A szakpolitikai keret és kötelezettségvállalások

Az ENSZ millenniumi céljaihoz illeszkedve 2002-ben az EU tagállamai elfogadták a nyolc barcelonai kötelezettségvállalást, amely szerint 2006-ig átlagosan 0,39%-ra emelik az ODA/

GNI ráfordítási arányt (a bruttó nemzeti jövedelemhez mért hivatalos fejlesztési segítség-nyújtás). A közös fejlesztéspolitika szempontjából 2016-ig az egyik legjelentősebb doku-mentum a 2005-ben az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament által közösen elfogadott, az EU fejlesztési politikájáról szóló intézményközi nyilatkozat, az európai kon-szenzus. Az Európai Bizottság élén Manuel Barroso, az EP elnöke, Josep Borrelli Fontelles és a Tanács soros elnökségét betöltő Tony Blair által aláírt dokumentum egyfajta stratégiai keretet nyújtva azokat a közös elveket és értékeket határozta meg, amelyek mentén az Eu-rópai Unió, illetve tagállamai egymást kiegészítve hajthatják végre fejlesztési politikájukat.⁴ Az európai fejlesztési politika alapvető céljaként – az ENSZ 2000-ben megfogalmazott (2015-ben lejárt) millenniumi fejlesztési céljaival összhangban – a szegénység csökkentését

4 Michel, Louis (2006): Development.­The­European­Consensus­on­Development. Belgium, Office for Official Publications of the European Communities. Elérhető: http://ec.europa.eu/europeaid/sites/devco/files/publica-tion-the-european-consensus-on-development-200606_en.pdf (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.); Szent-Iványi Balázs (2013): Az EU nemzetközi fejlesztéspolitikája előtt álló kihívások és válaszok. Köz-gazdaság, 18. évf.

1. sz. 228. Elérhető: http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/1236/1/kg_2013n1p227.pdf (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

határozták meg, és mindez a felelősségteljes kormányzás ösztönzésének, továbbá az emberi jogok tiszteletben tartásának kiegészítő céljain alapul.⁵

Az EU fejlesztési politikája megvalósításakor elkötelezett a különböző szakpolitikák összehangolása mellett (a szakpolitikák koherenciája közös elv). A segélyezési hatékony-ság érdekében támogatja a partnerországok jobb bevonását a pénzügyi kiutalás és tervezés folyamataiba. A hatékonyság érdekében – és az OECD által szervezett High­level­forum­on­

aid­effectiveness­2005-ös párizsi nyilatkozatával összhangban – az EU 2007-ben elfogadta

„a fejlesztési politika terén való munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexet”, il-letve 2011-ben a „segélyhatékonysági működési keretet”. Az OECD párizsi nyilatkozata a fejlesztési támogatások terén a „felelősségvállalást, a harmonizációt, az összehangolást, az eredményeket és a kölcsönös elszámoltathatóságot” szorgalmazta. A nemzetközi segély-hatékonysági keretek eddigi két (a 2008-as accrai cselekvési program és a 2011-es puszani partnerség) felülvizsgálatát az EU határozottan támogatta. „2005-ben az EU is elfogadott egy, »a politikák fejlesztési célú koherenciája« elnevezésű programot, amely 12 különféle szakpolitikai területre vonatkozott, melyeket a későbbiekben öt kulcsfontosságú területként csoportosítottak: 1) kereskedelem és pénzügy, 2) az éghajlatváltozás kezelése, 3) a világ élelmiszerbiztonságának biztosítása, 4) a migrációnak a fejlődés szolgálatába állítása, valamint 5) a biztonság, a fejlesztés közötti kapcsolatok és szinergiák megerősítése a glo-bális békeépítési menetrend keretében. A Bizottság kétéves jelentésekben követi nyomon a politikák fejlesztési célú koherenciája terén az EU által elért eredményeket; ezek közül a legutóbbit 2015 augusztusában hozták nyilvánosságra. Az Európai Parlament gyakran folytat megbeszéléseket e témáról, amihez állandó előadót is kijelölt.”⁶

A fejlesztési politikai tevékenységekre vonatkozó „közös elvek a felelősségvállalás, a partnerség, a mélyreható politikai párbeszéd, a civil társadalom szerepvállalása, a nemek közötti egyenlőség és az államok törékeny helyzetének megelőzése érdekében tett folyama-tos elkötelezettség.” Az uniós dokumentum egyértelműen hangsúlyozza, hogy elsősorban a fejlődő országok felelősek saját fejlődésükért, de az Európai Unió is elkötelezett a folyamat megvalósításában. Ennek érdekében – az 1970-es ENSZ-célokkal összhangban – az EU, vagyis az EU15-ök vállalták, hogy 2015-ig a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,7%-ára nö-velik a támogatásra szánt keretösszeget.⁷ Az újonnan csatlakozó tagállamoknak azonban csak 0,33-at kellett teljesíteniük. Valójában azonban egyik cél sem teljesült, csupán néhány tagállam, köztük az Egyesült Királyság növelte segélyeit 0,7%-ra. Nem véletlen tehát, hogy az Egyesült Királyság esetleges kilépése az Európai Unióból az unós fejlesztéspolitikára is negatív hatást gyakorol, jelentős mértékben csökkenti e területen is az EU cselekvő-képességét.

A korábban megfogalmazott kötelezettségvállalások azonban jogilag nem kikénysze-ríthetőek, csupán politikai elkötelezettséget jelentenek. Fontos hangsúlyozni, hogy a fentebb ismertetett célok megvalósulását elsősorban az EU egyes tagállamait sújtó, 2008-tól

kitel-5 Európai­konszenzus­a­fejlesztési­politikáról (2007). Elérhető: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT /?uri=URISERV:r12544 (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

6 A­fejlesztési­politika­általános­áttekintése. 2–3.

7 Európai­konszenzus­a­fejlesztési­politikáról.

jesedő pénzügyi és gazdasági válság hátráltatta. 2011-ben az EU (az EB és a tagállamok) összesen a GNI 0,41%-át fordították fejlesztési együttműködésre.⁸

7. táblázat

Az­EU­és­a­tagállamok­fejlesztési­támogatása­(2010)

Összeg (milliárd) %-a a teljes EU ODA-nak

Tagállamok 43 957 82%

EU-intézmények 9 500 18%

Teljes EU ODA 53 457 100%

Forrás: Gálvez, Elena Muñoz (2012): European Development Aid: How to be More Effective without Spending More? Policy­Paper, No. 57. 10. Elérhető: http://institutdelors.eu/wp-content/uploads/2018/01/

developmentaid_e.munozgalvez_ne_july12.pdf (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

Annak ellenére, hogy az EU és tagállamai nem érték el a saját maguk számára 2010-ig meghatározott 0,56%-os célarányt, globális fejlesztéspolitikai hozzájárulásuk még így is jelentős mértékben meghaladta a többi fejlett állam teljesítményét (USA 0,2%, Kanada 0,31%, Japán 0,18%).⁹

Az európai konszenzus alapján az EB szerepe is változott, hiszen a korábbi donor-ügynökség szerep mellett az uniós és a tagállami politikák közötti koordinátor „puha”

szerep is ráhárul.A globális pénzügyi válságot követő évektől azonban már egyértelműen látszott, hogy az európai konszenzus által nyújtott stratégiai keret újragondolása, a külön-böző szakpolitikák közötti jobb koherencia, a donorok közötti koordináció és a segélyezett országok körének újragondolása a hatékonyabb fejlesztés érdekében elkerülhetetlen. Az EU és tagállamai által nyújtott ODA-támogatások kb. 20%-át az uniós költségvetés részeként az EB kezeli, a többit a tagállamok nyújtják.

Napjainkban a fejlesztéspolitika jövője előtt számos kihívás és kérdés áll. A segélye-zett országok szempontjából kiemelten fontos az újonnan feltörekvő országok közül Kína támogatásának kérdése, ahol egyszerre van jelen a szegénység és a dinamikus növekedés, illetve maga is jelentős donorországgá vált.Mindemellett az arab tavasz ellentmondásos eseményei is rámutattak az eddigi fejlesztéspolitika hatékonyságának korlátaira.¹⁰ A pénz-ügyi és gazdasági válság időszakában a Bizottság 2009-es közleményében elsősorban a fejlesztéspolitika hatékonyságának növelését emelte ki.¹¹ Az eddigi tapasztalatok alapján egyre inkább a helyi igényekhez illeszkedő differenciáláson és partnerségen alapuló fej-lesztéspolitikára helyeződik a hangsúly. 2008-ban a 2003-as Európai­biztonsági­stratégia­

végrehajtásáról szóló jelentés a fejlesztés és a biztonság közötti kapcsolatot hangsúlyozta.

8 Tindale, Stephen (2013): Priorities­for­EU­Development­Aid.­Elérhető: www.cer.org.uk/sites/default/files/

publications/attachments/pdf/2013/pbrief_sct_development_14june13-7556.pdf (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

9 Gálvez, Elena Muñoz (2012): European Development Aid: How to be More Effective without Spending More?

Policy­Paper, No. 57. Elérhető: http://institutdelors.eu/wp-content/uploads/2018/01/developmentaid_e.munoz-galvez_ne_july12.pdf (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

10 Szent-Iványi (2013): i.­m. 228.

11 Európai Bizottság (2009): A­Bizottság­közleménye­az­Európai­Parlamentnek,­a­Tanácsnak,­az­Európai­

Gazdasági­és­Szociális­Bizottságnak­és­a­Régiók­Bizottságának.­A­fejlődő­országok­támogatása­a­válság­

kezelésében.­Elérhető: http://ec.europa.eu/europeaid/sites/devco/files/communication-supporting-developing-countries-20090408_hu.pdf (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

A biztonság és a fejlesztés közötti kapcsolat

„Amint azt az európai biztonsági stratégia és a fejlesztési politikáról létrejött 2005. évi európai konszenzus is elismerte, béke és biztonság nélkül nem létezhet fenntartható fejlődés, fejlesztés és a szegénység felszámolása nélkül pedig nincs fenntartható béke.

A közegészséget fenyegető veszélyek – különösen a járványok – aláássák a fejlődést.

Az emberi jogok az egyensúly alapvető részét képezik. Számos konfliktus-, illetve konfliktus utáni övezetben foglalkoznunk kell a megfélemlítés és terror fegyvereként alkalmazott szexuális erőszak megdöbbentő jelenségével. Alapvető fontosságú a fegy-veres konfliktusok során elkövetett szexuális erőszakról szóló 1820. sz. ENSZ BT.

határozat hatékony végrehajtása.

A konfliktus jelensége gyakran összekapcsolható az államok törékeny helyzeté-vel. Az olyan országok, mint Szomália nem tudnak szabadulni a gyenge kormányzás és a visszatérő konfliktusok ördögi köréből. Megpróbáltunk segíteni ezen, egyrészt a fejlesztési segítségnyújtáson keresztül, másrészt a jobb biztonság szavatolására irá-nyuló intézkedések révén. A biztonsági ágazat reformjával, valamint a lefegyverzéssel, leszereléssel és újrabeilleszkedéssel kapcsolatos projektekkel, amelyek egyre fontosabb szerepet töltenek be, így volt ez a bissau-guineai és a kongói demokratikus köztársasági missziónk esetében is. E projektek akkor a legeredményesebbek, ha azokra a nemzet-közi közösséggel és a helyi érdekelt felekkel partnerségben kerül sor.

A konfliktusok mögött meghúzódó okok egyikét gyakran a természeti erőforrá-sok gátlástalan kiaknázása jelenti. A kimberley-i folyamat és a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés innovatív modellt kínál e probléma megoldására.”¹²

2010 őszén az Európai Bizottság konzultációt kezdeményezett a fejlesztéspolitika jövőjéről és a következő pénzügyi keretre (2014–2020) vonatkozó költségvetés-támogatási eszközök-ről. Az Európai Unió együttesen (a tagállamok, a EuropeAid és a Bizottság által kezelt ala-pok) továbbra is a hivatalos fejlesztési segély szempontjából a legnagyobb donor. 2010-ben 53,8 milliárd eurót nyújtott (a globális segélyek több mint 50%-át). „Az Európai Bizottság évi 11 milliárd euró kezeléséért felel, és ezzel a donorok körében világszinten a második helyet foglalja el.”¹³ A fejlesztési támogatások hatékonyságával, a különböző EU-politikák összhangjával és az európai donorok közötti koordinációval kapcsolatban azonban eddig is számos kritikát fogalmaztak meg.

Az Európai Bizottság – a korábbi tapasztalatok alapján és a felmerült célok (magasabb szintű koordináció és koherencia) érdekében – 2011 végén kiadta a Változtatási­program:­

az­EU­fejlesztéspolitikájának­hathatósabbá­tétele című zöld könyvet a fejlesztéspolitika

12 Jelentés­az­európai­biztonsági­stratégia­végrehajtásáról­–­A­biztonság­megteremtése­a­változó­világban­(2008).

Elérhető: www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/hu/reports/104644.pdf (Letöltés ideje:

2018. 01. 01.)

13 Uniós­fejlesztéspolitika:­a­Bizottság­hathatósabbá­teszi­a­segélyezést,­az­eddiginél­kevesebb­ágazatot­vesz­

célba,­és­a­leginkább­rászoruló­országokat­támogatja (2011). Elérhető: http://europa.eu/rapid/press-release_IP-11-1184_hu.htm (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

újragondolásáról.¹⁴ A bizottsági dokumentum hangsúlyozta, hogy a „Lisszaboni Szerződés rögzíti, hogy a fejlődő országok szegénység felszámolására irányuló erőfeszítéseinek tá-mogatása a fejlesztési politika elsődleges célkitűzésének számít, valamint prioritást képez az EU külső fellépései során, mivel ez szolgálja az EU érdekeit egy stabil és prosperáló világ kialakításában.”¹⁵ A dokumentum legfontosabb célként a szegénység minél nagyobb arányú csökkentését jelölte meg, ennek érdekében az EU átalakítja fejlesztéspolitikáját, valamint a normatív megközelítést a korábbiakhoz képest hangsúlyosabban középpontba állítva – azaz a demokrácia, jogállamiság és emberi jogi fejlesztésekre helyezve a hang-súlyt – a leginkább rászoruló térségek (az instabil államok és a legkevésbé fejlett orszá-gok) fejlesztését fogalmazta meg. A fejlesztéspolitika új elve a differenciálás lett, annak érdekében, hogy „a támogatás mértékét és eszközeit az egyes országok sajátos igényeihez és kormányzati teljesítményéhez igazítsák.”¹⁶

A fejlesztési politika két legfontosabb prioritásaként 1. az emberi jogokat, a demokrá-ciát és a jó kormányzás más fontos elemeit, illetve 2. a humán fejlődés szolgálatában álló fenntartható és inkluzív növekedést fogalmazta meg. A fejlesztéspolitika két fő prioritásán belül tizenegy területet határoztak meg. Az első prioritáson belül, I. az emberi jogok, de-mokrácia és a jó kormányzás más fontos elemei: 1. dede-mokrácia, emberi jogok és jogálla-miság; 2. a nemek közötti egyenlőség és a nők, mint fejlesztési szereplők és béketeremtők társadalmi szerepvállalásának növelése; 3. az állami szféra igazgatása; 4. adópolitika és adóigazgatás; 5. korrupció; 6. a civil társadalom, illetve helyi hatóságok; 7. a természeti erőforrások; 8. a fejlesztés és a biztonság közötti kapcsolat; II. Az inkluzív és fenntartható növekedés a humán fejlesztés szolgálatában prioritáson belül pedig a 1. a szociális védelem, egészségügy, oktatás és munkahelyek; 2. az üzleti környezet, regionális integráció és vi-lágszintű piacok; és 3. a fenntartható mezőgazdaság, illetve energia területeit határozták meg. A Bizottság közleményében ismét hangsúlyozta a fejlesztés és a biztonság közötti kapcsolat jelentőségét: „Az EU-nak biztosítania kell azt, hogy a fejlesztési politika, a béke-építés, a konfliktusmegelőzés és a nemzetközi biztonság (ide értve a kiberbiztonságot is) terén kitűzött céljai kölcsönösen erősítsék egymást. Véglegesíteni kell és végre kell hajtani a biztonságról, törékeny helyzetről és fejlesztésről szóló, kért cselekvési tervet.”¹⁷

A dokumentum fontos eleme, hogy a szegénység csökkentését a demokratikus politikai keretek kialakításával és a fenntartható gazdasági növekedés elérésével látja megvalósít-hatónak. Az EU Tanácsa 2012 májusában jóváhagyta a Bizottság által előkészített uniós Változtatási program című stratégiai dokumentumot és a harmadik országoknak nyújtott

14 European Commission (2011a): Communication­from­the­Commission­to­the­European­Parliament,­the­Coun-cil,­the­European­Economic­and­Social­Committee­and­the­Committee­of­the­Regions.­Increasing­the­impact­

of­EU­Development­Policy:­an­Agenda­for­Change. Elérhető: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/

PDF/?uri=CELEX%3A52011DC0637&qid=1412922281378&from=EN (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

15 Európai Bizottság (2011): A­Bizottság­közleménye­az­Európai­Parlamentnek,­a­Tanácsnak,­az­Európai­Gazda-sági­és­Szociális­Bizottságnak­és­a­Régiók­Bizottságának.­Változtatási­program:­az­EU­fejlesztéspolitikájának­

hathatósabbá­tétele.­Elérhető: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52011DC0637 (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

16 A­fejlesztési­politika­általános­áttekintése.

17 Európai Bizottság (2011): i.­m.

uniós költségvetés-támogatás új megközelítéséről szóló következtetéseket. Az elfogadott anyagban azonban már nem szerepelt a korábbi nagyvonalú és ambiciózus terv, a 2015-re kitűzött 0,7%-os ODA/GNI arány¹⁸ elérésére való utalás.¹⁹ Ebben az időszakban már foly-tak a 2014−2020 időszak pénzügyi keretére vonatkozó tárgyalások, amelyeket a pénzügyi válságot követően a költségvetési kiadásokat lefaragó javaslatok határozták meg.

Az európai konszenzus alapján a „több és jobb uniós segély” címszó alatt az Unió és a tagállamok 2005-ben kötelezettséget vállaltak arra, hogy az ODA-kiadásaikat, a további források legalább felét Afrika számára biztosítják, illetve „a szegények érdekeit szolgáló”

megközelítést állítják a fejlesztési munka középpontjába, azonban ezt a határidőt nem si-került betartani. 2014. április 3-án, az EU–Afrika csúcs második napján Catherine Ashton, az Unió korábbi külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, a Bizottság alelnöke – az EP elnöke, Martin Schulz jelenlétében – aláírta az európai konszenzust. A 2005-ös dokumen-tum utólagos aláírását az tette szükségessé, hogy 2005-ben, annak intézményközi elfogadá-sakor, az EKSZ és az úgynevezett főképviselői pozíció még nem létezett, így nem lehetett jelen. A főképviselő aláírásának köszönhetően megvalósult a konszenzus valamennyi uniós intézmény általi elfogadása, és mindez ismét lendületet adott az Unió fejlődő országokkal kapcsolatos szerepvállalásának.²⁰

Az EU fejlesztési politikájának céljai összhangban álltak az ENSZ 2000-ben elfogadott nyolc millenniumi fejlesztési céljával. A kitűzött célok céldátuma 2015-ben lejárt, és az ENSZ közgyűlése még ebben az évben, 2015. szeptember 25. és 27. között elfogadta az új fenntartható fejlődési célokat, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet. Az új globális keret 17 új fenntartható fejlesztési célt, valamint 169 kapcso-lódó célt határoz meg. Az ENSZ 2015 júliusában elfogadta a finanszírozási eszközöket tartalmazó úgynevezett addisz-abebai cselekvési menetrendet. Ebben a dokumentumban szerepel az EU ismételt elköteleződése, hogy bruttó nemzeti jövedelmének 0,7%-át fejlesz-tési támogatásra fogja költeni.²¹

18 ODA – Official Development Assistance (a hivatalos fejlesztési segítségnyújtás). Az OECD DAC, a Fejlesztési Támogatási Bizottsága a donorországok külső támogatási hajlandóságát az ODA/GNI arány alapján méri.

19 Council­Conclusions­–­‘Increasing­the­Impact­of­EU­Development­Policy:­an­Agenda­for­Change’.­3166th­

­Foreign­Affairs­Council­Meeting,­Brussels,­14­May­2012. Elérhető: www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_

data/docs/pressdata/EN/foraff/130243.pdf (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.); Debisso Kinga (2013): Az Európai Bizottság változtatási programja: kísérlet az uniós fejlesztéspolitika hatékonyabbá tételére. Iustum­Aequum­

Salutare, 9. évf. 4. sz. 205–219. Elérhető: http://ias.jak.ppke.hu/hir/ias/20134sz/13.pdf (Letöltés ideje: 2018.

01. 01.)

20 Ashton­and­Schulz­Joint­Statement­on­the­European­Consensus­on­Development (2014). Elérhető: www.

europarl.europa.eu/former_ep_presidents/president-schulz-2012-2014/de-en/press/press_release_speeches/

press_release/2014/2014-april//ashton-and-schulz-joint (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

21 The­Addis­Ababa­Action­Agenda­of­the­Third­International­Conference­on­Financing­for­Development (2015).

Elérhető: www.un.org/esa/ffd/ffd3/wp-content/uploads/sites/2/2015/07/Addis-Ababa-Action-Agenda-Draft-Outcome-Document-7-July-2015.pdf (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.); A­fejlesztési­politika­általános­áttekintése,­2.

8. táblázat

Az­ENSZ­fenntartható­fejlődési­céljai­2030-ig 1. cél: A szegénység minden formájának felszámolása a világ minden részén

2. cél: Az éhínség megszüntetése, élelmiszer-biztonság és élelmezés javítása, fenntartható mezőgazdaság elősegítése 3. cél: Egészséges élet és jólét biztosítása korosztálytól függetlenül mindenkinek

4. cél: Magas színvonalú, befogadó és méltányos oktatás és az élethosszig tartó tanulás lehető-ségének biztosítása mindenki számára 5. cél: A nemek közötti egyenlőség biztosítása és a nők és lányok esélyeinek növelése 6. cél: A vízhez és a köztisztasághoz való hozzáférés biztosítása mindenki számára, illetve fenntartható víz- és szennyvízgazdálkodás 7. cél: Megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférés biztosí-tása mindenki számára 8. cél: Tartós, inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés elősegítése, teljes és termelékeny foglalkoztatottság, továbbá tisztességes munka biztosítása mindenki számára 9. cél: Ellenállóképes infrastruktúra kiépítése, inkluzív és fenntartható iparosítás elősegítése, valamint az innováció ösztönzése 10. cél: Az országokon belüli és az országok közötti egyenlőtlenségek csökkentése

11. cél: Befogadó, biztonságos, ellenállóképes és fenntartható városok és egyéb települések kialakítása 12. cél: Fenntartható fogyasztási és termelési módok kialakítása

13. cél: Azonnali intézkedések foganatosítása az éghajlatváltozás és hatásai kezelésére 14. cél: Az óceánok, a tengerek és a tengeri erőforrások megőrzése és fenntartható használata a fenntartható fejlődés érdekében

15. cél: A szárazföldi ökoszisztémák védelme, helyreállítása és fenntartható használatának elő-segítése, fenntartható erdőgazdálkodás, sivatagosodás megfékezése, a talaj állapotrom-lásának megállítása és visszafordítása, a biológiai sokféleség eltűnésének megfékezése 16. cél: Békés és befogadó társadalmak megteremtése a fenntartható fejlődés érdekében,

az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása mindenki számára, jól működő, elszámoltatható és befogadó intézmények kiépítése minden szinten

17. cél: A végrehajtás eszközeinek megerősítése és a fenntartható fejlődésért dolgozó globális partnerség megújítása Forrás: saját szerkesztés

A félidő lejárta előtt, 2014-ben 11 tagállam növelte és egy megtartotta az ODA/GNI támo-gatási arányt: Horvátország 0,07%-ról 0,11%-ra, Finnország 0,54%-ról 0,60%-ra, Német-ország 0,38%-ról 0,41%-ra, Luxemburg 1,0%-ról 1,07%-ra, Románia 0,07%-ról 0,10%-ra és Svédország 1,01%-ról 1,10%-ra növelte ezt az arányt. Összesen 4 olyan EU-tagállam volt, amelyik a 0,7%-os arány felett nyújtott fejlesztési segélyeket: Svédország (1,10%), Luxemburg (1,07%), Dánia (0,85%) és az Egyesült Királyság (0,71%). Az ODA/GNI ráfor-dítási arány 16 uniós tagállamban viszont csökkent: például Franciaországban (0,41%-ról 0,36%-ra), Írországban (0,46%-ról 0,38%-ra), Hollandiában (0,67%-ról 0,64%-ra),

Portugá-liában (0,23%-ról 0,19%-ra) és Spanyolországban (0,17%-ról 0,14%-ra).²² Az EU tagállamai közül a legtöbb fejlesztési együttműködési támogatást az Egyesült Királyság, Németország, illetve Franciaország nyújtja.

Magyarország – amely a 2004-es csatlakozását követően támogatott országból tá-mogatóvá vált – 2006-ban elkötelezte magát amellett, hogy 2015-ig 0,33%-os ODA/GNI ráfordítási arányt fog elérni. 2014-ben az erőfeszítések eredményeképpen ez az arány még mindig csupán 0,12% volt.²³

9. táblázat

Magyarország­ODA-hozzájárulása­2007–2014­között­(millió­USD)

2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014

Bilaterális ODA 33,0 15,5 29,6 28,4 33,2 21,8 34,3 30,1

Multilaterális ODA 70,4 91,5 87,3 86,0 106,6 96,6 93,9 113,9 Teljes ODA 103,5 106,9 116,9 114,3 139,7 118,4 128,2 144,0

ODA/GNI 0,08 0,08 0,10 0,09 0,11 0,10 0,10 0,11

Forrás:­Development­finance­of­countries­beyond­the­DAC.­Elérhető: www.oecd.org/dac/dac-global-relations/

Forrás:­Development­finance­of­countries­beyond­the­DAC.­Elérhető: www.oecd.org/dac/dac-global-relations/

In document Az Európai Unió külkapcsolati (Pldal 97-108)