Közösségi mentálhigiénés lehetőségek

Minden lelkészi tevékenység szükségképpen közösségi jellegű: onnan ered, abban gyökerezik, ott fejti ki valódi hatását. Célját, feladatát, mód -szereit a közösség jellege határozza meg. Gyökeresen eltérő mentálhigié-nés feladatokat jelent szenvedélybetegekkel, börtönlakókkal vagy egyedü-lálló anyákkal való foglalkozás, ezért ebben a fejezetben elméleti szempon-tokról lesz szó.¹⁴

Az ember mélyen, létezése gyökerében közösségi lény. A legtöbb mentá-lis zavar hátterében rejlő pszichoszociámentá-lis okok között mindig megtalálható az izoláció, elmagányosodás.¹⁵ A lelkész hivatásából adódó legfontosabb feladata, hogy az embereket Istenhez vezesse. Emellett kiemelt hangsúlyt kap az „egymáshoz vezetés”, azaz a transzcendens dimenzió kiegészül a társas dimenzióval.

Az emberi személyiség számos összetevője a másokkal való kapcsolat által fejlődik. Közösségben tanulható meg az alkalmazkodás, adekvát érzelemkifejezés, konfl iktuskezelés, véleménynyilvánítás a kudarcok

el-14 Könyvünk más fejezete szól a lelkészi tevékenység gyakorlati megvalósításáról, lásd ott rész-letesen!

15 A háziorvoshoz forduló betegek jelentős hányada testi állapota ürügyén keresi fel orvosát, de valójában megerősítésre, gondoskodásra vágyik, vagy beszélgetni akar (ld. Bálint M.: Az orvos, a betege és a betegség, Animula Kiadó, Budapest: 2004).

A lelkészek mentálhigiénés tevékenysége 179 viselése, a bizonytalanság és kiszolgáltatottság tűrése. A közösségben kialakuló belső kapcsolatok kohéziós erőként hatnak; ezek a tapasztala-tok segítik a kölcsönösség, önzetlenség, felelősség és áldozatvállalás ki-alakulását. A lelkész tevékenységi területéből adódóan sok és változatos összetételű csoporttal¹⁶ (kisközösséggel) találkozik. Ezek többnyire a val-lásos élet területeihez kapcsolódnak (pl. biblia-kör, ifjúsági hittancso-port, templomi kórus, stb.), de működhetnek lazább szálakkal kapcsolódó, heterogénebb összetételű formációk, melyek számtalan mentálhigiénés szempontú lehetőséget rejtenek (pl. özvegyek, idősek „klubja”, keresők csoportja, vagy kismama-klub, stb.)¹⁷ Az ilyen jellegű kisközösségeket má-sodlagos csoportnak nevezzük, szemben az elsődleges csoporttal, amely az eredeti, gyerekkorban megtapasztalt családi helyzet- és kapcsolatrend-szert jelenti.¹⁸

A csoport mindig több mint a tagok összessége. Sajátos dinamikai folya-matok zajlanak benne, amelyek jellemzőek a vallási alapon szerveződött csoportokra is. Ugyanúgy kialakulnak tudattalan rokonszenvi-ellenszenvi érzések, a vezetőre vonatkozó áttételi folyamatok,¹⁹ projekció,²⁰ rivali-záció, stb. Minden csoporttag magával hozza előzetes közösségi tapasz-talatait, de ennél ősibb, saját családjában megélt emlékeit is, amelyek mind – egyenként és együttesen is – formálják a csoport arculatát, ki-hatnak működésére. „A másodlagos csoportok {…} mélyebb szinten tartal-mazzák az elsődleges csoport mintázatait. Az egyén fejlődésében, önállóvá válásában a másodlagos csoportoknak fontos hordozó, tartó, védő szerepe van. Ennek hiánya, különösen hirtelen megszakadása igen megterhelő. Ha a kiscsoport szélsőségesen intimmé válik, elveszíti másodlagos csoport jel-legét, s az elsődleges csoport pótlékába fordul át.” (Szőnyi, 2005, 183.).

A lelkésznek – miközben igyekszik gyülekezete lehetőleg minél több tagját bevonni a közösségi életbe – egyensúlyt kell találnia abban, hogy a létrejött csoportok kellően jól működjenek, de ne alakuljanak át elsődleges csoportokká. Tisztában kell lennie a természetes csoportfejlődési szakaszok-kal is, melyeket az alábbi négy pontban foglalunk össze (Forgács, 2007):²¹ – Az első szakasz az alakulás (forming). Többnyire egy meghatározott cél vagy feladat mentén jön létre (pl. ifjúsági konferencia megszervezése vagy bérmálkozásra, konfi rmációra való felkészítés). Ezt a szakaszt a kez-deti lelkesedés, motiváltság, a tagok (relatív) magas részvételi aránya

jel-16 A továbbiakban a csoport és kisközösség fogalmát tágabb értelemben, szinonimaként haszná-lom.

17„A vallás közösséget és a közösség támogatását kínálja, másrészt pedig jelentős hatással van a szoros kapcsolatok működésére.” (Horváth-Szabó, 2007, 10.).

18 Az élet későbbi szakaszaiban ugyanúgy elsődleges csoporttá válhat a felnőttkorban kialakí-tott család, vagy a szoros, érzelmi kötelékkel bíró baráti társaságból kialakuló közösség (Forgács, 2007).

19 Itt: gyermekkorból eredő, a szülőkkel való kapcsolatban átélt tudattalan viszonyulási mintáza-tok megjelenése.

20 Belső (többnyire tudattalan) lelki tartalmak kivetítése.

21 Számos folyamatmodell létezik (Szőnyi, 2005). Az itt ismertetett modell kritikája, hogy nem tartalmazza a csoportfolyamat lezárását.

Tiringer Aranka 180

lemzi (már itt érdemes számolni a lemorzsolódással). Az alakulás nagyobb fokú aktivitást igényel a lelkésztől, amit a későbbiekben fokozatosan meg lehet osztani a tagokkal. Ez erősíti a csoporthoz való tartozás érzését, és fokozza az elköteleződést.

– A második szakasz a viharzás (storming). Az első lelkesedést követő megtorpanás fi gyelhető meg: felerősödnek az egyéni különbségek, felszínre kerülnek a feszültségek, sőt, manifeszt konfl iktusok jelenhetnek meg.

Burkolt vagy nyílt formában folyik a harc a csoporton belüli státuszokért, szerepekért.²² A csoportot vezető lelkésznek fi gyelembe kell vennie, hogy a vallásos emberek – mivel az átlagnál jobban hajlamosak morális kate-góriákban gondolkodni – szégyellik és elfojtják negatív vagy ellenséges érzéseiket, mivel azokat hívő identitásukkal össze nem egyeztethetőnek tartják.²³ Ugyanakkor a viharzás szakaszában elfojtott konfl iktuózus érzések azt a veszélyt hordozzák magukban, hogy a csoport megreked a konfl iktusok szintjén és nem tud a következő fejlődési szakaszba lépni.

Fontos tehát annak tudatosítása, hogy még az ilyen negatív történések is – mint például az ellenségesség vagy versengés – hasznos szerepet játszanak a csoport formálódásában, mivel a későbbiekben könnyebben alakulnak ki közös normák és viszonylagosan stabil csoportstruktúra.

– A harmadik szakasz a normázás (norming). A konfl iktusokon túljut-va ebben a szakaszban kerül sor a közös normák és szabályok megfogal-mazására. (Ennek a „közös munkának” készítette elő a terepet a viharzás szakasza.) Itt stabilizálódnak a csoporton belüli szerepek, és kerülnek megfogalmazásra az egyéni eltérések, attitűdök, melyek elfogadása révén simulnak el az utolsó konfl iktusok.

– A negyedik szakasz a működés (performing). Az előző három szakaszon túljutva itt kezd el ténylegesen működni a csoport azáltal, hogy kialakul a személyes kapcsolatok és feladatmegosztás stabil mintázata.²⁴

A csoport egyszerre lehet védőtér, konfl iktustér és kreatív tér (Szőnyi, 2005). A csoport védett erőteret hoz létre az egyén számára, amelyben min-imális kockázattal próbálhatók ki új viszonyulások, viselkedések. De szín-tere lehet a konfl iktusok megjelenésének is (ld. fent). Még a legelfogadóbb (vallásos) közösség esetén is tisztában kell lenni azzal, hogy a csoporthelyzet (különösen az elején) enyhén traumatizáló, mivel korábbi életszakaszok-ban átélt szorongásokat provokál. A csoportéletszakaszok-ban megtapasztalt élmények kedvezőek lehetnek a személyiségfejlődésre, különösen akkor, ha a hatás reparatív jellegű, azaz a korábbi negatív társas tapasztalatok új kime-netelt, új értelmezést kapnak. Kreatív dimenziók nyílhatnak meg azáltal, hogy a személy – a másokkal folytatott interakció során –életvezetési

mó-22 Ilyen szerepek lehetnek pl. „programszervező”, „mókamester”,” ellenálló”, „moralizáló”, „bölcs”, stb.

23A vallásos emberek depressziós állapotban kórosnak minősíthető bűntudatról számolnak be (Horváth-Szabó, 2007, 13.).

24 Gyerekközösségek esetében (pl. iskolai vagy plébániai hittancsoport) megfi gyelhető, hogy hosz-szabb (pl. nyári) szünet után újra kezdődik a csoportalakulás, mégpedig a viharzás szakaszának fokozott hangsúlyával. Ennek oka, hogy a köztes időben lezajló fi zikai-szellemi változások miatt újra kell rendezni (sok esetben „kiverekedni”) a csoporton belüli társas rangsort.

A lelkészek mentálhigiénés tevékenysége 181 dokkal, viselkedésmintázatokkal, konfl iktuskezelési technikákkal, a val-lásos élet gyakorlásának egyéni mozzanataival gazdagodik, s mindezeket sikeresen tudja saját életére adaptálni.

Nem utolsó sorban a csoportnak óriási szerepe van a hit fejlődése szem-pontjából. Egy hívő kisközösség sokat segíthet az ún. „érett vallásosság”

kialakulásában, melynek ismérvei az alábbiakban foglalhatók össze (Szentmártoni, 2003):

– A lelki élet tartalmilag gazdag, differenciált. Képes megkülönböztetni a lényegest a járulékostól.

– Autonóm; önmagában hordozza „saját dinamikáját”. „A felnőtt vallásosság nem szolgál semmire, egyszerűen az ember életstílusává lesz.” (i.m., 74.)

– A hit koherens egységként jelenik meg a személyiségen belül, azaz kihat az egyén erkölcsi, politikai meggyőződésére, világnézetére, stb.

– Globalitás jellemzi, az érett vallásosság világnézetté és értelmezési horizonttá válik.

– Kialakul az integráció érzése, ami segíti a személyt abban, hogy ön-magát egy nagyobb egész részének tekintse.

– Heurisztikus készséggel rendelkezik, amely nyitottá teszi új kérdések, problémák irányába.

Ugyanúgy, ahogy az egyén éretté válik bizonyos életfeladatokra, a cso-port is különböző érettségi szinteken halad át, amelyek részletes tárgya-lására itt nincs lehetőség. A közösséget vezető lelkésznek fi gyelnie kell arra, hogy fokozatosan csökkentse aktív részvételét a kisközösség életé-ben akkor, amikor az már kellően stabillá válik az önálló működésre. A jól időzített leválás lehetővé teszi, hogy mások is aktívan dolgozzanak a csoportban, hogy új vezető mellett fejlődjenek tovább, illetve, hogy fokoza-tosan felszámolják tudattalan függőségi érzéseiket.