A Nyugat-európai Unió (NYEU)

1949-től, a NATO létrejöttével Nyugat-Európa biztonságát a NATO védőernyője alatt az USA biztosította. Az 1980-as években az úgynevezett kis hidegháború idején ismét egyre több figyelem fordult az európai védelmi és biztonsági kérdések felé, továbbá az év-tized közepétől a NYEU egyre aktívabbá vált. Az Egyesült Királyság EK-csatlakozását követően kiüresedő szervezet fokozatosan újra aktivizálódott, a szervezet feléledt „Csip-kerózsika-álmából”. 1990-ben a szervezet tagja lett Spanyolország és Portugália, majd 1995-ben pedig Görögországgal tízre nőtt a tagok száma. 1991-ben Maastrichtban az EU többi tagját is meghívták a csatlakozásra. A semleges országok – Ausztria, Írország, Finn-ország és SvédFinn-ország, illetve a NATO-tag Dánia – megfigyelői státuszt kaptak, a NATO tagjai – Norvégia, Izland és Törökország – társult államok lettek. 1994-ben, Kirchbergben az Európa-megállapodást aláíró tíz új kelet-közép-európai ország is megkapta a társult tag-ság lehetőségét, majd 1999-ben társult tagok lettek.⁶³

1984. október 26–27-én francia kezdeményezésre a szervezet tagállamainak védelmi és külügyminiszterei egy közös megbeszélésen ismét találkoztak Rómában, és kiadták a római nyilatkozatot, amely alapján megkezdődött a szomszédos területeken jelentkező válságokra reagálni képes szervezet létrehozása, és ezzel együtt az európai védelmi iden-titás kiépítését célozó szervezeti reform. A római nyilatkozatban a tagállamok miniszterei kijelentették, hogy „továbbra is szükség van a nyugati biztonság erősítésére, és a NYEU

62 Gazdag (2005a): i.­m. 216–220.

63 European External Action Service (2016a): About CSDP – The Western European Union. Elérhető: http://eeas.

europa.eu/csdp/about-csdp/weu/index_en.htmEEAS, http://eeas.europa.eu/csdp/about-csdp/weu/index_en.htm (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

jobb felhasználása nem csupán Nyugat-Európa biztonságára nézve lenne előnyös, hanem az Atlanti Szövetség valamennyi tagállamának közös védelmére nézve is.”⁶⁴

A NYEU szerepének növekedésével párhuzamosan az 1987-ben hatályba lépő EEO már a biztonság kérdésére vonatkozó részt is tartalmazott: „A Magas Szerződő Felek úgy ítélik meg, hogy az európai biztonság kérdéseiben folytatott szorosabb együttműködés lé-nyegesen hozzájárulhat egy európai külpolitikai identitás kialakításához. A Magas Szerződő Felek készek arra, hogy szorosabban összehangolják álláspontjaikat a biztonság politikai és gazdasági vonatkozásaival kapcsolatban.” (30. cikk 6. a)⁶⁵

1987-ben az EEO-ra építve a NYEU elfogadta a hágai platformot (Platform on Euro-pean Security Interests), amelyben (a NATO-val való szoros kapcsolatok mellett) hangsú-lyozták, hogy az európai integráció csak a biztonsági és védelmi dimenziók beillesztésével válhat teljessé, és szorosabb európai védelmi identitásra van szükség.„Emlékeztetünk arra az elkötelezettségünkre, hogy egy Európai Uniót építünk az Egységes Európai Ok-mánnyal összhangban, amelyet mint az Európai Közösség tagjai mindannyian aláírtunk.

Meggyőződésünk, hogy egy integrált Európa építése mindaddig befejezetlen marad, amíg a biztonságot és védelmet nem tartalmazza.” (2.)⁶⁶

A 80-as években a NYEU műveleti képességének megerősítése érdekében létrejött ka-tonai törzse a brüsszeli központban, majd 1989-ben a NYEU Miniszteri Tanácsa létrehozta a Biztonsági Tanulmányok Intézetét, amelynek célja az európai biztonsággal kapcsolatos kérdések vizsgálata, az európai biztonsági identitás kialakítása és a szakmai párbeszéd elősegítése volt.⁶⁷

A NYEU 1991. december 10-i nyilatkozata (preambuluma) kimondta, hogy „[a] NYEU tagállamai megállapodnak egy hiteles európai biztonsági és védelmi identitás kifejlesztése és a védelmi ügyekben egy nagyobb európai felelősség szükségességéről. […] a NYEU szerepének erősítéséről, hosszabb távon egy közös védelmi politikáról az Európai Unió-ban, ami idővel a NATO-éval összeegyeztethető közös védelemhez vezet. A NYEU-t úgy fogják fejleszteni, mint az Európai Unió védelmi összetevőjét, és mint a NATO európai pillére megerősítésének eszközét. Ebből a célból a NYEU közös európai védelmi politikát alakít ki és előre viszi konkrét végrehajtását saját hadműveleti szerepének fejlesztésével.”⁶⁸

A szervezet újraéledésével egy időben a NYEU műveleti tevékenységei is felerősödtek, és a legmagasabb szintet a bipoláris nemzetközi rendszer felbomlását követően, a 90-es években érte el. Annak ellenére, hogy a NYEU mozgástere ebben az időszakban jelentős mértékben növekedett, a jugoszláv háborúk egyértelművé tették az uniós külpolitika ku-darcát.

64 Idézi: Csiki (2010): i.­m. 70.

65 Egységes­európai­okmány (1986).

66 Platform­on­European­Security­Interests­(The­Hague,­27­October­1987). Elérhető: www.cvce.eu/en/obj/plat- form_on_european_security_interests_the_hague_27_october_1987-en-444f642c-62ed-4fd9-8136-a129d2-de3783.html (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

67 Ministerial­Decision­Concerning­the­Setting­up­of­a­“WEU­Institute­for­Security­Studies.”­(Brussels,­13­No-vember­1989).­Elérhető: www.weu.int/documents/891113en.pdf (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

68 Idézi: Csiki (2010): i.­m. 70.

6. Összegzés

Az EU közös kül- és biztonságpolitikájának és az azon belül kialakuló közös bizton-ság- és védelempolitika előzményének az Európai Közösségek szerződéses keretein kívül létrejövő és fejlődő együttműködési forma, az Európai Politikai Együttműködés, illetve egy nemzetközi szervezet, a Nyugat-európai Unió tekinthető. Az EPE a KKBP, a NYEU a KBVP fokozatos kialakulását előlegezte meg.

A szervezeti hiányosságokból fakadóan a részleges eredmények ellenére mindkét együttműködési forma elégtelen maradt, így a későbbiekben szükségessé vált integrálásuk az EK, majd az EU szerződéses keretei közé. Az európai integráció fejlődésével együtt egyre inkább elodázhatatlanná vált a kül- és biztonságpolitikai együttműködés kereteinek kidolgozása.

A NYEU létrejötte ugyan megfelelő választ adott a Németországgal kapcsolatos kérdé-sekre, de a NATO árnyékában valójában kiüresedett. Azt követően, hogy a szervezet a 80-as években felébredt „Csipkerózsika-álmából”, és ezzel együtt a 90-es években feladatai bő-vültek, dönteni kellett további sorsáról: a NATO európai szárnyává válik, vagy integrálódik az Európai Unióba. A jugoszláv háborúk árnyékában végül a második lehetőség mellett szü-letett döntés, és megkezdődött az közös biztonság- és védelempolitikához vezető folyamat.

A 80-as években az egyre inkább nyilvánvalóvá váló működési hiányosságok miatt megkezdődtek az EPE és a NYEU működésével kapcsolatos reformok. Az EPE az EU úgy-nevezett második pillérévé alakult, a NYEU pedig lassan feléledt, majd feladatait és egyes intézményeit az EU vette át. Az EPE esetében a folyamat a maastrichti szerződéssel, a NYEU esetében pedig a lisszaboni szerződéssel zárult.

Vákát oldal