A Ptk. társasági jogi szabályainak felülvizsgálata
4. A lemondó nyilatkozat és a megszüntető megállapodás hatályosulása
A Vbt. 57. § (1) első bekezdése szerint „A választottbírói tisztségről lemondás, valamint a választottbírói megbízatás felek általi megszüntetésére vonatkozó megállapodás akkor hatályosul, ha arról az eljáró választottbírósági tanács mindegyik tagja, továbbá lemondás esetén valamennyi fél értesült.” A Vbt. 57. § (1) bekezdése nem a választottbí-rói tisztség bármikori egyoldalú lemondási, illetve megszüntetési jogát alapozza meg, hanem az ezekre vonatkozó címzett jognyilatkozatok hatályosulásának a kérdését ren-dezi. A jognyilatkozat hatályossá válása nem jelenti, hogy az a vele célzott jogkövetkez-ményt ki is váltja.
4.1. A szerződés felei és a jognyilatkozatok hatályosulása
A jognyilatkozat hatályosulásának általános szabályait a Ptk. 6:5. §-ban találjuk. E sze-rint, ha a jognyilatkozat tartalmáról a címzett annak megtételével egyidejűleg tudo-mást szerez, akkor az azonnal hatályossá válik. A távollevők között tett jognyilatkozat a címzetthez való megérkezéssel válik hatályossá. A lemondó nyilatkozat és a meg-szüntető megállapodás hatályosulásával kapcsolatos kérdések vizsgálata előtt vissza kell térni ahhoz a kérdéshez, hogy kik minősülnek a választottbírói szerződés feleinek.
Az uralkodó hazai24 és nemzetközi gyakorlat, valamint irodalmi álláspontok sze-rint a választottbírói szerződés a választottbíró és az eljárás valamennyi fele között jön létre. Ezt azáltal lehet dogmatikailag megalapozni, hogy a fél általi választottbíró jelölést úgy tekintjük, hogy a fél a másik fél (további felek) képviseletében is megteszi az ajánlatát. A másik fél azért köt a fél által jelölt választottbíróval szerződést, mert a fél is így tesz az általa jelölt választottbíró esetében. Három fős eljáró tanács esetén pedig a harmadik választottbíró személyében megegyező választottbírák tekinthetőek a felek képviselőinek. Választottbíró kijelölése esetén a kijelölő szervet kell úgy tekinteni, hogy a felek képviseletében és javára tesz ajánlatot a választottbírónak.
A választottbíró elfogadó nyilatkozata az összes peres fél irányába megtett elfoga-dásnak minősül.
A választottbíró a felekkel, mint együttes jogosultakkal (Ptk. 6:32. §) áll jogviszony-ban. A választottbíró kötelezettségeinek teljesítését a felek bármelyike követelheti, nem szükséges a felek egyetértő együttes fellépése.25
Abból, hogy a választottbíró a peres felek mindegyikével szerződéses kötelemben áll, logikusan következik a Vbt. 57. § (1) bekezdésének rendelkezése, hogy a választott-bíró lemondó nyilatkozatának, mint egyoldalú címzett jognyilatkozatnak a
hatályosu-24 BH 2010/96.
25 Lásd pl. a BGH III ZR 233/84 számú ügyben hozott ítéletének II.2. b) pontja
lásához nem elégséges, ha a lemondásról a választottbírót jelölő fél tudomást szerez, hanem a lemondásról mindegyik peres félnek is értesülnie kell.
A Legfelsőbb Bíróság már a régi Vbt. szabályai alapján arra az álláspontra helyez-kedett, hogy mivel a választottbíró a peres felek mindegyikével szerződéses jogvi-szonyban áll, így lemondását is mindannyiuknak kell címeznie26. A törvény megoldása ennél annyival tágabb, hogy a lemondás címzettjei közé bekerültek a választottbírósági tanács további tagjai is. Ennek az az oka, hogy több fős tanács esetében a szerződés sze-rinti szolgáltatást nem az egyes választottbírók, hanem a választottbírósági tanácsban együttműködő választottbírók együtt nyújtják.27
4.2. A lemondás kivételes joga és a lemondás jogkövetkezményei
A Vbt. 57. § (1) bekezdéséből nem következik, hogy a lemondás a nyilatkozat hatályo-sulásának időpontjában meg is szünteti a választottbírói tisztséget.
Amennyiben a peres felek és a választottbíró kapcsolatát szerződéses jogviszony-nak tekintjük, akkor lemondás alatt – a szóba jöhető szerződést megszüntető jognyilat-kozat típusok alkalmazásával – a választottbírói szerződés felmondását, illetve az attól való elállást, vagy a teljesítés megtagadását kell értenünk.28
A Ptk. 6:213. § (1) bekezdése szerint azonban a szerződést csak akkor lehet elál-lással, vagy felmondással megszüntetni, ha a fél jogszabály vagy szerződés alapján jogosult a szerződés egyoldalú megszüntetésére.
Nem kodifikált szerződéstípusok esetén jogszabályi elállási és felmondási jog a szerződésekre vonatkozó általános szabályokból következhet.29 Ennek megfelelően a választottbíró a választottbírói szerződéstől elállhat, ha például a peres felek valame-lyike a megállapodott díjelőleg fizetésével késedelembe esik és azt a választottbíró által szabott póthatáridőn belül sem teljesíti (Ptk. 6:154. §).
A választottbírósági szerződés felei tipikusan nem kötnek ki elállási vagy felmon-dási jogot. A választottbírósági eljárás ésszerű időn belüli befejezésének megakadá-lyozásához, visszaélési kockázathoz vezetne azonban, ha a választottbírót korlátlan lemondási jog (rendes felmondás joga) illetné meg. A Legfelsőbb Bíróság a BH 1993/47.
alatti határozatában az ott elbírált atipikus szerződés tekintetében úgy foglalt állást, hogy amennyiben a felek a felmondásról nem rendelkeztek, azaz ki sem zárták a fel-mondás lehetőségét, akkor abból kell kiindulni, hogy a felek bármelyike felmondhatja a szerződést. A felmondás jogát a felek azonban csak az együttműködési kötelezettség keretében, a jóhiszeműség és a tisztesség elvére figyelemmel gyakorolhatják, csak az
26 BH 2010/96.
27 Ezért minősíti például Pierre A. Karrer a választottbírók közötti jogviszonyt a svájci jog alkalmazásában pol-gári jogi társaságként (Konstituierung des Schiedsgericht. In: Hellwig Torggler (szerk.): Praxishandbuch Schiedsgerichtsbarkeit, Bécs, 2007. 74. szélszám). A magyar jog szerint is a közös cél elérése érdekében tör-ténő együttműködés a polgári jogi társaság lényege (vö. Ptk. 6:498. §).
28 A lemondáshoz való joghoz lásd Wallacher: i.m. (5. lábjegyzet) 191. skk.
29 vö. BH 1982/201, 1996/257.
ezen követelményeknek megfelelő felmondás tekinthető érvényesnek. A gyakorlatban ez az elvárás a választottbírói tisztség választottbíró általi egyoldalú megszüntetésének a lehetőségét – a jogviszony sajátos jellegére figyelemmel – kizárja, mert az egyoldalú lemondás csak egészen kivételes esetekben felelhet meg a fenti elvárásoknak.
Az 1911-es Pp. 773. § (2) bekezdése is úgy rendelkezett, hogy „mihelyt az elfogadó nyilatkozatot az ellenféllel közölték, a választott biró alapos ok hiányában csak mind a két fél beleegyezésével léphet vissza”.
Arra az esetre, amikor a választottbírót sem jogszabály, sem a szerződés alapján nem illeti meg felmondási jog, a Legfelsőbb Bíróság már a Gfv.XI.30.066/2009/6. szám alatti ítéletében úgy foglalt állást, hogy a peres felek jogosultak eldönteni, hogy tudomá-sul veszik-e a választottbírói tisztségről való lemondást, vagy nem.30 Erre figyelemmel – szerződéses jogviszony feltételezése esetén – az ilyen lemondást a választottbírósági szerződés megszüntetésére tett ajánlatnak kell tekinteni, amelyet a peres felek vagy elfogadnak, és akkor a tisztség megszűnik, vagy a peres felek bármelyike nem fogad el, és akkor a választottbírói jogviszony továbbra is fennmarad.
Ha a választottbíró lemondását a felek valamelyike nem fogadja el, de ő a tisztségét nem látja el, akkor ez a teljesítés megtagadásának minősül. Ha a teljesítés megtagadása jogos ok nélkül történt, akkor a választottbíró szerződésszegést követ el és a peres felek bármelyike a Ptk. 6:183. § alapján kérheti a késedelem vagy a szolgáltatás lehetetlenné válása jogkövetkezményei alkalmazását.
A választottbírói tisztség választottbíró általi, a peres felek lemondást elfogadó nyilatkozata hiányában történő egyoldalú megszüntetése tehát hátrányos jogkövetkez-mények nélkül akkor lehetséges, ha arra a választottbírónak jogos oka volt. Ilyen jogos ok lehet például a választottbíró súlyos és tartós megbetegedése, vagy más olyan, a választottbírónak fel nem róható körülmény, amely oda vezethet, hogy a választottbíró az eljárás ésszerű időn belüli lefolytatására nem képes. Az ilyen ok azonban vélhetőleg már a lemondást is lehetővé, illetve annak a jóhiszeműen eljáró peres felek általi elfo-gadását kötelezővé teszi, tehát a teljesítés jogszerű megtagadásának jogos okára csak olyan esetekben szükséges hivatkozni, amikor az érvényes egyoldalú megszüntetés lehetősége a választottbíró számára nem volt adott.
Ez a jogi megoldás méltányosabb eredményű annál, mintha a jogviszony egyol-dalú megszüntetését a megbízási szerződés felmondására vonatkozó Ptk. 6:278. § (3) bekezdése szerint ítélnénk meg. Abban az esetben ugyanis – alkalmatlan időre történt felmondás esetén – a választottbíró csak akkor mentesülne a kártérítési kötelezettség alól, ha a felmondása a választottbírói szerződés peres felek általi szerződésszegésére alapítottan történt.
A teljesítés megtagadása nem szünteti meg a szerződést, ezért ebben az esetben a peres feleknek kell ezt megtenniük a Vbt. 15. § (1) bekezdése szerint.
Ha a választottbíró jogos ok nélkül tagadta meg a teljesítést, akkor szerződésszegést követ el. Szerződésszegés esetén a peres felek bármelyike kérhetné a választottbíró
30 BH 2010/96.
teljesítésre való marasztalását a Ptk. 6:138. § szerint. Egyrészt azonban a jogviszony bizalmi jellegének sérülése miatt ilyen kereset vélhetőleg nem kerül előterjesztésre, másrészt a jogviszony szerinti kötelezettségek közjogias jellegénél fogva teljesítésre kötelezésnek egyébként sem lehetne helye. Amennyiben azonban az el nem fogadott lemondást követő teljesítés-megtagadás a félnek kárt okoz, akkor ennek a megtérítését a Ptk. 6:142. § alapján követelheti a választottbírótól. A Ptk. 6:62. § (3) bekezdése alapján ugyancsak kártérítési kötelezettség a jogkövetkezménye, ha a választást vagy kijelölést elfogadó választottbíró a 6:62. § (1) bekezdés szerint együttműködési vagy tájékoztatási kötelezettséget szegte meg.
Az osztrák joggyakorlatban és jogirodalomban a Legfelsőbb Bíróság egy 1899-es ítélete óta elismert, hogy az alapos ok nélkül lemondó választottbírónak a felek felé kár-térítési kötelezettsége áll fenn31. A német joggyakorlat szerint egy jogvitában a válasz-tottbírónak kell bizonyítania, hogy a lemondása fontos okból történt. Amennyiben akármilyen okból, például a tanácskozási titokra hivatkozással, a bizonyítási kötele-zettségének nem tesz eleget, az ellene érvényesített kártérítési igény alól nem tudja kimenteni magát.32
A Legfelsőbb Bíróság szerint a választottbíró lemondásának a tárgyalás berekesz-tése és a határozatról való tanácskozás után is helye lehet33. A tárgyalás berekesztését követően bejelentett választottbírói lemondás azonban a döntéshozatal megtorpedózá-sára alkalmas visszaélési lehetőséget jelent. Ezért fő szabály szerint az ilyen lemondás nem tekinthető jóhiszemű és tisztességes joggyakorlásnak, így helyes jogértelmezéssel szerződés-megszüntető joghatás csak kivételes esetekben fűződhet hozzá.
Ezen okból rendelkezik például a Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzatának 26. § (1) bekezdés második mondata úgy, hogy „Ha a választottbíró megbízatása az eljárás berekesztését követően szűnik meg, a választottbírósági tanács – a Választottbíróság hozzájárulásával – a tanács kiegészülését megelőzően dönthet úgy, hogy az eljárást folytatja új választottbíró jelölése nélkül”. Még tovább ment a meg-szűnt Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzata, amely 13. § (4) bekezdése a berekesztés utáni lemondás lehetőségét kizárta.
4.3. A peres felek megszüntetési joga
A Vbt. 57. § (1) bekezdése a lemondáson kívül a választottbírói megbízatás felek általi megszüntetésére vonatkozó megállapodás (szerződés) hatályosulásának a kérdését is szabályozza. A törvényszövegből ugyan nem derül ki, de a jogalkotó itt – a 15. § (1) bekezdés első mondatához hasonlóan – a peres felek, és nem a választottbírói
szer-31 OGH 1899.7.12-i ítélete, megjelent: Glaser/Unger Neue Folge 676. szám alatt. Idézi Alexander Petsche / Katharina Riedl: The Liability of Arbitrators Under Austrian Law in Austrian Yearbook on International Arbitration. Bécs, 2015. 328.
32 Vö. a Kölni Landgericht 29. O 159/12 számú ügyben született ítélete.
33 BH 2010/96.
ződést kötő felek megállapodására gondolt. Mivel a Ptk. 6:212. § (1) bekezdése szerint a felek a szerződést közös megegyezéssel bármikor megszüntethetik, egyébként sem szükséges szabályozni, ha a választottbírói szerződés valamennyi fele, azaz a peres felek és az érintett választottbíró is egyetért a választottbírói megbízatás megszünteté-sében. A törvényből ebben az esetben csupán annyi következne, hogy ez a megállapo-dás nem a megkötésével válik hatályossá, hanem akkor, ha arról a többi választottbíró is értesült. A megszüntetés ilyen esetében a feleknek a Ptk. 6:212. § (2) bekezdése alap-ján a kölcsönös teljesítésekkel el kell számolniuk (vö. 6:276. § (2) bekezdés második mondat is).
Nem egyértelmű azonban a jogi helyzet akkor, ha a választottbíró tisztségét – a Vbt.
15. § (1) bekezdésén kívüli esetben – kizárólag a peres felek szüntetik meg a választott-bíró hozzájárulása nélkül (visszahívás). Éppúgy, ahogy egy választottválasztott-bíró sem kötelez-hető az eljárás akarata ellenére történő lefolytatására, a jogviszony bizalmi jellegéből fakadóan a peres felek sem kényszeríthetőek arra, hogy jogvitás ügyüket egy álta-luk nem kívánt választottbíró döntse el. Mivel a választottbíráskodás egyik alapelve a peres felek széles körű rendelkezési jogának az elismerése, a választottbírói szerződés immanens tartalmának kell elismerni annak a lehetőségét, hogy a peres felek a válasz-tottbíró tisztségének a megszüntetésében a válaszválasz-tottbíró egyetértésének a hiányában is megállapodjanak. A német jog is elismeri a peres felek jogát, hogy a választottbírói szerződést közösen bármikor felmondják.34
Amennyiben elfogadjuk a peres felek jogát a választottbírói szerződés megszün-tetésére, akkor az ilyen eljárásuk nem minősülhet jogellenesnek, azaz nem sérti meg a választottbírói szerződést, így kártérítési kötelezettséget sem alapoz meg. A válasz-tottbíró visszahívás esetén igényt tarthat az eddigi tevékenységének ellenértékére.
Amennyiben – mint itt – a választottbírói szerződést vállalkozási jellegű szerződésnek tekintjük, akkor a Ptk. 6:249. § (2) bekezdés megfelelő alkalmazásával a visszahívott választottbírónak kártalanítás is jár, terheli azonban a kárenyhítési kötelezettség.