A Lady Frankensteinben a tudós, a famulus, a hullarabló és a rém különös világába berobban Tania Frankenstein (Rosalba Neri), a tudós tanulmányai végeztével hazatérő lánya. A szen-vedélyes, céltudatos és attraktív nő pillanatok alatt felméri a helyzetet: „Tehát emberekkel kísérletezel.” Vajon az apai bűnök megdöbbent rajtakapójának szerepét vállalja? A perverz
ősjelenet által traumatizált éretlen gyermekét? Korántsem. „De hát én segíthetnék neked!”
Eddig a nők tartották vissza Frankensteint, most itt egy tett- és tudásvágytól lobogó nő, akit neki kell visszatartania.
Frankenstein (Joseph Cotten) ideje a vihar, Frankenstein viharember, esőember, villám-ember. Türelmetlen szenvedéllyel hajszolja famulusát, Charlest (Paul Muller) a feltámadás éjszakáján, ezért lesz elsietett feltámadás. A kísérletből kizárt Tania Frankenstein ágyában forgolódik, szobájában mozgolódik, a nemes emberpéldány nyugtalanságának képe váltakozik a szörny teremtésével. A teremtmény, első mozdulatával megöli teremtőjét. Charles Taniáért siet a feltámadás hírével, a helyszínre érkező Tania azonban az iménti összefércelt hulla helyén holt apját találja, a tehetetlen helyén és szerepében a túl tehetségest, az élettelen helyén a megöltet, mert az emberek megölik az isteneket, és az embert is megöli, amit teremt. A viha-ros éjszaka gyilkos rémre cserélte a nagy tudóst. Problémát hagy lányára az apa. Mondta is korábban: „Talán túl késő számomra, Charles, talán majd Taniának sikerül.”
Tania apja helyére lép, folytatja művét. Frankenstein lánya nem a mű folytatójának part-nere most már, hanem maga a folytató. Charles lesz mellette a kétkedő és vonakodó segítő, aki megpróbálja visszatartani, de végül enged szenvedélyének és varázsának. A Frankenstein iránti tanítványi és baráti hűségnél is erősebb kényszerítő Charles Tania iránti szerelme.
„Tegye meg értem!” – ez a nő utolsó érve, melynek Charles enged, holott meg van botrán-kozva és nem hisz.
Ezúttal a rém a sorozatgyilkos, nem Frankenstein, mint Morrissey filmjében. A leány apja iratait tanulmányozza. „Megvan a megoldás… Egy új teremtmény!” A frankensteini terem-tés nő nélküli szülés volt. Ezúttal a nő az, aki szülés nélkül akar teremteni, azaz férfi módra szülni. A nő célja új műember teremtése, tökéletes lény szembeállítása a sikerületlennel, aki fizikailag és szellemileg is túlszárnyalva, megfékezheti azt. A szülés nélkül teremtett lény feladata az ölés. A női Frankenstein által teremtményének szánt feladat: bosszúállás apja gyilkosán. Tervén mérve Tania Frankenstein egy női Hamlet vagy Elektra, aki apjáért akar bosszút állni. A terv kivitelezése azonban egy perverz módon önfelszámoló szerelmi három-szög közvetítésével megy végbe. A tudatos terv talán csak mélyebb szándékok fedőszerve?
A bosszúterv talán csak egy mélyebb szenvedély felszabadítója?
Az öregedő Charles alázatos szerelme viszonzatlan, de Taniába még egy férfi szerelmes, a kisbárányt simogató gyermeklelkű istállófiú. Az egyik férfinek a szelleme tökéletes, a másiknak a teste, Lady Frankenstein pedig a kettőből akar egyet csinálni, a bosszú műve eszközeként. Nem azért, mert tökéletes szeretőre vágyik, hanem elektrai műve betetőzésé-hez gyárt eszközt: a leendő férfi csak a fegyvere. Genderlady nem a Libidó, hanem a Destrudó tájain keresi a beteljesedést. A ragyogó, zseniális boszorkány dekoltált ruhákat ölt, feltüzeli Charles alázatos szerelmét, s az istállófiúval is kacérkodni kezd. A nő szuperembert akar teremteni, de ő maga a szuperember, teste az érzékiség, agya az értelem csodafegyvere.
A férfiakban nincs együtt, ami benne találkozik, hatalma azonban épp ebből fakad: ha sikerülne a teremtés, s méltó partnert, társat teremtene magának, vajon ezzel nem méltó ellen -felet teremtene-e? Lady Frankenstein nemcsak ellenállhatatlan szépség, gátlástalan is. Tervei kivitelezése érdekében felhasználja bájait, de nemcsak adottságai felhasználásához, értékük felveréséhez is ért. Az elérhetetlent érik el, a csodát, sugallja a férfiaknak, ezzel éri el, hogy életüket bocsássák rendelkezésére. Az új női Hamlet történetében a „lenni vagy nem lenni”
szerelmi kérdés, s nem a hölgy, nem a bosszú asszonya, hanem szeretőinek kérdése. A terv
kivitelezéséhez Charles asszisztenciájára van szükség. Thomas szerepe a puszta áldozaté, Charlesé a bűntársé. „Képzeld, milyen volna, ha a tied volnék! Szeretnéd érezni a testemet?
Én ezt lehetővé tudnám tenni neked.” Charles végül közreműködik Thomas elpusztításában, hogy az istállófiú testén keresztül, új testbe plántálva érinthesse a nő meztelenségét. Lady Tania az öregedő tudóst elcsábító női Mefisztó, Faust Margitja ezúttal maga az ördög, és egyben Faust is, akinek a férfi, Charles csak famulusa. A funkcióhalmozás mint emanci -pációs stratégia nem a hatalom felszámolása, hanem puccsszerű megkaparintása és megerő-sítése, a későkapitalista nőfelszabadítás nem az ember felszabadítása, ellenkezőleg, új, haté-konyabb elnyomási formák „felszabadítása”, a totalitárius biopolitika új trükkje, a nemi különb-ségek antagonisztikus ellentétekké fokozása egy nemi világháborúban. Ha nincs többé elnyomott, aki minden elnyomott érdekét képviselné és szenvedését és lázadását venné magára, akkor a vérebek létharca az univerzális létmodell, mint a Korcs szerelmekcímű filmben.
A film centrális szexjelenete nem Charles elcsábítása, hanem Thomasé. Ezen a ponton változik át a horror a szexkorszak meztelenfilmjévé. A Dr. Jekyll and Sister Hydecímű film-ben az őrült tudós válik nővé, a Lady Frankensteinfilm-ben a nő őrült tudóssá. Tania a tudás akaratával kezdi, a bosszúéval folytatja, és a tökéletes szerető megteremtésével végzi. A film csúcspontja nem a teremtés, hanem a vetkőzés; előbb alkalmi nőket, prostituáltakat látunk koitálni, utóbb Taniát. Az előbbiek esetében ez egyszerű szolgáltatás, legfeljebb ingercsere, míg Tania számára extrém hatalomgyakorlás, ezzel éri el azt az omnipotenciát, amit apja nem ért el puszta tudományával. Tania puszta meztelensége a kényszerítés aktusa, a szex -jelenet tárgya a női meztelenség, mint hatalmi tény, a nő meztelensége mint nem puszta látvány, hanem tett. A fiatalok szeretkeznek, Charles pedig végignézi az aktust, hogy meg-fojtsa riválisát. A nő magába fogadja az istállófiút, s a kéj csúcspontján tehetetlenné vált ifjúra csap le a másik férfi. Thomas halálvonaglása helyett az őt befogadása által megsemmisítő nő kéjvonaglását követi a kamera. A jelenet a meztelenség feltárulásával indult és egy viharos orgazmussal zárul. A szuperemberek között talán a kölcsönös taszítás törvénye érvényesülne, Thomas azonban egyszerű ember és szép férfi, aki mint szerető végül is kinő a puszta racio nális eszközviszonyból, melyet megzavar egy irracionális eszközviszony: már nem a bosszú eszkö-ze, hanem a női kéjé. Morrissey filmjében az új emberiség teremtése az ölés alibije, itt a hamleti bosszú válik egy különösen kegyetlen kielégülési feltételekhez kötött orgazmus alibijévé.
Megvan az új test, albérleti test Charles agya számára, következhet a műtét, a kiterített Charles fölött azonban Tania elbizonytalanodik. Most már Charles hajszolja őt, hisz gyilkossá váltak, s a férfi inkább a nő kezei között halna meg, mintsem hóhérkézen. „És most láss neki!
A mosolyod legyen az utolsó, amit látok.” A csúcsponton, a végső lépés előtt elbizonytala-nodott női tettest áldozata bíztatja, akárcsak Az érzékek birodalmában. Lady Frankenstein másképp teremt, nem a természet villámait várja, mint apja tette, maga állítja elő a villámot, mellyel a holt testet rázza, míg az feléled. A villám a nő kezében, felemelt tenyerei, ujjai között szikrázik. A teremtmény két vágy emlékműve, mindkét szerelmes férfi jobbik részének egye -sítése, a rosszabbik rész feláldozása árán. A nő Charles-nak szólítja, de Thomast látjuk. Tania egyesítette a szétszórt férfierőket és minőségeket, s visszaadta Charles elveszett ifjúságát.
Kétszeresen fordította meg az időt, nemcsak az életet nyerte vissza a haláltól, az ifjúságot is az öregségtől.
Létrejött a tökéletes szerető, de bizonyos értelemben annak ikertestvére, akit le kell győznie, hogy egymáséi lehessenek Tania és a Thomas-testű Charles. A szerető és a rém láthatatlan
módon, sorsukkal összenőtt sziámi ikrek, vagy úgy függnek egymástól, mint A prágai diák-ban a hős és tükörképe. A szeretők egyedül vannak, az egész világ ellen, sorra befutnak a rém, a szokásos ostromló fáklyás tömeg és a rendőrség. A „jó rém” legyőzi a rosszat, majd szeretkezés következik, melynek végén a tökéletes férfi megfojtja a tökéletes nőt. Ez a meg-oldás formálisan is szükségszerű, mert az előző orgazmusban a tökéletlen férfi halt meg a nő kéjéért, ám most a férfi is tökéletes, s a nárcisztikus tökélynek nincs szüksége társra.
Szükségszerű a megoldás azért is, mert a gyilkos szeretőknek nincs helyük a morális világ-ban, a zseniális nő morálisan már halott. Szükségszerű a megoldás továbbá azért, mert a szerelmi háromszöget nem sikerült felszámolni, a két egyesített férfi féltékeny egymásra.
„Ó, Thomas, szerelmem, a tiéd vagyok!” – sóhajtotta a nő szeretkezés közben, erre Charles megfojtja. A megoldás túldetermináltságát erősíti a tökéletes és a kudarcos teremtés ikertest-véri viszonya. A szerető, a tökéletes férfi folytatja ikertestvére, a sorozatgyilkos művét.
Taniának azért is meg kell halnia, mert a szeretőknek egyesülniük illik a halálban. Amit az imént a rém kéjgyilkosságaként értelmeztünk így értelmezhető a szerelemmitológia követel-ményeként is. A végső harcba beavatkozó Tania szíven szúrja a rémet, az áthatoló tőr azonban a tökéletes szerető, a Taniáért harcoló műember testébe is behatol. Tania három embert ér egy szúrással, hiszen a két birkózó egyike maga is két ember, akiket ő egyesített. A rém gyilkossága úgy is értelmezhető, mint úr és szolga viszonya elleni lázadás: a Tania által eszközzé tett férfi magával viszi őt a halálba. Így a tett, mely kéjgyilkosság is lehet, hisz a gyilkosnőből, ámokfutó műemberből és a gyilkos gyilkolására teremtett lényből álló ember-szendvics közepe, az első műember is sorozatgyilkos, s az orgazmus képe már korábban összekapcsolódott a rémtettel, a szexfilmi problematikától újra elvonatkoztatva, az eszköz-ember lázadásaként is értelmezhető, mely azonban, a szexfilmi problematika örökségeként az emberi szituáció minden művi-perverz manipulációja elleni lázadás.