A közkereseti társaság és a betéti társaság speciális megszűnése

A Ptk. 3:138. §-a értelmében a közkereseti társaság létesítésére irányuló társasági szer-ződés megkötésével a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság gazdasági tevékenységének céljára a társaság részére vagyoni hozzájárulást teljesíte-nek, és a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért korlátla-nul és egyetemlegesen helytállnak.

A kkt. olyan mikrovállalkozás, amelyben a tagoktól elkülönült belső szervezet – noha létesítésére lehetőség van – legtöbbször hiányzik és annak ellenére, hogy a Ptk.

hatálybalépése óta e cégforma jogi személyiséget nyert el, a legközelebb áll a tagok jogalanyiságához. Általában a tagok személyes közreműködésén alapszik üzletszerű tevékenysége, e szerveződés kontraktuális jellege annak ellenére szembetűnő, hogy a közös vállalkozási tevékenység már társasági formát ölt, sőt önálló jogalanyiságot kap.⁷

Vélhetőleg ezzel magyarázható, hogy a jogalkotó – a bonyolultabb társasági for-máknál megengedett – egyszemélyes működést tiltja, és mindenkori jogalkotói elvárás a kkt.-val szemben (és lényegében a betéti társasággal szemben is, noha ott e követel-ményt felülírja a speciális tagok megléte iránti igény), hogy a társaságnak legalább két tagja mindig legyen.

Az 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: 1988-as Gt.) 46. § (1) bekezdés d) pontja már úgy rendelkezett, hogy a gazdasági társaság megszűnik – egyebek közt – akkor, ha tagjainak száma – a korlátolt felelősségű társaságot és a részvénytársaságot kivéve – egy főre csökken, és hat hónapon belül nem jelentenék be a cégbíróságnál az új tagot.

Hasonló szabályt tartalmazott az 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: 1997-es

6 Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. §

7 Sárközy Tamás (szerk.): Társasági törvény, cégtörvény 2006-2009. HVG-ORAC, Bp. 2009. 197.:

”Általánosságban elmondható, hogy a gazdasági társaságok közül a kkt.-nál és a bt.-nél a legerősebb a szerző-déses jelleg és a társaság szervezetileg itt különül el a legkevésbé a tagjaitól. A törvényben szabályozott többi gazdasági társasági forma minden szempontból (szervezeti felépítés, tőkeerő, taglétszám, jogi személyiség stb.) bonyolultabb, mint a közkereseti társaság.”

Gt.) 53. § (1) bekezdés d) pontja is, utalva arra, hogy az egyes társasági formák szabá-lyai speciális rendelkezést tartalmazhatnak e vonatkozásban. Az 1997-es Gt. 98. § (1) bekezdése a kkt. tekintetében kimondta, ha a tagsági jogviszony megszűnése folytán a társaság tagjainak száma egy főre csökken, a társaság csak akkor szűnik meg, ha három hónapos jogvesztő határidőn belül nem jelentenek be a cégbíróságon új tagot.

A Gt. 105. § (1) bekezdése lényegében ezzel azonos szabályt tartalmazott, azzal a különbséggel, hogy engedvén a jogalkalmazói nyomásnak, és elismerve, hogy a három hónap a tagváltozásokkal kapcsolatos jogviszonyok elrendezésére túlzottan kevés, az erre rendelkezésre álló időt hat hónapra bővítette. A Ptk. e szemléletet követve a 3:152.

§ (1) bekezdésében kimondja: a jogi személy jogutód nélküli megszűnésének általános esetein túl a közkereseti társaság jogutód nélkül megszűnik abban az esetben is, ha tagjainak száma egy főre csökken, és az ettől számított hat hónapos jogvesztő hatá-ridőn belül a társaság nem jelenti be a nyilvántartó bíróságnál újabb tagnak a társa-ságba való belépését.

A közkereseti társaság egy főre csökkenése tehát változatlanul ex lege jogutód nél-küli megszűnést eredményez, ha az erre nyitva álló hat hónapon belül a hiányzó tagot nem pótolják, vagy más módon a törvény erejénél fogva bekövetkező megszűnést meg-előzve – például a hat hónap alatt elhatározott és megindított önkéntes jogutód nélküli megszűnéssel és végelszámolással, vagy jogutódlás melletti megszűnéssel – a helyzetet meg nem oldja a megmaradt tag. Ennek hiányában a hat hónap jogvesztő jellege miatt nincs kibúvó a kényszermegszűnés alól, a cégbíróság – észlelve a hat hónap eredmény-telen leteltét – törvényességi felügyeleti hatáskörében eljárva megállapítja a kkt. meg-szűnését és megindítja a kényszertörlési eljárást.

Ez a szabályozás irányadó a betéti társaságra is, azonban a bt. (amely szintén köte-les legalább kéttagú társaságként működni) még egy további lényegadó jellegzetesség-gel rendelkezik. E társaságnak ugyanis kétféle tagja van eltérő helytállási alakzattal, és betéti társaság e sajátos jellemzőkkel rendelkező tagok nélkül nem létezhet, legalább egy beltagjának és legalább egy kültagjának mindig lennie kell.

A Ptk. 3:154. § értelmében a betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződés megkötésével a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság gazdasági tevékenységének céljára a társaság részére vagyoni hozzájárulást teljesítenek, továbbá legalább az egyik tag (a beltag) a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért a többi beltaggal egyetemlegesen köteles helytállni, míg legalább egy másik tag (a kültag) a társasági kötelezettségekért fő szabály szerint nem tartozik helyt-állási kötelezettséggel.

A betéti társaságnak olyannyira lényegi sajátossága, hogy legalább egy beltagjának és legalább egy kültagjának mindig lennie kell, hogy ex lege jogutód nélküli megszű-nését a puszta egy főre csökkenésen kívül (ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy vagy beltagja, vagy kültagja hiányzik), az is megalapozza, ha bármennyi beltagja vagy kül-tagja marad is, ha a másik tagi „fajtából” egy sem maradt, a társaság huzamosan nem működhet tovább, csak akkor, ha a hiányzó beltagot vagy kültagot pótolják, vagy más módon jogszerűen jogutódlással vagy jogutód nélkül (még a törvényi határidőn belül) megszüntetik a társaságot.

Ez a jogalkotói elvárás a társasági jogi szabályozás rendszerváltás kapcsán bekövet-kezett újjáalkotásától kezdve apróbb változtatásokkal mindvégig fennállt, és hatályos jogunkban is megtalálható.

Az 1988-as Gt. 102. § (1) bekezdése szerint megszűnt a betéti társaság, ha a társaság-ból valamennyi beltag kivált. A (2) bekezdés szerint pedig, ha a társaságnak csak bel-tagjai maradtak, a társaság szintén megszűnt kivéve, ha a tagok a társasági szerződés módosításával a társaságnak közkereseti társaságként való továbbfolytatását határoz-ták el. A módosított társasági szerződést az utolsó kültag kiválásától számított harminc napon belül kellett – bejegyzés és közzététel végett – a cégbíróságnak benyújtani azzal, hogy a határidő elmulasztása jogvesztéssel járt.

Az 1997-es Gt. 104. § (1) bekezdése a beltagok, (2) bekezdése a kültagok tekintetében határozta meg ugyanazt a jogkövetkezményt. Az (1) bekezdés szerint, ha a társaságból valamennyi beltag kiválik, a társaság megszűnik kivéve, ha

a. az utolsó beltag kiválásától számított három hónapon belül új beltag belépését a cégbírósághoz bejelentik, illetve

b. a kültagok elhatározzák a társaságnak közkereseti társaságként való továbbfoly-tatását és az ennek megfelelő társasági szerződés módosítást a három hónapos határidő alatt a cégbírósághoz be is nyújtják.

Az 1997-es Gt. 104. § (2) bekezdés ugyanilyen szabályozást tartalmazott arra az esetre is, ha a társaságból valamennyi kültag kiválása folytán annak csak beltagja maradt.

A Gt. 110. §-a ezen csak annyit változtatott, hogy a három hónapos határidőt hat hónaposra módosította, és egyértelműen leszögezte, hogy e határidő jogvesztő: „Ha a társaságból valamennyi beltag vagy valamennyi kültag kiválik, a társaság az utolsó bel-tag vagy az utolsó külbel-tag kiválásától számított hat hónapos jogvesztő határidő elteltével megszűnik kivéve, ha a társaság e határidőn belül a társasági szerződése módosításával a betéti társaságként vagy közkereseti társaságként való működés törvényes feltételeit megteremti, és ezt a változást a cégbíróságnak bejelenti.”

A Ptk. e szabályozáson lényegében nem változtatott. A 3:158. § (1) bekezdése értel-mében: „A jogi személy jogutód nélküli megszűnésének általános esetein túl a betéti társaság jogutód nélkül megszűnik abban az esetben is, ha valamennyi beltag vagy valamennyi kültag tagsági jogviszonya megszűnik, és az ettől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül a társaság nem jelenti be a nyilvántartó bíróságnak, hogy a társasági szerződés megfelelő módosításával helyreállította a betéti társaságként való működés feltételeit, vagy azt, hogy a betéti társaságot közkereseti társasággá alakította át.”

A bírói gyakorlat értelmében azonban a törvényi megoldások, nevezetesen a hiányzó beltag vagy kültag valamilyen formában – akár új belépés, akár meglévő tag-nak a hiányzó taggá történő átminősítése révén – történő pótlása mellett más lehetőség is adódik a vállalkozás fenntartására, illetve az ex lege bekövetkező kényszermegszű-nés elkerülésére.

Nincs akadálya annak, hogy a beltag vagy kültag nélkül maradt betéti társaság a hiányzó tag pótlása vagy a közkereseti társasággá módosulás helyett más társasági

for-mába történő átalakulást folytasson le, vagy az egyesülés valamely formáját válassza.

Ha nem akarja bevárni a cégbíróság által elrendelt megszűnés megállapítást és az ezzel együtt járó kényszertörlést, módja van a hat hónap alatt akár „rendes”, akár egysze-rűsített végelszámolás mellett az önkéntes jogutód nélküli megszűnés elvégzésére is.

A gyakorlatban azonban állandó problémát jelent az a körülmény, hogy dacára annak, hogy 1989. januárja óta csaknem változatlan formában fennállt ez a jogin-tézmény, mégsem ment át a köztudatba sem a közkereseti társaság egy főre csökke-nésének, sem pedig a betéti társaság beltag vagy kültag nélkül maradásának súlyos jogkövetkezménye. (Észlelte ezt a jogalkotó is, hiszen az előbbiekben bemutatott sza-bályozási módosulások is mindig kissé enyhébb előírásokat tartalmaztak, tágítva az anomália kiküszöbölésére rendelkezésre álló időt.)

Véleményem szerint ez azonban nem elegendő. Kétségtelen, hogy a jogintézmény-nek – a legalább kéttagú kkt., és a legalább egy beltaggal és legalább egy kültaggal működő bt. – lényegi sajátosságait szem előtt tartó, dogmatikailag tiszta jogi szabályo-zás rendkívüli fontosságú. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a szabályozott társadalmi jogviszonyok, és a piaci élet szereplőinek igényeit és méltányolható üzleti és magánérdekeit sem, a dogmatikai elvárások nem mehetnek ezek rovására. Tudomásul kell venni, hogy e jogintézmények harminc éves fennállása ellenére is – különösen a bt. esetében a tömegesen alkalmazott társasági forma ellenére –, a vállalkozások körében még mindig teljesen ismeretlen az egy főre csökkenés, illetve a beltag/kül-tag nélkül maradás jogvesztő törvényi határideje és annak súlyos jogkövetkezménye.

A mai napig hetente találkozni országosan jelentős számú olyan mikrovállalkozással, amelyben (legtöbbször haláleset miatt) e folyamat zajlik, és a hagyatéki eljárás vagy öröklési jogviszonyok rendezését megvárva, csak ezt követően jelentkeznek az érin-tettek a cégbíróságnál, többnyire akkor, amikor a hat hónapos határidő már letelt, és a cégbíróság nem tehet mást, mint hogy a késve benyújtott változásbejegyzési kérelmet (az elhalt tag törlését meghaladó részében) elutasítja, megállapítja a társaság ex lege bekövetkezett megszűnését, és elrendeli a cég kényszertörlését (ami a legutóbbi időkig még eltiltást is eredményezhetett).

Az érintett vállalkozások legtöbbször virágzó, jól működő cégekként kerülnek kényszertörlésre, ami azt jelenti, hogy a megszűnő vállalkozást „leadózzák”, s noha újabb alapításának nincs akadálya, de jogutódlás hiányában az új vállalkozás üzleti kapcsolati klientúrája, presztizse megrendül, hitelképessége pedig jó ideig nincsen.

A kkt.-bt. fentiekben vázolt speciális megszűnési szabályozása nem csak az üzleti élet szereplői számára ismeretlen, de a jogászok, ügyvédek legnagyobb része számára is nóvumként hat, társasági joggal foglalkozó jogászok fellebbezéseiből is nyomon követhető e körülmény. Nincsenek tisztában e szabályozással – harminc éves fenn-állása ellenére! – a közjegyzők sem, a hagyatéki eljárások alatt, illetve az olykor hat hónapon belül kitűzött hagyatéki tárgyalásokon az érintetteket nem figyelmeztetik, a közgondolkodásban pedig a tételesjogi szabályozással szemben az él, hogy a pótlandó tag személyét csak a hagyatéki/öröklési eljárások eredményeképpen lehet meghatá-rozni. Megjegyzendő egyébként, hogy igen gyakran a hagyatéki tárgyalásra az örök-hagyó halálától (tagsági viszonya megszűnésétől) számított hat hónapon belül sor sem

kerül, így az örökösök, akik közül némelyek esélyesek az elhalt tag „pótlására”, csak a jogvesztő határidő eltelte után fognak a cégbíróságon a változásbejegyzési kérelemmel jelentkezni.

Ha a Ptk., valamint a korábbi Gt.-k tételesjogi szabályozását követjük, akkor a hagyatéki eljárás, illetve az esetleges osztályos egyezség vagy az öröklési per befeje-ződése előtt be kellene léptetni valakit hiányzó tagként, beltagként vagy kültagként – ideiglenesen, az ex lege megszűnés elkerülése érdekében – azzal, hogy majd a fenti eljárások eredményéhez képest őt „lecserélik” a megfelelő örökösre. Mi történik azon-ban, ha ez az „ideiglenes” tag nem hajlandó kilépni, hogy átadja helyét az örökösnek vagy örökösöknek? Egyáltalán, hogyan keressen a megmaradt tag/beltag/kültag ilyen

„ideiglenes” tagot? Próbálja megelőlegezni az eljárás majdani eredményét?

Mindebből látható, hogy a jogalkotó feloldhatatlan dilemmák elé állítja az érintet-teket a dogmatikai tisztaság és szabályozási következetesség égisze alatt, amire nem kínál semmiféle értékelhető megoldást. Egyáltalán, jogalkotói szinten el kellene gon-dolkozni azon, hogy lehet-e jó az a szabályozás, amely ennyire nem tudott gyökeret verni sem a közgondolkodásban, sem pedig a jogászok ismeretanyagában. Ennek oka véleményem szerint a szabályozás irracionalitása. Egyszerűen nem logikus elvárás az, hogy a halál ténye folytán a hiányzó tagot/beltagot/kültagot olyan időben kelljen pótolni, amikor még esély sincs annak megállapítására, hogy e társasági jogviszony tekintetében ki lehet a jogszerű örököse, jogutóda.

Természetesen vitathatatlanul fontos, hogy a közkereseti társaságnak mindig leg-alább két tagja legyen, a betéti társaságnál pedig tartósan ne hiányozzon a társaság lényegi sajátosságát képező beltag vagy kültag. Tagadhatatlanul szükséges azt bizto-sítani, hogy ilyen tagok nélkül hosszabb távon kkt. vagy bt. ne létezhessen, hiszen ez a működés törvényességének záloga. Az ezt biztosító merev törvényi határidő, annak anyagi jogi, jogvesztő jellege, a súlyos – ex lege megszűnés – jogkövetkezménye azon-ban véleményem szerint indokolatlan. A jogi szabályozás a társadalmi szükségletek kiszolgálását (is) hivatott biztosítani, jogilag szabályozott társadalmi viszonyt jelent.

Ami három évtizeden át nem tudott gyökeret verni a jogalkalmazók, az érintett jogala-nyok körében, az nem lehet helyes szabályozás.

A Ptk. vonatkozó szabályait a lehető leggyorsabban módosítani kellene e vonatko-zásban akként, hogy a törvényi határidő (hat hónap? egy év?) elteltével ne következzen be a társaság ex lege megszűnése, a határidő ne legyen jogvesztő, csupán a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását eredményezze. Ennek során mód lehetne az érintet-tek jogkövetkezményre történő figyelmeztetése mellett – megfelelő határidő tűzésé-vel – a törvényes állapot helyreállíttatására, és csak ennek elmulasztása esetén kellene rendelkezni a társaság jogutód nélküli megszűnésére kötelezésről, kényszertörléséről.

Ez, vagy ehhez hasonló jogi szabályozás egybeesne a társadalmi- üzleti elvárások-kal, és nem eredményezné aránylag nagy számú prosperáló mikrovállalkozás meg-szűnésre kényszerítését olyan helyzetekben, amikor az észszerűen nem indokolható.

Remélhetőleg a Ptk. jogi személyekről szóló Harmadik Könyvének korrekciós módosí-tására belátható időn belül sor kerül, és ennek kapcsán a kkt.-k, bt.-k speciális megszű-nésének problematikája közmegelégedésre megoldást nyer.

Budapesti Corvinus Egyetem Gazdasági Jogi Tanszék

A választottbíró jogviszonyainak néhány kérdéséről a Vbt. 57. § alapján

Az új választottbírósági törvény¹ nyomán a választottbíráskodás kérdései irányába megélénkült jogirodalmi érdeklődés a választottbírók jogviszonyai tekintetében is eredményezett néhány figyelemre méltó írást². A jelen cikk a Vbt. 57. § kógens rendel-kezéseiből kiindulva kísérli meg a választottbíró jogviszonyait bemutatni. Az 57. §-ba foglalt rendelkezések valódi újdonságnak számítanak, mert a magyar jog ezt megelő-zően nem tartalmazott a választottbírói jogviszonyra vonatkozó kodifikált szabályt.