Az érvénytelenítés hatása a választottbíró díjigényére

A szerződési jog általános elve szerint ellenszolgáltatás csak szolgáltatásért jár.

Amennyiben tehát a választottbíró nem nyújt szolgáltatást a peres feleknek, úgy díja-zásra sem jogosult. Érvénytelenítés esetén azonban nem arról van szó, hogy a válasz-tottbírósági tanács nem nyújtott szolgáltatást, hiszen a válaszválasz-tottbírósági tanács az ügyben döntést hozott, hanem arról, hogy a választottbírósági eljárás lefolytatása elle-nére nem került elbírálásra az a jogvita, amelynek eldöntése a választottbírósági tanács feladata lett volna, mert az érvénytelenítés hatására az ítélet jogerő-hatálya ex tunc megszűnt. A Ptk. 6:123. § szerint a választottbírósági tanács szolgáltatásának alkalmas-nak kell lennie a peres felek által meghatározott célra, azaz az eljárás tárgyát képező jogvita végleges elbírálására. Erről az ítélet érvénytelenítése (Vbt. 47. §), vagy végrehaj-tásának megtagadása (Vbt. 54. §) esetében nem beszélhetünk. Ezekben az esetekben tehát nem hibás teljesítésről, hanem nem-teljesítésről van szó.

A Vbt. 57. § (2) bekezdésének 2019. július 10-ig hatályos és az eddig az időpontig megkötött választottbírói szerződésre alkalmazandó szövegéből az a helyes jogalkotói értékelés következett, hogy a választottbíró díjazásának jogalapja a választottbírósági

ítéletet érvénytelenítő ítélet meghozatalával a törvény erejénél fogva megszűnik³⁶. Ezért a választottbíró által már megkapott díjazás jogalap nélküli, tehát a választottbíró által visszatérítendő volt (vö. Ptk. 6:579. §). A törvény szóhasználatából következően a válasz-tottbírónak nem az általa megkapott nettó összeget kellett az azt teljesítő peres félnek visszafizetnie, hanem a peres fél által fizetett díjat, mert ezzel vált a díjat fizető fél számára az eljárás díjmentessé. Az érvénytelenítésig esetleg még fel nem vett díjazást a választottbírósági tanács tagjai az ítélet érvénytelenítése esetén nem követelhették.

A módosított törvényszöveg mögötti jogi gondolat változatlanul alkalmazandó maradt azokban az esetekben, amikor az érvénytelenítést követően a választottbíró-sági eljárást a felek nem indíthatják, vagy nem indítják újra.

A Vbt. hatályos 57. § (2) bekezdése csak azt az esetet szabályozza, amikor a 47. § (5) bekezdésére figyelemmel valamelyik fél a jogvitát újra választottbíróság elé viszi, és erre figyelemmel a választottbírósági eljárás a törvény koncepciójának megfelelően folytatódik.

Nem minden esetben folytatódhat az eljárás, mert a Vbt. 47. § (2) bekezdés aa) és ba) pontjai szerinti érvénytelenítés esetén már maga az eljárás sem indulhatott volna meg jogszerűen.

A jogalkotó Vbt. 57. § (2) bekezdésében megjelenő rendelkezése a választottbíró-ságot igénybe vevő fél szempontjából egyszerűsíti le a jogi helyzetet azzal, hogy meg-kíméli egyrészt attól, hogy egy szolgáltatásért kétszer fizessen, másrészt attól, hogy hosszadalmas jogvitába bonyolódjon az érvénytelenített ítéletet hozó választottbírósági tanács tagjaival a nekik kifizetett díjazással kapcsolatban: „A választottbírósági ítélet érvénytelenítése esetén az érvénytelenítést követően folytatódó eljárásban a felek a választott-bírósági tanácsot megillető díj, valamint adminisztrációs költség fizetésére nem kötelezhetők.”

5.2.1. A jogi helyzet újra nem induló eljárás esetén

Mivel a hatályos szabályozás a korábbitól eltérően nem rendezi azt a kérdést, hogy – újra nem indított eljárás esetén – a választottbírák megtarthatják-e a díjazásukat, a választ – magyar jog hatálya alatt álló választottbírói szerződést feltételezve – a Ptk.

szabályai alapján kell megadni.

A választottbírói szerződés eredménykötelem jellegéből következik, hogy érvény-telenítés esetén a választottbírósági tanács részéről nincs olyan teljesítés, amelyért a peres feleket fizetési kötelezettség terhelné. Erre figyelemmel a jogi helyzet ugyanaz, mint a Vbt. 57. § (2) bekezdésének eredeti szövegezése esetében volt: A jogalap nélkül felvett díjazást a választottbírói tanácsnak a Ptk. 6:579. § szerint vissza kell fizetnie.

36 A Vbt. 57. § (2) bekezdésének hatályos szövegét Magyarország 2020. évi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény 166. §-a állapította meg. A módosítást megelőzően a (2) bekezdés szövege a következőképpen szólt: „A választottbírósági ítélet érvénytelenítése esetén az érvénytelenített ítélettel meg-szűnt választottbírósági eljárás választottbírói díjmentes, az érvénytelenített ítéletet hozó választottbírósági tanácsot díj nem illeti meg. Az érvénytelenítést követően folytatódó eljárásban a felek adminisztrációs költség fizetésére nem kötelezhetők”

Amennyiben az érvénytelenítés ellenére – például az eljárásban történt tényál-lás-feltárás tekintetében – valamiféle szurrogátum meglétét feltételezzük, akkor aliud szolgáltatásról és nem pedig nem-teljesítésről beszélhetünk, úgy hogy a választottbí-rósági tanácsot elszámolási kötelezettség terheli, és tagjai csak a teljesítésük értékében tarthatják meg a választottbírói díjat.

A kellékszavatossági igények (pl. a Ptk. 6:177. § (1) bekezdés a) pontja szerint új ítélet hozatala) alkalmazására azért nem kerülhet sor, mert a választottbírák megbízatása – a Vbt. 45. § (3) bekezdése alapján – az ítélet meghozatalával megszűnt. Annak azonban nincs akadálya, hogy a választottbíróval szerződés fél az érvénytelenítés miatt a válasz-tottbíróval szemben Ptk. 6:142. § alapján kártérítési igénnyel éljen.

Mivel a felek a választottbírósági tanács tagjaival önálló választottbírói szerződése-ket kötnek, az elszámolási és a gazdagodási igények az egyes választottbírókkal szem-ben önállóan érvényesíthetőek. Kártérítési igény esetészem-ben azonban közös károkozásról beszélhetünk, úgy hogy a tanács tagjainak felelőssége egyetemleges (Ptk. 6:524. § (1) bekezdés a 6:144. § útján).

Részleges érvénytelenítés esetén az ellenszolgáltatás arányos leszállításának alkal-mazása jön szóba.

A fentiek megfelelően alkalmazandóak akkor is, ha a választottbírósági tanács íté-lete ugyan nem kerül érvénytelenítésre, de a Vbt. 54. § alapján annak végrehajtását a bíróság részben vagy egészben megtagadja. Ebben az esetben ugyanis a választottbí-rósági tanács a jogvitát ítélt dolgot eredményező hatállyal elbírálta, de a fél szerződési érdeke ennek ellenére nem került kielégítésre.

5.2.2. A jogi helyzet újrainduló eljárás esetén

A Vbt. 47. § (5) bekezdésének 12. §-ra való utalásából az következik, hogy ha az érvény-telenítést követően a fél újra választottbírósághoz szeretne fordulni, akkor bár ugyanaz a választottbírói eljárás folytatódik, de mivel a korábbi választottbírósági tanács tagja-inak megbízatása a 45. § (3) bekezdésére figyelemmel megszűnt, az eljárásban eljáró választottbírókkal – akkor is, ha ugyanazon személyekről lesz szó – új választottbírói szerződést kell kötni. A folytatódó eljárásban szerződést kötő választottbíró a man-dátumát már úgy vállalja el, hogy tudatában van a Vbt. 57. § (2) bekezdése szerinti rendelkezésnek.

A Vbt. 57. § (2) bekezdése szerint az új választottbírói szerződés alapján a – díjat korábban már megfizető – felek nem kötelezhetőek választottbírói díj fizetésére. A törvény nem azt mondja ki, hogy az új választottbírói szerződések ingyenes szerződé-sek, hanem azt, hogy az egyébként fennálló díjfizetési kötelezettség teljesítésére a fél nem kötelezhető. Az új választottbírói szerződés visszterhességére lehet következtetni a Vbt. 62. § (1) bekezdés e) pontjából is, amely kifejezetten említi a választottbírósági ítélet érvénytelenítését követően folytatódó eljárás választottbírósági díjának mérté-két. (A választottbírósági díj a Kereskedelmi Választottbíróság eljárási szabályzatának fogalommeghatározásában magában foglalja a választottbírói díjazást és – a

regisztrá-ciós díj kivételével –az állandó választottbíróság által nyújtott ügyviteli szolgáltatások ellenértékét is.)

Az eljárás kontinuitásának konstrukciójából az következik, hogy újraindítás esetén az érvénytelenített ítélet meghozatalával megszűnt eljárás folytatódik, ezért a fél által már teljesített fizetést – a fél szempontjából – az eljárás folytatódó részére is kiható hatályú ellenszolgáltatásnak kell tekinteni. A fél a jogvita eldöntéséért, mint egységes szolgáltatásért fizetett ellenszolgáltatást, ezt a szolgáltatást pedig – érvénytelenítés ese-tén – a folytatódó választottbírósági eljárásban hozott ítélettel kapja csak meg.

Abból, hogy a fél nem köteles újból díjat fizetni, az is következik, hogy amennyiben az eljárás folytatódása mellett dönt, akkor a teljesítése jogfolytonos, úgy hogy nem jogosult a korábban megfizetett díj visszakövetelésére. A fél korábbi teljesítését így előteljesítésnek, vagy előlegnek lehet tekinteni.

Amennyiben a felek megállapodása, vagy eljárási szabályzat nem rendezi a kérdést, akkor az egymást váltó választottbírósági tanácsok közül a folytatódó eljárásban nem érvénytelenített ítéletet hozó tanács nyújtotta a feleknek a díjköteles szolgáltatást. Mivel a peres felek a Vbt. 57. § (2) bekezdése alapján díjfizetésre nem kötelezhetőek, a folyta-tódó eljárásban eljáró új választottbíró a korábban eljárt választottbírótól követelheti a díjazás, illetve annak teljesítéssel arányos része kiadását, mert ellenkező esetben a régi választottbíró az új választottbíró rovására gazdagodna jogalap nélkül.

Részleges érvénytelenítés esetén a szolgáltatást az első és a második ítéletet hozó választottbírósági tanács közösen nyújtotta. Ilyen esetben az elvégzett munka, vala-mint az érvénytelenített és a nem érvénytelenített ítéleti részekre eső szolgáltatások arányában illeti meg a választottbírósági tanácsokat a díjazás arányos része.

A díjkövetelési igény követelhetőségének kizárása csak arra a tárgyi körre korlá-tozódik, amelyben a folytatódó eljárás azonos az érvénytelenített ítélet meghozatalát megelőzően folyó eljárással. Az eljárás tárgya értékének emelkedését eredményező keresetmódosítás, beszámítási igény és viszontkereset esetén a felek az általános sza-bályok szerint kötelezettek díj fizetésére.

A törvény konstrukciójából következik, hogy a fél akkor sem hivatkozhat a Vbt.

57. § (2) bekezdésére, ha a megszűnt eljárásban nem tett eleget a díjfizetési kötelezett-ségének. A jogszabály célja ugyanis a kétszeri díjfizetési kötelezettség elkerülésének biztosítása volt és nem az, hogy a fél a szerződéses alapon eljáró választottbíróság szolgáltatását ingyenesen vehesse igénybe.

A Vbt. 57. § (2) bekezdése azt sem zárja ki, hogy a választottbíróság a folytatódó eljárásban hozott ítéletében ne kötelezhesse a pervesztes felet arra, hogy fizesse meg a pernyertes félnek az ezen fél által az érvénytelenítést megelőzően előlegezett válasz-tottbírói díjat.

5. 3. Az érvénytelenítés hatása az állandó választottbíróság díjigényére

A feleket nem csupán választottbírói díj, hanem adminisztrációs költség fizetésére sem lehet kötelezni. A Vbt. 57. § (2) bekezdés szerint a peres felek „a választottbírósági tanácsot megillető díj, valamint adminisztrációs költség fizetésére nem kötelezhetők”.

A megszövegezésből nem világos, hogy a jogalkotó kizárólag a választottbírósági taná-csot megillető adminisztrációs költségre gondolt-e, vagy a Vbt. 62. § (1) bekezdés e) és g) pontjaira figyelemmel a Kereskedelmi Választottbíróságot, vagy bármely más állandó választottbíróságot megillető adminisztrációs költségre, esetleg mindkettőre.

Állandó választottbíróság eljárásának kikötése esetén a felek és az állandó válasz-tottbíróság között is létrejön egy jogviszony. Ez alapján az állandó válaszválasz-tottbíróságot az eljárás adminisztrálásának kötelezettsége terheli, aminek keretében például lebo-nyolítja a választottbírósági tanács és a felek közötti levelezést, helyet biztosít a tárgya-lásoknak és jegyzőkönyvezi azokat. Ezen adminisztrációs szolgáltatásokért a fél díjat fizet az állandó választottbíróságnak.

A Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzata a fogalommeghatározások között az rögzíti, hogy a Kereskedelmi Választottbíróság „adminisztratív segítséget nyújt a feleknek és az eljáró választottbírósági tanácsnak a választottbírósági eljárás gyors és hatékony lefolytatásához”. A segítségét a Kereskedelmi Választottbíróság a peres felek megbízásából ellenszolgáltatás fejében nyújtja. A peres felet terhelő fize-tési kötelezettségeket – az adminisztrációs költségnek nevezett díj kivételével – a Kereskedelmi Választottbíróság választottbírósági díj jogcímén szedi be a fizetésre kötelezett peres féltől. A választottbírósági díj Eljárási Szabályzat szerinti definíciója

„a választottbírósági eljárás lefolytatásával összefüggő költségeknek, így különösen a Választottbíróság és szervei által végzett munka és teljesített szolgáltatások díjának, illetve költségének (adminisztrációs díj), és a választottbírák tiszteletdíjának a fedezé-sére szolgáló, a választottbírósági eljárással járó közterheket is magában foglaló térí-tés”. A fél szempontjából egy fizetésre kerül sor, amely összeg a választottbírói és az adminisztrációs (ügyviteli) szerződés szerinti szolgáltatások ellenszolgáltatását is tartalmazza. A Vbt. 57. § (2) bekezdésben megjelenő jogalkotói szándék vélhetőleg arra irányult, hogy az ítélet érvénytelenítése esetén a fél ezen egységesnek tűnő fizetési kötelezettség alól teljes körűen mentesüljön.

A peres felek és az állandó választottbíróság közötti szerződés azonban gondos-sági és nem eredménykötelem, így a választottbírói szerződés nem teljesítése miatt az állandó választottbíróság is elesik az általa a folytatódó eljárásban nyújtott szolgáltatá-sok díjazásától. A jogalkotó döntés dogmatikai alapja az lehetett, hogy az adminiszt-rációs szerződést úgy fogta fel, hogy az alapján az állandó választottbíróságot a nem érvénytelenített ítélet meghozataláig terheli adminisztrációs kötelezettség.