Az üzletrészre vezetett végrehajtási árverés szabályozásának ellentmondásai

Jogalkalmazási gondokat vet fel, ha a kft. tagja eladósodik és a vagyonára vezetett vég-rehajtás kapcsán az adósi vagyonba tartozó üzletrész árverésére is sor kerül.

A Ptk. 3:167. § (2) bekezdése szerint a pénzszolgáltatás ellenében átruházni kívánt üzletrész megszerzésére a többi tag, a társaság vagy a társaság által kijelölt személy – ebben a sorrendben – az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalma-zásával, másokat megelőzően jogosult. E jog átruházása semmis. Az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jog a tagokat üzletrészeik egymáshoz viszonyított mértéke szerint, arányosan illeti meg. A (3) bekezdés szerint az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jognak a társaság általi gyakorlásáról és e jog gya-korlására harmadik személy kijelöléséről a társaság taggyűlése dönt. A (4) bekezdés értelmében az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jog megsértésével kötött szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt a szerződéskötéstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül lehet pert indítani. Az (5) bekezdés alapján, ha a tag az ajánlat közlésétől számított tizenöt napon belül, a társaság vagy a taggyűlés által kijelölt személy pedig az ajánlat közlésétől számított harminc napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy jogával nem kívánt élni. A (6) bekezdés szerint, ha a társasági szerződés az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez köti, a beleegyezés megadásáról a taggyűlés dönt. Ha a társaság az átruházási szándék bejelentésétől számított harminc napon belül nem nyilatkozik, a beleegyezést megadottnak kell tekinteni. Semmis a társasági szerződés azon rendelke-zése, amely ennél hosszabb határidőt biztosít a döntéshozatalra. A (7) bekezdés pedig azt mondja ki, hogy a társasági szerződésben az üzletrész pénzszolgáltatás ellenében, kívülálló személyre történő átruházása érvényesen nem zárható ki.

A Ptk. 3:167. § (8) bekezdése mindezt azzal egészíti ki, hogy a (2) - (6) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az üzletrész végrehajtási eljárás keretében történő értékesítése esetén is.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 101.§

értelmében a gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető vagyonrész, illető-leg üzletrész lefoglalásáról a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának megkül-désével értesíti a gazdálkodó szervezetet és a cégbíróságot. Az üzletrész lefoglalását a gazdálkodó szervezet bejegyzi nyilvántartásába, a cégbíróság pedig a cégjegyzékbe.

A Vht. 123/A.§ (1) bekezdése azt deklarálja, ha törvény a dologra nézve elővásár-lási jogot enged annak kényszerértékesítésére, azt a Vht. alkalmazásában előárverezési jognak kell tekinteni (ami egyébként szerződéssel nem alapítható, csak törvényi előírás-sal). Az előárverezési jog gyakorlásának szabályait a Vht. határozza meg, egyúttal a (6) bekezdés azt is kimondja, hogy elővásárlási jog bírósági végrehajtás során az előárve-rezési jog alkalmazási körén kívül nem gyakorolható.

Az előárverezésre jogosult az árverési hirdetmény közzétételével értesül az árve-résről, de a Vht. a hirdetmény kézbesítését is előírhatja. (Ezt az üzletrész vonatkozásá-ban – sajnálatos módon – a Vht. jelenleg nem tartalmazza.)

Az előárverezésre jogosultat - ha igazolja ebbéli minőségét - az árverező jogállása illeti meg, ha teljesíti a Vht. árverezőre vonatkozó feltételeit. Az üzletrész értékesítésére a Vht. 132/B. § (1) bekezdés c) pontja az elektronikus árverés kötelezettségét írja elő, tehát a Vht. 132/C. § -132/G. §-a szerint kell eljárnia az előárverezési jog jogosultjának.

Az előárverezésre jogosult – amellett, hogy az árverésen árverezőként is részt vehet – valamennyi vételi ajánlat vonatkozásában az árverés (és annak esetleges meg-hosszabbítását követő) befejezéséig a legmagasabb összegű érvényes vételi ajánlattal megegyező vételi ajánlat tételével gyakorolhatja előárverezési jogát. (A " Tartom" gomb megnyomásával történhet ez az elektronikus árverésen.)¹

Ha az előárverezésre jogosult a végrehajtóhoz intézett nyilatkozatában a vételi aján-latot a fentiek szerint magáévá teszi, és az árverés befejezéséig nem érkezik magasabb érvényes ajánlat, az előárverezésre jogosultat a legtöbbet ajánló árverező jogállása illeti meg, vagyis ő lesz az árverés nyertese.²

Az árverezés során a különböző jogszabályokon alapuló előárverezési jogok között sorrend és rangsor nem érvényesül. Ha az árverésen több előárverezésre jogosult vesz részt, és egyikük a legmagasabb összegű, érvényes vételi ajánlat vonatkozásában gya-korolja előárverezési jogát, a többi előárverezésre jogosult ugyanezen összegű vételi ajánlat vonatkozásában előárverezési jogot nem gyakorolhat, kizárólag magasabb összegű vételi ajánlatot tehet. Kimondja a Vht. 123/A. § (5) bekezdése azt is, hogy eltérő törvényi rendelkezés hiányában az előárverezési jog a jogutódra átszáll, viszont az előárverezési jog átruházása semmis.

1 Vht. 123/A.§ (3) bekezdés

2 Vht. 123/A.§ (4) bekezdés

A Vht. 132.§ (1) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető üzletrészt a végrehajtó (a Vht. 132/B.§ (1) bekezdés c) pontja szerint elekt-ronikus) árverésen köteles értékesíteni. A 132.§ (2) bekezdés szerint az árverésen az érintett gazdálkodó szervezet (adóson kívüli) tagját, a gazdálkodó szervezetet, illetőleg az általa kijelölt személyt az üzletrészre előárverezési jog illeti meg. A (3) bekezdés szerint a végrehajtó az árverési jegyzőkönyv másolatát az üzletrész tulajdonosában bekövetkezett változás bejegyzése végett megküldi a gazdálkodó szervezetnek és a cégbíróságnak.

A fentiekben ismertetett Ptk. és Vht. előírások összevetéséből egyértelműen megál-lapítható, hogy e rendelkezések egymással szöges ellentétben állnak. A Vht. előárvere-zési joggal kapcsolatos, kogens, és az elővásárlási jog érvényesülését kizáró szabályozása nem teszi lehetővé, hogy a Ptk. 3:167. § (2) - (6) bekezdésében írt, az elővásárlási jogra vonatkozó szabályokra utaló üzletrész quasi-elővásárlási normáit alkalmazzuk az üzletrész végrehajtási értékesítésére. Még kevésbé érvényesülhet az üzletrész árve-résénél a Ptk. 3:167. § (6) bekezdése szerinti, az üzletrész kívülálló személyre történő átruházására vonatkozó, a társasági beleegyezéshez kötés jogintézménye.

A két szabályozás olyan kibékíthetetlen ellentmondást mutat, amely véleményem szerint csak jogalkotással oldható fel. A vagyontárgy végrehajtási árverésen történő értékesítésével az árverési vevő nem származékos, hanem eredeti szerzéssel jut tulaj-donjoghoz, egyszerűen lehetetlen ilyen esetre az árverési vevő tulajdonszerzését, és egyúttal az árverés sikerességét attól tenni függővé, hogy a társaság hozzájárul-e az árverés eredményéhez, vagy sem. Ez egyrészt felülírná a Vht. szabályozása mögött meghúzódó azon hitelezővédelmi érdeket, hogy a hitelező az árverés révén a lehető legmagasabb összegű kielégítéshez juthasson, másrészt akadályozná az érvényes kötel-mek állami segédlettel történő kikényszeríthetőségét.

További kérdés, hogy ha pedig a társaság (a kft.) a Ptk. 3:167. § (6) bekezdés értelmé-ben úgy nyilatkozik, hogy nem járul hozzá az árverési vevő szerzéséhez, akkor ezzel hatálytalaníthatná a kényszerértékesítést? Ezek szerint tehát az érverési vevő mégsem válhatna a társaság tagjává, mert azt megakadályozná - utólag! - a beleegyezés hiánya?!

Az árverési vevő így egy függő jogi helyzetbe kerülne, jogszerzése a társasági bele-egyezés megtagadásával mégsem állna be, és ezzel az egyébként sikeres árverés (és a hitelező kielégítése) lehetetlenülne. Márpedig ez következik abból a körülményből, hogy a Ptk. 3:167. § (7) bekezdése nemcsak a (2) - (5) bekezdés, hanem a (6) bekezdés alkalmazását is előírja az üzletrész végrehajtási eljárás keretében történő értékesíté-sére. A fentiekből látható, hogy a Vht. szabályozásával a Ptk. 3:167. § (2) - (5) bekezdése, és a (6) bekezdése egyaránt összeegyeztethetetlen, és az ebből eredő problematikus helyzetekre a Ptk. és a Vht. sem nyújt semmiféle követhető megoldást.

A jogalkotói szándékkal nagy valószínűséggel nem áll összhangban az üzletrész végrehajtási árverési megszerzésére nézve a beleegyezés jogintézményének alkalma-zása, pusztán a szabályozás átgondolatlansága eredményezi, hogy a jelenlegi szabályo-zás mellett a beleegyezés megtagadására sor kerülhet. (Tudomásom szerint konkrét esetben ez a probléma fel is merült már, arról sajnos nincs információm, hogy az érin-tettek hogyan kezelték, és milyen eljárás keretében történt ez.)

A fentiekből levonható az a következtetés, hogy mind az átruházásba való bele-egyezés, mind pedig az üzletrész kívülállóra való átruházásánál érvényesülő quasi-elő-vásárlási jog vonatkozásában szükséges a Ptk. 3 167. § (8) bekezdésének korrekciója.

E szabálynak helyesen úgy kellene szólnia, hogy az ne adjon lehetőséget a társa-ság beleegyezési jogának gyakorlására, mivel ez egyszerűen nem egyeztethető össze a végrehajtási árverésen történő eredeti szerzéssel, annak kényszerértékesítés útján történő bekövetkezésével és a hitelezővédelemmel. A társaságnak (illetve a tagoknak és a taggyűlés által kijelölt személynek) véleményem szerint a beleegyezési jog és az elővásárlási jogosítványok helyett meg kellene elégedniük a végrehajtási árverésen gya-korolható különleges előárverezési jog által biztosított lehetőségekkel, melyek elegendő védelmet nyújtanak, és melyek segítségével a nemkívánatos külső „behatolóval” szem-beni fellépés megvalósítható.

További érv a Ptk. 3:167. § (8) bekezdésének megváltoztatásához az a körülmény, hogy a végrehajtási árverésen a Ptk. 3:167. § (2) - (5) bekezdésének quasi-elővásárlási (lényegében elővásárlási) jogot biztosító szabályai egyszerűen nem alkalmazhatóak.

A Ptk. fenti szabályaiban meghatározott, több lépcsős (tizenöt, illetve harminc napos) nyilatkozattételi lehetőséget biztosító, taggyűlés összehívását és ott hozandó határo-zatokat feltételező eljárási rend a gyors és elektronikusan lebonyolított végrehajtási árveréssel semmiképpen sem hozható szinkronba. Ez az elővásárlási "menetrend" csak úgy működhetne, ha az árverés befejeztével az árverési vevőnek még meg kellene vár-nia az árverés eredményéről értesített társasági tagok/társaság/taggyűlés által kijelölt személy döntését, és csak ettől függően szerezhetné meg az üzletrész tulajdonjogát. Ezt azonban a Vht. nyilvánvalóan elveti, hiszen más – az üzletrészre vonatkozó elsőbbségi jogok gyakorlásánál jóval egyszerűbb szabályozással bíró – elővásárlási jogok alkalma-zását is kizárja, és az elővásárlási jog helyébe léptetett előárverezési jog gyakorlását is csak az árverés tartama alatt engedi meg.

Ez természetesen jogalkotói döntés és az erre épülő szabályozás kérdése. Határozhat e kérdésben a jogalkotó úgy, hogy a kényszerértékesítési szempontok helyett az elár-verezendő üzletrésszel érintett társaságnak a saját tulajdonosi szerkezetéhez fűződő, a tulajdonosi struktúráját védő érdekeit, illetve az együtt vállalkozó személyek egy-máshoz kapcsolódó bizalmi viszonyainak fontosságát értékelve, ez utóbbiakat helyezi előtérbe. Ebben az esetben azonban lényegesen, több ponton is módosítani kell a Vht.-t, melynek 123/A. §-a bármely törvény által biztosított elővásárlási jogra (így az ingatlan közös tulajdonára és egyéb esetekre) sem teszi lehetővé az elővásárlási jog általános módon történő gyakorlását, hanem azt mindenütt a fentiekben részletesen ismertetett, speciális előárverezési joggal helyettesíti, a szerződéses elővásárlási jog tekintetében pedig még ezt is kizárja.

Természetesen nem lehetetlen a Vht. mindenre kiterjedő, és a "hagyományos" elő-vásárlási jog gyakorlását tiltó rendszere alól kivételt tenni az üzletrész értékesítésére nézve, ez azonban a Vht. szabályozási módjától, koncepciójától nagyon idegen megol-dás lenne. Helyesebbnek tartanám, ha inkább a Ptk. társasági jogi szabályai idomul-nának a kényszerértékesítés specialitásaihoz, az annak során biztosított előárverezési jog ugyanis véleményem szerint elegendő a társaság és tagjai érdekeinek védelméhez.

Mindemellett azonban – megvizsgálva a Vht. üzletrész értékesítésével kapcsolatos szabályait – az is látható, hogy némi apróbb korrekciókra a Vht. tekintetében is szükség lenne. Biztosítani kellene ugyanis, hogy az üzletrész árveréssel érintett kft. a lehető leggyorsabban értesülhessen a várható árverésről, hogy az előárverezési jog gyakorlá-sára a tagok, illetve – a taggyűlés szükség szerinti gyors összehívása és döntéshozatala eredményeként – a kft., vagy a taggyűlés által kijelölt személy készen állhasson.

Kétségtelen ugyan, hogy a Vht. 101. §-a alapján az üzletrész lefoglalásáról már idejekorán értesül a társaság, azonban az árveréssel kapcsolatos pontos információkat a tagok és a társaság csak az árverési hirdetményből ismerhetik meg. Ezért helyesnek tartanám, ha arról nem csupán a közzétett hirdetményből szerezhetnének tudomást, hanem a Vht. az üzletrész árverési hirdetményének az árverés napja előtt legalább harminc nappal végzendően, annak a társaság részére történő kézbesítését is előírná, ami egyébként a Vht. hatályos szabályai szerint megengedett, tehát előírása nem "lógna ki" a szabályozás rendszeréből.

Ugyancsak a Ptk. és a Vht. összhangját szolgálná, ha a Vht. 132. § (3) bekezdése az árverési jegyzőkönyv másolatát nem az üzletrész tulajdonosában bekövetkezett vál-tozás bejegyzése végett küldené meg a gazdálkodó szervezetnek és a cégbíróságnak, csupán tájékoztatásukat szolgálná ez az aktus. A cégbíróság ugyanis a tulajdonosvál-tozást nem a végrehajtói értesítés, hanem a társaság vezető tisztségviselőjének bejelen-tése alapján jegyzi be a Ptk. 3:197.§ (3) bekezdése értelmében.

A tagok személyében bekövetkező változást a Ptk. 3:168. § (2) bekezdésében foglal-tak szerint az üzletrész megszerzője köteles bejelenteni a kft.-nek közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, és nyilatkoznia kell ebben arról is, hogy a társa-sági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek elfogadja. A tagváltozás csak ettől kezdve hatályos a társasággal szemben a Ptk. 3:169. § (2) bekezdés értelmében, így csak ettől az időponttól köteles az ügyvezető a változás cégbírósági bejelentésére az arra előírtak szerint, és a cégbíróság is erre tekintettel foganatosíthatja a változás-bejegyzést. A végrehajtói értesítés (az árverési jegyzőkönyv megküldése) tehát sem a tagjegyzéken való átvezetést, sem a változásbejegyzést nem alapozhatja meg, azonban nyilvánvalóan alkalmas a társaság és a cégbíróság – akár törvényességi felügyeleti jel-legű – tájékoztatására, figyelemfelhívásra. Ezért a Vht. véleményem szerint elhibázot-tan tartalmazza azt a 132. § (3) bekezdésében, hogy a tagváltozás bejegyzése végett küldi meg a végrehajtó az árverési jegyzőkönyvet a cégbíróságnak és a kft.-nek.

A fentiekben ismertetett szabályozási anomáliák feloldásához az alábbiak szerint kellene módosítani a két törvényt (a zárójelben való szerepeltetés jelzi az elhagyandó szöveget, és vastag betű a javasolt újat):

a) A Vht. 132.§ (3) bekezdésének szövege a következők szerint változna:

(3) A végrehajtó az árverési hirdetményt az árverés napja előtt legalább harminc nappal kézbesíti a gazdálkodó szervezetnek. Az [az] árverési jegyzőkönyv másola-tát az üzletrész tulajdonosában bekövetkezett változásról való tájékoztatás [bejegyzése]

végett megküldi a végrehajtó a gazdálkodó szervezetnek és a cégbíróságnak.

b) A Ptk. 3: 167.§ (8) bekezdését véleményem szerint – figyelemmel a Vht. fentiekben ismertetett kogens rendelkezéseire – a következők szerint kellene átszövegezni:

(8) [A (2) -(6) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az] Az üzletrész vég-rehajtási eljárás keretében történő értékesítése esetén a bírósági végrehajtásról szóló 1994.évi LIII. törvény (Vht.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A javasolt módosítások álláspontom szerint biztosítanák a jelenleg feloldhatatlanul ellentétes két törvényszöveg zökkenőmentes alkalmazását.