A jelenlegi bővítési folyamat

Az intézményi reformokkal együtt a bővítési folyamat sem zárult le, esetenként a demokrá-ciakritériumok szempontjából is problematikus és a közösségi átlaghoz képest fejlődésben elmaradott államok várnak a csatlakozásra. A Nyugat-Balkán térségében és Törökország kapcsán is rendkívül fontos az EU bővítéspolitikájának, azaz a valós tagsági perspektívá-nak átalakulást és reformokat ösztönző hatása.

12. tábázat

Társulási­megállapodások­és­a­csatlakozási­folyamat

Társulási megállapodás Csatlakozási folyamat

Tárgyalá-sok kez-dete

Társulási megállapo-dás aláírása

Társulási megállapodás hatálybalépése

Tagjelölti

státusz Tárgyalások

kezdete Csatlakozás Stabilizációs és társulási megállapodás

Albánia 2003 2006 2009 2014

Bosznia-Hercegovina 2005 2008 2015

Koszovó 2013 2015

Macedónia 2000 2001 2004 2005

Montenegró 2005 2007 2010 2010 2012

Szerbia 2005 2008 2013 2012 2014

Európai Gazdasági Térség megállapodás

Izland 1989 1992 1994 2010 2011 2015 „nem

tagjelölt nem hivatalosan”

Társulási megállapodás

Törökország 1957 1963 1964 1999 2005

Forrás: saját szerkesztés

Annak ellenére, hogy minden kétséget kizáróan továbbra is a bővítéspolitika az EU legha-tékonyabb és legsikeresebb külpolitikai eszköze, a keleti bővítést követően az EU polgárai körében egyre inkább megfigyelhető egyfajta „bővítési fáradtság”, az újabb csatlakozási körök elutasítása. Mint az alábbi ábra mutatja, 2016-ban az uniós polgárok csupán 36,82%-a támogatja, és a többség – 51,98% – elutasítja a további bővítést. Az elutasítás okai között belső (gazdasági problémák, bizalmatlanság, tagállamok közötti feszültségek, a válságok-ra adott uniós válaszok minősége stb.) és külső okok (a csatlakozni vágyó országok belső feszültségei, politikai válságok stb.) húzódnak.

Mellette Ellene Nem tudja/nincs véleménye

6. ábra

Vélemények­az­EU­bővítéséről

Forrás: Eurobarometer (2016). Elérhető: http://ec.europa.eu/COMMFrontOffice/publicopinion/index.cfm/

Chart/getChart/chartType/lineChart//themeKy/29/groupKy/186/savFile/190 (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.) alapján

14. táblázat

Eurobarometer:­Mi­a­véleménye­az­EU­további­tagállamok­felvételét­célzó­bővítéséről?

Dátum mellette ellene nem tudja

10/2004 52,62% 35,36% 12,02%

05/2005 49,83% 37,88% 12,29%

03/2006 43,31% 43,39% 13,29%

09/2006 44,44% 43,50% 12,06%

04/2007 47,27% 40,72% 12,01%

09/2007 43,88% 42,48% 13,64%

03/2008 45,79% 40,86% 13,35%

10/2008 43,81% 43,06% 13,13%

06/2009 43,42% 45,55% 11,03%

10/2009 45,62% 43,51% 10,86%

05/2010 39,84% 47,79% 12,37%

11/2010 43,14% 44,92% 11,94%

05/2011 42,02% 47,00% 10,98%

11/2011 36,18% 52,51% 11,31%

05/2012 35,79% 53,02% 11,19%

11/2012 37,96% 51,81% 10,22%

05/2013 37,09% 52,64% 10,27%

11/2013 37,11% 52,23% 10,67%

05/2014 36,87% 49,11% 14,02%

11/2014 39,26% 48,31% 12,42%

05/2015 39,32% 48,76% 11,92%

11/2015 37,71% 50,75% 11,54%

05/2016 36,82% 51,98% 11,20%

Forrás: Eurobarometer (2016). Elérhető: http://ec.europa.eu/COMMFrontOffice/publicopinion/index.cfm/

Chart/getChart/chartType/lineChart//themeKy/29/groupKy/186/savFile/190 (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.) alapján

3.1. Törökország

A bővítés folytatása szempontjából a legérzékenyebb ügy Törökország uniós tagságának kérdése. Törökország 1987-ben kérte felvételét az EK-ba, az Európai Tanács 1999-ben nyil-vánította tagjelölt országnak. Az ország felvétele továbbra is elhúzódhat, mivel a koppen-hágai kritériumok teljesítése mellett kapcsolatát Ciprussal is rendeznie kellene (az ankarai társulási megállapodás Ciprussal kapcsolatos kiegészítő jegyzőkönyvének alkalmazása), illetve az Európai Unió által megkövetelt úgynevezett integrációs kapacitások megteremtése is szükséges. Törökország 2005-ben ugyan aláírta az ankarai egyezményt, amelyben vállalta az EU-val már létező vámuniójának kiterjesztését a 2004-ben csatlakozott országok körére, de ügyes diplomáciai lépéssel – az aláírással egy időben – Törökország közleményben adta hírül, hogy a vámunió kiterjesztése nem jelenti Ciprus elismerését.

Törökország felvétele mérete, földrajzi elhelyezkedése, politikai rendszere, nem utolsó-sorban pedig az Európát egyre súlyosabban érintő illegális migrációs hullámok és biztonsági kihívások közepette demokráciájának és jogállamiságának sérülékenysége, illetve részben kulturális-történelmi különbözőségei következtében komoly ellenállásra számíthat az uniós közvélemény és egyes tagállamok részéről. Törökország ugyan folytatta bizonyos reform-vállalások – például a 2013-as demokratizációs csomag,¹¹ illetve a hadsereg civil kontroll-ja – végrehajtását, de a bírói kar függetlenségének és az alapvető szabadságok védelmének kérdése már a korábbi években is komoly aggodalomra adott okot.

Mindeddig a tárgyalások többször elakadtak, de 2016-ban az Európára nehezedő illegá-lis migrációs és menekültáradat kezelése érdekében kötött EU−Törökország megállapodáso-kat követően a gazdasági és monetáris politikáról szóló fejezet megnyitásával újraindították azokat. A leginkább érzékeny, és legtöbb aggodalomra is okot adó hiányosságot tartalma-zó, jogállamisággal összefüggő 23. és 24. fejezeteket azonban még nem nyitották meg.

2016 márciusában döntöttek a vízumliberalizációs folyamat felgyorsításáról is. A 2016-os sikertelen puccskísérlet és az azt követő megtorlás továbbra is hátráltathatja a tárgyalások folytatását.¹² Törökország az IPA II eszközzel közel 5 milliárd euró támogatást kap.

3.2. Nyugat-Balkán

A nyugat-balkáni országok az uniós bővítési politikában bár egy „tömbként” szerepelnek (földrajzi elhelyezkedésük és jugoszláv utódállami státuszuk miatt), valójában igen eltérő gazdasági fejlettségi mutatókkal, történelmi és vallási háttérrel bírnak.¹³ Nem véletlen, hogy a keleti bővítés tapasztalataiból kiindulva esetükben már kezdetektől elképzelhetetlen lett volna az egy tömbben történő csatlakozás megvalósítása. A térség biztonságpolitikai jelentőségét azonban a felszín alatt jelenleg is fennálló törésvonalak, ellentétek, társadalmi és politikai feszültségek, illetve az EU-n kívüli nagyhatalmak (Oroszországi Föderáció, Kína, Törökország stb.) egyre erősödő befolyása jelenti.

Az 1999-ben indított stabilizációs és társulási folyamat eredményeképpen kétoldalú stabilizációs és társulási megállapodások születtek a térség országaival. 2003 júniusában az Európai Tanács Szalonikiben tartott ülésén az EU állam- és kormányfői megerősítették a térség országainak jövőbeli uniós csatlakozását. Ezt követően az egyes országok különbö-ző sebességgel ugyan, de megkezdték jogszabályaikat összehangolni az uniós előírásokkal.

A csatlakozási folyamat szempontjából a kisebbségek, a jogállamiság, a korrupció kérdése és a stabilizációs folyamat jelenti a legmeghatározóbb kihívásokat.

11 Az­Európai­Parlament­2014.­március­12-i­­állásfoglalása­a­Törökország­által­elért­eredményekről­szóló­2013.­

évi­jelentésről (2014). Elérhető: www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2014-0235+0+DOC+XML+V0//HU (Letöltés időpontja: 2018. 01. 01.)

12 Európai Parlament (2017b): i.­m.

13 Remek Éva (2016a): Az EU bővítési politikája: a Nyugat-Balkán. In Rajnai Zoltán – Fregán Beatrix – Ma-rosné Kuna Zsuzsanna szerk.: Tanulmánykötet­a­7.­BBK­előadásaiból. Budapest, Óbudai Egyetem. 190−198.

2005-ben­­Horvátországgal­sikeresen­megkezdődtek­a­tárgyalások,­majd­2013-ban­­

az­EU­tagja­lett. (A további tagságra váró országok jelenlegi helyzetét a lábjegyzetben hi-vatkozott mű feltüntetett oldalán található táblázat mutatja.)¹⁴

3.3. Montenegró

A 2006-ban függetlenné váló Montenegró a nyugat-balkáni térség még nem uniós tagjai közül a csatlakozás szempontjából a leginkább felkészült országnak számít. A meghatározó orosz befolyás ellenére a 2002 óta eurót használó ország NATO-csatlakozását követően Montenegró euroatlanti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlennek minősül.

Montenegró 2010-ben tagjelölti státuszt kapott, majd 2012-ben megkezdődtek a csatla-kozási tárgyalások. 2017 júniusáig az összesen 35 tárgyalási fejezetből 28-at nyitottak meg, és hármat már ideiglenesen le is zártak.¹⁵ Mindez azt is jelenti, hogy Montenegró a továbbra is fennálló hiányosságok ellenére (például a korrupció vagy a jogállamiság terén) jelentős eredményeket is elért a reformok megvalósításában.

Az EU előcsatlakozási eszközén (IPA II) keresztül Montenegró a 2014–2020 közötti időszakra 270,5 millió euró támogatásban részesül.¹⁶

3.4. Szerbia

Az EU Szerbiával 2008-ban írta alá a stabilizációs és társulási megállapodást, amely 2013-ban hatályba lépett. 2009-ben az ország hivatalosan is benyújtotta a csatlakozási kérelmét, 2012-ben Szerbia megkapta a tagjelöltstátuszt. Mivel Szerbia elkötelezettséget mutatott a csatlakozáshoz szükséges reformok végrehajtása és a Koszovóval való viszony rendezése iránt, 2014 januárjában hivatalosan elkezdődhettek a csatlakozási tárgyalások.

Az első két tárgyalási fejezetet 2015 decemberében nyitották meg. 2017 júniusáig a 35-ből 10 fejezetet nyitottak meg, amelyből eddig kettőt zártak le. A tárgyalási folyamatot nehezíti, hogy Horvátország a rendezetlen kérdések miatt időről időre blokkolja a tárgya-lásokat.

Az általános csatlakozási feltételek teljesítése mellett Szerbia uniós csatlakozása ese-tében a legfontosabb szempont a Koszovóval való viszony rendezése. Ebben a folyamatban az EU közvetítő szerepe meghatározó. Továbbra is az egyik legfontosabb kérdés, hogy Koszovó ENSZ-tagsága feltétele lehet-e Szerbia csatlakozásának. Szerbia az IPA II esz-közön keresztül 2014–2020 közötti időszakban 1,5 milliárd euró támogatásban részesül.¹⁷

14 Remek Éva (2016b): Az Európai Unió bővítésének biztonságpolitikai aspektusai. In Türke András István et al. szerk.: Magyarország­és­a­CSDP:­Magyar­szerepvállalás­az­Európai­Unió­közös­biztonság-­és­védelem-politikájában.­Budapest, Zrínyi Kiadó. 136.

15 A­montenegrói­csatlakozási­konferencia­nyolcadik­ülése (2016). Elérhető: www.consilium.europa.eu/hu/press/

press-releases/2016/12/13/accession-conf-montenegro-ministerial (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

16 Montenegro­–­Financial­Assistance­under­IPA­II. Elérhető: https://ec.europa.eu/neighbourhood-enlargement/

instruments/funding-by-country/montenegro_en (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

17 Serbia­–­Financial­Assistance­under­IPA­II. Elérhető: http://ec.europa.eu/neighbourhood-enlargement/inst-ruments/funding-by-country/serbia_en (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

3.5. Bosznia-Hercegovina

Bosznia-Hercegovina továbbra is csupán potenciális tagjelölti státusszal rendelkezik. Bosz-nia-Hercegovina esetében a stabilizációs és társulási megállapodás 2015. június 1-jén lépett hatályba, ezt követően az ország 2016. február 15-én nyújtotta be tagsági kérelmét. Noha a még mindig belső feszültségekkel és biztonsági kockázatokkal (például iszlám radika-lizmus vagy nemzetiségi ellentétek) küzdő ország nem áll egy gyors csatlakozási folyamat előtt, mind a társadalom, mind pedig a főbb politikai erők egyértelműen kiállnak az ország uniós csatlakozása mellett.¹⁸

2016 szeptemberében Bosznia-Hercegovina esetében az EU Általános Ügyek Taná-csa formálisan kérte az EB véleményét a benyújtott kérelemről. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az ország megkezdi az átvilágítás folyamatát, azaz az uniós vívmányok átvé-telének elemző folyamatát. A csatlakozásra váró ország kormánya egy több ezer kérdésből álló kérdőívet kap az Európai Bizottságtól. Annak ellenére, hogy az ország a 90-es évek háborúit követően határozottan elindult a csatlakozás irányába, a belső problémák miatt a folyamat még várathat magára, még több lépésnek kell megvalósulnia, hogy az ország valóban megkapja a tagjelölti státuszt.

A szükséges reformok támogatása érdekében Bosznia és Hercegovina az IPA II esz-közön keresztül 2014–2020 közötti időszakban 165,8 millió euró támogatást kap.¹⁹

3.6. Koszovó

Koszovó helyzete továbbra is rendkívül bonyolult, hiszen az EU öt tagállama (Spanyol-ország, Szlovákia, Görög(Spanyol-ország, Ciprus és Románia) mind a mai napig nem ismeri el függetlenségét, emellett Szerbia továbbra is államiságának bölcsőjeként tekint Koszovóra.

A továbbra is csupán potenciálisan tagjelöltstátusszal rendelkező, de Montenegró-hoz hasonlóan eurót használó Koszovóval kötött stabilizációs és társulási megállapodást 2015. október 27-én írták alá, és 2016. április 1-jén lépett életbe. A megállapodás ellené-re azonban Koszovóval szemben továbbra is hatályban van az EU felé a vízumkényszer.

Koszovó az EU közvetítésével párbeszédet folytat Szerbiával a kapcsolatok rendezése érdekében.²⁰ Az uniós közvetítéssel elindult párbeszéd, valamint a részleges eredmények ellenére azonban mind a mai napig számos területen, – például a többségében szerbek lakta Észak-Koszovó kérdésében, illetve tulajdonjogi kérdésekben feszültség jellemzi a kapcsolatokat. Koszovó kapcsolata azonban nem csupán Szerbiával, hanem a 2006-ban függetlenné vált Montenegróval is feszültnek tekinthető. Koszovó ugyanis továbbra is vi-tatja a még korábban, a jugoszláv időszakban meghatározott Koszovó és Montenegró között húzódó határt. A balkáni térségben a feszültség növekedésével sokan attól tartanak, hogy az EU jelenléte, illetve közvetítése ellenére a regionális szintű konfliktus ismét kiújulhat.

18 Angyal Ágnes (2016): Bosznia-Hercegovina és az EU: egy bonyolult kapcsolat története. In KKI elemzések, 2016/5. Elérhető: http://kki.gov.hu/download/9/01/51000/05_KKI-elemzes_BIH_EU_Angyal_20160309.pdf (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

19 Bosnia­and­Herzegovina­–­Financial­Assistance­under­IPA­II. Elérhető: http://ec.europa.eu/neighbourhood-enlargement/instruments/funding-by-country/bosnia-herzegovina_en (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

20 Európai Parlament (2017b).

Az EU kezében lévő stabilizációs eszközök (például vízumliberalizáció Koszovónak vagy a szerb csatlakozási tárgyalások folytatása) ellenére napjainkban a közvetítés sikeressége megkérdőjelezhető, más regionális szereplők (például Oroszország, Törökország) mellett az EU stabilizációs szerepe gyengül.

3.7. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal tagjelöltstátusza ellenére még nem kezdődtek meg a tárgyalások. Erre főként a Görögországgal folytatott „névvita” (Macedónia) miatt mindeddig annak ellenére nem került sor, hogy a Bizottság 2009 óta rendszeresen javasolja a tárgyalások megkezdését. Görögország elsősorban azért utasítja ezt el, mert egyik tartomá-nyának neve is Makedónia, és úgy érzik, hogy Macedónia elnevezése egyben Görögország területi egységét is megkérdőjelezheti. A Bizottság ugyanakkor a Macedóniára vonatkozó 2015. évi jelentésében a csatlakozás megindítására vonatkozó ajánlását a 2015. júniusi/júliusi politikai megállapodás (az úgynevezett pržinói megállapodás) végrehajtásától és a kiemelten sürgős reformok végrehajtásától tette függővé.²¹ Az EU a reformok végrehajtásának segítése érdekében az IPA II keretein belül 664,2 millió euró támogatásban részesíti az országot.²²

3.8. Albánia

Noha Albánia is tagjelöltstátusszal bír, a csatlakozási tárgyalások megkezdése még várat magára. Albánia a 2009-es NATO-hoz való csatlakozásával két stratégiai célkitűzéséből elérte az elsőt, a második cél pedig, az EU-tagság már formálódik. 2009. április 28-án, pár nappal az EU–Albánia stabilizációs és társulási megállapodás hatálybalépését követően csatlakozási kérelmet nyújtott be. 2010 októberében a Bizottság a csatlakozási tárgyalá-sok megkezdését javasolta, amint az ország teljesít 12 „kiemelt prioritást”. A Bizottság megfelelő előrehaladást regisztrált 2012-ben, és javasolta, hogy Albánia számára adják meg a tagjelöltstátuszt, amennyiben az ország a még függőben lévő reformokat végre-hajtja. Ezeket a feltételeket a 2013. júniusi – a nemzetközi megfigyelők által pozitívan véleményezett – parlamenti választások előtt jórészt teljesítették. 2013 októberében ezért a Bizottság egyértelműen javasolta, hogy Albánia számára adják meg az uniós tagjelölti státuszt. A Tanács 2013 decemberében tudomásul vette az ajánlást, és 2014 júliusában megadta a tagjelöltstátuszt. A tárgyalások konkrét kezdete attól függ, hogy Albánia mi-lyen eredményeket ér el öt kiemelt prioritás tekintetében.²³ Tehát a közigazgatási reformok

21 Európai Parlament Külügyi Bizottság (2015): Állásfoglalási­indítványtervezet.­Benyújtva­a­Bizottság­nyilatko- zatát­követően­az­eljárási­szabályzat­123.­cikkének­(2)­bekezdése­alapján­a­Macedónia­Volt­Jugoszláv­Köztár-saságról­szóló­2015.­évi­jelentésről­(2015/2895(RSP)).­Elérhető: www.europarl.europa.eu/meetdocs/2014_2019/

plmrep/COMMITTEES/AFET/RE/2016/02-16/1076433HU.pdf (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

22 The­Former­Yugoslav­Republic­of­Macedonia­–­Financial­Assistance­under­IPA­II. Elérhető: http://ec.europa.

eu/neighbourhood-enlargement/instruments/funding-by-country/former-yugoslav-republic-of-macedonia_en (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

23 Európai Parlament (2017a):­Az­Európai­Unió­külkapcsolatai:­a­Nyugat-Balkán. Elérhető: www.europarl.eu-ropa.eu/atyourservice/hu/displayFtu.html?ftuId=FTU_6.5.2.html (Letöltés ideje: 2017. 07. 01.)

folytatásában (színvonal emelése, politikai befolyástól mentesítés); a bírói kar átfogó re-formjában; intenzívebb korrupcióellenes tevékenységben és a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb küzdelemben; végül az emberi jogok területén is van még tennivaló, itt a romák jogai kiemelve (diszkriminációellenes politika). Sok egyéb feladat is van, ami a vélemény-nyilvánítás, médiaszabadság, tulajdonjogok, gazdasági reformok, üzleti környezet területén jelentenek konkrét feladatot.²⁴

A belső reformokhoz, az átalakulásokhoz pedig elengedhetetlen, hogy a kormány és az ellenzék között valóban fenntartható és konstruktív párbeszéd legyen. Mind a kormánynak, mind az ellenzéknek biztosítania kell, hogy a politikai vita elsődleges színtere a parlament legyen. Albánia esetében a tárgyalások megkezdéséhez az öt fő prioritás teljesítése, például az igazságszolgáltatási rendszer reformja terén elért eredmények szükségesek. Az Unió a szükséges reformok megvalósításához az IPA II eszközzel a 2014–2020 közötti időszakra 649,4 millió euró támogatást nyújt.²⁵

3.9. Izland

A pénzügyi válságot követően az uniós jogszabályok többségét már alkalmazó EGT– EFTA-tag, Izland 2009 júliusában nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Ta-nácshoz, a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről 2010. június 17-én döntött az Európai Tanács, majd 2011-ben megkezdődtek és a többi országhoz képes gyorsan haladtak a csat-lakozási tárgyalások. A csatlakozást korábban többségében elutasító országban azonban továbbra is meghatározóak voltak az EU-tagságot elutasító társadalmi és politikai nézetek, majd a 2013-as választások után hatalomra lépő új kormány fel is függesztette a csatlakozási tárgyalásokat, ezt követően, 2015-ben kérte, hogy az országot a továbbiakban ne tekintsék tagjelölt országnak. Hivatalosan azonban nem vonta vissza csatlakozási kérelmét.

Az izlandi oldal csak akkor indítja újra a tárgyalásokat, ha a kormány úgy dönt, hogy tovább halad az uniós tagság felé vezető úton. Így tehát a Bizottság fokozatosan megszünteti az Izlandnak nyújtott előcsatlakozási támogatást (IPA). Izland továbbra is az EU fontos part-nere marad, hiszen tagja az Európai Gazdasági Térségnek és a schengeni térségnek (1996 óta), valamint részt vesz az északi-sarkvidéki kérdésekre vonatkozó együttműködésben. Izland esete egyébként jól példázza a nemzeti érdekhez való ragaszkodásából való „nem engedést”,²⁶ ami az egyébként kecsegtető és főleg gyors indulás után, a jelenlegi helyzet tükrében véget ért, de az EU-val szorosan együttműködik, és vélhetően nem lesz ez a jövőben sem másként.

24 Európai Bizottság (2014): A­Bizottság­közleménye­az­Európai­Parlamentnek,­a­Tanácsnak,­az­Európai­Gaz-dasági­és­Szociális­Bizottságnak­és­a­Régiók­Bizottságának.­Bővítési­stratégia­és­a­legfontosabb­kihívások­

2014–2015. 26–27. Elérhető: http://ec.europa.eu/enlargement/pdf/key_documents/2014/20141008-strategy-paper_hu.pdf (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

25 Albania­–­Financial­Assistance­under­IPA­II. Elérhető: http://ec.europa.eu/neighbourhood-enlargement/inst-ruments/funding-by-country/albania_en (Letöltés ideje: 2018. 01. 01.)

26 Az EU és Izland között a halászati politika, a vizek túlhalászása probléma 2009 óta tartó vita tárgya. Voltak apró közeledő lépések, de megfelelő megoldás nem született.

In document Az Európai Unió külkapcsolati (Pldal 126-134)