A NYEU átalakulása és a bipoláris nemzetközi rendszer összeomlását követően bevezetett változások

Az európai biztonság- és védelempolitika (EBVP, angolul European Security and Defence Policy – ESDP)⁸ intézményesített alapjait a maastrichti szerződés fektette le. Az Európai Unió létrejöttével párhuzamosan zajlott a NYEU feladatainak újraértékelésével és újra-definiálásával kapcsolatos folyamat is. A később létrejövő EBVP/KBVP alapelveit a NYEU Tanácsának 1992-es petersbergi (miniszteri) értekezletén határozták meg. Ennek értelmében a kollektív védelem kérdése a NATO felelősségi körébe, a válságkezelési és megelőzési, béketeremtő, illetve humanitárius jellegű feladatok a NYEU saját hatáskörébe tartoztak.

1992. június 19-én a NYEU miniszteri tanácsa a Bonn melletti Petersbergben úgy dön-tött, hogy a szervezet 1. a humanitárius és evakuációs, 2. békefenntartási és 3. válságkezelési feladatokat (harcoló alakulatok bevetése válságkezelés céljából, beleértve a béketeremtést) is elláthat (petersbergi feladatok). A petersbergi nyilatkozat alapján ezen feladatok ellátása az EBEÉ és az ENSZ mandátuma alapján lehetséges.⁹

Az EU-t létrehozó szerződéssel intézményesített kapcsolat jött létre az EU és a Nyu-gat-európai Unió között. 1992-től a NYEU az EU számára hadműveleti lehetőségeket biz-tosított az úgynevezett petersbergi feladatok ellátása területén. A maastrichti szerződést követően a közös kül- és biztonságpolitika területén részben a védelmi kérdések beillesz-tése, illetve a szükséges intézményi reformok előkészítése képezte a szakmai és politikai viták tárgyát. A 90-es évek elején az öbölháború és a jugoszláv utódállamok között folyó

7 Lásd részletesebben: Gazdag (2005a): i.­m. 270–282.

8 Az európai biztonság- és védelempolitika a lisszaboni szerződés hatálybalépését követően közös biztonság- és védelempolitika, Common Security and Defence Policy – CSDP.

9 Petersberg­Declaration (1992).

háborúk következtében sor kerülhetett a NYEU-akciók indítására. A folyamatosan változó nemzetközi biztonsági helyzet szükségessé tette a közös kül- és biztonságpolitika tovább-fejlesztését, illetve a védelmi kérdések beemelését a második pillérbe.

A fokozatosan az EU szerves részévé váló NYEU a 80-as évek végétől elsősorban az Öböl és a volt Jugoszlávia térségében végzett a petersbergi feladatokkal összefüggő tevékenységet. Ebben az időszakban még nem dőlt el, hogy a NYEU vagy az EU lesz-e az európai védelmi identitást megvalósító szervezet. A 90-es évek közepén a NATO a szövetségen belül még a NYEU-n keresztül igyekezett kialakítani az európai biztonsági és védelmi identitást (European Security and Defence Identity – ESDI). Ezt támasztotta alá, hogy az 1996-os berlini NATO-csúcs az ESDI kialakításában az elsődleges szerepet még a NYEU-nak szánta.¹⁰

A NYEU műveleti tevékenységei

• 1988–1990: aknamentesítés a Perzsa-öbölben;

• 1990: humanitárius segítségnyújtás Észak-Irakban a kurd lakosságnak;

• 1993–1995: tengerészeti ellenőrző művelet a jugoszláv embargó betartatására az Adriai-tengeren;

• 1993–1995: határellenőrzés a jugoszláv embargó betartatására a Duna mentén;

• 1993–1996: rendőri kontingens Mostarban;

• 1997–2001: többnemzeti rendőri tanácsadó misszió Albániában;

• 1999–2001: aknamentesítés Horvátországban;

• 1998–1999: műholdas megfigyelés Koszovóban.¹¹

A duplikációk elkerülése érdekében az új típusú feladatok végrehajtása a NATO és a NYEU közötti viszony rendezését kívánta. 1996-ban a NATO elvi döntést, majd 1999-ben hatá-rozatot hozott arról, hogy amennyiben a szervezet nem kíván részt venni egy petersbergi típusú katonai akcióban, akkor kölcsönadják a szövetség katonai eszközeit. Ebben az idő-szakban a legfontosabb kérdésnek az számított, hogy a NYEU vajon a két szervezet között a NATO európai „lábává” válik, vagy majd végleg beintegrálódik az EU-ba. A kérdés végül az amszterdami szerződéssel zárult le, amikor eldőlt, hogy a petersbergi típusú ka-tonai akciók végrehajtását a NYEU-tól az EU veszi át. A szerződés életbelépését követően megkezdődött az európai védelem- és biztonságpolitika, valamint ezzel együtt az uniós katonai struktúrák fokozatos kiépülése.

1998-ban az osztrák soros elnökség idején az EU tagállamainak védelmi miniszterei megtartották első informális találkozójukat, majd 1999 júniusában a kölni Európai Tanács elhatározta, hogy az EU a NYEU legfőbb feladatait integrálja. Ettől kezdve uniós szinten egyértelműen a kollektív védelem helyett a válságkezelésre került a hangsúly, illetve meg-kezdődött az európai biztonság- és védelempolitika kiépítése.

10 de Puig, Lluis Maria (1998): The European Security and Defence Identity within NATO. NATO­Review, Vol.

46. No. 2. 6– 9. Elérhető: www.nato.int/docu/review/1998/9802-03.htm (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

11 Csiki (2010):­i.­m. 71.

Az amszterdami szerződés szorosabbra fűzte a NYEU és az EU közötti kapcsolatot:

a NYEU petersbergi válságkezelő feladatait az Európai Unióról szóló szerződésbe is be-emelte, az Unió felkérhette a NYEU-t ezek végrehajtására.

Amszterdami szerződés, Szerződés az Európai Unióról 17. cikk (korábbi J.7. cikk)

„(1) A közös kül- és biztonságpolitika magában foglalja az Unió biztonságát érintő vala-mennyi kér dést, beleértve egy közös védelmi politikának a második albekezdéssel össz-hangban történő fo kozatos kialakítását, amely – ha az Európai Tanács így határoz – kö-zös védelemhez vezethet. Ebben az esetben az Európai Tanács a tagállamoknak ajánlja egy ilyen határozatnak az alkotmá nyos követelményeiknek megfelelő elfogadá sát.

A Nyugat-európai Unió (NYEU), amely az Uniót – különösen a (2) bekezdéssel össze függésben – műveleti képességekhez juttatja, az Unió fejlődésének szerves része.

A NYEU támogatja az Uniót a közös kül- és biztonságpolitika e cikkben meghatáro-zottak szerinti védelmi szempontjai nak a kialakításában. Az Unió ennek megfelelően ösztönzi a NYEU-val való szorosabb intézményi kapcsolatokat, figyelemmel annak le-hetőségére, hogy az Európai Tanács ilyen értelmű határozata esetén a NYEU az Unióba integrá lódjon. Ebben az esetben az Európai Tanács a tagállamoknak ajánlja egy ilyen határo zatnak az alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadását.

Az Unió e cikk szerinti politikája nem érinti egyes tagállamok biztonság- és vé-delmi politikájának egyedi jellegét, tiszteletben tartja azoknak a tagállamoknak az Észak-at lanti Szerződés alapján vállalt kötelezettségeit, amelyek közös védelmüket az Észak-at lanti Szerződés Szervezetében (NATO) látják megvalósítottnak, és össze-egyeztethető az annak keretében meghatározott közös biztonság- és védelmi politikával.

A közös védelmi politika fokozatos kialakítá sát a tagállamok – az általuk megfelelő nek ítélt mértékben – a közöttük a fegyverkezés terén megva lósuló együtt-működéssel fogják támogatni.

(2) Az ebben a cikkben szereplő kérdések magukban foglalják a humanitárius és men tési feladato kat, a békefenntartó feladatokat és a harcoló erők válságkezelésben ki fejtett feladatait, be leértve a béketeremtést is.

(3) Az Unió igénybe veszi a NYEU-t védelmi vonatkozású határozatainak és fellépései nek kidolgo zásában és végrehajtásában.

Az Európai Tanácsnak az iránymutatások megállapítására vonatkozó 13. cikk szerinti hatásköre a NYEU-ra is kiterjed azokban az ügyekben, amelyekben az Unió a NYEU-t igénybe veszi.

Amikor az Unió a (2) bekezdésben említett feladatokra vonatkozó határozatainak kidol gozásában és végrehajtásában igénybe veszi a NYEU-t, az Unió minden tagállama jo gosult arra, hogy a kér déses feladatokban teljes mértékben részt vegyen. A Tanács a NYEU intézményeivel egyetértés ben elfogadja a szükséges gyakorlati intézkedéseket annak érdekében, hogy a kérdéses feladatban közreműködő tagállamok teljes mértékben és egyenjogúan részt vehessenek a NYEU-ban folyó tervezésben és döntéshozatalban.

Az e bekezdésben szabályozott védelmi vonatkozású határozatok nem sérthetik az (1) bekezdés harmadik albekezdésében említett politikákat és kötelezettségeket.

(4) E cikk rendelkezései nem akadályozzák szorosabb együttműködés kialakítását két vagy több tagállam között kétoldalú szinten, a NYEU, illetve az Atlanti Szövetség ke retében, feltéve hogy az együttműködés nem sérti, illetve nem hátráltatja az e cím-ben foglalt együttműködést.

(5) Az ebben a cikkben foglalt célkitűzések előmozdítása érdekében e cikk rendelkezé seinek felül vizsgálatára kerül sor a 48. cikknek megfelelően.”