müveit népek körében a virágzás magasabb vagy szerényebb fokára emelkedett tudomány-egye-temek különféle typusait, s aztán feltekintve nemzeti géniuszunk ujjal mutató nagy irányo-zására, lássuk egyetemi életünk szervezetében és működésében a netán mutatkozó hiányokat, a jelentkező szükségleteket, s a változatos szín-pompában mutatkozó magyar nemzeti művelő-désből a tudomány-egyetemünkre eső kultur-részletnek egyre tökéletesebb betöltést, illetve kezelést követelő feladatait és problémáit. Nagy, óriás tárgy, m. t. gyülekezet, valóban. Ámde egy második ezredéves létbe belépni készülő nemzet anya-tudomány-egyetemén az ily tárgyak nagyságával meg kell birkózni mindenkinek. A kimért idő rövidsége azonban, világos, hogy a részleteknek jobbára csak jelzését s érintését fogja megengedni.
(Folytatjuk.)
SANCTISSIMI DOMINI NOSTRI
LEONIS
D Í V I N A P R O V I D E N T I A
P A P A E XIII.
E P I S T O L A ENCYCLICA
AD PA TRI ARCHAS P R I M A T E S A R C H I E P I S C O P O S A L I O S Q V E LOCORVM O R D I N A R I O S PACEM E T COMMVNIONEM CVM A P O S T O L I C A S E D E H A B E N T E 8 .
D E R O S A R I O M A R I A L I
V E N E R A B I L I B I ' S F R A T R I B V S P A T R I A R C H I S P R I M A T I B V S A R C H I E P I S C O -P1S E T E P I S C O P I S A L I I S Q V E LOCORV.M O R G I N A R I I S PACEM E T COMMVNIONEM CVM A P O S T O L I C A S E D E H A B E N T I B V S
LEO PP. XIII.
V E N E R A B I L E S F R A T R E S
SALVTEM ET APOSTOLICAM BENEDICTIONEM.
(Folytatás.)
Iamvero ad violatum Dei numen placandum, ad eamque afferendam quae misere laborantibus opus est sanationem, nihil sane valuerit melius quam pie perse-veranterque precandi officium, modo sit cum studio et actione christianae vitae coniunctum : quod utraque in parte ducimus per mariale Rosarium potissime
assequen-23*
d u m . — A b ipsa rei satis c o g n i t a origine, q u a m prae-clara m o n u m e n t a i l l u s t r a n t et c o m m e m o r a v i m u s Ipsi non semel, p r a e p o t e n s vis eius l a u d a t u r . Quo enim t e m p o r e A l b i g e n s i u m secta, i n t e g r i t a t i s fidei m o r u m q u e specie q u i d e m f a u t r i x , re vera p e r t u b a t r i x pessima et c o r r u p t r i x , m a g n o m u l t i s g e n t i b u s e r a t exitio, in eam consceleratas-que factiones p u g n a v i t Ecclesia, non copiis n e q u e a r m i s , sed i n t e r p o s i t a p r a e c i p u e sacratissimi R o s a r i i virtute, cuius r i t u m ipsa Dominico p a t r i D e i p a r a tradidit p r o p a -g a n d u m ; a t q u e ita de o m n i b u s ma-gnifice victrix, s u o r u m saluti, t u m per eam, t u m p e r similes deinceps procellas, exitu s e m p e r glorioso consuluit. Q u a m o b r e m in hoc r e r u m et h o m i n u m c u r s u quem c o n q u e r i m u r , l u c t u o s u m religioni, perniciosissimum rei publicae, p a r i o m n e s p i e t a t e s a n c t a m Dei Genitricem c o m m u n i t e r i m p l o r a r e e x o r a r e o p o r t e t , u t e a m d e m eius Rosarii v i r t u t e m secundum v o t a l a e t e m u r e x p e r t i . — E n i m v e r o q u u m p r e c a n d o c o n f u g i -mus, ad Mariam, ad M a t r e m Misericordiae c o n f u g i m u s , ita in nos affectam, ut q u a l i c u m q u e necessitate, ad im-m o r t a l i s p r a e s e r t i im-m vitae a d e p t i o n e im-m , p r e im-m a im-m u r , illico nobis et u l t r o , ne vocata q u i q u e m , p r a e s t o sit s e m p e r , a t q u e de t h e s a u r o l a r g i a t u r illius g r a t i a e qua inde ab i n i t o d o n a t a est plenâ copia a Deo, d i g n a u t eius m a t e r e x i s t e r e t . H a c scilicet g r a t i a e copia, q u a e in multis V i r -ginia l a u d i b u s est praeclarissima, l o n g e ipsa cunctis ho-m i n u ho-m et a n g e l o r u ho-m o r d i n i b u s antecellit, Christo una o m n i u m p r o x i m a : Magium enim est in quolibet sancto, quando habet tantum de gratia quod sufficit ad salutem multorum : sed quando haberet tantum, quod sufftceret ad salutem omnium hominum de mundo, hoc esset maximum ; et hoc est in Christo et in Beata Virgine. ' ) E i nos, igi- ' t u r , q u u m g r a t i a p l e n a m angelico praeconio s a l u t a m u s , e a m d e n q u e i t e r a t a m l a u d e m in coronas r i t e c o n n e c t i m u s , dici vix p o t e s t q u a m g r a t u n i o p t a t u m q u e f e c e r i m u s : toties enim a n o b i s m e m o r i a quasi e x c i t a t u r t u m digni-t a digni-t i s eius excelsae, digni-t u m i n i digni-t a e a Deo p e r i p s a m liumani g e n e r i s r e d e m p t i o n s ; u n d e etiam c o m m e m o r a t a p e n d e t divina et p e r p e t u a necessitudo, q u a ipsa cum C h r i s t i gaudiis et doloribus, o p p r o b r i i s et t r i u m p h i s t e n e t u r in r e g e n d i s h o m i n i b u s iuvandisque ad a e t e r n a . Quod si Christo b e n i g n i s s i m e p i a c ú i t t a n t a m nostri p r a e s e f e r r e s i m i l i t u d i n e m , s e q u e h o m i n i s filium a t q u e adeo f r a t r e m n o s t r u m dicere et p r a e b e r e , q u o t e s t a t i o r sua in nos m i s e r i c o r d i a p a t e s c e r e t , Bebuit per omnia fratribus simi-lar*, ut misericors fieret ;'-) Mariae non aliter, ex eo q u o d Christi D o m i n i e i u s c u n q u e f r a t r i s n o s t r i electa est m a t e r , h o c s u p r a m a t r e s omnes s i n g u l a r e i n d i t u m est, u t mise-ricordiatn nobis p r o d e r e t eff un deret suam. Id p r a e t e r e a si d e b e m u s Christo q u o d nobiscum ius sibi p r o p r i u m q u o d a m m o d o c o m m u n i c a n t , D e u m vocandi et h a b e n d i p a t r e m , eidem similiter d e b e m u s c o m m u n i c a t u m a m a n t i s -sime ius, M a r i a m vocandi et h a b e n d i m a t r e m . Q u a n d o
a u t e m n a t u r a ipsa n o m e n m a t r i s fecit dulcissimum, in e a q u e e x e m p l a r quasi s t a t u i t a m o r i s t e n e r i et p r o v i d e n -tis, l i n g u a q u i d e m h a u d satis eloqui p o t e s t , a t p r o b e s e n t i u n t p i o r u m animi, q u a n t a in Maria insideat b e n e v o -lentis a c t u o s a e q u e c a r i t a t i s flamma, iu ea n i m i r u m , q u a e
nobis, non h u m a n i t u s , sed a Christo est m a t e r . A t q u e m u l t o illa m a g i s n o s t r a omnia h a b e t c o g n i t a et perspecta : q u i b u s ad vitam i n d i g e a m u s praesidiis, q u a e i m -p e n d e a n t -publice -p r i v a t i m -pericula, q u i b u s in augustiis in malis v e r s e m u r , q u a m in p r i m i s sit acris cum a c e r r i -mis h o s t i b u s de salute a n i m a e dimination in his a u t e m aliisve a s p e r i t a t i b u s vitae, m u l t o i p s a p o t e s t largius, et v e h e m e n t i u s e x o p t a t , s o l a t i u m , r o b u r , auxilia o m n e g e n u s carissimis filiis atferre. I t a q u e ad M a r i a m non timide non remisse a d e a m u s , per illa o b s e c r a n t e s m a t e r n a vincula, q u i b u s cum Iesu i t e m q u e nobiscum coniunctissima e s t ; p r a e s e n t e m eius o p e m quo precationis modo significavit ipsa et p e r a c c e p t u m h a b e t , religiosissime invocemus : t u m erit m e r i t o in t u t e l a o p t i m a e m a t r i s securis laetisque ani-mis c o n q u i s c e n d u m .
Aa h a n c Rosarii c o m m e n d a t i o n e m ex p r e c a t i o n e ipsa p r o f e c t a m , accedit u t in eodem insit facilis quidam usus ad s u m m a fidei christianae capita s u a d e n d a animis et i n c u l c a n d a : q u a e quidem alia est nobilissima c o m m e n -datio. — E s t enim m a x i m e ex fide quod h o m o recte c e r t e q u e g r a d u s facit ad D e u m , eiusque unius maiestatem i m m e n s a m , i m p é r i u m in o m n i a , s u m m á m p o t e u t i a m , sa-pientiam. p r o v i d e n t i a m discit m e n t e et anirno r e v e r e r i : Credere enim oportet accedentem ad Deum quia est, et inquirentibus se remunerator sit. ') Q u o n i a m p o r r o a e t e r -n u s Dei Filius h u m a -n i t a t e m suscepit, p r a e l u x i t q u e -nobis et adest velut via, Veritas, vita, idcirco fides n o s t r a p r a e -t e r e a c o m p l e c -t a -t u r necesse es-t T r i n i -t a -t i s divinarum per-s o n a r u m a u g u per-s t a e et U n i g e n a e P a t r i per-s hominiper-s facti alta mysteria : Haec est vita aeterna, ut cognoscant te. solum Deum verum, et quem misisti Iesu m Christum.2) P e r -m a g n o q u i d e -m beneficio d o n a v i t nos Deus, q u u -m fide hac s a n c t a d o n a v i t : cuius m u n e r e non solum s u p r a h u -m a n a e r i g i -m u r , t a -m q u a -m s p e c u l a t o r e s effecti et consortes divinae n a t u r a e , sed h a b e m u s hoc a m p l i u s causam p r a e -stantis meriti ad p r a e m i a caelestia ; p r o p t e r e a q u e spes n o s t r a a l i t u r et c o n f i r m a t u r . fore a l i q u a n d o u t D e u m , non iam p e r a d u m b r a t a s r e r u m imagines, sed a p e r t o in l u m i n e c o n t i n g a t i n t u e r i i p s u m i p s o q u e f r u i u l t i m o bono p e r p e t u u m . A t vero c h r i s t i a n u s h o m o t a m variis distinetur vitae curis t a m q u e e v a g a t u r facile ad levia, ut, nisi c r e b r a a d m o n i t i o s u c c u r a t , q u a e m a x i m a et pernecessaria s u n t oblivione l e n t a dediscat, ob e a m q u e causam eius o b l a n g u e s c a t a t q u e etiam i n t e r c i d a t fides. Quae nimis m a g n a i g n o r a n t i a e pericula u t a filiis suis Ecclesia p r o h i -b e a t , n u l l a sane vigilantiae diligeutiaeque p r a e t e r m i t t i t consilia, n e q u e u l t i m u m est fidei a d i u m e n t u m q u o d ex m a r i a l i R o s a r i o p e t e r e consuevit. Q u i p p e in eo, cum p u l c h e r r i m a f r u c t u o s a q u e p r e c e certo ordine c o n t i u u a t a , r e c o l e n d a s u c c e d u n t et c o n t e m p l a n d a p r a e c i p u a religionis n o s t r a e m y s t e r i a : ilia p r i m u m q u i b u s Verbum caro fac-tum est, et Maria, virgo i n t é g r a et m a t e r , m a t e r n a í 1 Ii officia sancto cum gaudio p r a e s t i t i t ; t u m Christi dolentis a e g r i t u d i n e s , c r u c i a t u s , s u p p l i c i u m , q u o r u m p r e t i o salus generis nostri p e r a c t a ; t u m eiusdem p l e n a gloriae m y s t e r i a , et de m o r t e t r i u m p h u s , et ascensus in caelum, et
demis-') S. Th. op. VIII super salut. angelica.
!) He.br. IL 17.
1) Hehr., XI, 6.
2) Ioann. XVII, 3.
RELIGIO. 181 sus inde divinus Spiritus, atque Mariae sideribus receptae
splendida claritudo, denique cum gloria Matris et Filii consociata caelitum omnium gloria sempiterna. — Haec rerum plane admirabilium contexta series in fidelium mentes frequenter assidueque revocatur, et fere in con-spectu explicata proponitur ; ib quod Rosarium sancte colentibus aspergit animos nova semper quadam pietatis dulcedine, perinde afficiens et moveus quasi vocem ipsam exciperent indulgentissimae Matris, eadem aperientis mysteria multaque saluteriter alloquentis. — Quare non id nimis affirmatum videbitur, quibus et locis et familiis et gentibus honorem pristinum marialis Rosarii consuetudo retineat, nullam ibi iacturam fidei ab ignorantia pestife-risque erroribus metuendam.
Sed alia non minus praestat, quam Ecclesia tiliis suis magnopere a Rosario quaerit, utilitas : ea est, ut ad fidei sanctae normám et praescripta vitam moresque suos diligentius componant. Si enim. ut omnes tenent divinum effatum : Fide sine operibus mortua est1) eo quia fides vitam ducit a caritate, Caritas autem in ubertatem exit sanetarum actionum; nihil profecto emolumenti ad aeterna christianus homo pereepturus erit ex fide sua, nisi rationem vitae secundum earn direxerit: Quid pr oder it, fratres mei, si fidem quis dicat se habere, opera autem non habeat ? nuniquid poterit fides sdlvare eum ?2) Istud immo hominum genus reprehensionem Christi iudicis multe graviorem incurret, quam qui christianae fidei disciplinaeque sint misere ignari : qui non, ut illi perpe-ram, aliter credunt aliter vivunt, verum quia carent Evangelii lumine, habent ideo quamdam excusationem aut minore sunt certe in noxa. — Quo igitur fides quam profitemur consentaneâ fructuum laetitia melius florescat, simul ex mysteriis ipsis quae mens considerando perse-quitur, ad virtutum proposita mire animus inflammatur.
Opus nempe salutiferum Christi Domini, quale nobis eminet ac nitet in omnes partes exeroplum ! Magnus omnipotens Deus, urgente in nos nimia caritate, ad infimi hominis cenditionem sese extenuat ; nobiscum velut unus de multis versatur, amice colloquitur, singulos et t u r b a m ab oranem erudit docetque iustitiam, excellens sermone magister, auctoritate Deus. Omnibus omnino se dat beneficum ; e rnorbis corporum relevât languentes, rnor-bisque animorum gravioribus paterna medetur miseratione:
quos vel aerumna exercet vel sollicitudinem moles fatigat, eos in primis blandissime compellat et vocat : Venite ad me omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos.3) Tum ipse interquiescentibus nobis in complexu suo, de illo spirat mystico igne quem ad homines detulit, deque sui mansuetudine animi ac submissione benigne insinuât, quarum usu virtutum nos optât verae solidaeque pacis, cuius est auctor. participes : Discite a me quia mitis sum et humilis corde; et invenietis requiem anima-bus vestris.4) Sed ipse tamen, pro ea sapientiae caelestis luce et insigni beneficiorum copia quibus homines deme-reri debuerat, hominum subit odia iniuriasque
atrocissi-') lac. II. 20.
') Ib. 14.
>) Matth. XI. 28.
*) Ib. 29.
mas, atque sanguinem et spiritum cruci suffixus profun-di^ nihil spectans enixius quam ut illis pariat sua morte vitam. — Talia peramantis Redemptoris nostri monu-menta carissima nequaquam fieri potest ut quispiam attenta secum cogitatione reputet et commentetur, neque g r a t a adversus eum voluntate exardescat. At verius probatae vis fidei tantum efficiet ut. illuminata hominis mente et animo vehementer impulso, totum propre rapiat ad ipsius Christi vestigia per omne discrimen sectanda, ad earn usque Paulo dignam obtestationem : Quis ergo nos separabit a caritate Christi? tribidatio. an angustia, an fames, an nuditas, an periculum. an persecutio, an gladius ? . . . ') Vivo autem iam non ego ; vivit vero in
me Christus.2) (Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest,
szept. 17. A debreczeni protestáns egye-tem alapítása ügyében — a „M. Hirlap" tudósítója szerint az előmunkálatok már be vannak fejezve. Tulajdonképpen 1 fakultás, a bölcsészeti kar felállításáról van a szó. E g y -egy tanszék tőkéje 50,000 frtban van felvéve. Debreczen-ben mesés gazdagságú privát alapítványokról is beszélnek a protestáns egyetem javára, a mely össze lesz kötve tanár-es tanítóképzővel és főgymnásiummal. Ezeknek össztanár-essége 3 egyetemi fakultással fogja alkotni a debreczeni prot.egyetemet. Tanulás végett, hogy miképp kell majd egy kath. egyetemet összealkotni, különösen a végett, hogy kitűnjék, mennyi pénz kell hozzá, közöljük az említett
távirati tudósítást, a mint következik :
„Ugyanakkor, a mikor az erdélyi ev. ref. egyház-kerület gyűléséről azt jelenti a püspöki beszámoló, hogy a zsinat által ó h a j t o t t kolozsvári theológiai fakultásra már évi 10,000 f r t megvan s igy a szükséglet nagyobb része fedezve van: ugyanakkor meglepően kellemes hire-ket táviratoznak nekünk Debreczenből, a zsinat másik óhajának, a debreczeni bölcsészeti fakultásnak létesítése tárgyában.
Távirataink szerint ugyanis az egyházkerület által kiküldött bizottság, mely Kiss Albert, György Endre és Tóth Sámuel kerületi küldöttekből és a három igazgató-ból állott, befejezte küldetését s a bölcsészeti fakultás és az egész intézet anyagi és szellemi viszonyait t á r j a fel jelentésében.
A részletes adatok főeredményei a következők : Az egész intézet külső igazgatására, tanszerek, g y ű j -teményekkel együtt közel 30,000 forint szükséges éven-kint, a mely összeg a kollégiumi tőkepénztár jövedel-meiből rendelkezésre áll. Ezen összegben a tápintézet, iskolai kórház, tanári nyugdíjintézet és ösztöndijak nin-csenek belefoglalva, a melyeknek mindegyike külön megfelelő tőkékkel bir s teljesen képes lesz fedezni a megnagyobbodott szükségletet is.
A tanerők díjazására kell évi 81,940 forint. E szük-ségletbe a theologiai és jogi fakultás mellett a bölcsé-szeti fakultás is fel van véve ; továbbá a tanítóképezde
•) Rom, VIII. 35.
') Gal. II. 20.
és a főgymnázium. A tervezet szerint szabályoztatnának a tanári állások és javadalmazások, az akadémián 2000, a tanitóképezdén és gimnáziumban 1700 forint fizetéssel.
Tervbe van véve a theologián 5, a jogon 8, a bölcsésze-ten 12, a tanitó-képezdén 5 tanár, továbbá egv ének tanár és gyakorló iskolai tanitó ; a gimnáziumban 13 ren-des tanár, egy rajz, egy ének és tornatanár, esetleg két segédtanár.
E szükséglet fedezésére a kollégium tanszéki és más alapjai évi 63,940 forintot képesek szolgáltatni, még pedig akkor is, ha a kint levő tőkék 50/„ kamattal fog-nak jövedelmezni, miután az ingatlanok és évi járulékok-ból folyó jövedelmek emelkedése az esetleges hiányt ellensúlyozni képes.
Az egyházkerület tehát évi 93,940 forintot áldozna a tanintézetre, a hiányzó 18,000 forint fedezése képezi a nehézséget. N a p r ó l - n a p r a több tért hódit a felfogás, hogy e hiányzó 18,000 forint, mely 9 akadémiai tanszéknek felelne meg, oly módon fog pótoltatni, a mint a bizott-ság ajánlja : t. i. 4 tanszéket Debreczen városától, 1 tan-széket a debreczeni hívektől, 4 tantan-széket az egyetemes ref. egyháztól, a zsinattól vár a kerület. Egy-egy tanszék tőkéje 50,000 forintot tevén ki, Debreczen városától 200,000 frt, a debreczeni hivektől 50,000 f r t s az egye-temes zsinattól 200,000 forint áldozatot várnak. Hasonló módon tőkésítve, a kollégium mai hozzájárusa közel 2 millió 400,000 forintnak felel meg, kórházi, tápintézeti, ösztöndiji és nyugdiji alapokat számításba se véve.
Erős Debreczenben a remény, hogy a szép terv sikerülni fog. Tudósítónk távirata szerint nincs kétsAr sem az iránt, hogy a Debreczen városától és a debre-czeni hivektől várt 250,000 forint meg lesz, sőt a város-ban már is beszélnek mesés gazdagságú alapítványokról az u j fakultás javára."
Onnan, a honnan, szept. 17. Állami tekintély. — Ha az úgynevezett elkeresztelési ügy folyamatán végig tekintünk, azt kell tapasztalnunk, hogy a mily mérték-ben a katholikusok törekednek a kérdést békés útra terelni és simán megoldani, ugyanannyira törekednek azt a protestánsok bebonyolitani és hova-tovább feszegetik, a kérdést elmérgesiteni, oly térre igyekezvén azt átjátszani, a hol u j a b b féltékenység ébresztetvén fel a modern ido-lum, az állam imádóiban, végre is harczba erőszakolják a nemzetet, melynek a békére oly igen nagy szüksége van.
Hazánk, ezredéves történetében sok mindent tapasz-talt már, voltak polgári, voltak vallási harczai, de azt soha sem tapasztaltuk, hogy, ha valamely országos t ö r -vény megváltoztatásáról, megszüntetéséről volt szó, vo-natkoztak légyen eme törekvések bár vallásügyi törvé-nyekre, hogy, mondjuk, eme változtatások miatt feljajdultak volna, mintha ezáltal az állam tekintélye csorbát szen-vedne.
E theoriát csak legújabban, az elkeresztelési kérdés létezése, jobban mondva azóta találták ki nálunk, mióta a katholikusok a 68-iki törvény módositását sürgetik.
Már a költségvetés tárgyalása alkalmával is hangzottak egyes, még csak lélénkebb felszólalások, mintha az állam tekintélyéből veszítene, ha ez irányban engedékeny lenne ;
ezek a felszólalások a protestánsoknak nagyon megtet-szettek, mert az ő malmukra h a j t j á k a vizet és aiótn uton-ulfélen, mind határozottabban tiltakoznak a kath.
törekvések ellen ugy a protestantismus, mint az állami tekintély nevében, ily módon akarva az állami hatalmat a katholiczizmus ellen még jobban felingerelni és a pro-testantismusnak még jobban megnyerni.
Az állami tekintély argumentumát hangoztatta Tisza Kálmán Komáromban tartott 25 éves j u b i l e u m a alkalmá-val mondott kétértelmű beszédében, az állami tekintélyre hivatkozott, ugyanitt Tapp Gábor püspök (!) ur is, test-véri szeretet (!) és béke-vágyat (!) leliellő püspöki jelen-tésében ; ezt emelte ki Szász Domokos püspök (!) ur is Kolozsvárott keresztény türelmü (!) jelentésében, szóval mindenütt az állam tekintélyének védelme foly, mintha a katholikusoknak e tekintély lerombolása volna a czéljuk.
Valóban, ha hazánk törvényeit, nevezetesen vallás-ügyi törvényeit átolvassuk, ennél farizeusabb hivatkozást az állam tekintélyére, illetőleg arra, hogy az állam tekin-télye csorbát szenved, ha valamely törvényét megváltoz-tatja, nem képzelhetünk ; hiszen a mi törvénykönyvünk éppen ugy, mint más országok törvénykönyvei telve van-nak a múltban hozott vallásügyi törvények megváltozta-tásával, a nélkül hogy e miatt az állam tekintélye csor-bát szenvedett volna.
Ki tudná jobban, mint éppen szeretett protestáns atvafiaink, hogy mily óriási változás állott be 1790/1-től kezdve az országgyűlés befolyásával a mai napig a ma-gyarhoni vallásügyi állapotokban egyedül az ő előnyükre és a mi hátrányunkra ? egy század alatt egészen a katho-likusok nyakára nőttek, azon egyszerű okból, mert a régi törvények eltöröltettek és helyettük ujak hozattak; de mi-dőn ezek történtek, nem j u t o t t eszükbe a protestánsoknak, hogy ily módon az állam tekintélye csorbát szenved.
Vegyék kezükbe csak a törvénykönyvet is nézzék meg, hogy egyebeket ne említsek, az áttérésnél, a vegyeshá-zasságnál é3 az ugyanezen házasságból született gyerme-kek nevelésénél történt változtatásokat, mi mást bizonyí-tanak mindezek, mint azt, hogy az állami tekintély minden legkisebb megcsorbítása nélkül is megváltoztat-hatók, eltörölhetők a létezett vallásügyi törvények ! De a mi prot. atyafiaink kétféle mértékkel mérnek, ha az állam, ámbár a katholikusok legnagyobb sérelmével is törvényt változtat, eltöröl az ő előnyükre: ez szabad, ez az állami tekintély emelése ; ellenben, ha ez az állam igazságot akarna szolgáltatni a katholikusoknak anélkül, hogy az által a prot. felekezet érdekét sértené, — t ö r -vényt akarna módosítani, már akkor az állami tekintély veszélyben forog, a kath. dogmát, lelkiismeretet szabad sérteni, a sértést visszavonni nem lehet, mert ez szerin-tük az állami tekintély rovására esnék, mig az ellenkező a tekintélyt csak emeli.
Igy kell lenni csakugyan, mert mióta a szerencsétlen elkeresztelési miniszteri rendelet kiadatott, az állam kéz-zelfoghatólag tapasztalhatja, hogy tekintélye, ki- ugy mint befelé óriásilag növekedett és ha a prot. atyafiak tanácsát követi, féltve azt, amit senki nem támad, ugy tekintélye még inkább haladni fog — lefelé. Mert azt-csak tagadni nem lehet, hogy mióta az elkeresztelési
ren-RELIGIO. 183 delet egy szerencsétlen pillanatban kiadatott, azóta lefelé
sülyedt az állami tekintély, hiszen az a kapkodás, az a fejetlenség, melyet e rendelet óta tapasztalunk, csak nem emelheti az állam tekintélyét és hogy a katli. papság e rendeletet lelkiismeretből ignorálja : az sem j á r u l h a t az állami tekintély emeléséhez, a minek nem ő, hanem az állam, mely e rendeletet kiadta, az oka. Másrészt kifelé az állam tekintélyét bizonyára nem növeli, midőn a prot. kisebbség terrorismusa alatt nyög. Mit is adna a külföld oly államra, mely a kisebbség által tolatja magát oda, a hova ez őt tolni a k a r j a ? ki látja be ennek a végét, hogy ez a tolatás meddig és hova fo g történni ?
Kétségtelen tehát, hogy az állami tekintélyt a jelen helyzet nem emeli, hanem rontja, és hogy e tekintély csorbitásán nem a katholikusok, hanem azok dolgoznak, a kik saját érdekeikben az állami tekintély veszélyeztetését tolják előtérbe; másrészt a mult és a jelen idők ese-ményei bizonyítják, hogy törvény változtatás nem jár az állami tekintély rombolásával, midőn ezt az állami böl-csesség és as ország békéje követeli, amint nem á r t o t t ez
állam tekintélyének, midőn Bismarck összes vallásügyi törvényeit eltörölte ; a miből következik, hogy a katho-likusok törekvése az állam tekintélyét nem alterálja, hanem emelni vau hivatva, mert e törekvés a béke helyre-állítása:; következik továbbá, hogy az állam ne féltse tekintélyét a törvény megváltoztatásától, hanem felismerve a nagy erőt, mely e változtatásból az állami tekintély eme-lésére származnék, a katholikusok jogos törekvését kielé-gíteni siessen ; következik, hogy a protestánsok, ne aka-dályozzák e tekintély emelését, hanem járuljanak a katholikusok által felajánlott béke-alaphoz, jól tudva, hogy ők is törvény megváltoztatás által növekedtek nagyra, és lia mégis a felajánlott béke-alapot el nem fogadnák, akkor az állami tekintély sülyedéseért nem a katholikusok, az általuk vádlottak, hanem ők a vádlók lesznek felelősök Isten és a történet előtt ; felelősök annál inkább, mert a felajánlott béke-alap az ő vallási elveiket nem sérti.
Dr Veterán.
S z e r e n c s . Kettős örömnap Gesztelyben és annak folytatása — Sok szépet és lélekemelőt irtak a lelki-pásztorkodás kellemeiről, melyeket a hiven betöltött kö-telesség magasztossága szerez. Sokan élénk színekkel rajzolták le azt is, hogy a lelkipásztornak oly sokfelé ágazó müködésterén egyre növekvő teher nehezedik vál-laira és vajmi gyakran jó akarata kiesnek vélt utján a hálátlanság nagy fájdalmat okozó töviseire Jép. A ki felveszi Krisztus U r u n k keresztjét és bátorító angyali
érzéssel követi őt, azt meg nem tántorítja a muló öröm és tartós fájdalom váltakozásának k é p e ; mert érzi szivé-ben, hogy a biven teljesített munka vége koronázza meg az öröm tartósságával Istenért gyakorolt fáradozását.
Boldog halandó, ki a gondviseléstől kijelölt körében a lelkipásztori öröm és keserűség váltakozásának hosszú éveire pillanthat vissza; de mindenesetre legboldogabb, ha a lelkipásztorkodás gondjai közt áldozópapságának ötvenedik esztendejét éri el azon helyen, hol az Isten igéje
hirdetéseért dobogó szivének ifjú hevével kezdte meg
lel-készi munkáját, s őrszemének vigyázása alatt egy, az anyaszentegyházért lelkesülő és papját hálás tisztelettel környező u j nemzedék támadt. — A tokaji esperesi ke-rületben Gesztely községben nagyontisztelendő Kromcsák J á n o s másodesperes-plebánosuak kijutott ez a szerencse.
Szép napra, a magyaroknak nagv buzgósággal megülni szokott kedves ünnepére, Nagy-Boldogasszonyra, esett
áldozópapságának ötvenedik évfordulója. Gesztelyben éppen búcsúnap, melyre a vidék örege és ifja megjelenik ájta-tos körmenetekben, hogy lobogóinak fölmagasió kereszt-jele, a szent Szűz mély tiszteletéről tanúskodó éneke a
gyermeki szeretet folytonosságának tüzét ápolja a keresz-tény szivekben, melyeket Jézus legszentebb szivének lángja kalauzol a magyarok Nagyasszonya iránt való leg-nagyobb tisztelet hü ápolásában. „Frustra ajjpellamur Christiani, si imitatores non sumus Christi." (S. Leo I.
Serm. 1. de nat. Dom.) Az összesereglett hivek buzgó-sága ma a gesztelyi katholikusok kettős örömével találko-zott. Egyházuk bucsitnapján örömben, bajban velők osztozó hetvenhat éves lelkészök aranymiséjét ünnepelik. Az ünnepelt csak csöndben óhajtott buzgó hálaadásban megemlékezni azon nagy áldásról, hogy Isten e ritka szép napot elérnie engedte; de a plébánosukhoz ragaszkodó hivek külső-képpen is, és éppen a bucsu napján, — akarják kifejezni örömüket lelkipásztoruknak, ki 1848 óta gesztelyi plébá-nos s 1892-ben is itt veszi körül ősz fürtéit az isteni kegyelem azon boldogító fénye, hogy aranymiséjét ülheti ! A szeretet e találékonysága dicséretre méltó; a
Serm. 1. de nat. Dom.) Az összesereglett hivek buzgó-sága ma a gesztelyi katholikusok kettős örömével találko-zott. Egyházuk bucsitnapján örömben, bajban velők osztozó hetvenhat éves lelkészök aranymiséjét ünnepelik. Az ünnepelt csak csöndben óhajtott buzgó hálaadásban megemlékezni azon nagy áldásról, hogy Isten e ritka szép napot elérnie engedte; de a plébánosukhoz ragaszkodó hivek külső-képpen is, és éppen a bucsu napján, — akarják kifejezni örömüket lelkipásztoruknak, ki 1848 óta gesztelyi plébá-nos s 1892-ben is itt veszi körül ősz fürtéit az isteni kegyelem azon boldogító fénye, hogy aranymiséjét ülheti ! A szeretet e találékonysága dicséretre méltó; a