Időskori pszichés zavarok

In document Mentálhigiéné és segítő hivatás (Page 60-63)

AZ IDŐSKOR PSZICHOLÓGIAI JELLEMZŐI

5. Időskori pszichés zavarok

Idős emberek esetében sokszor nehéz megítélni, hogy az észlelt változások még a normalitás határán belül vannak, vagy valamilyen kóros folyamatra utalnak. Ennek eldöntése azért is nehéz, mert kevés összehasonlítási lehe-tőségünk van (még soha nem voltunk korábban öregek). Többnyire kortár-sainkkal, vagy a szüleinkkel és nagyszüleinkkel kapcsolatos tapasztalata-inkra hagyatkozunk, melyek sokszor nem nyújtanak elegendő támpontot a normális vagy kóros változások elkülönítéséhez. Időskorban igen nagyok az egyéni különbségek, ezért nem elegendő a saját korcsoporttal történő összehasonlítás, mindig fi gyelembe kell venni az egyéni időbeli változáso-kat is, tehát a változások „ívét” hasonlítjuk össze a kortársakéval.

Az időskor pszichológiai jellemzői 61 Depresszió

Több megbízható epidemiológiai vizsgálat eredménye is arra utal, hogy idős emberek esetében viszonylag ritkább a major depresszió, de az eny-hébb formák közel 15%-ban fordulnak elő (pl. Lindesay, Briggs és Murphy, 1989). Ez a szubszindromális forma az időskori alkalmazkodási nehézsé-gek jelzője, aminek dinamikáját fentebb, a 3. pontban tárgyaltuk. Az aláb-bi szakaszban az időskori hangulatzavart pszichopatológiai szempontból elemezzük.

Az időskori depresszió diagnózisát megnehezíti, hogy a gyakori testi tü-netek – pl. alvászavar, diffúz testi fájdalmak – összemosódhatnak a han-gulatzavar tüneteivel. Ezek a panaszok fi atalabb embereknél inkább utal-nak depresszióra, időseknél azonban gyakran az egészségi állapot vagy az alvás hangulattól független változását jelezhetik.

Az intézetben ápolt, kognitív hanyatlást nem mutató idősek esetében a depresszió gyakorisága akár a 40%-ot is elérheti. Az otthonukban élő, ápolásra szoruló idősek esetében is közel 25%-ban tapasztalható hangu-latzavar. Úgy tűnik, hogy a kifejezett ápolási igény kockázatot jelent a depresszió szempontjából. Ha az ápolási otthonba felvett időseknél a dep-resszió lefolyását vizsgálták, azt tapasztalták, hogy az 5 hónappal a fel-vétel után depressziótól szenvedő lakók 71%-a már a felfel-vétel idejében is depressziós volt. 29%-ban azonban a depresszió kialakulása összefüggött az ápolási otthon ingerszegény környezetével (Mayer, Baltes, Baltes és Borchelt, 1996).

A vizsgálatok szerint az antidepresszív gyógyszeres kezelés ellenére az idős emberek 30%-ában nincs lényeges hangulati javulás, és csak 10-20%-ban válnak teljesen tünetmentessé (Denihan és mtsai., 2000). Az adekvát gyógyszeres kezelés ellenére krónikussá váló depresszió magas aránya hangsúlyozottá teszi a pszichoterápiás módszerek (kognitív-viselkedéste-rápia, interperszonális terápia) alkalmazásának fontosságát.

Egyértelmű összefüggés van a megterhelő életesemények és a depresz-szió kialakulása között. Szoros a kapcsolat a krónikus betegségek száma és a hangulatzavar között is. Vitatott, hogy ez mennyire lehet specifi kus kapcsolat az adott szervi megbetegedés és a hangulatzavar között. Például egyértelmű, hogy a bal oldali frontális lebeny károsodása esetén sokkal gyakoribb a depresszió. Egyes szerzők azonban azt találták, hogy ezt az összefüggést inkább a betegségből adódó rokkantság mértéke közvetíti.

A gyász és a depresszió között szoros a kapcsolat. Azonban sok idős ember gyászol anélkül, hogy markáns hangulatzavara alakulna ki. Tüneti szinten is elkülöníthető a két állapot: a depresszióra inkább jellemző a kifejezett önértékelési zavar, a súlyos bűntudat és önvádolások. Ha ezek a negatív gondolkodási mintázatok kialakulnak, akkor a gyászból fokozato-san depressziós állapot alakulhat ki. A komplikált gyász/depresszió továb-bi kockázati tényezői az alacsony társas támogatottság és a traumatikus veszteségélmények (pl. a felnőtt gyermek váratlan halála).

A depressziók egy része szoros kapcsolatban van a megélt kognitív ha-nyatlással. A depressziónak ezt a formáját időnként vaszkuláris

depresz-Tiringer István, Kaszás Beáta 62

szióként is leírják. A vizsgálatok szerint a kardiovaszkuláris betegségben szenvedő depressziós emberek esetében kifejezettebb a testi rokkantság.

Öngyilkosság

Jellemző az idős korosztályra, hogy a befejezett öngyilkosságok és a kí-sérletek aránya lényegesen magasabb, mint fi atalok esetében. Az öngyil-kosság kockázati tényezői az életkori negatív változások, pl. a testi fáj-dalom, a nyugdíjazás utáni anyagi helyzet romlása; bizonyos társadalmi korszakok jellemzői is befolyásolják a gyakoriságot (pl. a háztartási gáz összetételének változása, egyes potenciálisan toxikus gyógyszerek kivoná-sa a forgalomból); korosztályi hatások is fontokivoná-sak lehetnek, közösen meg-élt történelmi tapasztalatok, szocializációs különbségek (pl. vallásosság) is magyarázhatják a gyakorisági különbségeket.

Fiatal emberek esetében a kísérletezők és a fatális szuicidiumot elköve-tők között jellegzetes különbségek fi gyelhetők meg. Idős emberek esetében nincs ilyen markáns különbség. Idős korban az öngyilkossági szándék bur-kolt vagy nyílt kifejezése (a cry for help) még komolyabban veendő, mint fi atal emberek esetében. Néhány vizsgálat szerint öreg emberek esetében magas az öngyilkosság ismétlődésének kockázata (Cattell, 2000).

Szorongás

A különböző vizsgálatok eltérő gyakoriságokat írnak le. A városban élő idős emberek körében a generalizált szorongás 3,7%-ban fordult elő. A fó-biás szorongások gyakoriságát 10%-nak találták.

Barrowclough, King és Colville (2001) kiemelik a különböző testi beteg-ségek és a szorongás együttes előfordulását. Úgy tűnik, hogy idős emberekre különösen jellemző a testi állapotukkal kapcsolatos szorongás. Gyakoriak a szorongásos problémák a légzőszervi és a kardiovaszkuláris betegségek eseté-ben. Például a krónikus obstruktív tüdőbetegségekben a szorongás előfordu-lása közel 30%-os, ami ördögi körként ronthatja a betegek légzésfunkcióját.

A vizsgálatok egy része kiemeli a szorongásos problémák krónikus jel-legét. Gyakran több évtizedes tünettanról van szó. Az érintettek egy része annyira megszokta a szorongásos tüneteket, hogy el sem tudja már kép-zelni, hogy szorongás nélkül élhetne. Nordhus (2008) vizsgálata arra utal, hogy a generalizált szorongásos problémák az esetek többségében korábbi életkorban kezdődnek, míg a fóbiás zavarok bármely életkorban kialakul-hatnak. A fóbiás szorongásokat gyakran markáns reális fenyegetettség váltja ki – pl. elesés, szívroham, utcai rablótámadás.

Az eleséstől való félelem negatív hatással lehet a mindennapi életveze-tésre, és annak jelentős beszűkülését válthatja ki. Néhány vizsgálat sze-rint az eleséstől való félelem az idős emberek közel 40%-át észe-rinti. Ez a féle-lem kapcsolatban áll az egészségi állapot önbecslésével, a korábbi elesések élményével, a szorongással és a depresszióval (Tiringer, 2012).

Poszttraumás stressz-zavar

A gyerekkori traumás élményeknek időskorban is lehetnek negatív kö-vetkezményei. A traumatizált idősek egy részénél a tünetek a trauma óta folyamatosan fennállnak, más esetekben azonban a traumás emlékeket az időskori változások, pl. a nyugdíjazás vagy a betegségek hozzák felszínre.

Az időskor pszichológiai jellemzői 63 A demencia kockázati tényezői idős korban

A legfontosabb kockázati tényező maga az életkor. Azonban számos egyéb tényező is azonosítható: többek között az alacsony iskolázottság (különö-sen nők esetében), a női nem, valamint az aktuális rendszeres dohány-zás (főleg férfi ak esetében). Az időskori demencia markáns előrejelzője a kardiovaszkuláris állapot, pl. a szívroham előfordulása.

Életvezetési tényezők, pl. a kognitív stimuláció, a rendszeres testi aktivi-tás protektív tényezőknek tekinthetők, mivel fokozzák az agy rezerv kapa-citását. Több vizsgálat bizonyította, hogy a kognitív aktivitás (pl. újságok, könyvek rendszeres olvasása, kártyajáték, keresztrejtvényfejtés, rendsze-res mozgás) a demencia vonatkozásában protektív tényezőnek tekinthető.

Ezeknek a tényezőknek akkor is hatása volt, ha az összefüggést kontrollál-ták az életkorra, a nemre és az iskolai végzettségre (Woods, 2010).

In document Mentálhigiéné és segítő hivatás (Page 60-63)

Related documents