Évzáró beszéd.
Mélt. és ft. dr Mayer Béla v. püspök, egyházme-gyei főtanfelügyelő, Kalocsán, a Miasszonyunkról nevezett szegény Iskolanénék nőnöveldéjében az isk. évet követ-kező mintaszerű beszéddel zárta be :
Kedves Növendékek !
Az ilyen záró ünnepség, minden vig tulajdonsága mellett, nagyon komoly jelentőséggel bír. Ének, zene, szavalás mind arra valók, hogy a vidámságnak és öröm-nek érzetét keltsék fel bennünk s a mennyiben természe-tes hatásuk elől nem zárkózhatunk el, sőt annak szives örömest át is engedjük magunkat, kedélyderitő czéljukat el is érik. Növendékek s hallgatók külsején az öröm és boldogság mintegy elömleni látszik, — és én legalább nem voltam volna soha gyermek, ha nem tudnám, hogy ínily nagv boldogság az, midőn egy hosszú év után a gyermek ismét szinről-szinre látja jó szüleit s néhány perez múlván már oda is borulhat az édes anyai szivre, melynél j o b b a t az Isten nem teremtett. A szülők, roko-nok, ismerősök, az egész hallgatóság osztozik az ártatlan gyermeki sziv eme örömében s feledve a gyermekneve-léssel járó sok gond, aggodalom s költség nyomasztó hatásait, önkénytelenül, pillanatnyira legalább szintén boldogoknak érzik magukat.
Ámde nincsen öröm üröm nélkül, boldogság zavar-talanság nélkül. A gondolat, hogy e kedves hajlékot el kell hagyniok, néhányan örökre, — a szülői gondosság, mely perezre sem szűnik meg önök bizonytalan jövője felé töprengve tekinteni, — a válás pillanatjában észre-vétlenül is megszorongatja a sziveket, — elűzi a szemek öröm mosolygását s könyeket csalogat belőlök, oly kö-nyeket, a melyek nem e boldogság forrásából fakadnak.
E s a meghatottságnak ez a neme az, mely a záró ünnep-séget különös fontossággal, sőt nagy jelentőséggel is felruházza.
A kik innen végleg távoznak : átlag véve három évet töltöttek itt. Három év nagy idő az ember életében
— és mégis oly kevés a nevelés nagy munkájával szem-ben, melyet három év alatt legfeljebb megkezdeni igen, de befejezni éppen nem lehetett. Itt a zárdában csak
alapját vetették meg önök nevelésének, azt folytatni és befejezni az élet maga vagyon hivatva.
Kedves Növendékek !
Tegnap és t e g n a p előtt folytak le önök vizsgálatai, s mi, kik jelen voltunk, örömmel, néha bámulattal is néztük és hallgattuk : hogy mi mindenfelét, szükségeset, hasznosat, szépet tanultak itten. Az elfogulatlan szemlélő kénytelen megvallani, hogy sok, igen sok az, amire önöket itten három év alatt megtanitották. Ha az itt szerzett ismereteket hiven megőrizhetnék emiékezetökben, azokból semmit sem felejtenének el, — akár tudós nők-nek is beillenénők-nek a társadalomban. — De hát az nem ugy leszen. A tapasztalás legalább bizonyitja, hogy sokat fognak abból felejteni, mit itt tanultak. S habár akárhány ismeretnek tökéletes elfelejtése fölött is én önök helyze-tében sem tudnék vigasztalhatatlan lenni, még is meg kell jegyeznem, hogy nagy részt kárba veszett idő és munka az, mely a szerzett ismeretekből a jövőre alig valamit, néha semmit sem tud biztositani. Amiért is nagyon óhajtandónak találnám, hogy az itt tanultak lé-nyegének megőrzése végett a zárda falain kivül is tör-ténjék legalább annyi, a mennyit a női műveltség azon körökbeu múlhatatlanul megkíván, a hova önök is tar-tozni szándékoznak. E s én meg is vagyok győződve, hogy a szülői szeretet ezen útmutatásomat nem fogja gondos-sága keretéből kihagyni.
De még inkább hiszem, hogy az általunk megkez-dett nevelést is kedves szüleik folytatni és befejezni fog-j á k . Az ismeretekből akármennyit is lehet felefog-jteni a
valódi műveltség minden kára nélkül, de abból amire neveltük, nemcsak felejteni nem szabad semmit, hanem azt a folytonos gyakorlás által úgyszólván vérükké kell átváltóztatniok, — hogy önkénytelenül is örömest s szí-vesen cselekedjék azt, amire itt önöket rászoktatni nagy fáradsággal igyekeztek. S erre annál inkább kell töre-kedni, mert különben az egész zárdai nevelésből nem marad egyéb, mint az emlékezet, no meg a divat által szentesitett kérkedési czim, hogy a zárdában nevelődtek, amivel ugyan akárhányan dicsekszenek, anélkül, hogy a zárdának is oka volna különösen örülni, hogy oly sokat emlegetik azok, kik a zárdai nevelésből már egészen ki-vetkőztek.
E g y ilyen alkalmi beszédnek keretén tul mennék, ha itt a zárdai nevelést egész valójában s minden részletében fejtegetném, de a kitűzött czél kedvéért annak legalább is lényegére rá kell mutatnom.
A vallásosság és honleányi erények ápolásán kivül a zárdai nevelésnek alapját és lényegét képezi a ker.
szeretet, mely forrásául szolgál főleg a családi élet kü-lönféle viszonyaiban olyannyira szükséges türelemnek, le-mondásnak, nemes egyszerűségnek, munkásságnak, amely erények nélkül a családi élet boldogsága nem is képzel-hető. Általában nagy tévedése az embernek, ha a hivatá-sok bármely ágában és nemében zavartalan állandó bol-dogságról álmodozik. Nincs az az állás, nincs az a foglal-kozás, hol az elnézés és türelem nem képezné az embernek úgyszólván mindennapi kenyerét. Csak a regényekben rajzolnak oly idilli állapotokat, hol örökös tavasz virit, s az égboltozat derűjét felhők sohasem homályositják el.
63 RELIGIO.
P e r d e nevelésre vallana : ha ki ilyesmit a valóságban is komolyan keresni tudna. A családi élet pedig az ő ezer apró és nagy kötelességeivel, gondjaival, aggodalmaival és elmaradhatatlan fájdalmaival naponkint bizonyságot tesz arról, hogy elnézés, türelem s a keresztény lemondás
erényei sehol sem szükségesek annyira, mint éppen ott, hol az ifjúság önámitó csalódásaiban csak örömeket és gyönyöröket vél találhatni. Nem tud az még gondolkodni és helyesen Ítélni, ki saját édes anyja foglalkozásaiban, nélkülözéseiben, töprengéseiben nem ismerte még föl a női hivatásnak komolyságát éppen a családi élet körében.
Az aggodalmak és fájdalmak pedig gyakran oly mérték-ben j u t n a k ki, milyenmérték-ben csak egy édes anya képes azokat elszenvedni.
Mi azt talán elképzelni t u d j u k , de megmondani csak
€gy édes anya képes, mennyi türelemre volt szüksége, midőn egész éjjeleket virrasztott gyermekének bölcsője f ö l ö t t : mennyit szenvedett akkor, midőn aggodalommal hallgatta beteg magzatának nyöszörgését, kinos fájdalom-mal kisérte minden lélegzését, szivének teljes szereteté-vel s szeretetének egész hevészereteté-vel melengette fagyoskodó tagjait és bánatos könyeivel áztatta párnáit. Ha a kérlelhetetlen halál kiragadta karjaiból szeretett gyerme-két, én r e m , de még az édes anya sem tudná megmon-dani mekkora volt fájdalma akkor ; — mert vannak szen-vedések, melyeket csak érezni lehet, de elbeszélni senki sem tud.
É s ezek még csak az apró bajok. Ha a gyermek megmarad s növekszik, növekszenek vele együtt a gondok, az aggodalmak, és nem ritkán az igazán keserű fájdalmak is. Különösen akkor, ha a „kis angyalból" nagy ördög válik ! Nem is kísérlem meg a szülői sziveket ekkor marczangoló fájdalmakról szólni, hisz erre ugy sem érzek magamban elég képességet, aztán meg az élet maga elég alkalmat fog nyújtani majd az ő komoly megismerésökre.
En csak azt akarom itt intelmül is megjegyezni, hogy egy hosszú enberi kor tizedrészben sem elegendő arra, hogy ugy hálálja meg a gyermek szüleinek jóságát, mint amennyire azt főleg az édes anya az ő aggodalmaival és szívfájdalmaival kiérdemelte.
Türelemmel és lemondással, önfeláldozással és igen sok nélkülözéssel jár tehát a családi élet nehéz feladatainak komoly teljesítése. És mindezen erényekre csak az az igazi keresztény szeretet képesít, mely a zárdai nevelés alapját képezi. De ez a szeretet egyben azon erény is, mely a nőt, az ő reá nagyon is ingerlő hatással bíró hiúság kisérteteiből megmenti. É s itt lép érvénybe azon nemes egyszerűség, melyre szoktatni akartuk önöket ma-gukviseletében, társalgásukban és ruházkodásukban.
Nem ismerek visszatetszőbb jelenséget, mint midőn tapasztanunk kell, hogy vannak olyanok s manap mái-igen sokan, kik többet akarnak mutatni, mint a mennyit bírnak a valóságban. Az emberrel ugyan vele született h i ú s á g : hogy egyéniségével s tetteivel kitűnni törekszik.
Szereti, ha elismeréssel, dicsérettel találkozik azon kö-rökben, hol megjelenik s munkálkodni hivatva van. E g y bizonyos fokú hiúság nem csak a megengedett, hanem a szükséges dolgokhoz is tartozik. Van nemes hiúság is : mely a kötelességek lelkiismeretes teljesítésén tul is még
többet tenni igyekszik. E nélkül nemes elhatározások, nagy dolgok soha sem történtek volna. De ez a nemes hiúság is csak akkor tartozik az erények közé, ha annyit mutatunk, amennyit érünk, annyira törekszünk, amennyi erőnktől telük, annyinak akarunk tartani, ammenyit kí-vánni valóban jogunk is van. É s a tetszésvágynak ezen neme még mindig erényszámba is jöhet.
Ámde homlokegyenest ellenkezik vele az a nagyzási hóbort, melytől társadalmunknak már majdnem minden rétege át van hatva, és nevetséges, sokszor pedig szomorú áldozatait sokkal sűrűbben szedi, mint sem gondolnók. Ma
már a különféle társadalmi osztályok külsőleg természe-tesen ugy elmosódnak hogy szabad szemmel alig lehet őket egymástól megkülönböztetni. Az alsóbb osztályok versenyre kelnek a felsőbbekkel, akár telik erejökből, akár nem. Ha telik, csak nevetségesnek tartom azt az I úrias kiöltözködést ott, hol a belső műveltség nem felel meg a külső megjelenésnek, nem felel meg az állás a módnak. Ha nem telik, az már bűn számba megv. Végre ott a családi boldogságnak s a biztos existencziának is a legtöbb esetben, hol a nő maga a számot vetni nem tudó pompahajhászás kísértéseinek ellenállani nem tud. Ennek aztán nagyon szomorú következményei vannak. Nem rit-kán az erény siratja meg azon eszközöket, melyekkel sorsukon és állásukon tul emelkednek, de erkölcseikkel még önmaguk alá is sülyednek.
Nincs nagyobb szerencsétlensége a családnak, mint a szerény körülmények közé helyezett nőnek nagyzása.
Szerencsétlen annak a környezete, de még szerencsétle-nebb ő maga. A nagyzás elhomályositja tiszta látó érzé-két, nem lát, nem hall, nem ítél semmit helyesen, átlép minden határt szerencsétlen vakságában, s csak megv őrületes ábrándja után — addig, mig beléront saját és családjának vesztébe. Nem látja az a munkától verejté-kező, gondoktól barázdátl homlokát a családfőnek, nem érzi meg a nehéz munka értékét a kezébe k a p o t t k r a j -czárokon, sőt még nem is veszi észre a fölpiperézett mamácskát bámuló gyermek elhanyagoltságának szégve-nitő szemrehányását. Az erején való túlköltekezés, adósság-csinálás, hűtlenség, sikkasztás s fájdalom már nem ritkán öngyilkosság is igen sok esetben természetes folyományai az idegen fényben való sütkérezés határtalanul elterjedt nyavalyájának.
Igy lesz az egész család megölője az, kinek ott az őrangyal szerepe lett kijelölve. így lesz összetiporva az a szép, az Isten oltárán lekönyörgött boldogság, melynek
— családi élet a neve. A nőnek szerény, de nagyfontos-ságú, áldásthozó munkálkodása, gondossága, takarékos, helyesen beosztó működése helyett sokszor egy eszeveszett démon rettentő zsarnokoskodását látjuk abban, kinek a földön a legtiszteletreméltóbb czimet — az anyáét, adta maga a jóságos Isten.
Nem csekélyebb veszedelem fenyegeti a családi tűzhely nyugalmát és boldogságát, ha maga a képzelt műveltség szolgál a nagyzás tárgyául és okául. Képzelt mondom, mert a valódi műveltség nem lehet nagyzó. j^n nem ismerek szebb e r é n y t , a nemes egyszerűségnél-, a keresztény alázatosságnál. É p p azért mi sem lehet vissza-taszitóbb mint az a henczegés, pöffeszkedés, mely az iskolában elsajátított ismereteivel és készültségével kér-kedni szokott. Pedig valljuk meg őszintén, hogy a
leg-1 nagyobb tehetség és szorgalom is, az iskolában csak a
tudomány asztaláról lehulló morzsákat g y ű j t ö g e t h e t t e össze, — a melyekkel sem az ész jóllakni, sem a sziv táplálkozni nem képesek. Még az igazi tudományosság és a legmagasabb műveltség is csak a szerénység keretében nyeri meg tetszésünket ; — a tudálékosság és félműveltség pedig annál kevésbbé t a r t h a t igényt rokonszenvünkre, minél inkább hajlandó a fenhéjázás bizonyos nemével föl-lépni. Karöltve szokott aztán ve'e járni az olvasottsággal való kérkedés. T á r g y á t persze rendesen olyan regényféle férczmüvek képezik, a melyek az elmét kételkedésekkel, a szivet pedig kielégíthetetlen, vagy csak az erény árán kielégíthető vágyakkal töltik el. Az ilyen olvasmányokon tovább képződő és művelődő kedélyek aztán mindenütt jól érzik magukat, csak otthon nem a családi tűzhely körül. Magasabb műveltségükkel nem igen fér össze a gondos anya kötelességeinek teljesítése gyermekeivel szemben. Ezeket inkább cselédeire bizza. míg ő Ohnet vagy Zola Emil tanulmányozásában elmedül, vagy válto-zatosság kedvéért, zongoráját gyötörgeti az egészséges hallóérzékek nem csekély rémülésére.
Kétségtelen, hogy ilyen lények sokat tudnak, önma-guk vélekedése szerint : mindent tudnak, — de semmihez sem értenek. Vizenyős érzelgéseikkel világfájdalmat, élet-untságot szenvelegnek — de minden mulatságnál ott van-nak ; a divatvan-nak, ha mindjárt a legizléstelenebbnek, kö-vetelményeihez a legnagyobb lelkiismeretességgel alkal-mazkodnak: de a háztartás rendes vezetésével mit sem t ö r ő d n e k ; napjában négyszer, ötször öltözködnek s nem egy öltözködésük nagyon hasonlít a vetkőzéshez ; a sza-badabb érintkezés és társalgás sikamlós udvarlásaiban szellemességet látnak, de a templomi szt. beszédek er-kölcsfenyitő szavain módfelett megootránkoznak ; hódítani, tetszeni mindenkinek akarnak, de a sziv tisztasága iránt nincs fogékonyságuk. Sütni, főzni nem szeretnek, vagy ha mégis megteszik, nincs, aki megtudná enni.
Ezt igy még tovább is lehetne folytatni, de tab-n ennyi is elég belőle. Ezt is csak azért említettem, hogy egyrészt a zárdai nevelés alaperényeinek szépségét s a gyakorlati életben is folytatásuknak szükségességét kimu-tassam, másrészt pedig rámutassak azon ferdeségekre és veszélyekre, melyek a családi élet boldogsását szétdúlni képesek, ha a szivből hiányzik a keresztény szeretet, a lelkekből pedig kivesznek a türelem, a lemondás, az ön-feláldozás s a nemes egyszerűség erkölcsei és erényei.
Nem is kételkedem azon, hogy az itt nyert nevelés elveihez és tanaihoz mindig hiven ragaszkodni, s a most megértett intelmeimet megszívlelni és egész életükön át irányadóul tekinteni fogják.
Ebben a reményben mai ünnepségöket bezárom, de mielőtt ezt még megtenném, én is szónokuk példáját kö-vetve a hála érzelmeivel fordulok mindazok felé, kik ér-demeikkel s munkásságukkal hálánkra jogos igényt tart-hatnak. S itt lelki szemeim mindenelőtt azon megdicsőült férfiak felé tekintenek, kikben ezen intézet nagynevű alapitóit, a kegyelet vallásos érzületével tiszteli. Ha a rideg önzés a holtakat a feledésnek átadni képes : mi az ilyen példát nem követhetjük és annál szivesebben emlé-kezünk azokról, kiket haláluk után is magasztalni a hi-zelgésnek még látszatát is kizárja. Ha elgondolom, hogy e megdicsőült férfiak, irgalmas cselekedeteikkel ezrek és ezrek könyüit felszárították ; az egyház és haza oltá-rain, főleg a népnevelés és nőnevelés érdekében, milliónyi áldozatokat hoztak, és évszázadokra terjedő alkotásaikkal a késő utódoknak hálás megemlékezését is kiérdemelték :
— ha ezt elgondolom, meg vagyok győződve, hogy ők bizonyára elnyerték már azt a jutalmat, melyet a jóságos Isten még egy pohár vízért is szokott adni ott, hol már
nem szorulnak annyira a mi hálás emlékezésünkre, mint amennyire mi az ő imájuknak közbenjárására.
Ha van, mi a mennybéliek örömét is fokozni képes, az csak azon tudat leliet, hogy földi alkotásaik itt lenn jó kezekre van bízva. Örömükben osztozik a mi hálaérzetünk a Gondviselésnek azon kedvező intézkedése fölött, hogy legméltóbb utódjuk az érseki széken, a mi kegyelmes fő-pásztorunk, legfőbb föladatai közé számítja különösen a nőnevelés még nagyobb fölvirágzását eszközölni. Fenkölt szellemétől és jóságos szivétől biztosan remélhetni, hogy elődeinek magasztos szándéklatai saját versengő, sőt fölül-múlni Ígérkező nagy alkotásaiban oly módon fognak való-sulni, hogy a kalocsai főegyházmegye e téren már is kiví-vott jó hírneve még szélesebb körökben fog elterjedni. E czélból kegyelmes főpásztorunknak minél hosszabb életet s állandó jó egészséget óhajtunk ! Éljen !
Hasonló kívánsággal fejezzük ki hálánkat az intézet összes elüljárósága iránt is. Áldja meg a jóságos Isten különösen ezen anyaház és a vele kapcsolatos tartomány szerencsés kormányzásával elévülhetetlen érdemeket szer-zett ft. fejedelemasszonyt. E g y minél hosszabb és zavar-talan egészséggel boldogított élet adja meg neki azt az örömet, hogy elüljárói bölcseségének, anyai szeretetének és fáradhatatlan munkásságának .immár harminczkét évre terjedő áldásait majdan egy- ; félszázados jubileumban ünnepelhesse meg mindannyiunk legnagyobb örömére.
É l j e n ! Áldja meg e zárda intézeteinék. kiváló szakérte-lemmel és ritka tapintatossággal ékeskeáő^igazgatóját — az épp oly sikeresen mint szívesen és. fáradhátatlanul működő jeles tanári karral együtt. Éljenek ! De áldja meg főleg azon jámbor testvérületet, mely a m. t. isko-nővérek személyeiben a keresztény önmegtagadás és ön-feláldozó buzgóság legnehezebb, de legszebb erényeit is untalanul fölragyogtatja. É l j e n e k ! Isten áldjon meg mind-annyiunkat !
V E G Y E S E K .
— A rozsnyói egyházmegye dísze, ngos és ft. Szekeres János nagyprépost ur, f. hó 22-én ülte meg 50 éves áldozópapi jubileumát, csendes elvonultságban, Budapes-ten, a császárfürdőben, hova évenkint néhány heti üdü-lésre szokott lerándulni. Mely tisztelettel csatlakozunk a hódolók fényes sorához, szivünkből kívánva ad multos annos-t.
— Aranymise a szervitáknál. F. hó 26-án végezte arany miséjét Budapesten, a szervita atyák templomában, Pauer Imre, a nagyérdemű, kedves, szelíd rendtag. Isten éltesse még sokáig.
— A köztisztelet nagy arányokban készül megnyi-latkozni Budapesten f. hó 28 án. E k k o r t a r t j a ugyanis a szűz Máriáról nevezett sz. Ferencz-rendi provinczia egyik legnépszerűbb tagja, a IV. ker. budapesti fer. r. zárda nagyérdemű főnöke, ft. Bán Sándor, áldozópappá történt szentelésének ezüst jubileumát. A jubiláns szerzetes ál-dozópapi életének java részét Budapestnek, s itt különö-sen a Ferencz-városnak szentelte, s mint fáradhatatlan lelki atya és mindig hatásosan beszélő szónok, sok ezer hivő ragaszkodását és hálás tiszteletét biztositotta m a g á -nak. Ezüst jubileuma alkalmából innen is sietünk gratu-lálni, csatlakozva sok ezer sziv áldáskivánásaihoz.
Szerkesztőségi telefon.
Megjelenik e lap heten-ként kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij:
félévre helyben s posta-küldéssel 5 frt.
Szerkesztő lakása .'Buda-pest, VI., Bajza-utcza 14., hova a lap szellemi részét illető minden
kül-demény czimzendö.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI F0LY0IRAT.
ÖTVENEGYEDIK ÉVFOLYAM.
ElöfizcthetDi minden kir. postahivatalnál;
Budapesten a szerkesz-tőnél, és Rudnyánszky A. könyvnyomdájában.
IV., Papnövelde-utcza 8. sz. alatt, hova a ne-taláni reclamatiók is, bérmentes nyitott
levél-ben, intézendök.
B u d a p e s t e n , j u l i u s 30. 9. II. F é l é v . 1892.
TARTALOM. Vezéreszmék es Tunuimányok: E g y korszerű mozgalom. — Iskola és j e l l e m k é p z é s . — Egyházi Tudósítások : B u d a p e s t : A h a n g u l a t a p r o t e s t á n s t á b o r b a n a főrendiházi vita u t á n . — B u d a p e s t : Egy szerény szerzetes ezüstmiséje. — A ,,Religio"
Tárczája: Török és keresztény. — Kath. Tanügy: U j intézet. — Irodalom: A soproni k a t h . ..Parochia" és a „soproni katholikus h i t -község." — Iskolai értesítők. — Vegyesek.
E g y k o r s z e r ű m o z g a l o m .