TÍPUSAI, AZ ÉLETVEZETÉS TÁMOGATÁSA
1. A fogyatékosság csoportosítása
A fogyatékos gyermekeket a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 2003-ban készült módosítása alapján sajátos nevelési igényű elnevezés-sel illette. Az ezen belüli csoportosítás a törvénymódosítok következtében többszörös változáson ment át. A jelenleg érvényben lévő Nemzeti Közne-velésről szóló 2011. évi CXC. törvény 4. §. értelmében sajátos nevelési igé-nyű gyermek az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, aki a szakér-tői és rehabilitációs bizottság szakérszakér-tői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, fi gyelem- vagy ma-gatartásszabályozási zavarral) küzd.
1.1. Értelmi fogyatékosság
A klasszikus értelmi fogyatékosság (mental retardation) elnevezést kezdi felváltani az intellektuális képességzavar (intellectual disability) termi-nus a hazai és a nemzetközi irodalomban egyaránt. Az értelmi fogyaté-kosság komplex jelenség, mert az intellektuális működés színvonala, az iskolai és munkahelyi beváláshoz szükséges képességek fejlettsége és a mindezeket kísérő érzelmi, fi zikai vagy orvosi feltételek jelentős változa-tosságot eredményeznek (Hodapp és Dykens, 2003). Az intellektuális ké-pességzavart multikauzalitás jellemzi, mert genetikai vagy pre-, peri- és postnatális sérülések is okozhatják. Az értelmi fogyatékos személyek cso-portja három fő tulajdonsággal jellemezhető: (1) normál övezet alá eső in-tellektuális működés, (2) az adaptív működés vagy a személyes és szociális önellátáshoz megkövetelt napi tevékenységek teljesítéséhez szükséges
ké-A fogyatékosság meghatározása, csoportosítása 105 pességek defi citje, (3) korai kezdet (Hodapp és Dykens, 2003). A korszerű terminus, az intellektuális képességzavar szintén azokra a személyekre alkalmazandó, akiknél az intellektuális képességek, valamint az adaptív magatartás a kortárs csoporthoz képest jelentős akadályozottságot mutat (Lányiné, 2009).
Az értelmi fogyatékosság súlyosság szerinti fokozatait a BNO-10 (1998) orvosi szempontú klasszifi kációs rendszerben az intelligencia teljesítmény határozza meg: (1) enyhe mentális retardáció (IQ 50-70), (2) közepes men-tális retardáció (IQ 35-50), (3) súlyos menmen-tális retardáció (IQ 20-35), (4) igen súlyos mentális retardáció (IQ 20 alatt). Az értelmi fogyatékosság gyógypedagógiai terminológiában megkülönbözteti a tanulásban akadá-lyozott és az értelmileg akadáakadá-lyozott csoportokat. Az előbbibe tartoznak azok a gyermekek, akiknél az intellektuális képességek alapján az eny-he mentális retardáció áll fenn, míg az értelmileg akadályozottak közé a közepesen, a súlyosan és az igen súlyosan értelmi fogyatékos személyek tartoznak. E csoportosítások alapján a gyermekek intézményi ellátása is meghatározott. Az enyhe fokú értelmi sérülés esetén a gyermekek több-ségi óvodába járnak, és általában az iskolaéretttöbb-ségi vizsgálat alkalmával merül fel az értelmi fogyatékosság ténye. A diagnózist követően a gyerme-kek vagy többségi tantervű általános iskolában folytatják tanulmányaikat integrált keretek között eltérő tanterv szerint gyógypedagógiai megsegítés mellett, vagy speciális, gyógypedagógiai iskolában, eltérő tanterv szerint haladnak. A közepes vagy súlyos fokú értelmi sérülés esetében már a ko-rai életkorban láthatóvá válik a tipikus ütemű fejlődéstől való elmaradás.
Ezért ezek a gyermekek speciális gyógypedagógiai óvodákba járnak és tankötelezettségüknek is gyógypedagógiai iskolákban, foglalkoztató cso-portokban, vagy fejlesztő iskolai csoportokban tesznek eleget. Több eset-ben, családi környezeteset-ben, otthoni ellátásban vannak, vagy súlyos, halmo-zott sérüléseknél ápoló, gondozó otthonokban részesülnek habilitációs fog-lalkozásokban. Hangsúlyos, hogy oktatásuk, nevelésük, terápiájuk csak gyógypedagógiai megsegítéssel, tanulásban akadályozottak és értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirányos gyógypedagógus által történik.
1.2. Érzékszervi fogyatékosságok (hallás- és látássérülés)
1.2.1. A hallássérülés – hallási fogyatékosság
A fogalom orvosi és gyógypedagógiai kategorizálása eltér egymástól. A hal-lássérülés tág, orvosi és biológiai megközelítésben a hallószerv veleszüle-tett vagy szerzett sérülése, illetve fejlődési rendellenessége következtében létrejövő hallásteljesítmény csökkenés. A hallási fogyatékosság szűkebben értelmezendő gyógypedagógiai fogalom, mely olyan hallási rendellenessé-get foglal magába, ahol a sérülés időpontja, mértéke, minősége miatt a beszéd spontán kialakulása, fejlődése sérül és az egyén gyógypedagógiai rehabilitációra szorul. Az audiológia tipologizálja 30-40 dB halláscsökke-nésig az enyhe, 40-60 dB veszteségig a közepes és 60 dB felett a súlyos halláscsökkenést. A siketség a hangérzékelés teljes hiányát jelenti.
Gyógy-Bolla Veronika, Garai Dóra 106
pedagógiai szempontból elkülönítjük a nagyothalló és a sikethallási fogya-tékosságot. Ez a hallásveszteség mértékében és minőségében tovább színe-síti a felosztást. Nagyothalló az, aki az ép hallókhoz képest csökkent mér-tékben ugyan, de még képes a beszéd elsajátítására, észlelésére. Siketnek tekintendő az, aki képes némi hangérzékelésre, de a hallásvesztés olyan mértékű, hogy a beszéd kialakítása, észlelése lehetetlen (Götze, 1965). A nagyothallásnál jelentős különbségek tapasztalhatók a különféle hangma-gasságok észlelésében (Pataki, 2000). A halláscsökkenés lehet idegi erede-tű vagy vezetéses. A vezetéses halláscsökkenés inkább mennyiségi, míg az idegi eredetű mennyiségi és minőségi eltérést egyaránt jelent az ép hallás-hoz képest. Pontosabban a vezetéses halláscsökkenést jellemzi, hogy in-kább a mélyebb frekvenciasáv sérült, az esetek többségében gyógyítható és mértéke nem haladja meg a 60 dB-t. Az idegi eredetű halláscsökkenésnél elsősorban a magasabb frekvenciák meghallása jelent problémát, műtéttel nem gyógyítható és mértéke az enyhe sérüléstől a siketségig terjedhet. A halláskárosodás oka lehet veleszületett és szerzett. A fentiek értelmében lehet átmeneti és tartós, illetve a tartós lehet hosszú ideig változatlan, és fokozódó mértékű is. A vezetéses halláscsökkenést elsősorban gyulladás, esetenként csontosodási zavar eredményezi. Az idegi eredetű halláscsök-kenést öröklés, szülés körüli oxigénhiányos állapot, agyhártyagyulladás, vírusfertőzés, keringési zavarok is okozhatják (Pataki, 2000). Amennyi-ben a halláscsökkenés kétoldali, műtéttel vagy gyógyszeres kezeléssel nem szűntethető meg, hangerősítő – hallókészülék – alkalmazása szükséges.
Veleszületett rendellenességnél a gyermek 6-8 hónapos kora előtt kap a sérülés mértékének, jellegének megfelelő hallókészüléket. Ez azonban ön-magában nem elegendő a beszéd megtanulásához. A hallásnevelést a szü-lőkkel való szoros együttműködésben a gyógypedagógus, szurdopedagógus végzi. Egyre gyakoribb eljárás a cochleáris implantáció alkalmazása azok-nál a hallássérüléseknél, ahol a receptorokat tartalmazó szőrsejtek elpusz-tultak, viszont a hallóideg, hallópálya és a hallásért felelős kérgi terület ép.
Az eszköz segítségével az ideg elektromos ingerlésével hallásélményt vál-tanak ki. A kifejezett beszéd-, nyelvtanulási zavart mutató súlyos fokban hallássérült (siket) tanulók oktatásában a jelnyelv alkalmazása indokolt módszer információszerzésre és közlésre (Farkas és Perlusz, 2000). A hal-lássérült gyermekek többségben integráltan vannak a többségi óvodákban és iskolákban. Ennek lehetőségét a korai hallássérülés diagnosztizálás, a hallókészülék technológia rohamos fejlődése, az új műtéti eljárások meg-jelenése, illetve a korai irányított családi nevelés szélesebb körűvé válása teszik lehetővé. Ezek együttesen olyan lehetőséget teremtenek a hallássé-rült gyermekek számára, hogy a tankötelezettségi kor kezdetére elérik a többségi oktatás megkezdéséhez szükséges szintet azokon a területeken is, melyeken speciális nehézségeik vannak (Perlusz, 2000).
1.2.2. A látássérülés
Látássérültnek nevezhető az a személy, akinek jobban látó szemén maxi-mális korrekcióval mérhető látásélessége az ép látás 30 százaléka (V: 0.3),
A fogyatékosság meghatározása, csoportosítása 107 vagy ennél kevesebb, illetve látótérszűkülete nem több 20 foknál. A látás-károsodottak három csoportba sorolhatók: gyengén-látók, alig-látók és va-kok. A gyengén-látók (1) közé azok a személyek tartoznak, akiknél 0.1-0.3 közötti a visus érték. A látás a vezető érzékelési csatorna, és oktatásuk so-rán a látás maximális kihasználására lehet törekedni. A visus a központi látás élességét jelenti és a szem teljesítőképességének egyik legfontosabb jellemzője. 1.0 visus az ép látás. Abszolút vakságról (2) a fényérzékelés teljes hiányakor beszélünk. Gyógypedagógiai szempontból vaknak tekint-hetők az alig látók (3) is, akiknek a jobban látó szemének visusa (V) nem éri el a 0.1 értéket. Ennek oka, hogy nincs lehetőségük a síkírást és olva-sást rendszeres információszerzésként vagy kommunikációs készségként alkalmazni. Az alig látók további három csoportra oszthatók: (a) fényérzé-kenyek, akiknek a visusa csak fényérzés szintjén van meg; (b) ujjolvasók, akiknek visusa 0.02 körüli értékű; (c) nagytárgy-látók, akik nem érik el a 0.1 visus értéket, de nagyobb objektumok, mozgó tárgyak jó érzékelésére képesek (Kovács, 2000). Látáskárosodás hátterében állhatnak genetikai eredetű tényezők és nem genetikai eredetű kórképek, illetve kialakult kóros állapotok (Papp, 2000). A látássérült gyermekek óvodai és iskolai ellátása speciális, látássérült gyermekekkel foglalkozó óvodában és álta-lános iskolában, vagy a látó gyermekekkel együtt, integráltan a lakóhely szerinti intézményekben történhet gyógypedagógiai rehabilitáció mellett, melynek szakembere a tifl opedagógus.
1.3. A mozgáskorlátozottság
A mozgáskorlátozottság gyógypedagógiai, szomatopedagógiai defi níciója az orvosi biológiai sérülés-fókuszú defi nícióalkotáson túllépve nem a bio-lógiai diszfunkcióra, hanem az életkori szintnek megfelelő cselekvésekben való korlátozottságra helyezi a hangsúlyt. „Azokat a személyeket tekintjük mozgáskorlátozottnak, akiknél a tartó és/vagy a mozgató szervrendszer veleszületett vagy szerzett sérülése, károsodása és/vagy funkciózavara kö-vetkeztében mozgásos tapasztalatszerzés, a szocializáció jelentős és mara-dandó akadályozottsága áll fenn.” (Benczúr, 2000, 538.). A differenciált és individuális ellátási feltételrendszer kialakításához további viszonylag homogén öt alkategória alakult ki a motoros képességek, kommunikáció, mentális képességek várható színvonalának meghatározása, a komplex szomatopedagógiai vizsgálat és terápia szempontjából. (1) Végtagreduk-ciós fejlődési rendellenességek vagy szerzett végtaghiányok. (2) Petyhüdt bénulást okozó kórformák. (3) Korai agykárosodás utáni mozgás-rendel-lenességek. (4) Ortopédiai és egyéb kórformák. (5) Súlyosan, halmozott sérülés, ahol a vezető tünet a mozgáskorlátozottság, mely mellé egyéb/más fogyatékosság (látás-, hallássérülés, értelmi fogyatékosság stb.) társulhat (Benczúr, 2000). A születéskor fennálló vagy a korai életkorban szerzett sérülések ellátása korai fejlesztésben történik. A szomatopedagógia fela -data a korai fejlesztés keretein belül az óvodai nevelést megelőzően a moz-gáskorlátozott gyermekek komplex gyógypedagógiai rehabilitációja.
Óvo-Bolla Veronika, Garai Dóra 108
dai és iskolai nevelésük speciális intézményekben és a többségi intézmé-nyekben egyaránt megvalósul a megfelelő személyi- és tárgyi feltételek biztosítása mellett.
1.4. A beszédfogyatékosság
A beszéd- és nyelv fejlődésének zavara a beszédhasználat (beszédproduk-ció, expresszív beszéd) és beszédértés egy vagy több funkcióterületén érin-tett sérülése, károsodása. Négy fő csoport különíthető el: (1) a beszédfejlő-dés zavarai: a hangképzési zavarok, a szókincs (fogalomalkotás) zavarai, a grammatika zavarai; (2) a folyamatos beszéd zavarai: dadogás, hadarás, beszédfélelem (logophóbia), mutizmus; (3) a beszéd centrális és organikus eredetű zavarai: afáziák, dysarthtophoniák, dysglossiák (kortikális, pi-ramidális, extrapiramidális eredettel), perifériás beszédszervek veleszü-letett és szerzett elváltozásai (pl. bénulások, ajak, szájpad-hasadék); (4) hangzavarok (diszfóniák) (Grohnfeldt, 2004).
1.5. A pszichés fejlődés zavarai (specifi kus tanulási zavarok, az aktivitás és fi gyelem zavara)
A pszichés fejlődés zavarai közé soroljuk a specifi kus tanulási zavarokat, melyek alatt a diszlexiát, diszgráfi át és diszkalkuliát értjük. E probléma-kör az utóbbi években jelentős fi gyelemmel bíró terület. A tanulási zavar gyűjtőfogalomként való meghatározása magában foglalja az olvasás, írás, számolás elsajátításának azon zavarait, melyek hátterében neurológia de-fi cit, idegrendszeri funkciózavar feltételezhető és az intelligencia teljesít-mény alapján elvárhatótól lényegesen alacsonyabb produkciót mutatnak az olvasás, írás és számolás területeken. A fi gyelemzavar és hiperaktivitás (ADHD) gyakori gyermekkori zavar, melyet a fi gyelmetlenség, túlzott ak-tivitás és impulzivitás tünet-együttes (szindróma) korai megjelenése, ál-landósága és súlyossága jellemez (Swanson, Harris és Graham, 2006). E csoportokba tartozó gyermekek többségi rendszerű óvodákba, iskolákba járnak, de fejlesztésüket gyógypedagógusok segítik.
1.6. Autizmus spektrum zavar
Az autizmus a viselkedéses kép alapján diagnosztizálható. A tünetek csak a gyermekről alkotott komplex kép (a fejlődésmenet és a viselkedé-ses kép) alapján válnak értelmezhetővé. Az atipikus fejlődés három fő vi-selkedéses területet érint: (1) a reciprok kommunikációt, (2) a reciprok szociális interakciókat és (3) a rugalmas viselkedésszervezést. Ezek al-kotják az autisztikus triászt. Emellett több olyan tünet és jellegzetesség is gyakran színezi a képet, amely nem sorolható a triászhoz (pl. szenzoros abnormalitások, egyenetlen képességstruktúra) (Stefanik, Győri, Sajó, Várnai és Balázs 2007).
A fogyatékosság meghatározása, csoportosítása 109