A Ptk. társasági jogi szabályainak felülvizsgálata
6. A felelősségkizárás kérdése
6.1. A felelősség jogalapja
A választottbíró felelősségének vizsgálata során különbséget kell tenni a szerint, hogy a kártérítési igényt a választottbírósági eljárás felei, vagy harmadik személyek érvénye-sítik, illetve a szerint, hogy a választottbíróság érdemi ítélkező tevékenységével kapcso-latban, vagy azon kívüli kört éreintően kerül-e érvényesítésre.
A Vbt. hatálybalépését megelőző magyar felsőbírósági joggyakorlat a választott-bíró és az állandó választottválasztott-bíróság felelőssége jogalapjával kapcsolatban nem mutat egységes képet.37
Bizonyos eseti döntésekben a bíróságok nem szerződésszegési, hanem deliktuális alapon tartották elbírálhatónak a kártérítési igényt. A választottbírót terhelő eljárási és döntési kötelezettség megszegése esetén a Legfelsőbb Bíróság a kártérítési felelős-séget „a polgári jogi kártérítési felelősség általános szabályai szerint (Ptk. 339. §)” látta megítélhetőnek38. A jogi személy Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság ellen indított kártérítési perben a Kúria azt fejtette ki, hogy „A bíróság a jogerős ítélet indo-kolásában helyesen utalt a jogvita elbírálására irányadó anyagi jogi szabályokra. Ennek
37 Lásd pl. László András Dániel: Felelősség a választottbíráskodási tevékenységgel okozott károkért az új válasz-tottbírósági törvény alapján. In: Burai-Kovács János (szerk.): A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018, HVG-ORAC, Budapest, 2019. 159. skk.
38 BH 2010/96.
megfelelően a Ptk. 349. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó (1) bekezdésében meghatározott speciális törvényi feltételek meglétében kártérítésnek akkor van helye, ha a szerződésen kívül okozott kárért való általános polgári jogi felelősségnek a Ptk.
339. §-ának (1) bekezdése szerinti együttes feltételei fennállnak” (Pfv.III.21.148/2013/4.).
A kárigény deliktuális alapon történt elbírálásából az is következett például, hogy az MKIK VB eljárási szabályzata 56. §-ában található felelősségkizáró rendelkezést a Fővárosi Ítélőtábla nem tartotta a kártérítési perben alkalmazhatónak.39
Ezzel szemben a Kúria a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, mint az MKIK VB hordozó szervezete elleni kártérítési igényt kontraktuális alapon bírálta el és azt állapította meg, hogy „a felperes Ptk. 318. § (1) bekezdése szerint alkalmazott Ptk. 339.
§ (1) bekezdésére alapított, I. r. alperessel szemben előterjesztett kárigénye az alperes jogellenes, szerződésszegő magatartása hiányában megalapozatlan”.40
Ebben az ügyben a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla még úgy foglalt állást, hogy az ítélet, mint eredmény szempontjából a peres felek és a választottbírósági tanács között nem állhat fenn szerződéses kapcsolat41. Ugyanígy különbséget tesz a Győri Ítélőtábla is a választottbírósági tanács ítélkező és egyéb tevékenységei, döntései között (Pf.III.20.071/2017/3/I.).
6.1.1. Felelősség az ítélkező tevékenységért
Az itt képviselt álláspont szerint is különbség van a választottbírósági tanács felelős-sége jogalapjában a szerint, hogy az állított károkozás a jogerő hatállyal bíró választott-bírósági ítéletből, vagy a választottválasztott-bírósági tanács egyéb cselekményéből fakad.
A választottbírák széles értelemben vett közjogi jellegű ítélkező tevékenysége, mint például a hatáskörről, az ideiglenes intézkedésről, az ügy érdeméről rendelkező hatá-rozatuk, illetve az ítélettel kapcsolatban előterjesztett kijavítási, értelmezési, kiegészí-tési vagy eljárásújítási igénnyel kapcsolatos döntésük esetében nem lehet magyarázatot adni arra a kérdésre, hogy miért kellene ezt a tevékenységet a felelősség tekintetében eltérő szempontrendszer szerint elbírálni, mint az ugyanezt a tevékenységet – ha úgy akarjuk a Rousseaui értelemben vett társadalmi szerződés alapján – végző állami bíró esetében. A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság szerint sem akarhatnak a peres felek a választottbíró felelősségével szemben más mércét állítani, mint az állami bíróságo-kon hivatásszerűen ítélkező bírák esetében.42
Az azonos jogalapon történő azonos szempontú elbírálás azért is indokolt, mert a választottbírói határozatok ellen a Vbt. tudatosan csak szűk körben tett lehetővé jogor-voslatot. Ezért reális a veszély, hogy a Ptk. 6:142. § szempontrendszere szerint elbírált
39 BDT 2014/3137.
40 Pfv.IV.20.816/2014/11.
41 BDT 2014/3137.
42 A II ZR 149/53 számú ügyben hozott ítéletében.
szerződésszegési (kontraktuális) alapú kártérítési igény érvényesítése alternatív, közve-tett jogorvoslattá válik, ami szembe menne a törvényalkotó döntésével.43
A magyar bírói gyakorlatban az az álláspont tekinthető uralkodónak, hogy mivel a bíróság jogerős határozata mindenkire kötelező, a jogerős ítélet jogellenessége egy kár-térítési perben nem állapítható meg, tehát kárkár-térítési igénynek nem lehet helyt adni, ha az a jogerős ítélet jogszabálysértő, téves tartalmára hivatkozással került előterjesztésre.44
Az uralkodó joggyakorlat kiindulópontjában és ezért eredményében is hibás.
Egyrészt a jogellenességet maga a károkozás jelenti (Ptk. 6:520. §), így a károkozó magatartás (itt: valamilyen tartalmú ítélethozatal) jogellenességét nem kell vizsgálni és azt a kártérítési ítéletben kimondani. Másrészt az alapperi ítélet kártérítési perben való – a kárigény feltételei fennálltának vizsgálata körében végzett – felülvizsgálata semmi-lyen tekintetben nem sérti az alapperi ítélet jogerejét, úgyhogy a kártérítési perben a jogerős ítélet érdeme is vizsgálható.45
A választottbírósági eljárásban született ítélet esetében azonban ennek, az állami bíróságok által hozott jogerős ítéletek kártérítési perben történő értékelésére vonatkozó lehetőségnek az alkalmazására nem minden esetben van mód. Ennek az az oka, hogy a felek a választottbírósági szerződésükkel a jogvitájuk állami bíróságok általi elbírálá-sát, történjen az közvetlenül, vagy egy kártérítési perben közvetve, kizárták. A válasz-tottbírósági ítélettel kapcsolatban az állami bíróságnak kifejezetten csak a Vbt. 47. § (2) bekezdése és 54. §-a szerinti szűk körben van lehetősége a jogszerűség ellenőrzésére, amelynek keretében a választottbíróság eljárását és ítéletét csak ebben a nem tágítható körben vizsgálhatja felül és az érvénytelenítés vagy végrehajthatatlanság kimondá-sát indokolhatja meg azzal, hogy a választottbíróság eljárási vagy anyagi jogszabályt sértett. Az érvénytelenítési perben a Pp. 369. § (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően az állami bírósági rendszer nem jogosult a választottbírósági ítélet érdemi felülbírála-tára, mert a jogvita megítélésének a jogát a felek az állami bíróságok kompetenciájából elvonták és azt minden tekintetben a választottbíróságra bízták. Erre figyelemmel a választottbírósági ítélet érdemi felülvizsgálatának a lehetőségét az állami bíróság egy kártérítési perben sem kaphatja meg. Amennyiben azonban a választottbírósági ítélet érvénytelenítésre, vagy végrehajtása megtagadásra került, az érvénytelenítés vagy vég-rehajtás megtagadás okától függően megindítható a kártérítési per a választottbírósági tanács tagjai, mint egyetemlegesen kötelezett károkozók ellen.
A Ptk. 6:525. § (1) bekezdése és 6:549. § (1) bekezdés utolsó mondata szerinti jog-elvekből következik, hogy a fél egy kártérítési perben nem hivatkozhat olyan okra, amelyre érvénytelenítés esetében hivatkozhatott volna, hiszen ebben az esetben a káro-sodását érvénytelenítési kereset benyújtásával megakadályozhatta volna.
Mivel a feleken kívüli személyek érvénytelenítési per indítására nem jogosultak, az általuk a választottbírósági ítélet jogellenességére hivatkozással kezdeményezett kár-térítési perben az eljáró bíróság a Vbt. 47. § (2) bekezdése szerinti esetkörökben
vizs-43 Vö. 3131/2019. (VI.5.) AB határozat [22] pont.
44 Kúria Pfv.III.21.148/2013/4. 6.o.; BH 1993/32., 2003/65., BDT 2009/1949, 2006/1496.
45 Vö. 778/D/2000 és 339/B/2003 AB végzések, PJD 2017/6., BDT 2017/3612., 2014/3137.
gálhatja a választottbírósági ítélet jogellenességét. Tekintettel a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja szerint megkövetelt félazonosság hiányára egy ilyen felülvizsgálatra akkor is sor kerülhet, ha a választottbírósági eljárás feleinek valamelyike már eredménytelenül érvénytelenítési pert indított.
A jogalkalmazó tevékenységért való kárfelelősség területén a „bírósági gyakorlat következetes abban, hogy valamely jogszabály rendelkezésének az egyes államigaz-gatási szervek, illetőleg a bíróságok részéről történő téves értelmezése vagy a bizo-nyítékok téves értékelése felróható magatartást önmagában nem valósít meg, ahhoz nyilvánvaló és kirívó jogsértés szükséges”.46 Ilyen, kirívóan súlyos jogalkalmazási hibá-ról akkor lehet például beszélni, ha a bíró nem hatályos jogszabályt alkalmaz47, vagy a jogszabály egyértelmű és félreérthetetlen szövegével ellentétes döntés született48. Nem állapítható meg kárfelelősség, ha a bíróság által alkalmazott jogszabály nem egyér-telmű, vagy annak az ítélet meghozatalakor nem volt egységes joggyakorlata.49
Ezeket az elveket a bírói gyakorlat a választottbíróság ítélkezése esetén is alkal-mazhatónak tekinti.50
Az új Ptk. hatályba lépése a fentieken nem változtatott, mert a Ptk. 6:519. § második mondatából következően a deliktuális kárfelelősségnek továbbra is feltétele a felróható-ság. Felróhatónak pedig csak a kirívóan jogszabálysértő ítélkezés minősül.
6.1.2. Felelősség az ítélkező tevékenységen kívüli esetekben
A Ptk. 6:137. § szerint bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmara-dása a szerződés megszegését jelenti. Ezért egy kártérítési perben elsődlegesen azt kell feltárni, hogy pontosan milyen kötelezettségek terhelték az adott ügyben eljáró választottbírót, illetve az eljárást adminisztráló állandó választottbírósági szervezetet.
Tekintettel arra, hogy ezeket a jogviszonyokat jogszabály csak nagyon töredékesen sza-bályozza és a gyakorlatban sem szokásos, hogy a peres felek és a választottbírák, illetve az állandó választottbíróság részletes szerződést kössenek egymással, a jogviszony tar-talmát, illetve a feleket abból terhelő kötelezettségeket a kártérítési igényt elbíráló bíró-ságnak a Ptk. 6:8. § (1) bekezdésére és a 6:86. § (1) bekezdésére figyelemmel nem csak értelmeznie kell, hanem hiányzó rendelkezések esetén a bíróságnak kiegészítő szer-ződésértelmezése keretében a felek megállapodásából, a jogviszony sajátosságaiból, valamint a kötelmekre és szerződésekre vonatkozó általános szabályokból kiindulva azt is meg kell vizsgálja, hogy észszerűen, jóhiszeműen és kölcsönösen együttműködve eljáró felek milyen szabályozásban állapodtak volna meg, ha az adott kérdést a szerző-désükben rendezték volna.
46 BH 2009/15.
47 BH 2010/38.
48 EBH 2001/526.
49 BDT 2017/3696., 2017/3650.
50 BDT 2014/3137.; Kúria Pfv.III.21.148/2013/4.
A szerződésszegés megállapítása esetén a felelősség alóli mentesüléshez, a hibás teljesítés 6:174. § (1) bekezdése szerinti kimentéséhez a Ptk. 6:142. § alapján azt kell bizonyítani, hogy a szerződésszegést a károkozó ellenőrzési körén kívül eső, a szerző-déskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és a károkozótól nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.