A kései vámpírfilmekben nő a vér, az újabb mad scientist filmekben pedig a hús szerepe.
A korábbi mad scientist-változatok életfilozófiájával szemben Cronenberg A légy című filmje a hús filozófiáját hangsúlyozza. Végül a slasher leveti mind a mágikus, mind a szcientista mezt, és marad a darabolás és kannibalizmus. A későkapitalizmus nagy szerveze-tek hideg kegyetlenségét vagy egymás ellen ajzott csoportok gyűlölködését képviselő típusai már csak sajátos közvetítéssel tudják magukat embernek tekinteni: ha másokat eszköznek, haszonállatnak, nem-embernek tekintenek. A biopolitika, a slasher és a hozzá hasonuló többi műfaj tanúsága szerint nem is annyira társadalomszervezési, mint inkább önápolási, önérzeti probléma. A műfajrendszerben harc folyik a dominanciáért: a horror kebelezze be a slashert vagy a slasher asszimilálja a horror elemeit, illetve vegye át a horror közönségét? A horror mese, a slasher rítus, pszeudo-narratív árny-happening szegények számára. Frankenstein elveszti nevét, hogy ne korlátozza az anyag alakítását a romantikus tradíció, a fenség eszté-tikájának öröksége.
A Re-animátor 1-ben két orvostanhallgató kapcsolatára épül a cselekmény, akik egyike a hajtóerő, másika, a szokásos módon, a fék vagy a lelkiismeret. Daniel (Bruce Abbot) tevé-kenysége megoszlik a hullák és menyasszonya között, míg Herbert (Jeffrey Combs) a hullák megmozgatásának szenteli minden figyelmét és szenvedélyét. Így Daniel, a normális típus a kétéletű, s az őrült tudós az egyéletű, a zseni az egydimenziós, cserében azonban határozott, parancsoló, rendíthetetlen és ellenállhatatlan figura.
Daniel csak visszatartó, fékező erő, míg az öregek, a dékán, aki egyúttal a menyasszony apja, s Herbert elméleti ellenfele és professzora: agresszív ellentábort alkotnak. A professzor az eszmék ellenfele, a dékán a szerelemé, az öregek visszatartják Herbertet a halál, Danielt a nő titkainak megismerésétől. Az erotikus illetve tudományos kísérletek ellenfelei üldöző, letiltó, kitiltó zsarnoki alakok.
Herbert West épp olyan konfliktusmentes akarnok, mint az öregek, a belső konfliktusok és így a melodramatikus motívumok Daniel szerepét erősítik, aki körül háromszög viszonyok szerveződnek. A fiatal tudós szerelmi háromszögének lényege a tudomány szerelme, szembe-állítva a menyasszony szerelmével. A menyasszony boldogságra csábít, West pedig tudásra.
Miután a régi filmekben a menyasszony Frankensteiné volt, így a tudást és a szerelmet is ő birtokolta, most nő a barát szerepe. A szerelem azonban, akárcsak a régebbi filmekben, sza -ka datlan defenzívában van: előbb a menyasszony macskája, később a menyasszony apja, végül maga a menyasszony is West áldozatává válik.
A dékán hülye, Hill professzor gazember, csak a szerelmespár emberi. Mindkét nemzedék ambiciózus tagjai hatalomra törő cinikusok: a professzor kisajátítja West találmányát, amely ezúttal szérum, mint a Dr. Jekyll-filmekben. A Re-animátort a kései stádium eklekticizmusa jellemzi, a frankensteini elektronikát felváltó jekylli szérum zombikat teremt. A professzor elrabolja az ifjú zseni tudását, erre az ifjú elrabolja a professzor fejét. A tudás lefölözésére az ellenfél lefejezése a válasz, fejrabló az észrabló ellen, fizikai csapás az intézményes hatalom
ellen. A következőkben a professzor Salome, Keresztelő Szent János és Heródes démonikus karikatúrája egy személyben: tálcán hordozza a saját fejét. De a mítosz kései stádiuma groteszk sűrítő munkáját ez nem meríti ki, az ellenfél önálló életre kelt feje egyúttal Ellenfrankenstein, akinek saját ormótlan, nehézkes teste a szolgája. A fej távirányítja a testet, sőt a későbbiekben az egész zombisereget, melyet az elorzott szérum által teremt és szaporít. Az akarat távirányított uralása a professzor leleménye, melyet West felfedezésével, a halvajárással kombinál.
A fiatalemberek megfordítják az időt, visszaveszik a holtakat az elmúlástól, de a megfor-dult időből felformegfor-dult világ lesz, melyben az öregek és holtak elveszik a fiatal férfitől a fiatal nőt. Az apa a kérőre támad, leüti, majd elhurcolja lányát rabtartója és parancsnoka, a pro-fesszor számára. Ezzel az ellenfél további funkciót vesz fel: miután a zombiapa vámpírszolgai viszonyban van az élőhalott Ellenfrankensteinnel, az utóbbi undorító, démoni csábítóként lép fel, ezúttal nem vérszomjas, csak nőszomjas Drakulaként, akinek fejetlen törzse a ki -kötözött lány erogén zónáihoz helyezi törzs nélküli fejét.
Daniel örömei, melyeket a lánytól kap, az identitást akceptáló gyönyörködésből fakadnak, míg West kéjeit a differenciák mélyére hatolás táplálja. Daniel a több élet, a szerelem és nemzés világában keresi az élet titkát, West a kevesebb élet, a betegség, perverzió és halál jelenségeit kérdezi róla. A film legfőbb hatóanyaga az iszonyat burleszkje, melynek nem a nevetés a célja, de mégsem humortalan. West lábat ad a kéznek, kezet illeszt a kézhez, különös, idétlen új csonkfajokat, torzlényeket kreál, nemcsak verseng Istennel, egyúttal gúnyolja is az isteni teremtést. West szürreális teremtményei az élet mint lehetetlen vállalkozás és szörnyű vicc képei. Végül önállósult, feltámadt, saját létjogukat és autonómiájukat követelő és harcosan érvényesítő belek támadnak rá, a tudás új fájának új kígyójaként, míg a vőlegény a menyasszonnyal menekül a zombik poklából.
Ez azonban egy hagyományos happy end lenne, az iszonyat burleszkje újabb, negatív fordulatot igényel. Az apában felébred a szólongatásra a szeretet emléke, és a menekülő szerelmesek segítőjévé válik, de későn. A lányt megfojtja egy zombi, Daniel pedig, miután sírva csókolgatja a holtat, előveszi West szérumát. A kép elsötétül, vége a filmnek, de még velőtrázó nősikolyt hallunk, mely a dühöngő feltámadottak tombolásának kezdetét jelzi.
A Re-animátor menyasszonyaismét a két fiatalember viszonyára épül, akik társak, de nem barátok. „Én orvos vagyok!” – hangoztatja Daniel, aki segíteni akar, s a felfedezéseket a gyakorlati orvoslás eszközének tartja. „Akkor most legyél tudós!” – felel társa, aki a gyakor-lati orvoslást a felfedezés szolgálatába állítja. Az új film a groteszk szörnyek revüje irányá-ban viszi tovább az első rész leleményeit. Herbert West emberi ujjakat kombinál össze egy szemmel undorító pókszerű lénnyé, mely szemtelenül szaladgál, míg gyanakvó nyomozó vallatja hőseinket. Később West döglött kutyát egyesít levágott emberi kézzel. A meny -asszony-kombinatorika is új szintre lép: az egyik szeretett nő szívét, a másiknak fejét kom-ponálják bele a teremtménybe, míg műtét közben befut a harmadik szeretett nő, a két halott élő konkurense. Két nő küzd Danielért, halott és élő, az ingadozó Daniel pedig előbb a holtat, utóbb az élőt választja, mire végül a holt, a szemrehányó szerelem gesztusával, kitépi és átnyújtja szívét.
A morbid szerelmi melodrámát az emberi tagokból lett szörnyek, a megelevenedett hulladékok ostroma, a selejt inváziója kíséri. A szakadt szörnyek csapatát Hill professzor denevér
-szárnyakra szert tett feje vezényli, ezzel beteljesítve a professzor előző filmben megindult eldrakulásodását.
A harmadik rész (Reanimátor. A visszatérés) börtönfilm, mely az előző részek egyetemi zsarnokait a börtön zsarnokára váltja: a szadista börtönigazgató perverz kéjgyilkos. Miután a börtöntársadalom eme miniszterelnöke megfojtja a fellatióra kényszerített legújabb menyasszonyt, a zombiként visszatérő nő leharapja a férfi péniszét, mellyel a továbbiakban egy patkány játszadozik, míg végül a pénisz megelevenedik és harcra kél a patkánnyal.
Az előbbi két film kórháza után ezúttal a gyűjtőfogház képviseli a társadalom üzemét.
A börtönkórházban jelentkezik a rab Westnél a fiatal rezidens orvos: „Magával akarok dolgozni, doktor!” Az előző filmek bevált viszonyrendszere továbbra is működőképes: a börtönben szimatoló újságírónő és a fiatal orvos szerelme révén ismét a mad scientist segédje éli át hivatás és szerelem konfliktusát.
Brian Yuzna a „visszahozott” nők specialistája, aki Orpheusszal kombinálja Frankensteint és segédjét (akik együtt sem tesznek ki egy teljes Orpheust, tudományuk nem ér fel annak művészetével). Az előbbi film két nőt egyesített, az új filmben megkettőzik az eljárást, s egy újabb szérummal nyugtatják az őrjöngő „visszahozottat”. Ezzel azonban megkettőzik a lány személyiségét, így az élőhalott leány felváltva „Sister Jekyll” és „Sister Hyde”: A nő agya kijózanul, keze azonban – ezzel az Orlac kezeiés szövődmény-filmjei emléke is aktivitzáló-dik – gyilkolni akar. A zombirománc és az Orlac kezeikombinálásával már Sam Raimi is sikert aratott. Míg a szakadt, elgyötört széplány brutalizálja volt szerelmét, közben szánal-masan rimánkodik a halálért. A harmadik Re-animátor-filmben már az az új sajtókép is hat, melyet a Született gyilkosoktudatosított. Az újságírónőt szinte predesztinálja az átváltozásra, hogy ő is az a gátlástalan, cinikus szenzációvadász, akit Cronenberg A légycímű filmjének elején is látunk. Nemcsak lelkét érinti a karrierizmus, testét is beveti intrikus üzelmei során, maga hívja ki a sorsot, kacérkodva a perverz börtönigazgatóval, így a két szérum, mondhatni, csak átvilágítja jelleme nem éppen ideális „tartalékait”, olyan ösztönöket és motivációkat, melyeknek a klasszikus elbeszélés nőalakjai inkább ellenfelei voltak. A szörnyű „vissza -térés” az elfojtott visszatérése is, mindazé, amit a tetszetős máz, a „szexi nő” kívánatossága eltakar. A régi Frankenstein-filmekben szánakozást keltett, hogy a szépségnek a hatalomvágy feletti hatalma csökken; az új filmben a szépség kezdettől fogva kissé agresszív és tisz -tátalan, s az esztétikus-erotikus minőségeket maga is hatalmi ténynek tekinti.
Frankenstein diadala, mely a The Revenge of Frankensteincímű Hammer-filmben patetikus, romantikus, prométheuszi értelmet kapott, visszájára fordul. A fiatal doktor megőrül, West pedig, elorozva áldozatává lett társa személyazonosságát, távozik a kórházból, új élet felé, az éjszakában. West a kései Hammer-filmek bestiális Frankensteinjének rokona, bestialitása azonban puritán, amennyiben nem a kéjszerzést szolgálja, mint az „öregeké” (a befutottaké, a főnököké); a néző, az „öregekkel” szemben neki drukkol. A cselekmény legfőbb mozgató ereje West rendíthetetlen akaratereje és félelmet nem ismerő határozottsága, mellyel minden körülmények között, a veszélyeket és kellemetlenségeket nem érzékelve, csak a nagy célt látva, a legszörnyűbb körülmények között is zavartalanul folytatja munkáját.