Az iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása nemzet- nemzet-közi kutatása a WHO együttműködésében

In document Mentálhigiéné és segítő hivatás (Page 74-79)

1 . A mentálhigiéné története, fogalmának alakulása

2. Hazai és nemzetközi mentálhigiénés kutatások

2.2. Az iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása nemzet- nemzet-közi kutatása a WHO együttműködésében

(Health Behaviour in School-aged Children – HBSC)

A kutatás 1982-es első felmérésében mindössze 4 ország vett részt, a 2010-es utolsó nemzetközi mintavételbe már több mint 30 ország kapcsolódott be. Magyarországon összesen 7 reprezentatív felmérés történt az Orszá-gos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI) irányításával. Az orszáOrszá-gosan reprezentatív mintavétel általános iskolás felső tagozatos, és középiskolás fi atalok körében folyt az 5., 7., 9., és 11. évfolyamon. A legutolsó, 2009-es vizsgálatban 8096 fő vett részt.

2.2.1. A kutatás témakörei:

a. Egészségmagatartás: ezen belül a táplálkozás, fi zikai aktivitás, fi zikai-lag passzív szabadidő-eltöltési tevékenységek, rizikómagatartások, szexu-ális magatartás, sérülések,

b. Szubjektív jóllét: egészség értékelése, krónikus betegségek, élettel való elégedettség, pszichoszomatika,

c. Háttértényezők: demográfi a, család, kortársak, iskola, szociális egyenlőtlenségek, biológiai fejlődés és szenzoros élménykeresés voltak.

A kérdőív tartalmazott kötelező és választható nemzetközi, valamint speciálisan magyar kérdéseket.

2.2.2. A 2009-es kutatás fő eredményei:

1. Egészségmagatartás

A 11-18 éves magyar fi atalok alig fele reggelizik minden tanítási napon, és hétvégén is alig több mint háromnegyedük. Ezek az adatok lényegesen alacsonyabbak, mint a HBSC kutatásban résztvevő országok átlagértéke.

A zöldség- és gyümölcsfogyasztási szokások tekintetében a középmezőny-ben helyezkedünk el, ugyanígy a cukrot tartalmazó édességek és üdítők te-kintetében. A fogmosási szokások tekintetében a magyar fi atalok 90%-a mos minden nap fogat, de csak mindössze fele, naponta többször. Nemzetközi vi-szonylatban ezzel az átlagnál alacsonyabb szinten vagyunk. A táplálkozási és a fogápolási szokások együtt járnak, ezért a kedvezőtlen adatokkal jelle-mezhető fi atalokra halmozottan jellemző a káros hatások együtt járása.

2. Fizikai aktivitás és szabadidős tevékenységek

Az adatok szerint a megkérdezett diákoknak mindössze 17,3%-ára jel-lemző, hogy eleget mozognak, harmaduk átlagosan, további harmaduk keveset mozog. A tendenciákban különbség van a nemek között, a lányok között az életkor előre haladtával kifejezettebb a csökkenés az eleget moz-gók százalékát tekintve.

A mentálhigiéné és az egészségpromóció iskolai vonatkozásai 75 A tv és videó nézési szokásokra jellemző, hogy a diákok 58,2%-a napon-ta legalább 2 órát néz tévét, hétvégén ez a szám 82,7%-ra emelkedik napi 4 órás átlaggal.

A játékcélú számítógép használatban jelentős a különbség a nemek vo-natkozásában. A fi úk 48,7%-a napi két órát játszik, míg a lányoknál ez csak 21,2%-ukra jellemző. Hétvégén az adatok tovább emelkednek, a fi úk 71,1%-a, a lányok 38,3%-a játszik legalább 2 órát. A fi úk 5%-a, a lányok 1,5%-a 7 órát is tölt számítógép előtt ülve.

Az adatokból látható, hogy a passzív szabadidős tevékenységeket lé-nyegesen jobban preferálják a diákok, mint a mozgást.

A 2006-os adatfelvételhez képest jelentős az időbeli emelkedés a szá-mítógép előtt töltött idő tekintetében a hazai és a nemzetközi adatokban egyaránt.

3. Rizikómagatartás

Dohányzási szokások: Az 5. évfolyamon 14,5%, míg 11.-ben már 76,8%

a dohányzást kipróbálók aránya. Ezen belül az általános iskolában szigni-fi káns különbség mutatkozik a fi úk javára a kipróbálásban.

A heti rendszerességgel dohányzás 5. évfolyamon a fi úknál 3,5%, a lá-nyoknak mindössze még csak 1%, azonban a középiskolás korosztályban 9.-ben közel 30%, míg 11.-re ez a szám a fi úknál 41,5%-ra, a lányoknál pedig 33,8%-ra emelkedik.

A mérésekből látható, hogy az első kipróbálás százalékos aránya 14 éves korig folyamatosan nő, majd jelentősen lecsökken, mely az általános iskola szemléletformálásának jelentőségére hívja fel a fi gyelmet. Ez azért fontos mutató, mert kutatásokból tudjuk, hogy minél korábban kezdi a fi -atal a rendszeres dohányzást, annál nagyobb valószínűséggel válik felnőtt korában rendszeres dohányossá.

Nemzetközi összehasonlításban az átlagosnál magasabb nálunk a ko-rán dohányozni kezdő diákok ako-ránya.

Alkoholfogyasztás: Az alkoholt kipróbálók aránya 5. évfolyamon fi úknál 44,0%, míg lányoknál 30,5%. Míg ezen az évfolyamon az alkoholos üdítők kipróbálása a jellemző, addig a napi, ill. heti rendszerességgel fogyasztó középiskolások a sört, bort és a röviditalokat jelölték meg 15-20% között. A kipróbálás 14 éves korban a legmagasabb, ugyanígy a kétszer, vagy több-ször részeg tanulók ebben az életkorban már 40%, majd 11. évfolyamra számuk több mint 60%-ra nő.

Az alkoholfogyasztási szokásokban jelentős kedvezőtlen különbség mu-tatkozik a szakiskolai, vagy szakmunkásképzősök, ill. az érettségit adó iskolák tanulói között utóbbiak előnyére.

Ezek az adatok megegyezést mutatnak az ESPAD 2009-es vizsgálatai-nak megállapításaival.

A fi atalkori nagyivás összefüggésben áll más rizikómagatartásokkal, balesetekkel, nem tervezett szexuális aktusokkal, és összefügg a felnőtt-kori alkohol problémákkal.

Kábítószerek: A 9. és 11. évfolyamos diákok közel egyharmada fogyasz-tott már valamilyen tilfogyasz-tott szert, ezek közül a kannabisz a leggyakoribb. A fi úk értékei szignifi kánsan magasabbak, mint a lányoké.

Tamás Márta 76

A drogfogyasztásnak ötféle viselkedésformáját különíthetjük el a Mari-huána-, és Drogabúzus elleni Nemzeti Bizottság ajánlása alapján:

− kísérletező: 10-nél kevesebbszer használt drogot,

− szociális-rekreációs: szórakozáshoz, kikapcsolódáshoz kötött használat,

− helyzeti: problematikus élethelyzet kezelésére,

− intenzifi kált: hosszútávon rendszeres, és naponta használó,

− kényszeres: naponta többször, hosszútávon rendszeresen használ va-lamilyen drogot.

E felosztás szerint a kannabiszt a diákok kb. 6%-a szociális-rekreációs célból, közel 2% problémás helyzetek kezelésére, míg 1% intenzifi káltan fogyasztotta.

A fogyasztási szokások tekintetében mindhárom kategóriában szignifi -káns különbség mutatkozott a fi úk javára.

Az első kipróbálás 13 éves, vagy fi atalabb korban már 20% körül mo-zog, 15 évesen már 32%, ebben nincs különbség a lányok és fi úk muta-tói között. Ugyanígy nincs különbség sem kor, sem nemi tekintetben a kannabisz és más drogok első kipróbálása között.

Hasonlóan az alkoholnál kapott adatokhoz, a fogyasztási szokások ma-gasabb százalékban jelentkeznek a szakmunkásképző és szakiskolában, mint az érettségit adó intézményekben.

Szexuális magatartás:

A 9. évfolyamon a diákok 60,8%-ka inaktív, ez a szám a 11. évfolyamra 34,7%-ra csökken. A fi úk és a lányok között a 9. évfolyamon mutatkozó szignifi káns különbség a 11.-re eltűnik.

A megkérdezett középiskolás tanulók 2,6%-a már 11 évesen, ill. fi a-talabb korban, 14,6% 13 évesen, 37% 14 évesen, míg 35,4%-uk 15 évesen létesített először szexuális viszonyt.

A szexuálisan aktív diákok mindkét évfolyamban jellemzően (56,2%) óvszerrel, a válaszadók 12,3%-a kombinált módon védekeztek, míg 10,2%

volt a nem védekezők aránya.

A középiskola-típusok között itt is eltérés volt az adatokban, a szak-munkásképzőkben, háromszoros volt a nem védekezők aránya a gimnázi-umhoz képest, és jóval kevesebbszer alkalmaztak óvszert is védekezésül.

Sérülések, balesetek:

A diákok 21,4-46,6%-a számolt be balesetről, amely az adott évben érte.

Jellemzően egy balesetről számoltak be, azonban a diákok 7,4%-a kettő, 3%-ukat pedig négynél többször érte baleset. Egy évfolyam kivételével a fi úk gyakrabban baleseteznek. Mintegy 50%-uk elesés következtében ke-letkezik. A balesetek döntő többségét helyszínen, vagy ambulánsan látták el, mindössze 15% volt a kórházi ápolásra szorulók aránya.

A nemzetközi kutatásokban is kiemelt fi gyelmet kap a gyermekbalese-tek okainak feltárása, és a megelőzés lehetőségeinek kiépítése.

4. Szubjektív jóllét, mentális egészség

A kérdezett diákok közel 30%-a kitűnőnek, míg 50%-uk jónak ítéli egész-ségi állapotát, és mindössze 3% körüli a rossz minősítés. A 9. és 11.

évfo-A mentálhigiéné és az egészségpromóció iskolai vonatkozásai 77 lyamban jelentősen nő az egészségi állapotukat rossznak minősítők ará-nya, és közel egyharmaddal nagyobb arányban a lányok között.

2.3. A tanulók életmódjának kérdőíves vizsgálata (M. Tamás és N. Kollár, 1999)

A HBSC kutatás adatait sok területen alátámasztó hazai kutatás célja volt a tanulói életmód, szomatikus és pszichés állapot, valamint az iskolai túl-terhelés feltárása 3., 7., és 9. osztályos diákok körében. A budapesti diá-kokkal végzett alapkutatást számos településen követte felmérés, melyek ismételten alátámasztották a kapott eredményeket. A kidolgozott kérdőív csoportos és egyéni felvételre egyaránt alkalmas, szűrőjellegű. A kutatás reprezentatív mintán történő ismételt felvétele a közeljövőben elkezdődik.

2.3.1. Napi kötött elfoglaltságok

Kutatási adataink szerint a gyermekek napi túlterhelése ijesztő mértékű.

A 3. osztályos gyermekek napi 8 órás lekötöttsége 7. osztályra 9,62, 11.-re pedig 11,14 órára növekszik. Egy elit gimnáziumban ismételt vizsgálat 11.-es diákoknál 14,5 órát mért!

A kötött elfoglaltságok a délelőtti tanórákból, a délutáni elfoglaltságok-ból és a közlekedési időből tevődnek össze. Látható, hogy az igen magas délelőtti kötelező óraszámhoz jelentős délutáni felkészülési idő tartozik.

Már 3. osztályban aggasztóan magas a különórák száma, melyek jellem-zően korrepetáló/felzárkóztató jellegűek. A délutáni sportra, rekreációs jellegű elfoglaltságokra szánt idő általános iskolában jó átlagot mutat, mely a heti testnevelési órák csekély száma miatt (heti 2-3 óra) indokolt is. A művészeti tevékenységek azonban igen alacsony óraszámot kaptak, és az osztályfokkal fokozatosan csökkennek. Pedig a méltatlanul alacsony presztízsű készségtárgyak az érzelmi nevelésben, és a kognitív képessé-gek fejlődésében óriási szerepet játszanak.

Igen érdekes adat, hogy a családi házimunkában való segítés mennyire lecsökken, különösen hét közben, mellyel a szülők tehermentesíteni igye-keznek gyermekekeit.

2.3.2. Tanulási jellemzők

A délutáni tanulási idő az életkorral folyamatos növekedik, a 3.-os 1,5-2 óra 7. osztályra 1,5-2-3 óra közé emelkedik. Növekszik azonban az adatok szórása is. A napi három óránál több felkészülési idő jelezhet képességbeli, vagy tanulási szokásbeli, stratégiai problémát. Ezeket a problémákat jól megjelenítik a tagozatos és normál tantervű osztályok eltérő adatai.

Jelentős különbséget találtunk a tanulmányi értékelésben is az évfo-lyamok között. Míg a 3. osztályban a 4-es átlag már gyengébbnek szá-mított, addig a felsőbb évfolyamokon az átlag lényegesen gyengébb, és a szórás is nagy.

Tamás Márta 78

2.3.3. Szabadidő eltöltés

Bíztató adatot kaptunk a tanulók olvasási szokásainak vonatkozásában.

A 3. és 11.-es diákok közel 60%-ka olvas napi gyakorisággal. Ez a szám azonban a 7.-es, mintában lényegesen kevesebb, mely összefüggésben van a tanulásra, valamint a szabadidős elfoglaltságokra fordított idővel. A té-vézési szokások adatai megegyeznek a HBSC kutatásban mértekkel a rá-fordított idő, és a hétköznap-hétvége vonatkozásában egyaránt.

A sportolásra fordított idő 11.-re lényegesen lecsökken, mely idői ada-tok viszont a felkészülésre fordított idő növekedésében jelennek meg.

Viszonylag csekély a játékterembe rendszeresen járó diákok aránya, de a 3. osztályos 6%-os adat fontos jelzés lehet a pedagógusnak az adott gyermek vonatkozásában.

2.3.3. Fiziológiai szükségletek

A diákok mindhárom életkori csoportban kevesebbet alszanak hétköznap, mint amennyire szükségük lenne, és az életkorral a hiány fokozódik. A hétvégi magasabb alvásmennyiség jelentős különbséget mutat. A diákok 36,7%-át hétköznap kelteni kell, és a diákok 59,8%-a érzi magát reggel fáradtnak. Az összefüggések feltárásánál látható volt, hogy a fáradt, ma-gát kipihenni nem tudó gyermek nehezebben is alkalmazkodik az iskolai környezethez, teljesítménye lényegesen gyengébb.

Nagy szórást találtunk az étkezési szokások tekintetében is. A tanítás előtt étkezők száma 51,4%, de ezen belül elsősorban a 3.-os diákok talál-hatók. Az életkor előre haladtával jellemző az egyre későbbi első étkezé-si időpont. A gyermekvédelem szempontjából fontos adat volt a 6,5%-os, először délután étkező diákok csoportja. Ugyanígy láthatóak az étkezések számában is az eltérések. Míg a 3.-os gyermekek jelentős többsége napon-ta 5-6-szor étkezik, addig 11.-re ez a szám jellemzően 1-3-ra csökken. Az egyéni elemzéseknél látható, hogy a helytelen életmódi szokások egyértel-mű összefüggést mutatnak a tanulmányi sikertelenséggel.

2.3.4. Társas kapcsolatok

A társas kapcsolatban természetesen módon az életkorral egyre nagyobb szerepet játszanak a kortársak, míg a szülők szerepe fokozatos csökken.

A nagyszülők és egyéb rokonok szerepe rendkívül csekély, viszont kiemel-kedő helyet kapnak az osztálytársak és a testvérek. A mérési adatokban igen jelentős, 15%-os volt a szabadidejüket egyedül töltő diákok aránya mindhárom korosztályban. Összefüggést találtunk a pszichoszomatikus tünetképződés és a gyermektársaság hiánya között. Az életkor növekedé-sével nő a referencia csoportok száma, de így is csak 1,48% az átlag, mely a család, ill. az osztály értékadó funkcióját jelentősen megemeli.

2.3.5. Az iskolához való viszony

A diákoknak az iskolai fi zikai környezethez való alkalmazkodását három szempontból vizsgáltuk: a változatos ingerek (nyüzsgés, zaj), a személyek-hez való alkalmazkodás és az unalomra vonatkozó kérdésekkel. A

vála-A mentálhigiéné és az egészségpromóció iskolai vonatkozásai 79 szokból láthatóak a korosztályi jellegzetességek. Míg a 3.-os diákok döntő többségét a magas zajszint terheli, viszont sikeresebb az alkalmazkodás, és kevesebb az unalom, addig a felsőbb évfolyamokon a zajszinthez való al-kalmazkodás jobb, de a tanárokhoz való alal-kalmazkodás lényegesen nehe-zebb, és emellett jelentkezik az unalom százalékos arányának növekedése is. Jelentős különbséget találtunk ezen adatoknál a rossz és a jó tanulmá-nyi eredményű tanulók között. A diákok szerint az életkor növekedésével párhuzamosan egyre unalmasabb az iskolai élet, de ez összefüggést mutat az osztálybeli társas kapcsolataikkal is.

2.3.6. Kortárs kapcsolatok

Az életkor előre haladtával csökken az osztálytársakkal való pozitív vi-szony. Ez igen elgondolkodtató adat az iskolai szocializáció vonatkozá-sában, hiszen, ha a kevés számú referenciacsoporthoz való kapcsolódás érzelmi színezete negatív, ez jellemzően a peremhelyzetre sodródás, és a deviancia irányába viszi a gyermeket.

2.3.7. Egészségi állapot

A jellemzően pszichoszomatikus tünetekre kérdeztünk rá kérdőívünkben (pl. fejfájás, idegesség, kedvetlenség, elalvási nehézségek, tenyérizzadás stb.). Egyértelműen kimutatható, hogy a tünetek gyakorisága az élet-korral nő. A nemek közötti különbség a 11. évfolyamon már kifejezett, a lányok több és gyakoribb pszichoszomatikus tünetről számolnak be. A tünetek jelentkezése szoros összefüggést mutat a terhelés mennyiségével.

3. osztályban a tanulmányi nehézséggel küzdő gyermekek több tünetről számolnak be, viszont 11.-re a jó tanuló, pszichoszomatikus tüneteket pro-dukáló diákok száma is jelentős. Ebben nincs különbség iskola és tagozat vonatkozásában, elgondolkodtató adat, hogy a sporttagozatosok rendsze-res testedzése sem csökkenti a pszichoszomatikus tünetek gyakoriságát.

A különböző tényezők együtt járásának vizsgálata megmutatta, hogy az iskolához való viszony-számos tényezőtől függ. A diákok iskolai köz-érzete szempontjából a szülői elvárások mellett a pedagógusok szerepe is meghatározó.

Valamennyi vizsgált tényező lazább-szorosabb korrelációban van egymással, melyek bármelyike elindíthatja a negatív kört. A fáradás, a túlterhelés, a helytelen napirend és életmódi szokások növelik a pszicho-szomatikus tünetképződést, ezek együttese gyakran vezet egészségügyi, szocializációs és teljesítmény problémákhoz egyaránt.

2.4. ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and

In document Mentálhigiéné és segítő hivatás (Page 74-79)

Related documents