Az elévülés megszakítása

Az elévülés megszakítását illetően két vitás kérdést kell kiemelni a bűncselekményt is megvalósító magatartással okozott kár, illetve nem vagyoni sérelem esetére

előter-68 Kifejezetten utalnak erre: BH2005. 286, Kúria Pfv.21396/2014/6. számú határozata

69 Ld. pl.: EH2009. 1981, EH2004. 1120, BH2013. 189, BH2006. 125, BH2005. 286, BH2005. 104, BH2000. 100, BH1993. 313, ÍH2017. 18.

70 Kifejezetten így foglal állást: ÍH 2017.18.

71 BH1993. 313.

72 Ld. pl.: BH2011. 101, BH1997. 393, BDT2012. 213, ÍH2017. 18.

73 Havasi Péter: A kár megtérítésének szabályai. In Fézer Tamás (szerk.): A kártérítési jog magyarázata. Complex, Budapest, 2010. 161., Fuglinszky: i.m. 823. Ez az érvelés megjelenik a BH2011. 101 sz. eseti döntésben is. Ezt az értelmezést követi pl. a IH2012. 155 sz. eseti döntés is.

jesztett kárigény, illetve sérelemdíj iránti igény elbírálása körében. Az 1959-es Ptk.

360. § (4) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban felmerült – és alább ismertetésre kerülő – vitára tekintettel a Ptk. 6:533. § alkalmazása során is értelmezést igényel, hogy a büntetőeljárás során tett büntetőjogi intézkedések a polgári jogi elévülési határidőt vajon megszakítják-e? A Ptk. 6:25. § (1) bekezdésében⁷⁴ foglalt, az elévülés megszakítá-sára vezető jogi tényeket felsoroló új szabályozás diszpozitivitása melletti állásfoglalás esetén pedig kérdés lehet az is, hogy a felek megállapodás útján kibővíthetik-e a pol-gári jogi elévülés megszakítására vezető jogi tények körét a büntethetőség elévülését félbeszakító, az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekményekkel?

3.4.1. Az elévülés megszakítására vonatkozó általános szabályok

Az elévülés megszakításának joghatása az, hogy a megszakítástól vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől az elévülési idő újra kezdődik [Ptk. 6:25. § (2) bekezdés]. Kisfaludi úgy foglal állást, hogy „[a]z elévülés megszakadása esetén az elé-vülési idő újrakezdésének kezdő időpontja a megszakító cselekmény időpontja, illetve ha a megszakadást az igény bíróság előtti érvényesítése okozta, akkor a bírósági eljárás jogerős befejezésének napja”.⁷⁵

A Ptk.-ban a jogalkotó újraszabályozta az elévülést megszakító jogi tényeket.⁷⁶ A bűncselekményt is megvalósító magatartással okozott kár, illetve nem vagyoni sérelem szempontjából a következők érdemelnek kiemelést. A jogosult írásbeli felszólítása nem szakítja meg az elévülést, megszakítja viszont az elévülést a követelés csődeljárásban történő bejelentése [Ptk. 6:25. § (1) bekezdés d) pont]⁷⁷. A Ptk.-ban új rendelkezés, hogy az elévülést csak akkor szakítja meg a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárás-ban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott [Ptk. 6:25. § (1) bekezdés c) pont].⁷⁸ Vékás Lajos álláspontja szerint „az idézés

74 Ptk. 6:25. § [Az elévülés megszakítása]

(1) Az elévülést megszakítja

a) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése;

b) a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség;

c) a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befe-jező jogerős érdemi határozatot hozott; vagy

d) a követelés csődeljárásban történő bejelentése.

75 Kisfaludi (2018): i.m. 72.

76 Részletesebben ld.: Kovács László: Változások az elévülés szabályaiban. Céghírnök, 2015/5. sz., 3-7.

77 Kisfaludi álláspontja szerint a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igény kapcsán állást lehet foglalni úgy, hogy az valójában a követelés bíróság előtti érvényesítését jelenti, azonban a végelszámolásra ez már nem feltétlenül igaz. Ld.: Kisfaludi (2018): i.m. 72.

78 Utalni szükséges arra, hogy az 1959-es Ptk. 327. (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy a követelés bírósági úton való érvényesítése az elévülést megszakítja, a (2) pedig kimondta, hogy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik.

kibocsátása nélkül elutasított⁷⁹ vagy egyébként nem érdemben elbírált kereset anyagi jogi hatása az, hogy a bírósági eljárás alatt az elévülés nyugszik”.⁸⁰

A Ptk. hatályba lépését követően hamar vita kezdődött az írásbeli felszólítás elévü-lést megszakító törvényi szabályának elhagyása miatt arról, hogy az elévülés megsza-kítására vonatkozó rendelkezések diszpozitívak vagy kógensek, másként, hogy a felek megegyezésével bővíthető-e az elévülés megszakítására vezető jogi tények köre. Vékás azon az állásponton van, hogy az elévülési szabályok diszpozitívak, figyelemmel a Ptk.

6:1. § (3) bekezdésére, valamint arra, hogy egyedül az elévülés kizárását tiltó szabály [Ptk. 6:22. § (4) bekezdés] kógens, ebből pedig a contrario az következik, hogy az elé-vülés egyéb szabályai diszpozitívak. Ezt értelmezést támasztja alá érvelése szerint az is, hogy a bíróság az elévülést nem veszi hivatalból figyelembe (Ptk. 6:23. §), illetve az, hogy a Ptk. az elévülési idő megrövidítését és meghosszabbítását is korlátozás nélkül lehetővé teszi [Ptk. 6:22. § (3) bekezdés]. Vékás szerint ezért nincs akadálya annak, hogy a felek a szerződésükben a törvényben nem említett jogi tényhez (például a teljesítésre történő írásbeli felszólításhoz) az elévülést megszakító hatást fűzzék.⁸¹ Más álláspon-tok a szabályozás kógens volta mellett foglalnak állást az elévülés jogintézményének lényegére, jogpolitikai céljaira hivatkozással.⁸²

Az Új Ptk. Tanácsadó Testület nem alakított ki egységes álláspontot az elévülést megszakító okok szerződésben való kibővíthetőségéről, figyelemmel arra, hogy két, egyenértékű, zárt logikai rendszerbe foglalható érvelést azonosított. A Tanácsadó Testület egységes álláspontja szerint ugyanakkor abban az esetben, ha a bírói gya-korlat az elévülést megszakítására vonatkozó szabályok diszpozitivitása mellett foglal állást, a következő megállapításokat teszi: „a feleknek ez a szabadsága a szerződési szabadság általános korlátai között érvényesül, ideértve a generálklauzulák (minde-nekelőtt a jóhiszeműség és tisztesség követelménye), továbbá a szokatlan, valamint a tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések érvényesü-lését is. Így a törvényben meghatározott elévülést megszakító okok kibővítése vagy a szerződő félre nézve hátrányos szűkítése a megengedettség esetén is olyan általános szerződési feltétel lehet, amely csak külön figyelemfelhívás és elfogadás alapján válik a szerződés részévé [Ptk. 6:78. § (2) bekezdés], tisztességtelenségét pedig a tisztességte-len szerződési kikötések érvénytetisztességte-lenségére vonatkozó szabályok és gyakorlat alapján kell megítélni”.⁸³

79 A keresetlevél benyújtásához fűződő jogi hatályok fennmaradjanak a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítása esetén is, ha a felperes a keresetet ismételten – immár szabályszerűen – benyújtja (Pp. 132.

§).

80 Vékás Lajos: Az elévülés. In: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. II. köt. Wolters Kluwer Kiadó, Budapest, 2018. 1457.

81 Vékás (2016): i.m. 307-308., Vékás (2018): i.m. 1453-1454., Vékás Lajos: A diszpozitív szabályozás elve és az elv kérdőjelei a gyakorlatban. In: Gárdos-Orosz Fruzsina – Menyhárd Attila (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv első öt éve. Társadalomtudományi Kutatóközpont, Jogtudományi Intézet, Budapest, 2019. 30-33.

82 Ld. pl.: Jójárt Eszter: Diszpozitivitás a régi és az új Polgári Törvénykönyvben – elméleti alapvetés. Magyar Jog, 2014/12. sz. 683., Fazekas Judit: Az elévülés. In: Fazekas Judit (szerk.): Kötelmi jog. Általános rész. Második, átdolgozott kiadás, Gondolat Kiadó, Budapest, 2018. 28-29.

83 Az Új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye a követelés elévülésének megszakításáról Letölthető: https://

kuria-birosag.hu/hu/ptk?tid%5B%5D=413&body_value=

Az írásbeli felszólítást illetően az elévülés megszakítására vonatkozó szabályok diszpozitivitása mellett foglalok állást azzal, hogy ez esetben el kell ismerni: a felek nemcsak az írásbeli felszólításhoz, hanem a Ptk.-ban nem említett más jogi tényhez is fűzhetnek az elévülést megszakító hatást. Ez esetben álláspontom szerint esetről-esetre kell majd mérlegelni, különös figyelemmel az Új Ptk. Tanácsadó Testület véleményében is kifejtett szempontokra, hogy a feleknek ez a megállapodása nem sért-e alapelvi vagy kógens jogszabályi rendelkezést.

3.4.2. A polgári jogi igény büntetőeljárásban való érvényesítése és az elévülés megszakítása

A Be. – ahogy az 1998-as Be.⁸⁴ – a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatos eljárási kérdésekben a törvény eltérő rendelkezésének a hiányában a polgári eljárás szabályait rendeli alkalmazni. A Be. javaslatának miniszteri indokolása hangsúlyozza is: „[a] pol-gári jogi igény büntetőbíróság előtti érvényesítését így olyannak kell tekinteni, mintha a magánfél mint felperes a terhelttel mint alperessel szemben a bíróság előtt keresetet terjesztett volna elő.”⁸⁵

Az 1959-es Ptk. hatálya alatt kialakult állandó bírói gyakorlat szerint a polgári jogi igény büntetőeljárásban való érvényesítése a követelés bírósági úton való érvé-nyesítésének minősül, és az elévülés megszakadását eredményezi.⁸⁶ A Ptk. előtti bírói gyakorlatban nem alakult ki azonban egységes álláspont abban a kérdésben, hogy az elévülést megszakítja-e az olyan bírósági eljárás, amely nem érdemi határozattal zárul.⁸⁷ A BH2017. 295 sz. eseti döntésből – a Ptk. 6:25. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazása szempontjából – kiemelendő a másodfokú bíróság jogerős határozatának felülvizsgálattal nem támadott indokolása, amely szerint „[a] követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban való érvényesítése akkor szakítja meg az elévülést a Ptk.

327. § (1) bekezdésének értelmében, ha a bíróság az ügy érdemében hoz eljárást befe-jező határozatot, ha azonban a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül eluta-sítja vagy a pert jogerősen megszünteti, a keresetlevél beadásához fűződő joghatályok elenyésznek, közöttük az elévülést megszakító hatás is. Viszont amennyiben az igény a büntetőeljárásban polgári jogi igényként kerül érvényesítésre a büntetőeljárás peres szakaszának folyamatban léte alatt az elévülés a Ptk. 326. § (2) bekezdése alapján akkor is nyugszik, ha a büntetőper a polgári jogi igény érdemi elbírálása nélkül fejeződik be, ugyanis a büntetőeljárás peres szakaszának folyamatban léte alatt a követelést másik eljárásban nem lehet érvényesíteni”.

A Ptk. 6:25. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése akkor szakítja meg tehát csak az elévülést, ha

84 Ld. az 54. § (7) bekezdését.

85 T/13972. számú törvényjavaslat indokolással - a büntetőeljárásról, indoklás az 55-56. §-hoz

86 Ld. pl.: EH2018.05.M9, BH2017. 295, BDT2002. 694.

87 Vékás (2018): i.m. 1456.

a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott. Az Új Ptk. Tanácsadó Testület véleményében a Ptk. 6:25. §-a (1) bekezdés c) pontjának értelemzése során úgy foglalt állást, hogy „.. érdemi a határozat akkor, ha az az eljárás által célzott joghatás kiváltására alkalmas. A büntetőeljárásban bejelentett polgári jogi igény külön útra uta-sítása nem érdemi határozat, így az elévülés megszakítását nem eredményezi…”. Az Új Ptk. Tanácsadó Testület véleményében rögzíti azt is, hogy „[n]em zárja ki az elévülés nyugvására vonatkozó szabályok alkalmazását az, ha az eljárás megindítása az elévü-lés megszakítását nem eredményezte.” Szeghő álláspontja szerint „a fél ugyanis hivat-kozhat arra, hogy igényét mindaddig menthető okból nem tudta érvényesíteni, amíg a büntetőbíróság a polgári jogi igényét nem utasította egyéb törvényes útra”. ⁸⁸

3.4.3. A bűncselekményt is megvalósító magatartással okozott kár, illetve nem vagyoni sérelem estére előterjesztett kárigény, illetve sérelemdíj iránti igény elévülésének megszakítására irányadó szabályok

Az 1959-es Ptk. hatálya alatt a bíróságok gyakorlatában értelmezést igénylő kérdésként merült fel a 360. § (4) bekezdését illetően, hogy a büntetőeljárás során tett büntetőjogi intézkedések a polgári jogi elévülési határidőt megszakítják-e. Másként fogalmazva: a polgári jogi elévülési idő megszakadására a Btk. vagy a Ptk. szabályai alkalmazandók?

A büntetőjogi szabályozás szerint ugyanis az elévülést félbeszakítja a büntetőügyek-ben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított bün-tetőeljárási cselekménye [Btk. 28. § (1) bekezdés, 1978-as Btk.⁸⁹ 35. § (1) bekezdés]. Az 1959-es Ptk. 360. § (4) bekezdésével azonosan rendelkező Ptk. 6:533. § (1) bekezdése kapcsán ezért a kérdés ugyanaz: hogyan kell értelmezni a Ptk. 6:533. § (1) bekezdésé-nek azt a rendelkezését, amely szerint „[a] kártérítésre az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy bűncselekménnyel okozott kár esetén a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül”.

Az 1959-es Ptk. hatálya alatt kétféle álláspont alakult ki. Az időben korábbi állás-pont szerint a büntető jogszabályok alapján kell vizsgálni a bűncselekmény büntethető-ségének elévülését, és ehhez képest szükséges állást foglalni abban a kérdésben, hogy a kártérítési igény elévült-e. Az alsóbb fokú bíróságok gyakorlatában több eseti dön-tésben olyan álláspont jelent meg, hogy a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igény elévülése mindaddig nem következhet be, amíg fennáll a bűncselekmény büntethetősége, a büntethetőség elévülésének megítélésénél pedig a büntetőjogi szabá-lyok irányadók.⁹⁰ A Legfelsőbb Bíróság a BH2009. 366 sz. eseti döntésében úgy foglalt

88 Szeghő: i.m. 499.

89 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

90 Ld. az ÍH2005. 23 sz. döntést, a Szegváryné által hivatkozott döntések: a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.043/2004/2.

számú, 6.Pf.20.385/2004/3. számú, 6.Pf.21.026/2004/4. számú, 6.Pf.20.632/2004/4. számú és 6.Pf.20.562/2008/4. számú határozata. Ld.: Szegváriné: i.m. 51.

állást, hogy „a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igény elévülése nem következik be addig, amíg a károkozó bűncselekmény miatti büntethetőség el nem évül; ezért, ha a büntetőeljárási cselekmények a büntethetőség elévülését félbeszakít-ják, ezzel a polgári jogi igény elévülési ideje is meghosszabbodik”, pontosabb talán úgy:

az elévülés újból kezdődik. Ez az értelmezés tehát azon az elgondoláson alapul, hogy a büntetőeljárási cselekmények nemcsak a büntethetőség elévülését szakítják félbe, hanem a polgári jogi elévülési idő megszakítását is eredményezik. A büntetőjogban az elévülés félbeszakításának a joghatása pedig ugyanaz mint a polgári jogban: a félbe-szakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik. [Btk. 28. § (1) bekezdés, 1978-as Btk. 35. § (1) bekezdés]. Ami a BH2009. 366 sz. eseti döntés alapjául szolgáló ügyet illeti, álláspontom szerint a károsult felperesnek bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt kellett volna keresetet indítani, mert bár a büntetőeljárásban jelentett be polgári jogi igényt kára megtérítése iránt, a büntetőbíróság az igényét érdemben nem bírálta el és azt egyéb törvényes útra sem utasította.

A másik álláspont szerint viszont a büntetőeljárás során tett büntetőjogi intézke-dések a polgári jogi elévülési határidőt nem szakítják meg. A Kúria a BH2015. 65. sz.

alatt közzétett eseti döntésének a következő elvi tartalmat adta: „I. A Ptk. 327. § (1) bekezdésében az elévülés félbeszakadására okot adó cselekmények felsorolása taxatív, ezért – egyéb jogszabályi rendelkezésre való utalás hiányában – a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény elévülésének megítélésére a Btk.-nak a bün-tethetőség elévülésének megszakadására vonatkozó rendelkezései nem irányadók. II.

A Ptk. 360. § (4) bekezdése a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény érvényesíthetőségét absztrakt módon, az adott bűncselekmény és nem a konkrét elkövető büntethetőségének elévülési idejéhez igazodóan szabályozza [1959. évi IV. tv.

(Ptk.) 327. § (1) bek., 360. § (4) bek.].” A Kúria indokolásában rámutatott: „[a] Ptk. 360. § (4) bekezdésnek második fordulata a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irá-nyuló igény érvényesíthetőségét az állam büntetőjogi igényének érvényesíthetőségéhez igazodóan, absztrakt módon szabályozza. Eszerint a bűncselekménnyel okozott kár esetén a polgári jogi kártérítési igény a kárt okozó bűncselekmény Btk.-ban meghatáro-zott büntethetőségének elévülési ideje, azaz a büntetési tétel felső határának megfelelő idő [Btk. 33. § (1) bek.] alatt érvényesíthető. A jogszabályi rendelkezés ugyanis a kártérí-tési követelés – általános szabályoktól eltérő – időbeli érvényesítését a ’bűncselekmény’

és nem a konkrét ’elkövető’ büntethetőségének elévüléséig teszi lehetővé. A Ptk. 360. § (4) bekezdésének alkalmazásában, a jogszabályi rendelkezés absztrakt jellegéből követ-kezően, a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény elévülésének megítélése nem függhet attól, hogy adott esetben indult-e büntetőeljárás a károkozó elkövető ellen, illetve a konkrét elkövetővel szemben az egyes büntetőeljárási cselek-mények foganatosítása esetleg a büntethetőség elévülésének félbeszakadását eredmé-nyezte. Ezért a Ptk. 360. § (4) bekezdésének idézett szabályából nem következik, hogy a bűncselekménnyel okozott kár esetén a Btk.-nak a büntethetőség elévülésének meg-szakadására vonatkozó szabályai a polgári jogi kárkötelmi igény elévülésének

megítélé-sére is irányadók.”⁹¹ A döntés indokolása tartalmazza azt is, hogy a Kúria nem osztotta a BH2009. 366. sz. eseti döntésben megjelenő értelmezést, és rögzítette: „[t]ekintettel azonban arra, hogy a Kúria jelen ügyben eljáró tanácsa a Kúria másik ítélkező tanácsá-nak nem elvi bírósági határozatként közzétett határozatától, illetve nem közzétett elvi bírósági döntéstől kívánt jogkérdésben eltérni, a Kúria jelen ügyben eljáró tanácsát a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 32. § (1) bekez-dés b) pontja alapján a jogegységi eljárás kezdeményezésének kötelezettsége nem ter-helte”. A BH2015. 65 sz. eseti döntésben kifejtett értelmezéssel megegyező álláspontot foglalt el számos eseti döntés. A döntésekben visszatérően megjelenő érvelés szerint a büntetőjogi intézkedések kizárólag a büntethetőség elévülését szakítják félbe, az igény polgári jogi elévülése kérdésében a megszakadás, a nyugvás szempontjából a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni. ⁹² Szeghő ezt az érvelést azzal is magyarázza, hogy

„[a] polgári jogi igény elbírálására a polgári anyagi jog szabályai vonatkoznak, így a polgári jogi igény elévülésére is a Ptk. rendelkezései az irányadók.”⁹³

A Ptk. 6:533. § (1) bekezdésének – álláspontom szerint is – helyes értelmezése tehát az, hogy a károsult, illetve a sérelmet szenvedett a bűncselekményt is megvalósító magatartással okozott kárának megtérítése, illetve az így okozott nem vagyoni sére-lem miatt előterjesztett séresére-lemdíj megfizetése iránti igényét a polgári jog szabályai szerint irányadó elévülési határidőn túl is érvényesítheti bíróság előtt, ha az adott bűn-cselekmény büntethetőségére a Btk. hosszabb elévülési határidőt határoz meg. Ebben az esetben a kártérítési, illetve a sérelemdíj iránti igény érvényesítésének határideje a bűncselekmény büntethetőségének határidejével egyezik meg, elévülése ekként öt éven túl az adott cselekményre irányadó büntethetőségi időtartammal esik egybe⁹⁴. Nem következik azonban a Ptk. hivatkozott rendelkezéséből az, hogy a Btk.-nak az elévülési idő hosszára vonatkozó rendelkezésén kívül a büntetőjogi elévülést szabályozó egyéb rendelkezéseit is alkalmazni lehetne a kártérítési, illetve sérelemdíj iránti igények érvé-nyesítése során. Azt, hogy adott esetben bekövetkezett-e az elévülés megszakadását vagy nyugvását előidéző körülmény, a polgári jog szabályai szerint kell elbírálni.

3.4.4. A polgári jogi elévülés megszakítására vezető jogi tények köre és a büntethetőség elévülését félbeszakító, az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekmények A 3.4.3. pontban kifejtettekre figyelemmel az elévülés megszakítására vonatkozó sza-bályok diszpozitivitása melletti állásfoglalás esetén azonban felmerül még egy értel-mezési kérdés, épp a fent, a 3.4.1. pontban ismertetett jogértelértel-mezési vita miatt. A Ptk.

91 Lásd az indokolás [14] és [15] pontját.

92 Ld. pl.: BH 2011.4.101., ÍH 2017.18, BDT 2015.3364.

93 Szeghő: i. m. 499.

94 Ugyanígy foglal állást: Orosz Árpád: A 6:533. §-hoz fűzött magyarázat. In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. IV. köt. Opten, Budapest, 2014. 97.

a 6:533. § (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint a kártérítési és sérelemdíj iránti követelés – az általános elévülési szabályoktól eltérő – időbeli érvényesítését a ’bűn-cselekmény’ és nem a konkrét ’elkövető’ büntethetőségének elévüléséig teszi lehetővé.

Van-e akadálya azonban annak, hogy a felek a szerződésükben a büntethetőség elévülését félbeszakító, az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított bün-tetőeljárási cselekményekhez a polgári jogi elévülést megszakító joghatást fűzzenek.

Köthető-e például ilyen tartalommal szerződés a vezető tisztségviselővel, a munkavál-lalóval vagy egy megbízottal? Egy ilyen tartalmú szerződési kikötés joghatását tekintve azt eredményezné, hogy ha a vezető tisztségviselő, a munkavállaló, a megbízott esetle-gesen bűncselekményt követ el, akkor a sértett szerződő fél a polgári jogi igényérvénye-sítés idejét illetően kedvezőbb jogi helyzetbe kerülne. A Btk. szerinti, a büntethetőség elévülését félbeszakító eljárási cselekmény ez esetben ugyanis a polgári jogi követelés elévülésének megszakítására is vezetne. Az elévülési idő újra kezdődésével pedig a sértett fél kedvezőbb helyzetbe kerülne, mert hosszabb idő állna rendelkezésére az igényérvényesítésre. A felek ilyen megállapodása tehát önmagában nem jogszabályba ütköző.

Álláspontom szerint a felek ilyen irányú megállapodása elviekben tehát nem kizárt, azzal, hogy a konkrét esetben vizsgálni kell az Új Ptk. Tanácsadó Testület vélemé-nyében kifejtett szempontokra is figyelemmel, hogy a feleknek ez a megállapodása (a konkrét kikötés) nem sért-e valamilyen alapelvi vagy kógens jogszabályi rendelke-zést. Más kérdés ugyanakkor, hogy van-e olyan gyakorlati igény, amely indokolná a felek ilyen irányú megállapodását. Az állandó bírói gyakorlat értelmében az elévülés nyugvására való hivatkozás megfelelő alap lehet minden olyan helyzetben, amikor az elkövető személyének és a kár ismeretének hiánya akadályozza a károsultat kárigénye, sérelemdíj iránti igénye érvényesítésében. Ha ugyanis a büntetőeljárás és a kártérí-tési per között van akár tárgyi, akár alanyi összefüggés, a büntetőeljárás lezárultának bevárása olyan menthető oknak minősülhet, amely az állandó bírói gyakorlat szerint – ahogy arra a 3.3. pontban már utaltam – az elévülés nyugvásához vezet. Ha pedig

Álláspontom szerint a felek ilyen irányú megállapodása elviekben tehát nem kizárt, azzal, hogy a konkrét esetben vizsgálni kell az Új Ptk. Tanácsadó Testület vélemé-nyében kifejtett szempontokra is figyelemmel, hogy a feleknek ez a megállapodása (a konkrét kikötés) nem sért-e valamilyen alapelvi vagy kógens jogszabályi rendelke-zést. Más kérdés ugyanakkor, hogy van-e olyan gyakorlati igény, amely indokolná a felek ilyen irányú megállapodását. Az állandó bírói gyakorlat értelmében az elévülés nyugvására való hivatkozás megfelelő alap lehet minden olyan helyzetben, amikor az elkövető személyének és a kár ismeretének hiánya akadályozza a károsultat kárigénye, sérelemdíj iránti igénye érvényesítésében. Ha ugyanis a büntetőeljárás és a kártérí-tési per között van akár tárgyi, akár alanyi összefüggés, a büntetőeljárás lezárultának bevárása olyan menthető oknak minősülhet, amely az állandó bírói gyakorlat szerint – ahogy arra a 3.3. pontban már utaltam – az elévülés nyugvásához vezet. Ha pedig

In document Gazdasági jogi és adójogi tanulmányok 2020 (Pldal 91-100)