szerint fejlődött ki Magyarországban a kath. egyház és állam közti viszony. Századok műve ez ; történelmi fejlődés, mely mélyreható szálakkal fűzte össze e két, a közéletet szabályozó tényezőt. Azért is ide nem alkalmazható sem az államjogi elméletek, sem az analógia, mely talán más államok példáját venné zsinór-mértékül. Különlegesség ez, mely csupán Magyarország-ban található, a mely kihatásaiMagyarország-ban egész más természetű volt, mint azon államok intézményei, melyekben a vallás államvallás volt. Az államvallás rendszerint irányában és következményében az egyház elnyomására vezetett, holott Magyarországban ez nem történt, nem történt pedig azért, mivel éppen a korona beavatkozása az egyházi ügyekbe nem nélkülözhette az egyházi mozzanatot. Nem a parancsoló állam érdes keze nyúlt be az egyház ügyeibe, hanem a korona mérséklő közbelépése tette
lehetetlenné az ellentétek kiélesifését. Az egyház kor-mányzása az egyháznak, mint vallási testületnek, elide-genithetlen joga. Ezt kérdésbe helyezni annyit tenne, mint megtagadni tőle azt. a mit az állam a legcseké-lyebb asszocziáczióval szemben sem vonhat kétségbe. Ez az ő fennállásnak elválaszthatlan követelménye és tes-tületi joga, azért mint ilyen nem az állam, hanem a természetjog védelme alatt áll. E z szabadságának és önállóságának biztositéka, sőt ez képezi ismertető jelét, mely őt más hasonnemü társulatoktól megkülönbözteti.
E s e tekintetben a magyar kath. egyház a királyi főkegyúri j o g gyakorlásában nem talál akadályokat, annál
kevésbé, minthogy a kegyúri j o g fogalmában a védelem maga bennfoglaltatik. Már Szent István elrendelte „hogy a püspököknek hatalmukban álljon a kánonok erejénél fogva az egyházi ügyeket ellátni, igazgatni, kormányozni és elintézni." (II. könyv 2. fej.) Autonom maradt az egy-ház kormányzatában, autonom biráskodásában, autonom iskoláiban, alapitványainak megőrzésében mindig a fő-kegyúr védelmében részesült. Ha mélyebbre ható, az egyházra nézve sérelmes intézkedések történtek is, ezek nem a kegyuraság, hanem az államnak az államvallás felett gyakorolt hatalmi fogalmából származtak, mint
pél-dául a placetum regium. A kegyúri jog fogalmában az egyház őrizete és védelme rejlik ; a placetum a féltékeny-ségnek, ha tán nem a lenyügözés szándékának gyümölcse.
Az államvallás kinövései Magyarországban ritkán jelentkeznek. Különleges állást foglalt el az egyetemes egyházban, de sohasem lett nemzeti egyház. Rómától, vallási életének kutforrásától sohasem szakadt el, sőt attól törvényeink sem tiltották el. Püspökei és papjai nem tekintettek államhivatalnokoknak. A főkegyúri jog soha sem öltötte magára a cesaro-papismus látszatát. A
püs-pökök Rómából nyerték a jurisdictiót in spiritualibus ; sőt Róma engedélye nélkül nem is voltak fölszentelhetők, e nélkül a papság és a hivek is őket intrususoknak tekintették volna.
É p p e n azért Magyarország nem látta azon küzdel-meket, melyeket Róma fenhatóságának megtagadása maga
É p p e n azért Magyarország nem látta azon küzdel-meket, melyeket Róma fenhatóságának megtagadása maga