• Nem Talált Eredményt

A munkanélküliség pszichológiai következményei

In document Mentálhigiéné és segítő hivatás (Pldal 126-131)

A MUNKAVÁLLALÁS OKAI ÉS A MUNKANÉLKÜLISÉG

3. A munkanélküliség pszichológiai következményei

A munkanélküliség pszichológiai következményének áttekintése előtt cél-szerűnek tűnik annak átgondolása, hogy milyen okok húzódhatnak meg a munkavállalás hátterében? Az okokat négy kategóriába szokták sorolni:

1. Instrumentális vagy extrinzik okok: a szükségletek kielégítése, a megélhetés, jövedelem biztosítása (vö. racionális-gazdasági ember).

2. Belső okok - a munka öröme (Deci, 1975).

3. A munka társas vonatkozása (vö. társas igényű ember).

4. A munka, mint önbeteljesítés (vö. önmegvalósító ember).

A fentieket Jahoda (1981) a munka manifeszt funkcióinak tekinti, ám e mellett legalább ennyire fontosnak tartja az ún. látens funkciókat. Ezek a következők: „(1) megszabja az adott nap időstruktúráját, (2) rendszeres társas kontaktusokat biztosít a nukleáris családon kívüli személyekkel, (3) olyan célokat követel meg az egyéntől, amelyek túlmutatnak az individuális törekvéseken, (4) meghatározza a státust és az identitást, és végezetül (5.) aktivitásra késztet.” (Jahoda, 1981, 188.). A munka e látens funkcióit is fi gyelembe véve számos elméleti modell született a munkanélküliség lé-lektani következményeire vonatkozóan. Ezek az elméletek arra keresik a választ, hogy miért okoz lélektani változásokat az állásvesztés és a tartós munkanélküliség. Valójában azt a közvetítő tényezőt próbálják meghatá-rozni, amely felelős az egyéni következményekért. Ezen elméletek közül a (1) deprivációs elméleteket, (2) a cselekvési esélytelenség elméletét és a (3) szakaszelméleteket tekintjük át Székely Vince átfogó tanulmánya nyomán (Székely, 2003).

3.1. Deprivációs elméletek

3.1.1 Jahoda funkcionális elmélete

Jahoda kiindulópontja szerint a munkanélküliség destruktív pszicholó-giai következményeit az okozza, hogy megszűnnek a mentális egészség fenntartásához szükséges – az előzőekben említett – ún. látens tényezők.

„Jahoda a munka által biztosított latens funkciók komplementer lélekta-ni szükségleteit tételezi föl. Az egyén lélektalélekta-ni egészségének biztosításához

A munkavállalás okai és a munkanélküliség következményei 127 szüksége van az idő strukturálására, külső célokra, társadalmilag értékes státuszra, arra, hogy kollektív erőfeszítésekben vegyen részt, hogy aktív le-gyen. Ezeknek a szükségleteknek a kielégítése válik lehetetlenné a munka elvesztésének következtében. A munkanélküli egyén kívül reked abból a társadalmi intézményből, amely alapvető pszichológiai szükségleteit kielé-gítené. Jahoda állítása szerint még a legrosszabb foglalkoztatás is jobb, mint a munkanélküliség, hisz valamilyen mértékben lehetőséget biztosít a szükségletek kielégítésé-re.” (Székely, 2003, 658.).

Jahoda elméletének kritikájaként legfőképp az anyagiak szerepének elhanyagolását róják fel. A munkanélküliség lelki következményeit ki-zárólag a látens tényezők hiányával magyarázza. Konstatálja ugyan az anyagi kényszerhelyzetet, de nem integrálja az elméletébe. A kritikák má-sik célpontja azon feltételezése, hogy még a legrosszabb munka is jobb, mint a munkanélküliség. Ennek érvényességét kérdőjelezi meg Warr vita-min modellje (Warr, 1987).

3.1.2. Warr vitamin modellje

A modell a funkcionális elmélethez hasonlóan szintén a lelki egészség megőrzéséhez szükséges környezeti tényezőket veszi számba. Ezek a kö-vetkezők (1) a pénz, (2) a fi zikai biztonság, (3) az értékes társadalmi po-zíció, (4) a kívülről kitűzött célok, (5) a változatosság, (6) a környezet be-jósolhatósága, (7) a kontroll, (8) a képességek felhasználása, (9) a társas kapcsolatok.

Egyes tényezők (ilyenek a 4, 5, 6, 7, 8 és 9) oly módon viselkednek, mint az A és D vitamin: szükség van belőlük bizonyos mennyiségre, azonban a túl sok ártalmas a szervezet számára. Más tényezők esetében (ilyenek az 1, 2 és 3) azonban érvényesülhet a „minél több, annál jobb” elv. Ezek tehát a C és E vitamin hatásmechanizmusát követik (Warr, 1987).

Warr elmélete részben hasonló Jahoda látens funkciókkal kapcsolatos elképzeléséhez, ám a környezeti tényezők sorát újakkal bővíti. Új elem (8) a képességek használata és a (7) kontroll lehetősége. Szintén új a kör-nyezeti tényezők eltérő hatásmechanizmusának megvilágítása. Ezekkel a változtatásokkal Warr elmélete képes magyarázatot adni arra, hogy miért nincs különbség a „rossz foglalkoztatás” és a munkanélküliség között.

A vitamin modell megmagyarázhatja, miért változik a munkanélküli-ség időtartamának függvényében a lelki egészmunkanélküli-ségre gyakorolt hatás, mi-ért van az például, hogy az elbocsátástól számított kb. 3-6 hónapon belül a negatív hatások egyfajta platóra jutnak, ezt valamiféle javulás követi, majd az idő előre haladtával ismét hanyatlás következik. A vitaminmodell értelmében a vitaminmegvonás káros következményei azonnal követik a tényezők csökkenését. Ám később a munkanélkülinek lehetősége van va-lamilyen módon pótolni a külső tényezőket. Célokat dolgoz ki, csökken a kezdeti bizonytalansága, alkalmazkodik az új élethelyzethez.

Kovács Zoltán 128

3.2. A cselekvési esélytelenség elmélete

„Fryer (1992) olyan alternatívát állít Jahoda értelmezésévek szembe, amely pontosan az ellenkező okokkal magyarázza a munka elvesztésének lelki és viselkedésbeli következményeit. Míg Jahoda elméletének sarkköve a munka látens tényezőinek kiemelése, Fryer a manifeszt tényezőkre helyezi a hang-súlyt. A munkanélküliségnek a mentális egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatását szerinte nem a pszichológiai, hanem az anyagi depriváció okozza:

a negatív következmények nem magával a munka elvesztésével, hanem a szegénységgel függnek össze. Fryer az egyént aktívnak, kezdeményezőnek, jövőorientáltnak, önmaga sorsának alakulásáért tevékenykedőnek látja. A pénztelenség azért jelentős csapás az egyén számára, mert meggátolja a cse-lekvésben, nem biztosít számára eszközöket, elbátortalanít, alkalmatlanná tesz, megfoszt a jövő tervezésének és megvalósításának lehetőségeitől.” (Szé-kely, 2003, 660.).

3.3. A munkanélküliség szakaszelméletei

A szakaszelméletek közös kiindulópontja az a feltevés, hogy a munkanél-küliség lélektani élménye egymástól jól elkülöníthető, sajátos minta alap-ján jellemezhető szakaszokra osztható. A kutatók általában 3 markáns szakaszt különítenek el, ezeket Hayes és Nutman (1981, 18-19.) az aláb-biakban jellemzi:

„Úgy tűnik, hogy az átmenet három nagy szakaszként kezelendő. Ezek közül az első a sokk és immobilizáció kezdeti fázisa, amelyet a megújult reménnyel, optimizmussal és annak a minimalizálásával vagy tagadásá-val jellemezhető szakasz követ, hogy bármi is változott volna. A második széles szakasz, úgy tűnik, magába foglalja a ’végén minden jóra fordul’

elképzelés megkérdőjeleződését, és az egyéni identitás nyomás alá kerül. Ez a szakasz gyakran asszociálódik depresszióval és visszahúzódással. E sza-kasz kezdete gyakran azzal jár együtt, hogy az egyén elfogadja a változás tényét, ’elengedi’ a múltat. Ez alatt a második szakasz alatt elkezdi keresni és fokozatosan kipróbálni az én és a környezet közötti új viszonylatokat.

Ha a munkanélküliség időtartama megnyúlik, és ha sikertelenné válik az elvesztett állás visszaszerzése, az egyénnek egy új identitást kell megtalál-nia és internalizálmegtalál-nia. Ez az újraalkalmazkodási folyamat jelenik meg a harmadik, utolsó széles szakaszban, függetlenül attól, hogy az egyén sike-resen visszakapcsolódik-e a munka világába, egy új munkaszerepbe, vagy folytatódik a munkanélküliség állapota. Ez tehát a dezorganizáció és krízis periódusa, amely felolvasztja mind az egyént, mind a családját, segítséget nyújtva számukra a jelenhez jobban illeszkedő értékek és standardok kere-sésében és megtalálásában.”

Székely (2003, 663.) szerint a „szakaszelméletek közül a munkanélküli-ség ’érzelmi hullámvasút’ modellje (Borgen és Amundson, 1984) a legkidol-gozottabb és empirikusan is alátámasztott elmélet.” A szerzők kiinduló mo-delljükben a munkanélküliség során átélt élmények és érzések változását

A munkavállalás okai és a munkanélküliség következményei 129 egy hullámvasút pályájához hasonlítják. Ez az érzelmi ciklus a Kübler-Ross (1988) által leírt, gyászolás érzelmi állapotát reprezentáló szakasszal kezdődik. Az elbocsátást követő érzelmi reakciók a gyászmunka modelljét alkalmazva a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás.

Borgen és Amudson hipotézise szerint, amikor lezárul a veszteség feldol-gozásának e szakasza, a munkanélküli egyén elfogadja, hogy a korábbi állása visszafordíthatatlanul elveszett, s ezzel együtt felismeri egy új állás megszerzésének a szükségességét.

Az ezt követő álláskeresési periódust egy nehezen kontrollálható, sok kudarccal járó aktivitásnak tekintik, és a stressz-irodalomban alkalma-zott munkahelyi kiégés (burn-out) modelljének segítségével írják le. A ki-égés fázisai magukba foglalják a lelkesedés, a stagnáció, a frusztráció és az apátia érzelmi periódusát. Ha a munkaerő-piaci realitásokat a munka-nélküli úgy ítéli meg, hogy nincs értelme állást keresni, abban az esetben az aktív álláskeresés fázisa helyett a reménytelenség és stagnáció érzelmi állapota fogja jellemezni, ami egyébként a burn-out végső állomása is.

A szakaszelméletekkel szemben megfogalmazott kritikák szerint ezek az elméletek inkább leíró, mintsem magyarázó jellegűek. Nem egyértel-mű, hogy milyen tényezők határozzák meg az egyik szakaszból a másikba történő átlépést vagy éppen a fi xálódást. A gyakorlati szakemberek szá-mára azonban mégis támpontot adhatnak a munkanélküliek szakszerű segítéséhez.

Irodalom

Adams, J. S. (1965). Inequity in social exchange.In L. Berkowitz (Szerk.), Advances in Experimental Social Psychology, vol. 2. New York:

Academic Press, 267-299.

Alderfer, C. P. (1969). An empirical test of a new theory of human needs.

Organizational Behavior and Human Performance, 4, 142-175.

Borgen,W. A., Amundson, N. E. (1984). The Experience of Unemploy-ment. Nelson

Deutsch, M. (1985).Distributive Justice. A Social Psychological Perspec-tive. New Haven: Yale University Press.

Fryer, D. M. (1992).Editoral Intraduction to Marienthal and Beyond.

Journal of Occupational and Organizational Psychology.65, 257-268.

Guiot, J. M. (1984). Szervezetek és magatartásuk. Budapest: Közgaz-dasági és Jogi Könyvkiadó.

Hayes, J., Nutman, P. (1981). Understanding the Unemployed. London:

Tavistock.

Herzberg, F. (1966).Work and the Nature of Man. Cleveland: World Publishing.

Jahoda, M. (1981). Work, employment, and unemployment:Values, the-ories, and approaches in social research. American Psychologist, 36.184-191.

Kovács Zoltán 130

Kiss B. Gy. (2003). A dolgozó és a munka. In Hunyady Gy., Székely M.

(Szerk.) Gazdaságpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó, 611-642.

Kovács Z. (1996). A munka mint motiváció. In Balogh L., Bugán A., Ko-vács Z., Tóth L., (Szerk.), Fejezetek az alkalmazott lélektan köréből. Deb-recen: KLTE, 95-110.

Kovács Z. (2011). A munka motivációs elméletei. In Forgács A., Kovács Z., Bodnár É., Sass J. (Szerk.), Alkalmazott pszichológia. Budapest: Aula Kiadó, 169-192.

Kübler-Ross, E. (1988). A halál és a hozzá vezető út. Budapest: Gondo-lat Kiadó.

Landy, F. J. (1985).Psychology of Work Behavior. Chicago: Dorsey Press.

Locke, E. A. (1970). Job satisfaction and job performance: A theoretical analysis. Organizational Behavior and Human Performance, 5.485-500.

Maslow, A. H. (1954). Motivation and personality. New York: Harper and Row Publishers

Mayo, E. (1945). The Social Problems of an Industrial Civilization. Bos-ton: Harward University Graduate School of Business.

McGregor, D. M. (1960).The Human Side of Enterpise. New York:

McGraw-Hill.

Roethlisberger, F., Dickson, W. J. (1939).Management and the Worker Mass. Cambridge: Harvard University Press.

Schein, E. H. (1978). Szervezéslélektan. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Scitovsky, T. (1990).Az örömtelen gazdaság. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Székely V. (2003).A munkanélküliség lélektana. In. Hunyady Gy., Székely M. (Szerk.) Gazdaságpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó, 643-668.

Warr, P. B. (1987). Work, Unemployment and Mental Health. Oxford:

Clarendon Press.

B. E

RDŐS

M

ÁRTA

SZOCIÁLIS MUNKA

In document Mentálhigiéné és segítő hivatás (Pldal 126-131)