A kisebbségvédelmi szabályozás alkalmazási problémái

A gazdasági társaságok a többségi elv szabályai szerint működnek, a társaságok ügye-iben a többség akarata érvényesül. A kisebbségben lévő tagok kénytelenek tudomá-sul venni, hogy akaratuk nem feltétlenül érvényesül a többségi tagok szavazatával szemben.

A társasági jog ezt kívánja részben kompenzálni azzal, hogy a kisebbségnek többletjogokat biztosít, melyek képesek bizonyos mértékig ellensúlyozni a társaságba tőkebefektetést végrehajtó kisebbségi tagok többségi akaratnak alárendelt helyzetét, különösen akkor, ha a többség a társaság számára gazdaságilag hátrányos döntéseket hoz.

A társasági jog által biztosított egyik ilyen kisebbségi jogosítvány a kisebbség általi igényérvényesítés lehetősége.

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 49. § (5) bekezdése szerint, ha a gazdasági társaság legfőbb szerve elvetette azt az indítványt, hogy a társaságnak a tagok, a vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottsági tagok, illetve a társaság választott könyvvizsgálója ellen támasztható követelése érvényesí-tésre kerüljön, továbbá, ha a társaság legfőbb szerve a szabályszerűen bejelentett ilyen indítvány tárgyában a határozathozatalt mellőzte, a követelést a társaságnak a szavaza-tok legalább öt százalékával rendelkező tagjai (részvényesei) a legfőbb szerv ülésének napjától számított harminc napon belül – jogvesztés terhe mellett – a gazdasági társa-ság nevében keresettel maguk érvényesíthetik.

Kisfaludi András 2007-ben megjelent Társasági jog című könyvében³ kifejti: „E kisebbségi jog keretében a taggal szembeni igények közül csak a kártérítési igények jöhetnek szóba, mert a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása esetén a tag-sági viszony megszűnése következik be, s a társaság nem követelheti a teljesítést. Ha a tag a vagyoni hozzájárulása vagy pótbefizetése késedelmes teljesítésével okozott kárért vagy a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sértő legfőbb szervi határozat hozatalával okozott kárért tartozna felelősséggel a társaságnak [Gt. 20. § (7) bekez-dés], de a többség megakadályozza e felelősség érvényesítését, ezzel hátrányt okoz a

3 Kisfaludi András: Társasági jog. Complex Kiadó Wolters Kluwer, Budapest, 2007. 247-248.

társaságnak, s közvetve minden tagnak is. Ennek kiküszöbölésére szolgálhat a szóban forgó kisebbségi jog. A vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok és a könyv-vizsgáló elleni felelősségi igények érvényesítéséből való eltekintésben szintén érdekelt lehet a többség akkor, ha ezeknek a személyeknek a jogellenes károkozó magatartása éppen a többséggel rendelkező tag vagy tagok érdekeit szolgálta, s ezért is nem várható a többségtől, hogy a felelősségre vonás mellett foglaljon állást. Ám miközben elnéző magatartásukat saját előnyeik indokolják, a társaság egészének – beleértve a kisebbségi tagokat is – okoznak hátrányt, amit a kisebbség a törvény által biztosított kisebbségi jog gyakorlásával tud kompenzálni.”

Kisfaludi András okfejtésében azt is leszögezi, hogy ilyen esetben a károsodás elsődlegesen a társaságot éri, a tagokat – s így a kisebbséget – csak közvetve, ezért nem lehet indokolt az, hogy a kártérítési keresetet a kisebbség a saját nevében indítsa. A Gt.

szövegéből egyértelműen megállapítható, hogy a keresetet a társaság képviseletében a kisebbség indíthatta meg, a felperes a társaság, a kisebbség csak a társaságot képviselő személynek számított.

Kisfaludi említést tesz arról is, hogy a Gt. nem rendezi a perköltségek előlegezésé-nek és viseléséelőlegezésé-nek kérdését, ami különösen akkor lehet húsbavágó, ha a kisebbség alap-talanul perelt, és a pervesztes felperesnek kell viselnie a per költségeit. Arra jut, hogy

„…védhető megoldásnak látszik az, hogy a sikertelen perléssel a társaságnak okozott költségeket a kisebbségnek kelljen viselnie, viszont a sikeres perlés esetén a kisebbség-nek megtérüljön minden ésszerű költsége.”⁴

A Ptk. 3:105. §-a tartalmazza az igényérvényesítés kezdeményezésére felhatalmazó kisebbségvédelmi szabályt. Ennek értelmében: „Ha a társaság legfőbb szerve elvetette vagy nem bocsátotta határozathozatalra azt az indítványt, hogy a társaságnak vala-mely tag, vezető tisztségviselő, felügyelőbizottsági tag, továbbá a könyvvizsgáló ellen támasztható követelését érvényesítsék, a követelést a szavazati jogok öt százalékával rendelkező tagok a legfőbb szerv ülésétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül a gazdasági társaság képviseletében a társaság javára maguk is érvényesíthetik.”

A Ptk. pontosító szándéka a lényegében azonos tartalmú (bár némileg átfogalma-zott) szövegből kitetszik. Vélhetőleg azt kívánta tisztázni a jogalkotó, hogy a kerese-tindítás kapcsán lefolytatandó perben a pernyertesség esetén elnyerhető marasztalási összeg nem a kisebbséget, hanem a társaságot illeti, vagyis a perlés a társaság javára történik.

Míg azonban a Gt. szövegéből egyértelműen következett, hogy a felperes a társa-ság, és a kisebbségi tag (tagok) csak a társaság képviselőiként járhatnak el, a Ptk. meg-fogalmazásában ez nem ennyire világos.

Az a szövegezés, hogy … „a gazdasági társaság képviseletében a társaság javára maguk is érvényesíthetik”, kettős értelmezésre is alapot adhat. Levezethető ebből a normaszö-vegből egyrészt az, hogy a felperes változatlanul a társaság, a kisebbség csak a társaság képviseletében jár el. A „maguk is érvényesíthetik” megfogalmazásból azonban az is

4 Kisfaludi: i.m. 248.

kikövetkeztethető, hogy a kisebbség a felperes, de a pernyertesség esetén a felperesnek fizetendő kártérítés összegét tovább kell adnia a társaságnak, hiszen a perlés a társaság javára történik.

Külön problémát vet fel mindkét esetben a perköltség előlegezése és viselésének kérdése. Ha az első értelmezés mellett törünk lándzsát, logikusan következik az eljárás-jogi szabályokból,⁵ hogy az eljárást kezdeményező fél (vagyis jelen esetben a kényszerű felperes) köteles az eljárási illeték előlegezésére. Tekintve azonban, hogy a kisebbségi perindításra éppen azért került sor, mert a társaság arra maga nem volt hajlandó, vajmi kevés esély van arra, hogy az eljárási illeték összegét (s a majdani esetleges egyéb per-költségeket azok felmerülésekor) a társaság az akarata ellenére perlő kisebbségi tag (tagok) rendelkezésére bocsássa. Nyilvánvaló ezért, hogy a kisebbség, ha ragaszkodik kisebbségi joga gyakorlásához, vagy maga megelőlegezi az eljárási illetéket (és a többi perköltséget), vagy illetékfeljegyzési, esetleg költségfeljegyzési jog elérésére törekszik.

Ha azt az értelmezést követjük, mely szerint a kisebbség saját nevében felperesként

„maga” indítja a pert, azonban annak eredménye a társaságot illeti, akkor az eljárási költségek előlegezése értelemszerűen az ő feladata, ami nem sok érdemi különbséget jelent az előbbi értelmezéshez képest. Az igazi differencia a pernyertesség – pervesz-tesség alapján bekövetkező költségviselésben mutatkozik meg: az első esetben a nyere-ség a felperest (a társaságot) illeti, akkor is, ha nem ő előlegezte, hiszen a bíróság azt a felperesnek ítélheti meg, és pervesztessége esetén értelemszerűen őt terheli saját, és az alperes javára megítélt perköltség viselése is. Ilyenkor tehát mindkét esetben elszámo-lási viszony keletkezik a társaság és a kisebbség között.

Ha a kisebbség a saját felperessége mellett maga indítja a pert, akkor a perköltség előlegezése és viselése – akár megnyeri a pert, akár elveszíti azt – a saját kockáza-tára történik, viszont a per tárgyát képező összeg pernyertessége esetén sem őt illeti, hanem azt a társaságnak kell átadnia. (Külön kérdés ebben az esetben, hogy a káro-kozó alperest marasztaló bírói ítélet rendelkező része hogyan szóljon, vajon megte-heti-e a bíró, hogy a marasztalási összeget nem a felperesi kisebbség számára rendeli megfizetni, hanem egyenesen a társaság javára, figyelemmel a Ptk. 3:105. §-ának „… a társaság javára” szófordulatára?!)

A jogalkotó a Gt. és a Ptk. szabályozásánál is láthatólag kizárólag arra az esetre gondolt, hogy a társaság többségi akaratot képviselő tagsága a társaság számára hát-rányt okozva tekint el a kártérítési igény érvényesítésétől. Nem számolt ugyanakkor olyan helyzetekkel, amikor a társaság és a kisebbség közötti vita hevében a kisebbségi tag visszaélésszerű joggyakorlás eszközévé teszi a Ptk. 3:105. § szerinti igényérvényesí-tési jogot, és ennek során alaptalanul nagy perértékre indít a társaság képviseletében kártérítési pert vagy perek egész sorát, felperesi pozícióba kényszerítve a társaságot akarata ellenére, s elszenvedőjévé téve őt ezzel igen nagy összegű perköltség viselésé-nek, melynek eredményeképpen akár a társaság működését is ellehetetleníti.

5 Pp. 170. § (3) bek. c) pontja; az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 38. § (1) bekezdése

A hatályos szabályozás kétértelmű szövegezése és az első értelmezés lehetőséget ad arra, hogy a kisebbség valódi kockázat nélkül perek egész sorával terhelhesse a társaságot, amely, ha ezek perköltségeit – mint kényszerű felperes – megfizette, leg-feljebb hosszadalmas kártérítési per segítségével nyerheti azt vissza (esetleg évek múlva) a kisebbségi tagtól (tagoktól). Konkrét információm van olyan perről, melyben éppen ilyen indokolatlan és érdemben elveszített kisebbségi igényérvényesítés kapcsán az elmarasztalt társaságot fizetésképtelenségi helyzetbe sodorta a kisebbség vissza-élésszerű joggyakorlása, melyről értelemszerűen csak a per jogerős lezárultával lehe-tett megállapítani ezt a körülményt. (A felperessé lehe-tett társaság felszámolási helyzetbe kerülve nem valószínű, hogy időigényes kártérítési pert fog folytatni a kisebbségi tag ellen. A kisebbség kockázata tehát ilyen helyzetben meglehetősen csekély.)

A magam részéről ezért úgy gondolom, hogy a Ptk. 3:105. §-a további pontosításra szorul. A kisebbség képviseleti joga melletti felperesség a társaság számára vélemé-nyem szerint méltánytalan megoldás, hiszen nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a társaság a többségi szavazatokban megnyilvánuló akarata szerint nem kívánt pert indítani. Ennek többféle oka lehet, és ezek közül csak egy lehetőség a többség visszaélésszerű joggyakorlása. Az sem zárható ki (mint azt a felhozott konkrét eset is mutatja), hogy a kisebbség támadó fegyverként használja jogosítványát a saját maga, és nem a társaság érdekében, és az is előfordulhat, hogy a társaság többsége azért zárkózik el a kártérítési per kezdeményezésétől, mert annak végkifejletét, a rendelke-zésre álló bizonyítékokat mérlegelve, kilátástalannak találja. Ilyen helyzetben belekény-szeríteni a társaságot a nem kívánt felperességbe, annak minden anyagi kockázatával együtt, egyáltalán nem méltányos, és nem szolgálja a közös vállalkozás érdekeit.

Ezért a magam részéről olyan megoldást támogatnék, melynél a kisebbség a maga nevében, felperesként, és a saját kockázatára perelhet. Ez megfékezné a kisebbség eset-leges túlkapásait, és nem veszélyeztetné a társaság jogos érdekeit. Erre tekintettel a Ptk. 3:105. §-ából a „képviseletében a társaság” szókapcsolatot elhagynám, a szöveg annyi maradna, hogy ”…a követelést a szavazati jogok öt százalékával rendelkező tagok a legfőbb szerv ülésétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül a gazdasági társaság javára maguk is érvényesíthetik”.

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ctv.) esetleg a cégjogi és társasági jogi perek szabályai között egyértelműen megfogalmaznám, hogy az ilyen kártérítési perben a kisebbség felperessége mellett folyik a per, melynek költségét a kisebbségi felperes előlegezi és a költségek viselése az általános szabályok szerint történik, vagyis ha a kisebbségi fel-peres a pert megnyeri, az ellenfél által fizetendő perköltségek őt illetik. Alaptalan és jogerősen elutasított keresete nyomán viszont a költségviselés kockázata nem a társa-ságot terheli, hanem a kisebbségi felperest, ami nyilván visszatartja őt a rosszhiszemű vagy indokolatlan perlekedéstől, és a jogszabályi elrendezés feloldaná azt a dilemmát is, amely az első értelmezésnek konstans velejárója: az, hogy hogyan kényszeríthető a társaság arra, hogy a képviseletében eljáró, de akarata ellenére perlő kisebbség kíván-ságára az eljárási illetéket, netán a kisebbség által megbízott jogi képviselő költségét előlegezze.

Megfontolandó lenne ugyanakkor, hogy a kisebbségi igényérvényesítés megköny-nyítése érdekében az Illetéktörvény tárgyi illetékfeljegyzési jogot biztosító szabályait⁶ a kisebbség Ptk. 3:105. § szerinti perindításának esetkörével kiegészítsék.

Célszerű lenne emellett a Ctv. fentiekben említett perjogi szabályait kibővíteni azzal az előírással, hogy a kisebbség pernyertessége esetén megítélt kártérítési össze-get és annak járulékait az ítélet rendelkező részében az egyébként perben nem álló társaság számára kell megfizettetni. Ez a szabály megalapozhatná azt, hogy az ítélet egyenesen a valódi kedvezményezettnek, a társaságnak rendelhesse el az alperes tel-jesítésre kötelezését. Ezzel tartalmat nyerne a Ptk. 3:105. §-ának az a fordulata, hogy a kisebbség a társaság javára (és nem a maga számára) perel, másrészt megelőzné a kisebbség és a társaság közötti elszámolással, illetve a megítélt kártérítés kiadására kötelezéssel kapcsolatos újabb jogvitát.