a kezelő egri tőkáptalan által benyújtott, felsőbb helyen pedig felülvizsgált és helyesnek talált
1891. é v i s z á m a d á s k i v o n a t a .
Vagyonállás 1899. év végén. ^ 1. 1870-i magy. kir. nyeremény kölcsön
jegy-ben (névérték szerint) 100 —
Osztr. ért.
f r t kr.
2. T a k a r é k p é n z t á r b a n 5 % k a m a t r a tőkésítve . 6140 — 3. Készpénzmaradvány • 88 — Összesen . . . 6328 — 1. Fejezet 1891. évi Bevétel.
1. A mult évi készpénzmaradvány . . . . 88 — 1 §. összege . . 88 — 2. §. Az egyházmegyék gyűjtéseiből b e f o l y t :
a) Az esztergomi érseki megyéből 25 — b) Az egri érseki megyéből 12 83 c) A szombathelyi püspöki megyéből 44 60 2. §. összege . . 82 43 3. §. A segélyalap 1891. évben felosztás alá
eső jövedelmeiből az árvaház pénztárába á t t é t e t t :
A szabályszerű 1/io~r®sz czimén 525 — 3. §. összege . . 525 — 4. Visszafizetett takarékpénztári tőkerészlet 1140 — 4. §. összege . . 1140 — 5. §. Tőkék kamataiból . . . 1389 49 5. §. összege . . 1389 49 A bevételek összesítése.
88
-8 2 4 3 5 2 5 — 1 1 4 0 — 1 3 8 9 4 9
Összes bevétel . . 3 2 2 4 9 2
II. Fejezet 1891. évi Kiadás.
1. §. T ő k é s í t é s r e :
3 0 0 0 f r t névérékü, 5 ° / o m a g y a r járadékkötvé-nyekért, a lejárt kamatok kiegyenlítésével
kiadatott • . . . • 3075 90 1. §. összege . . 3075 90 2. §. Különfélékre (postai költségek) . . . . 3 57 2. §. összege . . 3 57 A kiadások összvsitése:
1. §. összege 3075 90 2. §. összege 3 57 Összes kiadás . . 3079 17 Mérleg :
Összes bevétel 3224 92 kiadás 3079 47 1892. évre átviendő készpénzmaradvány . 145 45
Az árvaház alapjának állása 1891, év végén.
1. 1870-i magy. kir. nyeremény kölcsönjegyben
(névérték szerint) 100 — 2. 5 % - k a l kam. magy. járadék kötvényekben
(névérték szerint) 3000 — 3. T a k a r é k p é n z t á r b a n 5°/0 k a m a t r a tőkésitve . 5000 — 4. Készpénzmaradvány 145 45 Összesen . . . 8245 45
IRODALOM.
Könyvbirálat é s még valami.
Többször olvastuk a kath. lapok irodalmi rovatában egyebek közt a következő hirdetést : „ Kármelhegyi Rózsa-bimbók." Oktató-, imádságos és énekeskönyv. 2 kiadás, 656. 1. Vászonkötésben 1 f r t 50 kr vagy 3 int., vászon-kötésben 2 f r t vagy 4 int. Igen finom b o r j u b ő r diszkö-tésben aranymetszéssel, tokkal 3 f r t vagy 6 intentio.
Szerkesztette Soós István karmelita rendű áldozár. Győr, 1891. A karmelita zárda tulajdona.
A megboldogult herczegprimásnak, mint u j győri püspöknek egyik első nevezetes ténye volt a győri kar-melita rendű zárda szabályszerű reformálása. A mai világ egész és fél fiainak nem tetszenek ugyan az ilyen — mint mondani szokták — „elavult r e f o r m o k " , melyek
„nem a mai világ keretébe illők", s ezt elmondják utá-nuk sokszor még a komolyabbak is a saját táborunkból, kik a világ romlottságára s evvel szemben a papság hivatására való tekintetből az annak javára tett egyenes,
foly-tonos és mintegy kápráztató szolgálatok szerint mérlegelik egyesek és testületekben az „életrevalóságot," s különösen a világtól teljesen elvonulva élők, mint quasi inprodukti-vek nem szoktak méltányoltatni ; — ámde a tapasztalat azt bizonyítja : hogy mindenféle szerzet, ha approbálva van, j ó a k i t ű z ö t t czélra és az anyaszentegyházra egy-általában, mig megtartja a szabályait. Külső apró módo-sításokat követelhet a világ szüksége, diktálhat a naggobb szeretet, amely az ily intézményeket éppen életre is hívta,
— de senki és semmi nem kivánhatja az alap elhagyását önhatalmúlag, vagyis az egyház nélkül, azaz anélkül : hogy ez adna nekik az ölében születettek helyett más, lia ugy tetszik, korszerűbb szabályokat. Tudnak ők hasznosak lenni az eredeti alap elhagyása nélkül is. Mert amint vannak olyan csillagok az égen, melyek kölcsön vett fényeikkel folyton vándorolnak a nagy világűrben, hogy mintegy minél nagyobb u j és u j területet megvilágosít-sanak : — ugy vannak mások, melyek, bár egy helyben maradnak, legtöbb meleget, legtöbb világosságot áraszta-nak eredeti fényükkel, sőt kölcsönzik azt még amazok-nak is !
Igy van ez a lelki világban, s példa rá a győri kármeliták intézete. Nem keresi az a világot, de keresi a világ öt, — a mióta az az ő hite világosságával, szeretete melegével egyszer már megismerkedett. E z elől pedig el nem zárják őt a világért, meghal isteni mester tökéletes-ségét kereső szabályai. Működésük tere szabály szerint ugyan csaknem kizárólag a templom, és még itt is küz-deniök kell a nyelvi nehézséggel, mert nincsenek magya-r u l teljesen jól tudó kellő számú egyéneik : ámde vannak a győri papok közt elég nagylelkek, akik minden esetle-ges hiányt készek is, képesek is kipótolni. Igy léptek fel náluk a mult évi nov. 22. 23 és 24-én keresztes sz.
J á n o s háromszázados emlékünnepén t a r t o t t szent triduum alatt más szerzetbeli és győrmegyei szónokok, mit
egyéb-ként más tekintetek is, mint péld. a szentnek a szerzet-hezi viszonya is, ajánlatossá tettek. Maga a megyéspüspök ur is többszörös buzgó részvételével emelte az ünnepélyt.
A szeretet ezen öszmüködese, de mógis első sorban 1. §. összege
2. §. összege 3. §. összege 4. §. összege 5. §. összege
RELIGIO. 7ö a tulajdon érdemeik oly kiváló ünnepélyek szinhelyévé,
a hit olyan ápolójává, a sziv olyan pihenőjévé teszik a győri kármeliták templomát, hogy igen sokan tódulnak oda, a gyengék erősödni, az erősek hősiességet tanulni, a szárnyaszegettek : u j felemelkedhetésök reményét valamely elkapott lelki horogszálon megmenteni.
Nemcsak Győr városát, hanem annak messze vidé-két bevilágítják és bemelegítik a győri kármeliták vonzó hitének, éltének a sugarai. Ezt tapasztaltam én a már érintett háromszázados ünnepélyen, amely mint előre jelezve ugy röviden leirva is volt e becses lapokban is.
Szerencsés levén ép ez ünnepélyek alatt a városba felrándulhatni, más dolgaim mellett feltett szándékom volt, hogy körülményeim szerint fogok ottlétemből ez ünnepély színhelyének is akár mennyit is szentelni.
Első látogatásom éppen az ünnepély befejezésére esett. Jöttek ki éppen többen a templomból a délesti predikáczióról, mintegy inspiratiora, hogy helyet adjanak másoknak, akik enélkül semmi módon be nem jutottak volna résztveendők a hálaadó könyörgésen. Csak nagy nehezen sikerült velők a szentelt viztartón tul az első mellék oltár irányáig, — mely éppen a szenté volt — befurakodnom s magamnak egy kis állóhelyet biztosita-nom. Hányadszor telhetett meg a szép tágas templom igy
az nap, és hányadszor az egész szent triduum alatt?!
Végig hallgattam a litániát s végefelé kihúztam az órámat, hogy mint vendég kegyes házigazdám türelme kimerítése nélkül megvárhatom-e a hátralevő ereklye-csókoltatást? A m i n t ezt teszem, egy szorosan mellettem álló falusi kisebb nemesemberes viseletű uri ember meg-szólít :
— Szabad kérném, hány ó r a ? Mutatom neki órámat.
— Ugy ám ! de a vasúti óra szerint? . . .
— Ma igazítottam hozzá ! . . .
De nem vagyok én rideg protestáns ánglius, ki miatt a vasúti kocsiban közvetlenül mellette ülő szom-szédjának az egész fél — kabátja eléghet, — és nem szólt neki, — hogv a közelemben a kérdéshői kiérzett szivmelegséget meg ne próbálnám szítani s a saját keb-lem melege élesztésére fordítani ! Hisz én pápista pap, és hozzá még magyar is vagyok ! Kérdem tehát a szomszé-domtól : — mi végre kérdezi a vasúti ó r á t ?
— Mert még ma el akarunk vasúton menni evvel a szomszédommal! (Jobb szomszédjára mutatott.)
— Nemde, önök a vásárról maradtak itthen erre a szép ünnepélyre ? (Az előző napokon országos vásár volt.)
— Nem, kérem ! mi egyenesen ezért jöttünk !
— H o n n a n ?
— Sopron megyéből! (Tehát a második megyéből!)
— Hatalmas magyaros kézszorítással jutalmaztam földim ezen hithüségét ott, a dicsőült szentünk oltára előtt s törtettem a szent oltára felé, mely egymaga leg-alább 50 — 60 gyertyalángtól — az egész templom néhány százétól — volt tündérileg megvilágítva! . . .
Ilyen vonzóvá tudják a világtól megvonult szegény kármeliták tenni az ő templomukat nemcsak a helybeliek, hanem még a messze vidékiekre nézve is ; de nem a külső
fénynyel, mely képes a szemeket egészen elkápráztatni, hanem erényeik varázsával, mely nem szorittathatik a templom tágas méreteire, mert onnét kitör és »eget kér",
— s terjed láttatlanul, de észrevehetőleg. mint lelki balzsamillat a szövetséges isteni malaszt szárnyain.
Ez hódított ezen derék rendnek egy oly jeles tagot, ki rendje feladatát átvitte rendeltetéséhez hiven, a máso-dik stádiumba, a védekezőéből a támadóéba, a világkerii-lőéből a világkeresőébe, megfelelőleg az isteni rendeletek-nek : „menjetek az egész világba!" „hogy üdvözöljön a világEz alatt a czikkünk elején emiitett derék szerzőt értjük, ki a rend szigorú szabályai keretén belől talál módot, időt, sőt (a világban ki hinné ? !) ösztönt is arra, hogy Isten országának terjesztésében a legtágabb körben mint keresztény iró közreműködjék.
Páter István olyan saját anyagából formált, lelkével lehelt tagja a karmelita rendnek, kinek vérségi kötelé-keire szerencsénk van büszkének lenni, kinek e rendbe és a papi pályára való meghivatása igen hasonlit a p á p í k egyik legnagyobbikának — V. Sixtusnak — a meghiva-tásához, azon különbséggel : hogy ő mint falusi, de jó-módú szülők gyermeke, kicsiny korában csak azért sem őrzött nyájat — mert kicsiny volt hozzá ! — ilyen kicsi-nyen szeretvén meg egy szelid lelkű kéregető karmelita fráterben azt a csudás rendet, melyről azt hallotta jó szüleitől, hogy tagjai éjjel is felkelnek imádkozni, soha nem esznek hust, és nem birnak semmivel ! Addig kö-nyörgött a jó fráternek, míg be nem rekommendálta, s addig szüleinek, míg el nem eresztették őt, ki addig még soha sem volt távol a jó szülői háztól, és soha messzebb : a materbeli templomnál ! De erősen különbözik aztán azon egyházfejedelmétől az ő hivatása, hogy nem porban heverő loborokat van hivatva feltámasztani, vagy az
„Acqua Felice" üditő vizeivel a test szomját oltani, — pontini mocsarakat kiszárítani, — javithatlan útonállókat fára aggattatni, — hanem hivatva van dúlt hitet fel-emelni, vesztett reményt éleszteni, bünfertőt betömni, közös gyengeségeket, rossz szokásokat gyökerestül kiirtani, — epedő sziveket Isten malasztjával naponkint felüdíteni.
Isten, cuius „spiritus ubi vult spirat", t u d j a : mily kor-ban, mily Sámsonokat, mily fegyverekkel kell a filiszteusok ellen, és mily Sámueleket az ő szent sátora tisztaságának megőrzése vagy visszaszerzésére támasztani ! Soli Deo
honor in saecula! (Folytatjuk.)
V E G Y E S E K .
*** XIII. Leo pápa, római tudósításunk szerint, fél-százados püspöki jubileuma alkalmából encyklikát fog intézni a kath. világhoz, mely valószínűleg most szep-temberben fog megjelenni, miután a jubileumi ünnepsé-gek már október 15-én kezdődnek.
— Csúszka György kalocsai érsek ur Oregcsertőn a pusztai népség számára templomot készül építeni.
— Egy nagyérdemű szerzetes — f. hó 4-én tartotta Budapesten áldozópapságának ezüstjubileumát. Az ünne-pelt, ft. Berger Márk kapucz. r. atya, áldozópapságának ezt a negyedszázadát egészen a főváros hitéletének
szol-gálatában töltötte el, teljesen megérdemelve az ünnepel-tetést, a melyben ezüstmiséje alkalmából plébániájának hivei, rendtársai, a fővárosi hatóság és papság őt része-sítette. Ad multos annos!
— Néhány ~katli. lapban híre ment, hogy a nesto-riánusok, patriarkájokkal élükön, a kath. egyházba visz-szatérnek. Rómából vett tudósításunk szerint ez a hir legalább is korai, ba nem valótlan. A Propaganda elül-járóságához semmi hir sem érkezett. Pedig ennek tudnia
kellene a dologról.
— A prímás életmódja Balaton-Füreden. A her-czegprimás korán reggel végzi imáját s miséjét; majd a kúthoz megy, a melynek vizét már egy negyedszázad óta iszsza. Visszatérve megreggelizik, majd titkára, Kohl Medárd segélyével hivatalos ügyeit intézi el. Azután sétára indul, később pedig fürdik s ebédel. Egyszerű ebéde után megpihen s a felső parkban tesz 6 óra körül sétát, a mely után visszavonul.
— Adomány. Schuster Konstantin váczi püspök ő nmga a péczeli u j templom épitésére 8000 forintot adott s a rákos csabai káplán javadalmazására 200 frtos alapít-ványt tett.
— Megerősített hittanár. A vallás- és közoktatás-ügyi m. kir. miniszter, Pokorny Emánuel budapesti II.
kerületi kir. főgymnasiumi rendes hittanárt, rendes hit-tanári minőségében végleg megerősitette.
— A miniszter köszönete. A vallás- és közoktatás-ügyi m. kir. miniszter: dr Zalka J á n o s győri püspöknek, ki a győrvárosi kath. autonomia iskola czéljaira 21,000 forintos alapítványt tett, a győri szent Orsolya-rendi e'e-mi leányiskola épitkezési czéljaira 2500 f r t o t és végre a győrvárosi kath. iskolai önkormányzati testület által a nádorvárosi római kath. elemi fiu-iskola számára eme-lendő iskolaépület költségeihez 2500 f r t o t adományozott, elismerő köszönetét nyilvánította.
— A Propaganda legújabb évkönyve szerint az egyesült-államokbeli katholikusok száma 8.913,610, Kana-dában van 2.018.316, az Antillákon és Guyanán 336,820, éjszaki Patagoniában 43,500. Ázsiai Törökországban van 132,460, Perzsiában 7650 és pedig latin ritusu 150, chald ritusu 7500 ; Arábiában van 1500, Hátsó-Indiában 1.080,320, nem számítva a portugáli püspökök hatósága alatt levő 300,000 kath. hivőt ; Elő-Indiában van 709,400, Melanesiábau 48,990, Chinában 569,551 a katechismenu-sokat nem számitva, Koreában és Japánban 59,920 ; az afrikai missiók területén 406,250, e számba nincs befog-lalva sem a katonai helyőrségek sem a Propaganda ve-zetése alatt nem álló püspökségek. Oceaniában van 610,000 Uj-Seelandban és 170,450 a szigeteken. Keleti patriarcha-tusok alatt van 556,000 katholikus.
— Az egri egyházmegye köréből. Törőcsik József kanonok, egri plébános ő nsga, az egri róm. kath. elemi iskolák igazgatásától fölmentetvén, az igazgatói teendők vezetésével Katinszky Gyula, cz. kanonok, egri főegyház-megyei tanfelügyelő ő nsga bízatott meg. — Ft. Vincze
Alajos, az egri érseki fitanitóképző intézet igazgató-tanára, ugyanezen intézet igazgatójává, — ft. Kontra László az egri katholikus nőtanitóképző intézetben a nevelés- és tanitástan tanárává, — Dutkay József, felső-zsolczai lelkész ároktői lelkészszé neveztett ki. — A most elhunyt Gugyela János lelkész helyére Fojthó Mátyás neveztetett ki administrátornak in spiritualibus ; Réz
Kálmán nagy-iványi káplán pedig ugyanezen minőségben Szent-Erzsébetre helyeztetett át.
— Ötven év múlva. Gánóczy Flóris, székesfehérvári kir. közjegyző nem rég a lapokban találkozóra hivta egybe azon egykori iskolatársait, kik vele együtt ötven év előtt, tehát 1842-ben, az egri szemináriumnak voltak növendékei. E tanulótársak, számszerint harminczöten, kik akkor mint négy különböző egyházmegye klerikusai kerültek az egri papnevelő-intézetben össze, ezelőtt huszonöt évvel szintén rendeztek már egy jubiláris talál-kozót, mikor még huszonhatan voltak életben. Az azóta lefolyt századnegyed alatt azonban ismét erősen megfo-gyott a számuk, s ma már csak tizenegyen élnek közü-lök, többnyire előkelő állásban. E régi pályatársak közői.
kik félszázad előtt mint fiatal emberek s hü barátok szo-rítottak egymással, bucsuzóul, kezet, most, ötven év
mul-tán, mint ősz férfiak ölelik egymást keblökre. Közölök csupán egy, Lichtensteiger Ferencz kalocsai nagyprépost, fölszentelt püspök nem jelent meg ezúttal, két év óta tartó súlyos betegségével mentve, levélben, elmaradását.
A többiek mindnyájan megjelentek az érdekes találkozón, mely f. jul. hó 26-án egyik pályatársuk, Bende Imre beszterczebánvai püspök pompás nyaralójában, Besztercze-bánya mellett, Garain-Szent-Kereszten ment végbe, hol a nemes házi gazda részéről a legszívesebb vendégszeretet-tel fogadtattak. A félszázados találkozó megható ünnepsége reggel, a szent-kereszti kastély kápolnájában csöndes misével vette kezdetét, melyet Bende püspök olvasott, a melynél Gánóczy Flóris, kir. tanácsos és Milassin J a k a b nyug. kir. járásbiró egykori pályatársak ministráltak. Ezt
„Te deum" előzte meg, melyet az egybegyűlt egykori tanuló-társak énekeltek el meghatottan, miközben mind-nyájoknak könnyek hullottak szemeikből. Azután zokogva borultak egymás nyakába, s ugy üdvözölték egymást, mert voltak olyanok is, kik fiatal koruk óta soha sem látták egymást, pedig a legfiatalabb társ is közel jár a 70-ik évéhez. Délben a jubilánsok tiszteletére, a püspöki asztalnál díszebéd volt, melyre a megyéből számos elő-kelő férfíaik is hivatalosak voltak. Búcsúzáskor az iskola-társak ismét találkozót adtak egymásnak, most már tiz év múlva. — „Hányan leszünk a k k o r ? — ezzel a kér-déssel váltak el egymástól a búcsúzók. — Az egykori pályatársak közöl az egri egyházmegyéből ma még csak egy van életben: Vochler Alajos, solymosi esperes-plebános, ki az ötven éves találkozón szintén résztvett. A lapok tehát tévesen emiitették föl az életben levő pálya-társak sorában néh. Ivády Rudolf volt hevesi plébános nevét, aki már néhány év előtt elhunyt./
Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. tu. tud. egyetemi ny. r. tanár.
Budapest, 1892. R u d n y á n s z k y A. k ö n y v n y o m d á j á b ó l . (Papnövelde-utcza 8. sz.)
: Megjelenik e l*p heten-ként kétszer : : szerdán és szombaton.
[ Előfizetési d i j : : félévre helyben s
posta-küldéssel 5 irt.
; Szerkesztő lakása : Buda-i pest, VI., Bajza-utcza : 14., hova a lap szellemi : részét illető minden kül-: demény czimzendő.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI F0LY0IRAT.
ÖTVENEGYEDIK ÉVFOLYAM.
Előfizethetni minden
kir. postahivatalnál ; : Budapesten a szerkesz- : tőnél, és Rudnyánszky : A. könyvnyomdájában, [ IV., Papnövelde-utcza i 8. sz. alatt, hova a ne- Ï taláni reclamatiók is, | bérmentes nyitott levél- |
ben, intézendők. |
B u d a p e s t e n , a u g u s z t u s 10. 12.
II. Félév. 1892.
T A R T A L O M . Vezéreszmék és Tanulmányok : A l e á n y f a l u s i r ó m a i k a t h o l i k u s k á p o l n a t ö r t e n e t e . — I s k o l a és j e l l e m k é p z é s . — Kqyházi Tudósítások : B u d a p e s t : Ú g y n e v e z e t t e l k e r e s z t e l é s i ü g y b e n é r d e k e s elvi í t é l e t . — P á r i s : B á t o r p ü s p ö k i szó. — Irodalom : K ö n y v
-b i r á l a t és m é g v a l a m i . — Vegyesek.
A leányfalui római katholikus kápolna története.
Az épitő bizottság megbízásából irta Hummer Nándor.
(Két közlemény.) ( V é g e . )