Pszichoterápiás lehetőségek idős emberek esetében

Az időskorúak esetében előforduló pszichés problémák gyakorisága és a becsült ellátási igények alapján valószínűsíthető, hogy az ellátás és gon-dozás során a pszichés zavarokat – melyek ugyanakkor az idős emberek életvezetését jelentősen hátráltatják – gyakran elhanyagolják. Idős embe-rek ritkán kérnek pszichoterápiás segítséget, és a kezelés során az orvo-sok is csak elvétve javasolnak pszichoterápiát. Ennek egyik fontos oka a hagyományos pszichoterápiás iskolák negatív időskori képe, és a kezelési lehetőségekkel kapcsolatos szkeptikus hozzáállása. Az elmúlt évtizedben azonban a pszichoterápiás lehetőségek iránti érdeklődés növekedését ta-pasztalhatjuk (Cook, Gallagher-Thompson és Hepple, 2005; Forstmeier és Maercker, 2010).

Az idősek pszichoterápiás kezelésében sokszor jól használhatók a klasz-szikus terápiás módszerek, melyek alkalmazása – életkorától függetlenül – alapvetően egyénre szabott kezelést jelent. A terápiás megközelítést idős emberek kezelése során azonban időnként módosítanunk kell.

Az előrehaladott korú páciensek pszichoterápiás kezelése során alkal-mazott jellegzetes technikai módosítások:

− a terápiás beszélgetés jobban fókuszál egy-egy témára, a célok megfo-galmazása hangsúlyosabb;

− a kezelés tempója lassabb, a beszéd jobban tagolt, a problémák meg-oldása kisebb lépésekben történik, gyakoribbak az ismétlések;

− a koncentráció segítése rövidebb ülésekkel vagy szünetek beiktatá-sával;

− emlékezeti segédeszközök használata, például a terápiás ülés rög-zítése hangfelvételen, amit a páciens hazavihet; írásbeli „házi feladatok”

használata, handoutok biztosítása;

− szokatlan terápiás elrendezések használata, a terápiás setting rugal-massága – például ágyban fekvő páciens kezelésekor, terápiás beszélgetés otthoni vagy idősotthoni látogatás alkalmával;

Tiringer István, Kaszás Beáta 64

− a megfelelő terápiás megközelítés kidolgozásában fontos lehet a páci-ens testi állapotával kapcsolatos orvosi konzultáció;

− a páciens erőforrásainak és kompetenciáinak hangsúlyozottabb fi gye-lembevétele.

A kezelési tapasztalatok alapján érdemes külön fi gyelmet fordítani arra, hogy az idős páciensek pszichoterápiával kapcsolatos viszonyulását nega-tív sztereotípiák befolyásolhatják, ami miatt vonakodhatnak részt venni a terápiás munkában, gátoltak lehetnek problémáik kifejezésében. Gyakori hiedelmek például: aki pszichoterápiába jár, az bolond; a pszichés prob-lémák az erkölcsi tartás hiányát tükrözik; a terápia lényege a személyes problémákban történő „vájkálás”. Idős férfi ak gyakran nehezen vállalják gyengeségeiket, nehezebben kérnek segítséget, s nyilvánvaló problémáik ellenére a terápiát kevésbé érezhetik fontosnak.

A negatív véleményekkel összefüggésben célszerű a pácienst először orientálni, a pszichoterápiára „szocializálni”, s az indokolatlan félelmeket tisztázni.

Irodalom

American Psychological Association Working Group on the Older Adult (1998). What practitioners should know about working with older adults.

Professional Psychology: Research and Practice, 29, 413-427.

Aspinwall, L. G., Richter, L. (1999). Optimism and self-mastery predict more rapid disengagement from unsolvable tasks in the presence of alter-natives. Motivation and Emotion. 23, 221-245.

Bandura, A. (1989): Self-regulation of motivation and action through internal standards and goal systems. In L. A. Pervin (Szerk.), Goal con-cepts in personality and social psychology. Hillsdale, NJ: Erlbaum, 19-85.

Barrowclough, C., King, P., Colville, J. (2001). A randomized trial of the effectiveness of cognitive behavioral therapy and supportive counseling for anxiety symptoms in older adults. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 69, 756-62.

Brandstädter, J. (2007). Persistenz und Flexibilität: Adaptive Ressour-cen im höheren Alter. In J. Brandstädter, Das fl exible Selbst.Heidelberg:

Elsevier GmbH, Spektrum Akademischer Verlag, 115-198.

Brandstädter, J., Greve, W. (1994). The aging self: Stabilizing and pro-tective processes. Developmental review, 14, 52-80.

Brandstädter, J., Rothermund, K. (1994). Self-percepts of control in middle and later adulthood: buffering losses by rescaling goals. Psycho-logy and aging9, 265-273.

Carstensen, L. L., Mikels, J. A. (2005). At the intersection of emotion and cognition.Aging and the positivity effect.Current Directions in Psycho-logical Science, 14, 117-121.

Az időskor pszichológiai jellemzői 65 Carstensen, L. L., Lang, E. R. (2007). Sozioemotionale Selektivität über die Lebensspanne. Grundlagen und empirische Befunde.In J. Brand-städter, U. Lindenberg (Szerk.),Entwicklungspsychologie der Lebenss-panne. Stuttgart: Kohlhammer, 389-413.

Cattell H. (2000). Suicide in the elderly. Advances in Psychiatric Treat-ment, 6, 102-108.

Coleman, P. G. (1986). Aging and reminiscence processes social and clinical implications. New York: Wiley.

Cook, J. M., Gallagher-Thompson, D., Hepple, J. (2005).Psychotherapy with older adults. In G. O. Gabbard, J. S. Beck, J. Holmes, Oxford Text-book of Psychotherapy. New York: Oxford University Press, 381-392.

Craik, F. I. N., Salthouse, T. A. (Szerk.) (2000). The handbook of aging and cognition (2nd ed.). Hildsdale, NJ: Erlbaum.

Denihan, A., Kirby M., Bruce, I., Cunningham, C., Coakley, D., Lawlor, B. A. (2000). Three-year prognosis of depression in the community-dwel-ling elderly. British Journal of Psychiatry, 176, 453-457.

Forstmeier, S., Maercker, A. (2010).Therapie bei älteren Menschen.In Lehrbuch Psychotherapie. Bern: Hans Huber, 217-235.

Füzesi Zs., Törőcsik M, Lampek K. (Megjelenés alatt). Az időskor egészségszociológiája: tények és trendek. In Kállai J., Kaszás B., Tiringer I.: Az időskorúak egészségpszichológiája. Budapest, Medicina.

Kahn, R. I., Antonucci, T. C. (1980). Convoy over the lifecourse. Attach-ment roles, and social support. In P. B. Baltes, O. G. Jr.Brin, (Szerk.). Life-span development and behavior.New York: Academic Press, 3, 253-286.

Kaszás B., Tiringer I., Kállai J. (2012), Lelki egészségmegőrzés az időskorban: szelekció, optimalizáció, kompenzáció. Népegészségügy, 9(1),33 39.

Kovács A. (Megjelenés alatt). Mentális betegségek idős korban. In Kál-lai J., Kaszás B., Tiringer I. (Szerk.), Az időskorúak egészségpszichológiá-ja. Budapest: Medicina.

Lindesay, J., Briggs, K., Murphy, E. (1989). The Guys/Age Concern sur-vey: prevalence rates of cognitive impairment, depression and anxiety in an urban elderly community, British Journal of Psychiatry, 155, 317-29.

Mayer, K. U., Baltes, P. B., Baltes, M. M., Borchelt, M., Delius, J., Helmchen, H., (1996). Wissen über das Alter(n). Eine Zwischenbilanz der Berliner Altersstudie. In K. U. Mayer, P. B. Baltes (Szerk.), Die Berliner Altersstudie. Berlin: Akademie Verlag, 599-634.

Nordhus, I.H. (2008).Manifestations ofdeprcssion and anxicty in older adults. In R. T. Woods, L., Clare (Szerk.), Handbook of the clinical psycho-logy of aging. 2nd ed. Chichester: Wiley, 97–110.

Rothermund, K., Brandstädter, J. (2003a). Coping with defi cits and losses in later life. From compensatory action to accommodation.Psycho-logy and aging, 18, 896-905.

Rothermund, K., Brandstädter, J. (2003b). Depression in later life. Cross-sequential patterns and possible determinants. Psychology and aging, 18, 80-90.

Tiringer István, Kaszás Beáta 66

Ryff, C. D., Singer, B., Lowe G. D., Essex, M. J. (1998). Resilience in adulthood and later life: Defi ning features and dynamics processes. In J.

Lomranz (Szerk.), Handbook of aging and mental health: An integrative approach.Plenum, New York, 69-96.

Schwartz, N., Strack F. (1999). Reports of subjective well-being: Judg-mental processes and their methodological implications. In D. Kahneman, E. Diener, N. Schwartz (Szerk.), Well-being: the foundations of hedonic psychology. New York: Russel-Sage Foundation, 61-84.

Staudinger, U. M., Marsiske, M., Baltes, P. B. (1995). Resilience and reservecapacity in later adulthood: potentials and limits of development across the lifespan. In D. Cichetti, D. J. Cohen, (Szerk.), Developmental psychology, Vol. 2.Risk, disorder, and adaptation. New York: Wiley, 801-847.

Szémán Zs. (Megjelenés alatt). Az időskorúakkal kapcsolatos attitűdök, előítéletek, nemzetközi és hazai vizsgálatok tapasztalata alapján. In Kál-lai J., Kaszás B., Tiringer I. (Szerk.), Az időskorúak egészségpszichológiá-ja. Budapest: Medicina.

Tiringer I. (2012). Pszichoterápia idős emberekkel.Pszichoterápia,21, 233-242.

vanSelm, M., Dittmann-Kohli, F. (1998). Meaninglessness in the se-cond half of life.The development of a construct.International Journal of aging and human development. 47, 81–104.

Wentura, D. (2005). The unknown self: the social cognition perspec-tive. In W. Greve, K. Rothermund, D. Wentura (Szerk.).The adaptive self:

personal continuity and intentional self-development. Göttingen: Hogrefe

& Huber, 203-222.

Woods, B. (2011): The psychology of atypical aging. In I. Stuart-Hamil-ton (Szerk.), An introduction to gerontology. Cambridge: Cambridge Uni-versity Press, 194-225.

T

M