Az elévülés kezdő időpontja

A kártérítési igény elbírálása során meg kell állapítani a kártérítés esedékességének időpontját. Az esedékességgel veszi ugyanis kezdetét az elévülési idő, továbbá ez az időpont a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja is.

A Ptk. 6:532. §-a – az 1959-es Ptk. 360. § (1) bekezdésével egyezően – arról rendelke-zik, hogy „[a] kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes”. A károkozó a kártérítést a károsodás bekövetkeztekor nyomban köteles tehát megfizetni. A Ptk.

6:22. § (2) bekezdése – Ptk. 326. § (1) bekezdésével egyezően – pedig úgy szól, hogy „[a]

z elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik”. Azaz, a károsodás bekövetkezésével kezdődik a kártérítési igény elévülése. Ha a kártérítési igény járadék megfizetésére irányul, az elévülés a járadékkövetelés egészére egységesen akkor kez-dődik, amikor a járadékkövetelést megalapozó kár első ízben jelentkezik [Ptk. 6:533. § (2) bekezdés].⁴⁶ Az 1959-es Ptk. 360. § (2) bekezdése kimondta, hogy „[a] kárért felelős személy helyzetére a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó lyokat kell megfelelően alkalmazni.” A kártérítési kötelezettség teljesítésének szabá-lyozása tartalmilag e tekintetben is azonos a két törvénykönyvben, mert a Ptk.-nak a kötelem teljesítésére vonatkozó általános szabályaiból ugyanez következik (Ptk. 6:34.

42 Ahogy erre Molnár Ambrus rámutatott, vannak a kártérítéssel összefüggő olyan jogintézmények, amelyek a sérelemdíjra annak eltérő jogi természete miatt nem alkalmazhatók. Molnár álláspontja szerint ilyen jogintéz-mény a teljes kártérítés elve, a kármegosztás, a káron szerzés, valamint a residuum, szurrogátum. Ld.: Molnár Ambrus: A sérelemdíj elméleti és gyakorlati kérdései. Kúriai Döntések, 2013/7. sz., 747.

43 L. a Fővárosi Ítélőtábla Pf.21026/2018/4. számú határozatát. Ugyanakkor a Fővárosi Ítélőtábla Pf.21.351/2018/4.

számú határozata nem értett egyet a felperes azon álláspontjával, miszerint a jó hírnév, illetve a becsület meg-sértése egyetemlegesen is megvalósítható.

44 ÍH2017. 146., ld. továbbá a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 1/2013. (VI. 17.) számú határozatával elfoga-dott kollégiumi véleményének 3. pontjához („[a] nem vagyoni kártérítés, illetve sérelemdíj követeléséhez való jog érvényesítésének időelőttisége kizárt”) fűzött indokolást, https://fovarosiitelotabla.birosag.hu/20130530/

polgari-kollegium

45 Csöndes (2019): i.m. 222-223.

46 E törvényi rendelkezésbe a PK 52. sz. állásfoglalás elvi tartalmát építette be a jogalkotó.

§, 6:48. §). Ha tehát a kárért felelős személy az esedékesség időpontjában nem teljesít, késedelembe esik, és késedelmi kamat fizetésére lesz köteles, kivéve, ha a bíróság a Ptk. 6:534. §-a alapján az ítélethozatal időpontjában fennállt értékviszonyok szerint⁴⁷ határozza meg a fizetendő kártérítést. A Ptk. 6:23. § (3) bekezdése értelmében a kamat-követelés mint mellékkamat-követelés is a főkamat-követeléssel együtt évül el.⁴⁸

A Ptk. 6:532. § alkalmazása során elsőként tehát azt kell megállapítani, hogy a káro-sodás mikor következett be. Számos esetben a károkáro-sodás bekövetkezése nem feltétle-nül esik egybe a károkozás időpontjával, hiszen elképzelhető, hogy a károsodás csak egy későbbi időpontban következik be. Gyakori továbbá az is, hogy a kár egyes ele-mei, részei egymást követő eltérő időpontokban következnek be. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának és Polgári Kollégiumának 1. számú közös állásfoglalása – amely nemcsak az 1959-es Ptk., hanem a Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadó (2/2015. BKMPJE határozat V. 1. pont) – rámutatott arra, hogy a „károsodás bekövetkez-tének és ezzel egyben a kártérítés esedékességének időpontját a bíróságnak a tényál-lás körében kell tisztáznia a bizonyításra és a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó eljárásjogi szabályok szerint.” A BK-PK 1 kimondja továbbá, hogy „abban a kivételes esetben, amikor a bizonyítási eljárás eredményeként – a károkozó magatartás jellegére figyelemmel – a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével sem állapítható meg az egyes részkárok keletkezésének az időpontja, …. a károsodás időpontjaként azt az időpontot kell megállapítani, amikor a teljes károsodás kétségtelenül bekövetkezett.” A BK-PK 1 részletes iránymutatást ad a kamatfizetési kezdő időpontjáról, és rendelkezik arról is, hogy az ott kifejtettek irányadóak a büntető eljárásban megítélt polgári jogi igény (kártérítési összeg, vagyoni hátrány megtérítése) után járó kamat fizetése kezdő időpontjának megállapítására is.

Abban az esetben, ha a kárt, illetve a nem vagyoni sérelmet bűncselekménnyel okozták, a Pp. 264. § (1) bekezdése értelmében a polgári bíróságot köti a büntetőbíró-ság ítélete a károsodás, illetve a nem vagyoni sérelem bekövetkezésének megállapítása során. A materiális sértő bűncselekményeknél a bűncselekmény törvényi tényállásának eleme (alapesetében, illetve minősített esetében) ugyanis valamilyen vagyoni, illetve nem vagyoni sérelem okozása, ezért a bűncselekmény csak akkor lesz befejezett, ha az eredmény – a károsodás, a nem vagyoni sérelem – is bekövetkezik. A BH1979. 136 számon közzétett eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy „[f]olytatóla-gosan elkövetett bűncselekménnyel okozott kár esetén a megítélt polgári jogi igényhez kapcsolódó kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja a folytatólagos bűncselekmény

47 A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása a következőt mondja az új szabályról és az 1959-es Ptk. gyakorlatáról:

„A Ptk. nem tartalmazott szabályt arra, hogy a károkozó vagy a károsult viseli-e a károkozás és az ítélethozatal között az értékviszonyokban bekövetkező változásokat. A Javaslat, a bírói gyakorlattal összhangban, ezt a kockázatot a károkozóra telepíti, amikor úgy rendelkezik, hogy értékváltozás esetén a bíróság az okozott kár mértékét az ítélethozatal időpontjában fennállott értékviszonyok szerint határozhatja meg. Ebben az esetben a károkozó késedelmi kamat fizetésére az érték megállapításának időpontjától kezdődően köteles. Mivel a szabály célja a károsult védelme, ez a védelem nem illeti meg a károsultat, ha a károsult kártérítési igénye érvé-nyesítésével felróhatóan késlekedik, hiszen ilyenkor az értékváltozásból fakadó kárt a károsult maga okozta, ezért a Javaslat kimondja, hogy az ár- és értékviszonyok változásának kockázatát a károkozó viseli.”

48 Vékás Lajos: Szerződési jog. Általános rész. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016. 315.

utolsó részcselekménye megvalósulásának napjával azonos”.⁴⁹ A Legfelsőbb Bíróság mint harmadfokon eljáró bíróság az indokaiban helyben hagyott másodfokú ítélet indokolását⁵⁰ a következőkkel egészítette ki: „[a] büntető ügyben érvényesített polgári jogi igény elbírálásánál kétségtelenül a polgári anyagi jog szabályait kell alkalmazni;

viszont a bűncselekményből fakadó kártérítési, illetőleg kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontjának kérdése előkérdés, éspedig a bűncselekmény elkövetési időpont-jának tisztázására vonatkozó büntetőjogi és büntető eljárásjogi előkérdés, amelynek eldöntésénél az utóbbi jogszabályok és az ahhoz fűződő joggyakorlat az irányadó (Be.

56. §). Valamely bűncselekmény büntetőjogi, illetőleg polgári jogi következményeinek megítélésénél tehát egyaránt fontossága van a bűncselekmény elkövetési időpontjának.

Ha azonban folytatólagos bűncselekmény esetén az elkövetési időpontot a büntetőjogi következményeket illetően az utolsó részcselekmény megvalósulásának időpontjában, ugyanannak a folytatólagos bűncselekménynek polgári jogi következményeit illetően pedig a részcselekmények időbeli középarányosában állapítanánk meg – amint azt a törvényességi óvás indítványozta –, akkor ugyanazon bűncselekménynek két elköve-tési időpontja lenne, ami pedig nyilvánvalóan nem lehetséges. A bűncselekmény elkö-vetésének időpontja nem változtatható attól függően, hogy büntetőjogi avagy polgári jogi következmények alkalmazásáról van-e szó.”

A nem vagyoni sérelem bekövetkezésének megállapítása nehezebb feladat elé állít-hatja a jogalkalmazót a sérelemdíj iránti perekben. Vizsgálni kell ugyanis, hogy ha a jogsértő magatartás olyan, amelynek eredményeképpen a károsultat nem vagyoni sérelem érte, akkor ez a sérelem mikor következett be. Az 1959-es Ptk. gyakorlatából ismert, hogy annak bekövetkezését nemcsak a külső (a külvilágban észlelhető) hatás esetén lehet megállapítani⁵¹.

A Ptk. 6:532. § és a Ptk. 6:22. § (2) bekezdése rendelkezéseinek az összevetéséből továbbá az következik, hogy a kártérítési követelés elévülése a károsodás bekövetkezé-sével kezdődik. Akkor is, ha a károsult arról – történetesen – később szerez tudomást.

A tudomásszerzés későbbi időpontja nem változtatja meg az elévülés kezdő időpontját, ez a körülmény az elévülés nyugvása körében kerül értékelésre.

Az esedékesség megállapítása és így az elévülés kezdő időpontjának meghatá-rozása szempontjából vannak különös megítélést igénylő esetek, amelyekre Lábady Tamás a bírói gyakorlatban jelentkező jogértelmezési problémák kapcsán hívta fel a figyelmet.⁵² Olyan ügytípusokat azonosított, ahol a problémát nemcsak az jelenti, hogy a kárbehatás és a károk manifesztálódása között hosszabb idő telik el, esetenként 10–20 évet is elérő látens időszak ékelődik be, hanem az is, hogy egy korábbi sérü-lés (fertőzés) miatt sok-sok év múlva állapotrosszabbodás jelentkezik. A bíróságoknak

49 Fuglinszky a döntést úgy értékelte, hogy „ez csak akkor igaz, ha az utolsó részcselekmény megvalósulásával a kár (károsodás) is bekövetkezik”. Ld.: Fuglinszky: i.m. 821.

50 A másodfokú határozatot BH1979. 12. számon tették közzé.

51 Erre már a nem vagyoni kár kapcsán utalt: Petrik Ferenc: Kártérítési jog. Az élet, testi épség, egészség megsér-tésével szerződésen kívül okozott károk megtérítése. HVG ORAC Kiadó, Budapest, 2002. 74.

52 Lábady Tamás: Az elévülés és az új kártérítési igény keletkezésének kérdése a felelősségi jogban. Bírósági Döntések Tára, 2009/7–8. sz., 87-92.

az ilyen típusú ügyek elbírálása során abban kellett állást foglalnia, hogy mikor kez-dődik az igény elévülése, továbbá, hogy a károsult jelentős állapotrosszabbodását új, önálló kárnak kell-e tekinteni. Lábady előterjesztése alapján a Pécsi Ítélőtábla a 2/2009 (X. 09.) kollégiumi véleményében úgy foglalt állást a Kúria gyakorlatával egyezően⁵³, hogy a kártérítés esedékességének főszabálya alapján „a bekövetkezett egészségkáro-sodás manifesztálódásához – függetlenül a lappangási időtől – nem az elévülés kez-dete, hanem az elévülés nyugvásának a megszűnése kapcsolódik”.⁵⁴ A Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma a kárigények önállóságát illetően pedig azt az álláspontot fogadta el, hogy „[a] károsult rendkívüli állapotrosszabbodása önálló kártérítési igényt alapoz meg akkor is, ha jogerős bírósági ítélet korábban már ugyanazért a károkozásért a károkozót kártérítésben marasztalta, de ezt az állapotát a bíróság jogerős ítéletében – annak kialakulatlansága és előreláthatatlansága folytán – még nem értékelhette. A tényazonosság miatt ilyenkor ítélt dolog nem áll fenn.” Fuglinszky értékelése szerint az állásfoglalás kulcsszava a kialakulatlanság és az előreláthatatlanság, és ez alapján lehet állást foglalni arról, hogy mikor beszélhetünk ugyanarról a kárigényről, s mikor egy új kárigényről, noha az újonnan jelentkező kár alapja ugyanaz a károkozó magatartás.⁵⁵

A kártalanítási igény elévülésének megítélése szempontjából – a kártalanítást elren-delő jogszabályok eltérő rendelkezése hiányában⁵⁶ – a Ptk. 6:564. §-a az irányadó, amely kimondja, hogy „[h]a jogszabály a jogszerűen okozott kárért kártalanítási kötelezettsé-get ír elő, a kártalanítás módjára és mértékére a kártérítésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni”. Az 1959-es Ptk. bár nem tartalmazott a kártalanításra vonat-kozó rendelkezéseket, a jogalkalmazás a kártalanítási kötelezettség megállapításánál a mérték és a mód tekintetében minden esetben alkalmazta a kártérítési szabályokat.⁵⁷ Kiemelést érdemel a BH1999. 301 sz. eseti döntés, amelyben a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy „az előzetes letartóztatás miatt kártalanításra jogosult a Ptk. 360.

§-ának (1) bekezdésére nem hivatkozhat, mert az igényének az érvényesítési lehetősége csak később, a jogerős felmentő ítélet, megszüntető végzés, illetve jogerős határozat meghozatalát követően kezdődik. Ezt megelőzően természetszerűleg az államnak sin-csen teljesítési kötelezettsége, és a Ptk. 301. §-on alapuló kamatfizetési kötelezettsége is csak az igény előterjesztésekor kezdődik”.

53 Ld. például: EH2004. 1120, BH2005. 826, BH2000. 100.

54 Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 2/2009. (X. 9.) kollégiumi véleménye az elévülés és a kártérítési igény keletkezésének kérdéséről a felelősségi jogban. Bírósági Döntések Tára, 2010/4. sz., 7-13.

55 Fuglinszky: i.m. 822.

56 Ujváriné Dr. Antal Edit: Kártalanítás. In: Barta Judit – Barzó Tímea – Csák Csilla (szerk.): Magyarázat a kártérítési jogról. Wolters Kluwer Kiadó, Budapest, 2018. 97.

57 Havasi Péter: A 6:564. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. VI/VI.

Kötelmi jog. Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik rész. HVG–ORAC Kiadó, Budapest, 2018. 669.